Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10 / 136. szám

i960 június 10­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy község - ^ hat ösztöndíj ÜZEMEINKBŐL L j gépet adtak a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnek a törökszentmiklósiak akasztott vagy egy másik traktor által vontatott pót­kocsiba fújja. Kukoricaszár letakarításakor a feltépett szárat ugyanígy pótkocsiba lehet gyűjteni és silózásra fel­használni vagy pótkocsi al­kalmazása nélkül a táblán egyszerűen szétszórni és nit­rogén trágyával meghintve alászántani. Zöldtakarmányok betaka­rításán kívül fel lehet hasz­nálni a gépet bármilyen renden lévő termény felsze­désére és egyidejű szecskázá- sára. Külföldön példáiul jó eredménnyel használják a renden levő kombájnszalma felszedésére. Az összetépett szalmát azután vagy pótko­csiba gyűjtik vagy a gép Gabonaszeletelés Karcagon Az értékcsökkenési leírás­ból visszakapott pénzből nagyarányú korszerűsítést végeznek megyénk malmai­ban. Az Országos Tervhiva­tal Beruházási Főigazgatósá­ga a korszerűsítési program kidolgozásáért köszönő leve­let küldött a Szolnok megyei Malomipari Vállalatnak. E program valóraváltása Uj gépek az Aprítógcpgyárban szétszórja a táblán. Felhasz­nálják ezenkívül a burgonya szárának felszedésére is. A járva szártépő munka­szélessége 1,5 méter, teljesít­ménye terménytől függően óránként 100—200 mázsa. Üzemeltetéséhez Zetor Super vagy Belorusz traktor szük­séges. De a budapesti Ipari Vásá­ron már látható volt a gép magyar gyártmányú minta­darabja, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár ké­szítménye’'. Székely elvtárs, a Tlező- gépgyár igazgatója arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy jö­vőre meg akarják valósítani a gép sorozat gyártását. során újjászületnek a tele­pek. A karcagi malmot pél­dául 8,5 millió forint ráfor­dítással átalakítják az idén. Pneumatikálják az anyagszál­lítást, s — a megyében első­ként — gabonaszeletelő be­rendezést szerelnek fel ben­ne. Tisztább, balesetmente- sebb, s gazdaságosabb lesz ezáltal a munka. Nagy dolog az, ha egy fia­tal. akinek minden vágya a tovább tanulás, elindulhat azon az úton, amelyik az áhított hivatás felé vezet. — Különösen akkor, ha ezt a társadalom teszi lehetővé ne­ki, mert szülei nem vállal­hatnák a tanulás költségeit. Ezeknek a fiataloknak váltja valóra álmait a társa­dalmi ösztöndíj. Üzemek ve­zetősége, termelőszövetkeze­tek tagsága egyre több he­lyen látja, mi a jelentősége annak, hogy társadalmi ösz­töndíjat adjanak az ott dol­gozók gyermekei közül az arra érdemeseknek. Ezek után termelést segítő szak­emberként, vagy gyermekeik nevelőiként térnek azután vissza. Amig pedig tanul, a társa­dalmi ösztöndíj emlékezteti őt arra, hogy kötelezettségei vannak azok iránt, akik gondtalan tanulását lehetővé teszik. Vékony, vézna kislány N. Tóth Eszter. Kicsit ijedten lép be hívásunkra a kun- hegyesi Kossuth utcai iskola igazgatói irodájába. Vájjon mit akarhatnak tőle? De szeme rögtön csillogni kezd, arca felderül, amikor arról esik sző, hogy tovább tanul­hat. Eszti ősszel összepakol­ja ruháit és beköltözik a ma­kói szövetkezeti technikum leánydiák-otthonába. — A fmsz. biztosít számára ösz­töndíjat és így a kislány, akit beteges édesanyja nem tudna taníttatni, eljuthat a középiskolába, amelyről fél­évkor fájó szívvel mondott le. Természetesen nemcsak ő boldog, hanem a többiek is. Mert Kunhegyesen megér­tették az ösztöndíj jelentő­ségét. A Lenin Tsz vezetősé­ge — a tagsággal egyetértés­ben — három ösztöndíjat Tiszaföldváron a veterá­nok, tanácstagok