Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-17 / 194. szám
SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP & I960, augusztus Í7. Amíg az alumínium hűtőelemmé „yáltozík” Jelentőségéhez méltóan, tüneményes karriert futott be a Heiler—Forgó-féle hűtőelem a technika világában. Az első igazi sikert az 1958- as Brüsszeli Világkiállítás hozta: az aranyérmes nagy- díjat, a világhírt. Azután jöttek a hazai, majd a szovjet és angol megrendelések és azóta már útnak is indították az első szállítmányokat. A hűtőelemmel vízszegény, aszályos vidékeken is telepíthetnek ipartelepeket. „Brüsszel után” sokat írtak erről az újságok, ám egy Idő óta már kevesebb szó esik e nagyszerű találmányról. Csendes, dolgos hétköznapok következtek a világkiállítás óta. És 1959. májusától a jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban egy hatalmas csarnok megkapta ^ a „hűtőelem-üzem” elnevezést. Azóta is többször járt itt a két feltaláló, hogy segítsenek a gyártás megszervezésében. Ám, jöttek a fiatal mérnökök, kiknek alig száradt még meg a tinta a diplomájukon, majd a technikusok, a hűtőelem-üzem munkájának vezetését pedig Kiss Tibor vette kezébe. És amikor a napokban megtekintettük a hűtőelem- gyártás fázisait, kalauzunk, Szabó István mfemök így vélekedett a brüsszeli diadalt követő csendes jászberényi munkás-hónapokról: — Mivel a világon egyedül itt gyártják az elemeket, saját erőből kellett megindítani, megszervezni a gyártást, az új, fiatal műszaki gárdának és a munkásoknak. Egy sereg műszaki, szervezési ■problémát kellett és kell még ma is megoldani. Többek között a szerszámgyártás tökéletesítését a hűtőborda- gyártő gépnél a löketszám emelését, vagy a sok-sok millió távtartó gyűrűnél az ez- redmilliméteres pontosság biztosítását. A gyártás összehangolása, anyagellátás megszervezése stb. szintén újszerű szervezési feladatokat jelentett. —■ Újításokra'korlátlan lehetőségeink vannak — folytatta Szabó István —, Kiss Tibor pl. a hűtőelem acélcsövek szerelésének korszerű módszerét dolgozta ki, Fehér István szerszámlakatos pedig a hűtőbordagyártó gépet tökéletesítette — hogy csak a legjelentősebb újításokat említsem « Hogyan készül a hűtőelem? Szabó István gépészmérnök, az alkatrészgyártó egység vezetője, készséggel kalauzol bennünket a hatalmas csarnokban, hogy kielégítse kíváncsiságunkat. Utunk először természetesen az anyagraktárba vezetett, ahol hűtőcsövek praktikus rendbe rakott tömegét láttuk, amelyből a hűtőborda készül. Két óriási ládában az apró távolságtartó gyűrűk millióit láttuk, majd csőfalakat, melegítő lemezeket. I— Távtartó gyűrűből — magyarázta Mészáros József raktáros — egy hűtőelemhez 310 ezer db kell. Ezidáig kb. 600 hűtőelemet készített a Fémnyomó, könnyű tehát kiszámítani azt a hihetetlen távtartógyűrű mennyiséget, amit beépítettünk: közéi 2 milliárd darabot. Két műszakban 180-an dolgoznak a hűtőelerngyártásnál s eddig májusban született a legnagyobb havi teljesítmény: összesen 72 hűtőelem. Megismerkedtünk a régi típusú, kezdetben használt hűtőbordagyártó gép ,,utolsó mohikánjával”, amelynek mindössze 38 löket a percenkénti teljesítménye. Nem messze az „utolsó mohikántól^ már a 70 löketes hűtőbordagyártó berendezés dolgozik. Végezetül Fehér István percenkénti 80-löketes „lök- hajtásos” gépét láttuk, amelynek már kétszer annyi a teljesítménye, mint az „utolsó mohikán”-é. És egy hónap múlva már nemcsak Sárközi Jánosné- dolgozik „lökhajtásossal”, hanem sokkal többen, mert újabb hat „lökhajtásos” gépet kapunk* — így Szabó István. Percenként 180 db félgrammos aluminium távtartó gyűrűt készít gépén Tóth Júlia, majd ugyanezek a gyűrűk a csarnok belső sarkában elhelyezett forgódobba kerülnek, ahol 5 mm átmérőjű rostált kaviccsal, trisóval és vízzel tisztára mossák. 8 óra alatt 450—500 kg gyűrű indul innen ötnek a szerelőkhöz. A szerelők fiatal lányok, asszonyok, boszorkányos kézügyességgel fűzik rá a gyűrűket a hűtőbordákra — 2 műszakban összesen 86-an. De „majdnem üzemkész” állapotban várja már működésbe lépését a Budapesti Általános Géptervező Intézetben konstruált szerelőgép is. — Sajnos, csak a tökéletesítés után használható a berendezés •— hangzott a magyarázat — és azt szintén mi végezzük... Hasonlóképpen érdekes az acél szerelőcsövek hidraulikus préssel való sajtolása után az aluminiumcsövekre való kicserélés, amikoris az eddigi hűtőelemrész teljességgel alumíniumból való alkatrészekből tevődik már össze. A hűtőcsöveket lúgos mosással zsírtalanítják, majd légfúróval „egyenesbe vágják”. A „szigorú emberek” következnek ezután, akik mérőszerszámaikkal ellenőrzik a hűtőelem méretpontosságát Bizony, drága „selejt" lenne itt egy hűtőelem: 100000 forint Ám, még mindig nem értünk az út végére: krőmsav- tartalmú oxidréteg kerül ezután a hűtőelemre, védőburkot képezve á korrózió ellen. A gyártó üzem közepén 2 tonnás híd-daruval emelik a 11 mázsás, elemeket a nyomáspróbára szolgáló vizeskádba, ahol a hűtőcsövek nyomás- és záróképességét ellenőrzik, hogy az esetleges lyukas csöveket kicserélhessék az akkor már „vasruhába” öltöztetett hűtőelemeken. * Kissé hosszadalmas, de korántsem részletes technológiai ismertetésünket nézze el az olvasó. Érdemes megismernünk, hogyan készül a magyar ipar egyik büszkesége a jászberényi „Fémnyomóban”. S azt is, hogy a brüsszeli siker után nem ki- se; > a moszkvai siker sem. Hogy mit jelent e siker forintban? Egyelőre újabb 500 hűtőelem megrendelést a hazai és külföldi igények kielégítésére, — B ubor —■ gimnazista tífa&k&slány> Zúg a cséplőgép a mező- viszi a kazalba, de a töréket módjában állt. Busú Ica mar túri Sallai Tsz-ben. Kemény még saroglyán hordják. nem azért tanul, hogy tnf3~ tenyerek markolják a villa- A cséplőgépnél minden szabaduljon a /«sím» munkanyelet, perdül, repül a kéve. munka poros, a porból leg- tál. __. Ké vevágó kése villan, mohó- kevesebb mégis az asztagos- És miért dolgozik, miért szájú dob nyeli a gabonát. Zsákokba ömlik a pirosló búzamag, s a gép másik végén kihull a törek és a szalma. Utóbbit már elevátor Válaszol a Vendéglátó A Szolnok megyei Néplap 1960. augusztus KM számában megjelent „Rejtélyes sörárak” című cikkre a következőket válaszoljuk: A belkereskedelmi miniszter 21-1398/1958. Bk. M. számú utasításában szabályozta a vendéglátói árakat, osztályoknak megfelelően. A megyei Vendéglátóipari Vállalat ezen változtatni nem tud, az előirt árakat kötelező betartani. Javasoljuk a panasztevő felé; ha otthon akarja elfogyasztani az árut, keresse fel IV. osztályú egységeinket, ahol a legolcsóbban tudja szükségletét kielégíteni. Kálmán István nak. legtöbb a törekrak&nak jut. Városi ember, ki csak messziről látott cséplést, el sem tudja képzelni, milyen az: dolgozni a töreklyukban. Ha nagyon felöltözik izzad, mert fejére tűz a nap. Ha meg levetkőzik, csupasz testrészeire rátelepszik a por. Izzadsággal vegyül, csíp kegyetlenül, s az ilyesmihez nem szokott bőrön piros, viszketős pörsenés támad, S ezen a helyen többnyire a — engébb nem képviselői, lányok dolgoznak, mert amúgy nem túl nehéz munka. Az egyik törekeslány Busi Ica. Apja postás Mezőtúron\, s a fiatal „tizenhat éves leszek” kislány másodikos gimnazistai. „Tanulj, fiam, hogy úr legyen belőled”— jut eszembe a régebben oly sokszor elhangzott indok, amivel a paraszt, vagy munkásember tanulni küldte fiát — ha nem megy üdülni a nyári szünetben? Marcaliban nyaraltam két hétig egy rokonomnak Most keresek egy kis pénzt, venni akarok egyet-mást, Itt terményt kapunk. A múlt heti keresetemet eladtuk, 600 forintot kaptunk érte. Abból vettem egy tű sarkú cipőt, ballonkabátot. i— S a por? —* Megszokja azt az ember. Kendőt kötünk az arcunkra, szemüveget használunk, Így nem veszélyes. Gimnazista kislány, ma még a töreklyukban, holnap az iskola padjaiban s pár év • múlva lehet, hogy mint mérnök, vagy mint tanár dolgozik. Egy azonban bizonyos: mindig becsüli a fizikai munkát végző embereket. P. M. Köszönetnyilvánítás A vasutas daUramak és mindazoknak, akik szeretett feleségem, illetve édesanyánk temetésén fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk köszönetét. id. Benedek András és gyermekei Szolnok ELMÉLETI TANÁCSADÓ A GÉPÁLLOMÁSOK SZEREPE a mezőgazdaság szocialista átszervezésében Nagy célok végrehajtását tűztük magunk elé a következő ötéves tervben. Közülük egyik legfontosabb: A mezőgazdaságban a termelőszövetkezeti rendszer teljes győzelemre juttatása, s ezzel egyidőben a termelés jelentős növelése. E nagy és próbára tevő feladat megoldásában fontos szerepet töltenek be a gépállomások, mert a mezőgazdaság gépesítése, — mely a magasabb termés- eredmények egyik feltétele — főként a gépállomások útján történik. A második világháború óta a mezőgazdasági termelés világviszonylatban is növekedett. Az 1952—57-es évek átlagához hasonlítva 1958- ban és tavaly 12 százalékos volt az emelkedés. A szocialista országok mezőgazdaságának fejlődése pedig különösen gyors volt az utóbbi években. A Szovjetunió és a népi demokráciák mezőgazdaságának fejlődési üteme jóval meghaladta a tőkés országokét. A mezőgazdasági termelés növekedését főleg a korszerű technika és a nagyüzemi módszerek alkalmazása tette lehetővé. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik legfőbb' tényezője a gépesítés. Ez a munka termelékenysége fokozásának leghatékonyabb eszköze. Ezt bizonyítja az a tény is, • hogy a növényter- mesztéabea világszerte magasabb a munka termelékenységének emelkedése, — mint pl. az állattenyésztésben, ahol sokkal korlátozottabbak a gépesítés lehetőségei. A mezőgazdasági munka a gépesítés révén magasabb színvonalú, kulturáltabb, — egszségesebb, könnyebb. — Mindez hozzásegít ahhoz, hogy .az ipari és mezőgazdasági munkák jellege közt csökkenjen a lényeges különbség. A gépesítés lehetővé teszi azt is, hogy az esedékes munkákat a legjobb, legalkalmasabb időben végezzük el, nem kell mindennel a kézi erőre várni, s ezzel az úgynevezett „kritikus” időpontok fokozatosan csökkennek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a géppel végzett munka minősége jobb a kézi, vagy fogaterőénél, s mindenkor magasabb hozamokat eredményez. Legjobb példa erre talán az idei aratás, amikor a vetésterületek, a terméshozamok növekedésével párhuzamosan, csökkent a betakarítási idő és a szemveszteség. Nem megvetendő szempont az sem, hogy a gépesítés fokozásával nincs szükség annyi igás állatra; a takarmányt főleg a haszonállatokkal etethetjük fel, tehát emelkedik a tej, hús, zsír stb. termelése.' 1965-ig hazánkban pl. a lóállomány . csökkentésével felszabaduló abraktakarmányon 4 ezer vagon sertéshúst állíthatunk elő. Mindez tehát bizonyítja; ha gépeket alkalmazunk a mezőgazdaságban könnyebb, gyorsabb, termelékenyebb, s olcsóbb a munka. A magyar mezőgazdaság gépesítése a II. világháború előtt a nyugati országokhoz képest elmaradott volt. Ami gép volt, az is jobbára egyoldalú — talajművelés, csép- lés — munkára volt alkalmas. Az anélkül is szűk gépparkok felszerelésének 50 százaléka a háborúban tönkrement, elpusztult, jelentős részük pedig - műszakilag elavult. A mezőgazdaság gépesítésének nagyobbarányú fejlesztése az 1940-es évek végén kezdődött. A valóban nagyarányú fejlődés pedig mind számszerűségét, mind minőségét tekintve 5—6 évre tekinthet vissza. Államunk az utóbbi 10 év alatt 6 és fél milliárd forintot költött a gépállomásokra. Nálunk a gépállomások szervezése a mézőgazdaság na'gyüzemi átalakításával egyidőben kezdődött. A dolgozó parasztok többsége akkor még — a régi idők maradványaként — idegenkedett a géptől. A gépek megvásárlásáról a szövetkezetek akkori anyagi körülményei közt szintén nem lehetett szó, hozzátéve azt is, hogy műszakilag hozzáértő ember se nagi'ca akadt. A meglévő gépek kapacitásának kihasználása tehát egyáltalán nem volt biztosított a szövetkezetekben. Ezért vált szükségessé a gépállomások létrehozása, olyan műszaki bázisok megteremtése, amelyek szervezettségükkel nagymértékben elősegítik a mezőgazdaság szocialista • átalakítását, az új szövetkezeteket ellátják gépekkel. Ugyanakkor segítették, könnyítették az egyénileg dolgozó parasztok munkáját is. A gépállomások feladata egyre növekedett. Felelősséggel tartoztak a termelőszövetkezetek gazdálkodásáért, egész tevékenységéért, ami esetenként túlzottan is bonyolította a szövetkezetek és gépállomások kapcsolatát. Egy azonban bizonyos: az előadódott hiányosságok, — melyeket már jórészt kijavítottunk — az előforduló súrlódások ellenére a gépállomások a mezőgazdaság átszervezésében, a termelés fejlesztésében nagy szerepet játszottak akkor is és azóta is. Sok munkafolyamatot sikeresen gépesítettek. A szövetkezeti parasztság döntő többsége a gépállomási dolgozók közreműködésével megszerette a gépet, hamar felismerte óriási erejét, előnyét. Számos műszakilag képzett kádert, szakembert is neveltek a gépállomások. — Mindezekkel együttesen nagy részt vállaltak a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításából. A gépállomások a jövőben is fontos segítői lesznek a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezeti termelési viszonyok megszilárdításának. Jelentősen segíthetik — és segítik is — a szövetkezetbe lépett, de még kistulajdonosi módon gondolkodó paraszt-* ság nevelését. Nem tehetjük meg azt, hogy a gépállomások fenntartását csak gazdasági számítások tükrében vizsgáljuk, mert gazdasági szerepük mellett politikai küldetésük is nagy az átalakuló mezőgazdaságban. Többször hallani szövetkezeti emberektől is, miért nem adják át a gépállomás gépeit a szövetkezeteknek, mint teszik azt most pl. a Szovjetunióban. Nyomós indok van rá. Mindenekelőtt az, hogy a létrehozásukat szükségessé tevő tényezők javarészt most is fennállanak. A mi szövetkezeteink jórésze a gépekhez mérten kis területük miatt nem tudnák még azokat teljes kapacitással üzemeltetni. így a drága gépek nem. vagy csak sokára térítenék vissza a velük járó költségeket. Ugyancsak közérthető indok az is, hogy a termelőszövetkezetek a nagyértékű gépeket úgyis csak állami hitelből tudnák megvásárolni. Márpedig akkor a hitelezés előnyösebb, s eddig is jobban bevált, hatékonyabb formáját válasz- szűk. Mindezeket figyelem- bevéve szögezték le kormányunk vezetői, hogy jelenleg nincs szó a gépállomások megszüntetéséről. Az igaz hogy a szövetkezetek erősödésével megfelelő gépparkkal is ellátja azokat az. állam, de emellett még hosz- sz” ideig fennmaradnak a iépállomások is, Az MSZMP VII. kongresszusa mezőgazdaságunk gépesítésének nagyszerű távlatait tárta elénk. Uj ötéves tervünk végéig a traktorok számát 62—63 ezerre emeljük. Ezzel a2 egy traktorra jutó szántóterületet a két évvel ezelőtti 350 kh-ról 150 kh-ra csökkentjük. A munkagépek biztosításával pedig az alapvető műveleteket — talajművelést, gabonavetést, betakarítást — szinte teljesen gépesítjük. A kapacitás fokozása mellett a gépállomány jobb kihasználásával is érhetünk el eredményeket. Az említett tervek sürgetik a traktorosok képzésének meggyorsítását. Ugyanakkor a traktorosok képzése — ha azokat főleg a termelőszövetkezeti fiatalok közül toborozzuk — segíti egy másik gondunk megoldását. Azt, hogy a fiatalok ne menjenek, ne szállingózzanak el a faluból. hanem lehetőleg ott találják meg számításukat, ahol eddig is éltek. Számos tény bizonyítja, hogy gépállomásainknak a gazdasági munkák mellett fontos politikai, szervező, nevelő feladataik vannak a falvakban. ííülönösen sokat tehetnek a gépállomási párt- szervezetek, amelyek az egész műszaki bázis nevelőmunkájának már most is a gócpontjai. A gépállomások a falu szocialista átalakításának jelentősen nélkülözhetetlen tényezői. Á politikailag és szakmailag képzett gépállomási dolgozók pedig képesek arra, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításának idején is jelentős segítséget nyújtsanak a parasztságnak. Borsi Eszter
