Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
TftAa PROLETÁR]AI, EGYESÜLJETEK! "c íenlan A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Egy kocsiderék sárgadinnye XL évfolyam, 190. szám. Ara 50 fillér I960, augusztus 12. péntek. Moszkvába érkezett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége Moszkva (MTI). Pénteken délelőtt Moszkvában a Gorkij-parkban ünnepélyesen megnyitják a magyar ipari kiállítást. A kiállítás megnyitása alkalmából csütörtökön délben Moszkvába érkezett a Magyar Népköz- társaság kormányküldöttsége. A küldöttséget dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezeti, aki fe.esége társaságában érkezett a szovjet fővárosba. A küldöttség tagjai: Apró Antal, a Minisztertanács elnökének első helyettese, Csergő János, kohó- és gépipari miniszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Horváth Gyula könnyűipari miniszter- helyettes, dr. Sághy Vilmos élelmezésügyi miniszterhelyettes, valamint Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Moszkvában csatlakozott a küldöttséghez. A küldöttség szakértői: Mulató János külkereskedelmi miniszterhelyettes, Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter ®lső helyettese, Darvast István, az MSZMP Központi Bizottsága agitprop. osztályának helyettes vezetője és Radványi János, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A magyar küldöttség érkezése alkalmából magyar és szovjet zászlókkal díszítették fel a szovjet főváros vnuko- vói repülőterének főépületét. A főépülettel szemben felsorakozott a moszkvai helyőrség díszszázada. A magyar küldöttség fogadására a repülőtéren számos szovjet közéleti személyiség élén megjelent A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, P. N. Poszpelov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, V. N. Novikov, a szovjet Minisztertanács elnökhelyettese, A. A. Gromiko külügyminiszter, Sz. A. Szkacs- kov, a szovjet Minisztertanács külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke. Jelen voltak a repülőtéren a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének diplomáciai munkatársai. A kormányküldöttség érkezése alkalmából megjelent a repülőtéren számos állam moszkvai diplomáciai képviseletének vezetője. A MALÉV kü- lönrepülőgépe moszkvai idő szerint néhány perccel egy óra után állt meg a vnuko- vói repülőtér főépülete előtt. A magyar kormányküldöttség tagjait elsőnek Mikojan és Poszpelov üdvözölte meleg barátsággaL Dr. Münnich Ferenc ezután A. I. Mikojan társaságában ellépett a moszkvai helyőrség díszszázada előtt. A díszőrség parancsnoka jelentést tett a kormány elnökének, majd a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Münnich Ferenc köszöntötte a díszőrség tagjait A forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke ezután köszöntötte a fogadására megjelent szovjet személyiségeket, a diplomáciai testület tagjait, a magyar nagykövetség munkatársait. A díszszázad díszm netben vonult el a megjelentek előtt Mikojan elvtárs köszöntötte a magyar vendégeket A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese mondott ezután beszédet Meleg szavakkal köszöntötte a magyar vendégeket és örömét fejezte ki, hogy a kormányküldöttség a Magyar Népköztársaság ipari kiállításának megnyitása alkalmából ellátogatott a Szovjetunióba. A továbbiakban a magyar és a szovjet nép barátságát méltatta, „A magyar és « szovjet nép barátsága a szocialista internacionalizmus elvein alapszik, közös ügyünket, a világbéke legfőbb biztosítékát képező nagy szocialista tábor megerősítését szolgálja” — mondotta. Mikojan befejezésül a szovjet és a magyar nép megdönthetetlen testvéri barátságát éltette. Mönnicb elvtárs válaszolt az üdvözlő szavakra Az üdvözlésre dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke válaszolt. Mindenekelőtt szívbőljövő köszönetét mondott azért a kedves elvtársi fogadtatásért, amelyben a Magyar Népköz- társaság kormányküldöttségét részesítették. „A Szovjetunió földjére és hős fővárosába, Moszkvába mindenkor felemelő, jó érzések közepette érkezünk, úgy, ahogyan legjobb barátaihoz látogat az ember. Mostani látogatásunknak külön ünnepélyességet kölcsönöz az, hogy /holnap itt, Moszkvában nyitjuk meg eddigi legnagyobb ipari kiállításunkat” — mondotta a kormány elnöke, majd hangsúlyozta, hogy a kiállítás célja bemutatni a Magyar Népköz- társaság 15 szabad évének eredményeit. „Tizenöt évvel ezelőtt hazánk a háborútól végsőkig meggyötört, a fasiszták által kirabolt, romokban heverő ország volt. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek akkor a felszabadító Szovjetunió nagylelkű, önzetlen segítségével kezdték meg az új népi Magyarország felépítését és a testvéri segítség azóta is végigkísér bennünket a szocialista útunkon. Ma virágzó, jőhirü iparunk van. Parasztságunk nagy többsége a szövetkezeti úton jár, városaink szebbek, mint valaha, dolgozó népünk magabiztosan építi a szocialista társadalmat, de soha egyetlen percre sem feledjük, hogy minden sikerünkben b?nne van a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország elvtársi segítsége. Kiállításunk, főként az ipar területén azt kívánja bemutatni, hogy éltünk a kapott támogatással, s népünk szorgalma, tehetsege mivel járul hozzá szocialista táborunk erősítéséhez, mivel vesz részt az országaink között kialakult nemzetközi munka- megosztásban”. Dr. Münnich Ferenc befejezésül a szovjet és a magyar nép testvéri örök barátságát és a szocialista tábor egységét éltette. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Münnich Ferenc A. I. Mikojan kíséretében gépkocsiba szállt, s a kormányküldöttség tagjaival együtt szálláshelyére indult (MTI) Thai d.tídmufvk&(Ut: Hozzászólások a megyei pártaktíván ▼ Magukrataláltak w Helyzet jel entés Kongóból V Lánc, lánc, antal-lánc. r. HÍM 7Metyú Tiszatenyő alatt, a csillogó rfnek mellől az árok hűvösébe húzódunk. Mellém telepszik Boncsér Sándor munkavezető pályamester, s Török Dániel brigadéros, vagy ahogy itt nevezik: az elő- munkás. A pályán — többszáz méter hosszúságban — kőzúzalékot igazgatnak a munkások. Barna, izzadó testükön meg-megvillan a nap fénye. Egymástól szabályos távolsági«, katonás „glédában” törpe szállítódaruk tucatja sárgállik mellettünk. Lomha pöfékeléssel, szinte végeláthatatlan kocsisort cipelve egymásután húznak el a mozdonyok. A munkások egymást figyelmeztetik, kiáltásuk messze hangzik: VIGYÁZZ! JÖN A VONAT! \ * + • ** * ’ i A régi grófi kastély egyik hűvös termében tárolja diny- nyéjét a tiszaburai Petőfi Tsz. A nagybajuszú Blahó Józsi bácsi szerint piacra sem kell vinni, mert jórészt helyben megveszik a pusztataskonyiák. így a közös gazdaság a fuvarköltséget is megtakarítja. A SÍNEK MELLETT — Sosincs itt vágányzár, mindig így dolgoznak? — Munkánk zömét a menetrendszerinti forgalom közben kell végeznünk. Emiatt veszekszünk legtöbbet — mondja a pályamester —, de Ünnep előtti jelentés a földekről Néhány nap múlva a zagyvarékasi közös gazdaságok is befejezik a csépiést A zagyvarékasi Kossuth Tsz földjein pezseg az élet. Teljes ütemben folyik a hordás és cséplés. A szövetkezeti gazdák úgy számítják, hogy néhány napon belül végeznek ezzel a munkával. Dolgoznak a gépek is. Egy Sz 100-as és 4 traktor mélyszántást végez, egy DT és 2 G—35-ös pedig az őszi vetések talaját készíti. Jut erő a növényápolásra is, most végzik az ikersoros kukorica és a cukorrépa gazoló kapálását. A Haladás Tsz-ben mintaszerűen szervezték meg a munkát. Alig kerülnek le a keresztek a földről, nyomban szórják a szükséges műtrágyát, a gépek pedig a vetőszántást, a talaj lezárását végzik. Ebben a közös gazdaságban is befejezéshez közeledik a cséplés, 4—5 nap alatt zsákokba, magtárba kerül minden gabonájuk. Minden trágyaszórógép dolgozik A Mesterszáliási Gépállomás körzetében jól halad a trágya kihordása, szétterítése. A gépállomásiak ebben a munkában is hathatósan segítik a közös gazdaságokat. Kilenc szervestrágyaszóró-gé- pükkel eddig 2200 holdat trágyáztak meg. A három öcsödi tsz-ben — Szabadság, Kossuth, Zöld Mező — ezer holdat meghaladja az öt gép teljesítménye. A mesterszállási Úttörő Tsz-ben 2 géppel 380, a mezőhéki Táncsics Tsz-ben pedig 800 holdra szórták ki a szervestrágyát. A gépállomás 8 pótkocsit is erre a munkára irányított, amelyek segítségével további 300 holdát trágyáztak meg a közös gazdaságok. Gyűlik a gabona a raktárakban Megyeszerte jó ütemben halad a hordás. A keresztek 80 százaléka már lekerült a földről, s a csépelnivaló 75 százalékát ^verették el" a cséplő munkacsapatok. Gyűlik a gabona a zsákokba, magtárakba. A Szolnok megyei Terményforgalmi Vállalat tájékoztatása alapján igen jól halad a kötelezettségek teljesítése Szolnok városban és Turkevén. A szolonki Lenin Tsz 76 vagon 31 mázsa gabonát szállított be, 2 vagonnal, a szerződésen felül, szabad értékesítésre. A másik szolnoki közös gazdaságnak, a Kossuth Tsz-nek 2 vagon 75 mázsa volt a kötelezettsége, s ezzel ßzemben 10 vagonnál több gabonát adott át A város búzából globálisan 136, árpából 156, kalászosokból együttesen 140,6 százalékra teljesítette tervét Turkevén, kalászosokból globálisan 101 százalékos teljesítésnél tartottak augusztus 6-án. Az alattyáni közös gazdaságok már augusztus 3-án eleget tettek kötelezettségüknek. A Vörös Csillag Tsz a 925 mázsa adógabonán túl 500 mázsát szerződésre adott át Az Uj Élet Tsz ugyanennyit, a Haladás pedig 200 mázsa gabonát szállított be szerződéses értékesítésre. hiába: fővonal ez, nemzetközi járatok is gyakran közlekednek, érthető, hogy a vágányzár idejét igyekeznek csökkenteni. Ilyenkor a tehervo- natokon sok a romlandó áru, meg aztán az utazóközönség sem szereti a késést. — Tulajdonképpen milyen munkát végeznek itt? — A Szegedi MÁV Igazgatóság területén első ízben készítünk hézag nélküli felépítményt úgy, hogy közben a forgalom nem szünetel. Ez azt jelenti, hogy a két gyors között lévő másfél óra alatt 360 méter hosszban fel kell szednünk a síneket s helyettük 360 méter hosszú sínt kell idehozni, s lerakni, úgy, hogy a vonat akadálytalanul közlekedjen. — Eszerint 360 méter hosz- szon nem döccen a vonat? — Még azon túl sem, ugyanis a hosszú síneket is összehegesztjük lerakásuk után. Kétpó és Tiszatenyő között nem lesz hézag a sínek összeilleszkedésénél. öt kilométer hosszúságban már elkészültünk ezzel a munkával, két kilométeres rész van még hátra. — Hová valók az emberek? MEGÉRDEMLIK | A DICSÉRETET — A Szegedi Igazgatóság területéről Kétegyházától Bugáéig vannak itt pál"amun- kások, a békéscsabai Pálya- fenntartási Főnökség irányítása alatt. S méghozzá milyen munkások. Nézze meg — mutat végig a pályán kram- pácsolók során — csak úgy ég a kezük alatt a munka. Ha ír róluk, Bontovics Istvánt (idevaló Tiszatenyőre), a kengyeli Tóth Lajost, meg a Ré- kasi-testvéreket okvetlen dicsérje meg. — Megérdemlik, nehéz munkát végeznek — bólint a brigádvezető — a némelyik már 15—20 éve. <— Bizony, a vágányzár annyira rövid — folytatja a pályamester —, hogy csak a legnagyobb előrelátással és összefogással lehet a munkát végezni. Igaz, ebben nincs is hiány. Látná csak, hogy Tőrök elvtárs zászlóintésére milyen egyszerre mozognak. A hosszú síneket ugyanis zászlójelekkel rakjuk le. Az uta- rftó szó nem hallatszik a sín másik végéig. HANGSZÓRÓ HELYETT ZÁSZLÓ ______________ — Hangszórót is ígértek, de a végén csak az én zászlóm maradt — neveti el magát a brigádvezető. — De szerencsére baleset még nem fordult elő így sem. Pedig, ha nem vigyáznánk, könnyen adódhatna. Ha valaki nem figyel a jelre, lemarad, köny- nyen szakadás állhat be, hiszen a törpedaruk teljesítménye is korlátozott. Máskülönben nagyon jó masinák ezek, kímélik a munkaerőt Mondják is a régi pályamunkások, hogy ha ezelőtt is ilyen gépekkel dolgoztak volna, egyenesebb lenne a derekuk. — „Harci gépek helyett ilyeneket kellett volna gyártani”, — így mondta a napokban egyikük — tűnődik a pályamester. — S mennyire igaza volt. Tudja, mit jelent az: 24 mázsás síneket néhány embernek cipelgetni? A mostani hosszú síneket meg egyenesen képtelenség a régi módon lerakni. Üj módon, s lelkesen dolgozni — az kell most Nagyobb hiba nem is lehet ezzel kapcsolatban, mert a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumból a legutóbbi ellenőrzés után azt kaptam feladatul, hogy a vasutasnapi jutalmazásokra „terven felül” tizenkét dolgozót javasoljak. «— Ki van köztük legrégebben a pályafenntartásnál? — Bontovics bácsi, mióta van a vasútnál? — kérdi kísérőnk az egyik munkástól. — Negyvenhét óta. — Ügy tűnik, mintha régebbi munkás lenne. — Dolgoztam én, kérem, régebben is itt, de kétszer felmondtak, mire véglegesítésre került volna a sor. — Azért, hogy ne kelljen tüzelőt, ingyen jegyet és a véglegesítetteknek járó egyéb kedvezményt megadniok — fűzi hozzá a brigádvezető — így volt ez régen. Tizenhárom hónap után véglegesíteni kellett az embereket, de a legtöbbnek tizenegy hónap után felmondtak, majd néhány hét után idénymunkásként újra felvették. „LASSO JEL- I NINCS SEHOL Búcsúzáskor a pályamester még megjegyzi: látja, „lassú jel” nincs sehol. A vonatok mindig teljes sebességgel futnak. Ezért csak jól lehet elvégezni a munkát, hiszen emberéletekről, hatalmas értékekről van szó. S az idő is kevés, az utolsó csavar meghúzása után néhány percre már feltűnik a mozdony. Hibát ott nem lehet ejteni..» Simon Béla
