Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-23 / 173. szám

1960. Július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T L Üzíetvontas nélkül Kalászol a rizs a Bánhalmi Állami Gazdaságban Szpisák elvtárs — mi ta­gadás — nem nagyon szívle­li az újságírókat, kelletlenül szegődik kísérőnek. Érthető, annakidején, a hűtőszekrény­gyártás megindításának kez­deti szakaszában sok prob­léma volt gyármányaikkal. — Nem lesz ez mindig így, — mondotta Szpisák elvtárs. — s elkezdte ecsetelni, mi­lyen terveik vannak. Hivata­los egyén lévén — ő a hűtő- szekrényüzem vezetője — a kereskedelem s, rácsapott” nyilatkozatára^ s máris szebb, jobb hűtőszekrényeket követelt, pedig a régiek tö­mege akkor még raktáron volt. A vásárlók ugyanígy. Micsoda üzletrontás! — vé­lekedtek a felettesek, s ala­posan megmosták Szpisák elvtárs fejét, mondván, hogy a cikkeiket nemcsak gyárta­ni, hanem eladni is kell. Igaz, idegenkedésre most- már kevés alapja van. Nem tudnak annyi hűtőszekrényt gyártani, amennyit kérnek tőlük. Pedig termelésüket 1959 első félévéhez viszonyít­va több, mint másfélszeresé­re növelték. S a minőség ja­vult-e? A „néma" átvevő — Kérdezze meg erről Nagy elvtársat a RAVILL átvevőjét, ő a legilletékesebb nyilatkctzni ebben az ügyben. — A főnököm engedélye nélkül nem nyila tkozhatom, — hangzik a meghökkentő felelet. Ennyi erővel tehát néma embert is faggathat­nánk, Szpisák elvtárs azonban nem hagyja annyiban a dol­got. “ Mostmár azért nem ve­szekszünk annyit, <—• provo­kálja a választ. — Nem, persze; hogy nem. Volt olyan idő, mikor úgy jöttem le: „jajj, mi lesz már megint.’*. Mert a vásárlók érdekében a gyár legnehe­zebb helyzetében is meg kel­lett követelni a jó minősé­get. Sokszor kellett vitázni, veszekedni, bár 'nem hara­gudtunk különben egymásra. Most meg a legnagyobb örömmel jövök ide. Mostmár többnyire csak a szállításnál akad probléma. Mázsás súly egy-egy hűtőszekrény, köny- nyen leejtik, meg aztán az utak se valami jók. S érzé­keny áru ez, szinte annyira, mint a televízió. — Köszönjük, 5,nyilatko­zat” nélkül is kielégítette kí­váncsiságunkat. Épül a klímához — mostmár belső berende­zését szerelik. Előtte hosszú sorban tetszetős hűtőszekré­nyek, fehér sorfala csillog. Átadás előtt s,bemérik” őket, megvizsgálva, hogy megfe­lelnek-e a követelmények­nek. Most még külön-külön nézik mindegyiket. Ha elké­szül a klímaház, akkor „tró­pusi hőmérsékletet” teremt­ve, a várható legmagasabb igénybevételnek teszik ki a gyártmányokat. — S a munkások, hogy bírják majd az ottani leve­gőt? — Külön épül egy fülke, ott lesz a központi kapcsoló­tábla. Arról leolvashatják majd, hogy melyik szekrény nem felel meg az előírt kö­vetelményeknek. Egyszerűbb, s pontosabb lesz tehát a „berendezés”. Öntevékenység mindenben — Akármelyik alkatrészét nézzük s hűtőszekrényeknek, mindegyik gyorsabban, s fő­leg tökéletesebben készül, — újságolták az üzemben, s erről magam is meggyőződ­tem. Az egyik üzemrészben a közelmúltban megvalósí­tott gyártás-technológiát mu­tattak be; műanyaggal von­ják be a hűtőszekrény polca­it. A munka — első látásra is — egyszerűbb, gyorsabb, mint a régebben alkalmazott krómozás. Legalább három­negyedével csökkenti a meg­munkálási időt, s amellett higiénikusabb, jobb a tárolá­si lehetőség ezáltal a szekré­nyekben. A különböző sav és hőhatásoknak ugyanis a kró­mozott anyag sem áll annyi­ra ellent, mint a műanyag­gal bevont. A munkafolya­mat csupán annyiból áll — magyarázta az egyik fiatal vegyész — hogy a felmelegí­tett fémre műanyagport fú- vatunk, ott megolvad, s erő­sen rátapad. Az öntevékenységre, jobb­ra való törekvéssel, máshol is találkoztam. Tóth József, ajtó-csoportvezető például örömmel újságolta: — Felajánlottuk, hogy 96 százalékra növeljük az első osztályú termékek arányát, s már 97-nél tartunk. Az­előtt 1000—1200 ajtóból 60— 70 nem felelt meg a köve­telményeknek. Ma már ugyanannyi ajtóból alig talál néhányon kivetnivalót. Aztán sokmindent mutat­tak még; praktikus — álta­luk készített — szerszámo­kat, tökéletesebb hegesztési eljárást. S még egyre fel­hívták figyelmemet: arra, milyen sokat jelent a be- gyakoroltság. A fiatal Baráth Éva ex'centeren például szin­te olyan gyorsan dolgozik, mint az automata. Idős szakemberek is csodálják munkaütemét. A többiek is egyre jobban Borulástól sötétült el az éj­szaka. Alig lehetett tovább látni egy-két méternél. Mint­ha még az időjárás is a 18- as sátor lakói segítségére si­etett volna. Hiszen ez a leg­jobb alkalom. — Ébredjetek. Csendben és halkan. — Vigyázzatok, mert köny- nyen rajta veszthetünk. A legidősebb szólt hozzá­juk imigyen. S a tíz fiú a sö­tétben mattatva öltözött fel csakúgy nyáriasra persze. — Egyikük a sátoroldalának esett, s ettől mindannyian megdermedtek. Feszült percek következ­tek. A sátor bejáraton XÉGYKfiZLÁBRA eresz- KEDVE kúsztak ki. A tábor kijárata felé, libasorban egymásután. Egyik sátortól a másikig pi­henőt tartottak. Némileg megnyugtatóan hatott, hogy mindenhonnan mély horko­lás hallatszott. De még hátravolt a ve­szély legnagyobbja. A tábor­ügyelet. Tán egymás szívé­nek dobbanását is hallották e pillanatokban. Az ügyelet vagy elbóbiskolt vagy tán a másik részen sétálgathat Meggyorsították léptüket. Csak azért nem futhattak, mert a tábor mellett hatal­mas rizsföld nyelte el őket. Ha valamelyik megbotlik, nagy loccsanással, a vizes, — iszapos parcellába vágódik. Most már nem annyira vi­gyáztak a csendre, mint arra: el, minél "•l ''** GYORSABBAN A TETT­HELYRE. Kifújták magukat, lassítot­tak. Már beszélgettek isi — Sikerült. Álig mondták ki, mikorra loholó emberi alakokat vet­tek ki az éj sötétjéből. Ugyanazon az ösvényen, ame­lyen ők, s pontosan Ide tar­tanak. Semmi kétség, felfe­dezték szökésüket. ¥■ — Lebuktunk. Azonnal elbújni. Már csak arra telt idejük, hogy fel­magukénak érzik az üzemet. A termelés folyamatossá té­tele érdekében esetenként olyan munkákat is megcsi­nálnak, ami — ahogy monda­ni szokás — ,,nem tartozik a profiljukba”. így például a túláramvédő szerelése. Ha a gyártó vállalat nem tud ide­jében szállítani, megszerzik az alkatrészeket, s összesze­relik ők maguk. emelkedjenek. Erre amazok merevedtek kővé, s álltak meg mindahányan. Egy perc­nyi csend telhetett el. A két csoport ott állt az éjszaká­ban szótlanul. — Kik vagytok? Nem mertek válaszolni. Erre nekibátorodva hang­zott újra. — Kik vagytok? — A 18-as brigád a tábor­ból. Amonnan kitörő kacagás. — Szevasztok, de ránk ijesztettetek. Most értették meg mi tör­tént. Az 5-ös brigád.^ AZ ÖTÖSÖK IS MEGLÓG­TAK — Ti se tudtok aludni tán? — Nem lehet, egy kis le­maradásuk van, be kell hoz­nunk. — Mi meg tartani akarjuk A Bánhalmai Állami Gaz­daságban, megyénk egyik je­lentős rizstermelő nagyüze­mében, arról érkezett hír, — hogy erőteljesen fejlődnek a rizsvetések. Az 1136 holdas rizstáblákon megjelentek a kalászok, ami azt jelenti, hogy jó termésre van kilátás. Az állami gazdaságok közül ez az első hely, ahol kihány­ta bugáját a fontos élelmi­szeripari növény. A szép ka- lászolásnak, többek között az a magyarázata, hogy időben elvetették a rizst és hétszáz kát. holdon repülőgépről tor- pedózták meg a kártevő gyo­mokat. A szép, tiszta rizstáb­lában már a virágzást vár­ják a szakemberek. Minden jel arra mutat, hogy elérik a tervezett termésátlagokat. Értékes állat- állományt mutatnak be a fermelőszövet­Hűtőszekrényük dicséreté­re mondva érdemes még meg­jegyezni, hogy érintésvédel­me jobb a többi gyár készít­ményeinél, világviszonylat­ban is kiváló. Bizvást mond­hatjuk, remény van arra, hogy nemcsak az érintésvé­delmi, hanem az egész beren­dezésről ezt mondhatjuk el rövid időn belül. A „boszorkány- konyhában" legalábbis ezt tapasztal­tuk. A kalorikus laboratóri­um hallgat ilyen névre. A mérnökök reggeltől estig kí­sérleteznek, gondolkoznak azon, hogyan lehetne felven­ni a versenyt a külföldi gyártmányokkal. S a siker biztató jelei sok mindenen mutatkoztak, hisszük, rövid időn belül beszámolhatunk róla olvasóinknak. Gondol­juk üzletrontás nélkül eny- nyit elárulhatunk. (simon) Gyűjtik a takarmányt f'ígll A fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai 45 holdon termeltek borsót, teheneik takarmányozására. A napokban Liptai János és if j. Ródon János összegyűtöt- ték ezt az értékes takarmánynak valót és a szövetkezet darálójába szállították. Szökés a táborból az elsőséget. Ha másképp nem megy, ha nappal a leg­nagyobb jó akarattal sem tu­dunk annyit dolgozni, mint szeretnénk, megtoldjuk éj­szakával. — Mit szólna ehhez a tá­borparancsnokság? — Nem örülne, ha meg­tudja. Csakhogy akkorra már jól előre ugrottunk. A két brigád egyesülve folytatta útját Jókedvűen szedték elő a talicskát, lapá­tot. Föld volt kitermelve elég, csak hordani kellett. Nekifeszültek a fiatal ka­rok, vállak az izmos embert kívánó szerszámok. Kelle­mes, hűvös szél simogatta végig őket Az is csak azért tette, mert ilyen derék fiata­lok dolgoznak a tiszasülyi önkéntes ifjúsági csatorna építő táborban. Borzák Lajos kezelek tájegységi kiállításokon . Az idén a magyar mező- gazdaság egyéves fejlődéséről három nagy tájegységi kiál­lítás ad számot. Szegeden jú­lius 39-tól augusztus 7-ig, — Pécsett augusztus 13- tól 21-ig. — Székesfehérvá­rott pedig szeptember 3-tól 11-ig rendeznek killítást a táj növénytermesztési, kerté­szeti, szőlészeti és állatte­nyésztési eredményeiből. A tájegységi kiállítások méreteire jellemző, hogy százötven kétszáz pavilont állítanak mindhárom város­ban. A kiállítás alkalmával Sze­ged, Pécs és Székesfehérvár a mezőgazdasági szakembe­rek tapasztalatcseréjének színhelye lesz. Pécsett a ki állítás ideje alatt országos gazdásznapot is rendeznek. Mindhárom kiállításra az ország bármely részéről ötven százalékos vasúti kedvez­ménnyel utazhatnak az ér­deklődők. (MTI). .. ( Öreg ember az árokparton A víz fényes sima tükréből látom, mint oldja meg reszkető kezekkel bakan­csa szíját, s görnyedt derekát támogatva hogy ereszkedik az írok partjára. Feltűri a csíkos lábravalót, megnézi fájós lábát, simogatja a vörhenyes bőrt, aztán komó­tosan a vízbe süllyeszti. Dél van. A rekkenö hőségben aléltan gunnyaszt a vidék. Az árok partján meg­fonnyadtak a kövér lapulevelek, s a játé­kos, meleg szellő az utat lopja: fel-felkap egy kevés homokot, s tovaviszi. A drótkerítésen túl, az üvegházakban érett paradicsom, paprika mosolyog. A strand felől jókedvű lányok jönnek. Ha­lásznadrágjukon, vakító fehér blúzukon pajkosan csillan a nap sugara. Az Üveg­gyár felé óvatoskodnak. Látni szeretnék a sok színes csodát. Az öreg — észre sem veszi, hogy mel­lette álldogálok — még avaskalapja kari­mája alól is utánuk néz. — Ezeknek jó csak — mondja magá­nak, halkan — ezeknek nem fáj a lábok! — Fáj az enyém — mondom elkese­redve — egész nap a földeket jártán, s nézze, hogy megdagadt! A lábamra néz. Elmosolyodik. — Minek járnak ilyen hegyes nyava­lyákban, ha egyszer fáj benne a láb! Majd ha maga is megéri a hét X-et, mint én, nem tudom, hogy emlékszik vissza a fia­talságra} — Azt én nem érem meg — mondom csendesen. — Nem élünk mi addig, amed­dig a mostani öregek. *— Nem ám, a jómindenit! =*■ Tudja, hogy hét gyermeket neveltem én fel, az­tán addig, amíg egy kis földem összejött, bebarangoltam az országot! Voltam kubi­kos, segédmunkás, nagygazda cselédje! Ha maga annyit gyalogolna, mint én éle­temben, tán bele is halna! Jöttem én már gyalog Pestről is! Aztán a munka sem volt könnyű — idenézzen. A kezét, a tenyerét tartja előttem. Ó, erről a kéztől legendákat lehetne írni! A bütykös, a töredezett tenyér olyan most, mint egy vádbeszéd. A millió sok ránc, furcsa sebhelyek — tán régen elkopott kapanyelek emléke — mind-mind dolgos hetvenhét évről beszél. A gyerekeim keze már nem ilyen — mosolyog. — Pedig azok is dolgoznak, keményen. Itt a Békében — int fejével a kertészet felé. — Nekem meg mind azt mondják, pihenjek, sétáljak, mulattas­sam magam. Tehetem, nyugdíjas vagyok. Üj neki a szó, a fogalom, a kiejtésé­ből érzem. Nyugdíjas öreg parasztember tölti idejét a berekfürdői országút men­tén, a melegvízben kúrálja beteg lábát. Sokáig ülünk még szótlanul. Mikor búcsúzom, parolára nyújtja a kezét. A nevét szeretném megtudni, kérdezem is, de csak néz rám fölfelé. Ráncos tenyeré­vel árnyékolja az arcát, úgy mondja: — Sokan vagyunk itt Karcagon ilye­nek. Aztán úgyis elfelejtené. A fiatalok sokmindent elfelejtenek! *v v ' ' Sóskúti Júlia BÁTORÍTJÁK, ÖSZTÖNZIK AZ ASSZONYOKAT A megyei nőtanács titkár­sága összegezte elgondolásait a további munkára. A meg­jelölt feladatok között sok fontos kérdés szerepel. Töb­bek között asszonyok oktatá­sa és a családvédelem, va­lamint a nők termelőmun­kába való bevonása. Az ok­tatási előkészületeknél főleg az elmúlt év tapasztalataira alapozták terveiket. Előre­láthatólag 150 gazdasszony- kört, és 50 olvasókört szer­veznek megyénkben ez év őszén. Az oktatás során kü­lönös gondot fordítanak arra, hogy megyénk asszonyai megismerjék más országok népeinek életét. Ennek segí­tésére élménybeszámolókat, találkozókat tartanak. Ez év végéig előreláthatólag négy ilyen élménybeszámolóra ke­rül sor. A nők általános műveltségének emelése érde­kében felvilágosító munkát indítanak az általános iskola felsőbb osztályainak elvég­zéséért. Ahol csak lehet segítik a nőket a hiányzó osztályok elvégzésében. A termelőszövetkezetekben dolgozó nőknek főleg szak- képzettségük gyarapításában segítenek a nőtanácsoik. A Hazafias Népfronttal együtt bátorítják, őket a különböző szakmai tanfolyámokon való részvételre. Főleg a baromfi nevelés tudományának elsa­játítására biztatják őket Kö­zel ötven előadást tartanak ebből a témakörből. Az Iskolai nevelésben is az eddigieknél több segítsé­get adnak. Az új iskolai év kezdetén a tanácsok műve­lődési osztályaival közös ta­nácskozásokat szerveznek, s ha kell a szülőkkel beszél­getnek gyermekeik tanulá­sáról s arról, milyen segít­séget vár és kér az iskola a szülőktől, a gyerekek neve­léséhez. A szülői munkakö­zösségek munkájának javí­tására járásonként, városon­ként közös értekezletet tar­tanak, a községi nőtanácsok vezetői és az iskola igazga­tók részvételével. Ezektől azt is várják, hogy közvet­lenebb, bensőségesebb kap­csolat alakuljon ki a nevelő és a szülők között. Meglátogatják az elsőosz­tályos gyermekek szüleit, főleg azokat, akikről gon­dolják, hogy esetleg valami­lyen kételyük, nehézségük van gyermekük iskoláztatá­sával kapcsolatban. A tervek szerint apák ankétjét is szerveznek, hogy azok is többet törődjenek gyermeke­ik tanulásával. Arra, törekszenek, hogy többet találkozzanak a tsz- ben dolgozó asszonyok azok­kal, akik nem dolgoznak a közös gazdaságokban. Húsz ilyen asszony-találkozó meg­rendezését tervezi a megyei nőtanács még ezévben. Ugyanakkor elősegítik, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok, lányok között is minél jobb kapcso­lat minél barátságosabb, elvtársiasabb hangulat ala­kuljon ki. Már ezévben terjesztik azt a jó módszert, amit a jász­berényi járásban az idén gyakoroltak az asszonyok; csatlakoztak a 200 munka­egységes mozgalomhoz, s szószólói, legjobb védnökei voltak a s,tiszta udvar” mozgalomnak. Ugyancsak buzdítják őket minél több háztáji baromfi nevelésére is. IBUSZ közlemény IBUSZ különvonat indul Mátrafüredre, július 31-én, vasárnap. A különvonat Törökszent- miklósról indul (kb. reggel 4 órakor). Szajolban, Szolnok- Alcsiban és Szolnok nagyál­lomáson is megáll, hogy a megyéből minnél több ki­ránduló elérhesse. Részvételi díj, kisvasúti díjjal együtt: 30.20 Ft. Jelentkezés: Törökszent­miklóson Balázs Miklósnál, a Malomipari Vállalatnál és Szolnokon az IBUSZ irodá­ban legkésőbb július 26-ig, ahol bővebb felvilágosítást is nyújtanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom