Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

1960. iúüus 12, SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP s A vasárnap kultúrája — »Augusztus 26'án találkozunk9 Búcsúzik a színház Sötét ünneplőbe öltözött színészek, táncosok, zené­szek, műszakiak foglalták el vasárnap délelőtt a színház nézőterének üléseit. A szín­padon, a vasfüggöny előtt pi­rossal leterített asztal mellett Fodor Mihály, a Megyei Ta­nács VB elnökhelyettese, Elek Lajos, népművelési cso­portvezető és a színház igaz­gatósága foglalt helyet. Búcsúzni jöttek össze a színház dolgozói, hogy egy eredményes év után meg­kezdjék jól megérdemelt pi­henésüket, nyaralásukat. A biícsúszavakat Berényi Gábor igazgató mondja, kis meg­hatottsággal és jogos büsz­keséggel. Megdicséri az egész együttest, elmondja, hogy a feszített tájelőadási prog­ramnak is példamutató lel­kesedéssel tettek eleget mű­vészek és műszakiak egy­aránt. A tervet teljesítették, az év első felében. 148 szék­helyi és 121 tájelőadást tar­tottak. A bevételi tervet 100,14 százalékra teljesítet­ték, hosszú évek óta először a színház történetében. Az anyagi siker mögött a kö­zönség szeretete és megbe­csülése rejtőzik. A jó munka eredményeként július 1-től a színház 33 dolgozójának fizetését felemelték. Egy perces néma megha­tott csenddel búcsúzott a színház a nemrég elhunyt Vpor Tibor érdemes művész­től, annyi sok nagy siker te­vékeny részesétől. Búcsúzott a sok művész. Különösen érzékenyen kö­szöntek el azok, akik más színházhoz mennek, hiszen sok kedves emlék, sok siker fűzi őket a mi Tisza-parti városunkhoz. A színház előtt kis csoportban megálltak még beszélgetni. Itt kérdeztük meg: Ki hová megy nyaral­ni? Pataky Ottilia családos­tól Siófokra, Miszlay István rendező, Gyopárosfürdőre megy, ahol darabfordítással és az évadnyitó előkészüle­teivel is foglalkozik a pihe­nés mellett. Tyll Attila most vizsgázott autóvezetésből és régi típusú — bár szinte ki­fogástalan — kocsijával csa­ládostól be akarja járni az ország legszebb helyeit. Szóval megkezdődik a va­káció, és a színházlátogató közönség nevében mi is jó szórakozást kívánunk. Vi­szontlátásra augusztus 26-án az évadnyitó társulati ülé­sen. Egy érdekes kiállításról Tulajdonképpen szomba­ton este nyílt meg a francia festők kiállítása a Damja­nich Múzeumban, de az ér­deklődők vasárnap kezdték el nagyobb számban felke­resni az érdekes tárlatot. A XX. század francia mesterei­nek reprezentatív munkái művészi reprodukciókban lát­hatók itt. A francia repro­dukciók sokkal inkább meg­közelítik az eredeti festmény színeit, tónusait, finomsá­gait, mint a mieink — ezt ál­lapította meg a legtöbb lá­togató. Emellett heves viták is folytak, mert Miro: Há­borgó figura, vagy Leger: Szürke gyökér című képei bizony távol állnak a mi íz­lésünktől, absztrakcióikkal, érthetetlenségükkel. Szeren­cse, hogy a kiállítás anyagát zömmel nem az absztraktok, hanem más, a realista látás­módhoz közelebb álló mű­vészek munkái teszik ki. Ut­rillo, Cezanne, Picasso és a többi mesterek festményei előtt sok elismerő szó hang­zott el. Érdekes, izgalmas, sok vitára okot adó kiállítás ez. Az az érzésünk, sikere lesz. Natasa: Audrey Hepburn A szolnoki Tisza mozi elő­csarnoka előadás előtt olyan mint égd felbolydult méh­kas. Ezrek kíváncsiak az utóbbi idők egyik legnagyobb filmjére: a Háború és békére. És a nézők nem csalódnak. Nagyszerű ez a film, és ne­mes egyszerűséggel, igazi művészi eszközökkel tükrözi Tolsztoj mélységes humaniz­musát. A nagy élmény Audrey Hepburn játéka. Ez a fiatal színésznő igazi Natasa. Ilyen­nek képzeltük el mindig Tolsztoj légies, álmokból és esendő emberi érzésekből összeszőtt, tündéri bájú nő­alakját. Az arca külön él. Nem csoda tehát, hogy ez volt a beszédtéma szinte mindenütt. És nyugodtan el­mondhatjuk, nem értünk egyet néhány fanyalgó kriti­kussal. Ez a film minden, de nélkül remekmű. Kérdezzük csak meg a közönséget. Hernádi Végétért a spartakiád megyei döntője Vasárnap borús, hűvös reg­gel fogadta a Falusi Dolgo­zók IX. Spartakiádjára gyü­lekező falusi fiatalokat. Ké­sőbb azonban mégis megem­berelte magát az időjárás és a felhők mögül néha a nap is ki-kibukkant. Kilenc óra lehetett, amikor a járások és városok csapatai — atléták, tornászok és kerékpárosok — helységjelző táblákkal, vörös és nemzeti színű zászlók­kal az MTE-pálya zöld gyepére vonultak az ünnepé­lyes megnyitóra. A dísz-osz- lopvonalba felsorakozott fia­talok feszes vigyázzban áll­tak, amikor Horváth András, a Megyei Ifjúsági Sport Bi­zottság elnöke jelentést adott Fodor Mihály elvtársnak, a megyei tanács VB elnökhe­lyettesének és kérte, nyissa meg a megyei döntőt. Fodor Mihály elvtárs, a KISZ megyei VB, a megyei tanács VB és a megyei TST nevében üdvözölte a fiatalo­kat. Méltatta a spartakiád- mozgalom nagy népszerűsé­gét és azt a lelkesedést, mely- lyel a falusi sportolók a vá- í rosi és járási döntőkön fel­készültek a megyei döntőre. A már eddig lezajlott vetél­kedések eredményei is azt bi­zonyítják — mondotta Fodor elvtárs —, hogy falusi spor­tolóink £l nagy mezőgazdasá­gi munkák mellett is jól használták ki a rendelkezés­re álló időt. Ez biztosíték ar­ra is, hogy az országos dön­tőbe felkerültek jól megáll­ják majd helyüket. Végezetül sok sikert és nemes verseny­ben elért minél jobb ered­ményeket kívánt a résztve­vőknek. Ezzel megnyitottnak tekintette a megyei döntőt A sportolók elvonulása után már harsant is a hangosbe- mondő és jelezte az egyes számok időrendi beosztását. Az atlétikai számokat az MTE-sporttelepen, a tornát a Közgazdasági Technikum tornatermében, a kerékpár­versenyt pedig a Rákóczifalvi úton bonyolították le. A fia­talok igen lelkesen verseng­tek az egyes számokban és a versenybírók jegyzőkönyvé­ben egymásután szaporodtak az eredmények. Az MTE-pálya sok fáradt­sággal előkészített salakpá­lyája még elég rossz állapot­ban volt Ez és az időnként megerősödő szél nagyban be­folyásolta a versenyzők tel­jesítményét Hiba volt az is, hogy’az eredményt nem hir­dették ki azonnal az egyes számok után. Az atlétikai pontverseny kemény harcot hozott a kunszentmártoni és a törökszentmiklósi járás csa­patai között: Végül is a kun­szentmártoniak kerültek az első helyre, megelőzve a tö- rökszentmiklósiakat. Az egyéni szánkókat vizs­gálva, megállapíthatjuk, hogy az előző évekhez képest visz- szaesés mutatkozik egyes ver­senyszámok teljesítményénél. Különösen gyenge az első he­lyezettek eredménye. Ennek ellenére igen szép küzdelmet láthattak az érdeklődők. Férfi 1500 m-en: N. Ko­vács József, a szolnoki já­rás versenyzője a harmadik helyről a célegyenesben tört az élre és győzött. Hasonló szép küzdelem volt férfi 800 'j méteren ' is. Végül Suszter ! Zsigmond, a törökszentmik­lósi járás fiatalja került ki győztesen. Férfi 100 méteren Cseh László, a kunszentmár­toni járás csapatának tagja jó mellhosszal futott be Gá­lád Tibor (Mezőtúr) és Sáros Ferenc (Kunszentmárton) előtt. Sáros Ferenc néhány centiméterrel előzte 4 meg Benkő Lászlót, a szolnoki já­rás versenyzőjét. Súlylökés- ben a mezőtúri Lakatos Já­nos győzött az esélyes török­szentmiklósi Novák Károly előtt. Gránáthajításban a kunszentmártoni Majzik Ist­ván „utcahosszal’’ verte a többieket. Eredményével alig maradt el a megyei csúcstól. 400 m-en szintén a kunszent? mártoni Cseh László bizo­nyult a legjobbnak. Kalla Ti­bor (Jászberényi járás) köny- nyen nyerte a magasugrást. A spartakiádváltóban a szol­noki járás csapata bizonyult a legjobbnak. Nőknél: a 100 métert kis különb­séggel Borók Mária török­szentmiklósi versenyző nyer­te, 400 m-en a törökszent­miklósi Öllé Anna könnyen győzött. 800 m-en azonban már a két jászberényi leány jobban megszorította. Bár előnyét már nem tudták el­venni. Magasugrásban Borok Mária győzött. Távolugrás­ban Lefor Emilia (Kunszent­márton) csak második jobb ugrásával nyert, az azonos eredményt ugró Varga Márta (szolnoki járás) előtt. Súlylö­késben a tiszafüredi Varga Valériának nem akadt méltó ellenfele. A spartakiádváltót a törökszentmiklósi járás nyerte a jászberényiek előtt. Részletes eredmények: Férfiak: 100 m: 1. Cseh László (Kunszentmárton) 12.0, 2. Gá­lád Tibor (Mezőtúr) 12.1, 3. Páros Ferenc (Kunmárton) 12.1 mp. 800 m: 1. Suszter Zsigmond (T.-miklós), 2:19.0, 2. Cseh Károly (Kunszent­márton) 2:19.2. 3. Csörögi Mi­hály (Kunhegyes) 2:22.1 mp. 1500 m: 1. N. Kovács József (Szolnok) 4:40.6, 2. Márkus János (Karcag) 4:44.4, 3. Ba­logh Kálmán (Tiszafüred) 4.45.4 mp. Távolugrás. 1.’ Sá- rosi Ferenc (Kunszentmár­ton) 588, 2. Buezkó L. (Szol­nok j.) 581. 3. Németh Béla (Jászapáti) 551 cm. Súlylö­kés: 1. Lakatos János (Me­zőtúr) 11.59. 2. Novák Ká­roly (Törökszentmiklós) 11.37, 3. Szántó László (Kunszent­márton) 10.90 m. Gránát- hajítás: 1. Majzik István (Kunszentmárton) 77.01 m. 2. Erdélyi Lajos (Szolnok) 72.40, 3. Andrássy Imre (Török­szentmiklós) 71.25 m. Nők: 100 m.: 1. Borok Mária (T.- miklós) 14.3, 2. Torba Mar­git (Jászapáti) 14.4, 3. Luká­csi Emilia (Kunszentmárton) 14.5 mp. 400 m: 1. Öllé An­na (T.-miklós) 71.1, 2, Czesz­A Középeurópai Kupa va­sárnapi mérkőzései magyar siker jegyében zajlottak le. Az MTK pontveszteség nél­kül, Tatabánya pedig veret­lenül fejezte be KK szerep­lését. nek Judit (Mezőtúr) 72.6, 3. Gulyás Julianna (Jászberény) 75.8 mp. 800 m.: 1. Öllé An­na (T.-miklós) 2:46.9 p. 2. Sass Mária (Jászberény) 2:47.0, 3. Molnár Teréz (Jászberény) 2:48.5 p. Magas­ugrás: 1. Borok Mária (T.- miklós) 130, 2. Szabados Mar­git (Szolnok) 125, 3. Kókai Kornélia (Jászapáti) 120 cm. Távölugrás: 1. Lefor Emilia (Kunszentmárton) 429, 2. Var­ga Márta (Szolnok) 429. 3. Szabados Margit (Szolnok) 418. Súlylökés: 1. Varga Va­léria (Tiszfüred) 9.13, 2. Sass Mária (Jászberény) 7.68, 3, Czézér Mária (Szolnok) 7.50 m. Gránáthajítás: 1. Gyertyá­nos Julia (Kunszentmárton) 47.00, 2. Hoppka Margit (Jászapáti) 45.71, 3. Kerek Katalin (Mezőtúr) 45.03 m. Spartakiádváltó férfi: 1. Szol­nok j. 3.52.8, 2. T.-miklós 3.53.3, 3. Mezőtúr 3.56.2. p, Spartakiá 1 váltó női: 1. T.- miklós 2.56.6, 2. Jászberény 2.57.6, 3. Kunszentmárton 3.02.8 p. Férfi 400 m: 1. Cseh Lász­ló (Kunszentmárton 58.9, 2 Kenyeres József (T.-miklós) 60.3 mp. Magasugrás férfi: 1. Kalla Tibor (Jászberény) 165, 2. Buezkó László (Szol­nok) 140 cm. . • Közben véget ért m Kerékpár­verseny is. Itt csapatversenyben első lett a nőknél Jászberény, 2. Kunszentmárton. Egyéniben Kun­szentmártoni versenyző győzött. A férfiaknál a csapatversenyt és az egyénit is a törökszentmik- lősiak nyerték. Tornában férfiak­nál első lett Jászberény; Nőknél: l. Jászberényi *• Törőkszentm; k- lőa !— Vineze— Szabó — Eredmények» MTK—Sarajevó 2:1 (1:1). Ferencváros—Simmering 5:1 (1:1). Cervena Hviezda Bratis­lava—Tatabánya 3:2 (2:0). Palermo—Diósgyőr 2:0. . Vasas—Vienna 2:L Magyar csapatok nyerték a Középeurópai Kupát 25. Ugyanakkor Karl Schneider a gyors- vasúton ül és görcsösen fogja az ölében tartott cipódobozt. A vonat tele van, csak a fiú mellett üres egy hely. A következő állomáson jól öltözött, kövér férfi állít be csuromvizesen a fülkébe. Alaposan meg­ázott a futózáporban. Az új utas megrázza magát, lecsurgatja kalapjáról a vizet, kö­rülnéz, aztán zihálva beszorítja magát az üres ülőhelyre, Kari mellé. — A csomagtartó üres, miért nem teszed fel a dobozodat? — dohogja bosz- szúsan. e— Isten ments! — feleli a fiú, * A rendőrparancsnok mindkét öklével Scholz íróasztalára támaszkodik és lassan, minden szót megnyomva beszél: — ...A rézdrót-szállítmány ügye, a sikertelen kísérletek, a Wagner doktor el­leni egész hadjárat, a koholt házkutatás... Bizonyos, hogy Neumannak bűntársai vannak itt az üzemben! Scholz bólint: — Ez most már nem kétséges. Csak éppen meg kell találnunk őket. — De Neumann volt a bandavezér, az biztos! — veti közbe a párttitkár. A hórihorgas nyomozó is mondani készül valamit, de mielőtt szóhoz jutna, kicsapódik az ajtó. — Kari! Kari! Most nem lehet be­menni! — hallatszik ki-miről Scholz tit­izgatott hangja. De a kővetkező pillanatban Kari már a szobában áll, zihál és kezében görcsö­sen szorongat egy cipődobozt. A bentiek ámultán nézik. Mielőtt bárki szólhatna, Kari az író­asztalra helyezi a dobozt és máris zuhog­nak szájából a szavak: *■» A dobozt... ezt a dobozt... egy házban... a Kurfürstendammon... Felrántja a doboz sarkát: t— Ezt az órát!... — mutatja ujjúval — ... azt mondták, húzzam fel... itt, az üzembenés láttam ott az egyik sofő­rünket... A Rückertet! Előtte is volt egy ilyen! Az emberek egymásra néznek. Scholz felpattan helyéről és a fiú felé indul. De a rendőrparancsnok egy fejmozdulattal visszatartja. *— Amikor megláttam Rückertet, azt mondtam: adják ide! — fejezi be a fiú lázas sietséggel. — De csak azért, hogy gyorsan visszajöhessek! Izgatott pillantása egyik férfiról a másikra repdes. A parancsnok szája barátságos mo­solyra húzódik, kezét a fiú vállára teszi, ugyanakkor fejével int a hórihorgas nyo­mozónak, aki biccent -,s elhagyja a szobát, * Az Astra-müvek udvaráról nézve a gépkocsiszolgálainál minden úgy megy, mint máskor. A kis tolóablakon át Leh- mannt. a szolgálatvezetőt látni íróasztala előtt a forgatható széfen, ammt béüáástA-' golyó-fejét mélyen lehajtva írogat vala­mit. A szolgálatvezetőben nagy izgalom vihara kavarog, s csak nehezen sikerül magára erőltetni látszólagos nyugalmát, a jámbor, mit sem sejtő arckifejezést, s még ennél is nehezebb egy helyben ülnie. Ezek ketten sem lehetnek valami nyugodtak — gondolja és fintorogva elmosolyodik. <-» Nem csoda! Az ablak közelében egy fiatalember lapul a falhoz, a szoba mélyén pedig, a könyvállvány mellett egy rendőr. Kívülről egyszerre motorberregés hallatszik s egy fekete BMW kanyarodik a menetszolgálat elé, félkör bén megfor­dul, megáll. Lehmann egy csapásra visszanyesi nyugalmát. — Itt van! — szól higgadtan. Rückert kiszáll a kocsiból, becsapja maga után az ajtót és az autószolgálat be­járata felé tart. A bentiek az ajtóra szege­zik tekintetüket. A sofőr benyit és — megtorpan. De csak a pillanat törtrészéig. Aztán erőt vesz magán, közönyös arccal Lehmann Íróasz­talához lép, letesz egy cédulát. — Ezt elintéztem! — közH. s=s Van még valami a számomra? Lehmann végigméri. — A számódra?.,. Phü!... Neked már kampec, öregem — mondja nyoma* tékjcal. Rückert nagyot nyel, mintha nem kapna levegőt, arca elfakul. — Mit jelent ez? — kérdi támadóan, A fal mellett álló fiatalember hozzá­lép. — Jöjjön velünk, Rückert! A sofőr hallgat. Tekintete tanácstala­nul ugrál egyikről a másikra, aztán el­indul a fiatalember után. Nyomában a rendőr. De Rücken még nem adja meg magák Vigyázz! —■ gondolja a következő pilla­natban, — Vigyázz, ne hagyd, hogy le­hengereljenek! Mit tudhatnák rólad? Semmit! Amikor odakint a BMW mellé érnek, a fiatalember hirtelen megáll. *— Egy pillanat! — mondja nyugodtan. — Tulajdonképpen mit akar tőlem? — kérdi mogorván a sofőr. Elterelni! Elte­relni! — ismétli görcsösen magában. — Ha ezek most átvizsgálják a kocsit... Még csak az hiányzik ...t A nyomozó szenvtelen arccal mutat a kocsira: a rendőr a BMW farához lép. Rückertre melegen tűz a nap, mégis di­deregni kezd: meredten nézi, amint a rendőr felemeli a csomagtartó tetejét, a szerszámok, olajos rongyok és pótabron­csok között matat, aztán — előhúzza a cipődobozt. ■<— Ezt akartuk magától... És még egyet-mást! — mondja a fiatalember egy­kedvűen Rückertnek. „Még egyet-mást?’■ dübörögnek a szavak a sofőr fejében. »Még egyet- mást .. Néhány méternyire néhány munkás és múkásnő álldogál és élénk érdeklődés­sel figyeli a jelenetet. A közeli üzemré­szekből újabb munkások jönnek elő, s a kocsi körül hamarosan népes csoport verődik össze, * , A kör közepén a kis Kari izeg-mozog és a BMW-re mutogatva izgatottan ma­gyarázza: —* Ott volt i cipődoboz, amiről beszéltem! Egy idősebb „szaki” Kari vállára ve­reget: — Éppen jókor vetted észre ezt a Rückertet! Legfőbb ideje volt! — dicséri meg a fiút. A többiek helyeslőén bólogat­nak. Az öreg fejcsóválva nézi a sofőrt. — Micsoda gazember! — dohogja megvetően. {Folyt JAN PETERSEN: eesess

Next

/
Oldalképek
Tartalom