Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

1960. június 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

zz

A Szolnok megyei gépállomások gondja

A gázellátás elégtelensége veszélyezteti a betakarítógépek munkáját —■ Sürgős intézkedést várnak a Nehézipari Minisztériumtól

Ismeretes, hogy ez év nyarán az aratás a kenyér- és takarmánygabona betakarítása fokozottabb erőfeszítést igényel. Úgyszólván valamennyi termelőszövetkezetben a kalászosok 50 százalékát kézikaszások vágjak, mert jelenleg a gépek még nem győzik. Az aratógépek s a kombájnok még így is tervtúlteljesítéssel dolgoznak, az ai. ^gépkezelők, kombájnvezetők másfélszeresét, kétszeresét vállalták tervüknek. Szorgalomból és lelkesedésből nincs hiány. Ez azonban még nem minden.

Egyebek között a gépállomások műszaki vezetésének biztosítani kell a kombájnok, az aratógépek, s az egyéb aratáshoz szükséges betakarító gépek folyamatos üzemeltetését, a gyors és azonnali javítást, amikor hiba történik. Sajnos, ekörül máris bajok vannak, s ha nem történik hamarosan gyökeres változás, akkor a hibák sokasodhatnak. Az oxigén és disseu-gáz ellátás fogyatékosságáról van szó. Mit mond erről

RÁCZ FERENC, A JÁSZBERÉNYI gépállomás művezetője?

— Szerdán múlt két hete, hogy oxigéngáz nélkül vagyunk. Számunkra nagy gondot okoz, ennek hiányában néhány gép kijavítása, hegesztése; Hetenként két-há- rom ízben járunk Szolnokon, próbálkozunk a gáz beszerzésével, de eredmény nélkül. Máris fő a fejünk, s teljesen tanácstalanok vagyunk; Itt a mi gépállomásunk körzetében különösen nagy munka vár a betakarító gépekre. Gondoskodnunk kell valaÄ Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban a május havi készáruterv 102,5 százalékos teljesítésével 96,4 százalékra teljesítették a félévi befejezett termelési tervet. Az első félévi program megvalósítása biztosított: határidőre legyártották a tsz-ek és állami gazdaságok részére a palántaültető-gépeket. Minden reményük megvan arra, hogy az éves pótalkatrészmennyi ilyen gép üzemeltetéséről, ' kijavításáról.

— Ez azonban akadályokba ütközik. Elmondok néhány példát a helyzet érzékeltetésére. Az egyik kombájnunk vágószerkezete összetört. Még annak idején rendelést küldtünk a gyárnak, új vágószerkezetet kértünk. A gyár azonban nem tudott küldeni. Tehát a meglévőt kellene kijavítani, viszont nem tudjuk, mert nincs oxigéngáz a hegesztéshez. Egy aratógépünk alváza el deformálódott. Hidegen, kalapácsolva nem lehet helyrehozni. Ide is gáz kellene. Ha nem kapunk, akkor ezzel a két géppel nem tudunk mit kezdeni. Mondanom sem kell, hogy hasonló problémák sokaságát sorolhatnánk még.

— Ez még csak a kezdet, hiszen az aratás zöme ezután jön. Addig mindenképpen célszerű lenne illetékes szerveinknek intézkedni, s valami úton-módon ebben a legnagyobb dologidőben a problémát megoldani; esetleg úgy is, hogy a gépállomásokat soron kívül kiszolgálják — mondotta Rácz Ferenc művezető.

BESZÉLGETTÜNK KERN

ELVTARSSAL,

a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főmérnökével. Megkérdeztük tőle, mi a helyzet megyei vonatkozásban. Ö a következőket mondotta.

— A megye valamennyi gépállomásán gond a gázellátás elégtelensége. Többfelől érkeznek hozzánk a jászberényihez hasonló panaszok. Számtalanszor előfordult, hogy a gépállomás emberei

gyártási tervet háromnegyed év alatt teljesítsék, amire vállalást tettek a mezőgépgyáriak.

A gyárban dolgozók közül kétszázötvennyolcan megkapták a hűség- és törzsgárda- jelvényt. Ebből százegyen könyvjutalmat is kaptak, vagyis azok, akik már több mint tíz éve dolgoznak a vállalatnál.

beutaztak Szolnokra kedden, s gá-7. helyett csak biztatást kaptak. Beutaztak csütörtökön, de üresen tértek akkor is haza. A gabonabetakarítás sikeres lebonyolítása szempontjából feltétlenül megoldást kellene találni, keresni.

— A műhelykocsik fel vannak szerelve hegesztőaparát- tal, viszont nem megyünk azokkal semmire, ha nincs oxigén és disseugáz.

Szolnok megyében a gázellátást az 51-es számú Autó- közlekedési Vállalat lerakata végzi.

BARÖCSI LAJOS LERA- KATVEZETÖ

a panaszokra a következőket mondotta:

— Valóban az a helyzet, hogy oxigén és disseu-gáz ellátása nem megfelelő. Én nem sokat tehetek. Elsősorban azoknak a vállalatoknak, üzemeknek igényeit elégíthetem ki, amelyek szerződéssel rendelkeznek. Csak abban az esetben adhatok a gépállomásoknak, ha még marad gázpalack; Ezért számtalanszor kaptam szemrehányást, mert azt mondták a gépállomások vezetői, hogyan lehet az, hogy ennek vagy annak az üzemnek öt palackot is adok, mikor másnak egy se jut. Nem tehetek egyebet, mert a szerződés köt.

— Bizony, van olyan gépállomás, amelyik a kocsiját éjjel elküldi, s reggel négykor már ott várakozik a gépkocsi a lerakat előtt, hogy palackhoz jusson. De a nincs- ből nem al hatok, — mondta Barócsi Lajos.

Végsősoron itt Szolnok megyében a kör bezárult, viszont éppen az aratás nagy munkája megköveteli, hogy a Nehézipari Minisztérium intézkedjék. Annál is inkább mert a gépek kihasználása, ha valamikor, most 1960 nyarán fontos, országos érdek. Még tíz kombájn kiesése is nagy veszteség, különösen akkor, ha valójában jelentéktelen hegesztési hiba miatt kénytelen vesztegelni. Szolnok megye gépállomásainak dolgozói, a termelőszövetkezetek gazdái gyors intézkedést várnak.

A Mezőgépgyárból jelentjük

mezőtúri Kubikosok

ÍV em beszéltem velük

’ egyenként mindenik- kel. Mégis tudom, hogy éltek. Mezőtúrról csapatostól gyalogosan nyekeregtették talicskájukat Budapestre, a Teleki térre. Az volt a szálláshelyük. Ott vártak munkára. A talicskában szerszámok mellett kenyereszsák, benne kevés kenyér, lebbencseszacskó, egy lábasféle, meg egy háromágú tűzhely. Egyszerűen csak háromlábú vas alkalma tosság. Arra volt az jó: rátétté a kubikos a lábast, vizet öntött bele, pár szem lebbencset és megfőzte az ételt egész napra.

Ök maguk emberpiacnak nevezték a Teleki teret. Jóba- rátok voltajc, közös szegénység, közös érdek. De éppen a közős érdek választotta szét őket, hiszen mindnyájan kenyérhez, munkához akartak jutni. Nem álltak hát egymáshoz közel, úgy helyezkedett mindenki uz emberpia- con, hogy elsőként fusson, elsőként érjen oda, az erre jövő jobb nadrágoshoz. Zsíros kalapjukat, koszos sapkájukat mélyen előrehúzott derékkal vették le fejükről.

— Jó napot kívánok, főpallér úr, engem vegyen fel. Megbeszélhetjük ezt itt a kifolytatott küzdelem, a társadalom megalázta őket. Aki meg egyenesre tartotta derekát, a Vasmegyei gumibotjával találkozott. így hívták, így ismerték a Teleki téri kubikos nép a kitenyésztett hatalmas, tagbaszakadt rendőrt. Nevén nem szólította senki, nem is tudta tán, csak azt tartották számon, hogy Vas megyei s hogy a legnagyobbat üti gumibotjával a kubikos hátára.

S mikorra már nagyon kiéheztek, egy-két heti munka- nélküliség után hiába üzentek az asszonynak a hazatérő komától: = Küldjél egy kenyeret, meg egy zacskó lebbencset.

Indultak ki a Keleti-pályaudvarra, A vonatról leszállótól elragadták a bőröndöt.

— Viszem én, kérem, minek cipekednék az úr véle.

f ipelték ők akármilyen súlyú is volt, akármennyire is tiltakozott az utas ellene. Arra számítottak, s úgy is volt: ha már hazáig loholtak a poggyásszal, nem állta meg senki, legalább tíz fillért ne adjon a szolgálatért. Abból a kubikos két WW& _ Mott. SMtSMi

Egyik ebédre, másik vacso* rára.

Sötétedés után arra vártak, becsukjanak az ócská- sok. Még meg sem fordult a. kulcs a zárban, már körülvették a bazárosokat

— Vigyázok én rá egész éjszaka.

Aki szerencsés volt, gyorsabbnak bizonyult, az oda vackolhatott önkéntes éjjeliőrként az utcai áruda eresze- te alá. A többiek — az igé- nyesebbje — újságpapírokat terítettek a kövezetre, rá az endrődi bundát (rongypok- róctakaró) s húzták a lóbőrt hajnalig. Az igénytelenebb je papír nélkül aludt a kövezeten, feje alatt a kenyereszsák szolgált párnául.

Olyan is akadt, mint a kis Szonda. Az a szemetesládában töltötte éjszakáit, mert a szemét mégis melegített valamit. Míhácsi Dani meggém- beredett egy reggelre.

“ Megfagyott — rémültek meg a kubikosok.

A hidegtől dermedt ember körül szorongva bámészkodott, saját sorsát átérezve a nincstelen kubikoshad. I Mozgatták, élesztgették, nem szólt « semmit, V ajaki mentőért

mérésben is.

Haj, a kenyérért, a léiért, a család fennmaradásáért

DOBRUDZSA

Ámulva és boldogan olvasom pártunk III. kongresz- szusának irányelveit, ezt a merész és magával ragadó hőskölteményt, melynek szerzője a párt. Újra és újra átolvasom hazánk jövőjének ezt a lelkes himnuszát, a népi Románia jövőjének ezt a hősi énekét. A számokat, amelyek 1965-ben mezőgazdaságunk magas és korszerű fejlődési fokát fogják kifejezni. S szinte látom a hatalmas mezőgazdasági gépparkot, a százezer traktort, a több mint 70 ezer vetőgépet, a 43 ezer gabonakombájnt és a több mint 8 ezer kukoricakombájnt. összehasonlításképpen visszagondolok arra, hogy honnan indultunk el.

A tőkés földesúri rendszer

Ma már szétfoszlott az a hamis szóbeszéd, amely szerint Dobrudzsa földje szegény és terméketlen. Az új és szocialista Dobrudzsa földje ma mind nagyobb és nagyobb termést hoz. Negru- voda, Festesti, Medgidia és Istria körzeteiben a szövetkezeti parasztok hektáronként átlagosan 1500 kg búzát aratnak és 2500 kg kukoricát, sőt még ennél is nagyobb eredményeket érnek el.

napi Dobrudzsa a szárazságtól, milyen kopárak voltak ősi földjei, naptól és széltől kiszikkadt vidékei! Ma valóságos védőfüggönyök húzódnak ezer és ezer hektáron, a szabályos csatornák a sok ezernyi hektár földet valóságos sakktáblára osztják. Pi- etroiunál 10 ezer hektár földet sikerült kiragadni a víz karmaiból és termékennyé tenni. Oltinában a szövetkezeti parasztok gátat építettek és 280 hektáron vezették be az öntözéses gazdálkodást.

telefonált, összedobtak egy kevés pénzt, egy fürgébb kubikos féldeci pálinkáért szaladt, hátha az felmelegítené.

Előbb érkezett a pálinka, utána a mentő. Beletraktál- ták Daniba a féldecit. Az erős szesz átjárta testét, fokozta a vérkeringést. Észhez tért, de még mindig kutyául érezte magát, mozdulni is alig tudott. Kijöttek a mentők.

— A, hisz ez egy disznó részeg — bizonygatták a pálinkaszaggal, s azzal otthagyták sorsára.

így éltek ott a Teleki téren a mezőtúri kubikosok. Mindaddig, míg a Horthy- rendszer él nem szégyélte magát a nyomortanya miatt. No, nem a nyomort számolta fel, csupán Jdrakta a kubikosokat a Haliéira, mert nyomor az lehet, csak ne lássa senki.

JtT em beszéltem a mezőL * túri kubikosokkal egyenként mindenikkel. Mindany- nyiuk nyomorúságos Teleki téri, Haller telepi szállodája jutott eszébe annak az egynek közülük, aki megállt a szolnoki építőipari munkás- szálló előtt. S hogy ezt látta, nem tudta megállni, meg ne lepje az újságírót egykori keserű emlékeivel,

gPÍSáS haÍ9.Í

Irta: PETRU VINTILA

éveiben Dobrudzsa az ország egyik legszegényebb tartománya volt. Abban az időben egy-egy hektáron sohasem arattak többet 850 kg búzánál, és sohasem gyűjtöttek be többet 600 kg. kukoricánál. De hogyan is adhatott volna bő termést ez az ősi föld, amikor 1938-ban még faekével művelték meg, épp úgy, mint a géták idején.

Dobrudzsában ma több mint 6 ezer traktor dolgozik és nem kétséges, hogy 1965-re a traktorok száma tovább emelkedik. És vajon hány traktor dolgozott ugyanezeken a földeken 1938-ban? Szinte hihetetlen, számuk 119 volt! Még annyi sem, mint amennyivel ma egy gépállomás rendelkezik!

A dobrudzsai parasztok —, akik valamikor oly sokat küszködtek és oly szegények voltak — a kollektív gazdaságokban boldog emberekké váltak. Erről néhány ékesszóló» példát említek: Medgidia rajon Valea Dacilor községének kollektiv gazdaságában két fiatal testvér dolgozik, Ion és Dumitru Sima Mindketten a gazdaság sertéshizlaldájában dolgoznak. A disznópásztorokról valamikor azt mondták, hogy a világ legszegényebb emberei.

ve, amely majdnem 150 ezer KW-órát szállít Dobrudzsának. A tartományban száz és száz falunak van villanyvilágítása.

Fejlődik a tartomány tudományos élete is. Talán sehol- sem volt olyan szembetűnő a tudományos tevékenység fejlődése, mint Dobrudzsában, amely a múltban olyan rendkívül elmaradott és elhagyatott volt. Mamaia tengerparti városban Halászati Kutatóintézet működik, Palas helységben Állattenyésztési Kutatóintézet, Valul lui Traian-ban Mezőgazdasági Kutatóintézet, Murfatlarban pedig Borászati Kutatóintézet működik.

Ma már nem újdonság a

Ez év elejétől mostanáig, tehát valamivel több, mint öt hónap alatt, a Medgidia raj ónban lévő Mihail Kogal- nicenu község szövetkezeti parasztjai 8 robogót, 1 motor- kerékpárt, 60 rádiókészüléket és 10 szobányi bútort vásároltak a helyi áruházban.

Ma már majdnem 400-ra emelkedik Dobrudzsában a kulturotthonok száma és a falusi könyvtárak százai majdnem egymillió könyvvel rendelkeznek.

A román szövetkezeti parasztokkal együtt szabad életet élnek a kollektív gazdaságok nagy családjában a tatár, a lipovai, a bolgár és török parasztok, öröm és büszkeség tölti el az embert, amikor együttesen látja őket, amikor a különböző nemzetiséghez tartozó parasztok együtt ünnepelnek a kulturotthonokban.

A dobrudzsai falvakban 1938-ban a házak vályogból voltak. A falakat, a tetőzetet vályogból építették, ugyanúgy, mint hajdanában a géták és a szarmaták. Caiali elvtárs, Topraisar község kollektív gazdaságának elnöke ma büszkén mutatja a látogatóknak a török, tatár és albán szövetkezeti parasztok új házait. A szövetkezeti 'szocialista gazdaság, az új és lüktető élet kiemelte a parasztokat nyomorúságos kunyhóikból és új, egészséges házakat adott nekik. Constanta tartományban ma már csak szövetkezeti községek vannak, a tartomány már két év óta teljes egészében a szövetkezeti fejlődés útjára lépett Constanta tartományban nincs olyan község, amelyben a népi hatalom évei alatt nem épült volna száz és száz új kő- és téglaház.

Ezen a vidéken ipari élet szinte alig volt. Dobrudzsában 1938-ban mindössze 1900 volt az ipari munkások száma, ezek is kisműhelyek- ben dolgoztak. Számuk ma majdnem 50 ezerre emelkedik. A dobrudzsai munkások a népi hatalom éveiben épített új üzemekben és gyárakban dolgoznak. Navoda- riban működik az ország egyik legmodernebb műtrágyagyára. A Medgidiában gyártott cementet Dobrudzsa és az egész ország újabb és újabb szocialista építkezéseinél használják fék

az a változás, amí az elmúlt években a tengerparton végbement. Az új házak, szanatóriumok, szállodák és üdülőházak, éttermek és áruházak százai épültek fel a

tengerparton Mangáliától egészen Mamaiaig. Uj rakodópartok épültek és az egész tengerpart ma a pihennivá- gyó emberek kedvelt helye, s nemcsak az ország különböző részeiből keresik fel, hanem a külföldről is. Tízezrével érkeznek a turisták a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és más országokból, hogy a nyarat a Feteke-tenger partján töltsék el, a Román Népköztársaságban.

A mai szocialista Dobrudzsa a Román Népköztársaság virágzó tartománya, s ez a Román Munkáspárt polititÉi teljes átálákulásá. tn^dRégen földje terméketlen, népe szegény vek

A tulceai rajonális kulturház.

Munkájukat gúnyolták, lenézték. A két fiatal testvér néhány hónappal ezelőtt két „Simnos” márkájú motorkerékpárt vásárolt magának. Tavaly szorgalmas és lelki- ismeretes munkájukkal több, mint 17 ezer lejt kerestek, nem beszélve a természetben kapott termény-mennyiségről.

1938-baa Dobrudzsában egyetlen egy falunak volt villanyvilágítása. Ismétlem: egyetlen falunak! Ma Ovidi- uban működik az ország egyik legnagyobb hőerőműEforie a román tengerpart gyöngye, híres üdülőhelye.

A táL az élet átalakul