Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-11 / 189. szám

1960. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Művelődési házaratások, kunsági l@vas- rerseny, új kenyér szegés augusztus 20-án Szolnok megyében Szolnok megyében rendkí­vül gazdag programmal ün­nepük meg alkotmányunk ünnepét Augusztus 5-ig minden járásban, városban bizottságok alakultak, ame­lyek a lakosság minden réte­gét bevonják az ünnep elő­készítésébe. Már most ennek jegyében zajlanak le a fal­vakban, városokban az or­szággyűlési képviselők be­számolói. A tiszafüredi járás több termelőszövetkezete olyan felajánlást tett, hogy augusztus 20-ra befejezi a cséplést. Máshol a behordást gyorsították meg. Elmentek már a .termelő- szövetkezetek meghívói a patronáló üzemekbe. A me­gye több helységében mun­kás-paraszt találkozókra ke­rül sor. Jászberényben a Zagyva szigetén vendégelik meg a szövetkezeti gazdák munkás-barátaikat. A tisza- földváriak a budapesti hely­őrségi tisztiklubot és a bu­dapesti filmstúdió dolgozóit hívták meg. Jászágón, Ti- szajenőn új művelődési há­zat avatnak. Az ünnepi tanácsüléseken az úttörők és a KISZ-esek virágcsokorral köszöntik a 10 éve tisztségüket viselő ta­nácstagokat. Ugyanígy a földművesszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek alapító tagjait is. A trakto­rosok az ünnepi nagygyűlé­seken együtt vesznek részt a termelőszövetkezeti gazdák­kal. Ezután a gépállomáso­kon kiosztják a kitüntetése­ket a pénzjutalmakat és a szov j etunióbeli, csehszlová­kiai utazási utalványokat az aratás győzteseinek, a me­gye legjobb kombájnosainak, aratógépkezelőinek. Az egésznapos kultur- és sportrendezvények program­jában Kisújszálláson a ha­gyományos kunsági lovasver­seny szerepel. A város ter­melőszövetkezeti fiatalsága saját tenyésztésű lovakon verseng az elsőségért. A Jász­ságban új kenyér szegési ünnepségeket rendeznek. A községekben kiállításokat nyitnak meg, amelyek a tíz­éves fejlődést dokumentál­ja ' .. -■ Móricz Zsigmond művei — franciául Párizs (MTI). Párizs egyik ismert kiadóvállalata, a Pier­re’ Horay cég együtt a buda­pesti Corvina idegennyelvű kiadóval megjelentette Mó­ric Zsigmond Rokonok című művének francia fordítását. Rövidesen megjelenik Móricz Zsigmond Boldog ember cí­mű regénye is. FILM DARVP8ÓL A Szovjetunióban Vlagyi­mir Snejder moszkvai film­művész rendezésében elké­szült a „Charles Darwin” cí­mű új, népszerű-tudományos film. A film alkotói arra tö­rekedtek, hogy példákkal il­lusztrálva bemutassák a nagy természettudós munkásságéit és eredményeit. A film középpontjában Darwin ötéves világkörüü út­ja áll, melynek során a ter­mészettudományos elmélete alapját képező sokezernyi adatot gyűjtötte. A filmhez Angliában ké­szült felvételeket is használ­tak a nagy tudós szülőházá­ról, a cambridgei egyetemről és a Westminster apátságról, ahol Darwint eltemettek. Értesítés A tragikus körülmények között elhúnyt Nyíri Gyula felszolgáló temetése folyó hó 11-én 15 óra 30 perckor lesz Szolnokon a katolikus temető ravatalozó j ábóL Alföldi Üzemi Vendég­látó Vállalat Szolnok. Értékes műalkotások Az utóbbi években a Betsy ne­vű hírneves majom ecsete alól kikerült „képeket’’ tartották a legdivatosabb absztrakt festésze­ti műalkotásoknak. Nemrégen azonban az eredeti tehetség ki­hunyt. Betsy egy tragikus ki­menetelű bélcsavarodás miatt örökre felhagyott a festészettel. A rajzoló majom művészi ha­gyatékát 560« dollárért adták el egy newyorkl árverésen. Egyes képek 200 dollárért keltek el. — Sok valóban tehetséges ameri­kai művész még csak nem is ál­modhat ilyen magas honorá­riumról. (A „Szmema”-b6D f—-----------------------------­99 Gyújtsd a I mákgubót, fontos gyógyszer ké­szül belőle”, — kilo­grammonként l.IÜ Ft-ot fizet érte a földmfivesszövetkezet. CSALAMÁDÉ-SZÁLLÍTÁS A karcagi Béke Termelőszövetkezetben id. Kohári La­jos és fia 127 tehenet takar mányoz. Míg a silőzás meg­kezdődik csalamádéval etetik a jószágot Újra magyar országon Így sóhajtott fel a határ átlépésekor a hétfőn hazánk­ba érkezett szovjet túrista- c söpört egyik tagja. Megin- dultan hallgatta a záhonyi Tisza-hidon áthaladó vonat dübörgését. A szőke Tiszá­ról jobbadán csak szülei elbeszéléséből tudott, most mégis ismerősként üdvözölte az első magyar folyót. Ma­gyarország! Budapest! Akác­fa utca! ==* bukkannak elő képzeletében az édes, gyer­mekkori emlékek. Nyikoláj Nyikolájevics Gam — magyarul Haám Miklós 38 év után látta vi­szont szülőhazáját. Harminc- nyolc év nagy idő. Tíz éves volt, amikor anyjával el­hagyta Magyarországot. Most a szolnoki Tisza Szálló elő­csarnokában. keresgéli emlő- keit ~ és néha a szavakat. — Mi laktunk Budapesten, Akácfa utca. — Meséli kicsit idegenül hangzó magyarság­gal. Házszám? — rrá az, ház* szám? Ja igen nomer. Már nem emlékszem. Csak tíz éves vol lm, amikor elmen­tünk. ~ Apám 1919-ben a Ta­nácsköztársaság idején tagja volt a népbíróságnak, a bu­kás után elitélték 8 évre. Fogolycsere alapján a Szov­jetunióba emigrált. Anyám­mal 1922-ben mentünk utána. „ A Horth- rendszerben csak bŐ6ÍŐ(B jutott SZ&BMbiSftk Mű~ gyarorsz: ton, a Szovjetunió új hazát adott nekik. Apja munkát, megélhetést talált, a fiú iskolába járhatott, sőt egyetemre. 1937-ben gépész­mérnöki diplomát szerzett a harkovi műszaki egyetemen, a háború után került mai munka és lakóhelyére, Krasz- no’arszkba. Ma az ottani nehézgépgyár tervező irodá­jának, vezető főmérnöke és r* természetesen == szovjet állampolgár. — Sosem vágyott vissza kényszerből elhagyott hazá­jába? — Dehogynem. Szüleim is sokat emlegették. Ugylehet haza jöttem volna, csak hát 1945-ig nem lehetett. Az 23 év. Azután meg a háború pusztításait kellett újjáépí­teni és... közben családot alapítottam. Úgyszólván asszimilálódtam a szovjet élethez. No és Krasznojarszk eléj messze van, 6000 kilo­méter. Hat nap gyorsvonat­tal. — Most az Inturiszt szer­vezett egy három hetes kirándulást. Eljöttem én is felfrissíteni az emlékeket. Nagyon megfogyatkoztak már Csak azt tudom hogy Buda­pest szép város és jó az időjárás. Ott nálunk Krasz- nojarszkban hideg van. Na­gyon örülök, hogy most ha­zajöttem körülnézni. Min- denki olyan barátságos, ked­vesí Nagyon örülök... — mondja mégegysze? elérzéka- WitiVSk — Vendégszerető népek a £ magyarok nagyon, akár a* mi népünk kapcsolódik bei a beszélgetésbe Valentyini Vasziljevics Mozicsenkó, a | csoport vezetője. t “ Sokat hallottam erről£ az országról. Vágytam jiöze-* l bbről is megismerni. j Ezt mi sem bizonyítja job-t bon, mint az, hogy Mozi-t csenkó elvtárs nem sajnálti 9.000 kilométert utazni ha-t zánkig. Ö ugyanis az Északi* Sarkhoz közelfekvő Dikszont szigetén dólnozik, az ottanit építkezés vezetője. — Nálunk — meséU —X félévig tart a nappal, félé-i víg az éjszaka. Július elejénX olvad el a hő, augusztus vé-t gén már újra megmarad.X Két hónapig tart a tavasz,Í mert nyárnak nem nevezhe-t tő. X A csoport tagjai közül Mo-t zicsenkó elvtárs jött a leg-t messzebbről a többiek* Krasznojarszban, vagy kör-t nyékére valók. Kilenc napot | töltenek hazánkban. Amit ed-t dig láttak, Szolnokon, arról £ nagyon elismerően nyilat-* koztak. Tetszett nekik a bé-t kés évítőmunka, örültek at barátságos, vendégszerető fo- x gadtatásnak. Megkértek, tol-i mácsoljam Észak-Szibériai szovjet véreinek üdvözletérti és baráti jókívánságait. Ezzel | is búcsúztak: béke és barát-* 8Ú&j Patkóé Mihály t Vasárnap őket ünnepeljük Jubileumra készülnek a szárnyas kerék közkatonái és parancsnokai. Augusztus 14-én, vasárnap, Szolnokon is íetharsannak a zenés ébresztő akkordjai, megkezdődnek a vasutasa­inkat köszöntő ünnepségek. A megyeszékhely különös lelkesedéssí« készül a vasutas napra, hiszen „számyaskerék profilé” üzemeiben, a Járműjavítóban, a vasútállomáson, a Fütöház­Megszokott képi az özöaK utasok ezres tömege, sösoltó; gőzfeihőt okádó mozdonyok, hosszú koesiszerelvények, bá­beli hangzavar fogadott bea- nünket. Hátrább, a gurftódomb kö­rül találkoztunk a 17 tagú felépítméftiyes brigáddal. Af­féle vándoremberek ők, zöm­mel Békés megyeiek. Váltót állítani jöttek ide, ahol sze­retnek dolgozni, meri közel az otthon. Dolgoztak már keskenyvá- gányú vasútnál is, a HÉV- nél, csináltak darupályát, vil­lamosvágányokat A nemrég felavatott sztálinvárosi me­leghengermű, az 1958 óta ugyanitt közlekedő úttörőva­sút felépítmény-munkálatait is ők végezték. Utóbbit „2” hordó sörért és egy kis pén­zért”, — lényegében társa­dalmi munkában, munkaidő után. Kovács elvtárs brigádve­zető és Kugler Imre munka­vezető elmondotta: 10—11 éve együtt dolgoznak, már, — vándorolnak és egyetlen vágyuk, hogy a, váltó mindig hajszálpontosan „stimmeljen” és becsüljék meg őket, úgy ahogy az idáig. Teljes gőzzel Nem tartozik még a szak­ma .,öreg rókái”, vagy „sztár­jai” közé. Három éve moz­donyvezető, egy esztendeje a 411.113-as tartalékmozdo­nyon. Olajos kezét törölget- ve magyaráz, Nagy József IV. a fűtő, helyeslőn bólo­gat szavára. — Higyje el, nehezebb tar­talékszolgálatban dolgozni, mint irányvonaton. Bonyo­lultabb munka, s legtöbbször a véletlen szeszélyeinek va­gyunk kitéve. Több vasutas van a csa­ládban, fia a 4 éves Gyuszi legutóbbi nyilatkozata sze­rint az AKÖV-hőz pártolt. — Taxisofőr akarok lenni, mert a mozdonyvezető nem kap borravalót, — szokta mondogatni büszkén, — ami­ben az apai tekintély csorbu­lásét látom. Tudniillik busz­kalauz húgom j.agitációja” van a dologban ... De há a munkájáról kér­dezné Gyuszi fia Sándor Já­nos mozdonyvezetőt, már nem lenneíbaj a tekintéllyel; ő is hozzájárult jó munkájá­val ahhoz, hogy az első fél­évben több mint 800 ezer tonnával szállítottak több terhet, mint tavaly, június végéig a szolnoki állomáson. A legszebb ajándék Az állomáson 29 brigád harcol a szocialista brigád címért, s Kőhídi Mihály öt­tagú brigádja már tarsolyá­ban érezheti a nagyszerű ki­tüntetést. — Szebb ajándékot nem is kaphattunk volna a va­sutas napra, — kezdte szava­it Bartha István árupénztá­ros. Január 1 óta verseny­zőnk, s azóta nem fordult elő nálunk selejt. — Mit értenek itt seiejt- mentes munkán? — Azt, hogy a havi 8—900 tételt hibátlanul számfejtünk, könyvelünk, s a díjszabásvál­toztatásokat is rendszeresen kijavítjuk. — Mint a gyerekeid úgy járunk iskolába, — a 10 na­ponként megrendezett szak­mai oktatásra, — veszi át a szót a brigádvezető. , — És tanítunk is — teszi hozzá — 15 fiatal vasutas tett sikeres kereskedelmi vizsgát, aminek mi legalább úgy örültünk, mint maguk a vizsgázók. A brigád '4.2-es tanulmányi átlagot ajánlott fel, amit túlszárnyaltak. Valóban, megható és tisz­teletreméltó az a lelkesedés, ahogy ezek áz idős és fia­talabb vasutasok a régi szta­hanovista és kiváló dolgozó címek elnyerése után, har­colnak az új, még nagyobb sikerekért Béla bácsi — a hangosbemondó „Gyorsvonat indul az első vágányról jobbra: Karcag. Püspökladány, Debrecen, Nyíregyháza, Záhony felé egy perc múlva. A vonat Zá­honyig menetrend szerint csak Karcag, Püspökladány, Hajdúszoboszló, Debrecen, Nyíregyháza és Kisvárda ái- konáeolEoa áll me&T Kevesen, tudják, hogy a hang tulajdonosa Kalicz Bé­la, aki már harmincnégy éve a MÁV dolgozója. Sú­lyos szerencsétlenség érte hat év előtt, a vonat levágta egyik lábát — ma mégis tel­jesértékű emberként dolgo­zik itt, a forgalomirányítás­nál. Naponta százhetvenhárom vonat érkezését és indulását közli az utasokkal, s még vagy száz mellékes bejelen­tés. S hogy teljes legyen a sor: napi öt-hatszázszor — cseng a telefon. Mint éppen szól a kagylóba Béla bácsi _ ? — Tiszatenyő felé, ké­rem, tizenhárom óra har­minchét perckor indul a vo­nat ... A kérdések kilencven szá­zalékára fejből tud vála­szolni. Könyv nélkül ismeri a menetrendet. — Nem volt nehéz megta­nulni? — Annak idején sokkal ne­hezebb fogalmakat is elsajá­títottunk — mosolyodik el. — Húszéves fejjel igaz, könnyebben ment... De azért nem vallók szégyent az unokám előtt sem.— ban és a PáflyaíennteirtóSaáS, a Különféle vasutas­szakmák mintegy tízezer művelője keresi ke­nyerét. A megye ipari munkásságának legnépe­sebb táborát a vasutasok alkotják tehát. S a riporterek útnak indultak a szolnoki vasútállomásra, bogy bemutassanak néhányat a tízezer vasutas közül, akiket Vasárnap ünne­pelünk. Talált tárgyak között... A raktárépület kis irodá­jában elveszett és okmány nélküli tárgyak felkutatásá­val foglalkozik Takács Mi­hály — ide s tova már hat esztendeje. Mindössze harminckétéves s már tizenhatéve a MÁV dolgozója. — Nem unalmas ez a mun­ka?-*• Cseppet sem ... Érde­kes dolgokat mesél az emberi feledékenységrőL — Az idő­járás függvénye... Mert, ha elmúlik az esős idő, szinte minden vonaton találunk gazdátlan esernyőt, ballont, felöltőt, esőkabátot.. Hanem a talált tárgyak skálája en­nél sokkal szélesebb. Neon­csőtől kezdve, kardigán, hasz­nált babapelenka, pénztárca, (benne közel ezer forint), piaci kosár, hátizsák* s egyéb különleges holmik a raktár­ban összegyűjtve. — Mi volt a legérdeke­sebb és legértékesebb ta­lálmány?” — Üdülni mehetett vala­ki, s a bőröndjét a vonaton hagyta. Estélyiruhától a leg­intimebb női ruhadarabokig minden volt abban a csomag­ban — és nem keresték ná­lunk ... — A legértékesebb az a kis mocskos, rongyos táska volt, amit a váróte­remben talált a portás, s amikor kibontottuk vala­mennyiünk nagy ámulatára ötezerhétszáz forint került elő belőle... — Jelentkezik e a sok ta­lált tárgy gazdája? — Két hétig őrizzük, azu­tán Pestre szállítjuk —, de a legritkább esetben jelent­keznek nálunk érte... — Hogy lehet az, hogy a talált holmikat így rendre behozzák ide? Senkinek nem jut eszébe eltenni, pedig tud­ják, hogy a legtöbb esetben nem is keresik? — öntudat kérdése az egész. Mi természetesnek tartjuk, hogy nem a miénk, s nincs jogunk hozzá... Mit mutat a félévi mérleg ? A szolnoki vasútállomás (a Fűtőházzal és a rakodási főnökséggel együtt) ismét él­üzem lett. Ezzel ünnepük a X. vasu­tasnapot. Pedig rosszul sike­rült a rajt. Január-február­ban a rossz időjárás miatt kedvezőtlenül alakult a mér­leg. De nem estek kétség­be, „ráhajtottak” és félévi tervüket 103.5 százalékra tel­jesítettek az állomásiak. — Rónai — Bubor Sokat tanultunk Július 30-án a megyei ta­nács VB mezőgazdasági osz­tályának rendezésében ta­pasztalatcserére • indultunk, a szolnoki Lenin, a jászboldog- házi Aranykalász és a jász- ladányi Kossuth Tsz vezetői és állattenyésztői. Látogatást tettünk Budapesten az Or­szágos Mesterséges-megter­mékenyítő Főállomáson, — majd a Mezőgazdasági Mú­zeumban. Részt vettünk egy filmvetítésen, — amely a szarvasmarha által terjedő < 'betegségek megelőzését mu­tatta be. A látottakat, tanul­takat közösen vitattuk meg a jászsági állattenyésztőkkel, s kicseréltük tapasztalatain­kat. Hazafelé jövet a kecske­méti Vörös Csillag Tsz-ben megnéztük a szabadszállásos szarvasmarha istállót, vala­mint a géppel történő fejést. Ebben a közös gazdaságban is hasznos dolgokat tanul­tunk az elnök szakszerű ta­nácsaiból, az állattenyésztők­kel folytatott beszélgetésből seller ístoáa 1 isenaégy éve & pénxéárabiak mögött Az utasok megrohamoz­zák a pénztárakat. Türel­metlenek, kötekedőek. — Gyorsabban, gyorsab­ban — hajszolnák a pénz­tárost, — egy pere múlva indul a vonatom ... — Bizony, az ilyen utasok­kal akad a legtöbb kellemet­lenségem magyarázza a kisablak mögött Fü-geüi Im- réné. — Pedig, de sokan jönnek az utolsó pillanatban jegy et váltani... Persze, az utazás rendkívüli idegállapo­tot teremt, s az emberek rendszerint a pénztárablak­nál tombolják kj magukat. Kötekedésnek veszik, ha a kedvezményes igazolvány fel­mutatását kérjük, holott, ha nem jó jegyet kapott* a pénztárost veszik elő Mindeze k ellenére Fügedi­né nagyon szereti munkáját. Szereti az emberieket, szíve­sen bánik velük. A szolgá­latot nem érzi tehernek, — szórakoztatja a munka. — Tizennégy éve ülök a szolnoki pénztárban, annyi ismerőst szereztem már, hogy nem tudok az ország­nak olyan zugába menni, — ahol ne bukkannék ilyen is­merősökre. Persze névről nem ismerem őket, s ők is csak úgy emlékeznek rám: a pénztárosnő. S a pénztárosnő „civilben?” Háziasszony, feleség, anya. Gépesített háztartásában nem okoz túl nagy problémát a házvezetés, no meg: a fér­je is szívesen segít a bevá­sárlásban, apróbb munkák­ban. — Ha jó a hangulata — teszi hozzá nevetve. — Mert a férfiak nagyon hangulat emberek. Vidám, derűs teremtés — munkatársai jól ismerik er­ről az oldaláról is. És szere­tik .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom