Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

196ÖL augusztus 2. S®ÜtüSkj(K MEGYEI gflEHfaiAP IDEÁLOK vagy ÁRNYÉKLOVAGOK? „Gyásxvitéxek“ TT 111 A mozi. előtt ácsorgunk, néhány perc múlva kezdődik az előadás és mi is betódu- lunk, hogy megcsodáljuk a részeges zseni életét. Jórészt fiatalok vannak körülöttem, szomjúsággal várakoznak a filmre, — hátha tanulnak valamit. Újat látni és le­utánozni: ez már örök vo­nása a fiatalságnak. Nemrég fésületlen lányokat láttak fe- keteinges fiúkkal a képes magazinokban és a neore- alista filmekben s megszüle­tett az új divat. Itt mellettem is egy újdi- vatú „galeri” várakozik az előadásra. Aligha vannak túl a huszadik életéven. — Évi, van egy stábodr — fordul egy feketeinges egy viharfrizuráshoz. — Nista — hangzik a ter­mészetes válasz a bájos cse­resznyeajakról. . A feketeinges ,szemmel- láthatóan „le van robbanva”. Bizonyára sokba került a maszek szabó. Odébb áll, hogy egy másik havertól szerezzen valami füstölniva­lót. — Magának tetszik ez a feketeing? — kérdezem a kislánytól. ss» Ja. Nem rossz mi? — És mondja mi tetszik benne? —- Hát... hogy divatos. —Bocsásson meg, még egy kérdésem volna: maga mit szeret legjobban az életben? — Táncolni. — Higgye el, a fiatalság egy része üres belül — mond­ja a szünetben szomszédom, a technikuslány. — Ennek jórésrt a szülői nevelés az oka. Nálunk a gyárban al­kalmam van megfigyelni: ha az apa iszik vagy nőzik, gye­reke is hajlamos a romlott­ságra. Ha rossz példát lát­nak, a fiatalok, lelkűk köny- nyen eltorzul. Ez a feketeing divat sem valami ártatlan dolog. Sok szülőtől még ma is kritikátlan nyugatimáda­tot tanulnak a gyerekek. — Mivel foglalkozik a maga édesapja? — Árvaházban nőttem fel. Csöngetnek. Kezdődik a film. 3 | Gerard Philipe-től bú­csúzva egy nőtársaság mö­gött megyek hazafelé. Ter­mészetesen a férfiakról be­szélgetnek. Gerard nyilván kamaszkori ideáljaikat jut­tatta eszükbe, a színészkép- gyüjtés és a „milyen lesz?” nagy kérdéseit. — Gyerekek, én is egy hul­lámos barna hajúról álmo­doztam, aki. mindig vidám. És végül feleségül mentem egy kopaszodó könyvmoly­hoz. A társaság nevet; szegény mártír. „ — Eszedbe ne jusson saj­nálni... Karcsi a legjobb férj a világon. < Három sötét dalia jön szembe a Kossuth tér neon­jai alatt. Elegánsan odaszi­szegnek a fiatal nőnek. Azok elutasítóan elkomolyodnak. Az egyik visszafordul és jó hangosan megjegyzi: — Gyászvitézekl * Mondják sokan azért vi­selik.a fekete inget, mert így jobban tetszenek a nőknek. Nos — van benne némi igaz­ság. A kérdés csak az: ki milyen nőnek akar tetszeni. L. M. Küzdelem a világbajnoki címért — sörivászatban Berlin (MTI). A skót Tom Johnston erősen készül a jövő , hónapban tartandó sörivászati világbajnokságra. A skót tengerész öt eszten­dővel ezelőtt Münchenben versenyen vesztett német tár­sával szemben, ugyanis 30 li­ter sör elfogyasztása után kénytelen volt feladni a küz­delmet. Most Johnston azt reméli, hogy 36 liter sört tud elfogyasztani. Kezünkben 70 milliói A jelentések, különö­sen, ha csak számokat tartal­maznak nem sokat monda­nak azoknak, kik nem tud­ják, mi rejtőzik a számok mögött. Ám azok a jelenté­sek, amelyeket az első félév eredményeiről állítottak ösz- sze a községekben, a Váró- sokban mindenki számára érthetőek, mert új tanter­mekről, orvosi rendelőkről, óvodákról adnak számot. Az előrehaladásról, az idei köz­ségfejlesztési tervek időará­nyos végrehajtásáról tudósí­tanak a kimutatások. Arról, hogy a 94 millió fo­rintnál magasabb bevételi előirányzatból már töbo. mint 53 millió forint taná­csaink számláján áll Ez meggyőzően mutatja: a taná­csok felnőttek, megerősöd­tek, s a legkisebb hatáskör­rel^ rendelkező is képes ön­álló munkára, arra, hogy irá­nyítsa a község sorsát. Mu­tatja ugyanakkor azt is, hogy néhány városunk, elsősorban Karcag, Törökszentmiklós és Szolnok —, ahol a bevételi terveket már túlteljesítették, — s két járás, — a török­szentmiklósi és a kunhegye- si — lakói fontos kérdésként kezelik a községfejlesztés sorsát. Érdemes néhány szóval bő­vebben Is értékelni á bevé­telek alakulását, mert a je­lentős eredmények mellett is tapasztalható egy kis szépséghiba. A helyzet ugyanis az, hogy az állami hozzájárulás, amit kormá­nyunk a termelőszövetkezeti városoknak és községeknek nyújtott — teszik a bevételek többségét, s csak kisebb ará­nyú a lakosság hozzájárulá­sa. A tanácsülések által meg­szabott 20 millió forintnyi hozzájárulásból hat milliónál alig valamivel több került befizetésre. Bizonyos mérték­ben ez érthető, mert a mező- gazdasági munkából élők jö­vedelme jobbadán a máso­dik félévben számítható na­gyobb összegben.. S természe­tes, hogy ekkor..tudják majd hozzájárulásukat befizetni a termelőszövetkezeti gazdák. Az azonban figyelemre mél­tó, hogy egyéb bevételeiket a tanácsok időarányosan telje­sítették, fedezve ezzel az épít­kezések költségeit A másik oldal a vá­rosok és járások jelentésében a kiadási oldal. Itt már nem számolhatunk be olyan ered­ményekről, mint a bevételek­nél. A tervezettből ugyanis körülbelül 24 és fél millió fo­rintot költöttek el építkezé­sekre, különböző községfej­lesztési tennivalók végrehaj­tására. A városok közül Kar­cag éh Szolnok nevét kell ismételni, ahol időarányosan teljesítették az előírt tervfel­adatokat. A járások közül alig lehetne példát felhozni, mert nem tartanak még a felhasználás felénél sem. Fontos feladatként szólott a megyei tanács az év elején arról, hogy a tanácsok a ko­rábbi éveknél még jobban igényeljék a lakosság segítséT gét, támogatását. Néhány he­lyen, például a kunhegyes} járásban és Karcagon megér­tették a tanácsok a felhívást. Ennek köszönhető- hogy ed­dig több, mint 1.8 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett el a lakpsság. Mindent egybevetve: a köz­ségfejlesztési tervek végre­hajtása az első félévben ki­elégítő ütemben haladt. Azon­ban nem elégedhetünk csak tneg ennyivel. A helyzet ugyanis ez: a második félév­ben 70 millió forint áll ta­nácsaink rendelkezésére, — részben már a befolyt össze­gekből, részben pedig a la­kosság hozzájárulásából. Ez igen jelentős összeg. Hozzávetőleges számítások szerint is több, mint 60 kilo­méter villanyvezetéket lehet­ne építeni belőle. S mennyi, mást? Azt legjobban azok tudják, akik a községben, vá­rosokban látják, mire volna szükség ahhoz, hogy még szebb, kulturáltabb legyen az élet. Az OSSZeg, ami felhasz­nálásra vár; első hallásra majdnem óriásinak 1 tűnik. Különösen, ha azzal számo­lunk, hogy a kapacitás lekö­tött, hogy építési anyagok szűkében vagyunk. Több he- lyenhivatkoznak is erre. ’Ám tegyük azonban mindjárt hozzá: az érvelés csak félig fogadható eb hiszen Karca­gon, vagy Szolnokon is ha­sonló gondokkal küzdenek, mint máshol. S ennek ellené­re az első félévben időará­nyosan teljesítették a terv-! nek mind p. bevételi, mind pe­dig a kiadási részét. Nem bo­szorkányság ez, a titok — ha ugyan , annak lehet nevezni, — csupán az, hogy az év elejétől állandó szervezéssel biztosították ami a terv tel­jesítéséhez szükséges. Néha még az utánajárás fáradtsá­gát sem sajnálták. Találkoztunk ugyanakkor a jól teljesítő helyeken egy másik nagyonis megszívle- lésre váró tapasztalattal: Amit lehetett saját erőből végeztek eí. Nem várták, hogy az egyébként nagyon igénybevett építési vállalatok kezdjenek a létesítmények ki­vitelezéséhez, hanem amit le­hetett elvégeztettek a saját brigádokkal. S hogy ez a módszer célravezető, arról az eredmények tanúskodnak. n. r. Családi ünnep a tanácsteremben Ä család örömét egyre töb­ben megosztják a közösség­gel, a társadalommal. Ilyen családi ünnep zajlott le szombat délután a szolnoki városi tanácsnál. Tizenhárom kicsi gyerme­ket ünnepeltek* a hófehér vi­rágokkal, örökzölddel díszí­tett nagyteremben. Altatódéit zümmögött a kórus, s a szü­lők* névadószül® fogadal­mat tettek, hogy gyermekei­ket becsületes, a dolgozó nép­hez hű emberré nevelik. Bárdos Zsuzsika, Szabó Karcsi, Csontos Sanyika, a kis Molnár Tamás és a töb­biek nevét ünnepélyesen be­írták a tanács emlékkönyvé­be. Nevelésük, boldogulásuk nemcsak a szülők és névadók — a társadalom gondja is ezentúl. — ORSZÁGOS ÁLLAT- és kirakodó vásár lesz Szolno­kon, augusztus 4-én csütör­tökön. A vásárra vészmentes helyről szabályszerű járlat- levéllel mindenféle állat fel­hajtható. A kirakodó vásá­ron árusító iparosok és ke­reskedők személyi- és ipar­igazolványukat hozzák ma­gukkal. Minden{éie NEM KÁROS A VIRÁG A BETEGSZOBÁBAN 'sírokat. Azután elképzeléseim szerint épülteJi a világtör­ténelem leghermetikusabb tömegsírjai: a leggazdaságo­sabb tüzelőkihasználással működő hamvasztok, tessék, itt a képük, gz alaprajzuk, tessék elképzelni, automa­tikus vezérléssel dolgoztak Egyetlen ember kellett hoz­zájuk, és egy nap alatt akár tizenötezer kivégzettet is el lehetett hamvasztani bennük.., — De hiszen hazudik. Ezekben a krematóriumokban a halálraítéltek tucatjai dolgoztak. —■ A halálraszánt ember — nem ember többé. A krematóriumok egyetlen SS parancsnoksága alatt mű­ködtek. A többiek, olyan foglyok voltak, akik nem is számítottak élőnek, hiszen három hónap múltán maguk is elfüstöltek a krematórium kéményén. es Eichmann, maga félelmetes gonosztevő! — Ön, uram, csak egy újságíró. Ha a mai nyugat­német kormány engem gonosztevőnek tartana, akkor gonosztevőként kellene kezelniök mindazokat, akiknek alárendeltje, munkatársa, vagy megértő parancsnoka voltam. De Adenauer úr tudott arról, hol élek, még segített is rejtőzködni. Gehlen úr, titkos ügynökei útján küldött megfelelő iratokat, hogy Dél-Amerikába mene­külhessek. A Vatikán útlevéllel látott el, pedig tudják rólam, hogy mindig megöltem azokat a papokat is, akik szembeszálltak a Führerrel, vagy akik az üldözötteket rejtegették. Párizsban például két egyházközséget küld­tem a halálba, gyermekeket, aggokat, férfiakat és nőket. Az egyik plébánia előtt lelőttek a magúik — a francia ellenállók — egy német katonát. Olaszországi ténykedé­semről filmet is készítettek — legalább is a film az én embereim munkájáról szól — „Róma — nyílt város” címmel. A Vatikán mégis útlevéllel látott el. Argentíná­ban együtt éltem Mengele doktorral, aki a legnagyobb koncentrációs kivégzőhely, Auschwitz vezető orvosa volt. Brentano úr, külügyminiszter kerülő utakon már akkor figyelmeztetett minkét, hogy ha bármelyikünket letar­tóztatnak a hatóságok, ő kikér és emberséges — öt-hat évre szóló büntetést kapunk —■, melyet le sem kell töl- tenünk. Ha engem a mai nyugatnémet állam gonoszte­vőnek tartana, akkor ugyanilyen banditaként kellene eljárnia, Globke úr, Gehlen úr, a jelenlegi tisztikar nyolcvanöt, az igazságszolgáltatás több mint hetven, a közigazgatás több mint kilencven százaléka ellen. Én nem gonosztevő vagyok, uram, én éppoly becsületes va­gyok, mint azok az urak. — Ne gyanúsítson védekezni nem tudó embereket. Ha itt lennének, bizonnyal kevesebb nevet említene, és olyanokét, akik nem tudnak védekezni. “ Valószínűleg akkor a szemükbe mondanám. De nem jönnek ők ide. Nem mintha félnének, hiszen állam­férfiak, s mint ilyeneknek hajuk szála sem görbülhetne meg. Meg azután nem is lenne célszerű... Én a hóhér voltam, azt mondták: ügyes, megbízható, pontos hóhér. Mit gondol, kedves uram, hatmillió szálláscsináló után é n félve lépek majd át a Nagy Határon? Ne higgye. De azt sem szabad hinnie, hogy ha engem halálra ítél­nek, kivész a hóhérok fajtája. Mi, fasiszták megtanultuk és megtanítottuk az emberiséget a nagyüzemű gyilko­lás mesterfogásaira. A meggyilkoltakat kifosztottuk, ha a gyűrű nem jött le az Ujjúkról, levágtuk az ujjat a gyű­rűvel együtt... A mai nyugatnémet kormány mindent megtesz, hogy tanulságos működésünk eredményei ne menjenek feledésbe. Ott, az Elbán túl már növekszik az új hóhérgeneráció. Sajnálom, hogy lebuktam, mert re­mélem, ők elhozzák az új háborút, amikor mindenkire, aki az én szakmámban jártas, nagy szükség lesz. Hit­ler megmondta: az életteret kell biztosítani. Európa ma . is tele van szolganépekkel, akiket a Führer már 1933- ban halálra ítélt. Ott vannak a csehek, a szlovákok, a magyarok, a cigányok, ott a bolgárok, a szerbek, az al­bánok, a románok. Ott vannak az ukránok, a fehér-oro­szok, az oroszok. Németország kiterjeszti határait a kellő tvolságokig. Megszerezzük Ukrajnát és a Magyar Alföl­det. Megszerezzük Bakut, a román olájvidéket, Ploestit. Az első lépcsőben megsemmisítjük a lengyel népet, mely állandóan lázong ellenünk. Utána a magyarokat és a cseheket; iparuk és mezőgazdaságuk nélkül nem élhet a Nagynémet Birodalom. Visszaszerezzük... — Maga nemcsak gonosztevő, hanem őrült is! — kiáltottam. A hóhér most először esett ki a szerepéből, Felugrott és oldalához kapott. Ajka habzott és szemei kidül­ledtek. — Megtiltom = harsogta —, megtiltom, hogy így beszéljen velem. Maga is kerül még a kezeim közé. Maga is, meg a magukfajták is mind! Engem nem mer­nek felakasztani, az én ügyemet nem merik kiteregetni. Mert én élni akarok. Élni akarpk, mert fiatal vagyok még. Ne higgye, amit mondtam. Ne higgye, önnek nem ártottam. Intézze el, hogy szabadlábra kerüljek.. Elkot- ródom. Soha nem kerülök elő. A hóhért kiverte az izzadtság. Térdre esett. Zokogott. •— Ha istent ismer, elintézi. Bocsássanak meg ne­kem. Csak parancsot hajtottam végre. De látja, ezek nem akarnak kegyelmezni — mondta és az ajtóra mutatott... Az ajtóban pedig ott állott hatmillió ember. Oroszok, magyarok, németek, csehek, szlovákok... hatmillió csí­kos rabruhás ember. — Halál! — mondták és üres szemgödreikből, csör­gött a könny. Amikor felébredtem; az én szememből is könnyek ömlöttek. — Halált — suttogtam —, halált! Rájuk és minden átkozott hóhérra, ■ legyen bár fogoly, vagy mi­niszter a feléledő fasizmus fenyegető államában... BODROGI SÁNDOR (Az anyagban feldolgozott tények Bussei, Kraus és Kulka, laaüat a nyugati sajté adatai alapján^ Elterjedt szokás, hogy a betegszobából éjszakára kivi­szik a virágokat, abban á hit­ben, hogy „elhasználják” a beteg-elől a szoba levegőjét. A düsseldorfi közegészség- ügyi intézet tanára, dr. Grün szerint ennek a széles körben elterjedt tévhitnek nincsen alapja. Igaz ugyan, hogy a növények légzés közben oxi­gént szívnak fel es széndioxi­dot'- bocsátanak ki, de légzé­sük oly kevéssé intenzív, hogy lényeges mennyiségű oxigén elhasználódásról, — vagyis a betegszoba széndi­oxid tartalmának jelentős felfokozásáról nem lehet szó, Az orvos emlékeztet arra. milyen kellemes a szabadban aludni, akár erdőn, akár ifívirágos mezőn. Logikusan f§ következik ebből, hogy a vi­Í rágok eltávolítása éjszakára értelmetlen dolog. Csupán .abban az esetben indokolt. A ha igen erősen illatozó nővé ® nyékről van szó. mint pl. li­liomról, jácintról és trópusi 1 orchideákról, amelyeknek illő ® olajai érzékeny betegeknél fejfájást okozhatnak. jí(Az „O. Neue Tageszeitung”-ból) SVÉDORSZÁGBAN LEG- . ALACSONYABB A SZÜLE I T'ÉSI ARÁNYSZÁM |;| A svéd statisztikai hivatal S közleményé szerint az összes | európai nemzetek közül M Svédországban legalacso­||nyabb a. születési arányszám adatok szerint 1958-ban A legfrissebb statisztikai a Í ' ' születési arányszám 14.2 ez­relékkel elérte a mélypontot. g| Az európai országok közül <3j Svédország után legalacso- ;Ényabb a születési arányszám H Luxemburgban, ahol 15.5 ! í ezrelék. Svédországban a halálozá ‘ Sí arányszám szintén rekor dot ért el, amennyiben az f 1958-as évben 9.6 ezrelék volt, vagyis 1955 óta a lég­ii alacsonyabb. gjjf (AP) | ALKOHOLMENTES || . ŰRVACSORA ■» || Nyugatnémet alkoholéiig lines egyesületek követelik, ö hogy az evangélikus feleke- ázet vezesse be a kötelező al- $$ koholmentes úrvacsorát. Az ||indokolásban kifejtik, hogy fy..egy megmentett iszákost a II legcsekélyebb alkoholfogyasz­Í * fás is visszavetheti régi bű­nébe”. — Hivatkoznak arra, [ hogy a német-svájci kanto­nok református egyházköz­ségeinek nagyrésze már át­üt ért az alkoholmentes úrva­csora kiszolgáltatására. (Az „Arbeiter Zsitung’?-fe<5i) ÉVENTE HARMINCEZREN VAKULNAK MEG AMERIKÁBAN Egy statisztikai kimutatás megdöbbentő adatokat közöl az amerikaiak szembajáról: eszerint évente közel 30 000 ember vakul meg és az ame­rikai lakosság felének nem egészséges a szeme. Hasonló jelenséget tapasztalnak né­hány nyugateurópai ország­ban és Japánban is. A statisztikai adatok kiér­tékelése megállapítja, hogy ma már nem a fertőző beteg­ségek okoznak általában va- kulást, hanem főlég üzemi balesetek és olyan öregkori szembajok, mint a szürke- és zöldhályog. Amerikában egy millió vak ember él és két millió azoknak a száma, akik­nek látása olyan gyenge, hogy alig munkaképesek.- Megállapították, hogy egye­lőre kiderítetlen okokból a nők látása Százalékosan jóval gyengébb, mint a férfiaké. Az üzemi balesetekkel foglalko­zó statisztika szerint az Egye­sült Államok területén na­ponta ezer olyan üzemi bal­eset fordul elő, amelynél szemsérülés történik. (Az „Arbeiter Zeituhg”-b61) SZÁZHUSZONÖTÉVES AZ ITATÖSPAFIB Százhuszonöt évvel ezelőtt az angliai Berkshire egyik kis papírgyárában valame­lyik munkás a papírgyártás­nál elfelejtett az anyaghoz enyvet önteni. Az így készült papírra nem lehetett írni, mert a tinta írás közben szétfolyt rajta. A használha­tatlan papírt a szemétre ve­tették. Másnap nagy eső volt és valaki véletlenül észrevet­te, hogy mekkora szívóképes­sége van az enyvmentes pa­pírnak. Ez adta az ötletet az itatóspapír gyártására; első ízben 1835-ben készítettek itatóst. HÍZIK a földgolyó Dr. Wipple, a massachu- setti Smithsonian obszervató­rium igazgatója szerint Föl­dünk tömege naponta tízezer tonnával növekszik. Ez a nö­vekedés elsősorban ä meteo­ritektől ered. Dr. Wipple be­jelentését a kopenhágai csil­lagászati konferencián angol tudósok is igazolták. Kijelen­tették, hogy a rádiósugarak­kal mért kozmikus- és meteo­ritpor mennyiségének kiszá­mításával hasönló eredmény­re jutottak. Földünk tömege jelenleg 5973 trillió tonna. A napi tízezer tonnás növeke­dés mellett vagy 300 milliárd évre, vagyis Földünk jelenle­gi korának hatvanszorosára volna szükség ahhoz, hogy a növekedés egy trillió tonnát tegyen ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom