Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-14 / 192. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. augusztus 14. KÜLFÖLDI HÍREK | SZÓFIA (TASZSZ). A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott az ipari üzemek és kisipari termelőszövetkezetek által végzett közszolgáltatások megjavításáról. A határozat az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek munkájának megjavítását célzó több intézkedést tartalmaz. * BERLIN (ADN). A Német Demokratikus köztársaság külügyminisztériumának szóvivője kijelentette, az NDK nem tűri, hogy a Nyugat- Berlinből a Szövetségi Köztársaságba vezető útvonalat törvénytelen hadianyagszállításra használják fel. A szóvivő emlékeztetett rá, a potsdami szerződés is felhatalmazza az NDK kormányát, hogy megakadályozza egy új, nyugat-németországi Wehr*- macht felszerelését. (MTI) Hammarskjöld folytatja megbeszéléseit Csombéyal F.LISABETHVILLE (MTI). Mint már közöltük« Hammarskjöld ENSZ-főtitkár pénteken Elisabethvillebe érkezett és megkezdte tárgyalásait Csombéval, a katan- gai tartomány bábkormány vezetőjével. A Reuter közlése szerint a vele érkezett ENSZ-kato- nák még mindig a repülőtéren tartózkodnak, nem szálltak meg egyetlen középületet sem. A város stratégiai pontjait továbbra is a belga csapatok őrzik. Már hírt adtunk arról, hogy Hammarskjöld megérkezésekor az ellenzéki Balu- bakat-párt hívei a repülőtéren tüntettek és követelték Kongó egységét. A Reuter legújabb jelentése szerint a rendőrség letartóztatta Izmail Banzát, a Balubakat párt helyettes vezetőjét. Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár szombaton folytatta megbeszéléseit a belgák támogatását élvező Csombéval. A nyugati hírügynökségek űiabb részleteket közölnek a főtitkár és Csőmbe pénteki tárgyalásairól. A kiadott közlemény csak arról tájékoztat, hogy a tárgyaló felek „számos problémát” megvitattak. A nyugati hírügynökségek jelentései viszont hangsúlyozzák, hogy Csőmbe elégedett eddigi megbeszéléseinek eredményével. Megelégedése azzal magyarázható, hogy Hammarskjöld kijelentette, hogy az ENSZ nem avatkozik be «,Katanga belügyeibe”. Mint a Kongóból kiutasított AFP, francia hírügynökség Elisabethville- ből jelenti, a katangai szeparatista körökben derűlátóan ítélik meg a tanácskozások kimenetelét A hírügynökség örömmel jegyzi meg, hogy Hammarskjöld határozottan kijelentette, az ENSZ „a legnagyobb fokú mérsékletet’’ tanúsítja a központi kormánnyal szemben pártütő ka tangai klikk ellen. Az AFP megjegyzi, hogy a Biztonsági Tanács legutóbbi határozata és Hammarskjöldnek az ENSZ-hez intézett jelentése nem tesz említést Kongó egységéről. Csőmbe és klikkje újabb feltételeket szabott Hammarskjöldnek. Szeretné elérni, hogy az ENSZ szentesítse Katanga „ függetlenségét” legalább De Facto ismerje el létezését és az elszakadáshoz való jogát. Csombéék ismét kifejezték eltökéltségüket, hogy a kongói központi kormány képviselőit nem hajlandók beengedni Elisebeth- villebe. A ghanaí elnök erélyes válasza Csőmbe üzenetére Akkra (DPA) Nkrumah ghanai elnök pénteken „utoljára’’ felszólította Csőmbe katangai „miniszterelnököt” hogy „járjon el felelőssége tudatában’’ és Afrika érdekeinek megfelelően „ne engedje, hogy bábként használják fel”. Csőmbe üzenetének arra a Otthonába hozza A RÓMAI OLIMPIAI JÁTÉKOKAT az kitételére válaszolva, hogy a kongói kormányzatot „kommunisták ragadják magukhoz” Nkrumah kijelenti: „ezek az állítások megmutatják, mennyire délafrikai befolyás alatt áll Csőmbe, hogy minden afrikai szabadság- mozgalmat kommunistának minősít”. (MTI). f fTtrrrv--.------------------------——», w .iAf ' < • ^i.«r , •*" : ■ *'• C ‘ 5 : ’ ' - \ .C '- "' v £ j IV Orion televízió Az AT 403. ORION készülékkel bel- és külföldön százezrek nézik majd a magyar olimpikonok küzdelmeit. Televízió vásárlásnál ne felejtse el Orion világmárka! Kérje a szaküzletek ben! A katangai bábkormány ezenkívül kívánatosnak tartja, hogy az Elisabeth- villebe érkezett ,,jelképes haderőn” kívül ne érkezzenek újabb ENSZ-csapatok a tartományba. Követeli, hogy pontosan határozzák meg a Katangát megszálló ENSZ-csapatok létszámát. A Reuter és az AP közlése szerint Hammarskjöld megnyugtatta Csombét, hogy az ENSZ-katonaság csak a rend fenntartására érkezett az országba, viszont a központi kormány és a szakadá- rok viszályában ^semlegességet” tanúsít. Hammarskjöld a katangai bábkormányt mintegy egyenrangúnak ismerte el a központi kormánnyal. Kijelentette ugyanis. — írja a Reuter —, hogy a Biztonsági Tanácsnak jelentést tesz, ha akár Leo- poldvilleben, akár Elisebeth- villeben valamilyen kifogást emelnek munkájára vonatkozólag. (MTI). Kongó, Kuba, Laosz... A világ balra tart Herter amerikai külügyminiszter a minap bizalmas beszámolót tartott a szenátus tagjainak. A tájékoztató után az egyik szenátor így jellemezte az információt: ,,semmiképpen sem volt bátorító”. Számot adott a világ forró pontjairól, beleértve Kongót, Kubát, Laoszt és Latin-Ame- rikát... Ami az utóbbi időben e három világrészben történik — Afrikában, Ázsiában és Dél- Amerikában — valóban cseppet sem bátorító az imperialisták számára. Sokhelyt forr, ég a talpuk alatt a föld. A politikai földrengés jelző készülékek a világ legkülönbözőbb tájairól jelzik: a világ balra tart! Az, hogy „balra” — persze nem mindenütt a szocializmust jelenti. Dél-Koreában például csak arról volt szó, hogy egy végsőkig kompromittált reakciós kormányt egy remélhetőleg elfogadható kapitalista garnitúrával helyettesítsenek. De az elmúlt héten a világ figyelmének központjába határozottan és élesen antiimperialista ese. mények kerültek. Harc Kongóért, harc Afrikáért A legforróbb pont: Kongó. Ügyesebb gyarmatosító hatalmaknak sikerült a neoko- lonializmus módszereivel elérni, hogy „símán” függetlenséget adnak egy afrikai országnak, de ottmaradnak bankáraik és politikai tanácsadóik, katonatisztjeik és megvásárolt fekete politikusaik a kulcspozíciókban. A helyzet így kényelmetlenebb, a kizsákmányolás nehezebb, de befolyásuk többé kevésbé megmarad. Kongóban ez a módszer egyelőre nem vált be. A Süddeutsche Zeitung riportere leírja egy beszélgetését Kongó legnagyobb kereskedelmi vállalatának belga ügyvezetőjével. „Afrikanizáltujc a vállalatot — mondja a belga —, kongói lett az igazgató és kongóiak az osztályvezetők”. A német tudósító a kongói igazgatóval akart beszélni, de belga így válaszolt: „Nincs itt, a lakásomra küldtem, hogy a két macskámat megetesse.” Ez a neokolonializmus karikatúrája, de igaz történet és jellemző az új gyarmatosításra. Kongóban azonban nem elégedtek meg a macskák etetésével. Népe harcba kezdett, az afrikai népek támogatják, és már az a „veszély” fenyegetett, hogy az ENSZ megkerülésével afrikai csapatok verik ki a belga gyarmatosítókat Kongóból. Ez túl sok lett volna a függetlenségből, és az imperialisták a A Renmin Ríbao vezércikke az amerikai külügyminisztérium nyilatkozatáról Peking (Uj Kína). A Renmin Ribao szombati számában vezércikket közöl, amelynek címe: „Cáfolat az amerikai külügyminisztérium nyilatkozatára”. A cikk bevezetésül utal Csou En-lajnak a pekingi svájci nagykövetség fogadásán elhangzott beszédére, amelyben javasolta, hogy az ázsiai, a Csendes-óceán körül fekvő országok, beleértve az Egyesült Államokat is, kössenek kölcsönös megnemtámadási szerződést és változtassák ezt az egész térséget atomfegyvermentes övezetté. Ez a javaslat újabb bizonyíték arra — írja a lap —, hogy a kínai kormány külpolitikájában a békés együttélés elveit követi. Csou En-laj békekezdeményezését a világ valamennyi országának, de különösen az ázsiai országoknak közvéleménye örömmel üdvözölte. Az amerikai külügyminisztérium augusztus 1-én nyilatkozatot tett, amelyben Kína javaslatát „a kínai kommunisták újabb jelentőség nélküli propagandalépésének” minősítette. Az amerikai külügyminisztérium — folytatja a vezércikk — nyilatkozatában három „vádat” emelt Kína ellen. Az egyik „a tajvani szorosban végrehajtott agresszió vádja”. Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata Tajvanra és a partmenti szigetekre célzott, amelyek, mint ismeretes, Kína területét alkotják. Ennek a területnek a felszabadítása a kínai nép szent és sérthetetlen joga. A helyzet az, hogy az amerikai imperialisták tíz éve megszállva tartják Tajvan kínai területet és innen katonai provokációkat, háborús fenyegetéseket intéznek a kínai szárazföld ellen. A kínai nép szilárdan szembehelyezkedik az amerikai imperializmus által elkövetett agressziós cselekedetekkel és határozottan követeli az amerikai fegyveres erők kivonását Tajvanról és a tajvani szoros vidékéről. Ez a követelés teljesen jogos. A második „vád” „Tibet durva elnyomása”, Tibet — hangsúlyozza a Renmin Ribao — Kína része. A legteljesebb mértékben kínai bel- ügy volt az, amikor a -kínai kormány elfojtotta a reakciós rabszolgatarlók lázadását. A rabszolgaság kegyetlen rendszerének megdöntése után a boldog életbe vezető út nyílt meg a tibeti nép előtt. Harmadiknak az amerikai külügyminisztérium a „mérgező amerikaellenes propaganda vádját” hangoztatta a kínaiak ellen. Igaz, hogy a kínai nép határozottan, következetesen és lankadatlanul leleplezi az amerikai imperialisták agressziós, háborús politikáját és szembehelyezkedik vele. Ha az ameri- ka agressziós politika leleplezése és a vele való szembeszállás „háborús” cselekedetnek számítana, akkor a világ valamennyi országának népe „háborús 1 tevékenységgel” lenne vádolható, s csupán azok számíthatnának „békeszeretőnek”. akik engedelmes kiszolgálói az imperializmus nak. Biztonsági Tanácsban megszavazták a határozatot, másodszor is: a belga hadseregnek ki kell vonulnia Kongóból. Hammarskjöld pénteken már bevonult kisebb ENSZ- egységekkel Katangába is, amely el akar szakadni Kongótól és eddig az ENSZ csapatok bevonulását is megakadályozta. Csúnya, képmutató imperialista játék folyik Kongó körül. A belgák most nyíltan kimondják, hogy becsapták őket: azt ígérték, hogy az ENSZ segítségével biztosítják az imperialista befolyást a független Kongóban is, és ők is részt kapnak a zsákmányból. De Belgium itt tizedran- gú szerepet játszik. Elsősorban az volt fontos, hogy Amerika az afrikai népek függetlenségének védelmezőjeként szerepelhessen, hogy ne engedjék a Szovjetunióhoz, igazi támaszukhoz közeledni az afrikai országokat. Többről van szó, mint a hatalmas és gazdag Kongóról: az imperializmus pozíciói forognak kockán egész Afrikában. Nagyon bonyolult probléma ez. A szomszédos Rhodé- ziából az angolok kacsintgatnak biztatóan a kincses Ka- tangára, nem bánnák, ha Kongótól független, külön államként kerülne az angolszász imperialisták befolyási körébe. De ha Katanga ügyében túlságosan makacsok, ezzel a Szovjetunió felé tolhatják az egész Kongót. S mi lesz, ha Afrika népeinek segítségével Kongó mégis megőrzi területi egységét, nem sikerül Katangát elszakítani? A legjobb volna egész Kongót. visszatéríteni az imperialista érdekkörbe, s ezért — nincs más hátra, mint látszólag segíteni neki. Végső esetben hosszú időre ENSZ-meg- szállás alá kell helyezni, hogy szabadságával élve ne fogadhassa el az egyetlen önzetlen segítséget, amit kaphat, a szocialista országokét. Az imperialisták gyanakszanak, hogy Lumumbával nem sikerül megkötni ezt az üzletet. Ezért szüntelenül szítják a törzsek és tartományok közti ellentéteket, a pozícióharcot Lumumba és az új állam elnöke, Kaszavubu között. Az „oszd meg és uralkodj" régi receptje még mindig nem hatástalan. Az ENSZ-csapatok megszállják Kongót, a belgák kivonulnak, Kongó függetlenségének tartalma, lényege körül tovább folyik a harc, amely befolyásolja egész Afrika további sorsát. De már a harc puszta ténye bizonyítja, hogy az új gyarmatosítás eszközei is gyengék az afrikai népek nemzeti függetlenségi harcával szemben. Az afrikai szabadságmozgalom magasabb színvonalra emelkedett. s a gyarmati hatalmak helyzete ma nehezebb, mint akárcsak egy esztendővel ezelőtt volt. Az imperialisták most olyan várat ostromolnak Kongóban, amely egy évvel ezelőtt még az ő birtokukban volt! Egy rejtélyes államcsíny A legkevesebbet a világ „forró pontjai” közül Laosz- ról tudunk. Az tény, hogy az 1954-es genfi egyezmény után, amely a hajdani Indokína .francia gyarmatot felszámolta és helyébe négy független államot (a két Vietnam, Laosz és Kambodzsa) állított, az amerikaiak már szerveztek egy államcsínyt Laoszban. Akkor a felszabadulásért küzdő Patet Lao erőit támadták meg, illegalitásba szorították, letartóztatták és üldözték a legjobb hazafiakat, végül megszegték magát a genfi egyezményt is, és Laoszt amerikai támaszponttá kezdték kiépíteni. Tavaly újból fellángolt a fegyveres harc a Patet Lao guerillái és az amerikabarát Som-Sanit-kor- mány között. Most azonban teljesen váratlanul a második laoszi ejtőernyős osztag századosa, Kong Le államcsínyt hajtott végre, elfoglalta a fővárost, míg a király és az amerikabarát kormány a vietnami határhoz közelebb fekvő Luang Prabang városban időzött. A vientianei rádió közölte az új laoszi vezetők programját. Ennek lényege: „megvédjük a függetlenséget, a jogot, a szabadságot, a királyt és a vallást az idegen, amerikai betolakodóktól, akik rabbá tették a laoszi népet. Megszüntetjük a testvérháborút, amelyet a régi uralkodó klikk a Patet Lao erői ellen folytatott. Laosz legyen semleges ország, a külföldiek távozzanak innen, jóbarátságot akarunk minden országgal, amely hasonlóképpen barátsággal közeledik hozzánk”. Politikailag nem gyakorlott, a „jó királyban’’ bízó nem valamiféle kommunista program ez. De ameri- ka-ellenes, imperialistaellenes, és ez elég volt ahhoz, hogy Washingtonban már kijelentsék: nem ismerik el az új laoszi hatalmat, s^t a SEATO államainak tanácsát rendkívüli ülésre hívták ösz- sze, megtanáeskozni: hogyan lehetne -„megvédelmezni” Laoszt. Semmi kétség: Laoszban baloldali fordulat történt. Nem „kommunista összeesküvés” szülte, hanem az imperialistákkal szembeni jogos elégedetlenség robbantotta ki. Cukor és korbács A harmadik forró pont: Kuba. Hónapok óta vívja ez a kis ország a harcot az amerikai imperialisták fenyegetése ellen. Megszüntették a cukorbehozatalt Kubából, de ez nem használt, mert a szocialista országok megveszik Kuba gazdaságának alapvető forrását, a cukrot. Az amerikaiak most az Amerikai Államok Szervezetét mozgósítják Kuba ellen, azzal vádolván Fidel Castro kormányát, hogy elősegíti „a kommunista behatolást . Amerikába”. A politikai fegyvert akarják ezzel Kubának szegezni, közben Panamában negyvenhat dél-amerikai katonai vezetőt hívott össze Bogart amerikai tábornok, hogy a Kuba-elle- nes katonai szankciókat megbeszélje velük. Kuba azonban maga mögött érzi a latin-amerikai népek és a Szovjetunió támogatását. Az imperialisták újra és új- re beleütköznek abba a puszta ténybe, hogy a Szovjetunió — van, hogy hatalmas és készségesen segíti a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népeket mindenütt a földkerekségen. Az imperialisták kegyetlenül és ravaszul verekszenek minden pozíciójukért. De a népek harca egyre kisebb és kisebb területre szorítja őket. Mind kevesebb a lehetőségük arra, hogy erőszakkal akadályozzák meg a dolgok természetes és igazságos folyását, hiszen számol- niok kell a szocialista tábor erejével. Ezért van, hogy a világ — harcok közben, s akadályokkal, időnként visz- szaesésekkel küzdve —, de ellenállhatatlanul: balra tart, a szabadság irányába. S minden lépés a népek szabadsága felé egyszersmind a népek békéjének ügyét is erősíti. SEMMELWEIS »AZ ANYÁK MEGMENTŐJE« meg a szülő nőt, s a szervezetbe vitt hullaméreg okozza a halált. Tehát, az orvos mielőtt a szülő nőhöz nyúlna, fertőtlenítse a kezét és a műszereket. Az anyák és az újszülöttek életéért folyó harc végigkíséri életét. Korában a haladást gátló dogmatizmus kerékkötője volt a természettudományos gondolkodásnak és felfogásnak. Sokezer anya pusztult el — még Semmelweis felfedezése után is —, a hitetlenek és egyhelyben topogók konzervatívizmusa miatt. A megnemértés, a mellőz- tetések, a csalódások és a tudományos viták kíméletlen forgataga felőrölte életét, idegrendszerét. Most, halála után 95 esztendővel, kegyelettel és hálával emlékezünk az orvos- tudomány halhatatlan magyar alakjára. „...szellemi és lelki kifára« dós tünetei között roppant össze 1865. augusztus 13-án Semmelweis, „Az anyák megmentője”, bevonult az orvostudomány halhatatlanjai közé...” — szól az epiló- gus dr. Domány Imre Sem- melweis-regényének végén. Doktorrá avatásakor, 1844- ben megkezdődött az az élethalál küzdelem, amelyet tudományos igazságának bebizonyításáért élete végéig folytatott. Mint szülészorvos, hihetetlen kitartással dolgozott a klinikán, kétségbeesve figyelte a gyermekágyi lázban elhalálozottak magas arányszámát. Éjjel-nappal egy gondolat foglalkoztatta: mi az oka? Hosszas megfigyelések, kutatások után 1847 áprilisában végre megtalálta amit keresett. Rájött, hogy a halálozást az orvosi vizsgálat okozza, az orvos kezével fertőzi
