Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

I960, augusztus 26. ’ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 így teljesítette tűi tejtermelési tervét a Csorbái Állami Gazdaság Gazdaságunk az eddigi eredmények alapján az 1960. gazdasági évben 100 hold földterületre 29.098 liter tej termelését tervezte. Az év el­ső hét hónapját értékelve jú lius 31-ig 19.875 liter tejet termeltünk* a várható éves tervteljesí­tés 33.750 liter a múlt évi 24.988 literrel szemben. Mindezt 360 tehéntől 10.5 literes istálló és 13.6 literes fejési átlaggal értük el. Na­pi tejtermelésünk 3.850 liter, évi átlagban 3.9 zsírszázalék­kal. 1959-ben 1 liter tej önkölt­sége általános költség nél­kül 2.62 forint volt, 1960 első félévben pedig 2.17 fo­rint. Az itt felsorolt eredmé­nyek a gazdaság vezetői és dolgozói közös munkájának eredménye. Elérésében igen nagy szerepe volt a munká­hoz való viszony megválto­zásának. Az előző években sűrűn változtak az állatgondozók, laza volt a munkafegyelem. Eredményeinket rontotta az is, hogy gazdaságunkban öt év alatt nyolc állatgondozó dolgozott és mind más-más elgondolás alapján „akart” a tehenészetben rendet terem teni — a dolgozók bevonása nélkül. Idén mindez megvál­tozott. A vezetőség már a terv el­készítésébe bevonta a dol­gozókat, velük együtt álla­pította meg a tehenészet tervszámait, így minden tehenész ismeri féléves, sőt éves tervfelada­tát. Javult, gondosabb lett a takarmányozás. Kora tavasz­tól késő őszig tart a zöld fu­tószalag, főleg a pillangósok és a zöld-csalamádé etetése, télen pedig jóminőségű silót és lucernát adunk. Pontos időben végezzük az etetést, ápolást és fejést. A jó eredmények elérésé­ben igen nagy szerepe van a premizálásnak. A terv túltel­jesítése esetén negyedéven­ként minden istálló 800 fo­rint prémiumot kap, amit az első három tehenész között 350, 250, 200 forintos tételek­ben osztanak szét. Az éves terv teljesítése után minden liter tej három százalékát pénzben kapják meg a fejő­gulyások, a gazdaság éves tervének teljesítése után pe­dig a többlet termelés 4 szá­zalékát kapják meg prémi­umként. .............................................................................................mii........„minim Mu nkában két gépóriás Tavaly nyáron a Tószegi Gépállomás és a tószegi ter­melőszövetkezetek vezetői­nek örömére egy SZ—100-as lánctalpas traktort kapott a gépállomás. Az öröm azon­ban nem tartott sokáig. Ugyanis néhány napos szán­tás után kénytelenek voltak belátni, hogy a hatalmas tel­jesítményű lánctalpas trak­torhoz nincs megfelelő mun­kagép. Rövid idő alatt három ekét „szaggatott széjjel’’ a hatalmas lánctalpas traktor. Ez nagy gond elé állította a gépállomás műszaki vezetőit. A megoldás is sok fejtörést okozott. Balogh István főmér­nök és Szabó Ferenc műhely- vezető azt javasolta, készít­senek maguk, a meglévő al­katrészekből egy erős ekét. A napokban gépállomási, termelőszövetkezeti szakem­berek előtt egy erősen kötött talajon bemutatták, mit tud az új munkagép. Bizony meglepő dolgokat lehetett látni. A szántószélessége kö­zel 2 méter. Szántómélysége 35—45 cm, plusz altalajlazító, ami még 10 cm és mindezt 5 ekefejjel végzi. Négy ekefej­jel viszont 50 cm mélységig szánt és még 10 cm-es alta­lajlazítást végez. Óránkénti teljesítménye 1 hold. A gép — már mint a ha­talmas szerkezetű eke — be­vált. A bemutatás óta dolgo­zik is a tószegi Dózsa Terme­lőszövetkezet földjein. Közel 100 holdat szántott már fel. S azt hisszük, a készítőin kí­Äf Ä * A* i Stk ' 44- i mm Szánt a két gépóriás a tószegi Dózsa földjén. A gondolatot tett követte. Szabó István főmérnök el­gondolásait papírra vetette. Szabó Ferenc műhelyvezető pedig munkatársaival elő­ször kiválogatta a megfelelő anyagokat, majd pedig vágó­pisztollyal, esztergával és he­gesztőapparátussal hozzáfog­tak az eke elkészítéséhez. Sajnos, emellett sok min­den mást is el kellett végez­niük. A télen és tavasszal nyilván a legfontosabb, hogy minden traktor, eke, kultivá- tor, aratógép és kombájn ja- vítottan kezdjen munkához. S ha maradt egy kevés idejük — nagyon sokszor túlórával — az eke elkészítésén fára­doztak. Végre elkészült a □aflfeUM&B&Fg vül a legjobban a termelő­szövetkezeti gazdák örülnek ennek a nagyszerű munka­gépnek. Értékét pillanatnyi­lag még nem is tudják felbe­csülni, bár azt mindenki tud­ja, milyen nagyfontosságú a mélyszántás és az altalajlazí­tás. Igazi hasznát csak egy­két év után, a terméseredmé­nyek különbségéből tudják majd lemérni. Bízunk benne, hogy a me­gye többi gépállomásai is fel­figyelnek erre a nagyszerű kezdeményezésre, s rövide­sen érdeklődnek és az elké­szítéséről tapasztalatokat kér­nek a Tószegi Gépállomás műszaki embereitől, A munkához való viszony megjavulásának eredmé­nyeként gazdaságunk fél éves tervét 120 százalékra teljesítette. Az egy tehénre eső évi 3.250 liter tejből hat hónap alatt 1.947 litert, a terv 65 százalékát teljesítettük. Fejő­gulyásaink átlagkeresete a múlt évi 1000—1300 forintról 1300—1800 forintra emelke­dett A jövő évi tervünk szerint a tehénlétszámot négyszázra akarjuk felemelni, így min­den tíz kát holdra jut egy tehén. Nagy gondot fordítunk a saját nevelésű, nagyhozamú egyedek kiválasztására, s a tehenenként 4 ezer literes ho­zam elérésére. Bozsó István, a Csorbái Állami Gazdaság dolgozója. Megjelent a » T ermelSszövetkezeti ABC" Megjelent a Földművelés- ügyi Minisztérium és a Nép- szabadság munkatársai által összeállított termelőszövetke­zeti lexikon. A 8 forintért kapható könyvecskében a ter­melőszövetkezeteket érintő ügyvitelben, gazdálkodásban találnak jó módszereket, út­mutatást a szövetkezeti veze­tők. Vásárnaptár Országos állat és kirakodó vásárt rendeznek: Szeptember 3-án: Csépa, — 4-én: Jászberény, Kisújszál­lás, 6-án: Jászfényszaru, — 10-én; Tószeg. 5K Nyári trágyázás igyekeznek a nyári trágyázással a tiszakürti Haladás Ter­melőszövetkezet gazdát Száz holdas táblán teríti a trágyát Lázár Sándor, Nagy Pál és Vilhelm József. Karcagon már érik a gyümölcs Hogyan hajtják végre a párt és kormány határoza­tait, hogyan készültek fel a második ötéves terv felada­taira a tsz-ek — erről szá­moltak be a napokban Kar­cag város vezetői. A számve­tésre a járási és városi párt és tanácsvezetőket is meg­hívták. Résztvett és felszólalt a vitában Csáki István elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára. Szentesi László, a városi pártbizottság titkára, tájé­koztatójában elmondotta: — Mi már 10 éve járjuk a közös gazdálkodás útját, ne­künk többet kell adnunk a népgazdaságnak, mint a me­gye többi termelőszövetkeze­teinek. Ezután ismertette az öt termelőszövetkezet eredmé­nyeit. — A megyei terv szerint 10,5 mázsát kellett volna ter­melnünk kenyérgabonából — mondotta. — A karcagi tsz- ek ezzel szemben 11,2 mázsát terveztek, s a termésátlag 12 mázsa körül van. Őszi és ta­vaszi árpátból is többet ter­meltek, mint a megyei átlag. Remélhetőleg ugyanezt mondhatjuk majd a rizsről, cukorrépáról, kukoricáról is, ahol a termésátlagokat a tsz- ek szintén magasabbra szab­ták, mint a megyei átlag. Majd arról beszélt, hogy a karcagi gazdák nem bízták a véletlenre eredményeiket. Különösen nagy gondot for­dítottak a talaj munkára. Át­lagosan 30 cm-es őszi mély­szántást alkalmaztak, s a ve­tés idején nem sajnálták a vetőmagot, búzából például 120 kilót vetettek holdanként. Fontos kérdésnek tekintették a talajerő visszapótlást. Is­tállótrágyából 80 ezer, mű­trágyából 17 880 mázsát szór­tak ki. Közel 8 ezer holdon végezték el a vegyszeres gyomirtást, és több mint 7 ezer holdat öntöztek. Igaz, öntözési tervüket még így is csupán 77 százalékra teljesí­tették. Szép eredményeket értek el az állattenyésztésben is, év elején 5598 szarvasmarhával rendelkeztek, év végére 6460- at terveztek, Most már csu­Amit a silózásrói tudni kell A SZARVASMARHAÁL­LOMÁNY gyors fejlesztésé­nek igen fontos feltétele a si­lótakarmány biztosítása. En­nek bizonyítására csupán két példát idézünk: A Szovjetunióban 1953-ban 30 millió tonna silókukoricát takarítottak be és abban az évben a tejhozam 38.2 millió tonna volt. 1957-ben már 92 millió tonna silókukoricát termeltek, s ezzel párhuza­mosan a tejtermelés 54.7 mil­lió tonnára emelkedett. Románia állami gazdasága­iban a silókukorica etetése az egy tehénre eső évi tej­hozamot 1970 literről 2.500 literre emelte, az önköltséget pedig 32 százalékkal csök­kentette. Takarmánynövényeink kö­zül a silókukorica adja az egy kát. holdon termelhető legnagyobb tápanyagmennyi­séget, 250 mázsás termés ke­ményítő értéke 35 mázsa, emészthető fehérjetartalma pedig másfél mázsa. Ezekben a napokban minden igyeke­zetünk arra irányuljon, hogy ezt az értékes takarmányt kellő időben és szakszerűen besilózzuk. Jelenleg még nem rendelkezünk olyan silókuko­ricafajtákkal, amelyeknek érési ideje különböző, és al­kalmasak a betakarítás ide­jének elnyújtására. A nyári szárazság következtében meg­rövidült a viaszérés ideje is, ezért igen fontos, hogy gyor­san betakarítsuk a silókukori­cát. A viaszéréskor levágott ku­korica víz és cukortartalma biztosítja a legjobb erjedési feltételeket és adja mennyi­ségileg a legtöbb, minőségi­leg a legjobb szilázst. A Deb­receni Mezőgazdasági Aka­démia vizsgálatai szerint tel­jes éréstől a viaszérés kezde­téig a tömegben hozamemel­kedés már nincs, a csövek keményítő értéke azonban 13.5 százalékról 22.2 száza­lékra nőtt Először tehát a silótáblák érési sorrendjét kell megállapítanunk és fi­gyelemmel kísérnünk, A rit­kább, fejlettebb csövű siló- kukorica betakarítása sür­gősebb, mint a kevésbé csö- vesedő, sűrű állományé. A VIASZÉRÉS kezdetén meginduló betakarítási mun­kát alapos körültekintéssel kell megszervezni, hogy egy- egy silótelep 2—3 napnál to­vább ne maradjon nyitva. Legfontosabb a gyors szállí­tás megoldása. Minden jár- vasilózóhoz biztosítunk 3—4 magasítóval ellátott pótko­csit, hogy annak teljesítmé­nyét ne fékezzük. A siló gyors lerakodásához készít­sünk egyszerű lehuzószerke- zetet, amellyel egy perc alatt elvégezhetjük az ürítést. így csak két ember kell a lehú­zott silótakarmány szétterí­téséhez. Ne szállítsunk hosz- szú távra. Majortól, vagy is­tállótól távolfekvő táblától — ha elegendő jármű nem áll rendelkezésünkre — a tábla szélén, út mentén si­lózzunk inkább, minthogy a távoli telephelyen több na­pig nyitva maradjon a siló. A viaszérésben felszecská­zott silókukoricát 30—40 cen­timéter mély rétegekben el­terítjük, enyhén megsózzuk és lehetőleg géppel, ennek hiján állatokkal, a széleken lábbal erősen tömörítjük. A levegőt ugyanis minél job­ban ki kell szorítani, hogy az ilyen körülményeket ked­velő tejsavas baktériumok az erjedést 50 Celsius fok alatti hőmérsékleten hajtsák végre. Ha a felaprított takarmány­ból nem szorítjuk ki jól a levegőt, az hamar felmeleg­szik és a magasabb hőfokon működő, vajsavas erjedést okozó baktériumok szaporod­nak el. Ezek a szilázs izét és minőségét lerontják. Ezért fontos és sürgős a silótér gyors megtöltése, alapos tg­mörítése és leföldelése. Csak így nyerhetünk a zöldtakar­mánnyal egyenértékű, egész­séges silótakarmányt. A LÁNCTALPAS traktor­ral tömörített silót elég 20— 25 centiméteres földréteggel lefedni, azonban a jószággal, vagy G—35-ös traktorral tö­mörített silót 40—50 centimé­teres földréteggel fedjük. A földtakarót célszerű ócsúval, vagy árpával bevetni, mert a kikelt növényzet megakadá­lyozza a földtakaró megrepe- dezését, s így a levegő nem érintkezhet a takarmány te­rületével. Igyekezzünk a silókukori­ca betakarításával, mert az elfásodás és a cukornak ke­ményítővé való átalakítása következtében igen sokat ve­szít zöldtakarmány értéké­ből. A jól és idejében vég­zett sflózás költségeit álla­taink nagyobb hozama búsá- san megtéríti. Hitsch Miklós tájlaboratórium vezető pán 260 állat hiányzik. Anya­kocából 2300 yolt a terv, s bár még messze az év vége, máris 2370 kocával rendel­keznek. Aruértékesítési tervük is lényegesen magasabb, mint a megyei átlag. Száz hold redu­kált szántó után 159 ezer fo­rint helyett 230 ezer forintot terveztek. A karcagi öt tsz' 79 millió forintos árutervéből augusztus 16-ig 30,5 millió fo­rint a teljesítés. Szépek, figyelemre méltóak az eddigi eredmények, ám a további tervek ennél még többet, még jelentősebbet ígérnek. A korszerű agro- és zootechnikai módszerek al­kalmazásával az ötéves terv végére búzából 13, rizsből 17, takarmánygabonából 15, pil­langósból 25, kukoricából (májusi morzsoltban) 24 má­zsás városi átlagot akarnak elérni. Nagyot lépnek előre az állattenyésztés terén is: 10 ezerre emelik a szarvas- marha, 36 ezerre a juh, 100 ezerre a törzsbaromfi állo­mány számát. Ennek eredmé­nyeként 1965-re 100 holdan­ként 113 mázsa áruhúst ad­nak a népgazdaságnak. A tájékoztató előadást ha­társzemle követte, ahol az eredmények mellett bizony még hibákkal is találkozhat­tunk. Többen kifogásolták, hogy kevés a tarlóhántás, s egy kissé elhanyagolták a fá­sítás munkáit is. Akad még tennivaló az öntözés és az istállótrágya kezelés terén is. A megyei pártbizottság tagjai, a járási és városi ve­zetők az eredmények értéke­lésénél mégis így nyilatkoz­tak: jó úton haladnak a kar­cagiak, megalapozták a má­sodik ötéves tervet. Csáki István elvtárs felszó­lalásában elmondotta: “ A karcagiak komolyan vették a párt határozatait. Helyesen választották meg legfontosabb feladataikat: a mélyművelést, tőszám emelé­sét, az öntözést, a silókuko­rica termelését, s ennek alap­ján az állattenyésztés fejlesz­tését. A közösen végzett em­beri munka, a tudás, s az új gazdasági forma eredményei azt bizonyítják: A 10 éve el­ültetett csemete már gyü­mölcsöt hoz Karcagon. Vágási Kálmán Csinos cipőt akar? Keresse fel a Mezőtúri Lábbelikészítő Kisipari Termelőszövetkezetet VÁLLAL: Mértékes női és férfi cipő készítését. Rossz cipőit ne dobja el, javíttassa meg nálunk, MINTA cipőinket tekintse meg Szolnokon a Kisipari Szövetkezetek Kiállításán, 1960. augusztus hó 24-től 30-ig (Ságvári Endre út 14—16.) A rendelését a kiállításon is feladhatja. ^^//kiSoéikmeí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom