Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
I960, június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Országos győzelem! Egy mezőtúri gimnazista-leány ötezer kilométeres útra indul a Szovjetunióba A KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a SZOT, a Művelődésügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium pályázatot hirdetett az ,,Emberi sors” című szovjet filmmel kapcsolatban. Az ország minden részéből ezrével érkeztek a jobbnál jobb pályaművek. Erős mezőny alakult ki. A bírálóbizottság az első díjat Borbély Zsófiának, a mezőtúri Teleki Blanka Leánygimnázium III. a. osztályú tanulójának ítélte. — Mi volt az első díj? — erről kérdezzük először a nyertest. — Három hetes utazás a Szovjetunióba, Moszkva, a Krim-félsziget és Kiev útvonalon. Valóban irigylésre méltó kirándulás! — Már alig várom az indulást. Mióta megtudtam az eredményt, — mint mondják —s alig lehet velem bírni. Képzelje, ötezer kilométert utazom a Szovjetunióban; s ebből a Moszkva—Krim- utat repülőgéppel teszem meg. — Utazott korábban is repülőgéppel? — Soha. Csak szerettem volna. Úgy képzeltem, hogy egyszer megtakarított pénA Néplap elintézte Baj van az autosyphonpatronok minőségével — fordult hozzánk panaszával Drenda Jőzsefné, jászberényi olvasónk. Mint írja: gyakran előfordul, hogy a patronokban nincs meg a szükséges mennyiségű szénsav, s hogy a jászberényi illatszerboitban nem cserélik viasza a felszűratlan tartályt. A Szolnok megyei Tanács VB Kereskedelmi Osztálya elrendelte az említett boltegység vezetője részére, hogy eladáskor le kell mérni a patront, — s amennyiben a súlyhatárt nem éri el — nem adható ki. Tanácstagi beszámolók Szolnokon Kiss István (65. sz. választó- kerület) holnap délelőtt 10 órakor a Rákóczi úti iskolában; Szudi József (93. sz. választókerület) délután öt órakor a papírgyár kultúrtermében és Dikó Margit ugyancsak öt órakor a Budapesti Fűrészek kultúrtermében tart tanácstagi beszámolót. zemen elutazom Debrecenbe, s onnan felrepülök Budapestre. Arra semmi esetre sem mertem gondolni, hogy ilyen lesz az első repülő- utam... Elhallgat Gyanúsan csillog a szeme. Úgy látszik, jobb másról beszélnünk... — Minek készül? — Testnevelő tanár szeretnék lenni, — hangzik a meglepő válasz. — Úgy tudom, hogy e pályamű megnyerése bizonyos előnyt jelent számomra a bölcsészkaron. A KISZ-vezetők s a pedagógusok elismeréssel szólnak Borbély Zsófiáról. Kiváló ifjúgárdista, ki tavaly dolgozott a balatonboglári ifjúsági építőtáborban. •— füstös — sUtíéai után C gOMDOLSTOK A IADASH1 TARiaiON Néhány nappal ezelőtt a jászapáti gimnáziumban jelesen érettségizett Rákosi Ferenc, A vakációban két hetet a Tiszasüly melletti ifjú csatornaépítők táborában dolgozik. Mint mondotta, egyetemre készül, s a nyári szünetet hasznosan, munkában szeretné eltöteni. Egyrészét az ifjú csatornaépítők táborában, más részét pedig valamelyik üzemben. Szíifiniíaí vázák, mtzátávi „dfaának” közölt kezet tízéves fejlődését érzékeltető bemutatót. Megállapításuk szerint különösen az utóbbi egy-két év alatt fejlődtek sokat, gazdag formakészségre, tökéletesebb technikai megoldásra tettek szert. A két szövetkezet vezetői mellett ott láttuk a megnyitón a karcagi testvér-szövetkezet, a cserépkályhások kiküldöttjét, Tóth István elvtársat, a mezőtúri pártbizottság titkárát és Csabai Wagner József festőművészt is. Azóta számosán megtekintették a kiállítást, s a mezőtúriak ismét közelebb kerültek egy lépéssel a népművészet megismeréséhez, megszereléséhez. — rónai —* Szépmívű váza, cseréptál, mázas kupa — de modernvonalú likőrös, gyümölcsös készlet is látható a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Szövetkezetének kiállításán. Két különlegesen szép, kuniági hímzésekkel díszített vitrin különösen megragadta a bemutató művészetet kedvelő látogatóit. Szomszédságunkban keleties hangulatot árasztanak a mezőtúri „Afgán”, „Khorasz- szán” és „Irán” perzsák — a Szőnyegszövő HTSZ exportszőnyegei. Helyet kaptak a torontáli szőnyegek is, közöttük néhány különleges darab. Ide tartozik a két kerek asztalterítő; az egyik sarokban bemutatott ,,kártyás” garnitúra — diványtakaró, — díszpárna, függöny, faliszőnyeg és szőnyeg, — mely a Budapesti Ipari Vásáron is nagy tetszést aratott, s a rojtos strandszatyor, amelyből Hollandiába szállítanak a napokban többszázat. A kiállítás ünnepélyes megnyitására Mezőtúrra érkezett Dr. Pilis Pálné, a HISZÖV elnöke és Kiss Ivor, a Népi Iparművészeti Tanács titkára. Megelégedéssel szemlélték a két szövetA KÉT HETE megnyílt szolnoki Tavaszi Tárlat a magyar vidék kulturális eseményei között igen kiemelkedő helyet foglal el. A szolnoki festészet Nagybánya után a legrégibb hagyományokkal rendelkezik a magyar képzőművészet történetében. A közelmúltban megnyílt szolnoki Galéria éppen ezt a gazdag hagyományt illusztrálja. Aki a Tavaszi Tárlat képei között járt, önkénytele- nül is visszagondol némely vonatkozásban a Galériában látható festészeti múltra, az előző generációk erőteljes művészete találkozik a két kiállításon. A „honfoglalás” dicsősége Pettenkoffénnek és nemzedékének jutott, a telepítés*' Fényes Adolfék generációját dicséri. Nagyjából ez a két generáció képviseli Szolnok felszabadulás előtti festészetét. A nemzeti sorsforduló utáni harmadik nemzedék Botos Sándor és társai művészetével jelentkezett. A negyedik generáció külön érdekessége, hogy az első olyan főiskolás nemzedék volt, — amelyik zsellér-paraszti és proletár sorból vágott neki a művészet ígéretes világának. A FELSZABADULÁS UTÁNI nemzedékek megjelenésével műfajilag is gazdagodott a szolnoki művésztelep. A hagyományok között a szobrászatot addig csak Borbereky egyéni hangú művészete képviselte: az új generáció sorában három szobrász és grafikus van. Festészeti korszakok változtak, de a szolnoki piktu- ra soha sem rekedt meg a provincia kátyújában. Bár vidéki volt, — nem lett vidékies. Leszűrte a kor nemzetközi kultúrájának tanulságait, s a vívmányokat beoltotta az alföldi táj korszerű, hűséges ábrázolásába. így jött léíré a nehéz, Zsíros, alföldi talajon — bár nem éppen Szolnokon — Tornyai és z Szolnokra került a középiskolai tanulmányi verseny két második díja Szépen szerepeltek az idei középiskolai tanulmányi versenyen a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum tanulói, öten kerültek az országos döntőbe, s mindannyian helyt álltak. Ipari könyvvitelből második díjat nyert Hargitai Gyöngyi. Oklevelet és ötszáz forint pénzjutalmat kap. Kiss Erzsébetet és Gere Etelkát könyvvel jutalmazták. Mezőgazdasági könyvvitelből Hasznos Mária nyerte el a második díjat, Tóvizi Éva könyvjutalomban részesült. A jutalmak kiosztására az évzáró ünnepségen kerül sor. Kastély a faluszélen AKIK emlékeznek még rá régi fényében, pompájában, — azt mondják — nagyon szép volt. S akik most megújulásában, kicsit talán újjászületésben látják, úgy vélekednek: nagyon szép lesz. Kinek van igaza? Természetesen könnyen lehet, hogy mindkét vélemény helytálló. Hiszen húsz évig építette ezt a kastélyt Orczy báró, s 1790- ben ■— amikor felépült — csodájára jártak a környékbeliek: ritkaság volt akkoriban az emeletes, neobarokk kastély! Parkját csak a kerítésen túl csodálhatták a falusi gyerekek; volt ott fenyőfa, ezernyi színben pompázó virágos liget, érett termés alatt roskadozó gyümölcsfa. S amikor a nyári nagy melegben a szelíd kis folyam — a Zagyva — vizében hűtötték felhevült testüket, szemük akkor is a titokzatos zöld fák. bokrok közepén elhelyezkedő nagyúri fészket kémlelte, A gyerekek nőttek, s közülük nagyon kevesen láthatták meg közelről a mesés fantáziával körülvett épületeket, 4 naptár már az 1800-as évek napjait falta mohón, de Újszászon akkor is gőgösen, fölényesen emelkedett a magasba Orczyék vára, Aztán egyszercsak hír járta be a környéket. Akkor már majd másfél évszázada a föld alatt porladtak az egykori építők. Az uraság, a báró úr rokonai eladták a kastélyt! A falu megdöbbent. Angol urak, majompofájú inasok költöztek be az ódon falak közé. Hát már Orczy báró ivadékai is ehagyták a községet? Elhagyták bizony, könnyek, panaszok nélkül. Az Orczy-kastélyból Continentál- kastély lett, s ezzel még titokzatosabbnak, távolba tűnőnek érezték a fellegvárat. Jött a háború, s a titokzatos épület kibújt az ismeretlenség szürke felhőjéből. De még mennyire! Falai üszkösen meredtek az égnek, ablakait elvitte a háború szele. A gyönyörű parkban szamártövis törte fel magát a virágok között, az ezüstfenyők szárazon, öregen suhogtak az esti szélben. A gyümölcsfák közül is alig müradt termői az öreg fának termése még a falusi gyerekeket sem ihlette cse- resznye-csenésre. Kihalt a Continentál, ódon falai között tanyát vertek a denevérek, baglyok, az egykori díszes szobák falait serényen szőtte finom, leheletnyi hálójával a pók. EGY napon ■— s énnek alig hároméve —, emberek léptek a kastély vadonjába. Volt közöttük olyan, aki gyermekkorában esti meséjét szövögette a kastély életéről. Most csak nézték, körüljárták a pusztuló épületet. Szemükben valami fájdalomféle csillogott — nem így, ilyen elhagyatottan, korhadán akarták ők megtekinteni, a falu birtokába venni ezt a jogos örökséget. Ám, mégsem mondtak le róla. Úgy tettek vele, mint orvos a beteg gyermekkel — igyekeztek visszaadni az életnek. S azóta már hangos nappalokra virrad a falusi kastély. Építők jönnek reggelente, akik újra a régi ruhájába bujtatják a lepedező falakat, megjavítják az elkorhadt lép* csőkorlátokat, s még arra is van gondjuk, hogy hatalmas tükröt illesszenek a vakítóan világos, tiszta falakra. És jönnek bútorszállító autók, kocsik is — csőbútort hoznak, elektromos háztartási gépeket, televíziós vevőkészüléket, hatalmas csillárokat, s kényelmes ágyakat. Talán azoknak van igazuk, akik azt mondják: szebb lesz a restaurálás után az újszászi Orczy kastély, mint valaha volt! Mert nemcsak a külső ölt új, tiszta fényt — megújhó- dik ott az élet is. Tiszta lesz, mint a Zagyva vize csendes napokon. Tiszta, mert az élet is megtisztul benne. Homály, mesés képzetek helyeit a boldog hétköznapok regénye szövődik majd a huszonegy szobában. A lépcső karfáján nem gőgös dámák, s fáradt cselédek kapaszkodnak, hanem megtört derekú, hajlotthátú emberek. A hatalmas parkban nekik pompázik minden virág, s a fiatal gyümölcsfák termését is ők, a reszketeg szájú anyókák, fogatlan öregemberek ízlelik majd. SZERETNÉM úgy igazában megszorítani annak a kezét, aki szociális otthont, elhagyott magányos embereknek kastélyt álmodott ide, az újszászi faluszélre. Sóskúti Juia Koszta zseniálisan újszerű, zsíros és nehéz festészete, melyhez fogható kvalitásban kevés akad a magyar festészet korszakaiban. Életművük az eklatáns példa, hogy az Alföld ábrázolása soha nem lehetett eddig könnyed, arisztokratikus szalonfestészet, hiszen akkor elszakadt volna az Alföld valóságától. Ebből kell most is kiindulnunk, amikor az egyes generáció művészetét kritizáljuk. Mert amiként Bótosék generációjának még a zsíros, nehéz világú Alföld élménye jutott. és pikturájukban Munkácsy, Koszta és Tornyai színvilágához nyúlnak, továbbfejlesztésre törekszenek, akként kell keresnünk a negyedik nemzedék alkotásaiban az új Alföld új élményeit. Hiszen minden generáció hozott valami újat, s a hagyomány ilyenféle követését joggal várjuk el ettől a nemzedéktől is. NEM ELŐRE FELTETT SZÁNDÉK vezetett arra, — hogy a kiállított képek egy- részénél az alföldi festőhagyományokra hivatkozzunk, hanem a képek sajátosságai. Baranyó Sándor itt bemutatott képein például a Koszta és Tornyai festészetével hagyományossá vált, sajátosan alföldi festőstilussal találkozunk. Ezt fejleszti erőteljesen tovább a kolorit sűrítésével —, de kevesebb műgonddal. Míg Koszta sötét, „szalonnás” előadásmódján a festék egyenletes felrakását a felület szép megmunkálását láthatjuk, addig Baranyó (szépen összefogott „Éjjel” című képe kivételével) a hagyományos színvilágon kívül a francia fouveizmus festék-kupac „vívmányainak” is hódol, amely aztán átragadt Chiovini Ferenc ,,Tavasz a Zagyván” című képére is. (Ezt a festőstilust ugyan „merészségnek” is nevezhetnénk, de konzervatiyan ... tiszteljük Matisse véleményét, aki azt tartotta, hogy a képnek közelről is szépnek kell lennie.) Baranyó tehetséges művész. Négy képe közül három (Ti- sza-híd felüljáró, Száz éves tanya, Éjjel) a tárlatlátogatóknak egyaránt szép élményük marad. Ezeknél legfeljebb a műgondot kifogásolhatjuk. A „Termelőszövetkezetbe lépő paraszt” című képén azonban az élményt is. Chiovini képei közül az intimitásával, finom költőisé- gével ható „Varjak a Zagyva jegén” című festmény a legmegragadóbb. Chiovini a szolnoki táj ihletett ábrázolójának bizonyult e kiállítás anyagának tükrében is, saj nálattal kell azonban megjegyeznünk: a régi szolnoki tájé. A NEGYEDIK NEMZEDÉK festészetében már több vonása van az új Alföldnek. A Tisza náluk nemcsak ro- montikát ringat, hanem rakodó uszályt is — megjelenik náluk az iparosított vidék és az új mezőgazdaság témája. Színvilágukban is az újat keresik. Általános igényük a monumentalitás, a nagy felületek betöltésére való törekvés. Mészáros Lajos „Táncospár” című mozaikja, — mely festményeinél jobban bizonyítja alkotója erőteljes tehetségét. — Bokros László „Tsz udvar” című freskóba kívánkozó képe ezt a monumentálitást idézi. Medgyes László „Lőetető”- jének férfi alakja is monumentálisán komponált Medgyes e képe különösen fényjátékaival, összehangolt színeivel, az alakok és a háttér finom harmóniájával ragadja meg a szemlélőt. „Kubikos” című képének grafikába hajló, markánsabb megfogalmazása már egyéniségétől eltérő vállalkozás. „Vízöntő” című, egyébként, igen szép képe sem éri el a „Lóetetés” színvonalát, amely a kiállítás egyik legegyénibb, legkiforrottabb alkotása. Gácsi Mihály grafikus alkat, s ezt most — bemutatott képei sem tudták feledtetni. „Árusok” című festményével az olasz neorealistákra emlékeztető megoldásokhoz érkezik el. Grafikusra utal az is, hogy az árnyékokat festőileg nem oldja meg, ennélfogva képein inkább az élmény dominál, mint a fes- tőiség. „Tabán”-ja Is Inkább mesehangulatot áraszt, mint a XX. századi magyar tájfestészetre jellemző monumentalitást. Szívesen láttunk volna tőle néhány grafikát is. Palicz József, akit elsősorban szintén grafikai tevékenységéről ismerünk, két hangulatos festményt állított ki a tárlaton. A grafikus alkat e képeken is meglátszik. Különösen a „Havas táj” címűn, amelyen a sötét kontúr teljesen végigvonul. Megoldásában festőibb „Tabáni házak” című képe. Bokros László három képén a freskófestő kompozi- ciós megoldásokra hajló törekvése tapasztalható. Nemcsak témában, de faktúrában is újszerűségre törekszik. Különösen „Uszályok” című képe bizonyítja, hogy a konstruktív téma, — ha megfelelő kvalitással készül, — nem vezet szükségszerűen grafikai megoldásokhoz. Képén az uszályoknak szinte súlyuk van, a víz finom árnyalatai, a vidék élménnyé vált ismeretéről vallanak. Amellett, hogy egyik legegyénibb hangú alkotás, az „Uszályok” a kiállítás egyik legjobb képe is. Fazekas Magda „Leányfej” című képének tüzes színei az ikonokra emlékeztető szépséggel hatnak a szemlélőre. A grafikai anyagból kiemelkednek Antal Ilona kőrajzai, különösen a „Leányfej” című műve. A kiállítás többi festőgrafikus alkotója általában már túljutott a vidékies színvonalon, művészit nyújt, de még nem éri el a kiállítás átlagos színvonalát. KÜLÖN KELL SZÓLNUNK a tárlat három szobrászának alkotásairól: a szolnoki hagyományokhoz leginkább ragaszkodó Simon Ferencről, Nagy Istvánról, aki állatszobrai mellett már rótejiesen törekszik az egyénileg felfogott emberábrázolásra is, és Szabó Lászlóról, a szobrász-hármas legfiatalabb tagjáróL Simon Ferenc Villára támaszkodó paraszt-figurája — nyugodtan leírhatjuk — a Tárlat legszebb alkotása. — Kompozíciójában, monumentális hatásában Borbereky örökségét folytatja tovább, mindemellett bensőséges, — egyéni hangon. Szívesen látnánk nagyban Szolnok főterén is. Simon munkásmozgalmi szoborterve szintén lendületes kompoziciójú, de formai megoldása egyben- másban (vastag nyak, kis fej) Goldman György szobrászatéra emlékeztet. Nagy István e kiállításon bemutatott szobrai között leginkább a macska-szobor tetszett. Olyan szeretettel és monumentális vonalvezetéssel ábrázolja a macskát, — amit csak az egyiptomiaknál tapasztalhattunk. Szabó László „Fiúfej” című faszobra szintén az egyiptomi szobrászatot juttatja eszünkbe, a fej nyújtott formája és egyszerű megfogalmazása az egyiptomi királyfejekre emlékeztet. örvendetes, hogy mindhárom szobrász egyéni hangon és színvonalban szinte a festők alkotása fölött szerepel az idei Tavaszi Tárlaton. Ladányi Mihály
