Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Június ti. Hispánia A spanyol költészetről eddig hiányos fogalmai voltak a magyar olvasóknak. így a XX. századi spanyol költők antológiája több szempontból is hasznos gyűjtemény: nagyobbrészt hű és arányos képet ad a félszázados spanyol költészetről, melyről eddig főként Lorca és Jimenez, Alberti és Machado verseiből szereztünk tudomást, másrészt egy tehetséges és új fordítógárdát állít a neves fordítók Illyés Gyula, Képes Géza, Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor mellé Garai Gábor, Hárs György, Nyerges András, Orbán Ottó, Tímár György és mások személyében. Az András László által szerkesztett kötetben szerepel először teljes értékében a poesia social költőgárdája, s szinte először szerepel magyar nyelven az a jórészt fiatalokból álló gárda, amelyből a jelen és a jövő hispán költészete kialakul. A XX. század spanyol költészete sajátos helyet foglal el a világirodalomban. A muzsikális nép költői gyakran találnak közvetítő formát a népi eredetű románcban, amely azonban elüt más népek népdalaitól. Míg például a magyar műdalok annyira alkalmazkodnak a népi hanghoz, hogy gyakran maga a nép sem veszi észre annak egyéni eredetét, a modem spanyol románcokban megjelennek a század individuális jegyei, a szürrealizmus vonásai, elsősorban Lorca, Villalón, Emilio Prados, Hemández és Celaya verseiben; S mialatt a század európai költészetében dühöng a formabontás, az egzisztencializmus franciás eredetű új formalizmusa, a spanyolok költészetében a kibontakozó fasizmus kultúrpolitikája az igazi költőket a nép közé kényszerítette, s azok ott igyekeznek maguknak híveket toborozni, tehát közérthetően közlik s mindemellett korszerű formanyelven, progresszív mondanivalójukat (Európa kiadó.) L. M. Ladányi Mihály s SÍNEK BonfakoEÓ ^árnyaka» K 3á>xa Nagyon szerettem ezt a ^zurtos, lompos kis pulit. Cimborával [a nagyapám csikója) és a szomszéd gyerekekkel együtt ő is nagyszámú játszópajtásaim táborához tartozott. Ha eszembe jut szomorú vége, ma is könny szökik szemembe. Rekkenó júniusi délután volt. Szabó Feri és én a nagy és hús árnyékot tartó öreg birsalmafa alá húzódtunk az égető nap elől. Játszadoztunk csendesen két fogoly szitakötővel. Piciny gyufás- skatulyakocsi elé fogtuk őket és azt húzattuk velük. Előbb okvetetlenkedtek, de azután Történetek állatokról A „Michelin’’ nevű híres francia útikalauz legújabb kiadása útbaigazításokat ad kutyatulajdonosoknak. Pirossal aláhúzott kutyafejjel jelöli meg azokat a szállodákat, ahol nem szívesen látják a kutyával érkező vendéget, és megjelöli azokat a szállodákat is, ahol csak az étteremben nem tűrik meg a kutyát, a szállóvendégként azonban elfogadják. * Jacob nem ember, hanem hatalmas bálna, amely 25 év óta embernél is ritka hűséggel tavasztól nyár közepéig rendszeresen látogatja az Északi-tenger egyes vidékeit. A skandináv, angol és francia tengerészek valóságos barátjuknak tekintik a hűségesen visszatérő állatot. Jacobnak nincs rossz ízlése, főleg a szép tengerparti üdülőket látogatja. Gyakran megtréfálja a tengerparton üdülő vendégeket és valóságos szökőkutat lövell a fürdőzőkre. Az idősebb magányos nők macskaimádatáról szóló ösz- szes megható történeteken túltett egy 76 éves aacheni hölgy, aki kétszobás lakásában 25 macskát dédelgetett. A ház többi lakói régóta panaszkodtak a macskaparadí- csomból kiáradó bűzre és a macskák lármázására. Végre beavatkozott a rendőrség, amely lapátokkal és söprűkkel alaposan kitakarította és fertőtlenítette a lakást. Pénteken végétért a tanítás az iskolákban Az általános- és a középiskolákban pénteken volt az utolsó tanítási nap. Ebben a tanévben az ország általános iskoláiban több mint 1,314.000-ren, a középiskolákban pedig csaknem 145.500-an tanultak. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiból most kikerülő diákok száma meghaladja a százezret, a középiskolákban pedig csaknem huszonnyolc- ezer fiatal érettségizik. Az általános iskolák valamennyi osztályában, illetve a középiskolák első, második és harmadik évfolyamaiban június 11 és 15 között tartják az összefoglalókat. Ezt követően kerül sor az osztályozó konferenciákra. Az évzáró ünnepélyeket az általános iskolákban június 18 és 19-én, a középiskolákban 20-án rendezik és ugyanakkor osztják ki az évvégi bizonyítványokat. Az 1960—61-es tanévre a beíra- tások az általános iskolákban június 20 és 21-én, a középiskolákban pedig június 21 és 22-én lesznek. (MTI). Megbánás Fekete szirmait kibontotta már az éj, mély fénytócsák lobogtak a vízen. A csillagok sötét pilláin megfagyott könnycseppek függtek A hold ezüst virága suhogó lombokba bomlott. Felhajló szirmai a kiábrándultság kiégett krátereit takarták. Fák hajladoztak a megbánás keserű szelében. A hajnal óta feszülő íjj hirtelen elpattant. Sikolya eszméletre sebezte öntudatomat s én tágranyílt szemekkel bámultam bele az elmúlt nap óráiba. Hova szakadtam igaz-maga mtól, mily távolokba tépődött agyam, a szivem, a lelkem, hazug emlékezetem mint törölhette ki belőlem a neved úgy, hogy ha akkor felőled kérdez valaki azt válaszolom: én téged soha nem ismertelek. Kemény Erzsébet engedve az erőszaknak, csöndesen tűrték a mi zsar- nokoskodásunkat. Egyszer azonban fellázadtak és elrepültek, magukkal hurcolták a gyufásdobozt is. Ferinek annyira tetszett ez az új fordulat, hogy örömében nagyot ugrott. Éppen a gyanútlanul szundító Tisza farkára. Az egyébként békés természetű, szelíd kutyában az ijedtség és a hirtelen jött fájdalom felébresztette az állati ösztönöket, és vészes morgással Feri lábikrájába mart. Kis barátom keserves ordításban tört ki. Nagyapám, aki fát aprított a színben, ijedten futott ki. Amikor látta kis barátom vérző lábát, az én falfehér arcom és a vicsorgó kutyát, első rémült gondolata az volt, hogy Tisza megveszett és minket is összemart. Ijedtében nem gondolva semmivel, a kutya felé hajította kezéből a baltát. Természetesen nem a rossz szándék, hanem az irántunk való féltés irányította mozdulatát. Sajnos azonban a balsors ebbe a dologba is beleszólt és a balta talált. A füle mögött érte szpgény Tiszát. Nyomban behasította az állat koponyacsontját. Nagyapám rémült tekintettel meredt Tiszára. Sarkon fordult és a szín felé tartott. Az eb utána. A fejéből ömlő vér hosszú vörös sávot festett az útján. Járása mind bizonytalanabb, ingadozóbb lett a vérveszteségtől. Végül hátsó lábaira ereszkedve megfordult felém. Rám nézett. Merően, szelíden, vádlón nézett végig rajtam azokkal az okos, meleg, barna szemeivel, amelyeket már szinte elfedett a halál hályoga. Nem bírtam ezt a nézést. Elfutottam előle, le messze, a kertünk végénél csörgedező Pityó patak partjára. Feri utánam. Bezzeg el is felejtette, hogy fáj a lába! Levetettem magam a magasfűbe és zokogtam hangosan, őszintén, szívbőljövő köny- nyekkel. Szerettem volna torkom szakadtából bömbölni, ordítani. Kiacsarítani az egész világnak, hadd tudja meg mindenki az én mérhetetlen bánatomat, amit csak egy igazi, hű társ elvesztésekor érez az ember. Sokáig, egész alkonyaiig szomorkod- tunk együtt Ferivel. Mire hazamentem, már nyoma sem volt Tiszának. Eltemette nagyapa a szőlőskert melletti „Békás-tó” partján egy terebélyes fa alá. Egész este nem esett szó a kutyáról. Éjszaka nagyon beteg lettem. Az öreg Weber doktor bácsi tanácsára kocsival azonnal Újfaluba vittek kórházba. Ideglázam volt. Amikor mintegy másfél heti kórházi ápolás után édesapám hazavitt, — nagyapa meglepetéssel várt rám: Egy szép rövidszőrű mopszlit vett nekem. Én mosolyogtam, megköszöntem és örömet mutattam. Igazából azonban sosem szerettem meg Rexet, s amikor teljesen felgyógyultam, kimentünk Ferivel a fűzfához, és bevéstük bicskával a Tisza nevét. A kicsiny halmocskát azóta eltaposták a játszadozó gyerekek, de a fa törzsén mé'g most is olvashatók a gyerekes, idétlen, faragott betűk. Váczi Irén Karcag Filmhírek A Pannónia Filmstúdióban júliusban megjelenő filmeket feliratoznak. Ezek kózöt; .terepei három angol vígjáték, illetve szatíra: a Folytassa admirális!, az Ellopták a hangomat és a Különös hajótöröttek. Feliratos változatban kerül bemutatásra — ugyancsak júliusban — a moszkvai fesztiválon díjat nyert Sikoly az utcáról című angol film és Kurt Hoffman szines nyugatnémet víg játéka a Spessarti fogadó. A szinkron műtermekben elkészült A Nap mindenkinek világít című művészi szovjet film és egy NDK produkció, a Fehér vér magyarul beszélő váltóPénzváltó László hazamegy pénzváltó László nem ■* szerette Budapestet. Három éve dogozott a vállalatnál és mivel kubikus volt, bejárta a város minden ze- gét-zügát. Szombatonként sietve szedte össze a heti szennyesét és hazautazott az Alföldre. — Bolond egy hely ez — legyintett megvetően, — sose igazodik itt el az ember. Az őszinteség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Pestnek nem volt alkalma bebizonyítani épelméjűségét, mert sohase talált módot arra, hogy úgy emberiesen, vagy akár vagány módra elbeszélgessen Pénzváltóval. Egy külterületi munkás- szállón lakott és a kora reggeli ingerült villamosok dö- cögtették ezer meg ezer álmos emberrel együtt az örökké változó munkahelyre, és este a napi rohangálástól kifáradt sárga alkalmatosságok vitték mérgesen vissza a szállásra. „ — Oszt mikor a fenébe mennék én valahová is, ondta Pénzváltó. — Ha ha- zairek oszt megfőzöm a va- ■sórát, mán este van— örü- lök ha lefekhetek... Kihúzza a munka az ember zsírját, aztán nem igen van kedve lófrálni. Az Ember, aki belelapozott Pénzváltó Lászlóba, megkérdezte: — Miért nem kosztol vendéglőben, ha előfizet az se jön többe? — Kell a fenének. Nem eszek én olyat, amit nem láthatok, hogy miből csinálják... Megfőzik itt a Lovat, macskát, meg minden fenét, — mondta utálkozva... — meg aztán pizzel se győzi azt az ember. *— Mit szokott főzni? — Hát jobbadán kolompirt, vagy slambucot. Vastag ítél kell az ilyen munkához. — Színházba, vagy moziba szokott e járni? — Nem írek én arra rá. Itt meg még ingyen se mennék el, merthogy nem tartok ahhoz alkalmatos ruhát... Otthon meg mán vasárnap dilu- tán menni kell a vonathoz... Sok ám a dolog odahaza is, mer az asszony nem tud mindent elvigezni a három gyerek mellett. — Könyvet, vagy újságot szokott-e olvasni? — Elalszok rajta... A híreket meg elmondja a rádió. mer az van a szálláson. Az Ember elszomorodott, mert nem régen olvasta az irodalmi hetilapban, hegy micsoda vezsdülés van vidé— Az otthoni emberek jobban élnek. Sok olyan új dolgot kóstolgatnak, amire azelőtt nem futotta, vagy nem jutottak hozzá, — mondta csak úgy az esőnek az Ember. — Biz igaz az, — hagyta helybe Pénzváltó. — Dehát nekik könnyű, mert ük odaken és a kultúra úgy szívódik fel, mint a lecsöppentett tinta az itatósba. yt z Ember maga is vidék- tqi vetődött fel Pestre, ugyancsak három éve és nagyobb ünnepeken hazament a falujába megmártózni a napsütésben, hogy aztán jobban bírja az árnyékos oldalak hűvösségét. Az Ember látta, hogy valóban pezsdül a vidék és az otthoni emberek olvasnak, moziba járnak, eljön hozzájuk a színház és minden alkalommal több ház tetejére röppen rá a televízió kiterjesztett szárnya. Az Ember úgy érezte, hogy felelős Pénzváltó Lászlóért, bár senki nem mondta neki, hogy törődjön vele. Neki csak nz volt a feladata, hogy megmondja Pénzváltó Lászlónak, hogy mit csináljon és figyelje, hogy azt valóban meg is csinálja. Legközelebb, amikor a napok óta töprengő felhők elszánták magukat az esésre, behúzódtak egy eresz alá. haza vannak, oszt jobban ráérnek. — És maga miért nem otthon dolgozik? — Hát hun az isten haragjában?. .. Nincs mán napszám sehun se. A gazdák tönkre mentek, mások meg a csoportba vannak. — Na és — puhatolta tovább az Ember — akik a csoportba vannak, azok megélnek? — Meg, mert évvégin csak csurran-cseppen valami... attul függ melyik tszcs micsodás ... Ahun jó a vezetőiig ott meg ugyan jól fizetnek. — És maga akkor mért nem ott lolgozik? — Mert nincs kitartásom... Teccik tudni egyszer fizetnek egy kis pizt évközbe, a többit meg évvigin osszák. Mink mindig napszámbul ütünk, nem győznénk kivárni. Az Ember ezután beszélt az Illetékesekkel is a vállalatnál. Mindegyik emberről vitt egy másolatot és lerakta az Illetékesek asztalára. — Ismerjük őket, — mondták az Illetékesek — nálunk dolgoznak. — Igen, — mondta az Ember — csak egy kicsit szürkék. Az alapfesték jó, csak elfelejtették kiszínezni őket. Hiányzik a fedőréteg... — Az Illetékesek papírt vettek elő és kalkuláltak: — Kevesen vannak együtt egy szálláson, •— mondták rövid számolás után. Nem rentábilis az átfestésükJXl em sok idő telt el utána. * Az Ember kivitte a kétheti keresetet a munkahelyre. i Pénzváltó, miután gondosan átszámolta a pénzt, visz- szaadta a borítékot. — Jövő héten nem gyüvök — mondta nyomatékkal. —- Szabadságot vett ki? — Vett a rossz nyavalya. Otthon maradok. — Talán munkát kapott? — Azt hát... beliptem a Kossuthba... Minden hónapban előleget fizet a munka- egysigre, — emelte fel a mutatóujját felkiáltó jel helyett. — Aztán legalább többet keres? — Hát... többet nem igen, ...de ennyit igencsak ... De, ügyi minden este otthon vagyok. .. meg elmarad a minden heti hazatörödis... és pont helyett nagyot köpött a mondat végére. OLÁH SÁNDOR zata. Érdekes új szovjet film magyar szövegének írásán dolgoznak a filmstúdió dramaturgiáján, címe Panyin alhadnagy (ideiglenes cím). A film szereplője a kitűnő V. Tyihonov. Megkezdték a Tűz a Dunán című, feszült jelenetekben bővelkedő, ellenállási tárgyú román film magyar hangfelvételeit: szinkronrendezője dr. Márkus Éva, a film két férfi főszereplőjének hangját Mádi Szabó Gábor és Kálmán György, a női főszereplőjét Sós Edit tolmácsolja, A Hunnia Filmstúdióban Makk Károly rendező irányításával már elkészült a Fűre lépni szabad című vígjáték műtermi felvételeinek nagy része. A külső felvételeket a MÉMOSZ székházban és Veszprémben forgatják. Gertler Viktor A Noszty fiú esete Tóth Marival című új filmje előkészítésén dolgozik. Forgatócsoportja e napokban Veszprém megyében keres motívumokat a film külső felvételeihez. Bán Frigyes vezetésével már egy hete folynak a Rangon alul című film felvételei. Az új magyar vígjáték forgatókönyvét Hámos György írta. T r (lífaai%al& Gondos kéz kendőbe kötötte: legyen mit ennem az úton. Friss kenyér, szalámi közötte, s bár nem néztem, vaj is, tudom. Utón de jó is kézbvenni, mit csomagolt a szeretet, nincs .éle gond, baj, s:mmi, semmi, csak enni kell az ízeket, kibontom hát mit útra adtál, eszegetem és közben, más nem tudja, minden új falatnál ízesebb a rádgondolás... Antaífy István A töltésen, amely a híd felé tut, két sin hever. Régóta vannak így, felettük évek lengő vonatai robogtak eL Két vas-vonal a vén táj tenyerében. Csak fekszenek a töltésen, amely a hid felé füt Halottak — vélheted. Élnek pedig s oly régen álmodoznak, hogy összeér iker testük, s lobogva zendül össze bennük a vér. Talán már sejtik, hogy soha, soha... Hogy közel és örökre így elérhetetle nül zúg testükben a közös szenvedés. Csak álmukban, ha vörös holdként felgyűl a szemafór, csak álmukban ölelkeznek vadul, s elfojtott vágyak rozsdái peregnek szivük alóL