és pedagó­gusok csoportjával én Is részt vettem a határjáráson. A többezer holdnyi határ szépsége, a termelőszövetke­zeti települések* tanyaköz­pontok látványa örömmel töltött el bennünket. A Sza­bad Nép Tsz tehenészeté­ben példamutató munkával, gondossággal, szakszerűség­gel érték el a nagyfokú fej­lődést. A pompás tehenek, sőrék országos szinten Is megállják helyüket. A közös gazdaság központja is tükrö­zi a gyorsfejlődést. A 100 fé­rőhelyes korszerű istálló egyik fele még épül, de a másik részében már a gon­dozott, tiszta faj-állatok ké- rődznek. A Petőfi Tsz gazdái is büszkék lehetnek sertésál­lományukra. Legutóbbi fialá- si átlaguk 8.4, a választási átlag 8 volt. A Lenin Tsz építkezik a leggyorsabban. Itt újdonság a két korszerű svédmintájú szabadszállásos istálló. Mindhárom közös gazdaságban ezrével van kis­csirke, tyúk, liba, pulyka. A A baromfitelepek egyre kor­szerűbbek lesznek. Legfiatalabb közös gazda­ságunk az Aranykalász Tsz. Itt nagyrészben társadalmi erővel 100 férőhelyes mar­haistállót, nagy birkahodályt építettek. Állatállományuk fejlesztése azonban még ko­moly erőfeszítést kíván. Nö­vényeik szépek, gondosan ápoltak. Nagy kár, hogy a haleszi földön a melegházuk az idén kihasználatlanul he­ver. Nemcsak a tsz központok látnivalói érdekesek, de maga a határ is szép. A bú­za-, árpa-, cukorrépa-, bor­só stb. táblák tiszták, gyom­mentesek. Viszont elszomorí­tó a dülőútak fátlansága. Ami a keresetet illeti, arra tényként egy volt tizenhat­holdas középparaszt néhány mondatát írom le, aki most állatgondozó. „Nézze tanár úr, én rendesen dolgozom minden nap, nem válogatok a munkában. A munkaegy­alapított. Szeberényi Máriát a közgazdasági technikumba, Jámbor Miklóst a karcagi mezőgazdasági technikum­ba. Tóth Ferencet a szolnoki gépipari technikumba küld­te. A tsz főkönyvelője büsz­kén mutatja meg a dossziét, amelyben az ösztöndíjszer­ződések lapulnak. Eszerint a tsz mindhárom fiatalnak 300—300 forint havi ösztön­díjat ad tanulmányaik ide­jére. A Vörös Október Tsz is küld Nyiregyházára egy leányt az ottani közgazdasá­gi technikumba. A gépállo­más a szorgalmas Szépes Zsuzsikát, dolgozójuk gyer­mekét küldte középiskolába. Tóth Ferencet nem vet­ték fel a gépipari technikum­ba, mert a felvételi vizsgán nem ért el olyan jó ered­ményt, mint sok más mun­kás, vagy parasztgyerek. És nem vették fel Kiss Gábort sem, akit a Debreceni Épí­tőipari Technikumba küldött a Kunhegyesi Építőipari KTSZ. Ilyesmi bizony elő­fordul, hiszen egyre több ki­tűnőképességű munkás és pa­rasztfiatal ostromolja a szak- középiskolák kapuit. A meg­szavazott társadalmi ösztön­díjat azonban nem szabad kihasználatlanul hagyni. A Lenin Tsz megteheti példá­ul, hogy szerződést köt egy — már valamelyik középis­kolában tanuló — kunhegye­si, vagy környéki fiatallal. Ugyanezt ajánlhatjuk az Épí­tőipari ktsz-nek is. Helyes dolog az, hogy kun­hegyesen megértették a tár­sadalmi ösztöndíj jelentősé­gét. Ilyenek alapítására igen sok helyen van lehetőség. Éljenek tehát a lehetőséggel a tsz-ek, vállalatok, hogy a helyi szakembergárda minél előbb erősödjék a fiatal ösz­töndíjasokkal. hernádi ségszámítáfeommal még ed­dig nem volt vita. Havonta kétezer forint fölött van a tervezett jövedelmem a ház­tájin, meg azon kívül, amit a feleségem baromfival hoz a házhoz.” Ez a tsz gazda tö­mören megfogalmazta az anyagi felemelkedés útját. Kommentár ehhez nem szük­séges. A fejlődés biztató, de nem mehetek el az észrevett hi­ányosságok mellett sem. — Mint pedagógus, aki a kul­túra, a kulturálódói híve, jobban ügyeltetnék a sok gazdasági épület csinosításá­ra, karbantartására, a meg­lévő kis erdőfoltokra, volt parkokra, fasorokra, többet fásítanék a dülőutakon, tsz köznontok körül. S végezetül hadd említsem meg a hosszú évek óta ben­Hogyan köszönjem meg? Szeretném, ha mindenki megtudná... Meghalt a férjem három éve. Itt maradtam az öt gye­rekkel. Kétéves múlt a leg­kisebb, tízzel több a legna­gyobb. Ügy mondják: a baj nem jár egyedül... Tüdőszűrő kocsi érkezett a városba. El­mentem én is á szűrővizsgá­latra, s néhány nap múlva jött az írás: baja van a tü­dőmnek, sürgősen szanatóri­umba kell mennem. Szörnyű napokat éltem át. Mi lesz az öt gyerekkel? Az értük való aggódás majd eszemet vette. Mi lesz ve­lük? Az emberek nem hagytak magamra. Tanácsolták: for­duljak a gyermekvédelmi fel­ügyelőhöz, bizonyosan segít rajtam... Állami gondozásba vették őket, a szolnoki Gyer­mekvédő Otthonba kerültek, majd onnan jászberénybe, ne­velőszülőkhöz. Mit aggódtam értük! Az a tudat vígasztalt, hogy egy városban van mind az öt, nem szórták szét őket. Szolnokra kerültem én is. Megoperáltak, s amint kissé jobban lettem, átvitték az újszászi szanatóriumba. Le­A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár kollektí­vája továbbfejlesztette az üzemben régebben gyártott szártépőket. A kísérleti pél­dányokat a közelmúltban át­adták a Mezőgazdasági Gép- kisérleti Intézetnek. Szakmai körökben elismeréssel nyilat­koznak róluk. Laptársunk­ban, a Hajdu-Bihar megyei Naplóban például ezt írja róla Varga Frigyes egyetemi tanszékvezető: „A Debreceni Mezőgazda- sági Akadémia tangazdaságá­ba új mezőgazdasági gép ér­kezett, a Lundell típusú ka­lapácsos járva szártépő. Ez a gép eredetileg kukoricaszár letakarításra készült, de sok más munka elvégzésére is ki­válóan alkalmas. A kukori­caszár letakarításán kívül nálunk legfontosabb munka- területre a zöldtakarmányok (silókukorica, őszi takar­mánykeverék, lucerna, ta­karmánykáposzta, stb.) szecs­kázva történő betakarítása. A gép működési elve me­rőben eltér a nálunk eddig használt kaszáló és járva szecskázó gépek működési el­vétől. Tulajdonképpeni mű­ködő része egy, a talaj felett vízszintesen elhelyezett és nagy fordulatszámmal forgó tengely, amelyre csuklósán vágóélek vannak rászerelve. A tengely a traktor erőleadó tengelyéről nyeri hajtását, fardulatszáma percenként körülbelül 1500. A gép elő­ször lehajtja az álló növényt, majd a gyorsan forgó éles vágóélek letépik és egyben 5—15 centiméter hosszú da­rabokra tépik szét a szára­kat. A kalapácsok által elő­idézett légáram a feltépett takarmányt a gép után nem lévő fájó pontot: a kul­túra iránti érdeklődés lany- haságát. Ma már nincsen lá­tástól vakulásig való mun­ka, lenne idő olvasásra, rá­dióhallgatásra, a községi könyvtár látogatására, tele­vízió-nézésre, előadások meg­hallgatására, a különféle, — felnőttek részére szervezett szakköri munkára. Ha lenne érdeklődés és hallgatóság. Ez a leggyengébb pontja a tisza- földvári művelődési életnek. Ezt a vasfalat kellene áttör­ni a tsz-elnökök, párttitká­rok, brigád- és munkacsa­patvezetők, a hétköznapi gondokon túllátó tsz parasz­tok hathatós segítségéveL V. L. Tiszaföldvár velet írtam gyermekeim ne­velőinek. Kértem, viseljék gondjukat, írjanak a gyere­kekről, magukról: szeret­ném megismerni azokat az embereket, akik befogadták az én kis árváimat. Mi történt? Nem sajnáltak pénzt, fá­radságot, elhozták a gyere­keket, sorra mindet, látoga­tóba. Viszontláttam őket meghízva, kipirulva, egész­ségesen, tisztán. Megnyugod­tam. Édesanyjuk vagyok, de talán én sem tudnék többet nyújtani nekik, mint ezek a jóságos emberek. Nem kellett már aggódnom kicsinyeim sorsa miatt — rohamosan ■—, javult az ál­lapotom. Mikor kijöttem a szanatóriumból felkerestem őket. Azóta is voltam már náluk, de annyi szeretettel, mint ott, még sehol nem ta­lálkoztam. Jancsikám, a legnagyobb, tizenöt éves már. Nagy fiú, minden vasárnap sorra láto­gatja a kicsiket, becézgeti, Ä jászberényi Aprítógép­gyárba a közelmúltban ér­kezett egy cseh gyártmányú fogazógép. Egykarú gyalukat, fogazógépet várnak még, s amellett kívülről állítható fúródarut, stb. Az idén összesen 12 millió forint értékű import gépek­kel gyarapodik az üzem gép­parkja. Legjelentősebb az új gépek között a VB 200-as horizontális fúró-marómű. Az import mellett mintegy 12 hazai gyártmányú gépet is munkába állítanak. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsánál a mozga­lom jelenlegi tevékenységé­ről tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát. A kongresszus óta eltelt 10 nap legörvendetesebb tapasz­talata, hogy a bizottságok jelenleg is a kongresszus előtti hetek nagy lendületé­vel dolgoznak. Az eredmény értékét növeli, hogy a mérce, az összehasonlítási alap ma­gas, mert a népfrontmozga­lom, a május 27-ét megelőző időszakban több mint félmil­lió embert vont be belpoliti­csókolgatja őket, aztán be­számol nekem levélben: „Édesanya, ne aggódj ér­tünk, mi jól vagyunk, csak Te gyógyulj meg mielőbb!” Csendes, szófogadó gyer­mek. Völgyiné, a kedves, ar­ra kér, hagyjam nála, mert annyira hozzá nőtt. Majd ő iskoláztatja. Ilyen kisfia úgy­sem lesz többet — siránko­zik. De Jancsikám nagyon anyás. Tudom, nehéz neki nélkülem. Lassan erősödöm, de most már a tanév végén hazaviszem őket a karcagi kis házba. Nem jó így, hogy üres a fészek... Igaz nem vagyok már egyedül. Rozi­kám, mikor legutóbb meglá­togattam, könyörgött, hogy hozzam haza. Nagyon ragasz­kodtak hozzá a nevelőszülők, ám nem bírta már nélkülem. Belebetegedett. Az orvosok azt tanácsolták, jobb, ha el­viszem. Nekem nincs terhem- re, ő meg egészen felvidult a közelemben. Ketten várjuk már itthon a hónap végét — akkor ein A megmunkálás korszerű­sítése mellett saját gyártmá­nyaik fejlesztésére is gondol­nak. Uj típusú kőtörőgépeket terveznek például, — hegesz­tett kivitelben, újszerű csap­ágyazással. Az ezzel kapcso­latos kísérleteket rövid időn belül lebonyolítják. Moderni­zálták a 8-as, 10-es s a 12-es törőiket, ötméteres, ujtipusú szekrényes adagolót készítet­tek. A Lábatlani Cement­gyárhoz 75 méter hosszú ke­mencét gyártottak, — hogy csak néhány újdonságról te­gyünk említést. kai életünk jelentős esemé­nyének előkészítésébe. A Népfront Országos Ta­nácsa még ebben a hónapban összehívja Budapestre a me­gyei népfrontbizottságok el­nökeinek és titkárainak érte­kezletét. Ismertetik és meg­vitatják a társadalmi testü­letek újjáválasztásának ta­pasztalatait. A népfrontbizottságok az egész országban július 15-ig elkészítik új munkaterveiket, s a következő hetekben hoz­zákezdenek augusztus 20-a megünneplésének előkészíté­séhez. (MTI) megyek a négy gyerekért... Imrém tizenhárom éves, Gattyánéknál él. Féltem, hogy sok bajuk lesz vele, mert nagyon akaratos, sze­gény apja természetét örö­költe. De a néni már most sírdogál, hogy elviszem. Ta­lán őszig — ha akarja a gye­rek is — otthagyom még, ha­nem iskolába már otthonról indítom szeptemberben. Mar­gitkám kilenc éves, a kis Pityu meg hat esztendős. Kis- sék nevelik az egyiket, má­sik egy idős házaspárnál van, Tarjánéknál.~ Arany­hajú, tengerkék szemű mind a kettő... Meggyógyultam, Rövidesen együtt lesz a kis család. Be­népesül a régen várt fészek. Kedvemre magamhoz ölelhe­tem fiókáimat. Dolgozhatom értük... Én igazíthatom meg a fejük alatt a párnát, meg­csókolhatom álomtól kipirult kis arcukat _ Hogyan köszönjem meg? Szeretném, ha mindenki megtudná történetünket, az emberi összetartás, az egy­máson segítés nagyszerű példáját. Rónai Erzsébet VIGYÁZZ ÉS EMLÉKEZZ! Oradour sur Glane —^ hirdeti a tábla egy Dél­franciaországi műút men­tén. Lidice: Ezt a szót ol­vashatjuk, ha kiautózunk Prágából, a lankás domb­vidék szélén. A táblától jobbra: romok és puszta­ság. Balra: Uj házak, vi­rágoskertek, iskolák, sze­relmespárok és a szülő­otthonokban sikoltás: új élet születik. Romok és élet. Emlékez­tető és új remények. Mert volt itt élet június tize­dikéig... 1942. június ti­zedikén fekete egyenruhás SS gyilkosok, fasiszta far­kascsorda tört rá a cseh városkára. Cseh bányászok voltak a lakosai. Bűnük: szerették hazájukat, szeret­ték a szabadságot. S mert a fővárosban, Prágában meggyilkolták Heydrichet, a fasiszta főhóhért, Cseh­szlovákia zsarnokát, hát a pribékek gyilkoltak. Válo­gatás nélkül. ’’Lidicébe ve­zettek a nyomozás szálai” — próbálták magukat ké­sőbb a világ előtt igazolni. Miféle nyomozás?! Nem nyomozásról volt szó, ha­nem megfélemlítésről. S az áldozatok egy cseh bá­nyászfalu lakosai. Körül­fogták a falut, sokan vol­tak, tehették. Azután egy helyre hajtották a férfia­kat és halomra gyilkolták valamennyit. A nőket, — gyermekeket táborokba hurcolták, alig kerültek közülük haza néhányan a háború végén. A községet rombadöntötték a helyét pedig felszántották. A bib­lia szerint a haragvó is­ten talált ki ilyen értel­metlen, észbontó szörnyű­séget valaha, s most a ná­cik gépesítették ezt a mon­dabeli embertelenséget. S két évvel később ugyan­ezen a napon a napfényes Provence vidám tájain bo­rított vérbe, füstbe és láng­ba egy egész „partizán- gyanús” községet a fasisz­ta őrület. Ami e kettő kö­zé esett: Sztálingrád és Voronyezs, Ju 77-es zu­hanóbombázók sivítása, né­pek kiirtása, de elpusztult fasiszták százezrei is. Emlékezzünk a mai na­pon. Ma a gépállomások erőgépei kint vannak a föl­deken. A Tisza Cipőgyár­ban egyenletesen halad a szalag, komolyarcú fia­tal lányok ülnek, állnak mellette. Gyermekdaltól hangos a Szolnok-kertvá- rosi óvód a: Évzáró ünne­pélyre készülnek az apró­ságok. Élet-élet mindenütt. És ha most Oradourra és Lidicére emlékezünk, nem sebek felszakításáért tesz- szük. Emlékeznünk kell, mert lépten nyomon erre emlékeztetnek bennünket a világon most történő események. Mert Oradour és Lidice elpusztítóinak utódai itt élnek körülöt­tünk. Hány új Oradourt és Lidicét hozna létre Ade­nauer, a hatalmi hóbort­ba esett eszelős vénember? Hány ilyen terv rejtőzik Norstad Nato-tábornok páncélszekrényében? Tho­mas Mann drámai felhívá­sa jut eszembe: Európa vigyázz! Mi vigyázunk! Vigyáznak Nyegyelin fő- marsall rakétái, Hruscsov elvtárs bölcs szavai, vi­gyáz a magyar munkásőr és a japán sztrájkoló mun­kásmilliók. Vigyázunk mi, egyszerű dolgozó emberek, mert élvezni akarjuk az élet örömeit, a csodálatos technikai vívmányokat, éppúgy, mint a zöld fák ár­nyát a jászberényi Május 1. szigeten. Ezért emlékszünk a két tragikus sorsú településre ma. A békéért, azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a fasiszta gaztettek, még sokat kell harcolnunk. De a mi szép világunkért, büszke emberi életünkért vállaljuk ezt a harcot. Hatat járáson v' A szeretet balladája A kongresszus előtti hetek nagy lendületével dolgoznak a népfrontbizottságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom