Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

4 SZOLNOK STEG TEJ NÉPLAP 1960. július 20. Levél Ukrajnából Az Ukrán Szovjet Szocia­lista Köztársaság Megyei Kultúr Irodája az alábbi le­velet küldte a jászberényi városi párt-végrehajtó bizott­ság titkárának: Kedves Eacsa elvtárs! Őszinte köszönetünket fejez­zük ki a város lakosságának a barátság és a szeretet jegyében hozzánk küldött kiállítási anyag megérkezése alkalmából, amely Jászberény 15 éves fejlődését mutatja be, Meggyőződésünk, hogy az önök által küldött kiállítási anyag to­vább erősiti a népeink közötti barátságot. Az ukrán dolgozók kitűnő lehetőséget kaptak ah­hoz, hogy megismerkedjenek Jászberény lakosságának a szo­cializmus építésében elért ered­ményeivel. A kiállítás anyagát Harkovba küldtük, ahol be is mutattuk. Innen tovább küldjük Ukrajna különböző városaiba. Engedjék meg mégegyszer, — hogy köszönetét mondjunk Jász­berény város lakosságának, s a Magyar Szovjet Barátság Ukrán Irodája nevében sikereket kí­vánjunk a munkában, a szocia­lizmus építésében, és a népeink közötti barátság erősítésében. Tisztelettel: K. Moszkalec Jelszavunks mindent a faluért! — Jászárokszáilás és a községfejlesztés — A mi fürdőnkről nem ír­nak? — tette fel a kérdést egy jászárokszállási levél­írónk. — Pedig mi sem ül­tünk Ölhetett kézzel míg má­sok lubickolnak! Hát a lubickolásról ugyan még szó sincsen, de a fürdő építéséhez már hozzákezdtek Árökszálláson. ötholdnyi te­rületen fekszik m^jd a mo­dern strandtelep, amely a tervek szerint három év alatt TELJESEN KIÉPÜL A műszaki terve már ta­valy elkészült — mutatják a tanácsházán a rajzot. Felve­heti ez a versenyt akárme­lyik nagyvárosi stranddal Is. A szakemberek már az úszómedencét és a gyermek- lubickolót alapozzák. A fa­lubelieket azonban hiába ke­resem a színhelyen. Majd ké­sőbb Egyelőre másfelé vannak elfoglalva. A Gyön­gyös patakon bontják a hi­Az anyósra is Tigyázni kell A tiszaföldvári Ángyán Mi­hály, ki korábban a Tisza Cipőgyár munkása volt, ro­konlátogatásra Indult motor- kerékpárján Bagi községbe. Magával vitte anyósát is, ki ez alkalommal ült először motoron. A bagi rokonok rém sajnálták a nyakolajat Ángyántól; négy deci borral, egy pohár sörrel segítették szomját oltani. A Juhász-dülő hepe-hu- pés útja alaposan próbára tette a nem túlságosan gya­korlott, de kissé kapatos Án­gyán vezetői tudását. Meg­szeppent anyósa is izgett- mozgott a hátsó ülésen — így hamar rriegesett a baj: a motorosok felbuktak, kisebb sérüléseket szenvedtek. A szolnoki járásbíróság közlekedési tanácsa az ítélet­ben megnyugodott Ángyán Mihályt hat hó javítóneve­tésre ítélte tíz százalékos bércsökkenés mellett. dat, mert új, vasbetonalapú kerül a régi, korhadt fahíd helyébe. A kozségfejlesztesi ALAP egy részét ez emészti fel az idén. No, azért jut a fürdőre is, közel 1 millió 200 ezer forint, s beterveztek hozzá 80 ezer forint értékű társa­dalmi munkát is. Meglesz az? De meg ám A falunkért mindent! —ez a jelszavunk. Így mondják. Fásításnál 18 ezer, parkosításnál 39 forintra tehető, amit „CSAK ÜGY" TÁRSADAL­MI MUNKÁBAN elvégeztek a falubeliek Hát­ra van még a kétezer folyó­méter vízvezeték meg a für­dő- Jut munka bőven. Azt mondják három év múlva nem ismerünk a fa­lujukra, annyira megválto­zik... ügy legyen. — R, — Szerkesztői üzenetek Szerkesztőségünk az utóbbi Idő­ben számos verskéziratot kapott. Ezúton közöljük, hogy csak ma- gasszinvonalú, a mai életet mű­vészi szinten tükröző költeményt fogadunk el, — miután művészi igényű Irodalmi összeállításokat kívánunk adni olvasóközönsé­günknek. Az elfogadott versek szélsőinek szives türelmét kér­jük, mert helyünk korlátozott. Lakatos J»ajos Szolnok. — Még küzd a kifejezés nehézségeivel, képei sokszor erőltetettek. Még sokat kell csiszolnia stílusán, hogy a mondanivalót művészi módon tudja kifejezni. Szabó Albert Tórökszentmiklós. Mély meghatottsággal olvastuk egy „öreg veterán” nehéz kézzel megirt sorait a béres szomorú sorsáról. S ha a verset közzéten­ni nem Is tudjuk, hadd írjuk meg; örülünk, hogy Ilyen tisztán látja egy volt béres tsz gazda, ml a különbség a múlt és a jelen kö-M1 zctt, Serfőző Simon Zagyvarékas. — Több türelmet kérünk. Nem tu­dunk határozott Ígéretet tenni. — Próbálkozzon fővárosi irodalmi fo­lyóiratnál, nekik több lehetőségük van a közlésre. „ÜJ földek” jelige, Szolnok. A vers nem közölhető. Gyenge nép­dalutánzat. Lazányi István Szolnok. Versel érdekes szóképeket, gondolatfűzé­seket tartalmaznak. Rajtuk erős Ady hatás érzik. Próbáljon saját hangján megszólalni. Lukács Miklós Törökszentmík- lós. A türelem-kérés Lukács elv- társra is vonatkozik. Nem. feled­keztünk meg Önről. Peszeki Imre Szolnok. Beküldött verselnek rlmelése kezdetleges, ritmusa gyenge. A benne foglalt aktuális gondolatok figyelemre­méltóak, de a művészi forma még Igen sok kívánnivalót hagy maga után. Csutak János. Beküldött Írása nem üti meg a közlés mértékét. A gondolat, a hitből történt ki­ábrándulása, jó és fontos. De a kidolgozás kisiskolás színvonalú. Sági Sándor Szolnok. Bekül­dött versel közül csak a Zápor címűben találtunk olyan értéket, ar “lyek már közel viszik a ver- í közölhetőséghez. Képeiben ■an találni megkapót, de a mondanivalója avult, a megoldása kezdetleges, ik figyelmét Hegedűs Gé- icöltői mesterség című ver- ott sok megszívlelendőt ta­jeligére, Jászberény. Ver- n közölhető. Az előző üze- szivlelja meg: Önnek is Bartha Lászlóné. Sikerült, ersét annakidején anyag- is miatt nem tudtuk kö- Mos* már salnos nem afc- Eínézését kérjük. k József Alattyán. Versé- onűolata Igen szép, de ezt ágokkal, elcsépelt szőké­éi fejezi ki. ,T Szolnok. Verse gondolatá- egyetértünk. azonban a leg- --.efcb leghaladóbb gondolat is csak művészi köntösben szá­míthat közlésre. Gyomai György. Az Aratás e. Írás sikerült, le is közöltük. A Rózsa c. elbeszlése Is szép, de ilyent már Igen sokat Írtak szer­te az országban. Juhász József Szolnok. A Ta­vaszi tárlathoz fűzött gondolatait lerövidítve közöltük. Szurduk János Szolnok. Olvas­sa el figyelmesen Sági Sándor­nak irt üzenetünket: Önnek Is szól Donkó László Jászladány. Né­hány beküldött versét • közlen­dők közé tettük. Kis türelmet kérünk. Budai Sándor Kunhegyes. Be­küldött cikkét köszönjük, tel­használtuk. Többeknek: — Kéziratokat megőrizni és visszaküldeni nem áll módunkban. NOTESZLAP Helena Bradovkova... A kedves kis kassai öregasszony. Be sem kell hunynom a szemem, mégis látom magam előtt a töpörödött nénikét, amint ül a Szlován Hotel halijában, s majd elvész a hatalmas fotelben. Szeretem a magyarokat — mondta —, örülök, hogy találkoztunk... — Szeretem a magyarokat — ismételte. — Szeretem Festet, sokáig éltem ott. Fiatalságom legszebb évei, leg­szebb emlékeim Pesthez fűződnek... Zenedébe jártam, s megismerkedtem Fráter Lőránddal... Hej! Nagy szerelem volt az... — sóhajt fel. Csinált nekem egy nótát is, nem tudom ismerik-e még? „A templomba vasárnap se men­tem, pogány voltam teljes életemben.,." Régi, szép idők... Hová szállt az ifjúság?... — Nyolcvannégy éves vagyok, öt esztendeje özvegy. Mert férjhez mentem ám. Igaz nem őhozzá, s már har­minc éves voltam, de az elsőt nehéz elfeledni... Azért nagyon szépen éltünk... Egy kereskedő lett a férjem, a Váci utcában laktunk... Gyermekem? Nem volt sosem. Tudja, hiú voltam... Mert ha végigmentünk a korzón, ugyancsak megnéztek, s nem akartam, hogy elváltozzon az alakom... Most bizony bánom már... Meghalt a jó uram, egyedül maradtam. Senkim sincs. Négy éve, hogy a Szociális Otthonban lakó m. A nyugdíjamat oda folyó­sítják, s a tartásdíjon felül ami marad, zsebpénznek megkapom. Nem sok... negyven korona az egész... Pe­dig én szeretek jól élni, szórakozni... Az ellátás, igaz, nagyon jó odabenn. De a feketémről nem tudok lemon­dani. Ide szoktam eljönni, a szálló halijába, járnak ide sokan ismerősök, idegenek, elbeszélgetjük az időt... — Mondja — fordult felém —, a korzón ma is úgy hullámzik a tömeg? Frakkban, cilinderben az urak... — s lelki szemei előtt a régi korzó képét látta, erre esküdni mernék. Kiábrándítsam? Szerencsére nqm várt feleletet. — Maga újságíró? Ugye azt mondta? Nagyszerű! Van­nak újságíró ismerőseim; Kóbor Tamás, Sas Ede... Ma­gát hogy hívják? És kérdezett, emlékezett és újból kérdezett. Mint egy igazi gyerek. Egyszer csak felragyogott az arca. Idős, fehérhajú bácsi közeledett felénk. . — Baksai József — mutatkozott be. ötven éve Kas­sán él. Tíz gyermek apja, s büszkén újságolta, hogy huszonhárom unokája között csak három leány van. Ke­délyes bácsi, alig hetvenhat éves. Bradovkova régi tisz­telője. ö is eltemette már élete párját, most egymást vigasztalják. És Helena Bradovkova kivirul az öreg bók­jaitól. — Örülök, hogy találkoztunk — hajtogatta, ha Ma­gyarországra megyek fel fogom keresni... 1960. április 19-én jegyeztem fel nevét noteszembe, mint efsö kassai ismerősömet. — rónai — . A nap kél: 4.07 JULIUS h-kor, nyugszik: 20 1933 h-kor. A Hold kél: 1.35 h-kor, nyugszik: llles 16.49 h-kor. Időjárásjelenfés Várható időjárás: csendes, meleg idő. Nappali felhőkép­ződés, legfeljebb néhány he­lyen délutáni záporral. Vár­ható legmagasabb nappali hőmérséklet 30—34 fok kö­zött. — TŰZ ÜTÖTT ki a jász- jókóhalmai Béke tsz-ben két napon egymásután. A tüzek oka a herekazlakban történő öngyulladás volt. Az oltást mindkét alkalommal a jász­berényi tűzoltóság végezte. — CSIKÓT VÁGOTT en­gedély nélkül Terjéki Ignác tiszajenői lakos. Terjékit ezért 300 forint pénzbírsággal sújtotta a járási szabálysér­tési előadó. — FOTÓKIÁLLÍTÁS nyílt áfc V. megyei kiállítás fény­képanyagából Mezőtúron a gimnáziumban július 17-én. A kiállítás rendezésében a városi Művelődési Ház dol­gozói és dr. Somogyi Zsig- mond röntgenfőorvos Is résztvettek. — KÖZEL KÉTMILLIÓ forintot forgalmaztak me­gyénk 7 városának kiskeres­kedelmi fűszer- és vegyes­boltjai az édesség-hónapban. A hónapvégi elszámolás al­kalmával megállapították azt is, hogy az általános bolti forgalom 10 százalékát az édesáruk teszik ki. — ITTAS ÁLLAPOTBAN vezette motorkerékpárját Tiszaugon Balázs András la­kiteleki lakos. Ugyanc.ak it­tasan, vezetőígazolvány nél­kül közlekedett Kollár Ká­roly tiszakürtt lakos is. Mindkettőjük ellen bűnvádi eljárás indult. — BEFEJEZŐDTEK a ti- szaföldvári TBC szűrőállo­más építési munkálatai. A közel félmilliós költséggel községfejlesztési alapból ké­szült új létesítményt a tisza- földvári Építőipari Vállalat már át is adta rendeltetésé­nek. — HARMINCNEGYEZER- HATSZÁZ forint értékű tár­sadalmi munkával járultak a szandaszölősiek művelődési házuk főrészének felépítésé­hez. A tervek szerint a köz­ségiek az oldalszárny építé­séből is hasonló mértékben kiveszik részüket. — KIGYULLADT a ke­resztberakott árpa a szolnoki Lenin termelőszövetkezetben. A tüzet — amelyet egy moz­donyszikra okozott — a szol­noki tűzoltók oltották eL — VILLAMOS VIRSLISÜ- TÖT, önműködő italadagolót kapnak a vendéglátóipari üzemek a Belkereskedelmi Ipari Tröszttől. A munkát je­lentősen megkönnyítő új be­rendezésekkel már az idén találkozhatunk éttermeink­ben és büféinkben. — „FINNORSZÁGI útiem­lékek” címmel ma este 6 órakor Ispánovit9 Sándor tart előadást a Ságvári End­re Művelődési Házban. Ki­sérő film: Színes finn filmek. — 150 MÁZSA PARADI­CSOMOT, 60 mázsa zöld­paprikát, 280 mázsa uborkát, 120 mázsa főzötököt, 80 mázsa fejeskáposztát, 30 má­zsa sárgadinnyét, 80 mázsa almát és 20 mázsa körtét szállítottak megyénk terme­lőszövetkezetei a szolnoki MÉK útján tegnap Buda­pestre. IBUSZ közlemény IBUSZ különvonat indul Mátrafüredre, július 31-én, vasárnap. A különvonat Törökszent- miklósról indul (kb. reggel 4 órakor). Szajolban, Szolnok- Alcsiban és Szolnok nagyál­lomáson is megáll, hogy a megyéből minnél több ki­ránduló elérhesse. Részvételi díj, kisvasúti díjjal együtt: 30.20 Ft. Jelentkezés: Töröks2ent­miklóson Balázs Miklósnál, a Malomipari Vállalatnál és Szolnokon az IBUSZ Irodá­ban legkésőbb július 26-ig, ahol bővebb felvilágosítást is nyújtanak. ............1........................................................................................ |,,| i, ....... . ............... A lány összecsücsöritette ajkát s a parányi kis nyíláson sípolva szívta ma­gába a reggel jó illatú leve­gőjét. Mintha csókolózott vol­na a tájjal... A közeli rez- gőnyárfák simogató szelet küldtek erre, amely cirógatni kezdte az arcát. Belekapasz­kodott aranytincseibe, ját­szott velük. A lány nyújtózkodott. Keb­lei emelkedni kezdtek. Vál­lát odakoccintotta egy öreg nyírfa törzséhez és úgy állt a tájban,1 kifeszítve, mint az íjj. Senki nem volt a közel­ben. Eszébe jutott: milyen jó volna ledobni a vékony ruhát is, mezítelenül járni itt, a folyóparton, belehemperegni a virágos rét vastag harmat­jába: megfürödni benne. Elnevette magát. Elképzel­te testén az aranyfoltokat, melyeket a rét festett volna virágporból. Aztán az jutott eszébe, mi lenne, ha Péter úgy találná ... mezítelenül. Belepirult. Szempillái meg- rebbentek és abban a pilla­natban lecsukódtak. A lábai­ban fáradtságot érzett, me­lyet csak most vett észre. Az éjjel táncolni voltak Péter­rel. Későn feküdt le és ko­rán kelt. Hétre beszélték meri a találkát a folyóparton. 0 azonban már hatkor kijött. Nem tudott otthon maradni. I Mire felnyitotta a szemét, már tisztulni kezdett a regge­li köd a parton. A fák kilép­tek a csillogó függönyök mö­gül és Áginak úgy tűnt, mint­ha egyenként meghajoltak ápolna. Pedia szél sem rez­-U-l Mimnim Ml «imuhiiii dűlt. Aztán teljesen mozdu­latlan lett a táj. Ági úgy érezte magát, mintha egy ha­talmas festmény előtt állna. Szinte érezte a festékszagot. A kép bal felső sarkában el­mosódott felhő fehérzett, ké- kesszürke tónusokkal. Szinte mozdult, hogy keze elérje az ecsetet és az ezüstkék keve­rékbe mártva odabiggyesszen még néhány ecsethegynyi ma- szatot — kiegészítésképpen. agyon szeretett festeni. Szabad idejének nagy részét a festészetnek áldozta. Legszívesebben a kertjük vé­gében dolgozott. Az öreg nas­polyabokrok mögött szokta kialakítani a „műtermet”. Az állványt odaállította egé­szen a kerítéshez, hogy előtte levegős legyen a hely, tudjon mozogni. Egy-két ecsetvonás után meg-megállt, háfralépett néhányat és úgy szemlélte tá- volról-közelről a készülő mü­vet. Mindig elégedetlen volt ön­magával. Pedig ismerősei, ba­rátai rajongva csodálták, amit alkotott. Volt egy képe, amelyiken halványpiros orr- cimpájú cirmos tenyereit egy parányi egérkén. Olyan való­sághűen, igazion nézett az a irmos, hogy ki lehetett ol­vasni a pillantásából: nincs semmi körülöttem, csupán az az inci-finci kisegér... Hosszú ideig ez volt a leg­kedvesebb festménye. Med­dig'? Amíg Pétert meg nem ismerte. péter egészen más volt, M mint azok, akik ra­jongtak Ágnes festményeiért Péternek az volt az első: sza­va, amikor meglátta az egyik képét, hogy: maszat. Meg is sértődött érte a lány. Durcá­san elkapta a vásznat az áll­ványról és azóta nem állt meg előtte, hogy folytassa a festményt. Egyszer, egy öreg halászi mintázott meg, amint ki­emelte hálóját a gyémánt- gyűrűs vízből. A félmeztelen csontos férfinak az erek ii kidudorodtak a karján. Arc- izmai megfeszültek és az aj­kával, mintha csücsörített volna: csodálkozott. Csodálta a nagy halat, amely vergődvt kalimpált a háló mélyén. Péter megállt a kép előtt éi hosszan nézte. A lány kicsii oldalra billentette fejét, fi­gyelte a fiú arcát. Nem lát­szott azon semmi. Ágiban ha­rag lobbant, durcásan me­resztette szemét a fiúra. Ha ez sem jó, akkor mihez kezd­jek? — futott át agysejtjein Péter ekkor elnevette magát Bugyborékolva tört fel belőle a kacagás. Hirtelen feléje fordult, karjaiba kapta és pö­rögni kezdett vele a zsenge pázsiton. — Nyulacskám — ujjongott Péter. — Jó, jó! Látod, ezi vártam tőled — szaporázotí belől az ujjongás. Ágnes tágranyllt szemekkel csodálkozott. Nem igaz! Nem igaz, hogy az elismerés hang­ján szólalt meg Péter. A fii azonban elkomolyodott és így szólt: — Olyan, mint a nagy apám. Tisztára olyan. Még a bajusza is. Meg itt az az el­ferdült mosoly a szeme sar­kában, akkor szokott így mo­solyogni, ha nagyobb zsák­mánnyal tért haza és nekünk otthon már semmi sem volt vacsorára... Eleresztette a leányt, úgy nézte a képet. — Te nem is ismerted az én nagyapámat — mondta utóbb. Majd ráncokba futott a homloka és így folytatta: — Hogyan is ismerhetted volna? “-Te sem ismerted az- enyémet — csicseregte a a lány. _- — Nem, nem ismertem — i. hagyta helyben a fiú.-• Pedig ismerte. Nagy, kövér e ember volt. A ruhájából c mindig miami különös illat- áradt. A naftalin émelygős il- e lata. Üriszag. De az már ré­gen volt. t ■— Hogyan tudtad így le- ^ festeni? — kérdezte Péter. — Jó? — turbékolt Ági. — 1 Neked tetszik? — Hasonlít az én nagy- I apámra. 7 Mj ttől kezdve sok olyan- képit festett Ágnes, í amelyeken a verejtékező em­volt rajta. Ügy tűnt, mint egy piros szalag az aranyszőrű nyuszikán. Péter lobogva jött. A fák egymás után maradoztak el mögötte és egyszerre csak ott állt a parton a lány előtt. Egymásra nevettek. — Csókollak, Nyulacska — vidámkodott Péter. — Régen vársz? * A lány hallgatott. Válasz helyett újra kifeszítette ma­gát a fának támaszkodva és szinte alig hallhatóan belele­helte a forrósodó reggeli csendbe. — Olyan szép minden... Egymásba karoltak és úgy iTuiuitak el a folyóparton. A ..........................................irrr-i bér egy-egy mozdulatát örö­kítették meg a színek. Mind­egyik egy-egy győzelemről beszélt. Péter mindig megállt a kép előtt, nézte elszűkült szemmel, a lány pedig kicsit oldalra billentve fejét figyel­te szeme villanását. „Jó? Ne­ked tetszik?" Hányszor hang­zott el ez ott a kertben? De jó emlékezni rá! ...Ági a partot nézte. Egy­szer igazából megmozdult az egyik jegenye. Ágin finom remegés futott át. Ügy érezte: hogy a fiú is észrevette őt a nyírfa mellett. Áttetsző kis piros nylon-sál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom