Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

I960. Július 10. SZOI.NOK MEGYEI NÉPLAP $ amíg a hajnal feltetszik Egy éjszaka a gépállomásokon A szolnoki hídfőnél szembe Jön ránk a tehéncsorda. A gépkocsivezető bosszankodik, s én pedig most érzem, mi­lyen messze van még a hajnal. Nagy utat vállaltunk magunkra. Nyakunkba vettük az éjszakát, s indulunk gépállomásról gépállomásra hírt adni a traktorosok éjsza­kai munkájáról. Törökszentmiklóson a pártirodába tartunk. A párttitkár és a főmezőgaz­dász fogadnak. Kezünkbe nyomják az ^Aratási hír- adó’l-t. Jó dolog, ötnapon­ként húzza le stencillel a gépállomás pártvezetősége. Mindent tartalmaz, ami a traktorosokat érdekli. Kitű­nik belőle, hogy Tóth József jól dolgozik. Pirók elvtárs vi­szont lemaradt az aratásban. Tarlóhántásban ifj. Hegedűs Zoltán az első. Mihály János és a Krupa-brigád nemigen töri magát. Mi le ii csapunk á tarló- hántási teljesítményre. Rosz- szul megy. Panaszkodnak a gépállomásiak: a termelőszö­vetkezetet- egyenesen gátol­lak a nyári talajművelést. A kengyeli Mező Imre Terme­lőszövetkezet ezer hold tarló­hántást szerződött le. A gép­állomás komolyan veszi a szerződést, a termelőszövet­kezet nei - tartja kötelezőnek magára nézve. — Mi gazdálkodunk, nem a gépállomás — így mondták a kengyeliek. Amiben van !s igazuk, csakhát az nem mindegy: jól gazdálkodnak-e vagy rosszul. Márpedig a tarlóhántástól el- zárkózókról mit mondhat az ember. Legkevesebb: összeha­sonlítja a tiszatenyői Novem­ber 7 és a törökszentmiklósi Dózsa termelőszövetkezetek­kel. Azok embereket is adtak a gépállomásnak, hogy csak hadd kezdődjék mielőbb a tarlóhántás. A Dózsa a Mi­nisztertanács oklevelét kapta legutóbb eredményes gazdál­kodásáért. Ügy látszik, mégis jobban gazdálkodnak, mint ahogy a kengyeliek tartják magukról. Nem mintha a Törökszent­miklósi Gépállomás nem le­hetne rámenősebb. Százöt­venöt traktoruk van. Kilenc­venhat dolgozhatna kétmű- szakban. Hány dolgozik? A mezőgazdász ada­tokat sorol: tizenegy brigád­nál negyvenkilenc gép telje­sít éjjeli műszakot. Nézzük a brigádnévsort. Egyet meg­látogatunk. Melyik legyen az? — Gyerünk a Ponyokai brigádhoz. fiát jó, megyünk. Előzetes^ tájékoztatás szerint a brigád 14 gépéből tizenkettőt állí­tottak be kétműszakra, s ezen az éjszakán tíz dolgo­zik. Az Alkotmány Termelőszö­vetkezet tanyáján rendezték be a gépállomás; brigádszál­lást. Felsüt a holdvilág, s az udvar lombos fái megszűrik a sápadt fényt. A reflektor csóvájában már az útról ki­rajzolódik: a gépek az ud­varon. — Két DT. két kormos . „. nem is kettő, négy,... de­hogy ... A teljes világításban kide­rül: tíz gép takarózott be a nyári este kellemes hűvösé­vel. Legfeljebb még négy dolgozhat. De már az sem. A dülőútról a Belorusz lámpája közeledik. Összegyűlnek á traktoro­sok. — Miért nem dolgoznak, elvtársak? — Mert nincs felkaparva a tarló. Jönnek a brigádvezetők. A gépállomási is, a termelőszö­vetkezeti is. Parázs vita ke­rekedik: érdemes-e várni a kaparással, vagy inkább ka­parás nélkül azonnal men­jen a tárcsa, ahol kevés az el­hullott kalász s nagy az el- párolgási veszély. A gépállomási brigádveze­tő: — A tárcsával? Azzal már szóba sem állnak. Csak a disztiller vagy sem­mi. Dehát disztiller meg nincs elég. Másrészt a tárcsa is éppen olyan jó munkát vé­gezhetne. A szárazság nagy, s a traktorosok maguk mondják, milyen ross? lesz majd az őszön a hidegben, esőben éjszakázni, ha most lemaradnak. Bizony, bizony —, nem annyira a tarlókapa­rás, mint inkább vakarózás dolga ez a tarlóhántás. Két gépest mégis kint tarálunk. A Szenttamási Ál­lami Gazdaság szomszédsá­gában szalmalehuzással fog­lalatoskodnak. Fiatalok mind a ketten, tizennyolcéves egyikük is, másikuk is. De túltesznek az öreg traktoro­sokon. Bár eső szemerkél, le nem szállnak a gépről. Ka- zalnyi szalmatömeget vontat­nak e<*vszerre. Boros Károly és Szőke Ferenc segédveze­tők mindketten. Becsületükre leaven mondva: munkában, az éjszakai műszakban nem segéd-teljesítményt nyújta­nak, . „ ... . Kellemetlcp tapasztalattal távozunk. Nem megy a tar­lóhántás, az éjszakai műszak a Törökszentmiklósi Gépállo­más körzetében. Pedig úgy kellene, mint a falat kenyér. Kevés a gép ahhoz, hogy nap­pal elvégezze a sok munkát. S mégis pihennek a fegy­vernemek is. Éjfél elmúlt, csönd borul a gépállomás épületére. A nyitott ablakon ár. behallatszik a DT doho- gása. Itt szárit a közelben. Dehát az csak egy. HoJ a többi? ötezerhétszáz holdat arattak le a fegyvernekiek. s még csak ezer holdat tarló- hántottak ekkorára. Gyerünk a határba. Ficsor Dénes brigádvezetőt álmából riasztjuk. Ne is menjünk to­vább. Az ő brigádjában nincs két műszak. Akarták, A ti- szabői Petőfiben nem akarták a tarlóhántást. — Ne siessük eL Még az állami gazdaságok sem csi­nálják. Ezzel nyugtatja magát a Petőfi elnöke. Innen hát me­hetünk is tovább. A szapár- falui Aranykalász tarlóján T. Nagy Sándor öt ekefejjel szaporítja a nyári mélyszán­tást. Nagyon szép munkát végez. Az örményesi Uj Életben Barta Józsefet talál­juk. Kapcsolt géppel járatja a DT-t, disztillerez és gyű- rüshengerez egyszerre. Lassan hajnalodik, s az ál­mosságtól eltekintve ked­vünk egyre nagyobb. Mert nagyszerű emberek az éj­szakai traktorosok. Míg más alszik, ők a gépen ülnek, ha­sítják a barázdát. A túrkevei Vörös Csillag határában Tóth István éjjeli teljesítményét nézegetjük. Három nap alatt két mű­szakban 160 holdat szántott fel ez a gép. S ma éjjelre is a nyolcadik holdnál tart Tóth István. Kombájnaratás után nyári mélyszántás. Már fogytán a terület. — Utána? — Hazamegyek. — Hová?? — Haza a nagytanyába. Ott keresztsorok között szintünk. A Táncsics Tsz-ben Rácz Lajosnak jobban is si­kerülhetett volna az éjsza­kája. Elvesztette az ekeva­sat. öt óra lehet, most újab­bat hozott helyette. Aztán tovább, míg a váltás nem jön. Túrkeve szocialista város. Joggal azt várnánk: min­denben példát mutassanak. S ha itt több szántótraktort is találtunk az éjszaka, mint máshol, az összkép elszomo­rító. A learatott tarló nem egészen egyhatod részén vé- keztek tarlóhántást. S a gép­állomás igazgatója nyugodt. — A tendencia jó. ' Dehogy az. Este 7-től reg­gel 7 óráig jártuk a megyét. A jó tendencia az lenne, ha aratás után 24 órán belül tar­lóhántás következne. Külö­nösen Túrkevén, ahol na­gyon nagy a szárazság. Min­den esőcsepphez ragaszkod­nunk kellene. Tarlóhántás­sal is. Miért nem csinálják? A génállomási igazgatók, a tsz-elnökök, mindkét szektor brigád vezetői együttesen fe­lelősek azért, ha a tarlóhán­tás elmulasztása miatt ter­méskár éri a szövetkezeti gazdákat. Boriák Lajos Kedden kezdődik az országos borverseny A megyei borversenyek mindenütt befejeződtek, s a legjobb helyezést nyert 850 bor a jövő hét keddjén raj­tol a négy napos országos rangsoroláson, amely az augusztus 23-án kezdődő bu­dapesti nemzetközi borver­seny elődöntője lesz. Az 1959- es évjáratú borok általában igen .jók, ennélfogva számot­tevő eséllyel indulunk majd a nemzetközi versenyen is. Különösen kiemelkednek a „mezőnyből” a tokajhegyal- jai száraz- és édes szamorod-, ni, valamint a badacsonyi,- balatonfüredi és a csopaki fe­hérborok. Meglepő jó minő­séget mutatnak az alföldi borfajták: az idén először jutnak az országos versenyre a termőterület arányának megfelelő számban. (MTI) Valami baj van, fiam? Nincs semmi. Ilyesmi a Süvegesék gé.pével ritkán lordul elő. Süveges Dániel három fiával dolgozik a törökszent­miklósi Dózsa Tsz-ben. Mind a négyen gépen ülnek, jú Zetoron, ki gépkocsin. Képű nkön Süveges bácsi Lajos fiá­val búzát arat, A kétsz ázadik holdnál tartanak. Ezt láttuk a határszemlén „Több szem többet lát” jelszóval hárman jártuk be a szolnoki járás határát Cservenyák Emil, a Gépállo­mások Megyei Igazgatóságá­nak főagronómusa, Emesz Ferenc, a Szolnoki Gépállo­más agronómusa és jóma­gam, IRÁNY: BESENYSZÖG Nem sokkal a kanyargó Millér hídja után, a beseny- szögi Szőke Tisza Tsz terü­letén akad meg a főagronó­mus szeme: — Ez a tarló két nappal ezelőtt is így volt. Még most is rajta a kombájnszalma. Talajmunka meg sehol. Az első tapasztalat tehát negatív. Még szerencse, hogy más látnivaló is akad. Ugyancsak a Szőke Tisza Tsz területén, a Fakés-dülőben két Hoffher dolgozik. — Keverőszántás — hang­zik a szakértő-vélemény. — De miért nem megy henger a gép után? A talaj a szántás utáni első öt órában veszíti a legtöbb vizet, — magyaráz­za a főagronőmus. Ezt kelle­ne megfogni. Csataszögön végre meg­jött a gépállomás agronómu- sának hangja is. — Azért mi is csinálunk valamit! A Szebb Élet Tsz- ben minden kalászost levág­tunk, amit lehetett * „ Valóban csináltak és nem is „valamit”, hanem elég so­kat. A nagykörűi Kossuth Tsz-ben csak disztillerezett tarlókat találunk. — És mind hengerezve! — örvendezik a főagronőmus. Látja. így már más. í ■* Kőtelken ismerőssel talál­kozunk: Rédei glvtárs, a tsz agroiiómusa ellenőrzi a tar­lóhántást. Mindjárt panasz- szal kezdi: — Miért nem lehet a szán­tótraktor után egy henger-ta­got is akasztani? Rögtön tö­mörítőié a talajt és nem kél­--------------------------------------------------------------------------------------------------------­Mo st egy ka ma dolgozunk... AaeeeoeeeeeeaqaeeoeeooaeaeQoaeoaooaoöor MÜSOKRAL EGYBEKÖTÖTT nyári és őszi DIVATBEMUTATÓ I960, július 17-én (vasárnap) este 6 és 9 órakor az alföldi Állami áruház rendezésében a Ságvári Endre KULTtROTTHONBAN Ságvári Endre ut 14—16 KÖZREMŰKÖDNEK: A Szigligeti Színház művészei (Pataki Ottilia, Balogh Rózsa, Mucsi Sándor, Varga D. József, Molnár Miklós, Barna István.) Zene; Ságvári Kultúrotthon esztrádzenekara. Műsorvezető: Kompóthy Gyula Jegyek: elővételben 5.— Ft-os árban kaphatók, AZ ALFÖLDI ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN. Emelem, lendítem, suhin­tom; de nem húzom a kaszát, mely lelassúdik s megpihen a sárgult búzaszárak egymás­ra borult párnáján. Rég volt a kezemben s mikor volt, ak­kor sem munkára, inkább virtusból. Amit hajdan tanul­tam, elfeledtem. A kasza visszakerül mestere — Futás Sándor — kezébe. A török­szentmiklósi Dózsa Tsz gaz­dája tempósan halad lépésről lépésre a búzatenger part­ján s komótosan diskurál: — Nem szégyen ez, no. Lám, az enyémek közül is csak Sándor meg Imre érti ezt a mesterséget, Ferenc csak markos... Az megint más, hogy őket munkásnak neveltem; mindhárom öntő itt a gépgyárban. Most egy- kqjra dolgozunk, de jókora karra: a tsz-ére... Három ujjnyinál nem több tarló, amit Futás Sándor ka­szája hagy. így tanulta cse­lédkorában Czégény Mihály- nál, ki mintagazda megérde­melt hírében állott hajdan. Amit ott okosodott, később csak Kiss Imrénél hasznosít­hatta, kinek egy-egy holdján mindössze három-négy mázsa termett. Annak tizede járt akkoriban az aratópárnak ... Hatvanhárom évével ma is virtusol Futás gazda. * Előbb megrettent, aztán felfohászkodott és nekivá­gott. Fiatalos tempóval húz- ta-húzta a kaszát, mellyel nem is oly rég ismerkedett először apja hét holdján. Első nap estéjén a világ fájdal­mát érezte hátában, dereká­ban, valamennyi csontjában. Másnap „pihent”, azaz — be­osztása szerint — a szarvas- marhákat gondozta. Harmad­nap megint kaszára kapott. Ekkor má könnyebben' lent. A csordakútnál heverésző-. ben meséli ezt magáról Marsi Sándor, a kenderesi Vörös Csepel Tsz gulyása. Szavát hallgatom s mégis máshová figyelek inkább: a bokájára. Perion-zokni búink arról a varrott, csináltatott cipőbe. Nem szólok erről, még azt hinné: újság számomra a van-mlből öltöző parasztle­gény. Pedig nem az. Marsi Sándort — csakúgy, mint a mellettünk pihenő Kurucz Sándort — a KISZ szervezet hítta aratni. Men­tek. Az első Sándor a kasza- fenés jobb módját mutatta a másodiknak; amaz pedig a kalapálásról tartott kiselő­adást ifjabb barátjának. Az­óta naponta inkább egyszer csendül meg a kalapács, mint kétszer. Ez a téma — a virtus, meg a módja. S az is, hogy az esz­tendők múltával egyre keve­sebb alkalom nyílik a kasza­suhintásra. Élni kell a lehe­tőséggel, mely ki tudja, mi­kor s mennyire tér vissza megint. — Kétezer forint körül ke­resek havonta... — fűzi Marsi Sándor. — Azt meg az ötödik hold után tudtam meg, hogy prémium is jár a munkaegység jóváírása fö­lött. Holdanként ötven kilo­gramm. Selyemszőrű, fekete kutya hagy föl mellettünk a vaka­rózással s inai sebesen az út felé. Ringóléptű lány közeleg s Marsi szemevillanásából ki­olvasható, a Sándorok melyi­két keresi. A nagy-nagy kö­zös munkában — majd alko­nyat után — széptevésre is jut idő. Arra-sosem fáradt az ember — különösen, ha olyan fiatal és munkabíró, mint a kezét búcsúra nyújtó Marsi Sándor. — b. z. — lene mégegyszer géppel vé­gigjárni. Már mondtam a traktorosoknak is, de ezer­nyi kifogást találnak. Rövid vita után a gépállo­más és a tsz agronómusa megegyeznek: ezután a disz- tiller után H—1-es gyűrűs- hengert akasztanak. ASSZONYOK A TÁVVEZE­TÉK ALATT Besenyszög, majd Hunyad- falva határában vágunk át Zagyvarékas felé. A Hunyadi Tsz búzáját kézikaszások vágják, a zagyvarékasi Hala­dás területén, a távvezeték alatt asszonyok hordják a kévéket, férfiak rakják ke­resztbe és kötik rá a „pa­pot”, hogy szél szét ne hord­ja, eső ne tegye tönkre. Itt sem sok a tárcsázott, vagy szántott terület. Ujszász határában az út mellett aratógé» áll a doho­gó Zetor mögött. Kezelője: Brunner Imre, a fák húséban üldögél a sarokvágó aratók társaságában. Nem géphiba miatt állnak, hanem éppen ebédelnek. Ámbár a géppel is baj volt Valami törés. — Ha az nincs, már ötven holddal előbb járnék — véli a feketeképű traktoros. — Azért a normát így is telje­sítem. Hazafelé kanyarodik utunk. Cservenyák Emil így foglalja össze a tapasztalta­kat: — Az aratás üteme a szol­noki járásban megfelelő, —• csak a tarlóhántással van baj. A tsz-ek még mindig legeltetni akarnak. Másik hi­ba az, különösen Besenyszö- gön, hogy a nyári mélyszán­tásra hivatkozva felesleges­nek tartják a tarlóhántást. Ez helytelen, sőt káros né­zet. Szántókapacitásunk ke­vés, sok tarlóra csak az ara­tás után három-négy héttel kerül sor, addig pedig telje­sen kiszárad. Ezért kell lehe­tőleg rögtön az aratás után megtáresázni, lehengerezni. s aztán jöhet —, ha győzik a gépek — a nyári mélyszán­tás. *— pm. — 10 vagon árubaromíi Az országos hírű Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban jelenleg 96 ezer csibét nevel­nek. Eddig mar öt vagop baromfit adtak át a közellátásnak, s év végéig még ugyan­ennyit adnak el fogyasztásra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom