Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-14 / 165. szám
1906. Július 14. SZOLNOK MEGYEI KEPLAF s A rakétakorszak versenye Szovjet csillag Japán egén Az is várható — sejttették a szovjet tudósok, hogy a Szovjetunió ősszel, amikor erre kedvező alkalom nyílik, űrhajót indít a Mars irányába. Az amerikaiak viszont éppen most jelentették be, hogy a2 idei alkalmat alighanem kénytelenek lesznek elmulasztani Nem véletlen ez, hanem a szocialista rendszer fölényének újabb bizonyítéka. Alsop riadót fuj Július 5-én éjjel a tokiói csillagvizsgáló mindkét megfigyelőállomásán fényes csillagot pillantottak meg Japán északi égboltján. A csillag gyorsan haladt égi útján, és a tudósok már sejtették hová: a Csendes-óceán pontosan kijelölt térségébe. 1200 kilométer magasságban, másodpercenként 5.4 kilométeres sebességgel száguldott a rakéta, s a tokiói csillagászok azt is tudták már, hogy ez a csiilag — mint az utóbbi három évben annyi más — szovjet földről indult el. Ez volt a július 5-én megkezdődött szovjet rakétakisérlet-so- rozat első rakétája. Nem sokkal később hivatalos közleményben jelentették be Moszkvában, hogy a rakéta 13.000 kilométeres út megtétele után a megadott cél közvetlen közelében zuhant a tengerbe. Két nappal később egy másik rakéta pontosan a célba talált: a kísérletek ezzel befejeződtek. A most végétért szovjet rakéta-kisérletsorozat a világűr meghódításáért folyó gigászi küzdelem legújabb lépését jelenti; megmutatja, hol tartunk most és egyben érzékelhetővé teszi az előttünk álló perspektívákat is. Ez a kísérletek tisztán tudományos, emberi oldala. A kísérleteknek azonban másfajta, politikai jelentősége is vám noha a Szovjetunió tudósaitól távol áll az, hogy kutatásaikat a pillanatnyi aktualitáshoz igazítsák: de éppen a nyugatiak felfokozott politikájának követ- leztében különös hangsúlyt kap az a tény, hogy a Szovjetunió nemhogy tartja, de növeli is előnyét a rakétafronton az Egyesült Államokkal szemben. Különösen számottevő ez akkor, amikor az amerikaiak saját űr-programjukat szinte egyértelműen a katonai és hírszerző célok szolgálatába álb'tották és a kísérleti kutyákat szállító űrhajókat is abból a szempontból értékelik, milyen fegyvereket tudna célba juttatni. Nos, a szovjet rakéta- kísérletek ilyen szempontból sem okozhatnak túl sok örömet a Pentagon tábornokainak. Pedig ők valaha másképp képzelték... Peenemünde ép marad A második világháború vége felé jelentették be a németek a j,csodafegyver’ előkészületeit Az angol és az amerikai titkosszolgálat emberei hamarosan megtudták, hogy a németek távvezérlésű rakétát kísérleteztek ki. Egy napon pedig a légifelvételek kiértékelő parancsnokságán különös figyelemmel vizsgáltak át egy fényképet, amelyet Peenemünde szigetéről készítettek a felderítő-gépek. Az egyik felvételen különös tárgy látszott: a rakéta. A V- I egyik példányával végzett éppen kísérleteket Otto von Braun, a nácik fő rakétaszakembere. A felfedezés után az lenne a természetes, ha az amerikai és angol bombázók né-, hány óra alatt szétzúzták volna az egész szigetet, megsemmisítve a német rakéta- kutatást Nem ez történt A szigetet a háború végéig nem bombázták: aztán egy különleges tengerész-egység váratlan támadással hatalmába kerítette a szigetet A foglyokat — köztük von Braunt —- az Egyesült Államokba szállították. Nem sokáig maradtak munka nélkül. Otto von Braun az Egyesült Államokban ugyanott folytatta, ahol Peenemünde- ben abbahagyta. Esete nem volt véletlen. Az amerikai katonai köröknek különleges. terveik voltak azzal az > együttessel* amely a V—1 és a V—2 megteremtésével mérhetetlen károkat okozott a szövetségeseknek. Ök már a következő „potenciális ellenségre”, a Szovjetunióra gondoltak. Az ötvenes évek elején von Braun csoportja csinos kis brosúrát adott ki; „Vanguard”, a Föld első mesterséges holdja” — ez volt a mű címe. A könyv hamarosan kiröppenő első amerikai műhold műszaki leírását tartalmazta. A Szovjetunióban nem adtak ki brosúrákat, nem ejtettek fogságba különleges egységekkel von Braunokat, nem ittak előre a medve bőrére —, de 1957 október 4-én a szovjet tudósok sokéves munkája nyomán a szocialista forradalom országának földjéről lőtték föl az ember első hírnökét a világűrbe. 1957. október 4-én kezdődött a rakéta-korszak: a Szovjetunió adta meg az alaphangot és ez a hang azóta sem változott. Amerika — s ez először 1957 október 4-én vált világossá az egész emberiség előtt — lemaradt Riporterek az autó alatt Nincs most sem helyünk, sem lehetőségünk azzal foglalkozni, micsoda „sokkot” jelentett ez a siker az Egyesült Államok számára, amely mindigis kérkedett technikai elsőségével. Az első időkben az amerikaiak két évre becsülték a Szovjetunió előnyét az űrkutatásban, — most, a két év elteltével az egyik vezető amerikai rakéta-szakértő kijelentette, hogy az Egyesült Államok 1963- ban lesz csupán képes olyan súlyú testet juttatni űrpályára, mint a Szovjetunió — még a februári kísérletek és a május 15-i űrhajó kilövése előtt. A Saturnus típusú amerikai rakéta ma azonban még terv csupán — akárcsak hajdan a Vanguard rakéta volt — míg a Szovjetunió most május 15-én 4 és fél tonnás' űrhajót bocsátott föl — és ez tagadhatatlan valóság. Cape Canaveral-ból, az amerikai kísérleti telepről pedig újabb és újabb robbanások híre érkezik: a rakéták nem engeldelmesked- nek parancsolóiknak, a motorok tökéletlenek A riporterek legutóbb az autók alá menekültek, hogy mentsék a menthetőt, amikor egy amerikai rakéta a fejük felett narancsszínű tűzgömbbé változott. Vagy a legfrissebb hír: egy kísérleti hajón pénteken pánik tört ki, amikor egy Polaris rakéta a kilövés után 20 méter magasságban felrobbant, s azzal fenyegetett, hogy visszazuhan a hajóra. A most lezajlott szovjet kisérletsorozatra viszont az volt a jellemző, hogy mindkét ballisztikus rakéta szigorúan a kijelölt pólyán haladt és a megadott — a kilövési ponttól 13.000 kilométerre fekvő! — célpont közvetlen közelében csapott be a harmadik lépcső modellje. Ez a rendkívüli pontosság tette lehetővé azt is, hogy lefényképezzék a Hold másik oldalát — ezt is az amerikaiak akarták először megcsinálni, de végül nagyszabású tervükből csak arra futotta, hogy a Föld felhőtakarójáró] készítsenek felvételeket Mi magyarázza a két crA szovjet rakétatervezők mögött tehát több mint három évtizedes kísérleti munka álL A Szovjetunió szocialista állam: ez lehetővé teszi, hogy az erőfeszítéseket megfelelően összehangolják. Ezzel szemben az Egyesült Államokban — noha kétségtelen, hogy a tengeren tű] is kitűnő tudósok dolgoznak —■, az erőfeszítések szétforgácso- lódnak. Hogy miért? Az Egyesült Államokban a rakéta-kutatás mint a cikk elején már utaltunk rá — elsősorban katonai célokat szolgál. Ebből következik, hogy a rakéták birtoklásának jogét a különböző fegyvernemek igyekeznek maguknak megszerezni, — annál is inkább, hogy biztosítsák a megrendeléseket az egymással versenyző monopóliumoknak. így egyszerre több rakétatípussal is folynak a katonai kísérletek. Időnként egy-egy katonai rakétával pedig fellőnek egy-egy műholdat is, a „békés szándékok” bizonyítására. A különböző cégek és fegyvernemek között azonban ádáz konkurrencia-harc folyik. • Így milliárdok folynak el hiába. Az egyik legutóbbi példa: az Egyesült Államokban beszüntették a Bomarc típusú rakéta gyártásáig — Több lépcsős szovjet óriásrakéta a kilövés előtti pillanatban. szág különböző helyzetét az űr meghódításáért folytatott versenyben.? Amerika lemond a Marsról A Szovjetunióban nem most kezdődött meg ez a munka a rakétatechnika kidolgozására. Ciolkovszkij, a zseniális tudós fektette le már a harmincas évek elején a rakétatechnika elméleti alapjait, kidolgozta a többlépcsős rakéták elméletét: s útmutatásai nyomán évtizedek óta folyik a gyakorlati munka. amely pedig hosszú Időn keresztül az amerikai védelmi rendszer egyik fő pilléreként szerepelt A gyártó cég természetesen ragaszkodott a sokszázmillió dolláros megrendeléshez — így a rakétával folytatott kísérleteket csak a tizegynéhányadik — robbanással végződött — kudarc után fejezték be. Természetes, Eogy Ilyen körülmények között a tisztán tudományos és emberi cél elsikkad: az amerikaiakat sokkal jobban érdekli _ az, miképpen lehetne a műholdakat kémkedésre felhasználni (a mesterséges holdat, úgymond nem lehet lelőni, mint az U—2-es repülőgépet), mint az ember űrutazása. A szovjet tudósok viszont — köztük Szedov, a „szput- nyik atyja” — hangsúlyozzák: a Szovjetunió az ember űrutazását készíti elő. Jelenet egy szovjet faptaszti kus-tudományos filmből Ssayiej saj§ü§i a kilövőSokat beszéltünk arról, hogy az amerikaiak a raké- taviersenyt elsősorban katonai versenynek tekintik: ezen a téren viszont — ha lehet — még kétségbevonhatat- lanabbul a Szovjetunió fölényéről tanúskodnak a tSA laboránsnő előkészíti az „őrkutyát” az égi útra. Az állatok viselkedéséből sok értékes következtetést vonhatnak le az ember jövendő űrutazásainak szempontjába! is. nyék. Alsop, a neves amerikai publicista éppen a közelmúltban fújta meg a vészharsonát a New York Herald Tribun» hasábjain. Alsop ismerteti Vower tábornoknak. a nukleáris elrettentéssel megbízott amerikai stratégiai légierő főparancsnokának jelentését, amely arra figyelmeztet, hogy a Szovjetunió megfelelő számú rakétával félóra alatt elsöpörheti az egész amerikai védelmi rendszert Márpedig — mutatnak rá a katonai szakértők, a Szovjetunió már 1957-ben kipróbálta első interkontinentális, földrészeket átrepülő rakétáit. Hruscsov, szovjet miniszterelnök egyik beszédében pedig elmondotta, hogy a Szovjetunióban ma már sorozatban állítják elő a földrészközi rakétáikat Ezzel szemben Eisenhower elnök legutóbb közölte, hogy az Egyesült Ál- j lamokban egy év alatt mindössze 14 interkontinentális rakétával kísérleteztek. S tudjuk* nem egy rakéta nemhogy 8000 kilométerre, de még 800 centiméterre sem jutott: felrobbant a kilövőállvány oa. Alsop cikkének célját persze könnyű kitalálni: fokozni kell az amerikai erőfeszítéseket, fokozni kell a fegyverkezési hajszát, az amerikai adófizető centjeiből, a hadiüzemeknek kell újabb megrendeléseket adni. Számukra a verseny egyetlen tanulsága* fokozni kell az erőfeszítésekéit. Leszerelést! Ä Szovjetunió másképpen cselekszik: a szovjet kormány tisztában van a fegyverkezési hajsza — ezenbelül a katonai rakétagyártás — veszélyeivel: éppen ezért javasolta a szovjet kormány az általános és teljes leszerelést Sőt! Amikor a nyugatiak több kifogással éltek a szovjet javaslattal szemben, a Szovjetunió — a franciák javaslatait figyelembe véve — beleegyezett abba, hogy a leszerelést a nukleáris fegyverek szállítására alkalmas eszközök — köztük tehát a rakéták —betiltásával kezdjék. Tette pedig ezt a Szovjetunió annak a közismert ténynek elleniére, hogy a rakéták terén vitathatatlanul fölényben van. A nyugati hatalmak azonban még csak nem is válaszoltak erre a javaslatra: a genfi leszerelési tárgyalások így megszakadtak. Egy azonban biztos; az az idő, amikor a Pentagon tábornokai a Szovjetunióra mért csapásról álmodozhattak, — visszavonhatatlanul elmúlt. Walter Lippmann, a híres publicista, akit kérlelhetetlen józansága miatt Kasszandrának neveznek hazájában, meg is írta: Az Egyesült Államok pozíciója napról napra gyengül. Nem utolsósorban éppen a rakéta verseny alakulása miatt. • Július 5-én és 7-én lezajlott a legújabb szovjet rakéta-kísérlet Az óriás-rakéták földi próbaútjukon pontosan eélbataláltak. Talán már nem kell sokáig várnunk, hogy megtudjuk: milyen csodákat tartogatnak számunkra; ember indul rajtuk a magasba, vagy még tovább hatolnak a kozmoszba?.^ Kíváncsiak vagyunk,, de büszkék is: mert a most kipróbált rakéták az ember, a kommunizmust építő ember diadalát jelentik. A mi ügyünk diadalát. Baracs Dénes Uj térkép A szovjet csillagászati és geodéziai társaság üzbék tagozata háromszínnyomású térképet adott ki a Holdról. A térkép a Hold terepalakulatainak valamennyi elnevezését tartalmazza. Szemléltetően bemutatja a „tengerea Holdról két”, hegyvonulatokat, krátereket és a holdfelszín más képződményeit. A térkép feltünteti a „Lunyik-ll” becsapódásának helyét is. Az új térképen rajta van a Hold túlsó, tőlünk nem látható oldala is. Mesterséges eső-kísérletek Észak-Vietnamban Észak-Vietnamban egy meteorológiai kutatóállomás kínai szakértőkkel együttműködve az ország északi fennsíkján sikeres kísérleteket hajtott végre mesterséges eső előidézésével. A kísérletek során repülőgépekkel különböző vegyi anyagokat permeteztek a felhőkre. A kísérletek mindannyiszor sikerrel jártak, valahányszor a levegőnek megfelelő volt a páratartalma és a felhőréteg elég vastagnak bizonyult. Egyes helyeken a mesterséges esőzéfe 40—60 mm csapadékot eredményezett. A legjobb eredményt június 23- án Hanoiban érték el, ahol a kísérletek eredményeképpen 6 centiméter csapadék esett
