Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. júnfos tí. 1 Ä japán tüntetések visszhangjából Nixon úr és ideáljai — Egy elnökjelölt portréja —• Ä Hagerty-ellenes tüntetés washingtoni reakciójának ér­dekes színfoltja a biztosítási ügynökök üzletének hirtelen fellendülése. Nem sokkal a pénteki tokiói tüntetés híré­nek megérkezése után élel­mes biztosítási ügynökök lep­ték el a Fehér Házat és né­hány óra alatt Eisenhower kíséretének csaknem vala­mennyi tagja, újságírók, fotó­riporterek és mások 17 na­pos úgynevezett „lincselés el­leni” biztosítást kötöttek. A biztosítás halálesetre, súlyo­sabb és könnyebb sérülések­re terjed ki. A világsajtót is élénken foglalkoztatja a pénteki tün­tetés. Az amerikai New York Herald Tribune vezércikké­ben a japán hatóságokat te­szi felelőssé Hagerty „fogad­tatásáért”. Kijelenti, hogy a tüntetés nem volt váratlan, hiszen a japán baloldaliak nyíltan megmondták; mit szándékoznak tenni. Váratlan volt viszont a rendőrség gyengesége — írja a lap —, amely egyébként továbbra is kitart Eisenhower látogatá­sának szükségessége mellett és azt állítja, hogy a látoga­tás lemondása „meghajlás lenne a csőcselék akarata előtt”. * A francia lapok első olda­lon foglalkoznak a Hagerty- üggyel. Az Aurore megálla­pítja, hogy a pénteki esemé­nyek világosan mutatják a japán hatóságok gyengeségét és azt, hogy nem urai a hely­zetnek. A Combat szerint Eisenhower látogatásának le­mondását csak nehezen lehet­ne függetleníteni a japán kor­mány politikájának elítélésé­től, viszont ez a kormány szövetségese az Egyesült Ál­lamoknak. Ugyanilyen sze­rencsétlen lenne azonban — írja a lap —, ha a látogatás végül is vérontást okozna. A Ubération hangoztatja: „Ha­gerty csatát vesztett Japán- ban’!. * Fujijama japán külügymi­niszter nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását Hagerty megérkezésének körülményei miatt. Felhívta a japán né­pet, „működjék együtt a kor­mánnyal az ilyen incidensek megakadályozásában”. Mintegy válaszul a nyilat­kozatra, szombaton reggel többezren vonultak fel a ja­„Az Egyesült Államoknak nincs konkrét terve a leszerelésre“ Amerikai vélemény a szovjet leszerelési javaslatokról Washington (TASZSZ). Az amerikai képviselőházban Porter képviselő beszámolt a keleti és nyugati országok képviselőinek részvételével a közelmúltban megtartott stockholmi nemzetközi kon­ferenciáról. A szovjet leszerelési terv­ről szólva Porter hangsúlyoz­ta: „napról napra többen is­merik el, hogy a fegyverke­zési verseny veszélyes és hogy új tárgyalásokra van szükség. Az Egyesült Álla­moknak nincs ilyen konkrét terve a leszerelésre. A szov­jet terv feltétlenül tárgyalási alapot jelent. E javaslatok valóban tesznek bizonyos en­gedményeket a nyugati állás­pontnak”. Porter követelte, hogy a szovjet javaslatok tel­jes szövegét tegyék közzé a kongresszus munkáját ismer­tető hivatalos közlönyben. (MTI) ' A Pravda a leszerelési bizottság munkájának első hetéről Moszkva (TASZSZ). Az új leszerelési tervezet, amely számol a különböző országok­nak korábbi javaslataival, reális alapja a tartós béke biztosításához annyira fontos leszerelési kérdés megoldásá­nak — írje Ratiani, a Pravda genfi tudósítója. — A tízha­talmi bizottság Vitájának első hete igazolta, hogy a szovjet kormány új leszerelési javas­latai a nemzetközi élet ten­gelyében állnak. A cikk rámutat, a vita nem kezdődhetett meg, mert a nyu­gati küldöttségek — kijelen­téseikből ítélve — nem áll­nak készen a megvitatásra, még nem fejezték be a szov­jet javaslatok tanulmányozá­sát és a javaslatokkal kap­csolatos kölcsönös konzultá­ciót. — Ami a nyugati küldött­ségek e héten elhangzott ki­jelentéseinek lényegét illeti, ők csupán korábbi kijelenté* seiket ismételgették. Ezek pe­dig nem nyitják meg az utat az általános és teljes leszere­lés kérdésének gyakorlati megoldásához. A jövő héten kiderül, va­jon a nyugati küldöttségek végre megkezdik-e a szovjet javaslatok érdemi megvitatá­sát — írja befejezésül Ra­tiani. (MTI) Újabb jelentések; az Eiclimann-iigyről NEW YORK (MTI). Argen­tína ENSZ-küldöttsége levél­ben kérte fel a Biztonsági Tanács elnökét, hogy juttas­sa el a tanács tagjaihoz kormányának Izraelhez inté­zett jegyzékét, a levél nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását. Buenos Aires-1 jelentések szerint az argentin külügy­minisztériumban megoszla­nak a vélemények az Eich- mann-üggyel kapcsolatos to­vábbi teendők kérdésében. Az AP szerint egyesek előnvben részesítenek vala­milyen kompromisszumot, — míg a másik csoport — egy ultra — nacionalista hírben álló magasrangú személyiség irányításával — kész elmen­ni a diplomáciai kapcsola­tok megszakításáig. (MTI). Termelőszövetkezeti tagok! A háztáji általános biztosítás a jégkárra is ér­vényes! A háztáji szán tóterületi növényekben ke­letkezett jégkáraikat (kiegészítő biztosítás esetén a szőlő- és gyümölcs Jég­károkat is) azonnal jelentsék be a termelőszövetkezet vezetőségénél. Jégkárbejelentő nyomtatvány a tsz-iro- dában rendelkezésre áll. A tsz a kárbejelentéseket ha­ladéktalanul továbbítja az Állami Biztosító járási űókjáhozt A gyors és szakszerű kárbecslés alapja a károk azonnali bejelentése. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Szolnok. pán pariament épülete elé, hogy tiltakozzanak Eisenho­wer látogatása ellen. A leg­frissebb rendőri jelentések szerint, a tüntetők a reggeli órákban huszonötezren vol­tak, számuk azonban növek­szik és arra számítanak, hogy a rendőröknek délutánra már kétszázezres tömeggel kell szembenézniük. Ugyancsak tüntettek a miniszterelnökség és az amerikai követség épü­lete előtt. A felvonulók „is­mét meg fogjuk tenni” fel­iratú táblákat vittek, nyil­vánvaló hivatkozással a Ha­gerty-ellenes tüntetésre, * London. Az angol sajtó hosszú tokiói jelentései kí­méletlen realizmussal írják le a példátlanul viharos tünte­téseket, amelyekkel a japán tömegek Eisenhower sajtófő­nökének, Hagertynek érkezé­sét fogadták. Kiemelik a je­lentések a tüntetők heves Amerika-ellenes indulatát, Hagerty kalandos menekülé­sének megalázó jellegét. Hangsúlyozzák, útjának az volt a célja, hogy megálla­pítsa, milyen fogadtatást vár­hat Eisenhower, s hogy erre megkapta a félreérthetetlenül világos választ. A Times tokiói tudósítója szerint nem volt semmi két­ség aziránt, hogy Hagerty, továbbá az amerikai nagykö­vet tökéletesen a tömeg ké- nye-kedvének volt kiszolgál­tatva. Egyes amerikai meg­figyelők nézete szerint az események azt mutatják, hogy a japán kormány képte­len az elnök személyes biz­tonságát szavatolni, s nem okos dolog Eisenhower részé­ről, ha ilyen körülmények között Japánba megy. A News Chronicle tokiói tudósítója szerint bizonyos, hogy a japán rendőrség lany­ha viselkedése erős tiltako­zást fog kiváltani az Egye­sült Államok hivatalos körei részéről, mivel a rendőrök nem használtak sem gumibo­tot, sem könnyfakasztó gázt, vagy vízifecskendőt a diá­kok ellen. Az angol sajtó megállapít­ja, hogy Hagerty látogatása, ha lehetséges, még inkább rontotta az amerikaiak hely­zetét Japánban. Továbbá, hogy Eisenhower csak két ve­reség között választhat. Ha lemondja látogatását, akkor összeomlik nemcsak a Kisi- kormány és a Japánnal kö­tött biztonsági szerződés, ha­nem az Egyesült Államok sok pénzzel felépített és fenntar­tott pozíciója is a Távol-Ke­leten és a Csendes-óceánon. Ha azonban rendőri sorfalak között, ellenséges tüntetések kíséretében érkezik, akkor Amerika tekintélyét nem ke­vésbé súlyos csapás éri. — (MTI) EZEKBEN a napokban Amerikában sokat beszélnek és írnak Nixon úrról. A Re­publikánus Párt befolyásos körei az Egyesült Államok elnökének tisztségére jelölik, s mint ilyen esetekben tör­ténni szokott, mindenütt nagy reklámot csapnak. Ám ő sem tartozik az éppen hall­gatag politikusok közé. Köz­tudomású például, hogy 1950- ben, amikor kampányt foly­tatott, hogy beválasszák a szenátusba, 16 hét leforgása alatt ezer beszédet mondott. A mondanivaló mindig majdnem ugyanaz volt. Nixon hangsúlyozza, hogy amerikai módra gondolko­dik, érez és cselekszik. Az amerikanizmus az, amiből levezeti egész politikáját, bel- és külpolitikáját, filozó­fiáját, sőt a katonai straté­giát is. Érdemes nyomon kö­vetni, miként tükröződnek Nixon úr elvei az amerikai demokrácia gyakorlatának a viszonylatában — például akár saját karrierjének a prizmáján keresztül szemlél­ve. Erről a karrierről könyve­ket & számtalan cikket írtak. írnak a barátok és az ellenfelek. Példaként szol­gálhat Earl Mazo, „Richard Nixon” és William Costello „Tények Nixonról” „Nem jó­váhagyott életrajz” című könyv. 1945 augusztusában 26 ka­liforniai napilapban a követ­kező hirdetés jelent meg: „Keresünk: olyan kép­viselőjelöltet, aki nem ren­delkezik előzetes tapasztala­tokkal ... Forduljanak első­sorban egy fiatalemberhez, e körzet lakosához, a volt ka­tonához, aki jólnevelt, nin­csenek politikai kapcsolatai vagy kötelezettségei, de ál­talában van némi fogalma az ország jólétéről”. Ez nem Mark Tvain idé­zet, hanem részlet egy 15 évvel ézelőtt megjelent új­ság számából. A HIRDETÉS a „százak bizottságá”-tól indult ki — a kaliforniai bankárok és üzletemberek ama csoport­jától, amely nem volt meg­elégedve Voorhis-szal, az ál­lam akkori képviselőházi tagjával, Roosevelt követő­jével, s ezért elhatározta, hogy megfelelőbb emberrel helyettesíti A „százak bizottságának” egyik vezető tagja Perry, a Bank of America — Amerika és az egész burzsoá világ legnagyobb bankjának osz­tályvezetője volt. E bank épületében nyitott irodát a teljesen ismeretlen, fiatal Richard Nixon ügyvéd, aki­nek a családja összeköttetés­ben állt Perryvel. A bankár ajánlotta Nixont a „százak HMMMMMtMMMmHmMHmmmtmmWWiiilMltHiltltlIIMIMHmiHHHiilHiiifHIWmMM / ítéletidő világszerte Újabb földrengés Chilében HONGKONG Tájfun dühöngött a napok­ban Hongkong városában és a kínai partok környékén. Hongkongi hivatalos jelentés szerint harminc ember meg­halt, hetvenhat pedig megse­besült A „Véres Mary" táj­fun ezen kívül több millió dolláros kárt okozott és 18.200 embert tett hajléktalanná A legnagyobb károkat Csung- csau-szigeten okozta: itt há­romezer ember vesztette ott­honát BECS Bécs több negyedét pénte­ken elöntötte a víz. Heves záporok söpörtek végig az osztrák fővároson, nem egy helyen jég esett. Grinzing és Sievezing bécsi külvárosokat húsz-harminc centiméteres víz és sár borította. A jégeső, sok helyen bezúzta az ablako­kat, súlyos károkat okozott a kertekben és a szőlőkben. * SANTIAGO Földrengés rázta meg pén­teken a chilei Copiapo váro­sát, nyolcszáz kilométerre északra Santiagotól. A föld­rengés nagy pánikot okozott, mivel eddig erre az északi részre nem terjedt ki a déli vidékek katasztrófája; Ká­rokról nem érkezett jelentés. VALDIVIA Riasztási gyakorlatot tar­tottak pénteken a pusztulás­ra Ítélt valdiviában. A hajók és csónakok állandó készen­létben állnak arra az esetre, ha a várost elöntéssel fenye­gető Rihi Rinihue-tó amely­nek szintje már kilenc mé­terrel magasabb a rendesnél, áttörné gátjaitj bizottságának* s az meg­hívta őt az üzletemberek ta­nácskozására Nixon jelölé­sét tíz perc alatt jóváhagy­ták. Rendelkezésére bocsá­tották a Köztársasági Párt helyi apparátusát. Egy esz­tendővel később Nixon be­vonult a képviselőházba. Nixon, miután a bankárok segítségével bekerült a kon­gresszusba, gyorsabban ha­ladt felfelé, mint bárki más, kollégái közül. Egy körül­mény segítette őt ebben. — Kampányt kezdett a politi­kai és emberi szabadságjo­gok elfojtásáért az Egyesült Államokban. — Nixon Mc­Carthy előfutárává vált; sőt, —■ a mecarthyzmus egyik igazi megalkotója, aki igye­kezett megfojtani az ameri­kai munkásmozgalmat és még az amerikai burzsQá-li- beralizmusra is szájkosarat tenni. íme a tények, ame­lyekről Mazo és Costello szól, Nixon 1947-ben nyilváno­san kijelenti: „Engem azért választottak meg hogy el­pusztítsam ' a munkásmozga­lom vezetőit”. S ő erre is tö­rekszik. Először segíti a kon­gresszusban a munkásellenes Taft-Hartley törvény keresz- tülhajszolását, majd amikor bekerül az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bi­zottságba, előterjeszti a sza­badságjogok elfojtására irá­nyuló saját törvényterveze­tét, a „Mundt—Nixon tör­vényt”. Ez a törvény olyan drákói intézkedéseket helyez kilátásba a megszokott bur­zsoá szabadságjogok ellen, hogy Dune, a Republikánus Párt jobboldali vezére is nyilvánosan Hitler módsze­réhez hasonlítja, majd kije­lenti: „ez kísérlet arra, hogy gumibot segítségével számol­janak le az eszmékkel. Ez lemondást jelentene mind­arról, amiben hiszünk”. Az amerikai szenátus akkor el­vetette Nixon törvényterve­zetét, mint olyant, amely alkotmányellenesen próbálja az emberek gondolkodását ellenőrizni. Gyanúsításai és vádasko­dásai ellen senki sincs biz­tosítva. A dolog odáig fajul, hogy Nixon vörös veszede­lemmel ijesztgeti az ameri­kaiakat. Milyennel? Az an­gol munkáspártiakkal. Ang­lia, — jelenti ki 1950-ben a „Lincoln nap”-on mondott beszédében — már „félúton vannak ahhoz, hogy rabál­lammá változzék és hatal­mas erők igyekeznek azon, hogy rákényszerítsék az Egyesült Államok népeire a brit-szocialista rendszert”. A nagy szabadságharcosok között sok az amerikai név, köztük burzsoá személyisé­geké is. Nixon úr nem tar­tozik Washington, Franklin, Lincoln tanítványai közé. — Más iskolához tartozik ő — Metternich, Cavignac, Gal- liffet — európai típusú isko­lájához. — Nagyon is úgy látszik, hogy számára a sza­badság nem ideál, hanem frázis. Okvetlenül kell néhány szót szólnunk az egyik olyan ideálról, amelyet Nixon úr önmagának tulajdonít: a bé­ke ideáljáról. Lásunk hát példát. Nixon úr ez év január 16-án Mia­miban; egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy az ameri­kai népnek olyan elnököt kell választania, aki ismeri a nemzetközi és belföldi kér­déseket, s ennek olyan em­bernek kell lennie, aki „vál­ság idején megőrzi a hideg­vérét és nem cselekszik meg­gondolatlanul”. Nagyon helyes. Miként cselekedett hát Nixon úr a múltban ilyen válságok ide­jén? Tíz esztendővel ezelőtt. — Koreában tombol a háború, amely azzal fenyeget, hogy átcsap a harmadik világhá­borúba. A jobboldali Tru­man elnök kénytelen nyug­állományba helyezni McArt­hur tábornokot, mert a tá­bornok cselekedetei épp a világháború kirobbantására irányulnak. Nixon úr hala­déktalanul és hevesen Mc­Arthur védelmére kel. Kína elleni háborút követel és azt, hogy Acheson külügy­miniszter mondjon le, mert „meghátrált” a kommunis­ták előtt. Nixon azzal vádol­ja Achesont, a reakciósok reakciósát, hogy „rózsaszí­nűek a szemei”, amikor a kommunistákra tekint. Mi történt volna a világgal, ha abban a pillanatban Nixon úr lett volna hatalmon az Egyesült Államokban? Ha a legutóbbi időben el­hangzott beszédeit vizsgál­juk, aligha lehet szó hideg­vérről és megfontoltságról. Nixon úr a nemzetközi fe­szültség enyhülése ellenére még 1960-ban is „a felsőbb­rendű rend alapelvének” ne­vezi a háború szélén való egyensúlyozás elméletét, tá­mogatja a Kelet-Európa „fel­szabadításának politikáját, vagyis a népi demokratikus országokban szervezett ösz- szeesküvések politikáját. Amikor 1960. január 15-én Gaineswille-ben elkezdte vá­lasztási kampányát, arra szó­lított fel, hogy ne méltassák figyelemre a szovjet fegyve­res erő csökkentését és kije­lentette: „Az Egyesült Álla­moknak és szövetségeseinek semmi körülmények között sem szabad csökkenteniük fegyveres erőiket”. N. Sz. Hruscsov a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának ülésszakán elhangzott beszé­dében nem véletlenül szólt néhány szót Nixon úrról. — „Nehéz elhessegetnem azt a benyomásomat, — mondotta a szovjet kormány feje — hogy Nixon úrnak kisebb gondja is nagyobb a vitás kérdések tárgyalásos megol­dásánál, a feszültség, a hi­degháború és a fegyverke­zési hajsza megszüntetésé­nél”. EZ A BENYOMÁSA min­den gondolkodó embernek, aki csak olvassa Nixon úr beszédeit. Mindig a békéről beszél, de hallgatósága érzi: az igazi béke, a komoly bé­ke, nem szíve szerint való. Nixon úr úgy véli, hogy az amerikai szellemet és az amerikai korszakot képvise­li. Ez aligha van így. Fellép a szocializmus ellen. Ehhez joga van. Nem szereti a Szovjetuniót. Ez az ő dolga. Hadilábon áll a korszellem­mel és népének törekvései­vel. Ez az ő szerencsétlen­sége. A. i Leonyidov A pedagógusok szakszervezetének ösztöndíj-pályázata A pedagógusok szakszerve­zete az Eötvös-alap ösztön­díjaira ezévben is pályázatot hirdet, ösztöndíjban az Eöt- vös-alap felajánlást legalább egy év óta fizető szakszerve­zeti tagok pedagóguspályára készülő — egyetemeken, fő­iskolákon, felsőfokú tanító- és óvónőképzőben tanuló — gyermekei részesülhetnek, ha az első évfolyamot jeles eredménnyel végezték. Ebben az évben tizen kap­nak kétezer és nyolevanan ezer forintos ösztöndíjat. A jelentkezési lapot a szak- szervezet szociális osztályá­tól (Budapest, VI. kerület, Gorkij fasor 10.) kell igé­nyelni és július 11-ig átadni az illetékes szakszervezeti bizottságoknak. (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom