Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Június S. KOMMENTÁROK az új szovjet leszerelési javaslatokról VARSÓ A lengyel kormány június 4-i nyilatkozatában hangsú­lyozza, hogy nagy megelége­déssel fogadta a Szovjetunió új javaslatát az általános és teljes leszerelés kérdésében. A Lengyel Népköztársaság kormánya teljes egészében támogatja a Szovjetunió ja­vaslatát, mert ez megfelel a fegyverkezési hajsza és az agressziók által oly sokszor meggyötört lengyel nép ér­dekeinek. „Népünk szocialis­ta fejlődésének távlatai elvá­laszthatatlanok a béke fenn­tartásától és attól, hogy a háborút ki kel! küszöbölni a népek életéből” — fejező­dik be a Lengyel Népköz- társaság kormányának júni­us 4-i nyilatkozata. WASHINGTON Az amerikai hírügynöksé­gek moszkvai tudósítóinak pénteki jelentései minden más eseményt a háttérbe szorítottak. A washingtoni és a New-York-i esti lapok egész oldalakat szentelnek a szovjet leszerelési tervnek. A javaslat teljesen váratlanul érte azokat a köröket, ame­lyek tartósítani akarják a hidegháborút és meghiúsíta­ni a leszerelési tárgyalásokat. Hivatalos körökben zavart keltett, hogy a szovjet terv tekintetbe veszi a nyugati hatalmak, köztük Franciaor­szág korábbi javaslatait. Egyes amerikai szenátorok fejvesztettségükben azonnal ellenséges hangon nyilatkoz­tak a Szovietunióról. Mansfield szenátor viszont a szenátusban kijelentette: „e javaslatok nyilván fontos eseményt jelentenek a lesze­relés bonyolult és nehéz te­rületén”. Mansfield reményét fejez- ,te ki, hogy az új szovjet ja­vaslatokat „gondosan tanul­mányozni fogják”. Lincoln White, a külügy­minisztérium szóvivője pén­teken este kijelentette: „a Szovjetunió javaslatainak legutóbbi változatát gondo­san tanulmányozni fogjuk, hopv megállapíthassuk, mi­lyen távlatokat kínál a lesze­relés területén”. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy a genfi tízhatalmi le­szerelési bizottság a megfele­lő hely a szovjet javaslatok megvitatására. Az Egyesült Á.llamok kész részt venni a javaslatok részletes megvizs­gálásában és reméli, hogy a Szovjetunió is hajlandó lesz megvizsgálni a Nyugat javas­latait”. White azonban hozzáfűz­te: „Az amerikai kormány véleménye szerint még fon­tos magyarázatokra van szük­ség az ellenőrzésekre vonat­kozó szovjet álláspontot ille­tően. Az Egyesült Államok nem ír alá leszerelési egyez­ményt, amig az ellenőrzés részletkérdéseit nem egyez­tetik és külön szerződési fe­jezetként nem iktatják be.” A New York Times meg­állapítja: Washingtonban úgy vélik, hogy a szovjet javaslatok túlságosan fontosak, semhogy puszta moszkvai propaganda fogás gyanánt kezelhessék őket. Hivatalos washingtoni szó­vivők nem tartják kizárt­nak, hogy komoly tárgyalá­sokra kerül sor a szovjet kormány új javaslatairól. LONDON Selwyn Lloyd angol kül­ügyminiszter, aki a SEATO washingtoni tanácsüléséről pénteken hazaérkezett Lon­donba, a repülőtéren rövid nyilatkozatot tett. Az új szov­jet leszerelési tervről szólva kijelentette, hogy Anglia ál­talános és teljes leszerelésre törekszik, átfogó nemzetközi ellenőrzés mellett. A pénteki angol esti la­pok későn kapták meg a Re­uter moszkvai jelentését és ezért általában nem tudták még kommentálni a szovjet javaslat hírét. A Daily Te­legraph diplomáciai szemle­írója azonban — bár megjegyzi, hogy még nem is­meri a részleteket — különö­sen fontosnak tartja, hogy az új szovjet javaslatok a nuk­leáris fegyverek célbajutta- tására szolgáló eszközök be­tiltását és a külföldi tá­maszpontok megszüntetését helyezik előtérbe. Az angol rádió valameny- nyi adásában úgy ismertette Hruscsov sajtóértekezletét, mint a nap legérdekesebb eseményét. A brit külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a kormány figyelmesen tanul­mányozni fogja a javaslatot és tanácskozni fog róla a nyu­gati szövetségesekkel. PÁRIZS A francia lapok vezető he­lyen, plakátbetűs szalagcí­mekkel közlik a szovjet kor­mányfő , sajtóértekezletén el­hangzottakat és az új lesze­relési javaslat főbb pontjait. A Paris-Jour címe így hang­zik: „Hruscsov új béketervet nyújt be”. A Combat kieme­li, hogy a szovjet kormányfő elfogadta a nukleáris fegyve­rek célbajuttatására alkal­mas eszközök betiltásának el­sőbbségére vonatkozó fran­cia javaslatot. Az új szovjet terv — írja a lap — tekintetbe veszi az ellenőrzés kérdésében elhang­zott nyugati oírálatokat és konkrét javaslatokat tesz nemzetközi ellenőrző tanács felállítására. A France Soir is azt emeli ki, hogy Hruscsov elfogadta a francia javaslatot, s hozzá­MA: PEDAGÓGUSNAP tette még a külföldi katonai támaszpontok megszüntetését is. „Az új szovjet terv erede­tisége abban van, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a ka­tonai rakéták és más nuk­leáris szállító-eszközök meg­tiltásának. E ponton a terv egybeesik a francia kormány véleményével”. A szovjet terv „éppen leg­kényesebb és legsebezhetőbb pontjukon érinti a nyugati hatalmakat” — állapítja meg a lap. A Monde hangoztatja: már­is vannak olyan kísérletek, hogy a szállítóeszközök meg­semmisítésére vonatkozó szov­jet és francia terv egybeesé­sét „Moszkva cselfogásának” állítsák be. Az Egyesült Ál­lamok szerint a szovjet terv egyik fő célja, hogy elsza­kítsa Franciaországot Ameri­kától. „Ha a Szovjetunió minden lépésében már előre csupán manővert szimato­lunk, akkor legjobb lenne, ha eleve felhagynánk min­den reménnyel a leszerelési megegyezésre vonatkozóan” — állapítja meg a Monde. őícbxfin Az építők és pedagógusok napja alkalmából meleg sze­retettel köszöntjük megyénk építő munkásait, pedagógu­sait. Építő munkásaink lelkesen, eredményesen veszik ki ré­szüket az országépítő mun­kából. Kezük nyomán új ipari, mezőgazdasági létesít­mények születnek, új laká­sok, iskolák és kulturházak építésével segítik népünk fel- emelkedését, kulturális igé­nyeinek kielégítését. Lelke­sedésükre továbbra is szá­mítunk. Végezzék becsület­tel, eredményesen munkáju­kat, alkotó munkájukkal já­ruljanak hozzá a szocializ­mus gyorsabb ütemű építé­séhez. Pedagógusaink, nevelőink sajátos módon építik a szo­cializmust. Szocialista szel­lemben nevelik gyermekein­ket, a jövő nemzedékét. — Emellett népünk kulturális felemelkedéséért folytatott harcunkban is áldozatos munkát vállalnak és végez­nek. Kérjük, hogy továbbra is legyenek formálói az új tár­sadalomnak, hű építői a szocializmusnak. Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége AZ ÉPÍTŐK NAPJÁN VUv&íók napidul Szeretettel köszöntjük me­gyénk nevelőit a IX. pedagó­gus nap alkalmával. Köszön­jük, hogy áldozatos munká­val fáradoznak a jövő mun­kásainak, technikusainak, mérnökeinek, orvosainak ne­velésén. Külön meleg szeretettel köszöntjük mindazokat a ne­velőket, kik az ifjúsági szö­vetség: a Magyar Úttörők Szövetsége és a Kommunista Ifjúsági Szövetség ténykedé­sét segítik. Nagyra értékeljük azoknak a nevelőknek a munkáját, akik a falu és a város kultú- rális és sport tevékenységét irányítják, segítik. Kérjük, hogy a jövőben is az iskolai nevelőmunka mel­lett tevékenyen támogassák az ifjúsági szövetség munká­ját, vegyenek részt a kultu­rális és sport tevékenység irányításában, Minden nevelőnek boldog családi életet és munkájához erőt, egészséget kíván: a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei "Végre­hajtó Bizottsága, Magyar Úttörő Szövetség megyei Elnöksége. Sétahajó a Tiszán A MAHART hajóállomása közli, hogy minden vasárnap délelőtt és délután — leg­alább ötven személy jelent­kezése esetén, — kétórás sé­tajáratot indít. ' Jegyek ára: felnőtteknek 4, gyerekeknek 2.50 forint. Jelentkezni a hajóállomá­son lehet. , EpítSmumkásofc köszönté­sére szárnyal ma a dal, tisz­teletükre csendül a pohár, munkájuk elismerésére for­málódik a szó. Titeket ünne­pelünk ma ácsok, kőműve­sek, építészmérnökök, rnalte- roslányok, kubikosok, akik biztos alapot teremtve a' hol­napnak, nagy szavak nélkül, sokszor önfeláldozó munká­val formáljátok a jelent. Az ilyen ünnepeknek a meghitt hangulat mellett van valami nehezen kifejezhe lő, mondhati patinás jellegük. Az építőmunkásokról ugyan­is nemcsak ezen az egy na­pon emlékezünk. A termelő- munka elismerése az év más időszakaiban is megvan. Az Állami Építőipari Vállalat például Törökszentmiklóson a szeptemberi határidő he­lyett május 23-án átadott egy iskolát. A jegyzőkönyvi di­cséret nem is maradt el. S csak a szavak, meg a jegyzőkönyvek elismerő so­rai dicsérik építőmunkásain­kat? Nemcsak ezek, s első­sorban nem is ezek, hanem az általuk felhúzott magas falak, alkotó korunkat hűen kifejező új létesítményeink. Ma már szinte természetes, hogy a megye minden részén újabbnál újabb épületek pi­rosló „kalapja” köszönti az utasokat. Jászágón például új kultúrotthont avattak má­jusban. A Tisza Cipőgyár­ban új trafóház készült el. Rövidesen átadják az újszá- szi szociális otthont, gondta­lan életet biztosítva jónéhány öregnek. Megkülönböztetett figye­lemmel munkálkodnak ők a termelőszövetkezeti gazdasá­gok fejlesztésén. Huázon- nyolcmillió forint értékben épít például egyedül az Álla­mi Építőipari Vállalat istál­lókat, sertésfiaztatókat, Ki­sebb magtárakat a megyé­ben. A munkások ígéretet tettek arra, hogy az istálló­kat augusztus 20-ra elkészí­tik. A gazdasági épületek mellett felépítenek az idén harminchat tantermet, há­romszáznegyvenegy lakást. Dolgoznak még sokmindenen, így a kétszáz főt befogadó építőipari tanulóotthonon, a karcagi hétemeletes rizsrak­táron. A tavalyi százhetven millió forint értékű munkát közel százmillióval summáz­zák az idén. S az Állami Építőipari Vállalat mellett mennyi ta­nácsi vállalat és építéssel foglalkozó kisipari szövetke­zet húzza a falakat, ácsolja a tetőt. Örvendetesen nő me­gyénk építőipari munkás­létszáma. Tavaly például kö­zel ezer fővel gyarapodott. Köszöntjük azokat is, akik tégla, cserép, cement, faáru, stb. előállításával lehetővé teszik az építők munkáját. Bízunk benne, hogy az épí­tőanyagiparban is gyorsan tért hódítanak a haladó módszerek, a kisméretű tég­lák gyártása helyett egyre inkább rátérnek az üreges­áruk és a falazóblokkok tö­meges gyártására. Olcsóbbá, s termelékenyebbé válna ez­által a kivitelező vállalatok munkája. Nagy szükség van most erre, hiszen építőipa­runk termelése az utóbbi két év alatt 75 százalékkal növe­kedett, termelékenysége vi­szont csak 13 százalékkal. A nagyarányú termelékeny­ségnövelés jótékonyan érez­tetné hatását a gazdaságos termelés mellett a munka minőségében is. Most még nagyon sokminden kifogásol­ható egy-egy új létesítmény­nél. A gazdasági, műszaki vezetők azzal mentegetőz­nek: rossz anyagból, fiatal szakmunkásokkal nem ke­rülhetik él a hibákat. Tagad­hatatlan, hogy a feladatok nagymérvű növekedése, az anyagellátás nehézségei gá­tolják a jó munkát — de csak gátolják, nem teszik lehetet­lenné. Erről tanúskodik jó­néhány — a munka minősé­gét dicsérő — sor a műszaki átadási jegyzőkönyvekben. Ezért nem lehet belenyugod­ni abba, hogy az átadott ér­ték százalékában kifejezett mennyiségi hiány nő — pél­dául az Állami Építőipari Vállalatnál a két évvel ez­előtti 1,45 százalékról 2,4-re ugrott az idén. Az építők napja bizonyos fokig seregszemle is, kiváló alkalom eredményeink, erő­ink felmérésére. Annyit első pillanatra is megállapítha­tunk: javuló munkaszerve­zéssel, megfelelő műszaki fejlesztéssel többre is képe­sek vagyunk — főleg a mi­nőség javításában, a gazda­ságosabb termelésben, a ter­melékenység fokozásában. Ennek tudatában, kellő ön­bizalommal és tettvággyal nézzünk a holnap elé. c KIALSZIK A TŰZ? írta: DEZSÉRY LÁSZLÓ Hetek óta készülök ar­ra, hogy a Szolnok megyei Néplap feltűnést keltő vi­tájába beleszóljak. Szándé­kosan használom ezt a szót, hogy „beleszóljak”, mert szavam messziről jön és egyik oldalon sem akarok fogadat- lan prókátorrá lenni. Saj­nos, nagyon sok dolgom volt és nem tudtam hamarabb megírni ezt a „beleszólást”. De úgy érzem, ez nem baj. Ez a vita még tovább folyik szerte az országban, ha a szolnokiak lapja le is zárja. A vita a családokon belül is folyik, s azokon kívül is. Először talán a családokon belüli vitáról. A családokon belül termé­szetes minden vita, ami a gyerekek jövőjéről, a gyere­kek jövője érdekében folyik. Minden szülő latolgatja, mi­re való a gyermeke, igyek­szik odáig eljuttatni gyerme­két, ameddig annak képes­ségei és az ő maga lehető­ségei engedik. A nevelés tu­lajdonképpen kiképzés az életre. Az édesapák és édes­anyák akkor is gonddal, ag­godalommal fontolgatják gyermekeik jövőjét, ha min­den simán megy. Ez a szeré­téiből következik. Szeret­nék gyermekeiknek a leg­jobbat, a legbiztonságosab­bat. Különösen így van a mai szülői nemzedékkel, amely oly sok keserves esztendőn, át, oly sok keserves tapasz­talatot szerzett az életküzde­lemben mindaddig, amig Magyarországon a dolgozó emberek érdekében kezdett jóra fordulni minden. Nagy baj azonban, hogy sok családban ma nemcsak a természetes, a gyermekeik szeretetéből következő fon­tolgatás folyik a gyermekek jövőjéről, nemcsak a legjobb megoldás keresése a kínálko­zó lehetőségek között, ha­nem valami más is vegyül ebbe. Vannak szülők, akik el­jutottak a döntésig, belép­tek a termelőszövetkezetbe. Belátták, hogy a szövetkezés a mi történelmi korunk egyetlen értelmes válasza a paraszti problémákra. Csak a termelőszövetkezetben, — a nagyüzemi gazdaságban mo­dernizálhatjuk a mezőgazda- sági termelést, és csak így gépesíthetünk a kellő mér­tékben, csak így tehetjük ol­csóbbá, versenyképesebbé a mezőgazdasági termékeket és csak így menthető meg a parasztság a látástól-vakulá- sig való munkától. Belátták azt is, hogy Magyarország­nak be kell lépnie a másik lábával is a szocializmusba. A szocialista ipar mellé szo­cialista mezőgazdaságot kell szerveznie. A haladásunk követeli ezt. Tehát beléptek a termelőszövetkezetbe. Ellentmondás, de így igaz, hogy a parasztság kö­reiben meg van ugyan ez a belátás, — nem lendültünk volna olyan gyorsan a terme­lőszövetkezeti fejlődés te­rén, ha nem volna meg, — mégis hiányzik egyesekben a meggyőződés, a belső biz­tonság érzése a döntés után is. „Nem lehet másként, le­gyen termelőszövetkezet.” De megmarad a kérdésük: „va­jon valóban beválik-e a ter­melőszövetkezet?” Az ember hajlamos arra, hogy bízzék a harmadik, a másik me­gyében, az ország túlsó fe­lén élő községben: „Lám, azoknak jól megy”, de ne bíz­zék a saját falujában: „Ezek­kel együtt mire jutunk?” A termelőszövetkezetbe lépett parasztok sokszor gondolnak arra is, hogy az első év na­gyon nehéz lesz. Még arra is, hogy ha már egyszer bevit­ték a földjeiket a szövetke­zetbe, miért kössék a gyer­mekeiket magukhoz? „Mi már elkínlódunk a falun, — amíg élünk, de a gyerme­künk hadd szabaduljon in­nen. Próbáljon szerencsét.’* És azt gondolják, minden könnyebb, mint parasztnak lenni. így aztán átviszik gyermekükbe a bizonytalan­ság érzéseit. „Bizonyára jobb lesz máshol”. Az ilyen szülők három dolgot nem gondolnak meg: Az első a legfontosabb. Ha gyermekeikben a termelő- szövetkezettel szemben tá­masztanak kételyt, akkor tu­lajdonképpen az egész szoci­alizmussal szemben támasz­tanak kételyt. És kételkedő, bizonytalankodó ember se­hol sem lesz boldog. Ami­kor a munkások az államo­sított gyárak élére álltak, mennyivel voltak biztosab­bak a dolgukban? Szívós küzdelem kellett ahhoz, hogy a szocialista ipart megteremt­sék. Mégis ez volt a helyes. Ott volt a helyük és ma­guknak csinálták, amit csi­náltak. Nem jobb lett vol­na az infláció idején falura menni? A falun is végig kell járnunk ezt az utat. És nem illik a fiatalhoz, ha éppen egy történelmi vállalkozás­ból marad ki... A másik, amit nem gon­dolnak meg, gyermekeiket már egészen közelről érdek­li. Nem vetnek számot az­zal, — mint ahogy a pórtel­ki lányok sem vetnek szá­mot azzal, hogy képzetlenek. Ezeknek a lányoknak húsz éves korukban kellene vala­mit megtanulni. Ami persze nem lehetetlen és amihez mindenkinek valóban joga van. De a jelenlegi helyzet­ben nem természetesebb-e, hogy abban maradnak, ami­hez értenek, s nem ott segíte- nek-e, ahol most valóban nagyszabású és messze a jö­vőre kiható alkotás törté­nik? A harmadik, amit nem gon­dolnak meg, vagy amiben nem hisznek még igazán, — az, hogy a falvakban most olyan gyors fejlődés indul meg — minden termelőszö­vetkezeti község ezt igazol­ja, — hogy a falu és város közötti nagy különbség na- gyobbára eltűnik és teljes meggyőződéssel Ígérhetik gyermekeiknek azt is ott­hon, hogy életük a falun is olyan magasrendű lesz, mint a városban. Sőt, mivel hogy gyermekeik a falun otthon

Next

/
Oldalképek
Tartalom