Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Jßft» 6. Meg időben vetítették vasárnap a szolnoki Vörös Csillag moziban a nem­zetközi nőnap tiszteletére össze­állított rövid dokumentum fil­met, Láthattuk, hogyan harcol­tak annak idején jogaikért asz- szonyok. A bosszantó csak az voit az egészben, hogy mind­ezt ,}a mai nap, március 8” tisz­teletére pergették július 3-án. Megnyugtató is volt azonban a dologban. Az, hogy most még könnyen eldönthetjük, a tiszte­let az idei nőnapnak szólt. Két hónap múlva viszont már tana­kodhatnánk, késlekednek-e — vagy már jövő március 8-ra előre dolgoznak a műsorszer­kesztők. — tér =» 6 Nyár a tanyai iskolában Ilyen a nyár, ez a júli­us. Az élő sövénnyel körül­kerített tanyai iskola csen­des, a határ hangos. Henger dübörög az úton, javítják — nem a hengert, az utat. Kö­zel és távol aratnak- A kom­bájnvezető ellenzőt csinál te­nyerével és körülnéz. Ide lát, ha akar. A sárgára meszelt iskola tornácára, ahol a ta­nító néni cseresznyét szemel, befőtt lesz abból télire. iiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiitmimiiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi 0 ROHAMLÉPTEKKEL... Fürdőt avattak a közelmúlt­ban Jászapátin. A község la­kói érthető örömmel fogad­ták az eseményt, hiszen fo­rintjaikból, s ezen felül vál­lalt munkájuk eredménye­ként készültek el a meden­cék, a bővizű kút, a fürdőte- lep körüli liget. Ez így nagy­jából megszokott dolog már nálunk. Nem csodálkozunk, ha látjuk, hogy városaink, köz­ségeink új létesítményekkel gazdagodnak. Mi több, na­gyon sokszor azt kifogásol­juk, hogy a gazdagodás üte­me lassúbb, mint ahogy mi r szeretnénk. A türelmetlenség néhány esetben indokolt. — Érthető, hogy egyre többen vágynak a szépre, jóra; mind népesebb a tábora azoknak, kik többet és még többet akarnak a je­lenleginél. Pedig az ütem nem lassú, ezt Jászapáti pél­dája bizonyítja legjobban. A községben évtizedekkel ez­előtt vetődött fel a fiirdőépí- tés gondolata, de a megvaló­sítására csak a legutóbbi két évben került sor. Túlzás nélkül állítható te­hát, hogy több évtizedes el­maradást pótoltak Jászapátin. S ez egyben azt is jelenti, hogy az idővel való verseny­ben a jászapátiak győztek. Állítsunk csak egymás mellé két számot; 30 és 2 év. Nagy a különbség, s az apátiak ezt a különbséget hozták be. A gyorsaság titka? Nem szükséges különleges dolgo­kat keresni. A titok nyitja; a tanács, mint szerv, a tanács­tagok mint e szervnek a la­kosság által választott tagjai jól sáfárkodtak azzal, amit választóik rájuk bíztak. Ve­hetjük Itt az anyagiakat is. hiszen közel 3 és fél millió forintról van szó, amit a köz­ség lakói fizettek be hozzájá­rulásként. — A jelentősebb azonban a másik, éspedig az, hogy megtalálták az utat a legtöbb szívhez. Megtanultak egy nyelven beszélni azokkal, kiktől a legtöbb függ. Mi bi­zonyítja ezt? Az, hogy 150 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a köz­ség lakossága a jelentős léte­sítmény elkészítéséhez. Ismeretes az a célkitűzés, hogy a megye minden leg­alább háromezer lelket szám­láló községében tíz év alatt Jászapátihoz hasonlóan a köz­ség igényeinek megfelelő für­dő épüljön. Máskor beszél­tünk már ennek szociális és közegészségügyi jelentőségé­ről. Most inkább arról, ho­gyan lehet az apátihoz ha­sonló „rohamléptekkel” va- lóraváltani a célkitűzést. Nem akarjuk csak a für- dőépítést kiemelni, hiszen emellet még több probléma is található. Ha azonban az ütemről beszélünk, lehetet­len nem szólni a jászapáti példáról. Ezzel együtt pedig arról, hogv akkor tud jó munkát végezni és eredmé­nyeket elérni az élet minden területén a tanács, s akkor tud a már említetthez hason­ló tempóban haladni, ha úgy választja ki a megoldásra váró feladatok közül a leg­fontosabbat, hogy az talál­kozik a lakosság többségének igényével. Rohamléptekkel, gyorsabb ütemben — írtuk e cikkben több helyen is. S hogy ezek ne csak szavak maradjanak, ahhoz az szükséges, amit Jászapátiról a községben a közelmúltban avatott új für­dő történetéről elmondtunk. Odébb, a fák alatt méhek döngicsélnek. Megkapó csendélet. De csak itt, a jász­apáti kapitányréti tanyai is­kola udvarán, mert azon túl körös-körül a munka dalol. Vajon merre járnak ezek a kis emberkék, a tantermek lakói, akik szeptembertől júniusig minden reggel elin­dulnak, hogy betérjenek ide. Aki manapság vonatra ül, itt is ott is hátizsákot cipelő gyereksereggel találkozik. Kirándulókkal. Élvezik a va­káció örömeit, hegyek tövé­ben táboroznak, városokban, ismeretlen tájakban gyönyör­ködnek, a folyóparton szalon­nát sütnek és cipóbarnára égeti őket a Nap. Dehát mennyire más a tanyákon élő gyerekek élete, vakációja. Tudom, magamról tudom. A tanító néni érti, mi­re gondolok és mesél. Itt, az iskola jelenti az üdülést. Amikor vége a 'tanításnak, otthon várja a gyerekeket a sok dolog; a nagyobb lányok főznek, mosnak, úgyszólván ők vezetik a háztartást. A fiúk a jószág körül segítenek. S ezért ősszel-tavasszal bi­zony foghíjasak a két tante­remben a padok- Pontosab­ban foghíjasak voltak az át­szervezésig. Az ember nem győzi észrevenni, milyen ha­tása van a mezőgazdaság szocialista átszervezésének az élet minden terén. Az őszülő szemüveges tanító néni az iskola körüli tanyákon vég­bement változást kissé külö­nös jelenségekből érzékelte. Abból, hogy csökkent az iga­zolatlan mulasztások száma. — Más években — mondta — közelharcot vívtam a szü­lőkkel. Engedjék a gyereke­ket iskolába, ősszel és ta­vasszal mindenütt azt mond­ták: sok a dolog, vigyázni kell a kistestvérekre, valaki­re rá muszáj bízni a tanyát és így tovább. Érveik előtt bizony számtalanszor megha­joltam. A múlt tanév az első, amikor nem volt szükség ha­dakozni a szülőkkel. Az er­dész kivétedlével a környék valamennyi családja szövet­kezeti. Traktorosok, növény­ápolók, dohánykertészek, te­henészek. A gyerekek nem hiányoztak annyit. Sőt. Hogy eljöhessenek, inkább maguk­kal hozták a kisöcsit, vagy a hugocskát. A tanító néni mo­solyogva újságolta: — Reggelenként látom ám, hogy vagy egy kislánnyal, vagy egy kisfiúval megszapo­rodott az osztály. Kemény Évike, Szöllősi Karcsika, Nagy Lali ka, Horváth Évike ültek szépen, csendesen a nővér vagy a bátty mellett Én meg azt mondtam nekik: kisfiáim járkálni, játszani szabad, csak beszélni nem- Még já­tékokat is adtunk a kezükbe. Ők csendben el voltak és én annak örültem, hogy nem hiányoznak a gyerekek. Dehát a nyár? Olyan e még ma is, mint rég volt, amikor abból állt, hogy a nagyob­bacskák a libákat, a disznó­kat őrizték vagy markot szedtek? Olyan is, meg nem is. A tanyasi gyerekek sokat segítenek a szülőknek. De már nemcsak ebből áll a vakáció. Kaszab Erzsiké, a Béke Tsz dohánykertészének kislánya őszre gimnáziumba megy. Most a libákat őrzi. De egy városi pajtással is levelez. Az a terve, hogy a szünidőben meglátogatják egymást, ő elmegy a városi pajtáshoz és majd viszonozza a vendéglátást. Nagy Borbála traktoros édesapjával a Ba­latonra készül. Mások Buda­pestre vagy a rokonokhoz. A kis Bene gyerek viszont alig várta, hogy vége legyen a ta­nításnak. Ott találjuk őt édesapja mellett a tehené­szetben, ahol a borjúkat gondozza. Ő sehová se kíván­kozik, borjúgondozó akar lenni. S várja a kis tanyasi lurkókat az évek óta ismétlő­dő legnagyobb élmény; ha­zánk fővárosa. Cséplés után majd ismét elutaznak oda, ez lesz a legnagyobb boldogság: átmenni a Dunán, megcso­dálni a hidakat, beülni a cirkusz porondjára és nézni a nagy sürgés-forgást- Erre azonban majd csak jóval cséplés után kerül sor, be­osztással, hogy mindenre le­gyen idő. Segíteni otthon is, de közben egy kicsit világot látni. így élnek, ők sincse­nek már bezárva a nagy ha­tár valamelyik tanyájába. Kitárult előttük az ország és nekik is sok örömet hoz a nyár. — ir — JÚLIUS 6 Szerda Csaba A Nap kél: 3.53 h-kor, nyugszik: 19.43 h-kor. A Hold kél: 17.01 h-kor, nyugszik: 1.47 h-kor. Idojárásjelenlés Várható időjárás: az ország északi felében felhős idő, né­hány helyen esővel. Délen kevesebb felhő, száraz idő. Mérsékelt nyugati, délnyuga­ti szél. A hőmérséklet lassan tovább emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet 22—26 fok között. — SZÁZNYOLCVANK1- LENC alkalommal tartott előadást július 1-éig termelő­szövetkezeti helységeinkben a Szigligeti Színház. A tájelő­adások 10-én fejeződnek be s addig tizenegyszer lép fel még a szolnoki színészegyüt­tes. — A KÖZTERÜLETEK, utcák és járdák tisztántartá­sáról, valamint a háziszemét elhelyezéséről rendelkezett a tiszasasi községi tanács. A rendeletet a községi tanács VB-nél a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti. — AZ ORSZÁGOS BOR­VERSENYRE a jóváhagyott borokat már felvitték terme­lőszövetkezeteink. Jászbe­rényből a Március 15 és No­vember 7, Tiszaföldvárról a Szabad Nép és Aranykalász tsz-ekből szállítottak bort a Szőlészeti Kutató Intézet gaz­daságába. — MEGSZŰNIK július 15- én a Kedves cukrászda és a Magyar utcai sörkert. He­lyette, az ide tervezett épü­letben új, korszerű eszpresz- szót és egy 350 személyes ét­termet nyit majd a vendég­látóipari vállalat. — GYORSAN HAJTOTT a cibakháza kanyarban Kordák János laki teleki lakos. Mo­torkerékpárjával egy kőra­kásnak rohant- A baleset folytán Kordik utasa Nagy Pál agyrázkódást, őmaga pe­dig lábtörést szenvedett. Kor­áik Jánost veszélyeztetés bűntette miatt 15 százalékos bércsökkentés mellett 5 hó­napi javító-nevelő munkára ítélte a járásbíróság közleke­dési tanácsa. Az ítélet nem jogerős. — ÚJRAFESTÉST és egy fürdőszoba építését tervezi még ebben az évben a Tisza- szálló igazgatósága. A repre­zentatív szálló a második ne­gyedévben 115 százalékra tel­jesítette tervét. — A KÉPZŐMŰVÉSZETI SZAKKÖR kiállításának megnyitása ma este 6 órakor lesz a Ságvári Endre Művelő­dési Házban. — VÍZHÁLÓZAT építését tervezi Szandaszöllős község 600 ezer forintos költséggel. Besenyszögön 1 millió forin­tot irányoztak elő a község­fejlesztési alapból törpevíz­mű és egy mélyfúrású artézi­kul létesítésére. — SZÁZHÁROM százalék­ra teljesítették első féléves tervüket a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár dol­gozói. Pótalkatrészekből ÍZ százalékkal gyártottak töb­bet a hat hónap alatt az elő­irányzottnál. Tanácstagi beszámoló Szolnokon Kiss Józsefné, a 33. sz. vá­lasztókerület tanácstagja jú­lius 7-én, csütörtökön tartja beszámolóját a Keskeny Já­nos úti pártházban. Mi volt a söld bőröndben? Ifjú Rábaközi Istvánra és Katalinra baronfinevelést bí­zott a mezőhéki Táncsics Tsz. Rábaközi és felesége a föld­művesszövetkezettől is átvett KETTEN BÉCS ELLEN i, Del Otű ballagott velünk az öreg gőzös — ár ellen — a Dunán. Az utasok a fedélzet és a tat kor­látját támasztották — nem akar­ván elszalasztani a bécsi hajóút egyetlen apró mozzanatát sem. S oersze volt mit nézni. Visegrád az matőrfényképészek hadának kü­lönös gyönyörűségére teljes dél­utáni színpompában mutatkozott, a