Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
I960. Július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 3= Tíz éve államosították a gyógyszer- tárakat Ma tíz éve állami megbízottak léptek be a gyógyszertárak ajtaján. Ezzel a gyógyszerészet is csatlakozott az egészségügy nagy állami hálózatához. Megalakultak a megyei ^ gyógyszertári központok és ezzel megalapozták a rendszeres és megfelelő gyógyszer ellátást, az egységes irányítást, a szakellenőrzést. Lehetőség nyílt a gyógyszertárak korszerű sítésére, fejlesztésére. Megszűnt az az állapot, amikor a beteg a szükséges gyógyszert vagy be tudta szerezni, vagy nem aszerint, hogy a gyógyszerész anyagi helyzetétől függően milyen készlettel rendelkezett. Megyénkben is szép eredmények születtek ezen a téren. Hetvenegy közforgalmú gyógyszertár működik az államosítástól kezdve, azóta még 24 kézi patika is létesült. Dúsan felszerelt megyei gyógyszerraktár biztosítja központilag a megfelelő orvosságokat. A megye gyógyszertárai 1950-ben 19 millió forint 1959-ben már 50 millió forint értékű gyógyszert szolgáltattak ki. Egyéb területen is szép fejlődést értünk el. Tíz év alatt 37 gyógyszertárt újítottunk fel, 29-et pedig folyóvízzel láttunk el. KÖNYVEKRŐL CHABROL: EGY EMBER. REL TÖBB Jean — Pierre Chabrol fiatal, realista írógeneráció élvonalához tartozik. A közelmúltban megjelent regénye életművében sorrendben az ötödik, magyar nyelven megjelent művei közötti harmadik helyet foglalja el Chabrol írói pályáját újságírással kezdte. A Francia- ország felszabadulása utáni években az Humanité szer' kesztöségében dolgozott. Első nagy siker aratott regénye a vietnami agresszióval foglalkozik (magyarul „Utol só patron” címmel jelent meg 1954-ben) második regénye a mai francia munkás fiatalság problémáiról szól. 1959-ben jelent meg magyarul („Varázsgömb”). Az „Egy emberrel több” egy francia partizáncsoport életéről szóló, színes, izgalmas és életszagú történet. Cselekménye azzal kezdődik, hogy a partizáncsoport kiszabadítja egy megszállott kisváros börtönéből a halálra ítélt hazafiakat. A partizánok véletlenül egy ismeretlen embert is magukkal visznek, akinek személyét csaknem a történet végéig homály fedi. Amikor megtudják, hogy egy halálra ítélt kéjgyilkos van személye mögött, már rájuk is szabadítja a németeket és a csoport néhány tagjának életével kell fizetnie. A regény — bár költött személyekkel, nem megtörMegjelent a Jászkunság 1960. évi második száma A TIT megyei szervezetének népszerű tudományos folyóirata második negyedévi számában igen sok érdekességet tartogat az olvasók számára. A „Szobrászok Szolnokon” című tanulmány nagy művészi alapossággal tárgyalja Szolnok három fiatal mesterének munkásságát, erényeit, hibáit. A történelmet két dolgozat is képviseli. Az egyik, dr. Kardosné Benke Irén tanulmánya egy eddig fel nem dolgozott témáról: Szolnok megye sajtójáról a felszabadulás első hónapjaiban. A másik egy szintén fel nem dolgozott dokumentum a szabadságharc idejéből, Komlóssy Lajos honvédőmagy kéziratos naplója a szolnoki csatáról. A mezőgazdaság iránt érdeklődők bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd a nagykúnsági műtrágyázási kísérletekről szóló alapos tanulmányt Ágh László tollából. A társulat életéről írt beszámoló és a Fórum egészíti ki a jólsikerült számot. tént cselekményt ábrázol — valósághű képet fest a németek által megszállt Francia- ország népének magatartásáról és minden áldozatra kész egyszerű fiairól. Bár a múltról szól: megmutatja azt is, mit vártak a háború utáni időktől az egyszerű franciák, s ezzel felveti a közvélemény előtt a mai Franciaország kérdéseit is ... SIMON LAJOS: TE ÜT... Simon Lajos az 1957 elején indult költői együttes tagja. Paraszt szülők gyermeke, fiatal tanító, majd vidéki újságíró, aki szelíd természetének törvényei szerint nézi az életet, csendes hangon regéli az élet örömeit. 1957 elején társadalmi mondanivalókkal gazdagodik költészete, éppúgy, mint a párt mellett ekkor felsorakozott fiatal generáció legtöbb tagjának esetében. A Tűztánc című antológiában és a vele csaknem egyidőben megjelent első kötetében feltűnést keltő lírai erővel, sajátos költői bájjal és emberséggel tesz hitet nemzedékének nagy programja, a kommunizmus ügye mellett. Ekkor már a fővárosban él,' de a város nem tölti el a falu iránti nosztalgiával, mint általában kortársait: ő otthon érzi magát benne. Ezért. írta róla egyik kritikusa, hogy költészetében és személyében a munkás-paraszt szövetség mindmélyebb megszilárdulását is szimbolizálja. Első kötetéért az idén József Attila díjat kapott. A közelmúltban megjelent második kötete is bizonyítja, hogy rászolgált erre az írói rangot jelentő kitüntetésre. A „Te út” címet viselő kötetben a szépen kezdődött költői pálya kiteljesedésének lehetünk tanúi. Már „Csillagnézés” című kötetében kibontakoztak azok a vonások, amelyekkel itt elmélyültebb formában találkozunk: — A melegszívű emberség, egyszerű, de magasröptű igényes nyelv, s a mai magyar valóság érzelmekkel átfűtött költői ábrázolása adják Simon Lajos költészetének alaptulajdonságait. Ladányi Mihály Félárút Pestig — és három deeit tisztán — Záróra, kérem, tessék fizetni — mondja a főpincér Gutenberg-téri Utasellátóban. A társaság felszedelőzködik, az asztalon csak pohár és ci- garettavéghalmaz őrzi emléküket. — Most hová menjünk? — teszi fel a sorsdöntő kérdést az ajtón kívül a hórihorgas. Valamennyien ezen töprengenek. Hol van az éjszaka küszöbén olyan hely, ahol nincs zenedíj és nincs záróra? Az autóbusz oldja meg a helyzetet: indul az állomásra. — Gyerünk az állomásra, — mondja az egyik és már fel is szállnak a buszra. Elindulok velük én is. Már régóta szeretném áttanulmányozni a szolnoki állomás éjszakai életét. Neoralizmus ? A busz megáll, belépünk az előcsarnokba és mintha valamelyik olasz neorealista filmben statisztálnék azon' túl. A nagy pókhálós csarnok egyik végében padok, rajtuk alvó várakozók. Lecsüngő karok, felrakott lábak. Ki szétterpeszkedik, ki összehúzódik. Egy kisebb várótermen keresztül lehet megközelíteni perront. A kisváróteremben az előcsarnokihoz hasonló a látvány. — Lehet itt aludni? — Fenét — morogja az egyik utas. Az egész Szolnok itt jár keresztül. Ajtócsapkodás,- tolongás, ricsaj. — Hol van itt egy nyugodt hely? — kérdezem egy vasuBírósági hírek KÉT korsó sór, két sebesült Fehér Mihály, a Kunszentmártoni Állami Gazdaság munkavállalója, május elején két korsó sört és három deci bort „tankolt” gyomrába, mielőtt kerékpárra ült. Italosán összetévesztette az út jobb oldalát a ballal és — szabálytalanul az utóbbin haladt. Vele szemben motor- kerékpáron közlekedett1 az ugyancsak beszeszelt Csajbók Ferenc, a Tisza Cipőgyár munkása. A két jármű összeütközött, vezetőik közepes sérüléseket szenvedtek. A szolnoki járásbíróság közlekedési tanácsa Fehér Mihályt hat hó, három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre. Csajbók Ferencet pedig hat hó javítónevelő munkára ítélte 15 százalékos bércsökkentés mellett. Az ítéletet mindketten tudomásul vették. „MEGHÁLÁLTA” A VENDÉGLÁTÁST Csikós Mihályt, ki inkább csavargott, mint dolgozott, 1957-ben közbiztonsági őrizetbe helyezték. Szabadulása után sem vállalt munkát, — csak olykor-olykor, alkalmilag. így vetődött Szolnokra, hol az állomás MÁV Utasellátó éttermében, megismerkedett Bendó Ignáccal. Ben- dó itallal vendégelte meg Csikóst, majd együtt távoztak. A spicces Bendó egy gödör szélén elaludt. Ekkor „hálás” vendége nemcsak pénzét emelte ki a zsebéből, de cipőjét is lehúzta. A tolvaj nem soká örülhetett zsákmányának; a rendőrjárőr még azon estén nya- koncsipte a Fenyő Étteremben. A szolnoki járásbíróság magánszemély sérelmére elkövetett lopás és közveszélyes munkakerülés bűntette miatt Csikós Mihályt —, ki felmentésért fellebbezett! — tíz hó végrehajtható börtönbüntetésre ítélte. c / A GYONAS eszköz az uralkodó osztály és a papok kezében — Válasz egy levélre — Általában nem szokás névtelen levelekre válaszolni, azonban egy fiatal lány olvasónk olyan levelet Irt nekünk, amelynek megírásánál természetszerűleg nem használhatta nevét. A levél arról szól, hogy házassága előtt a katolikus egyház szokásai szerint egyetemes gyónást akart végezni és ez alkalommal a gyóntató pap szemérmetlen kérdéseket tett fel neki, amelyek felháborították. Megkérdezi tőlünk, hogy szabad-e egy papnak Ilyen kérdéseket feltenni a gyónónak. Válaszunk a következő: A római katolikus egyház rendtartása szerint a gyónta- tónak nemcsak szabad, hanem kötelessége is kérdéseket feltenni, hogy kinyomozzon esetleges bűnöket, amelyeket a gyónó férfi vág-' nő nem vallott be, vagy amelyekről nem is tud, vagy esetleg szégyell bevallani. A latin nyelvű idézettől eltekintünk, csak magyar fordításban közöljük az idevonatkozó utasítást: „Szükséges, hogy a gyóntató ismerje meg körülményesen azt, ami jeleit ítélnie kell. Tehát mint szorgalmas és ügyes nyomozó bölcsen, mintegy ravaszsággal kérdezze ki a vetkezőtől, amit nem tud, vagy amit szégyenből el akar hallgatni Kémek a gyóntatószékben A gyónás a katolikus egy- náz álláspontja szerint szigorú titok ugyan, de ezt a papok egy része természetesen nem tartja be. Minden korban, mióta katolikusok vannak, a papok rendszeresen megszegték a gyónási titoktartást. A múltban az uradalmi cselédek olykor el-eltúlajdo- nítottak egy-egy kéve, vagy éppen egy-két kereszt búzát, hogy enyhítsék családjuk nyomorát és mentsék meg az éhezéstől gyermekeiket, vagy hazavittek egy fél zsák búzát az urasági magtárból. Ezt mint hívő katolikusok, bízva a gyónási titoktartásban, meggyónták. Nos, a gyóntató papok csaknem minden esetben azonnal jelentették a földesúrnak, vagy az egyházi birtok intézőjének a lopást és erre az illetőket csendőrkézre adták. Persze a csendőrök kegyetlenül megverték és több esetben nyomorékká kínozták a szerencsétleneket. Tudjuk azt is, hogy Mussolini fasiszta rendszerében a papok a politikai „bűnöket” igyekeztek kinyomozni ^szorgalmasan é ügyesen”, hogy aztán a kormányzatnak jelenthessék. Ilymódon a fasiszták számos olasz hazafit végeztek ki éppen a gyónási titkok elárulása útján. Tehát a gyónás is, mint lényegében az egész vallás, mint minden vallás, az uralkodó tőkés és földesúri osztály egyik eszköze uralma fenntartása érdekében. Bizonyos, hogy mintét.” den katolikus országban a papok különösen „szorgalmasan és ügyesen” törekedtek arra, hogy a politikai szervezkedést kinyomozzák. Kémei voltak és ma is kémei a reakciós és népellenes rendszereknek. Mi sem természetesebb azonban, minthogy a gyóntató papok a maguk céljaira is kihasználták a gyónást, azt a roppant hatalmat, amit a hit és az egyház ad kezükbe. Ez legmeggyőzőbben éppen a névtelen levélben felvetett kérdésből derül ki. Joga van-e a gyóntatónak szemérmetlen kérdéseket is feltenni a gyónó nőnek? — kérdezi levélírónk. Ismételjük, nemcsak joga, hanem kötelessége is. „Feneketlen mélységű • • r jt# örvény A nőtlen pap, akiben tombol a szekszualitás, a legtöbb esetben különös élvezetét találja abban, hogy nőgyónójának nemi kapcsolatait, vágyait és cselekedeteit kikérdezze. Ilymódon a legszemérmetlenebb kérdéseknek is alávetheti a szerencsétlen nőt, aki a gyóntatószékbe menekül, hogy feloldozást kapjon tényleges vagy képzelt bűneitől. Egy 25 éven át gyóntató pap, Chiniquy Charles így ír erről: ,,... a szegény, védtelen lánynak teste-lélke oda van dobva a pap hatalmába, hogy vizsgálja meg minden bűneit, még azokat is, melyekről szegény feje talán maga sem tud, vagy amelyeket a szégyen miatt el akar titkolni... Mily tisztátalan és feneketlen mélységű örvény fe- .ett kell a lánynak egyedül a pap társaságában áthaladnia, míg az kikérdezi minden bűnei felől, még azokról is, melyeket nem ismer, vagy amelyeket talán szégyenkezésből el szeretne titkolni. Ki képes leírni egy félénk, becsületes fiatal lány meglepetését, szégyenét, ijedelmét, ha először avatják be azon kérdések által abba a gyalázatba, amelyeket még a bordélyházak- ban sem ismernek!”a... a gyóntatót lelkiismerete kötelezi gyanakodásra, hogy a gyónó nőnek talán más titkos, szégyenletes sebei is vannajz. Igen, tíz eset közül kilencben kötelezve van és neki mindig szabad feltételezni a nőről, hogy nem merte azokat feltárni! Akkor az egyház utasítása szerint neki kötelessége rávenni a nőt, hogy engedje meg, hadd kutassa ki szíve-lelke minden szegletét és tudakozódjék gyalázatai, tisztátalanságai, piszkos, szégyenletes és elmondhatatlan ügyei felöl. Az ifjú pap jól be van gyakorolva abba az ördögi mesterségbe, hogyan hatoljon be bűnbánója akarata ellenére is annak szíve, lelke legtitkosabb rejtekeibe.” „A pókháló" A legtöbb pap ezt meg is teszi. Ezentúl a gyóntatószékek árnyékában az alkalmat felhasználják arra, hogy szerelmi viszonyt létesítsenek a nekik tetsző gyónó nőkkel. Debrecenben még sokan igen jól emlékeznek arra, hogy a felszabadulás előtt a Svetits- ben egy fiatal lány éppen a gyónás útján szerelmi viszonyba lépett gyóntatójával és teherbe esett tőle, öngyilkosságot követett el. Természetesen az öngyilkosság ritka volt az ilyen lányok között is, mert a gyóntató felhasználta a vallás minden eszközét, hogy áldozatát megnyugtassa, amint hogy ezeket az eszközöket használta fel arra is, hogy áldozatát megkaparintsa. A már idézett Chiniquy így ír errőlj „A gyóntatószék olyan, mint a pókháló. Mennyi gyanútlan légy leli halálát a ravasz ellenség karmaiban, midőn éppen pihenést keresne! Mily kevés menekül meg tőle. És ezek is csak kétségbeesett küzdelem után. Nézzétek az álnok pók mint leskelődik sértetlenül a gyóntatószék homályos szegletében. Mily mozdulatlan és mily türelmesen vár az alkalomra! De nézd azt is, hogy mily gyorsan megkötözi áldozatát selyemszerű finom hálójával és mily könyörtelenül szívja ki vérét és semmisíti meg életét.” Igazán csodálni való dolog tehát, hogy még ma is akadnak nők, akik alávetik magukat a gyónás megaláztatásainak és az is, hogy a férfiak tűrik, hogy a feleségük vagy fiatal lányuk ki legyen szolgáltatva egy szemérmetlen és kíváncsi férfi faggatásainak. örökre megszűntek már a mi hazánkban azok a viszonyok, amelyekben a társadalmi elnyomás végtelen keserűségében a véget nem érő szenvedések és nyomor által sarkallva, a kilátástalan élet borzalmai között a derék férfiak és az elnyomott nők menekülést óhajtva, enyhülést keresve a vallás bódulatába menekültek, de enyhülést ott sem találtak. Ez az idő örökre elmúlt. Ma már minden nő előtt feltárult az élet egész teljessége, minden szépsége és roppant változatossága, emberi méltóságát mindenki megőrizheti. "—fi. h tas uniformisba öltözött embertől Az étterem felé mutat. Talán ott. Az étteremben már javában otthon érzik magukat előbbi utitársaim. Az egyik torkaszakadtából bömböl egy „hallgatót”. A pincér odakapja a fejét, de nem ér rá csendre inteni a zajongót, mert közben befutott egy vonat és szinte csüngnek rajta a vonattól beszaladók. A levegőben kezek, tízforintosok és sörösüvegek. Gyorsan, mert a vonat megy tovább! Ide is egyet! Nyüzsgés, kiáltozás, káromkodások. A peronon hasonló a helyzet. Még három italmérés várja kint a szesztestvéreket: az állomás-épület két végénél és a peron közepén, ösz- szesen tehát négy helyen találnak az állomás területén az italozók atyai gondoskodásra. Keressük fel végre a kul- túrvárótermet. — Hol van a kultúrváróterem, kérem? — A holdban ... Megtudom aztán, hogy közelebb is találok ilyet: Pesten és Kisújszálláson. Gyorsan egy kis közvéleménykutatást végzek az ülőhely hiányában ácsorgók között. Egy fiatalember újságot olvas mellettem. — Hová utazik? — Budapestre. — Mennyi időt tölt itt a2 állomáson hetenként? — Ugy három;órét. — Ha volna itt is kultúr- váróterem, felkeresné? — De mennyire! Van természetesen a megkérdezettek között olyan is, aki még nem tudja, mi fán terem a kultúrváróterem. De neki sem tetszik ez a zajos, csúnya, sötét várakozó. Ugy tudjuk, hogy a közeljövőben nem kerül sor a. szolnoki állomás újjáépítésére, kibővítésére. Jó volna azonban, ha a MÁV igazgatósága mégis találna valamilyen megoldást egy kultúrváróterem létrehozására. Az új váróterem —* amit csak a peronról lehet megközelíteni, de amelyiknek létezéséről egyelőre az utazóközönség nem tud, mert sehol sem jelzi semmi, hogy ez is létezik — nagyon jó kultúrváróterem lehetne. Még csak annyit: az országban mindenfelé találkozunk azzal a törekvéssel, hogy a várótermek kellemesek legyenek. Lassanként megszüntetik az italboltokat, talponállókat is. Jó volna, ha ezekkel a törekvésekkel a szolnoki állomáson* e jegykiadással kombinált „talponállóban” is találkozhatnánk. L. M. Minél gyorsabb... ü. annál hatásosabb a 14/1960. sz. tvr. alkalmazása. Mint ismeretes, ez a rendelet egyes bűncselekményeket a bíróság hatásköréből a sza-' bálysértési előadók hatáskörébe utalt Helyes alkalmazása lehetővé teszi, hogy a rendbontást gyorsabban követhesse a megérdemelt, nevelő hatású büntetés. Az újszászi Gáspár Lászlót alperesként idézte meg e hó 18-ára a szolnoki járásbíróság. Az ugyancsak újszászi Rácz Barnabás arra a tárgyalásra a felperest, feleségét kísérte el. A tárgyalóteremből távozva Gáspár és Rácz előbb összeszólalkozott* — majd ütlegekkel támadt egymásra. A lármára elősiető bírósági dolgozók, várakozók választották szét őket. Ügyükben már három nap múlva ítéletet hozott a szabálysértési előadó, ki mind- kettejüket 10—10 napi elzárásra ítélte garázdaság miatt. Az elítéltek büntetésük kitöltését azonnal megkezdték.
