Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-02 / 155. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, július 2. HruscsoY elrtárs beszéde a Fiat-gyárban A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok Nagy •Britannia és Francia- ország kormányaihoz Moszkva (TASZSZ). N. P. Firjubin, a Szovjetunió kül- ügyminiszterhelyebtese június 30-án fogadta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagyköveteit és átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányaihoz azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bevonja katonai előkészületeibe Nyu- gat-Berlint. A szovjet kormány jegyzékében megállapítja: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya háborús előkészületekre igyekszik felhasználni Nyugat-Berlint. A nyugatnémet hatóságok nyugatberlini lakosokat toboroznak a Bundeswehrbe. Nyugat- Berlinben sok olyan katonai és polgári intézmény alakult, amely nyilvántartja a katonai szolgálatra alkalmas személyeket és igyekszik őket beszervezni a Bundeswehrbe. Az így toborzott csoportok elszállításához jogtalanul felhasználják a Berlin és Nyu- gat-Németország közötti közlekedési útvonalakat. Különböző fajta „bajtársi szövetségeket” alakítanak azokból a nyugatberlini lakosokból, akik már szolgálatot teljesítettek a nyugatnémet hadseregnél. Ezek a „bajtársi szövetségek” valójában a Bundeswehr tartalékos alakulatai Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a nyugatnémet felfegyverzés érdekeinek akarja alávetni Nyugat-Berlin gazdaságát is. 1960. január 8-án kiterjesztették Nyugat-Berlinre azt a szövetségi törvényt, amelynek alapján a nyugatnémet kormány jogot formál arra, hogy katonai megrendeléseket végeztessen nyugatnémet vállalatokkal. A szovjet kormány már annakidején felhívta a figyelmet arra a provokációs tevékenységre, amelyet a nyugatnémet kormány folytat Nyugat-Berlinben, annak ellenére, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van, sohasem tartozott és nem is tartozik a Német Szövetségi Köztársaság állami területéhez és a szövetségi kormány szervei nem intézkedhetnek Nyugat-Berlinben. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kormánynak azok a kísérletei, hogy Nyugat-Berlint bevonják a nyugatnémet provokációs tevékenységbe, egyetlen célt szolgálnak: méginkább felszítani és veszélyes konfliktusokba sodorni a berlini és a német helyzetet. Mindez ismét meggyőző erővel tanúsítja, hogy a lehető leggyorsabban meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon normalizálni kell a nyugatberlini helyzetet. A jegyzék befejezésül hangsúlyozza: a szovjet kormány elvárja, hogy a három nyugati hatalom kormánya, amely felelősséget vállal a nyugatberlini helyzetért — véget vet a nyugatnémet kormány azon kísérleteinek, hogy Nyugat-Berlint bevonja háborús előkészületeibe és intézkedéseket tesz e törvényellenes cselekedetek megakadályozására (MTI) Negyedévenként szedi a posta a rádióelőfizetési díjakat (Folytatás az első oldalról) még nem találkoztam — és azt hiszem nem is fogok találkozni soha — olyan munkással, aki kijelentette volna, hogy jobban szereti a háborút, mint a békés munkát. Ez érthető is, hiszen a háború elpusztítja azt, amit hosszas szívós munkával létrehoznak. Vajon ki tudná jobban értékelni és óvni az anyagi javakat, mint a munkás, aki azokat létrehozza és tudja, milyen fáradtsággal, milyen erőfeszítéssel jár minden anyagi érték megteremtése a földön. A tudós új gondolatával fordulatot idézhet elő a tudományban, a mérnök felfedezése technikai forradalmat eredményez a termelésben. De mindez csak akkor hoz hasznot az emberiségnek ha a munkás hozzáteszi keze munkáját. Az emberiség még nem emelt pompás szobrot a munkásnak, az igazi alkotónak, de a munkás gyárak, villamoserőművek, utak, házak színházak, városok és falvak formájában emléket állított munkájának. Ez olyan emlékmű, amelynél pompásabb és nemesebb nincs és nem is lehet a világon. A munkában természeténél fogva az alkotás szenvedélye ég, nem pedig a rombolásé. Ezért a munkások mindig az első sorokban haladtak a háború ellen, a békéért folyó harcban. A kapitalista országok képviselői, amikor megismertetnek bennünket gazdasági életükkel, gyakran mondják gyáraikra és különböző létesítményeikre mutatva; ime, mit ért el a kapitalizmus? — Csakhogy erre azt lehet válaszolni. hogy mindez a munkásosztály munkájának gyümölcse. A villák, amelyekben a munkáltatók laknak ugyanúgy, mint az arany, amelyet páncélszekrényeikben őriznek, szintén a munkások fáradozásának gyümölcse. így tehát hajoljanak meg mélyen a munkások előtt! Csak a munka hozta létre az emberi élethez szükséges értékeket. Remélem, szavaim senkit sem sértettek meg a jelenlevők közül. — önök tudják, hogy én nem vagyok diplomata, munkás voltam. És ha a beszéd eféle témákra kerül, mi őszintén meg szoktuk mondani, amit gondolunk Hruscsov ezután a hétéves tervről beszélt. Hét év alatt termelési színvonalba egészen közel kerülünk az Amerikai Egyesült Államokhoz, Valamivel később pedig magunk mögé utasítjuk Amerikát. S ha ebben bárki is kételkedik, azzal szívesen találkozom 1970-ben, s akkor majd meglátjuk, kinek volt igaza. Elárulok egy titkot és megmondom, honnan ered a mi bizonyosságunk. Terveinket mindig jelentősen túlteljesítettük, s ezért semmi kétség nincs, hogy a hétéves tervet is egészben véve határidő előtt végrehajtjuk. Hazánkban a tervek végrehajtása nem öncél, hanem azért történik, hogy megköny- nyítsük az ember munkáját, biztossá és örömtelivé tegyük életét. Hétéves tervünk nagy ösz- szegeket irányoz elő a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek építésére. De még több ilyen gyárat szeretnénk építeni. Ezért parlamentünk, a Legfelső Tanács nem is olyan régen újabb 25—30 milliárd rubelt szavazott meg erre a célra. A jövőben sem sajnáljuk a pénzt erre a fontos feladatra. Önök jól megérthetik, hogy az agresszív törekvések, a háborús célok tökéletesen idegenek egy olyan országtól, amely minden erejét a gigászi békés építőmunkára összpontosítja. Önök tudják, hogy a Szovjetunió nem létesít idegen területen katonai támaszpontokat, nem tart a levegőben halált hozó nukleáris fegyverekkel megrakott bombavetőket, nem küld kémrepülőgépeket más országok fölé. A szovjet állam nem növeli, hanem csökkenti katonai kiadásait és hadseregének létszámát. Készek vagyunk bármikor végrehajtani az általános és teljes leszerelést: feloszlatni a hadsereget, megsemmisíteni a nukleáris és rakéta- fegyver-készleteket, bezárni minden katonai hivatalt. Ha rajtunk múlna, az általános és ellenőrzött leszerelés máris megvalósult volna. Sajnos egyes országokban —, hogy melyekben, azt kitalálhatják! — továbbra is működnek azok az agresszív erők, amelyek a legkisebb enyhüléssel is szembeszegülnek. Nem véletlen, hogy éppen a megérlelődött nemzetközi kérdések rendezésére esetleg alkalmas csúcsértekezlet előkészítésének legfelelősségtel- jesebb pillanatában ezek az erők otromba provokációt követtek el és megtorpedózták az értekezletet A békeharc nem könnyű dolog. Még sok súlyos akadályokba ütközünk majd az általános békéhez vezető úton, s ezzel számolnunk kelL Szükséges azonban, hogy a népek tevékenyen, erőteljesen harcoljanak a békéért, leleplezzék a nemzetközi enyhülés ellenségeit Kedves Elvtársak! Egyes külföldi újságírók azt kérdezgették az utóbbi időben: „mit keres Hruscsov Ausztriában, miért jött ebbe az országba?” Erre a kérdésre is válaszolhatok. Azért jöttünk Ausztriába, mert a nemzetközi együttműködés bővítése, a béke és a népek barátságának megszilárdítása vezetett bennünket, s ha látogatásunk után a békés együttélés elvein alapuló szovjet— osztrák kapcsolatok még inkább megszilárdulnak, akkor elmondhatjuk, hogy látogatásunk elérte célját Országaink közt valóban jó kapcsolatok alakultak ki, sőt mások számára is például szolgálhatnak. De ezzel nem szabad megelégednünk. Fejlesszük hát továbbra is baráti kapcsolatainkat! Végül hadd köszönjem meg ismét figyelmességüket és a szívélyes fogadtatást, kívánjak Önöknek újabb sikereket életükben és munkájukban, a népek békéjéért és barátságáért vívott harcukban! (MTI). július 7-től kézimunka-kiállítás Szolnokon Korábban hírt adtunk arról, hogy a KISZ megyei bizottsága és a megyei nőtanács kézimunka kiállítást rendez Szolnokon. Az időpontban és a helyiségnél is változás történt, A téli kézimunka szakkörön készített munkákból július 7 —július 14-ig rendezi meg a fenti két szerv a kiállítást, Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Ház olvasótermében. A kiállítás minden nap de. 9-12, délután 16- 19 óráig tekinthető meg, A legszebb kézimunkákat díjazzák. A vidéki kiállítókat és látogatókat is várja a rendezőség. Július 1-től a Magyar Posta a Közlekedés- és Postaügyi miniszter rendelete alapján új rendszer szerint szedi be a rádióelőfizetői díjakat. Ezentúl a rádió és a vezetékes rádió díjakat nem havonta, hanem negyedévenként utólag kell kifizetni a rádió tulajdonosoknak. A kézbesítők minden negyedév utolsó hónapjának első hetében szedik be a díjakat, így legközelebb szeptember 1-e és 8-a között kell a három hónapi előfizetési díjat, rádiónál harminc forintot, vezetékes rádiónál pedig tizennyolc forintot befizetni. A posta a negyedév első két hónapjára esedékes díjakat előlegezi az előfizetőknek. Az új rendszer bevezetése nagyban megkönnyíti a posta munkáját. A tv előfizetők ezután is havonta fizetik az esedékes díjakat (MTI). Szépnek ígérkező kirándulás Július 3-án, vasárnap a megyei nőtanács ötven asz- szonyt visz kirándulásra. Ezek az asszonyok a megye különböző városában, községében aktívan vesznek részt a nőtanács előtt álló feladatok megoldásában. A szépnek ígérkező kirándulás végcélja Eger—Parádfürdő. Autóbusszal teszik meg ezt az utat, így arra is lehetőség adódik, hogy több helyen pihenőt tartsanak, s gyönyörködjenek a hegyvidék szépségeiben. Segítenek az asszonyok Tiszakürtön a községi nő-' tanács kezdeményezésére naponta tizenöt-húsz asszony segíti a termelőszövetkezeti gazdákat. Részt vesznek a gyümölcs szedésben és a szőlő kötözésében is. A tsz munkaegységet ír jóvá az asszonyok által végzett munkáért. Nagymennyiségű fotófelszerelés érkezett az OFOTÉRT boltokba A nyári fényképezési szezonra az Ofotért vállalat több általában ritkán kapható fényképezési segédeszközt és fotónyersanyagot szerzett be külföldről. Az Ofotért boltokba már meg érkezett az első ezerötszáz különböző méretű és színű szűrőüveg. A nyáron folyamatosan többezer tekercs, különböző érzékenységű Af- ga film érkezik, mind 6x9 centiméteres, mind pedig 24x 36 milliméteres méretben. — Több ezer tekercs színes Agfa film is forgalomba kerül. Az Ofotért a Zeiss-ikon cégtől többszáz, 8 színből álló színes szűrősorozatot is vásárolt. A nagyításokhoz is minden boltot bőségesen ellátnak a nyári idényben Forte, Agfa, és Geavert gyármá- nyú színes papírral. A kes- kenyfilmezők körében népszerű úgynevezett kétszer 8 milliméteres fordítófilm újra kapható. (MTI). 17. — ...A szomszédasszonynak feltűnt, hogy a sofőr ma reggel hiába csengetett Wagneréknál... Azt is elmondta, hogy a doktor tegnap hozzájuk telefonált, mert Wagnerék készüléke állítólag hibás volt... A rendőrparancsnok rövid szünetet tart, amíg elnyomja cigarettáját az íróasztal szélén álló hamutartóban. Scholz fejét a kezére hajtja és Jco- moran, feszült figyelemmel hallgatja a rendőrtisztet. Brenner, az Astra-művek párttitkára kezét hátratéve, izgatottan járkál fel-alá. Az ablaknál egy hórrihor- gas, civilrühás fiatalember álldogál. Szenvtelen arccal figyel, csak fürge pillantás«, okos szemén látszik, hogy minden szót alaposan megrág és elraktároz az agyában. A hirtelen támadt csend súlyos teherként nehezedik Scholzra. Szinte megkönnyebbül, mikor a mellette ülő magas, vállas rendőrtiszt folytatja az ismertetést: — ...Wagnerné, ajti a szomszédnő szerint nagyon ideges volt, a telefonbeszélgetés után azonnal eltávozott hazulról. Wagnerék egész lakása fel van dúlva... Azt hiszem, elvtársak, mindez összefügg. A rézdrót-szállítmány ügye, a sikertelen kísérletek... most pedig ez a szökés! Scholz vállat von. <*» Az ember sosem tanulhat eleget, az igaz... de Wagner doktorban teljesen megbíztam. És most is változatlanul állítom: Wagner nem gazember, nem korrupt. Ha mégis, akkor. „ sohasem fogom kiismerni az embereket. Brenner megáll az igazgató előtt; — Ugyan, Gerhard!... Senki sem tesz neked szemrehányást! — És a többiekhez fordulva így folytatja: — A rézdrót- szállítmány lefoglalását nem vettük félvállról. Azonnal szabotázsra gyanakodtunk. Csakhogy... sajnos, nem találtunk bizonyítékot. Sem az üzemvezetőség, sem a pártvezetőség. — Az egész ügy mögött olyasvalami rejtőzik, amit még nem látunk — szól közbe nyugodtan, a többiekhez képest szinte egykedvűen a hórihorgas fiatalember. Aztán Scholzhoz fordul: — Kik voltak Wagner doktor legközelebbi munkatársai? — Neumann kolléga, a kémikusa és Hennig kolléga, az asszisztense. Hennig azonban csak rövid ideje dolgozik nálunk — hangzik a válasz. — Köszönöm. Egy másik civilruhás, aki Scholz szavai közbe lépett a szobába, a parancsnokhoz fordul: — Parancsnok elvtárs, készen vagyunk. A két kolléga odakint várakozik. A parancsnok int, a hórihorgas fiatalember felemelkedik és átmegy a szomszéd szobába, az ajtót azonban tenyérnyire nyitva hagyja. — Hát, kérem... Jöhetnek! — szól a parancsnok. Brenner az előszoba ajtajához lép, kezével befelé tessékeli a két várakozót: — Fáradjanak be! Scholz feláll, bemutatja őket; — Neumann kolléga, a vegyészünk,r Hennig jcollépa... Neumann könnyedén meghajtja magát, aztán az igazgatóhoz fordulva minden bevezetés nékül közli: — Minden dossziét átnéztem, igazgató úr, még a lerakásra kerülő iratokat is. Az isolon- lakkról szóló jegyzőkönyvek és az összes többi iratok hiánytalanul megvannak... Egyetlen papír sem hiányzik! — Köszönöm. Neumann kolléga. Ez nagyon fontos számunkra! — nyugtázza Scholz, majd az asszisztensre néz: — És Hennig kolléga?.„ Van valami mondanivalója? Hennig arca kipirul. Kezével végigszánt sűrű, borzas üstökén, majd zavartan hebegi: — En.„ — aztán még egyszer: — Én... A parancsnok sokatmondó pillantást vált munkatársával. Hennig összeszedi magát. — Nincs mit mondanom — jelenti ki határozottan. * Feder az íróasztalra csap: — Ügy látszik, maga nem érti, mit jelent nekünk, hogy ez a Wagner nem hozta magával a kísérleteiről szóló jegy- zökonyveket! És még azt meri mondani, hogy minden kitűnően sikerült?! Rolling úgy áll előtte, mint egy elégtelenre felelő diák. — Egy Wagnert nem lehet ilyesmire utasítani! — jegyezi meg csendesen, mire Feder újra rátámad: — Vuugy?!... És akkor hogyan, miért kapjuk meg azt a kis vacakot? — kiált Rollingra, hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz dörzsölve. — Vagy talán magát nem is érdekli ez az apróság? Pénzről lévén szó, Rolling felháborodva kiegyenesedik: — Majd Neumann! — vágja rá habozás nélkül. — A ludwigshafeni állásról szó sem lehet, amig nem szerzi meg a találmány leírásának másolatait. És ne ide hozza, hanem tegye le a titkos helyre. Feder helyeslőén bólint. De aztán megint felcsattan: — A másolatokat? Hogy aztán az eredeti leírással vígan tovább dolgozzanak a laboratóriumukban?! Rolling tétovázva néz maga elé. — Jól van, már tudom... — szólal meg ismét Feder. — Küldje csak fel hozzám azt a Rückertet. — Jó, felküldöm... — feleli Rolling vállatvonottan, mert közben arra gondol: Vajon mit akarhat ez a Rückerttől?... De ha megkérdezem, még gorombább lesz, mert azt hiszi, ellenőrizni akarom... Valamit mégis meg kell kérdeznem, különben később bajok lehetnek. — És mit kezdünk Wagnerrel? — kérdi fennhangon. Feder lenézően csettint az ujjúval, mintha azt mondaná: még ezt is tőlem kérdezi? Aztán kioktató hangon magyarázza: — Vissza úgysem mehet már... A találmánya pedig... az úgyis csak azért érdekli a rézkonszernjeinket, hogy a páncélszekrényükbe zárhassák! — Hüvelykujját a mellényzsebébe akasztja, elgondolkozik. — Mégis... Majd magam beszélek Wagnerrel, — mondja végül Rollingnak. iFolytatjukJ JAN PETERSEN: mtsn
