Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-30 / 179. szám

1960. július SÄ SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP A zöldséges kocsi nyomában — Nem járok ide vásárol­ni — mondja Zászlós Endré­dé, akivel a cukorgyári Kis­ker. bolt előtt találkoztunk. — Olyan későn jön az áru, hogy akkorra már az ebéd* nek is készen kellene lennie. Könnyen megbizonyoso­dunk Zászlósné igazáról, fél tizenkettőt mutat az óra, s a MÉK kocsijáról most pa­kolják le a gyümölcsöt* — zöldségfélét. — Egy egész hétrevalót kaptunk most — mondja a bolt vezetője. ' — Ez ugyan nem nagy öröm — állapítja meg a boltban tartózkodó Barna Mihályné. — Ki vásárolja meg az egyhetes káposztát, karfiolt? Nekem ugyan nem kell! A múlt héten viszont egy deka zöldségárú sem érke­zett ebbe a boltba. — Megrendeltem pedig — mentegetőzik a vezető. — Burgonyát is csak háromszo­ri telefonálással sikerült sze­reznem. — Inkább elmegyünk á kórháznál lévő földműves­szövetkezeti boltba — szólal meg újra Zászlósné. — Ott mindig mindent lehet kapni. Megnézzük csakugyan így van-e? A bolt tömve, alig tudunk vezetőjéhez* özv. Tóthnéhoz férni. — Hány órakor érkezett meg a2 áru? — kérdezzük tőle. — Fél hatkor már pakol­ták lefelé — válaszolja. — Minden nap 10 mázsa friss árut rendelek és estig el is fogy. — Csak élő csirke volna sűrűbben, — mondja Kele­men Sándorné, aki egy kis szép gyümölcsért szaladt át a szomszédból. — Meg ma­lacnak való 1 forintos krump­li. — Azt is tessék megírni — fordul hozzánk a most belé­pő Balogh Jánosné, — hogy nagyon szeretnénk, ha élel­miszert is árúsítanának itt. A Kisker, holt csak fél ha­tig, ez pedig este 7 óráig van nyitva. A hazatérő munká­sok itt vásárolhatnák meg a vacsorájukat. Elgondolkodunk a hallot­tak felett... Ez a, bolt is ugyanonnan kapja az árut, mint a cukorgyár!. Ott mi­ért nem lehet mindennap korán reggel friss árut kap­ni? Igaz, itt sem volt így még másfél hónappal ezelőtt. Ak­kor alakult magánkiskeres­kedő boltból fmsz egységgé ez az üzlet. S ha még azon az egy-két hiányosságon is segítenének az illetékes szer­vek, amelyekről a háziasszo­nyok beszéltek, tökéletes len­ne az élelmiszer és zöldség ellátás. K. E. SZOLNOK ZÖLDSÉG- ÉS GYÜMÖLCS ELLÁTÁSÁRÓL- RIPORTEREINK JELENTIK ­Megyénk valamennyi dolgozója büszke országoshíTŰ termelőszövetkezeteinkre, állami gazdaságainkra. E büsz­keség mellett jóleső annak tudata, hogy szocialista me­zőgazdasági nagyüzemeink termelési sikereikkel tettek szert országos hírnévre. Azzal, hogy mind több gabonát, gyümölcsöt, zöldséget, húst adnak az országnak. Mind többet — és mind olcsóbban termelnek. — Ha va­laki ezt tudva, olvassa riportereink piaci jelentéseit, va­lamit nem ért. Azt, amin a munkásasszonyok is bizo­nyára elgondolkodtak egy-egy gyengébben sikerült piaci napon bevásárlás közben: A megyében járva, magunk is látjuk, van sok zöld­ség, paprikg, paradicsom. A piacon, az üzletekben sok­szor még sincs elég. Ha van, nem mindig friss, legtöbb­ször későn érkezik. És az ára. Mondjuk meg őszintén: indokolatlanul magas. Ugyanis, ha nincs elég mennyi­ségű és jóminőségű árit a szövetkezeti vagy állami üz­letekben, bizony a magánkereskedők diktálják az ára­kat. f Nagyon őrülünk annak, hogy most a párfszervezetek kezdeményezésére összefogtak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Nagymennyiségű áruval jelent­keztek a piacon. Ez jó dolog. De egyben szeretnénk le­szögezni, hogy ez nem lehet végső megoldás. Termelő- szövetkezeteinknek ugyanis nem feladata a termelt áru piacra szállítása és eladása. Ez a legnagyobb dologidő­ben embereket von el a termeléstől, a legfontosabb fel­adattól. Nem is szükséges, hisz van erre megfelelő ke­reskedelmi apparátusunk. Joggal kérdezi a vásárló, ha van bőven áru a gaz­daságokban, van kereskedelmi apparátus is, miért vol­tak mégis zökkenők, nehézségek a zöldség és gyümölcs­ellátásban? Mondjuk meg őszintén: azért, mert a fel­vásárló kereskedelmi szervek nem álltak feladatuk ma­gaslatán. Riportereink jelentései arról is számot adnak, hogy ezek a szervek az utóbbi napokban lényegesen jobban oldják meg feladatukat. Ez is azt igazolja, hogy képességeik és eszközeik megvannak. Talán több gond­dal, felelősséggel, ahogy mondani szokás: szívvel-lélek- kel kellene dolgozniok. Ezt várja joggal a város lakos­sága — akik vásárolni szeretnének —. és a megye pa­rasztsága — akik azért termelnek, hogy munkástestvé­reik minél több, jobb és olcsóbb zöldséghez, gyümölcs­höz, húshoz jussanak. Amíg a fogyasztó alszik... Vajon kivel nem történt meg olyan eset, hogy estefelé betért valamelyik zöldség- gyümölcs vagy élelmiszer boltba, pár darab zöldpapri­káért, s a boltos sajnálkozva mondta: kifogyott kérem, de reggel kapunk friss árut. És reggelre,1 üzletnyitásra tényleg ott az áru, pedig zár­órakor még nem volt. Ho­gyan történik? ESTE 7-TÖL REGGEL 7-IG Elmúlt 6 óra. A kertészeti munkacsapatok befejezték a szedést; az uborka, paradi­csom, paprika, zöldség, ká­poszta ládákba, rekeszekbe rakva vár a tábla végén. Ha­zamennek a munkacsapat tagjai, csak egy ember iparad ott őrködni. Nemsokára te­herautó kanyarodik a 'ládák­ba rakott áru mellé, markos legények ugrálnak le róla. ők már a MÉK emberei. Ha elég nagy tételt ad át a ter­melőszövetkezet, tehergépko­csit küld érte a MÉK, sőt em­bereket is a rokadáshoz. S a megrakott teherautók Tisza jenő. Kőtelek, Homok. Csépa, Jászberény tsz-eiből elindulnak Szolnok felé. Csü­törtökön különösen sok árut igényelt a MÉK: fel kell’töl­teni a bázistelepet. SZOLNOKI BÁBEL A laikus előtt bábelinek tű­nik az a hangzavar, nyüzsgés, teherautók, ládák sokasága, ami a bázistelepen fogadja. Idő: este fél 10, Törőcsik Zol­tán kirendeltségvezető és Ko­vács Sándor főraktáros fogad­ja az érkező teherautókat. Ti­zenhat már befutott, a kapu­ban tülköl a tizenhetedik. — Több mint 60 ember hordja, cipeli, méri és rakja „stószok- ba” a tele ládákat, rekesze­ket. Egyre jönnek a megra­kott teherautók. Tizenegy óra is elmúlik, mire az utolsó fu­var beér. A főraktáros össze­adja a tételeket: 684 mázsa a2 esti forgalom. Készlet: 982 mázsa, közel 10 vagon. Ilyen mennyiséget ritkán sikerül egy nap megmozgatni. Most sem véletlen, gondos szervező munka eredménye. Kevés volt a boltokban az áru, többet kell adni. S amíg az eddigi napi kiszállítás 200—250 má­zsa volt,, péntek reggel 500 mázsát oszthattak szét az át­vevő telepeken. Közben megkeződött és egész éjjel tart a „kiszerelés”, az áru elosztása. Mindre ráír­ják, hova megy reggel. MIT SZÓLNAK A KERESKEDŐK Idő: hajnali fél négy. Rak­ják az első kifelé induló te­herautót. az fmsz piaci stand­jára megy. S aztán sorra a többi: 4. számú Kisker, bolt, 22. számú fmsz önkiszolgáló bolt, 121. számú csemege bolt. Korán kelnek az üzletvezetők is. Reggel 5 órakor már fo­gadják az árut Sörétes János a 9 es Kisker, bolt vezetője már háromne­gyed ötkor felhúzta a redő­nyöket. Még negyedhat sincs, máris több, mint 5 mázsa gyü­mölcsöt, répát, gyökeret, ká­posztát vett át a kocsikísé- rőktőL — Nem baj, hogy korán kell ébredni, legalább friss árut adhatok a vásárlóknak. Hat óra előtt veszi át a portékát a 88, számú Kisker. bolt vezetője is. ő sem szá­mított ennyire. — Nem tesz semmit, — mondja — utcai standot állí­tunk fel és két helyen áru­lunk. Ugyancsak örülnek a korai és friss árunak a 4-es számú fűszer-csemege bolt­ban, meg a 24-es fmsz bolban is. Alig múlt hét óra, öt vagon zöldséget, gyümölcsöt hordtak szét a gépkocsik. S ha a teg­nap esti türelmetlen vásárló kosarával betér a boltba, ko­rán reggel friss, este leszedett árut vásárolhat. P. M. Üi leinek sem rossz... Néhány hete nyitották csak még a Héki Állami Gazdaság szolnoki zöldséges boltját. Bár kicsit félreeső helyen van —> ideálisabb lett volna a központi piacon, mint a csar­nokoknál — a vásárlók rövid idő alatt megszerették. Az ok: olcsón hozza forgalomba az annyira keresett zöldséget és főzelékféléket. A válasz­ték is bővebb, mint máshol. Csak pár sorban a tegnap reggeli forgalomról és árak­ról. A nyitásnál az ananász­dinnye mellett már talált a szépszámú vásárló uborkát 1,50-ért, káposztát 1 forintért, kelkáposztát 1,50-es áron, pa­radicsomot — kiváló minő­ségben —■ ugyanannyiért, a paprikát 3,50 forint kilónkén­ti áron. Vásárlóban nem is volt hiány; a háziasszonyok egy­másnak adták a kilincset. Amit sokan kerestek: a bur­gonya hiányzott az üzletből; a szokottnál később érkezett. Nyolc órára azonban már en- ,nek ellenére tetemes forga­lomról tanúskodott a kassza. Ez a módszer más gazdasá­goknak is javasolható, hi­szen a hékiek példája bizo­nyítja: zöldségboltot nyitni a megyeszékhelyen* nem rossz üzlet. E mellett azonban mást is meg kell említeni: az ársza­bályozó szerepet. Az, hogy a hékiek boltjában nincs 4 fo­rintos paradicsom, 5 és 6 fo­rintos paprika, mint a közeli magánkézben lévő zöldséges boltban, igen jelentős. Ehhez még csak az hiányzik, hogy a jelenleginél is nagyobb tö­megben kerüljön., piacra, az olcsó, friss zöldségára. .* Riadalom a kofasoron ­avagy: háziasszonyok öröme Szpmszédasszonyom elége­detten meséli: — Kintjártam tegnap a piacon. Tudod, korán, mig a gyerekek aludtak. így szok­tam. Bevásárlás után viszem a kicsit a napközibe „én meg megi^k dolgozni. Csak hát... tndod, hogy van az: drága a piac ilyen korán. Útközben számolgattam magamban: legutóbb még igen drága volt a paprika, nyolc forint a hegyes, tíz-tizenegy a töl- tenivaló, a paradicsomnak is négyötven volt kilója, az újburgonyát meg négyért kínálták. Szűkiben állok a háztartási pénznek, töpreng­tem, mit is vegyek, hogy jól járjál:... ~ No és? — Végighaladtam a ko­fasoron, érdeklődtem az árak iránt. A karfiolt négyért, a paradicsomot kettőötvenért, az uborkát háromért adták volna, a burgonya négy, a kel három forint. Majd leül­tem, amikor tizenkét forin­tot kért zöldborsóért egy terjedelmes nénike. Na Bözsi, Riadó! Riadó! Riadó! be fogják a háromnapi hi­degélelmet tartalmazó cso­magot, s védekeznek a szél ellen. E Szolnok, Tófenék utca, .ár- vízvédelmi telephely. A csen­des környék hirtelen meg­elevenedik. Kapu nyílik, egy­más után kanyarodnak be a gépkocsik. A vezetők már várják őket. Vezényszavak hangzanak az éjszakában, s öt perc múltán szokatlanul éles fénnyel villannak fel a reflektorok. — Szívd fel — nvújtózko- kodik Burányi Pál hangja, s ezzel egy ütemben derék- magasságig emelkedik a 16 . mázsás ngzótest, hogy fülsér­tő súrlódással „csókolózzék össze” a gépkocsi platójával. Arrábbf rohamcsónaktes- tet tesznek vigyázva a gép­kocsira. Amott zsáköt szá­molnak. 12 ezér kell belőle, hogy legyen mivel útját áll­ni. ha a töltés felett át akar csapni a víz. Csörrennek a hossztartók, a „pátria’’ leme­zek. Senki sem nézi az órát, nincs idő most arra, hiszen Miskolc körül áznak a gá­Július 23-án még semmi, s három nappal később a köz­bejött esőzésék után meg­áradtak az északi folyók. A Sajó, a Hernád emberemlé­kezet óta nem hömpölygetett partjai között annyi vizet, mint most. Áznak a gátak. A Miskolci Vízügyi Igazga­tóság árvízvédelmi • készenléti szakaszának dolgozói a par­tokon. Küzdenek az árral, az egyre emelkedő víz, ellen védik a gátakat. Miskolc alatt jár az árhullám... igazgatóság, Nagy Illés fő­mérnök az árvízvédelmi cso­port vezetője s Hegedűs La­jos főmérnök, az Árvízvédel­mi Készenléti Szervezet pa­rancsnoka. — Kevés a gépjármű — állapítják ,meg egyöntetűen. Az igazgatóságé mind előáll, s a kiadott riadó parancs alapján szállítja a gyüleke­ző helyre az embereket... laki, szaggatott mondatok­ban ... í~3~~i Este 10 óra. Habony János gépkocsivezető, a 4ees főút­vonalon száguld az igazgató­ság gépkocsijával Tiszapüs- pöki felé. — Az ottani gátőr már bizonyára riasztotta az embe- neket — gondolja, s gázt ad a kocsinak... A tanácsháza előtt embe­rek állnak. Felparázslik a ho­mályban egy-egy cigaretta? valaki ásítást nyom el. Fá­radtak. Egész nap a győze­lem Tsz. gabonáját csépel­ték, mert aratási szabadsá­gon voltak. Most Surányi Pál» a nehézosztag vezetője körül gyülekeznek. — Csak úgy emberek. — hallatszik Surányi szava. — ahogy szoktuk,.. Nincs idő folytatni, fék- csikordulás, s egy perc múl­va már indul is vissza Ha­bony János gépkocsija. Sen­ki sem szól az úton, kezük­ÜJ ütemesen kattog, a géptáv­író. — A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ügyele­tese, Szolnokon, nem kis iz­galommal betűzi a sorokat: — ... Riadóztassa és helyezze azonnal készültség­be a IX. Árvízvédelmi Ké­szenléti Szervezetet. További utasításig álljanak indulásra készen...” Este 7 óra. Villámgyorsan, száll szét. a hír a riadóterv szerint. Rövid idő múltán már tanácskoznak a szak­embereké Vasadi János, az LkJ 51-es Autóközlekedési Vál­lalat. A telefonnál Solymosi menetirányító: — Minden kocsink úton van. Valamikor az éjszaka érkeznek meg. Amit lehet megteszünk... A telephelyre érkezik Török János. Jóformán ki sem száll a kocsiból. Fordul, s az egész napi szolgálat után indul újra. Utána Mol­nár János kanyarodik ki a, telephelyről, majd a többiek is ... Árvízvédelemről van szó, Miskolcnál áznak a gá­tak — tájékoztatja őket va­gondoltam magamban — te itt ugyan jól kiköltekezel... — 'Ahogy ott töprengek, olyan dolog történt, hogy nyomban leesett a kofák álla. Jöttek egymás után a megrakott szekerek, teher­autók — a termelőszövetke­zetek portékáival. Paprika, paradicsom zöldség, káposz­ta, uborka dinnye, barack, alma — elárasztották a pia­cot. — Av tószegi „Dózsa" vagy három és félmázsa paradicso­mot, ugyanennyi zöldpapri­kát, közel hatszáz kiló ubor­kát, kétmázsa fejeskáposztát hozott be. Tőlük vettem zöldborsót is, mit gondolsz mennyiért? öt forintért. El­adtak vagy hétmázsa újbur- gonyát, szép egészséges, jó­fajta volt, kettőötvenért vet­ték tőlük. Elvihették haza a kofák a négyforintos burgo­nyát... Gyümölcsöt meg a kungyalui „Zöldmező” stand­ján vettem. Tíz mázsa sárga­dinnyével, hat mázsa görög­dinnyével jöttek a piacra, azonfelül • hoztak káposztát, paprikát, paradicsomot is... Hogy a dinye? A görög há­rom, a sárga négy forint, kistermelőknél négyötven. Így mesélt Bözsi a csütör­töki piacról. Valóban igen örvendetes dolog, hogy ott látjuk o termelőszövetkeze­tek elárusítóit, portékáit a szabadpiacon. Jelentős mér­tékben javul ezáltal a lakos­ság ellátása. Ezen a napon tizenhat termelőszövetkezet hozott be árut, s a jövőben rendszeresen találkozunk majd tsz-Éink zöldség- és gyümölcstermelésével . iminek szívből örül vala­mennyi háziasszony. R. E. tak, s az odavalók már küz­denek az árral... LÖ Hajnal. Röviddel múlt í óra. A gépkocsioszlop kika­nyarodik a telephelyről Egymás után sorolhak be a: Arany János utcába, a Víz­ügyi Igazgatóság elé. Még egyszer ellenőrzik: minder felkerült-e, ami a védelemnél szükséges. Hegedűs Lajos fő­mérnök, a szakasz parancs­noka jelenti, hogy a csoport felkészült az indulásra. Most nézik csak meg az órát: fél négy. A IX. Árvízvédelmi Ké­szenléti Szervezet két és fél órával a megszabott idő előtt felkészült az indulásra. íj... A géptáviró üteme­sen kopog;... fta emberein­ket váltani kell, vagv a hely­zet súlyosabbá válik, jelt adunk az indulásra ..” S ettől számítva négy óra múlva a Sajó, vagy a Hemád partján dolgozni kezd a sza­bász 59 tagja, hogy életeket, vagyont mentsen meg az ár­tól, a pusztító rémtől... N. L ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom