Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-09 / 161. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I960. Július 9. BBHBB ARAT A „VEGYES“ BRIGÁD Mire eljön a dél, a kora reggel aratott árpából 37, a búzából pedig 23 kereszt a vegyes brigád teljesítménye. Hogy miért vegyes brigád? Mert Fazekas Sándor, Sz. Varga Gyula és Csonka Lászlóné a kertészetben dolgozik, Németh Miklós az építő brigád tagja, Pál József meg mezőőr, a felesége pedig családtagként dolgozik. A növénytermesztők mellett most ők is kaszát, sarlót fogtak. Mindennél fontosabb a gabona betakarítása. Így vallják ezt a tiszaderzsi Szabadság Tsz- ben, s a szavaknak tettekkel adnak súlyt. — Vasárnap százhuszan arattunk *— mondja Pomaházi József. S még hozzáfűzi: innen lesz meg a mi kenyerünk is. Nem mindegy, hogy mennyi kerül a földre, s mennyit kötünk zsákba. A többiek helyesléssel bólintanak. Pál Józsefné folytatja a beszélgetést. — Fáin ember a mi elnökünk. A szénagyűjtésnél ő is villát fogott, velünk dolgozott. A munka végeztével pedig mindenkinek egy korsó sört méretett. Vasárnap reggel mielőtt az aratáshoz fogtunk, a férfiakat pálinkával, a nőket pedig keverttel kínálta. Ennyit mond az asszony jókedvűen, elégedetten. Nem nagy dolog a kis kupica pálinka, vagy kevert, de az embereknek jól esik, mert ebből is azt látják, hogy a tsz vezetősége értékeli, becsüli szorgalmukat, jó munkájukat. Nemcsak Mátis Sándorra, a tsz elnökére, hanem a tagokra is ráillik a „fáin emberek'?. A falubeliek, meg a másik tsz gazdái nem tudták, mire vélni, hová igyekeznek a Szabadság gazdái éjjel 2 órakor. Borsót szedni mentek, s most az aratás idején sem igen előzik meg őket, mert hajnalban már indulnak a határba. Amikor eső fenyegette a renden száradó szénát, vasárnap is gyűjtöttek. Ez a kilenc fős brigád is igen igyekvő és bizakodó. Többségük tavaly lépett a termelőszövetkezetbe, de már is így beszélnek: Magunk látjuk hasznát, ha jól dolgozunk. Jó földjeink vannak, bőséges termés ígérkezik mindenből. Szépen jövedelmez a kertészet, s a kombájn aratta őszi árpa is többet ad a vártnál. Németh Miklós kezével a még talpon álló búzatáblára mutat: — Ez a gabonánk a leggyengébb, de ez is megadja a betervezettet. A többi tábla pedig fölözi a 12 mázsás holdanként! átlagot. — Minden növényünk szép — mondja Pál József is. Ismeri a határt, mint mezőőr mindig azt járta, míg kaszát nem fogott. Magyarázólag még elsorolja: — Háromszor kapáltuk meg a kukoricát, a cukorrépát meg ötször. Megérte a fáradozást, s bizonyára meg is szolgálja. — Kalapáljunk! — mondja Sándor bácsi, az első kaszás. Ebből mi is értünk: vége az ebédutáni pihenőnek, a beszélgetésnek. Elbúcsúzunk. S míg a keresztsorok mellett ballagunk a dűlőút felé, utánunk hallik a kasza érces csengése. N. K. simimiiimjársbérletben“ A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár IX. osztálya, más néven a szerszámüzem „társbérletben” dolgozik a TMK-val. — Nem valami előnyös ez, abban reménykedünk, majd csak kap a TMK is helyet valahol s akkor jobb körülmények között dolgozhatunk, — fejti ki reményteljes vágyát Csillik elvtárs, a szerszámüzem vezetője. — Mert munka azután bőven van. Most fejezzük be a 100 literes abszorpciós hűtőszekrény felszerszámozását, aztán kerül sor a 60 literes hűtőszekrény hasonló munkáira. A hűtőelemekhez is bonyolult szerszámok készítését kaptuk leckeként, örülünk* hogy megbirkózunk velük. — Mit jelent a 100 literes h * tőszekrény felszerszám o- zása? — Azt, hogy legalább 250 olyan szerszámot kellett elkészítenünk, amilyent még nem gyártottak az országban. — Az eredmény? — Mintegy száz új típusú hűtőszekrényünket most próbálják a kereskedelmi és egyéb szervek. Ha beválik (s bizonyára beválik), akkor megindul sorozatgyártása. Mukában mindig az vezérel bennünket, hogy minél kisebb termelési költséggel, minél jobb minőségű, tetszetős gyártmányok kerüljenek ki az üzemből. — Mihez készítettek még szerszámokat? — Mosógépekhez, kvarclámpákhoz, s még jónéhány gyártmányhoz. — Megmutatná az üzemet? Készséggel kalauzol a bejárat melletti üzemirodából a hatalmas csarnokba. Rengeteg szerszámgép,. s példás rend fogad. Megnézzük az elektromos szikraforgácsoló gépet, majd tűnődve megállók a „helyzetfuró” feliratot viselő ajtó előtt. — Hát ez mi? *■ — Századmilliméteres pontosságú fúrásokat végzünk itt — magyarázza Csíllik elvtárs. — Idomszereket, menetfúrókat régen más vállalatoktól szereztünk be, most megcsináljuk magunk. Beállításra váró gép mellett haladunk el. — Csehszlovák másolőma- ró — mutat rá kísérőm. — Bakelitszerszámokat készítünk majd rajta. Kezelői és karbantartói most mennek Pestre tapasztalatcserére. — A géppark tehát nagyszerű. S a munkások? — Tavaly a mi üzemünk került az első helyre, megkaptuk a tízezer forint jutalmat is. Második a TMK lett, nyolcezer forinttal díjazva. — Nem is olyan rossz társbérlet ez akkor. — Nem hát. Nagyszerű emberek vannak itt, egyöntetűen kiáll a kollektíva, ha kell. S nemcsak termelési problémáknál. Látja például azt az embert? — mutat egy javakorabeli munkásra. — Kokil- lakészítő, ügyeskezű, jó szakember. Csak egy hibája volt; az ital. Elhatároztuk, hogy megmentjük. Most jött haza elvonókúráról. Az orvosságot tőlem kapja meg rendszeresen. Egy kis masinánál megáll: — Nézze csak; régebben az alumínium edények füléhez a betétet más vállalatnál, revolverpadokon készítették. Most ez az automata naponta negyvenötezret gyárt belőle. Az egyik munkapadtól fiatalasszony mosolyog kísérőmre. — A feleségem — int felé az üzemvezető. Az edzőműhelybe érve még feltűnőbb a rend. A műhely közepén csikktartó „trónol.” Az öreg Molnár szereti a rendet a munkában is. Pontosság, nagy szaktudás jellemzi. Olyan edzéseket is végeztek itt már, melyeket máshol nem vállaltak el. Búcsúzóul még egy kérdés: — Ki a legügyesebb szakembere? — Sok ügyes ember van, ha választani kellene a Za- ják Zoltánra szavaznék. — Most készített egy „piskótaszerszámot”. Eddig csövekből vágták le a hűtőelemekhez milliószámra szükséges gyűrűket. Most a piskótaszerszám lemezből egyszerre készít hat, egymással összekapcsolt gyűrűt. A szerelést is meggyorsítja ez, sokat jelent a fiatal szerszámkészítő találmánya x ' «=! sb. — FIGYELEM! FIGYELEM! Termelőszövetkezetek! Termelőszövetkezeti tagok! Egyéni termelők! ^ Beindult az 1961. évi új sertéshizlalási akció, melynek keretében I960, július 1-től köthető hizlalás! szerződés előnyös feltételekkel és magas átvételi árak mellett. 110—130 kg súlyú fehér hússertésért 15.50 Fi/kg. 130 kg feletti súlyú fehér hússert. 16.— „ 110—140 kg súlyú hús és hús jeli. sert, 14.80 * 140 kg feletti súlyú hús és húsj. s. 15.30 „ 126—140 kg súlyú zsír és zsírj. sert. 14.50 „ 140 kg feletti súlyú zsír és zsírj. sert. 14.80 „ 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca, vagy kanlott ser- ' tésért 14.— „ fizet átvételkor az Állatforgalmi Vállalat. Fenti árakon felül mezőgazdasági tsz-eknek és termelőszövetkezeti csoportoknak az alábbi nagyüzemi felárat fizetjük: Tszes-nek. Mg. Tsz-nek 20—50 db falkásított egyöntetű sertés után 1.— Ft/kg 1.50 Ft/kg 50 db-on felüli falkásított egyöntetű sertés után 1.50 Ft/kg 2.— Ft/kg KAMATMENTES ELŐLEG! Részletes tájékoztatást a Vállalat Központja, járási kirendeltségei és községi felvásárlói adnak Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat c ARANYAT ÉR AZ ÖNTÖZÉS Az ez évi időjárás ezideig rendkívül mostoha volt. A növények fejlődésére és a termésre közvetlenül kiható hónapokban (június, július) Kisújszálláson például mindössze 94,6 milliméter csapadék hullott, szemben a 30 éves 150,6 milliméter átlaggal. Ennek tudatában érthetővé válik, hogy a rossz vízgazdálkodású (szikes és réti agyag) talajokon a repe- dezettség már június közepén jelentkezett, ami egyébként július előtt csak igen ritkán szokott bekövetkezni. A csapadékhiány az őszi kalászosok termésére nem hatott kedvezőtlenül, azonban az évelő pillangósok termésében, valamint a rótlege- iők fűhozamának alakulásában az 56 milliméter csapadék — ami a májusi havi átlagot 12 milliméterrel meghaladja — elmaradása már jelentős kiesést okoz. Legelőink kisültek, az állatok már alig tudnak rajtuk megélni, míg az évelő pillangósok második kaszálása 5—6 mázsánál nagyobb szé- natermés’t alig ad holdanként. A szárazság tünetei a kapásnövényeknél is jelentkeznek. A kukorica már a délelőtti órákban is furulyázik, míg a répa alsóbb levelei kezdenek elsárgulni. A kapások is vésztjóslóan igénylik a vizet, ami termelőink részére bőségesen rendelkezésére is áll, csupán öntözni kellene vele. Sajnos, tsz-eink és állami gazdaságaink öntözhető területüknek csak csekély töredékén próbálkoznak az öntözéssel. Járva a határt, a gazdaságokat, csak elvétve találkozunk a szántóföldi növények öntözésével. Egyes szakembereket a jelenlegi alacsony hőmérséklet (maximum 20—25 Celsius között) megtéveszt, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni a már egy hete tartó erős széljárást mind a talaj, mind a növény fokozottabb párologtatását vonja maga után. Igen jó például szolgál erre a kalászosoknak egyik napról a másikra való beérése, ami rendszerint csak magasabb (30 Celsius fok körüli) hőmérsékletnél szokott ilyen gyorsan bekövetkezni. Szolnok megye mostoha időjárása közismert. Ezért tsz-eink és állami gazdaságaink az aszálykárok megszüntetése, csökkentése céljából több mint 45 ezer hold szántóföldi öntözésre kötöttek vízhasználati szerződést. Ezzel szemben az eddig megöntözött terület még a 35 ezer holdat sem éri el. Tehát e téren megelégedtünk a kötelességnek papíron való teljesítésével. Az ilyen felfogás gyorsan megbosszulja magát. Hiszen tsz-eink és állami gazdaságaink is előirányzott és jóváhagyott termelési tervek szerint dolgoznak. Ezért sem a tsz-tagság, sem az állami gazdasági dolgozók szempontjából nem közömbös, hogy gazdaságaik a kitűzött feladatoknak hogyan éá mennyiben tudnak eleget tenni, mert jövedelmüknek IIIIIIIIIHnillllllllllllllllllllillHIIIIHIIIIIIIMIH A nagy csata Az aratásra hosszú hónapokon át készültek a Fegyvernek! Gépállomás dolgozói. Ma már vágják a rendet a búzatáblák „csataterén”. Attól függetlenül, hogy az időjárás többször közbeszól a munka folyamatos végzésébe, a traktorosok mégis kihasználnak minden percet a mielőbbi betakarítás érdekében. Vizsgáznak most a traktorosok, de a tsz-tagság is. A vizsga eredménye ötös lesz. Látni ezt a kipirult arcokon, azon a lendületen, amelyen végzik a munkát. Igyekeznek is traktoristáink, mint pl. ifj. Almási, Rézsó. Matastik és a többi-k egyaránt. Ifj, Molnár Lajos Fegyvernek , alakulása nagymértékbe® ettől függ. Célkitűzéseink, terveink vaüóraváltásábaH az ez évi aszály leküzdésében az öntözés nagy segítséget jelent. A munka végrehajtásától mégis a legtöbb gazdaság és vezető húzódozik — különböző okokra hivatkozik. Elvétve találkozunk olyan tszel, állami gazdasággal, ahol az öntözést nélkülözhetetlen agrotechnikai eljárásnak tekintik. A kisújszállási Búzakalász és Ady Tsz-ek, a kunhegyest Lenin Tsz vagy a Bánhalmi Állami Gazdaság vezetősége, dolgozói az öntözés kiterjesztése érdekében olcsó, egyszerű — például ideiglenes csatornás — eljárásokat alkalmaznak, és így próbálkoznak az időjárás mostohaságát leküzdeni. Ezeknek a gazdaságoknak vezetői, dolgozói tisztában vannak az öntözés jövedelmezőségével, a befektetett munka és költségek sokszoros visszatérülésével. Hasonló a helyzet a jászsági parasztok körében is. A Jászságban napról napra növekszik a csőkutak száma, hogy az öntözés bevezetésével termelési tervteljesítésükön javítani tudjanak s biztosítsák jó megélhetésüket. Ezzel szemben éppen, ahol az öntözővíz rendelkezésre áll, tétlenül nézik a növények aszály miatti siny- lődését, s a biztos termés megalapozása érdekében semmit sem tesznek. Mivel a szántóföldi növények öntözéséhez, illetve a megye termésátlagainak alakulásához nem csupán üzemi, hanem népgazdasági érdek is fűződik (a nagy beruházásokkal megépített öntözőművek és létesítmények fenntartása komoly megterhelést jelent) az öntözés adta lehetőségekkel élni is kell. Az öntözés hatása ma már tsz-eink dolgozói előtt is mindinkább közismert. A kisújszállási Búzakalász Tsz öntözött vörösheréjének holdanként! 49 mázsa szénatermése és a holdanként 383 mázsa silókukorica termése, a kisújszállási Ady Tsz kukoricájának holdanként! 49,5 mázsa csövestermése és hasonlóan más tesz-ek eredményei azt bizonyítják, hogy az öntözéssel még a rosszabb minőségű talajokon is kimagasló termések érhetők el. Ezért a közeli napokban a szántóföldi növények öntözése érdekében mindent el kell követni. Elsősorban szakítani kell azzal az általános téves felfogással, hogy a szántóföldi növények öntözése csak is esőszerű berendezésekkel oldható meg. Erre egyben elrettentő például szolgáljon a kikapcsolt ■ rizstelepekbe vetett vörösherének ilymódon való öntözése, ami nemcsak drága, hanem rendkívül ha- ladatlan, különösen a mostani szeles időjárásban. Ilyen esetben vagy sávos, vagy árasztásos módszerhez kell folyamodni. Az árasztásos öntözésnél előforduló túlön- tözések elkerülése céljából az öntözőcsatorna által szállított teljes vízmennyiséget csak egy parcellára — kutri- cára — engedjük, hogy a víz minél gyorsabban áthaladjon az öntözendő parcellákon. Ahol viszont a berendezés a parcellákra való öntözést nem teszi lehetővé, ideiglenes csatornák beruházásával kell megoldani az öntözést. Kisújszálláson, valamint a kunhegyest járásban több termelőszövetkezet ez évben jelentős öntözésre be nem rendezett, de vízforrás- hoz közel fekvő és kedvező terepalakulású területeket rendezett be ideiglenes csatornás eljárással. Ezekben a tsz-ekben főleg a csatorna nyomvonalainak kijelölésében kell segítséget nyújtani. Erre a Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöksége, valamint a területileg illetékes öntöző agronómus a helyszíni útba- isgzításí «aivessfl megadja. Hasonló sikeres próbálkozással találkozunk a Bánhalmi Állami Gazdaságban is, ahol legelőt, cukorrépát és kukoricát rendeztek be ideiglenes csatornás eljárással. Tehát a cél mindkét esetben, a minél olcsóbb és a minél nagyobb területek megöntö- zésének biztosítása. Mivel a kapásnövények a búlöntözésre, a vörösherénél érzékenyebbek, ezért felületi öntözés esetében a barázdák előzetes kihúzása nélkülözhetetlen. Tekintettel a jelenlegi szárazságra, a barázdák kihúzására — kukoricánál és silókukoricánál minden második sorközökben, ahol természetesen ennek megfelelően történt a vetés — azonnal fogjunk hozzá. A kukoricában és a silókukoricában a barázda kihúzását a reggeli órákban mellőzzük, mert ez esetben sok törési kárt okozunk. Öntözésével pedig ne várjunk a címerhányásig, hanem a barázdák kihúzását követő ideiglenes csatornák elkészülte után azonnal fogjunk hozzá. Ahol pedig az öntözését esőszerűen tervezik, mielőbb hozzá kell fogni, hogy a növények fejlődésében a vízhiány miatt élettani zavarok ne álljanak elő. Amennyiben o cukorrépa öntözésére is egy berendezés áll rendelkezésre, az öntözési elsőbbség ezt a növényt illesse, mert fejlődésben a kukoricánál előbb áll, tehát a vizet jobban igényli. Végül megemlíteni az öntözés munkaerőszükségletének biztosítását. A legtöbb tsz-ben és állami gazdaságban az öntözés elmaradásának oka itt keresendő. A gazdaságok vezetői gyakran hajlamosak arra, hogy csak az úgynevezett kampánymunkákra — amelyekről tényállásjelentést gyakrabban kell adni — fordítanak kellő gondot, ugyanakkor az általuk kisebb jelentőségűnek •• Vélt munkák elvégzéséhez, így az öntözéshez is a szükséges létszámot nem adják meg. Gyakori eset, hogy másodpercenkénti 200—300 liter víz szétosztásához mindössze 2— 3 dolgozót adnak. Ilyen esetekben fordulnak elő rendszerint a túlöntözések. Hasonló a helyzet az esőz- tető berendezéseknél is, aminek következtében azok napi átlagos teljesítménye csak 3— 4 hold. Itt még közreműködik a helytelen csőlefektetés, továbbá az, hogy ezeket a berendezéseket legtöbb esetben csak a nappali órákban üzemeltetik. A párolgási veszteség csökkentése, valamint a berendezés jobb kihasználása érdekében feltétlenül indokolt és célszerű az éjszakai üzemeltetésekre is rátérni. Az öntözés termelékenységének növelése céljából árasztásos öntözésnél másodpercenként legalább 50 liter, sávos öntözésnél 30 liter, barázdás öntözésnél pedig 20 liter víz irányításához biztosítsunk egy-egy dolgozót. Az öntözés végrehajtásához külön munkacsapatot szervezzünk az öntözésben már jártas munkacsapat-vezető irányításával. Lehetőleg az ide beosztott dolgozók váltogatását és más feladatok elvégzésével való megbízatását mellőzzük. Ha tsz-eink és állami gazdaságaink most még időben felmérik a szántóföldi növények öntözésének jelentőségét, s vezetőik a munka gyors végrehajtásához a szükséges feltételeket megteremtik, az eredmény a termelékenységben biztosan jelentkezni fog. A jövőben pedig az elért eredmények, tapasztalatok alapján az öntözés lelkes híveivé válnak. Mihályfalvi István tMdftményos kutató.
