Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

1960. Július 1. SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP mm 3 Első nap, az elsők között HAT BUZAKALÁSZ- és ami még hozzá tartozik Reggel esett az eső. A töl­gyek, kőrisfák koronáján, a sátrak tetején zsíros fény- nyél csillognak a háborítat­lan cseppek. Beljebb az erdő­ben hangos madárfütty hívo­gat. A harmonikát csak néha zavarja meg disszonáns hang: lánccsördülés. Az agyagkiter­melő hely csigája csörren, s ilyenkor tetemes mennyiség kerül felszínre a magas rá- tíiumtartalmú gyógyiszapból, Kolopfürdő kincséből. Hosszú ideig ez volt e kör­nyéknek egyetlen értéke. A negyvenes évek végén jött a rizs. Az új kultúrát először idegenkedve fogadták, később azonban látva a Tiszasülyi Állami Gazdaság sikereit egyre inkább megbarátkoz­tak, az akkor még egyéni parasztok a rizstermeléssel. Fizetett, hol így, hol úgy, de a jövedelem elsősorban a rizsből jött. Mert más, búza, kukorica inkább csak vege­tált, mint élt ezen a földön. Nyolc, tíz mázsa kukorica már rekordnak számított a savanyú, keveréktalajon. Csak egy hét kellett, hét nap eső nélkül s már felére csökkent a termés Víz, víz — ez volt itt min­dennek az alfája és ómegája. S ebből bizony kevés volt. Hiába közel a Tisza, vizet hozni a belvízlevezető csa­tornában annyit jelentett, mint duplájára emelni a ter­melési költségeket A kérdés tehát szinte ref- rénszerűen ezs hogyan ke­rüljük el az aszályt, miként szerezzünk bőséget biztosító viaet, e sovány, szomjas föld­nek? A válasz sokáig váratott magára. Addig jóformán gondolni sem lehetett rá, amig száz és ezer darabra szabdalódtak a földek; a mezsgyék mint tilalomfák álltak az éltető víz előtt. Most azonban már formáló­dik a válasz. A környékbeli­ek közül néhányan nem is hittek abban ami itt alaku­lóban, forrásban van. Amikor a tervet látták, hallották, kétkedve ingatták a fejüket: — Szép, szép, de ki fogja megcsinálni, azt a magasve­zetésű öntözőcsatomát, me­lyet hivatalosan a tiszasülyi l-es számú főcsatornának ne­veznek? S hétfőre megkapták a vá­laszt. Valósággá érett a terv. A KISZ szervezte középisko­lás diákok első csoportja le­telepedett a kolopfürdői er­dőben, közel az agyagbányá­hoz. A karcsú árbocon már leng a zászló a nyári szélben, hirdeti a kiszisták forradal­mát: ,,Hűség a párthoz, hű­ség a néphez.’* Még ugyané napon, rövid idővel a zászlófelvonás után megelevenedett a környék, a csatorna kitűzött vonala is. Jancsó Józseffel a Vízügyi Igazgatóság szakemberével, Szabó Bélával a „Kókai László’* önkéntes ifjúsági építőtábor kiszista műszaki vezetőjével, Valkó Mihály középiskolai tanárral, a tá­Áutóbusz különjárat az ifjúsági építőtáborba A tiszasülyi Kókai László ifjúsági építőtábor _ pa­rancsnoksága közli a tábor­ban lévő diákok szülei­vel, hogy július 3-án (va­sárnap) délelőtt 9 órakor a Szolnoki Közgazdasági Technikum elől az építő­táborba autóbusz különjá­ratot indít. A táborból dél­után 3 órakor indul vissza a busz. Részvételi díj: 30 forint. Jelentkezni lehet a KISZ megyebizottságon, — (Szolnok, Kossuth tér 2 sz., telefon: 10—43), illetve az induláskor sl helyszínen. bor kultúrális ügyeinek irá­nyítójával járjuk a munka­helyet, az első váltás részére kijelölt több mint félkilomé­teres területet. Mit mondjak róluk? Azt mondhatom, amit itt mindenkire el lehet ismé­telni: fiatalok, lelkesek, s ki­csit talán büszkék is arra, hogy úttörői e feladat elvég­zésének. Mint ahogy büszkék azok is, kik az első szelvényen dolgoznak. Egervárit Jancsi­nak, a szolnoki Közgazdasági Technikum most érettségizett diákjának talán örök emléke lesz az első talicska föld, amit ő vitt az épülő töltés alapjába. S a többiek? Sári Barna, komoly, fekete­hajú fiatalember. A Ver­seghy Gimnázium tanulója, itt a hatos brigád vezetője. — Ide még a rézsűhöz — irányítja aprólékos gonddal a talicskásokat a brigádveze­tő, s maga pedig csákánnyal, lapáttal szelídíti a nagy rö­geket, hogy jól illeszkedje­nek. — Meglesz a norma — válaszol egy kérdésünkre. — A két és félkilométer* kiter­melni, akarat kérdése. Si­mítja a haját, ezzel adja tudtunkra, hogy neki dolga van, szívesebben beszélgetne velünk a hat óra letelte után. Az épülő csatorna nagyobb fele, egy régi rizstelepen húzódik. Nem könnyű talaj, víznyomásos, kicsit ragadós. Itt Dénes Árpádot kérdezzük. Szőke, mosolygós, kicsit fe- lelésszerűen beszél. Meg kell fogni a munka végét, de könnyebb, mint gondol­tuk. A hat órát nagyobb megerőltetés nélkül ledol­gozzuk. A koszt? Napi négy­szeri étkezés, bőséges, kielé­gítő. A délutánok? Még csak a tervekről hallottunk, ezek szerint kultúra és sport, já­ték és szórakozás. A délelőtti fáradságot részben már ak­kor kipihenjük. Szaporodik a föld az új töltésben. A csatornáról any- nyit, hogy a fiatalok által megépítésre kerülő 2100 mé­teres szakaszon végig magas­vezetésű lesz. Gravitációs öntözést biztosít, olcsó vizet. S ez néhány év múltán szin­te átformálja a környék ar­culatát. Az új csatorna azt lista tömb koexisztenciája, békés egymás mellett élése. Hogy csupán e hét eseménye­ire utaljunk: e kérdést vilá­gítja meg a kommunista és munkáspártok rendkívüli fontosságú bukaresti nyilat­kozata, ennek gyakorlatáról és módjairól ad leckét a le­szerelési tárgyalások legújabb fordulata, Hruscsov ausztriai látogatása, valamint — hogy egyebet ne említsünk, — egy nyugati államférfi, Henri Spaak, az Atlanti Szövetség főtitkárának különös, de cseppet sem meglepő nyilat­kozata. A párizsi csúcskonferencia kudarca előtt sokan hajlottak arra, hogy a békés egymás mellett élést azonosítsák a „mosoly hadjáratával”. Tény és való, hogy május elseje, az amerikai U—2 repülőgép provokációja előtt a nemzet­közi helyzet sokak számára megnyugtatóbbnak tűnt. Tűnt... ez itt a lényeges. Mert a javulás csupán látszat volt. Valójában azonban a nyuga­tiak atom fegyverkezése vél­je! enti, hogy 30 ezer mázsa kukoricával termelnek majd többet a környékén, mint je­lenleg, s ebből 8 ezer 500 mázsa eertéshúst lehet elő­állítani. Fél kettőre ugrik az óra mutatója, a munkaidő végét jelzi. A 21 brigád tagjai vállra veszik a szerszámokat, indulnak a táborba. A mosdó környékét veri most fel vi­dám zaj. Az első nap élmé­nyeit, az ilyenkor adódó frissen kipattant élceket tár­gyalják. S aztán irány az ebédlő sátor. Az asztalon pa­radicsomleves gőzölög és makaróni pörkölttel. Kubiko­soknak járó adagok, de az étvágyra sem lehet panasz­kodni. Ebéd után elcsendese­dik) a tábor, két óra alvás következik. S öt órakor kez­dődik. a nap második része A három röplabda pályán és a futballisták birodalmában már a táborbajnokságra ké­szülnek. A kultúrsátorban bizottságokat választanak. A táborparancsnok a táborta- nácccsal tart megbeszélést. így érkezik el az este A zászló előtt felsorakoz­nak a brigádok. Parancshir­detés, a napi munka értéke­lése, zászló levonás. Végül a madarak is elcsen­desednek. Alszik a tábor, végétért az elsők, első napja. N. L Szolnokon a június 24-én tartott városi népfront elnök­ségi ülésen a II. kongresz- szus határozata szellemében készített féléves munkater­vet vitatták. Az elnökségi ülés úgy határozott, hogy a hatékonyabb munka érdeké­ben kerületenként aktíva csoportokat hoznak létre, * A kunhegyesi járásban a jelenlegi legfontosabb mun­ka, az aratás segítésén mun­kálkodnak a népfront bizott­ságok. Beszélgetnek a kü­lönböző szervek, ktsz-ek dol­gozóival, hogy minél többen vállaljanak aratást a közös gazdaságokban. Kunmadara­son a ktsz dolgozói 150 kh gabona kézi aratására szer­tak, hogy a béke biztosítá­sának vannak sokkal reáli­sabb tényezői, állandóbb biz­tosítékai, mint a nyugatiak hamis mosolya: ez a tényező a szocialista tábor ereje. A kommunista pártok találko­zóján ezért állapíthatták meg hangsúlyozott nyomatékkai, hogy helyesnek bizonyullak az 1957 novemberi moszkvai Nyilatkozat és Békekiáltvány­ban lefektetett elvek. A há­ború korunkban nem elke­rülhetetlen, EZ A TANÍTÁS a jelenle­gi helyzetben a lenini tanok alkotó alkalmazását jelenti. Az imperializmus mindig magában hordja a háború fenyegetését, két világháború csataterei tanúskodnak erről. De aki úgy Véli, hogy ebből következően előbb vagy utóbb bekövetkezik a szoci­alizmus és a kapitalizmus közötti fegyveres összecsapás, az kihagyja a számításból a megváltozott erőviszonyokat. Ma már a szocialista orszá­gok rendelkeznek olyan ha­talommal, hogy elvegyék bár­ki kedvét a háborús kalan­H at zsendülő búzakalászt őrzök az asztalomon. Akkorák, mint egy kisebb­szerű kukoricacső. Valaki jön hozzám, megnézi, meg­csodálja. Az első kérdés ter­mészetesen: vajon hol ter­mett ez? Itt Magyarországon, itt Szolnok megyében. Az állami gazdaságból hoztam magammal a minap, amikor- is egy bemutatón vettem ott részt. Ilyenkor sorban elmesélem a mezőhéki búzakalászok történetét. Ügy hallottuk — így mondták el az állami gazdaság vezetői —, e dúsan termő búzakalászok őse az Akagómugi japán búzafajta. Hét szem került be valaho­gyan hazánkba belőle, s az­tán száz kalászt tenyésztet­tek Martonvásáron, Mezőhé- ken pedig már 120 holdon termesztették az idén. Az utódok más-más nevet visel­nek, más-más országból szár­mazó keresztezések is. Leg- beváltabb a Szampasztore. Negyven mázsát megad hol­danként. Elképesztő össze­hasonlítás, ha a magyar bú­zafajták kisüzemi, 4—7 má­zsás hozamát vesszük. Jövő­re már ötezer holdon arat­juk e bőven termő gabonát. Közéjük tartozik a szovjet Bezosztája, az ugyancsak szovjet Koroszpelka. Ez lesz a jövőnk. Mert hogy a termelőszövetkezetek ződtek, emellett 20 munka­napot ajánlottak fel kéve­hordásra, keresztelésre. * Rétegtalálkozókat, kisgyű- léseket a jövőben is rendsze­resen tartanak Szolnokon a városi népfront bizottság ak­tívái. Júliusban a kisgyűlé- sek előadói az Időszerű nem­zetközi kérdésekről és a vá­rosfejlesztési tervekről be­szélgetnek a lakossággal. * A Hazafias Népfront Me­gyei Elnöksége június 23-án tartott ülésén értékelte, ho­gyan oldották meg feladatai­kat a népfront bizottságok a kongresszus előkészítésének időszakában, s megvitatták a féléves munkatervet is. dóktól. Ez természetesen nem új tétel, de különös jelentő­sége van annak, hogy a kom­munista pártok bukaresti ta­nácskozásán ismét hangsú­lyozták: bizonyítja, hogy a béketábor politikája stratégi­ájában változatlan marad, még akkor is, amikor kemé­nyen leleplezi az imperialis­ták provokációit. A BÉKÉS EGYMÁS MEL­LETT ÉLÉS másik fontos oldala, hogy ugyanakkor to­vább halad előre a szocializ­mus ügye. A békés egymás mellett élés nem jelent fegy­verszünetet a kapitalista esz­mékkel szemben, nem jelent engedményt a gyarmati rend­szerrel szemben: a kommu­nisták éppolyan világosan hirdetik, hogy ügyük egy napon az egész világon győ­zedelmeskedni fog, vagy hogy támogatják a gyarmati népek felszabadulási, függetlenségi küzdelmét. A két tábornak nem a csatamezőkön kell szembenállnia egymással — s akinek ilyen őrült tervei vannak, az jobb, ha előbb el­gondolkodik pusztán a kato­nai erőviszonyokon — hanem a népek életszínvonalának emelésében, az elmaradott országok megsegítésében, az emberi jólét világának meg­teremtésében kell versenyez­nie egymással. Ezen az úton érlelődhetnek meg a szocia­lizmusba való békés átme­net feltételei — amelyek azonban nem jelentik szük­ségszerűen azt, hogy a szo­cialista forradalom egyes or­szágokban kizárólag békés úton mehet végbe. is, az egész magyar mező­gazdaság foglalkozik majd termesztésével, ha minden­képpen beválik — az nem vitatható. Ma már nem kí­sérlet, nagyüzemi növényter­mesztés ez. Ahogy a hétsze­res élüzem Héki Állami Gaz­daságban is láttuk. S ha már belemelegszem a mezőhéki csodák me­gélésébe, sose felejtem el azt a határjárást. A gazdaság központjában kezdtük. Az épülő kisvasútat mutatták meg elsőnek. Az emeletes darálótól ágazik az istállók­ba. így szállítják majd az abraktakarmányt, S az ab­raktakarmány ellenében ugyané kisvasút a tej házba cipeli a tejjel telt tartályo­kat. Folytatódik a szérűs- kertben, ahonnan szénát szállít, a silógödröknél, ahon­nan pedig a silótakarmányt fuvarozgatja egész éven át. A trágyakazlaknál ér véget, így hát takarmány, trágya­hordás egyaránt gépesítve, egyaránt felmenti az embert a nehéz fizikai munkától. A gazdaság szérűjén még- inkább tágra nyílt szemünk. Éppen működött az elektro­mos kazalozó, vagy egyszerű­en — gólya, ahogy itt neve­zik. Egyszerre 6 mázsa szé­nát, tehát egy szekérrako­mányt felemel 6 méter ma­gasra, s két ujjal irányíthat­ja kezelője: a kazal melyik részién szabaduljon meg pet- rencéjétől a gólya. Az elek­tromos kazalozó házi gyárt­mány, ott készül a héki mű­helyben. Négy hatalmas vas­kampó kapja az energiát, s az markolja fel a szénát. Ennyi az egész. A szabadtartásos istál­lónál legalább egy percre meg kell állni. Öt év óta üzemel a deszkákból, fa- rudakból összeeszkábált épü­let, régi kisparaszti tanyával összekötve. Rendkívül • olcsó, és semmi egyéb nem kell hozzá, mint száraz alom és bőséges takarmány. Nem az épület minősége hizlalja a jószágot. Ez ugyan növendék­istálló, de a növendékjószá­gok fejlődésében kivetni­valót a szakember-küldött­ség sem talált. A határban a cukorrépa az egyik legtöbbet Ígérő nő­De éppen mert még fennáll a kapitalista világ, mert a hanyatló osztályok még nagy erőket összpontosítank hely­zetük védelmére, egy pilla­natra sem lankadhat a kom­munisták, a békeszerető em­berek ébersége. A háborút nem lehet automatikusan el­kerülni, hanem csak aktív küzdelemmel. Ezért nem vesz részt tovább a Szovjet­unió a genfi tízhatalmi lesze­relési bizottság munkájában: a nyugatiak már éppen há­rom hónapja üres szófecsér- lést folytattak a bizottság ülésein, s mindeddig egysze­rűen nem voltak hajlandók tárgyalni sem az eredeti szovjet javaslatról, sem a legutóbb előterjesztett mó­dosított indítványról, amely pedig sokban tekintetbe vet­te a nyugatiak álláspontját is. Mi értelme lett volna ilyen körülmények között a tárgyalások folytatásának? Nyilván csak az, hogy illúzi­ókat kelthetett volna a nyu­gatiak szándékait illetően. Uj fórumra van tehát szük­ség. A Szovjetunió ezért az ENSZ közgyűlése elé terjesz­tette a kérdést, a közgyűlés elé, amely már egyszer fel­hívást bocsátott ki az általá­nos és teljes leszerelés meg­vitatására. De semmi ér­telme sincs annak, hogy a tárgyalásokat szabotáló nyu­gati tárgyalófél kezébe ég­színkék békelobogót adjanak a szocialista országok kül­döttei. Ugyanakkor a Szovjetunió és a többi békeszerető orszá­gok továbbra is arra törek­egy élték, méghozzá mind­össze négy munkanap kellett 15 holdra számítva, hiszen szemenként) vetéssel került a földbe, s így az egyeléssel nem sok baj volt. Cukor­répából hektáronként 400 mázsát várnak. Ez legalább akkora termésrekord, mint a lucerna egyszeri kaszálásá­ban a 26,5 mázsa. Búza után búza. Ez a jel­szavuk. A kapásnövények betakarítását nem kell meg­várni, aratás után rögtön előkészíthetik a talajt, s így korán földbe kerül a mag. A korai vetés korai kelést, szép növekedést és magas terméshozamot biztosít. Szé­pek is a búzatáblák (mire e sorok megjelennek, talán már csak voltak szépek, hi­szen aratnak azóta), élnek itt a vegyszeres védekezés­sel. A kapásoknál is használ­ják. Megnéztük az Atrazin- nal kezelt kukoricaföldet. Azt jelenti ez, kapavágás nélkül, mnukaerő felhaszná­lása nélkül a vegyszer kapál, a vegyszer öli a gyomot, a vegyszer segítségével terem gazdagon a kukorica. J elenünk már ez, de jö­vőnk is még. Három­menetes aratást a Héki Ál­lami Gazdaságon kívül alig látni még a megyében. 'Pe­dig ez a gyors betakarítás egyetlen módja. Az első sza­kaszban rendre fekteti a ka­lászokat az aratógép. Szára­dás után, 2—3 nap elteltével jön a kombájn és elcsépel a rendről. A kombájn után pedig a szalmabálázó sétál, s az elszórt szalmát bálákba kötözve juttatja a pótkocsi­ra. Jöhet a szántótraktor, ké­szítheti a magágyat, vagy a tarlóhántást. Szakemberek jártak ott ak­kor, látogatásunkkor. Még ők is csodálkozva, s elismerés­sel nyilatkoztak a három­menetes aratásról. Minden­hol még nem követhető ez. Ahol nincs szalmabálázó, ott egyszerűen nincs háromme­netes aratás. Ezt a sok újdonságot min­dig sorjában elmondom, va­lahányszor a hat búzakalász után érdeklődnek látogató­im. Mert hát szorosan hozzá­szenek, hogy ápolják minda­zokat a szálakat, kapcsolato­kat, amelyek reálisan, tény­legesen előmozdítják a két tábor koexisztenciáját. Ezért érkezik ma Ausztriába Nyi- kita Hruscsov szovjet minisz­terelnök: ez a látogatás két­ségkívül a két különböző rendszerű ország kapcsolata­inak további erősödését, kö­zeledését hozza magával. Mint Raab kancellár vasár­napi beszédében hangsúlyoz­ta, a két ország között nin­csenek vitás kérdések, s a tárgyalások elsősorban a gaz­dasági kapcsolatok további erősítését célozzák. A legutóbbi hetek kavargó eseményeiből így bontakozik ki egy reális, világos, közért­hető ideológiai és politikai vonal: a békés egymás mel­lett élés elve és gyakorlata. Érthető, hogy ez a politika nem tetszik ellenfeleinknek. Hétfőn például az egyik leg­illetékesebb hidegháborús politikus, Henri Spaak, a NATO főtitkára szólta el magát akaratlanul is, amikor megnyitotta az agresszív ka­tonai tömb közgyűlését: „Számunkra már a békés egymás mellett élés puszta kifejezése is nehézséget okoz, hiszen senki sem vallhatja be, hogy a békés egymás mellett élés ellensége.** KELL-E ENNÉL JOBB bi­zonyíték, fényesebb érv e polirika feltétlen helyessége mellett? Baracs Dénes vényük. Mar április 7-ón tartozik ez is. B. L. Elméleti tanácsadó BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS A LEGUTÓBBI HETEK kavargó diplomáciai esemé­nyeiből egyértelmű világos­sággal emelkedik ki egy alap­vető kérdés: a két tábor, az előretörő szocialista világ- rendszer és a bomló kapita­tozatlanul folyt, s nugyon ve­szedelmessé válhat, ha a mosolyok illúziókba ringat­ják a népeket. Ezzel szemben a legutóbbi , hetek fejleményei megmutat­JT népfront hírei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom