Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-07 / 186. szám

I960, augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § Gépesített kombájnszérűn A Surjáni Állami Gazdaság kombájnszérűjén minden ne­hezebb munkát gép végez. Czifra Bertalan és Gyetvai Lász­ló „etetik” a szállítószalagot, ugyancsak két ember ürítge- tl a zsákokat és a gabonafelfuvőn keresztül a termény egyenesen a magtárba kerül. Naponta átlag 300 mázsa ga­bonát tisztítanak meg ílymódon. HmimiiiiHimnmiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiimimiiiiiiHimmiiiiimimimmiiiimmuuiimiiu TELIK Á ZSÁK Reggel 5-től este 7-ig dolgozik a kunhegyes! Lenin Tsz cséplőcsapata. Szabó G. Mihály, munkacsapat vezető áll a gép faránál és gyakorlott mozdulattal szedi el a gyor­san telő zsákokat. Egymásra találtak /~'émaguriga, vasdarabok, Tozsdásdrót, s minden, ami csak a kezükbe került. jó volt. Olyan traktor, olyan masina lett abból, hogy a szomszéd utca gyerekei is megcsodálták a Köteles gye­rekek „műveit”. Megvolt an­nak minden alkatrésze. Nagyapa, az öreg kovács mester meg folyton oltotta beléjük a gondolatot: — Hej, fiaim! A gépnél nincs jobb, nincs hálásabb munkatárs. Aztán mikor 1942-ben tizenötéves fejjel a nagyhéki kehes Patkósnál a Sándor fiú gépre ülhetett, azt hitte, övé a világ, és senki nem volt nála boldogabb. Gyer­mekkori álmai mind teljes szépségben megelevenedtek. Mehetek, száguldhatok a ha­tárban, engedelmes barázdá­kat, sima búzatáblákat hagyva maga után. Dolgozott még jó néhány nagygazdá­nál. de akár hogy akart is valahol megtelepedni, nem sikerült. Hol a gazda jutott csődbe, s eladta a gépet, hol valami rokon fiú taníttatása miatt kellett neki odébb­állni 7 948-ban fordult aztán ■*- jobbra a sora. Akkori­ban szervezték a városban a gépállomást. Oda ment. Fel is vették, s ő újra a gyerek­kori álmokkal, fáradhatatlan fiatal energiájával dolgozott. Itt már nem fenyegette az állásvesztés. Száguldott, szár­nyalt a határban. Nem volt boldogabb a földhöz jutta­tott, az urasági iga alól fel­szabadult ember sem. mint ő, mikor gépe után simult a szántás, zsendült a vetés, amikor az 5 akaratának en­gedelmeskedett a föld. Egyszer mégis meg kellett válnia a géptől. Az orvos azt mondta, ha ember akar lenni, hagyja ott a traktort. Forrt benne a keserű düh. Mit érthet az orvos abból, hogy ő mit tart emberség­nek. Semmiesetre sem a nyavalygást, nem a nyögdé- cseiest, hanem azt, ha izmait megfeszítve uralkodik a ter­mészeten szánt, kenyeret, gabonát termel, ha mások életét, munkáját könnyíti, segíti. Aztán belátta: Ezt is csak egészségesen lehet, s neki gyomorsülyedése, gyomorsav túltengése van. Ott hagyta hát a gépet, de nem búcsú­zott el tőle örökre. „Csak éppen míg rendbe jövök” vigasztalta, nyugtatta saját magát, Ám addig is dolgozni kellett. Asszony, s két gye­rek van. Muszáj, s a ter­mészete se olyan, hogy he­nyélni tudna. Így került a mezőhéki Táncsics Tsz-be sertésgondo­zónak. Amilyen szorgalma­san dolgozott addig, olyan szorgalmasan diétázott azu­tán. S mikor, biztos volt ab­ban, hogy rendbe jött, újra traktorra ült, karjaiban az addig visszafojtott erővel, bensőjében az addig elhall­gattatott akarattal. Azóta is ott dolgozik a héki Táncsics­ban, Azt mondják a Mester- szállási Gépállomáson ahová tartozik, hogy ő és a tsz na­gyon egymásra találtak. Egyikük sem szereti a lazsá­lást, a fegyelmezetlenséget. A gépállomási kimutatásban ilyen adatok szerepelnek: közel 300 kh. gabonát ara­tott, 290 kh. kukoricát ve­tett négyzetesen, meghúzatta keresztben is, hosszában is négyszer, most már többszáz keresztet behordott, stb. íLt iért szereti úgy a gépet — kérdeztem ettől az erős akaratú embertől. — Mert olyan fenséges, annyi erőt, annyi energiát tud ki­fejteni. Én szeretek dolgozni, s a gép ebben legjobb segítő­társam — feleli. Lám, hogy kiegészítik egymást. Az ember, aki akaratból, munkakedv­ből, s a gép, amely erőből, energiából kifogyhatatlan. Legnehezebbnek a traktoros munkában a forró napot, s a téli nagy hideget tartja. De van egy nagyon jó kisegítő­je, ami ha úgy kell a hide­get, ha úgy, a meleget eny­híti: A felesége gondoskodá­sa. Ott laknak a tsz terüle­tén, épp a napokban vettek ott egy kis házat. S ha me­leg van gyümölcsöt, hideg italt, ha hideg van, meleg teát, meleg ételt küld, vagy ütsz utána Rozsika. S neki csak egy kívánsága van. Az, hogy megérje az időszámítás kétezredik évét. S ha mindaddig nem is, de még sokáig ülhessen a gé­pen. Nem lehetetlen kíván­ság, hiszen mindössze 33 éves. B. E. Ladányi Mihályt Koromtalan tüzek Otthon most a tengeriszárak surrognak, ha a szél feltámad s a Malom-tóban, sűrű nád közt éhes szúnyogok sírdogálnak. Otthon most csorda után baktat s nagyokat pattintgat a hajcsár s pataverte széles utaknak mélyéről hajlós füstként por száll Látod, annak az útnak őrzi töviseit ma is a talpam, azé a fényes, nagy mezőé a forróság a szavaimban, hol Tóth Márton holt nagyapámnak mutatóujja minden kútgém. — Ha eljönnél, virágzó hársak jóillatát mind eléd vinném. Szülőföldemmel lobogsz bennem álomban, hitben, szerelemben, huszonöt év fanyar ízéhez képzelem ízét csókjaidnak, s szoknyád szelétől idegemben koromtalan tüzek lobognak. Megérdemelt pihenő Aki szombaton, vagy ma látogat el a kungyalui Zöld Mező Tsz portájára egy-két vezetőn és állatgondozón kí­vül nem igen talál teremtett lelket sem. Két napos pihe­nőt tartanak a szövetkezeti gazdák. Megérdemlik. Au­gusztus elsején a megyében elsőnek fejezték be a csép- lést, s nem néhány száz hold. hanem egyezerötvenöt hold kalászos terület termését ta­karították be. Hetek; hóna­pok múltak el, hogy nem tar­tottak vasárnapi pihenőt sem. S nemcsak'a növényter­mesztők, hanem az épít.őbri- gád tagjai is szünet nélkül dolgoztak. A kétnapos pihenő után — amit a szövetkezeti gaz­dák jórésze a cserkeszőllői strandon tölt — újból a föl­deken szorgoskodnak. Hat­száz holdon terítik szét a trá­gyát, mélyszántással forgat­ják a talajba, hogy jövőre még gazdagabb termést ta­karítsanak be. A baromfisiló készítését tanulmányozták Kisújszálláson a szakemberek T/ alahogy ő is szégyelli magát a lakás miatt. Miska ' már másfél esztendeje kucorog abban a bódé­ban, neki meg elsőre sikerül. — Röstellitek kinyitni a szátokat — lobban fel Bállá. — Ez az igazság. Itt vannak az új házak, mindegyik ficsurakkal meg parfőmös nöcské}:kel van teli. — Hja, azok protekciósok — legyint közönyösen Mayer. — Az egyik kölök papája nájlon-bugyis a Bel­városban. Iszik. Öt egy cseppet sem zavarja a dolog, ö már megmarad itt a telepen, úgyis egyedül van. De a többiek szájában megsavanyodik a bor. Senki se szól. Molnár az asztalra könyökölve gubbaszt, maga elé bólogat. A töltésen hosszú tehervonat cammog. He­gyes a füttye. Vilma megérinti Jani vállát. — Mondanék valamit. Az szórakozottan biccent, az esze másfelé kalan­dozik, — No, mondjad csak. Itt nem lehet — vonakodik a lány. — Gyerünk a ház mögé ... Csodálkozva néznek utánuk. Mi ütött ezekbe? Pará- diné utánuk menne, de az ura visszahúzza a padra. — Mit vagy kotnyeles? Mayer egy pillanatra eltűnődik, a fejebúbját vakar- gatja. — Hát... akkor elő a zsugával, emberek. SJ ár pörgeti is kezében a lapokat. Bűvész a ke- verésben. A lány megáll a ház mögött. Óvatosan körülnéz, magához inti a fiút. Itt sötét van és tücsökciripelés. Neki­dűl a falnak, a felhőket nézi. A fiú is hallgat, Molnárék járnak az eszében. Leszakít egy hosszú fűszálat, a szá­jába dugja. — Én nem tudom, hogy nem várhatnánk-e a gye­rekkel — szól a lány, de most olyan csendes a hangja, hogy alig hallani. — Anyád is mondja, hogy nem va­gyunk elég érettek hozzá. Mindketten elmosolyodnak, de egyikük se szól. Nem is tekintenek egymásra. — Várjunk — mondja a lány. — Várjunk még vele. Visszafojtott lélegzettel vár. Nem mer a fiúra nézni, egyre csak a felhőket bámulja. A fiú makacsul hallgat. Fogai közt ropog a fűszál, ö is elfordítja a fejét, vala­hová a siketbe mereszti. A töltésen már a távolodó vonat piros lámpája hunyorog. Aztán megmoccan, küszködik magával. — Ahogy gon&olod — súgja. Ráfonódik a lány karja, 6 meg szorosan magáhozz öleli, viszketőseket csókol a nyakába. A lány meg va-1 lami nagy boldogságot érez. Talán, mert szavak nélküli is megértették egymást. Csillog a szeme. t — Köpd ki azt a vacak fűszálat, Szúr. Amikor visszamennek, mindenki kíváncsian feléjük fordul. — Nocsak — dünnyög valaki —, milyen kócos kicsike. Kócos. Ä ruhája is gyűrött. De olyan jókedvű, hogy mindenki elmosolyodik rajta. Mit sütettek ezek ki? — Negyvenszáz! — bömböl bele a csendbe Bállá. Weisz úr megkontrázza. | ök csak a felcsattanó nevetésre riadnak fel. De® akkor Jani letelepedett Molnár mellé. X — Arra gondoltunk — mondja és zavartan keres-X géli a szavakat —, hogy ősztől ellakhatnátok nálunkX egy darabig. Amíg felhúzzák a ti házatokat is. á~send támad. Még a kártyalapok roppanása is hal- ♦ latszik. 4 Molnár hátradűl a széken, a fejét rázza. 4 — Ez nem megy, pajtás. Ilyet nem kérhetünk tőletek.": A sápadt, sovány kis Eszti is rábólint, a felesége, 1 ^ — Mi egy darabig úgyis csak kettesben lennénk —' erősködik Jani. De Molnár egyre csak a magáét fúí*~ — Ilyet nem kérhetünk tőletek. « Jani elneveti magát. < — A fenét kéritek ti! Hiszen, mi mondjuk. $ Vilma meg odakacsint Esztire, J — Te úgyis jobban főzöl nálam. Aztán tudod, milyen♦ hasemberek ezek... « Olyan ravaszul mondja, hogy egyszerre mindenki f megkönnyebbedik. A fejüket csóválják. Ezeknek a nők-5 nek mindig több a sütnivalójuk. i — A fészkesfene! — horkan fel Bállá, mert Mayer l viszi az ultiját. 1 De már senki sem figyel a kártyára, Bállá sem. ‘ — Ne kéresd magad, mulya úr! — harsogja oda Mol­nárnak. — Csapj a tenyerébe és kész, el van intézve. Amikor megtörténik, valamennyien isznak rá egyet. Magasra csap a jókedv, már kínálgatás nélkül is, isznak. Még Bállá is jókedvű, pedig szégyenszemre öt 1 adattal vesztett partit és Weisz úr még az ultiját is el-\ fogta. ♦ Nagylelkűen pengeti le a kétforintost. } — Ennyit az ószeresek oltárára. | Később kihasadnak a felhők, bütykösszemű eső veri végig az emberek hátát. Mire az eső rádupláz, már te-< remtett lélek sincs az udvaron, < Termelőszövetkezeteink ta­valy sikeresen foglalkoztak a téli csirke nevelésével. • Janu­árban már ezer számra ad­ták a kereskedelemnek a rán- tanivaló baromfit. Az idén ismét folyamatos lesz a csi­benevelés a közös gazdasá­gokban. A téli csibék takar­mányozásakor a vitaminokat és a különböző zöldtakarmá­nyokat csukamájolajjal, ré­pával, cukorgyári nyers ré- paszelettel és csíráztatott ga­bonával igyekeztek pótolni. Ez a takarmányozás azon­ban, csak részben járt siker­rel, mert a vitaminokban gazdag zöldtakarmányokat összességükben nem tudták helyettesíteni. így egyes ter­melőszövetkezetben a csir­kéknél cscntlágyulás lépett fel, ami növekedésüket gá­tolta. A téli, csirke nevelés és a tojástermelés fokozása érde­kében Magas László megyei főállattenyésztő, valamint Kunos István és Lengyel Gyula a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának munkatársai olyan zöldtakar­mány keveréket állítottak ősszé, amely a szint és a nagymennyiségű tápanyagot is megőrzi. Augusztus 4-én, csütörtö­kön a kisújszállási fiúzáka- lász Tsz-ben a megye több mint száz állattenyésztő szak­embere előtt ismertették az úgynevezett baromfisiló ké­szítésének és tárolásának módját. A baromfi részére készített silótakarmányt, úgy állították össze a szakembe­rek, hogy annak legalább 80 százaléka víztartalmú legyen. Ezek szerint a tyúkok rezé­re a zsenge lucernából, leve­les káposztából, sárgarépá­ból, vörösheremagból, csöves kukoricából, karalábból és melaszból — darálva, illetve szecskázva — keverték össze a sTó* ikarmányt Tárolótér­nek a szilárd anyagból ké­szített hengersilót, földárok­silót, Vf'amint a műanyag­zsákot határozták meg. A gyakorlati bemutató vé­gén a szakemberek előtt is­mertették az előzetes számí­tásokat, amely szerint 150 napot véve alapul minden ezer törzsállatra 3—4 köbmé­ter baromfisilót kell készí­teni. i már most kell megvásárolni iskolai -■ i felszerelésünket l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom