Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-18 / 195. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. augusztus ¥91 Megkezdődött a tárgyalás Powers ügyében Kuznyecov beszéde az ENSZ leszerelési bizottságán ak Moszkva (MTI). — Az U—2-es amerikai kémrepülő­gép pilótája, Francis Powers ügyében szerdán Moszkvá­ban megkezdődött a bírósági tárgyalás. Powers -ügyét a Szovjetunió Legfelső Bírósá­gának katonai kollégiuma tárgyalja. A tárgyalás iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott mind a Szovjetunióban, mind kül­földön. Az ülésteremben foglalt he­lyet Powers családja: apja, anyja és felesége, akik ame­rikai jogászok kíséretében érkeztek a tárgyalásra. A bíróság moszkvai idő sze­rint pontosan tíz órakor vo­nult be az ülésterembe. Be­vezették Powerst aki két őr kíséretében foglalta el helyét a vádlottak padján. Előtte helyezkedett el védőügyvéd­je, a másik oldalon pedig a vád- képviselője. A vád kép­viselője mellett hatalmas asz­talokon helyezték el a tárgyi bizonyítékokat, Powers fel­szerelését, ejtőernyőit, a le­lőtt U—2 típúsú kémrepülő­gép alkatrészeit, különleges műszereit. A bíróság elnöke Powerssel tolmács útján Ismertette, bogy a szovjet büntetőtök vénykönyv alapján kerül ügye tárgyalásra, A bíróság elnöke ismertette a vádlott jogait. Elmondotta többi között, hogy Powers vallomását angolul teheti meg; kérdéseket adhat a tanúknak, szakértőknek; — megjegyzéseket fűzhet vallo­másaihoz; új bizonyítékokat terjeszthet a bíróság elé; ügy­véddel képviseltetheti magát, a bírósági eljárás végén az utolsó szó jogán felszólalhat. Powers a bíróság elnöké­nek kérdésére kijelentette, hogy tisztában van jogaival. A bíróság elnöke ezután is­mertette a bíróság összetéte­lét, majd hangsúlyozta, hogy a védőügyvéd, Mihail Gri­nyov, a bírósági nyomozás szakasza óta ismeri a vád tár­gyát alkotó dokumentumokat. Powers kijelentette, — hogy nincs semmiféle megjegyzése a tárgyalás előzetes szakaszá­hoz. Ezt követően Afanaszjev őrnagy, a bíróság titkára fel­olvasta a korábban közzétett vádiratot. A vádiratot Powersnek an­gol nyelven nyújtották át. Az egész tárgyalást egyide­jűleg több nyelvre fordítják szinkronban, külföldi újság­írók és megfigyelők számára. A bíróság tagjainak, a vád és védelem képviselőinek, a ta­núknak és a szakértőknek a nyilatkozatait Powers számá­ra külön tolmács fordítja. A Powers-tárgyaláson csak­nem harminc ország mintegy harminc nagy hír- ügynökségének, több mint ki­lencven újságjának és folyó­iratának, — valamint sajtó­trösztjének, rádió és televí­zió adóinak képviseletében vesz részt több mint száznégy külföldi tudósító. A CSEMEGE 121 sz, szolnoki bolt­jában folyó hó 19-én vásárlással egybekötve ÁRUBEMUTATÓT rendez az alkotmány és az új kenyér ün­nepének tiszteletére. r Bemutatásra kerül a szol­noki Sütőipari Vállalat 20—25 féle terméke. Jelen van a Powers-per tárgyalásán szovjet társadal­mi szervezetek meghívására: neves külföldi társadalmi személyiségek és jogászok nagyobb csoportja, több or­szág számos parlamenti kép­viselője, a Moszkvában folyt nemzetközi orientalisztikai értekezlet résztvevői és sok turista is. Powers az elnök kérdésére válaszolva kijelentette, hogy nem emel kifogást a bíróság összetétele, az államügyész és a szakértők ellen. A vádirat ismertetése után a bíróság elnökének kérdé­sére Powers kijelentette, hogy megérti a vádat és bűnös­nek érzi magát. A tárgyalás Powers kihall­gatásával folytatódik. (MTI). Powers kihallgatása Szünet után megkezdődött a vádlott kihallgatása. Ru- gyenko főügyész kérdései alapján először a kémrepülés körülményeit tisztázták. Po­wers elmondotta, hogy április utolsó napjaiban külön szál­lítógépen, mintegy húsz em­berrel, — köztük Shelton ez­redessel, a 10—10 egység pa­rancsnokával — vitték át az adanai repülőtérről a pakisz­táni Peshavar repülőtérre. — Odaérkeztekor még nem tud­ta, hogy a Szovjetunió terü­lete felett kell végrehajtania felderítő-repülést. Mintegy két órával a rajt előtt kapta meg Shelton ezredestől a szükséges utasításokat, majd különleges előkészítésen ment át, így oxigén-belélegzést vég­zett. Az ügyész kérdéseire vála­szolva Powers elmondotta, hogy hatvannyolcezer láb ma­gasságban — ennyi az U—2 típusú gép repülési magassá­ga — teljes biztonságban re­pülhet, a szovjet légvédelem nem éri eL Feladata az volt, hogy meghatározott úton re­pülve bekapcsolja a gép megfigyelőberendezéseit a térképen előre feltüntetett pontokon. Powers ezután a tárgyi bi­zonyítékok között szereplő térképén részletesen ismer­tette útvonalát. A térképen három adatot rögzített: egy repülőteret, egy olajraktárt és egy na­gyobb lakott települést. Amikor az ügyész megkér­dezte, miért jelölte be térké­pére ezeket az objektumo­kat, kijelentette: ,,Általános pilótaszokás, hogy a térké­pen nem szereplő adatokat bejelölik”. Powers beismerte: utasí­tása volt a repülőgép azon­nali megsemmisítésére és ar­ra, hogy titkos úton a legköze­lebbi határhoz jusson. Azt állította, hogy a nála talált szovjet és idegen valuta a „baleseti felszerelés” része volt. Az arannyal és a szov­jet rubellel meg kellett vol­na vesztegetnie a szovjet em­bereket. •— Miért volt önnél pisz­toly és nagymennyiségű lőszer? — kérdezte az ügyész. — Azért, hogy vadásszak vele — válaszolta a hallga­tóság derültsége közben Powers. Powers elmondotta: a mér­gezett tűt Shelton ezredestől kapta azért, hogy elfogatása után öngyilkosságot követ­hessen el, ha nem túrja a kínzásokat — Na és mi történt? Meg­kínozták? — kérdezte az ügyész« — „Nem” —- válaszolta Powers, majd elmondotta, hogy a nyomozó hatóságok igen jól bántak vele. Powers beismerte: a pülőgépromcsok az U—2 ma­radványai, Ezután elmon­dotta, hogyan került a Cl A szolgálatába. A többi között kijelentette: a május 1-i re­pülést a CIA-val kötött szerződés alapján hajtotta végre. Szerződése szerint a Szóvje' unió határai mentén kellett volna felderítő re­püléseket végeznie: de — ha a különleges repülőgépek jól beválnak — sor kerülhetett más feladatokra is. Különle­ges szolgálataiért havi 2.500 dollár fizetést ígértek neki. Powes különleges kiképzés­ben részesült és a kiképzés során álnevet viselt. 1956 augusztus 20-án került a 10—10-es egységhez, amely a Szovjetunió határai men­tén végzett felderítő repü­léseket. • • f r r ülésén New York (MTI). Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese felszólalásában han­goztatta, hogy a leszerelés korunk legfontosabb kérdése, hiszen a harmadik világhá­ború borzalmas tragédiát hozna minden népre. Az ENSZ-nek kötelessége tehát, hogy elsőrendű fontosságú kérdésként kezelje az általá­nos és teljes leszerelést. Ép­pen ezért ezt a kérdést — amint a Szovjetunió ezt már többször kifejtette — az ENSZ közgyűlésének teljes ülésén kell megvitatni, még pedig lehetőleg a kormányfők részvételéveL A nyolcvankéttagú leszere­lési bizottság összehívásáról elmondotta, hogy az Egyesült Államok azért szorgalmazta ezt, mert így akarja a Szov­jetunióra és a többi szocia­lista országra hárítani a fe­lelősséget a genfi tárgyalá­sok kudarcáért A NATO-országok, különö­sen az Egyesült Államok vezető körei mindent meg­tesznek. hogy félrevezessék a világközvéleményt és a leszerelést dicsérő üres be­szédekkel leplezzék fegy­verkezési hajszájukat szövetségesei súlyosan téved­nek, ha azt hiszik, hogy rá- kényszeríthetik a Szovjet­uniót e terv elfogadására, amely a nemzetközi kémke­dést szentesítené. A Szovjet­unió azonban mindezek elle­nére határozottan folytatni fogja harcát a leszerelésért, mert szilárd meggyőződése szerint ez az egyetlen mód a világbéke fenntartására. Az Egyesült Államok és szövet­ségesei megmutatták, hogy sem leszerelést, sem gyümöl­csöző leszerelési tárgyaláso­kat nem kívánnak. A genfi tízhatalmi leszere­lési bizottság munkája a nyugati hatalmak maga­tartása miatt nemcsak tárgytalanná, hanem ká­rossá is vált, mert olyan illúziókat keltett, hogy ér­dembeli tárgyalások foly­nak, holott valójában kizá­rólag időpocsékolásról volt szó. Cabot Lodge-nak az ülé­sen előterjesztett javaslatát bírálva Kuznyecov kijelen­tette, ez lényegében csupán a korábbi amerikai javasla­tok megismétlése. Ha nem til­tunk be minden atom- és nukleáris fegyvert, a hasadó anyagok gyártásának megtil­tása egymagában nem kü­szöböli ki a nukleáris háború veszedelmét. Az amerikai ja­vaslat nem említi sem a nuk­leáris fegyverek betiltását, sem a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolását. A bizottság feladata — mondot­ta, hogy az ENSZ-közgyűlés tavalyi határozatával össz­hangban ismét állást foglal­jon az általános és teljes leszerelés mellett és mondja ki, hogy e problé­mát alaposan meg kell vi­tatni a szeptemberben megnyíló közgyűlésen, mégpedig az államfők, il­letve kormányfők részvé­teléveL Ezután Kanada, Olaszor­szág és Franciaország kép­viselői szólaltak feL (MTI). A Német Kommunista Párt felhívása Kuznyecov ezután bírálta azt a javaslatot, amelyet az amerikai küldöttség jú­nius 27-én terjesztett elő Genfben a tízhatalmi leszere­lési bizottság ülésén. Ez a terv — mondotta — nem egyéb, mint ködfüggöny, amely mögött kényelmesen tovább lehet folytatni a fegy­verkezési hajszát. Az Egyesült Államok és DÜSSELDORF (ADN). A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága a párt törvényellenes betiltásának 4. évfordulóján felhívással fordult a német Szabadság­adó hullámhosszán az NSZK közw aményhez. — A béke, a demokrácia, a nemzet egysége megkívánja a Német Kommunista Párt Erősödik a sztrájkmozgalom Dé l-Amerikában New Yorjc (TASZSZ). Mint a Prensa Latina hírügynök­ség jelenti, több latin-ameri­kai országban megélénkült a dolgozók sztrájkmozgalma. A sztrájkolok nemcsak gazda­sági, de politikai követelése­ket is hangoztatnak. Több mint két hónapja tart a chilei Aconcagua tarto­mány rézbányászainak sztrájkja. A dolgozók győzel­mével ért véget a munkabe­szüntetés Antofagastában, Valparaisóban, Santiagóban és máflütti Kolumbiában Immár két hete sztrájkol magasabb bér­ért és jobb munkafeltétele­kért háromezer olajipari munkás. Negyvenöt napja folytatódik a perui „Texoro” amerikai gyár dolgozóinak harca. Peruban országos sztrájk készül a Texoro dol­gozóinak támogatására. Ugyancsak sztrájkba léptek az uruguayi textilipari mun­kások, a brazíliai egyetemi hallgatók és sok más latin­amerikai ország dolgozók — (MTI) legá.is működését, — hang­zik a Központi Bizottság felhívása. Hitler annakidején halált kiáltott a kommunista pártra, de a párt tovább élt. Adenauer ugyancsak el akarja pusztítani a kommu­nista pártot, de a párt él és harcol; Mindenütt ott van, ahol a néptömegek, a rakéta­támaszpontok, a betegbizto­sítás rosszabbodása, a drá­gaság, a lakbéreik felemelése ellen küzdenek — hangoz­tatja a felhívás. 1933. előtt az NKP azt hirdette, hogy „Hitler a há­ború”, ma pedig arra fi­gyelmeztet, hogy „Adena­uer atomháborút akar”. Az NKP Központi Bizott­sága ezzel a történelmi pár- h’-ammal következetes harcra hívja fel Nyugat- Németország lakosságát a bon- i kormány viHámhábo- rús terve, ellen. (Mii)) Karhozottak végnapjai ív. FÉSZKET KAPAR A „RÓKA* ment, hogy ott új megbízatá­sokat kérjen Kaltenbunnertől. Megdöbbentette Eichmannt, hogy főnöke nem adott neki feladatot, hanem azt mondta: — Legjobban teszed, ha elhordod az irhádat... Némi szerencsével még eljuthatsz Spanyolországba. — Segíts valahogy —» mondta Eichmann. — Amit még tudok, meg­teszek — felelte Kaltenbrun­ner. Másnap jelentős összegű pénzt adott Eichmannak, aranyértékben és értékálló külföldi valutákban. Eich­mann más segítségre számí­tott, mert pénze volt, hiszen Prágából óriási kincseket ho­zott magával. Ott módjában volt összeszedni minden ér­téket. — Ezzel vagy enélkül — mondta csalódottan főnöké- nék, amikor a ^segítséget? kézhez kapta. — Nem tehetek többet! — felelte Klantenbrunner — Fordulj talán máshoz ja­vasolta. A ZSÁK MEGTALÁLJA A FOLTJÁT Eichmann ekkor Skorzeny- hez fordult, aki akkor szintén Alt-Ausseeban tartózkodott és a gerilla hadviselés elő­készítésén dolgozott: lőszer- és élelmiszer raktárakat ren­dezett be a hegyek közt, rá­dióállomásokat állított fel és halállal fenyegetett minden­kit, aki nem hajlandó vele résztveimi a harcban. — Nem tehetek semmit! — utasította el Skorzeny. — Én hajlandó vagyok harcolni is — erősködött Eichmann. — Még akkor sincsen rád szükségem... Sajnálom! Úgy látszott, Eichmann magára maradt, önmagáról kell gondoskodnia. Ha a „ró­kafészekben’’- van, akkor másként történik minden, de itt!... Erre az esetre nem volt kidolgozott terve. Két­ségbeesve jött-ment, tekere- dett volna mindenkire, aki­ben erőt, ügyességet és bá­torságot szimatolt Végezetül Horia Simával, a menekült román kormány miniszterel­nökével fogott össze. — Te jártas vagy a gerilla hadviselésben, veled tartok — mondta. Horia Sima kapott az al­kalmon, mert tudta, hogy Eichmann nagy zsidóvagyont lopott össze és óriási kincse­ket hozott magával Prágából. — Rendben van, ha velem- tartol, megmenekülsz! — biz­tatta Horia Sima, habár kü­lönösebb szökési terve neki sem volt. Amióta Alt-Aussee­ban tartózkodott, hitt az „Alpesi Erőd” gondolatában és soha nem jutott addig, hogy ráébredjen: egyszer ön­magának kell irhája meg­mentésével törődni. (Folytatjuk) — b 6a — A Prinz Albert-Strassén állt a Gestapo főhadiszállása. Egy napon a bombázások, következtében teljesen el­pusztult, fi a parancsnokság a kurfürsten-Strasseben ütöt­te fel tanyáját. Azon nyom­ban megK' aték a légvédel­mi óvóhelvek megépítését is az új iroda alatt. Exchmann ekkor újra munkához látott: megszervezte szökési tervé­nek vág- üh jtásához szüksé­ges „rókafészek? búvóhely megépítését. Földalatti helyiségeket épí­tettek és bőségesen ellátták élelmii őrrel* vízzel orvos­sággal és első segély felsze­relésekkel: A saját világítás és vízvezeték hosszú ott tar­tózkodást tett lehetővé. Ezek az „óvóhelyek”■ nem közvet­lenül a Gestapo iroda alá épülteik, hanem távolabb tő­le és az összekötő folyosók valósrgos labirintusán át le­hetett megközelíteni. A fo­lyosókat különböző szerkeze­tek segítségével pillanatok alatt el lehetett zárni. A kijáratok és szellőző aknák a romos épületek alá vezet­tek és jól összeolvadtak a környezettel. A leghosszabb folyosó állítólag közei két i kilomé ier hosszú volt. Eichmanvak azért volt módjában a *rókafészket” megépítetni, mert főnöke, Kaltenbrunner és Heinrich Müller Gestapo főnök egyet­értett vele, bár amikor az óvóhelyet meglátta Kalten- brunner kijelentette: — Mély benyomást tesz rám, de nekem más terveim vannak — mondta. — Akkor biztosan jobb lehetőségeket tudsz — mond­ta Eichmarm. AZ „ÖSSZEKÖTŐ" A Müller, a Gestapo főnöke „kitartott" az ostro lőtt Bér- 1 linben, csupán főnöke paran­csát nem teljesítette: Nem küldte el a rábízott iratokat Alt-Ausseeba. Mint a Gesta­po főnökének módjában lett : volna elhagyni a körülzárt várost, de ő maradt — lega­lábbis még április 29-én még benn járt a Kancellárián az­tán eltűnt. Talán a „rókafé- szekbe’’ húzódott vissza, hogy a város eleste után hamis iratokkal, polgári ruhában elmeneküljön. (Hitler halála­— Igen! — Van már készen hason­ló, jjobb helyen megépített rókafészek? ■— kérdezte. — Erőd! Nekem az az el­gondolásom, hogy dél felé vonulok vissza... Az Alpok­ba, ott épülni fog egy erőd —« felelte Kaltenbrunner. Többé nem is tettek egy­másnak említést a »rókafé- székről”. De nem is sokáig volt módjukban a találkozás, mert Kaltenbrunner Alt-Aus­seeba utazott és csak egy „összekötőt!• hagyott Berlin­ben a Führer mellett) Hein­rich Mutiert. A RÓKAFÉSZEKBEN kor .már nem tudták, hol tartózkodik.) Lehetséges, hogy Eichmannt várta. Ekkor ugyanis Eichmann nem tartózkodott Berlinben. Még márciusban néhány hét­re hivatalos ügyben Prágá­ban és Bécsben volt lekötve. Hivatalos ügyei intézése után megpróbált Berlinbe jutni, de a frontokon nem tudott átvergődni, s nem érhette el a „rókafészket” amelyben tö­kéletesen megbízott. Igyhát legszorosabb munkatársai kí­séretében Alt-Ausseeba

Next

/
Oldalképek
Tartalom