Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
1960. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 taukkele. tettek az ország kenyeréért Kenyeret kér tőlünk a munkásasztál/, az ország népe. Szolnok megyétől különösen sokat vár, hiszen megyénk szövetkezetei sokat kaptak az államtól, azonkívül az ország fő gabonatermesztő megyéje vagyunk. Pontosan 6723 vagon kenyérgabonát, 888 vagon takarmánygabonát kell adnunk ebben a negyedévben. Sok közös gazdaság meg is mutatta* mi a szövetkezeti becsület. 6000 vagon kenyér- gabonát adtak át idáig szövetkezeteink, 88 %-ra teljesítve ezzel az ez időszakra eső felvásárlási tervet* Ez 20 %-kal több, mint a múlt év hasonló időszakában értékesített gabonamennyiség Különösen Tuirkeve, Mezőtúr, Kisújszállás szocialista városok érezték felelősségüket az ország kenyérellátásáért s 100 %-kal, vagy közel száz százalékra teljesítették tervüket Indokolatlanul lemaradt Karcag a Május 1. Termel ősz" • -etkezetet kivéve. A többiek azzal mentegetik magukat* a kései aratás miatt terméskiesésük van. Azon túl, hogy ez így nem is igaz, ide kívánkozik: ugyan hányszor figyelmeztették a karcagi tsz-eket, hogy nagy a nyugalom, jobban igyekezhetnének az aratással? Bizony sokat. Nagyon lemaradt a tiszafüredi járás, Törökszentmiklós városi Jászberény város. Dicséret illeti a jászárokszállási Üj Barázda, a jászberényi Lenin, a szolnoki Kossuth, a törökszentmiklósi Búzakalász, a tiszapüspüki Haladás, a tiszaugi Petőfi, a zagyvarékasi Kossuth, a ti- szaföldvári Aranykalász és még sok ter-ielőszövetkeze- tet, amiért még a eséplés befejezése előtt mindennemű gabonabeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Becsület dolga ez. S a mezőtúri Béke* a jászárokszállási Táncsics, a tószegi Dózsa, a tiszasasi Rákóczi, a nagyivá- ni Üj Úton, a csépai Alkotmány Termelőszövetkezet gazdáinál nem hiányzik a becsületérzés. A tószegi Dózsa 1000, a mezőtúri Béke 700, a csépai Alkotmány 500 s a többiek is többszáz mázsával többet adtak kötelezettségeiken felül. Velük összehasonlítva, annál elszomorítóbb a tiszafüredi Üj Ütőn, a tiszabői Búzakalász, a nagykörűi Szebb Élet, a tamajmonos- tori Petőfi s még néhány termelőszövetkezet spekulációja. Vajmi keveset tettek még kötelezettségeik teljesítéséért. A tiszafüredi Tisza Kincse, az abádszalóki Béke, a törő szentmiklósi Táncsics Tsz-ek nem érzik, hogy nem ennyivel tartoznak az ország dolgozóinak kenyérellátásáért? B. Milliós számok a baromfitenyésztésben Megyénk termelőszövetkezetei tavaly egész évben 560 ezer naposcsibét vettek át a tanácsi keltetőállomásoktól. Idén augusztus 7-ig* tehát alig több mint fél év alatt egymillió 848 ezer naposcsibét igényeltek. Január 1. óta a termelő- szövetkezetekbe kihelyezett összes naposbaromfi száma meghaladja a 2 millió 100 ezret. Ezek a számok is mutatják: egy év alatt óriásit fejlődött a baromfitenyésztés megyénk tsz-eibeo. iiiiiiiimiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiHiiiiitim Jó lesz tüzelőnek A szolnoki Kossuth Termelőszövetkezetnek 250 férőhelyes csibenevelője van. A szövetkezeti gazdák az épület mellé 3 hold mák ■zárát gyűjtik össze, amellyel majd a télen olcsón füthetik a csibenevelőt. Járnia aitäik a íma&ú MINDEN CSENDES. Éjfélre jár az idő. A Nemzetiből, a Tisza Szállóból halk zene szűrődik ki. Azt hinné az ember: idillikus nyári este. A rendőrjárőr tempósan rója az utat, figyelő szemét nem kerüli el semmi. Örködnek rendőreink. Vigyáznak a város lakóinak nyugalmára, a csendre, a békességre. Közel a Tisza-híd feljárójához két ember huzalkodik. Hogyan kerültek ide, maguk sem. tudják. P. János arca véres, valaki megverte. Barátja mondja: — Kicsit izgága természetű, itt szólalkozott össze valakivel. Én már úgy találtam rá az árokban. Nézze csak — mutatja — szétszakadt az inge. A verekedés nyomát viseli P. János ruhája. A megtépázott ingért, bizonyára nem dicséri meg a felesége. Még akkor is kötözködik, amikor udvariasan hazafelé invitálják. S a vége: P. János a rendőrkapitányságon köt ki. Az ügyeletes tiszt meglepő türelemmel beszélget vele, próbálja jobb belátásra bir- ni. Nem hallgat azonban a jó szóra, részegségében ösz- szehord hetet-havat. S a türelem csak nem fogy eh Felkerekedik egy járőr, ■— megy a Pacsirta utcába, P. János lakására. Rövid idő múlva megérkezik az asz- szony, ideges tekintetű, szemében ott ül az izgatott kérdés: Vajon mit csinált már megint ez az ember? — Ahogy megtudja, nagyot sóhajtva mondja: — Sosem lesz már ennek vége? Aztán kibontakozik a P. család szomorú sorsa. — Ha pénzhez jut, nem jön haza, míg benne tart S Bár mindig így csináltuk volna.,, A füuedt, esti melegben a földúton valóságos porfélleg követi a járművet. — Oda el kell menni, azt látni kell, — így mondta az előbb Kocsis Gyula, növény- védelmi felügyelő. így aztán nincs ellenkezés, a madarasi útra vezető földúton nyeli a kilométereket a gépkocsi. A fordulónál, az út másik végén öreg, napégette arcú ember emeli kezét kalapjához. Kocsis Gyula odaköszön. — Egyszercsak látjuk ám, hogy a termelőszövetkezet is engedi. Látták, milyen szép a miénk, össze sem lehet hasonlítani a két táblát, így ők is megpróbálták. Igazuk vanj A kocsi hirtelen fékez Ha nem mondaná* akkor is tudnám, hogy helyben vagyunk. Erős, életzöld levelű kukorica magaslik ki á tájból. — Ilyen sűrű kukoricát rég láttam, s lám, milyen magas, van vagy három méter. A fiatal agronómus elmosolyodik. — Több mint háromméter, aztán egy katasztrális holdon 22—23 ezer tövet számlálhat. A töveknél friss, nedves a föld. Árasztással öntözik. — Még csak az öntözés, — nevet boldogan Kocsis Gyula. — De ezt a kukoricát bizony nem kapáltuk meg egyszer sem! Sinazinnal, Atra- zinnal kezeltünk majd kétszázharminc hóidat! A kocsi már visszafelé száguld, a László-major felé. Amolyan brigádszállás féle van itt* meg lakások. A házak előtt kókadt fejű petúniák illatoznak, a kertek bokrai csüggedten lógatják leveleiket Szárazság van, eső kéne, a növény, az ember, s a föld szomjuhozik.... Az akácfa alá székeket hoz Tripsánszky József agronómus. Míg hordja kifelé, számolgat magában 3 — Itt van Pomaházi János, a brigádvezető, Vincze Bálint meg Kovács' Géza az öntözők, Nagy Sándor az állattenyésztési brigád vezetője! A brigádvezetö motorkerékpárom jön. Barna arca olyan, mintha sohasem tudna haragudni.. Mosolyog most is, az öntözőknél járt, s nagyon elégedett munkájukkal. A székek félkörben kínálják magukat, az emberek lassan ráérősen helyezkednek el. Este van már. dolgukat végezték. — Kilencezer holdunknak majdnem ötven százalékán öntözéssel termelünk, — mondja Tripsánszky József. — Nemcsak a kukoricánk ilyen szép, biztatóan fejlődik a cukorrépa is. Jó dolog az öntözés, ezen a nyáron igazán a bőrünkön érezzük. Mi lett volna a kukoricánkból? — Nyolcszáz holdon termelünk kukoricát, de szép is a mi táblánk! Ez a Simazin- nal, Atrazinnal kezelt két- százharmine meg különösen, ügy tapasztaljuk, a vegyszer segíti a növény fejlődését is, nemcsak a gyomot ritkítja meg! Számítgatnak — Egy ötven holdas kukorica egyszeri kapálásához kétszázötven ember egynapi munkája szükséges, — nem kerülnek elő a ceruzák. — öt kiló Simazin, vagy Atra- zin háromszori kapálást tesz szükségtelenné. Felszabadul sok munkaerő, s azonkívül vagy ötven-hatvan forint megtakarítást ér el a gazdaság holdankint a vegyszer alkalmazásával. — Azért csak ennyit, mert drága a vegyszer. — Negyven mázsa májusi morzsolt kukorica termesztését vállalta holdanként az állami gazdaság. Ha jól számoljuk, meg is lesz ez a hozam. Pedig ez nagy szó, a tiszaszentimrei határban, hiszen itt nagyon kevés a csapadék! — Az öntözés nagyon kifizető dolog. Nekünk meg van hozzá gépünk, berendezésünk. A vegyszeres gyomirtás sem nehézség. A német gyártmányú Maulwurf eszközhordó gép, nagyon ügyes, alkalmas szerkezet! — Jövőre már földjeink hetven százalékán öntözünk. Tereprendezés kell hozzá, de az is meglesz, bízunk benne! A két öntöző szótlanul hallgatja az agronómusok, brigádvezetők szavait Kovács Géza, a kis társaság legöregebb tagja egyszercsak felsóhajti — Bár mindig így csináltuk volna! — S tenyerére néz, amely őrzi még a kapa nyelét Az est szürke fátyola borul a vidékre, amikor bú- csúzkodunk. Az állami gazdaság munkásházaiban vacsorához ülnek a családok. A kukoricásban fordul az öntöző, árad a víz. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajának és a Kongresszusi Zászlónak egyszerű tulajdonosai — a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság dolgozói — lassan pihenőre térnek. Sóskúti Júlia — TÍZ ÉS FÉL, VAGON mézre szerződtek a megye földmúvesszövetkezetei a tízekkel és a méhész szakcsoportokkal. A szakcsoportok és a közös gazdaságok eddig a tervezett mézmennyiségnek több, mint 50 százalékát szállították le. Pénteken zárol a tiszasülyi KISZ-tábor Pénteken bezárja kapuit a Szolnok megyei fiatalok tiszasülyi önkéntes nyári építőtábora. A megye 19 középiskolájából és a martfűi Tisza Cipőgyár, valamint a szolnoki Iparitanuló Intézet több, mint 800 fiatalja négyszer 2—2 hetes váltással több, mint 700 ezer forint értékű munkát végzett el. Tizennyolcezer köbméter földet mozgattak meg az öntözőcsa- toma építésénél, munkájuk által mintegy 1500 hold terület vált öntözhetővé. iiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiHuiiiimiiiiiir Távirat A munkahely dolgozóinak nevében jelentjük, hogy a 4- es számú főközlekedési útvonal karcagi átkelési szakaszának betonburkolat munkálatait folyó hó 17-én 5 órakor befejeztük. Buszek Lőrinc építésvezető, Szoják György párttitkát. ÍJí&Ld ezdű miliőin Az abádszalóki vadásztársaság a vadállomány megőrzése és szaporítása érdekében nagyon érdekes munkát folytat. Tavasszal nagymennyiségű fácán és fogolytojást gyűjtögettek össze a kaszálókról s az abádszalóki 40 holdas erdőben tyúkokkal kikeltették a tojásokat Több, mint 2 ezer kis vadmadarat neveltek fél. Fejlődik a Baromfifeldolgozó Vállalat Gyors ütemben folyik a Törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat rekonstrukciója. Az első félév során átadtak egy — napi másfél vagon kapacitású — jég- gyárat. Saját szükségletükön felül is teremtek, ellátják jéggel a Vendéglátóipari Vállalatot, s a zöldségexporthoz a hűtőkocslkat. Szintén az első félév során került sor a kazánház átadására. így az üzem gőzellátása biztosított Az üzem területén már építik (s jövőre elkészítik) az új tojásfeldolgozót. Naponta ötszázezer tojást lámpáz- nak, csomagolnak, osztályoz nak majd itt Négy és félmillió forintot fordítanak erre a célra. Az őszi soványbaromfi szezonra egy újabb sovány baromfifeldolgozó pályát építenek. Óránként az eddiginél ezerrel több baromfi feldolgozását teszi ez lehetővé. ha hazajön, abban sincs köszönet A két kisgyermeket már a szüleim nevelik. A 4 és féléves Lacika — érzékenyedik el — már szinte reszket, ha az apjára néz. Marikának pedig abba kellett hagyni á tanulást, annyira ideges volt Én sem tudom sokszor, hol áll a fejem. KICSAPÓDIK az ajtó, P. János lép be, zilált, feldúlt tekintettel. Szidja feleségét, asszonyhoz méltatlan jelzőkkel illeti. Semmibe sem hibás vallja magáról, mindennek az asszony az oka. Nincs azonban még vége. P. János nem nyugszik. Idegesen válaszol amikor kérdezik: hol dolgozik? “ Minden fillért hazaadok — kerüli meg az egyenes választ A munkahelyről azonban nem nyilatkozik. Az asz- szony szól közbe. Május 10 óta nem dolgozik, az én fizetésemből éltünk, abból a 800 forintból, amit én kerestem. 400 forintot mindig elküldök a szüleimnek a két gyermek gondozásáért De, hogy elsejétől mi lesz nem tudom, nekem is felmondtak. — Loptál, azért küldtekel, — használja ki a részegekre jellemző kapkodással a pillanatnyi szünetet P. János. Az asszony megdöbben. Szólni sem tud. Csak nézi, részegségében lealjasodott emberét. Azt hinné bárki, hogy ezután már megbocsájtani sem lehet. Nem így van. Az asszony végtelen türelemmel próbálja hazahívni férjét, ö azonban hajthatatlan. ODAKINT VIRRAD. — A rendőrtiszt virrasztástól, — munkától fáradtan próbálja még mindig józan belátásra bimi P. Jánost. Hiába minden. P. hajthatatlan. Olyan útra került, ahonnan már csak egy nevelő célzatú büntetés térítheti vissza. Bizonyos, hogy a rendőrség megfelelően eljár ellene, hiszen botrányos magatartásával háborgatta a közrendet, mások nyugalmát, amire féltő gonddal vigyáznak rendőreink. N. L Piciny korukban még ilyen szelídek a kis fácánok — mutatja Csörögi Gyula vadőr. i*. Az abádszalóki erdő csöndes tisztására fürge fácánok bújnak elő a vadőr füttyszavára. Lassan kinőnek a kot- lók alól és feleslegessé válnak a furcsa kalitkák. Mire leesik a hó, senki sem tudja megkülönböztetni őket vadon nőtt társaiktól.