Dunakanyar apró szigetei, fensé- es panorámája is megérte a fli­ne*, A hajókerék lapátjai egyenle- esen kavarták a zöldessárga vizet s lassan elmaradoztak a nagyma­rosi hegyek is, párába burkolódzva búcsúzott a Pilis. Az Alpok már alkonyaikor elénk küldte éles le­heletét. A legkitartóbbak a „szél- árnyékos“ fedélzetéről nézték még egy darabig a hirtelen egyhangúvá ált tájat, aztán a sötét mindenkit szorított a hajó belsejébe. öreg este volt, mikor lehúzott menyekkel elhaladtunk a hosszú délén híd — az „acél senkiföld- alatt {az egyik hídfő magyar — násik csehszlovák) s az utolsó gyár város Komárom pislákoló vei intettek búcsút, Ekkor már mindannyian utunk áljánál, Becsben éreztük ma- :at egy kicsit. A hajó bárhelyi- ien kigyulladtak a színes égők. ádióstiszt egy osztrák adó ze- űsorát hozta a megafonokba, s ‘‘■ppen nem táncolt a bécsi mu- ra — előszedegette a város *t. 7 o „Felszabadulás” ez az lodává varázsolt szép hajó sz éjjel csehszlovákomé gyár vizet hasított egyhangú doho- gással. Reggelre értük el a szlovák Metropolist, Pozsonyt, — koradél- előtt pazar napfényben állt elébünk Dévény kevély sziklabérce, szinte ráhajolva az összeszűkült folyóra. Aztán nemsokára osztrák zász­lót húztak fel a csehszlovák helyé­be — átértünk nyugati szomszé­dunk határán. Csak a hajó tatján lengedezett még ellenszélben a pi­ros, fehér, zöld. ... Űgylátszik már vártak ben- nünket. Valahonnan a partról vil­lámgyors motorosjacht vált le, rajta a felirati „Policzia“. Ez adta a díszkiséretet egész a kikötőig. Nem sokkal múlt dél, mikor horgonytvetettünk a bécsi kikötő­ben, valahol a Práter magasságá­ban. Pest után kissé szokatlan volt az itteni Dunapart. Nincsenek ki­épített sétányok, nem kísérik a fo­lyót házsorok — mégcsak strand vagy csónakház is ritkán akad... Kivéve a kikötő betonrakpartját — ősállapotában hagyták a partot. Szemmell áthatóan nincs olyan Du­na kultusz, mint Pesten. Talán azért, mert a Duna itt a város szé­lén folyik s vize is jóval hűvösebb mint 250 kilométerrel lejebb, A hajó sok utasát már vár­ták: bécsi ismerősök, Ausztriába szakadt rokonok, barátok. Az ed­digi szokástól eltérően disszidensek nem. A hatóság ugyanis néhány hete a magyar túristákra, s nem utolsósorban a város közbiztonsá­gára való tekintettel kitelepítette huligán volt honfitársainkat, mesz- sze a hegyekbe helyezték a lágert. Kezünkben Wien térképével, zsebünkben SI schilling költőpénz­zel a hajó hidjáról átléptünk a ne­vezetes város földjére. Ketten in­dultunk Bécs ellen: én és utitársam Antal. Ellene, mert Bécs védi magát mindazoktól, akik valamiféle önámítással úgy hiszik, hogy egy hatnapos kirándulás keretében megismerik utcáit, tereit, neveze­tességeit, lakosságát. Védi magát hatalmas méreteivel, 1,8 milliós lélekszámúval, 6 kilométeres sugár­útjaival, monumentális műemlékei­vel, impozáns felhőkarcolóival. Márpedig mi meg akartuk is­merni a túristák elszántságával alaposan Marcus Aurélius császár halálának helyét Haydn, Mozart, Strauss városát, Stefan Zweig és Semmelweis otthonát és mindent amit lehet. Persze voltak mellék­céljaink is. Antal, ki mellesleg közgazdász, tanulmányozni akarta a modern kapitalista gazdálkodást. Engem még prózaibb célok is fű­töttek. Elutazásom előtt jó rokona­im, ismerőseim terjedelmes listát állíttattak össze velem az — úgy­mond — fillérekért vagy néhány Schillingen vásárolható holmikról (fogalmam sincs , hol szerezték az információt). Most itt lapul a papír a zsebembe, rajta „néhány apró­ság“ feljegyezve: borotvapengétől nylon bundáig. Erősen kétlem, hogy ezeket 81 schillinből mind megvá­sárolhatom. A hajóhidról egyenesen egy úriember karjaiba huppantam, aki azonnyomban továbbadott egy má­siknak, majd egy harmadiknak — közben telenyomkodták kezemet névjegyekkel, üzleti kártyákkal. A hajó minden utasa így járt — o reklámosztogató embereket a leg- vágyóbb rokon sem előzhette meg. S csakúgy menetközben átnéztük az írásokat. Valamennyi magyar­nyelvű ilyesfajta szöveggel: Feltét­lenül keresse fel a Mexikó bazárt, ahol mindenből a legjobb minőség kapható. — Vagy: ABC áruház, az Európa eszpresszó mögött, az ud­varon jobbra. Mindenfajta textil és bazáráru, nagy választék, olcsó árak, magyaroknak még olcsóbb. Közben a Mexikó parkon át­haladva kiérünk a villamosmegál­lóhoz a Lassaile sugárút sarkára. Át kellene menni az utón — egy­mástól vártuk a kezdeményezést. Egyikőnk sem akaródzott. Egymás­tól féktávolságra 80 kilométeres sebességgel vágtattak az autók és az aprókerekű robogók. Szóval ez egy kissé szokatlan volt. Végülis Anti vágott neki és az út közepén rekedt: két sor autó között kissé riadtan tekingetett visszafelé. Én egy bécsi polgár nyomába szegődve értem át. Persze minden csoda három napig tart. Három nap alatt mi is éppen úgy megszoktuk a sok autót, a sugárutakon 80 kilométerre mi­nimált sebességet, mint azt a sok­fajta automatát, melyet tucatjával látni mindenfelé. Gyalog vágtunk neki a kö­zel 6 kilométeres Lassalle-Prater Str sugárútnak, hisz villamosról mitsem látni. Térkép szerint ez vezet a város közepének számító István templomhoz, melynek 139 méter magas tornya „toronyiránt" is eligazítja az idegent. Végig egy oldalon mentünk — o legcsábítóbb mozireklám, a legszebb kirakat sem tudott rábírni bennünket egyelőre arra, hogy átvágjunk a másik oldalra. A keddi lapok be­számoltak róla, hogy vasárnap 51 gázolás történt Becsben és kiilvó.- rosaiban, zömmel halálos kimene­telű balesetek. Ez körülbelül az át­lagos statisztika. S ezen még az sem enyhít, hogy a robogósok nagy- része bukósisakkal közlekedik. PALATÍNUS ISTVÁN (Folytatjukj 300 naposcsibét szerződéses felnevelésre. Az aprójószá­gokból — szintén nevelésre idősb Rábaközi Istvánnak adtak át negyvenet; a kezük alatt maradt naposcsibék kö­zül majdnem ötven a rossz gondozás miatt elhullott. Az ifjabb Rábaközinek a történtek után kapóra jött az éjjeli őr megbetegedése, örö­mest vállalta a szolgálatot — s a reábízott közös vagyont már első éjjel megdézsmálta. Kilenc rántanivaló csirkét vitt el; közülük kettőt apjá­nak ajándékozott. A követ­kező éjszakán — holdnyugta után — testvérével: Katalin­nal indult csirkét „zsákmá­nyolni”. A baromfiszállás ab­lakán behatolva egy zöld bő­röndbe valósággal besepert hetvenhat, kéthetes csirkét; ezekből is ajándékozott apjá­nak. Az a tény, hogy lopás közben fellökte a vályút, mely harmincegy csirkét nyomban agyoncsapott — nem zavarta különösen... A Táncsics Tsz éber gaz­dái nem késlekedtek, hogy a rendőrség segítségét kérjél:. Rábaköziékre hamar rábizo­nyult a közös vagyon foszto­gatása. A szolnoki járásbíróság a társadalmi tulajdon sérelmé­re ismételten és bűnszövetke­zetben elkövetett lopás bűn­tette miatt ifjú Rábaközi Ist­vánt 7 hó végrehajtható bör­tönre, egyes jogai gyakorlásá­tól 1 évre eltiltásra; Rábaközi Katalint ugyanezért két hó próbaidőre felfüggesztett — börtönre, idősb Rábaközi Ist­vánt orgazdaság bűntette miatt hat hó — próbaidőre fel­függesztett — börtönre ítélte. Ifjú Rábaközi István enyhí­tésért fellebbezett; Rábaközi Katalin büntetése a tárgyalá­son jogerőre emelkedett; — idősb Rábaközi pedig három naa condolkodási időt kért. \ SBB5BBiBiS5B™5EiBaS5555BHSSBSBB5H*®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom