Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Július M­Utóirat a jászsági tsz elnököknek Nyílt levélben fordultam a Szolnok megyei Néplap július 14-i számában Jászladány és Jászkisér termelőszö­vetkezeti vezetőihez. Arról volt szó, egy községgel arrébb, Jászapátin, kitűnően halad a tarlóhántás, Jászkiséren és Jászladányon pedig elszomorítóan lemaradtak, sőt a haj­landóság sem mutatkozott meg, hogy utólag rákapcsolja­nak. Azóta több mint egy hét telt el. Elég idő . arra, hogy helyrehozzák a mulasztást. Történt-e változás az említett termelőszövetkezetek­ben azóta? Erre kíváncsian ültünk kocsiba Major Miklós elvtárssal, a jászladányi községi tanács elnökével. Az Üttörő Termelőszövetkezet határának vettük irá­nyunkat. A központi tanya körül, a kőút oldalán jobbra is, balra is nagy tábla talaj munka fogadott. A gép már messzi járhat innen, utána a tárcsázás, tarlóhántás és a szántás bizonyítja ittjártát. ötvennyolc holdas őszi árpa, 55 holdnyi tavaszi árpa nyári talajmunkájának gondját vetette el az Üttörő Termelőszövetkezet saját DT-je. S aztán újfent tarló következik. Egyiken még búza­keresztek sorakoznak, a másikon a behordó járművek nyoma látszik, s a harmadikon a kaparék vár még csu­pán villásra. Jöhetne valamennyire a szántógép. Miért nem jön? Erre később kapunk választ, összefutunk a határból hazatartó Nyitrai József mezőgazdásszal. Tőle tudom az Üttörő saját gépével akarja elvégezni minden talpalatnyi tarló nyári munkáját. Dicséretükre szólva, példásan szervezték meg a DT munkáját. Két mű­szakban dolgozik, napi 17 holdas teljesítménnyel. S hozzá még kifogástalan munkát végez. Saját szememmel lát­tam, 28 centiméter mélységű barázdát mértünk, utána. Azt nem vitatom, precízebben, lelkiismeretesebben dolgozhat a saját DT, mint a gépállomás bármely trakto­ristája, traktora. Ámde az Üttörő 820 hold kalászos terü­letét egy gépre bízni, csöppet sem okos dolog. Kétszáztíz hold közép- és mélyszántásuk van eddig együttesen. A 17 holdas teljesítmény ideális állapotokat vesz figyelembe. Mi lesz akkor, ha az időjárás is, más is akadályozza a mun­kát? Nyilvánvalóan fűhöz-fához kapkodás. Nem célom, minek is tenném, hogy az Üttörő vagy bármely termelőszövetkezetet, ismét tollhegyre tűzzek. S ezt azért se csinálnám, mert a határ képe mutatja meg, van változás Jászladányon is. Igaz, sokan megsértődtek a múltkori írás miatt. Éppen az egyik jászladányi szövetke­zeti elnök messzire ment, elragadtatta magát kifejezései­vel pénteken a járási tanácsnál tartott megbeszélésen, a cikk íróját illetően. Pártszerűtlenül járt el. S én akkor járnék el hozzá hasonlóan, ha most utólag csak rosszat, vagy csak jót írnék a jászladányi termelőszövetkezetek vezetőiről. Hol is tartanak most? A jászladányi határ egybeesik a jászkisérivel. A dű- lőutakon kanyarogva állapítottuk meg Major elvtárssal: ott bizony több a fekete terület, mint Ladányon. Később este magam győződtem meg róla. Jászkiséren már nem tudják kielégíteni gépekkel a termelőszövetkezeteket. A Táncsics Termelőszövetkezet 1900 hold learatott területé­ből, majd 1200 holdon elvetette a nyári talajművelés gondját. A jászkiséri elvtársak meggyőződtek a tarlóhán­tás, a nyári szántás fontosságáról. Becsülettel azt teszik, amit a szövetkezeti gazdák érdeke megkövetel. Egy hét alatt, nagyon helyesen, hátatfordítottak eddigi szemléle­tüknek, s számokban mérhetően is szépen előre jutottak. Nem tenne jót a jászladányiaknak, ha ki nem mon­danánk: még mindig nem tartanak ott, ahol tartamok kellene. A 6000 hold tarlóból 1000 holdat szántottak fel, vagy tarlóhántottak meg. Több, jóval több, mint az egy héttel ezelőtti arány. S másabb, biztatóbb az elgondolás is. De még nem egyértelműen. Nem akarok újra neveket felhozni, úgyis tudják, kiről van szó. Azzal érvel, őszig még van idő beérni a talajbaktériumnak. Egy perc idő sincs hátra. Egy perc alatt sokat veszít­het a termelőszövetkezet Folytassák azt a munkát, ami­ben a jászapátiak, most már a jászkisériek is megelőzték őket, s a ladányiak is hozzákezdtek. Mégpedig lemara­dásukhoz mérten a lehető legnagyobb gyorsasággal. BORZÁK LAJOS A Népfront a mezőgazdaságért Pedagógusok, kisiparosok a gabouafoldeken EGÉSZ TÁRSADALMUNK felelősséget érzett aziránt, hogy segítse szövetkezeti pa­rasztságunkat. A Népfront bi­zottságok is sorompóba áll­tak: szerte a megyében szer­vezték, mozgósították a tár­sadalmi erőket Vizsgálva a Népfront bi­zottságok tevékenységét, — megállapíthatjuk: ezekben a sorsdöntő napokban eredmé­nyesen támogatták mezőgaz­daságunk fejlődését. Kun- szentmártonban például a A túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezetben 300 méhcsalád szaporítja a szö­vetkezeti gazdák jövedelmét. A szövetkezeti gazdák és ve­zetők úgy határoztak, rövid időn belül félezer családra gyarapítják méhészetüket. — Ezzel az ország legnagyobb szövetkezeti méhészet cím tulajdonosai is lesznek. A megyében szépen fejlő­dik a termelőszövetkezetek méhészete. Ebben a i évben 11 termelőszövetkezet létesí­földművesszövetkezettel kö­zösen 25 tagú növényápoló brigádot hoztak létre és húsz hold kukorica művelését vál­lalták. A gondjaikra bízott növényeket háromszor ka­pálták meg kifogástalanul. A tiszabői népfront bizotság is érezte felelősségét a fontos feladatok megoldásáért. A lé- lekszámban közepes község száz olyan aktívát mozgósí­tott társadalmi segítésre, akik nem dolgoznak közvet­tett nagyüzemi méhészetet. A megye 65 termelőszövetkeze­tében 3500 méhcsalád, 35.000 kilogramm mézet termel eb­ben az évben. Vasárnap Szolnok és a kör­nyező megyék termelőszövet­kezeti méhészei, mintegy szá­zan látogatták meg a mező­túri Uj Reménység és a Ber­csényi 70, illetve 80 családos méhészetét, majd a túrkevei Vörös Csillagban a termelő- szövetkezet elnökének elő­adását hallgatták meg. lenül a mezőgazdaságban; — Amikor a növény fejlődése megkívánta, kint dolgoztak a Búzakalász Tsz 30 holdas ku­koricatábláján. Jánoshidán a pedagógusok és a kisiparosok fogtak szerszámot a kezük­be és 40 hold kukoricavetést tisztítottak meg a gyomtól. KÖVETÉSRE MÉLTÓ szép munkával rukkoltak ki a kun- hegyesi járás népfront elnök­ségei is. Az aktivisták még a kalászosok érése előtt felke­resték az üzemek és vállala­tok dolgozóit és közösen ta­nácskoztak a segítségadás módjáról. Látva a támogatás szükségességét 500 dolgozóból alakítottak társadalmi mun­kabrigádokat. Ma amikor már az aratás végénél tarta­nak 517 hold kalászos levágá­sát írták a javukra. Különösen figyelemreméltó az a jó együttműködés, ami Kunmadarason bontakozott ki a gabona betakarítás sors-. döntő napjaiban. A pedagó-1 gusoktól kezdve a tanácsi j dolgozókig 258 hold kalászost arattak le. 46 holddal többet, mint amire eredetileg vállal­koztak. Csak az erdőgazda­ság és a vízőrök együttesen 120 hold kalászost vágtak le. A kisipari termelőszövetke­zetek dolgozói 72 hold búza betakarításánál segédkeztek. Erejükhöz mérten munkál­kodtak a pedagógusok is. A levágott kalászosokból 360 keresztet raktak össze. A KUNMADARASIAK erőfeszítéseit követték másutt is a megyében. A kunhegye- si népfront bizottság például 87 hold kalászos társadalmi aratását szervezte meg, a kungyalui népfront elnökség száz termelőszövetkezeten kívül álló dolgozót hívott se­gítségül. Kunszentmártonban valóságos hangvabolyként lenték el a Búzakalász Tsz földjét a munkások; Egyet­len nap alatt ezer keresztet raktak össze az acélos sze­mekkel telt kalászokból. — Csak a dicséret hangián szól­hatunk a iászárokszállási kis­marosokról is, akik napi fela- dataikan túlmenően 60 mun­kanapot dolgoztak a mező- gazdasági nagyüzemek javá­ra. A NÉPFRONT bizottságok munkájának sokrétűségére az is jellemző, hogy népszerűsí­tik azokat, akik a legjobb munkát végzik. Jászberény­ben például a népfront bi­zottság négy tablót készíte­tett és azokat a város for­galmasabb pontjain helyez­ték el. Ezeken szemléltetik a patronáló üzemek segítsé­gét, a közös gazdaságok ered­ményeit. Kunszentmártonban a népfront és a tanács ver­senyhíradót rendszeresített és azokba teszik közzé a beta­karítási munka legjobbjait. E. S. Az élenjárók között Gombos Ignác, a Cibakház! Gépállomás traktoristája a nagyrévi Haladás Termelőszövetkezet gabonáját aratja. Régen túljutott a félezer hold aratáson. A túrkevei \örös Csillag termelőszövetkezetben van Szolnok megye legnagyobb üzemi méhészete Tailóhántási mozgalom indult Augusztus 30-ra befejez­zük a nyári talajmunkát A gépállomási párttitkárok tanácskozásán hangzott el először. S azóta gyűrűzik to­va. A Jászkiséri Gépállomás már hozzá is látott a moz­galom megszervezéséhez. — Jelszóvá lett: mozgalommá érett. .Nincs is semmi akadá­lya megvalósításának, némely termelőszövetkezeti vezető makacsságán kívül. A gépi lehetőség adott. Kétezerhét- százhuszonkilenc G—35-ösnek megfelelő traktor állomány­nyal rendelkeznek a megye gépállomásai. Ebből 720 csé­pel, 570 szállít és 160 traktor silóz. Tehát 1300 traktornak majd 40 napja van még 250 ezer hold tarlómunka elvég­zésére. Ha naponta csak hat és fél holdat végez el egy-egy traktor, akkor is 300 ezer holdnál többet művelhetne meg. Leszámítva a gép ki­esést, műszaki hibát, egyéb akadályozó tényezőt, akkor is vígan készen vagyunk határ­időre a tarló munkával. Mi kell ehhez? Egy olyan preciz kampány­terv, amilyet a Kunszent­mártoni Gépállomás is ké­szített. A Kunszentmártoni Gépállomás feldolgozta, van 103 erőgépe, ebből 36 szánt jelenleg. El kell végezniök 14.853 hold mélyszántást. — Naponként 371 holdat tudnak elvégezni gépeik, s így nem augusztus 30-ra, hanem au­gusztus 20-ra készen lesznek; Termelőszövetkezetenként meghatározták a szelevényi Szikra nyári talajmunkáinak elvégzéséhez 29, a Kossuth- éhoz 39, a csépai Uj Élet Tsz- ben 20 munkanap szükséges még. Számításba vették, hogy a 32 cséplést végző erő­gép éjjeli műszakban tarlóra vonulhat és besegít a szántó­traktoroknak. Ugyancsak ezt tehetik a nappal szállítást végző gépek is. Ajánlatos: ilyen munkater­vet a megye mindert gépál­lomása készítsen, a termelő- szövetkezetekkel közös meg­egyezéssel. s e kampányterv legyen az új mozgalom nap- ról-napra következő felada­taink. gyűjteménye. S végül a nyári talajmű­velési mozgalom meghatáro­zásához elengedhetetlen, hogy szívvel, lélekkel csinál­ják a traktorosok, segítsék a termelőszövetkezetet. HIIIIIIIIIHilliillilllllHMIIIIIIIIIIIillllllHlimir TÁVIRAT Megyei Néplap Szolnok Értesítjük az elvtársakat, hogy termelőszövetkezetünk 1960. július 22-én teljesítette az állam iránti kötelezettsé­gét. . Haladás Termelőszövetkezet Alattyán Határidő: TEGNAP Kis történetek az öntözésről Égzengést nagyobb meg­könnyebbüléssel még aligha hallgattak megyénk szövet­kezeti gazdái, mint a csütör­tök délutánit. Enyhült végre a többhetes kánikula, kiadós záporeső vert végig csaknem a megye egész területén. — Mint súlyos betegnek a vérátömlesztés, úgy jött az eső a kukoricára — jegyezte meg találóan Vedrődi elvtárs, a megye főagronómusa. Ami­kor eleredt az eső, sok tsz elnök, agronómus is felsza­badultan sóhajtott, tán még „hál’ istennek”-et is emle­gettek, gondolván, hogy most már nem kell öntözni, s ők, akik sokáig késlekedtek, ha­logatták, most majd kezüket dörzsölgetve kajánkodhatnak: — Megúsztok. Megspórol­tunk egy csomó költséget. Az idő, lám minket igazolt. Korai volt az örömük, mert a zápor — szokásához híves — amiben gyorsan jött, úgy el is vonult. Néhol három, máshol tíz, megint másutt 20 milliméter eső esett, de semmiképpen sem elég. Sajnos. így hát az ön­tözést folytatni kell, s a ha­táridő: tegnap. Azaz már teljesíteni kellett volna az öntözési terveket. Ez lenne a legjobb, de az is jó, amit még egy-két héten belül megöntöznek. Kenderest patópálok A kenderes! Haladás Tsz 140 holdas kukoricatábláján már három hete kihúzatta a Bánhalmi Állami Gazda­ság az ideiglenes csatorná­kat. Három hét óta ásít víz után a megrepedezett csa­tornafenék és a lankadóle­velű kukorica. No, csütörtö­kön végre megindult a taj­tékos iszapszürke víz. Azért csak három hét után, mert a gépállomás motorja elrom­lott, s a tsz vezetői nem na­gyon törték magukat másik után. Aztán lett motor, de hiányzott egy kb. 8 m. hosszú átvágás, ami a főcsa­tornából a szivattyúhoz jut­tatja a vizet. Végül a Kun- hegyesi Gépállomás főmér­nöke és három szerelője ásta ki két szövetkezeti gazda közreműködésével. Persze legjobb lenne az esőre várni, vagy karbatett kézzel nézni, amig a gépállomás megépí­ti az öntözőtelepet, rávezeti a vizet a területre és lesni, hogy sarjad a növény. Ez már igen Határszemlén történt. A megyei főagronómus meg- megállt a kukoricatáblák mellett. A legtöbbnél fejcsó­válva mondta: — Elég jó, csak ritka. Nincs meg a kellő tőállo­mány. Legfeljebb 8—10 ezer. Megint másutt: — Itt is maximum tizen­kétezer lehet. A tiszaőrsi Búzakalász földjén megállva végre meg­elégedetten szemlélődik egy öntözött kukoricatábla mel­lett. — No, ez már jónak ígér­kezik. Itt úgy látom megvan a tőszám — mondja és be­csörtet a zöld dzsungelbe. Alig tűnik el, izgatott han­gon hívja utitársait: — Gyertek csak, ilyet még nem láttatok tsz terü­leten. Valóban nem. Hihe­tetlenül sűrűn állnak a ku­koricaszálak. A főagronómus becslése szerint megközelíti a 30 ezret. — Ez már döfi, — mondja megnyugodva, majd hozzá­teszi: — minél több ilyen silókukoricát szeretnék látni. Kishitű kunhegyesiek A kunhegyesei járásban sokfelé állnak az öntözőmo­torok. A gépállomás nem tudja kielégíteni az egyre szaporodó igényeket. Pedig van motor, csak éppen nem jó. — Miért? — tették fel illetékesek a kérdést. A gép­állomás főagronómusa kije­lentette: — Mert nem javítottuk ki a motorokat. Azaz ötven- ből csak harmincat. Nem hittük, hogy az öntözési tervből lesz valami. Pedig mintha jelentett volna ilyesmit a gépállomás: — Minden gépet kijavítot­tunk. Nos, az öntözőmotorok is idetartoznak. A gépállomás hanyagsága miatt nem ka­pott eddig vizet a kunhe- gyesi Lenin Tsz közel 100 hold berendezett kukoricája, cukorrépája. Ezért áll három a kunhegye,si Táncsics Tsz négy öntözőmotorjából. Hiba az is, hogy a tsz-ek nem szerződtek idejében szívatómötorra, de ezesetben a nagyobb mulasztás mégis a gépállomást terheli. Alit tud a józan paraszti ész? Öröm végigjárni a kunhe- gyesi Vörös Október Tsz te­rületét. ötszáz holdon folyik a víz. Fekete barázdák hú­zódnak a zöld vörösheretáb- lákon és a kukoricasorok között. Motorok guggolnak a csatorna partján és ontják a vizet. TalajszintezésrőL, mérnöki munkáról kérdeztük Andrási Lászlót, a tsz egyik agronómusát. Nem kis meg­lepetésünkre így válaszolt: — Nem volt itt semmilyen mérnöki munka. A mi pa­raszti eszünkkel úgy gondol­tuk, hogy ahol partosabb a terület, ott húzzunk egy csa­tornát és abból az alacso­nyabban fekvő részre magá­tól is lefolyik a víz. Eddig 623 holdon huzattuk ki a csatornákat, ötszáz holdat már meg is öntöztünk, de összesen ezret akarunk. Dicséret illeti Szabó Mik­lóst, a tsz elnökét, meg a vezetőség többi tagját. Nem tétováztak, nem vártak ter­vezésre, szórófejes berende­zésre, hanem hozzáfogtak ás csinálták. A határidő: teg­nap. Az idejében végzett ön­tözéssel még jelentősen tud­juk fokozni a terméshoza­mokat. Patkós Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom