Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

1960. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négyszáz gyerek útrakél Jubileumot ünnepel A szolnoki pályaudvar pe­ronja amúgy is elég népes, zsibongó világ. Tegnap reg­gel azután a nagy forgalom mégj óbban megnőtt: a beér­kező autóbuszokról izgalom­tól kipirult arcú kislányok, kisfiúk ugráltak le bőröndök­kel, hátizsákokkal, szatyrok­kal. Ma még az izgalomtól, holnap már a balatoni vagy hegyvidéki naptól pirosodnak a gyerekarcók. Négyszáz Szolnok megyei általános is­kolás rajzott ki az aggódó szülők jótanácsaitól kísérve Szántód, Boglár, Almádi és két hegyi üdülő: Kőszeg és Csehimindszent felé. Am, az aggodalomra nem volt sem­mi ok, mert jól megszervez­ték a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa részéről ezt a nyaralást. De hát melyik anya tudja megállni, hogy még utoljára meg ne igazítsa gyermeke frizuráját és el ne mondja neki körülbelül öt­venedszer: vigyázz, meg ne fázzál! A gyerekek felsora­koznak, de a szülőket bizony nem könnyű eltanácsolni a sor mellől. Végül mégis lebo­nyolódik a felszállás, a ké­nyelmes Pullmann-kocsik megmozdulnak. Papp Anna Mária, Vashegyi Éva, Vámos Zsuzsa, szolnoki, mezőtúri, jászberényi gyerekek kéthe­tes vidám, gondtalan, erőt adó, boldog üdülésre indul­nak. Tíz évvel ezelőtt, 1950. augusztus 20-án lett a járási ta­nács titkára Sebestyén Ferenc Kunszentmártonbam. Az eltelt évtized alatt sok ügyes-bajos dolgában segített Se­bestyén elvtárs választóinak. / Körúti vallomás Tízére» a Tanácsok Lapja Nem hittem, hogy ennyire a szívünkhöz nőhet itteni lakosoknak a Ságvári körút. Pedig az történt. Izgulunk, a magunk építette játszóteret szeretik-e majd a gyerekek. Az emeleti ablakokból hosz- szam szemléljük a szemben magasodó új lakóházak építő­inek munkáját, s totózunk mikorra adják át, kik lesznek az új lakók. Hosszabb távol­iét után, percekig időzünk kedves utcánkban. Milyen változás történt azóta? Mert napról-napra születik itt va­lami új. Egyszer új szemét- gyűjtőket szerelnek fel, más­szor a nyilvános utcai tele­fonfülkével gördül be a pos­takocsi. Ám mindennél érdekesebb, izgatóbb, vonzóbb a Ságvári körúti lakók élete. A KÖRÚTI ÉNEKES Huszonkét éves fiatalem­ber. Esztergályos. Tulajdon­képpen csak a barátai, a jár- műs ifik* a körútiak. S ő idejár hozzájuk. Esténként kiállnak, vagy kiülnek a ka­puba, tréfálkoznak, énekel­nek. A körúti énekes hang­jára kinyiinak az ablakok. Elmélázva hallgatják a lakók Szalai Ferenc dallamait. Második Németh Lehel — mondogatják. Mintahogy va­lójában úgy is indul. Nem­rég újságolta, felvették a Zeneművészeti Szakiskola énekszakára. Öröm, nagy öröm a körúton, s szomorú­ság is egyben. December 31- et a körúti énekes bevonul az intézetbe. Pedig, hogy megszoktuk, még a rádiót is elzártuk, ha énekelni kezdett. A FUVAROS. Társadalmi munkával épül­tek a nyáron a körúti ját­szóterek. A városi tanács adott építőanyagot, a lakók meg szerszámot szereztek, csákányt, lapátot; malteros kanalat fogtak kezükbe, s a talán még ma is éktelenkedő vérhólyagok bizonyítják, mi­lyen szíwel-lélekkel dolgoz­tak a körúti szülők. Akkor történt. Fuvarost szereztek, ki a sódert, me­sset a helyszínre hozta. Le­pakolt, s várt a fizetségre. — Mivel tartozunk? — — kérdezte Somogyvári mér­nök az F. épület társadalmi vezetője. — Hát maguk mit kapnak ezért? — kérdezett vissza a fuvaros. — Mi a gyerekeinkért tesz­szük. A fuvaros meghökkent. Meglepte a serénykedők lát­ványa és a mérnök válasza. Pillanatnyi gondolkozás után szólalt meg. — Az én gyerekeim ugyan sose jönnek játszani ide, mert távol lakom, de had járuljak hozzá a maguk munkájához. Köszönt, s felült a bakra. BALBA MEGY A LÁNY. A lépcsőházunkban egy el­adó lány van. Fiatal, üde, kedves és határtalanul csi­nos. Szereti mindenki. A sze­münk láttára virult ki, mint esv nyíló rózsabimbó. A leg- ralvóbb gond, hogy mulatott, meddíft tétooolt a szombat estéken. Mert azt mindig megtudjuk, ha bálba megy. Ilyenkor bizsergető parfőm- illat tölti meg a lépcsőházat. A lakók összesúgnak. Bálba ment a nagylány. A KISFIÚ SARKANYA Divatba jött a körúton a sárkányeregetés. Pirosak, ké­kek, zödek, két-három mé­ter hosszú sallangos farkkal kúsznak a levegőben. A ver­seny arra megy, ki tudja a legmagasabbra ereszteni. A belvárosból idelátszik estén­ként a körúti házak fölött libegő sárkánysereg színes sokasága a magasban. Leg­többször a szülők, ügyeskezű mesteremberek ötletessége játszik közre a körúti gyere­kek sikerében. Egy este, mikor tán legna­gyobb volt a verseny, ki tud­ja hány, meg hány színespa­pírból készült mesebeli elem cikkázott fönt a felhők alatt. Legények, felnőttek részt­vettek a szórakoztató ver­senyben. Mindjárt sejtettük olimpiai válogatóra megy a dolog. S akkor jött a kisfiú. Tán a G., vagy a G. épület fe­lől indulhatott a piactéri részre, ahol a sárkányok star­toltak. Nekifutott, s feldob­ta modelljét. Kedvező szelet kapott, s már-már elérte a többiek magasságát, mikor hirtelen, ki tudja mi történ­hetett, orrával a földnek fordulva zuhanni kezdett. A földtől 2—3 méterre egyene­sen a majdnem egyetlen fa lombjára zuhant le. A kisfiú tehetetlenül szaladt az akác alá. Föl nem érte, hiába rán­gatta. Minden bizonnyal (ezt az emeleti ablakból nem le­hetett tisztán kivenni) sírás­ra is görbült a szája. Hirte­len abbamaradt a verseny, felnőttek, fiatalok mentek a kisfiúnak segíteni. Egész cso­port gyűlt össze a fa alatt. Borzák Lajos Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén, a tanácsok megalakulásának 10. évfor­dulóján köszöntjük laptár­sunkat, a Tanácsok Lapját. A lap egy évtizede segíti ol­vasóit, elsősorban a tanács­tagokat, a tanácsi vezetőket és az apparátus dolgozóit a szocializmus építéséből adó­dó állami feladatok eredmé­nyes megvalósításában. — A lap olvasótábora a Tanácsok Lapján keresztül rendszere­sen megismeri a párt- és kormányhatározatokat, — a fontosabb rendelkezéseket, s ennek birtokában hasznos tapasztalatokat szerez, ho­gyan kell az állami feladato­kat a helyi kezdeményezé­sekkel kibővíteni. Az évfor­duló alkalmával sok sikert és további eredményes mun­kát kívánunk laptársunk­nak, a Tanácsok Lapja szer­kesztőségének a szocializ­mus építését segítő felelős­ségteljes munkájukban. ÚJ LAKÁSOK ÉPÜLNEK Szolnokon, a Batthyány út 10. szám alatt a Vízügyi Igazgatóság szolgálati lakásai mellé most újabb, három kétszobás, négy egyszobás és két garzonlakás épül. A rövi­desei), átadásra kerülő lakásokat a Vízügyi Igazgatóság dolgozói; fiatal házasok, mér- ' ' 4i tóehfiküsoi, kopjék SZÖVETSÉGESEK Ilyenkor, augusztus 26 1 táján egymást érik a munkás—paraszt találkozók. Hírük hallatára sok minden eszébe jut az embernek. Em­lékszem, egyszer Szamdaszöl- lősön, a volt Geiger urada­lomban jártam. A major kül­sőleg még őrizte a múltat, csupán a kastély környéke lett kopárabb, s vidámabb a cselédsor. A határ keskeny parcellák­ra sizabdalva tarkállott a ma­jor környékén. Jobb így az élet — mondja egy idősebb parasztember — bár sok a gondunk, bajunk így is. S aztán kérdésemre elmondta, hogyan osztották fei a földet. Negyvenötben szolnoki mun­kások mentek ki, összehívták a volt cselédeket, biztatták őket arra, hogy vegyék bir­tokba a környéket. S nemso­kára csattogtak a fejszék, verték lefelé a aaeasgyekaró- kat. Negyvenhatban Pesten lak­tam. Láttam a tüntető mun­kástömegeket, még ma is fü­lembe cseng érces kiáltásuk: „Földet vissza nem adunk'1, S azóta is mennyi kézzel­fogható jelét tapasztalja az ember a munkás—paraszt szövetségnek. A mezőgazda­ság átszervezése idején szá­zával járták a munkások a falvakat, s nem hagyták ma­gukra a dolgozó parasztokat akkor sem, mikor „egybesza­kadt’1 a határ. Sőt, akkor vált csak igazán közös ügyé a mezőgazdaság. Távolságtól függetlenül minden üzem ki­nyújtotta segítő kezét A csepeliek például a szajolia- kat, a zuglóiak több megyénk­ben szövetkezet gazdáit, a nagybátonyi bányászok a jászfelsőszentgyörgyi tsz ta­gokat segítették és segítik ma is. A jó szó mindig hatásos támogatással párosult. A martfűi Tisza Cipőgyár mun­kásai istállókat építettek a környező szövetkezeteknek. A szolnoki munkások hasonló­képpen cselekedtek. A Beton­útépítő Vállalat műszaki ve­zetői társadalmi munkában bekötőutak tervét készítették el. A szolnoki Vasipari Vál­lalat munkásai az egyik tö­rökszentmiklósi termelőszö­vetkezet kertészetét látták el vízzel, — csővezetéket és víz­tartályt készítettek. T öbb üzemi munkás pár­toló tagként beiratko­zott a tsz-ekbe, résztvesz azok közgyűlésein, fáradha­tatlanul agitál azért, hogy mielőbb alkalmazzák a kor­szerű módszereket, valódi na. üzemi gazdálkodást va­lósítsanak meg. S ezek mel­lett számtalan módon segítik a szövetkezeteket. Minden építőipari vállalat arra törek­szik például,. hogy határidő előtt adja át a mezőgazdasági épületeket. A Középtiszai Víz­ügyi Igazgatóság és a szele- vényi Szikra Tsz is a kölcsö­nös előnyök szemelőtt tartá­sával működik együtt. Nyá­ron a Vízügyi Igazgatóság ad embereket az aratáshoz, télen me» mikor a szövetkezetben nincs sok munka, foglalkoz­tatja a tsz tagokat, Mennyi ilyen példát lehet­ne még felsorolni! S hozzá­fűzni; mindezt nagy szavak nélkül, áldozatvállalóan vég­zik munkásaink. Tudják, a mezőgazdaság elmaradottsá­gának felszámolásáért kell most megtenni mindent, ide összpontosítani a beruházá­sok jórészét. Tavaly például 300 millió forint értékű me­zőgazdasági gép érkezett me­gyénkbe, — ez az összeg sok­kal több, mint amilyen érté­kű gépet kaptak ipari üzeme­ink. Pedig ott is szükség lett volna arra, hogy nagyobb léptekkel haladjanak előre a géppark korszerűsítésében, könnyítsék a munkát, egész­ségesebb munkakörülménye­ket teremtsenek. A Tisza Ci­pőgyár keverőműhelyében is nagy szükség lenne jobb gáz­elszívó berendezésre. A Tö­rökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár öntödéjében éveken át kértek egy darut a nehéz öntvények mozgatásá­hoz, — s nem kapták meg, mert nem volt rá fedezet. Hasonló problémák máshol is vannak, mégsem akadt egyetlen munkáskollektíva sem, mely a mezőgazdaság nagymérvű fejlesztése, gépe­sítése ellen lépett volna fel. Tuajak; a mezőgazdaság át­szervezése, a parasztság jólé­tének, s az egész ország bol­dogulásának érdekében első­sorban t '.rsadalmi rendünk vezető erejének, a munkás- oszíaivn k kell áldozatot vál­lalnia P ersze, nem értelem és cél nélkül, nt.u valami rosszul értelmezett baráti gesztusból. A parasztság fel­emelése elválaszthatatlan az általános jóléttől. A mező- gazdaság fejlesztésére fordí­tott erő gyümölcsözően visz- szahat. Eddig sosem értünk el például gabonából olyan termésátlagot megyénkben, mint az idén. A véletlennek köszönhető ez? Aligha. Első­sorban annak tudható be, hogy szövetkezeti gazdáink éltek a segítséggel, jól hasz­nosították a gépekben, a nö- vekyő műtrágyaellátásban rejlő lehetőségeket. S most amikor még csak a szövetke­zeti gazdálkodás első évében járunk, máris milyen biztató a kezdet. Kell-e máris mutat­kozó eredményeinknél jobb bizonyíték arra, hogy mire képes a két nagy dolgozó osztály, ha a társadalom ér­dekében szorosra fűzi barát­ságát, erősíti szövetségét. De nemcsak gazdasági vo­natkozásban eredményes ez a szövetség Az ellenforradalmi fellelés leverése, a konszoli­dáció megteremtése, az azóta elért fejlődés kétségbevonha- tatlanul tanúsítja; a munká­sok és parasztok szövetsége olyan alap, melyen biztosan nyugotoiat társadalmi ren­dünk« S. B. Munkával ünnepelünk Üzemeinkben feliratok ad­ják tudtul, hogy a szocialista munkaverseny fontos szaka­szához érkeztünk. A jászbe­rényi Fémnyamó- és Lemez- árugyár dolgozói méltókép­pen készültek alkotmányunk születésének évfordulójára. Újabb és újabb felajánlások és versenykihívások bizonyít­ják ezt Figyelmet érdemel a legfia­talabb üzemrészünk, a Ho- bok-kanna dolgozóinak fela­jánlása. Az új karmák gyár­tását rövid idő alatt elsajátí­tották az itt dolgozó fiatal munkások. Joggal nevezhet­jük őket fiatalnak, mert az átlagos életkor alig éri el a 20. évet A kezdeti gondok ellenére már 100 százalékra teljesítették tervüket. Au­gusztus 20-ra azt is vállaltak, hogy kiváló minőséget pro- dufcáinaS, Az üzem más részeiben is lelkes munkahangulat ural­kodik. Az olajos és zsíros- hordók gyártásával foglalko­zó Bíró brigád a hordóüzem két másik brigádját hívta ki versenyre. A hűtőelem üzem­ben minőségellenőrző brigá­dot hoztak létre, A brigád élére a műhelyrész a köztisz­teletben álló Barta elvtársat választotta. Augusztus 20-án vállala­tunk pártszervezete és ve­zetősége a Március 15 és a Lehel Kürt Tsz-ből mintegy négyszázhúsz szövetkezeti gazdát hívott meg a nagy­szabású munkás—paraszt ta­lálkozóra A találkozót a kö­zeli kiserdőben majális ke­retében tartjuk és a meghí­vott tsz tagok a vállalat dol­gozóival közös ebéden vesz­nek részt. Nagy János Jászberény

Next

/
Oldalképek
Tartalom