Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-24 / 148. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. június 24. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: Letartóztatták Bonnban Koppe volt SS tábornokot Bonn (Reuter). — A bonni ügyészség csütörtökön bejelentette, hogy letartóztatták Koppe volt SS tábornokot, aki többezer lengyel zsidó meggyilkolásáért felelős. Koppe a második világháború idején a Warthegau elnevezésű lengyel kerület rendőrfőnöke volt. Bonnban álnéven élt és ez év márciusában tartóztatták le. 1941-től 1943-ig, Koppe rendőrfőnökségének ideje alatt a lengyel zsidók ezreit végezték ki Warthegau kerületben koncentrációs táborokban és gázkamrákban. (MTI). KÜLFÖLDI HÍREK MOSZKVA (TASZSZ) A norvég kormány meghívására egy „IL—18-as” repülőgépen csütörtökön délelőtt Oslóba utazott Anasztasz Mi- kojan, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese. Mikojan szovjet kormány- küldöttséget vezet, amely részt vesz az Oslóban megnyíló szovjet ipari kiállításon* • LONDON. — A Newsweek című amerikai folyóirat értesülése szerint az Egyesült Államok hadügyminisztériuma amerikai katonák és magasrangú tisztek sötét üzel- meire készül lecsapni. A botrányok lényege: amerikai katonai repülőgépek személyzete óriási méretű kábítószer, gyémánt, arany és zsebóra csempészést folytatott. A súlyos visszaélésekre amerikai katonák és magasranÁz amerikai elnökválasztási hadjárat súlyos milliókat emészt fel Ferhat Abbasz TUNISZ repülőterén indulásra készen áll egy francia repülőgép: indulásra készen áll, hogy Párizsba szállítsa az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttét, aki a közeljövőben meginduló francia-algériai tárgyalások módozatait beszéli meg a francia hatóságokkal. Hat évi háborúskodás után, tengernyi vérontás, esztelen gyarmatosító hadjárat után a közeljövőben gú tisztek tokiói feketepiaci botrányainak kivizsgálása közben derült fény, • PÁRIZS (MTI). Csütörtökre virradó éjszaka bomba robbant a becsületrend nagykancelláriájának párzsi épülete előtt A robbanás okozta légnyomás betörte a környező házak ablakait. A kancellária épületének kapuja a levegőbe repült. A titokzatos robbanás ügyében megindult a vizsgálat « WASHINGTON (UPI). Az amerikai nemzetbiztonsági tanács Eisenhower elnök távollétében Nixon alelnök elnökletével szerdán ülést tartott. Hír szerint az ülésen Eisenhower japáni látogatásának meghiúsulásáról és annak az amerikai politikára gyakorolt hatásáról volt szó. A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta az iskolai reformbizottságnak oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányelveiről szóló előterjesztését. A Minisztertanács az kétségeink vannak az amerikai—japán „biztonsági szerződéssel“ összefüggésben, mert az magában foglalja annak lehetőségét, hogy hazánk — alkotmányának szellemével ellentétben — háborúba bonyolódik... a japán nők őszintén így éreznek és bízvást hangoztathatjuk, hogy a szerződést elutasító érzéseinket nem a kommunizmus vagy más erő ébresztette fel” — írták még Eisenhower ja- pán-i utazásának lemondása előtt Nagoya japán város és környéke különböző nőszervezeteinek tagjai Eleanor Roosevelt asszonyhoz intézett levelükben. A levél, amely csattanós cáfolat arra az amerikai állításra, hogy csak a japán kommunisták harcolnak az új agressziós szerződés ellen, csütörtökön jelent meg több amerikai napilap hasábjain. A New York Herald Tribune csütörtöki számában beszámol a tokiói eseményekPárizs (MTI). A francia belpolitikai életben évek óta páratlanul álló esemény következett be a Szajna megyei tanács ülésén. A csütörtökre virradó éjszakába nyúlt ülésen szavaztak a tanács elnökségének megválasztásáról. A reakció kétségbeesett manőverei ellenére, a szocialisták, a kommunisták és az Egyesült Szocialista Párt tanácstagjai között megszületett a megegyezés és a baloldali többség népfront-elnökséget állított a legnagyobb francia megye élére. Az eddigi UNR, MRP és jobboldali független elnökségi tagok1 valamennyien kibuktak, s egyedül a komirányelveket alapjaiban elfogadta, s úgy határozott, hogy azokat egy későbbi időpontban országos vitára bocsátja. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) ről, majd megállapítja, hogy a cikkében „csőcseléknek” nevezett japán nép tüntetéseivel keresztülvitte akaratát. Azt is elismeri, „aligha kétséges, hogy a japánok, még a nem-kommunista baloldaliak is, őszintén akarják, hogy megszakadjanak Japán és az Egyesült Államok kapcsolatai”. A lap ezután javasolja, „vizsgálják meg gondosan az amerikaiak, mit tettek, hogy a tiltakozás fellángolt a japán tömegekben“. Nyilván évek óta sokasodtak az érzelmek gyújtó-szikrái — írja a lap. — Ehhez kétségtelenül köze volt azoknak az elkerülhetetlen súrlódásoknak, amelyek velejárói a megszállásnak, akárcsak a japánok más sérelmeinek is. Az érzelmek fellángolásában szerepet játszott az a tény is, hogy az Egyesült Államok egyik japáni .ámaszpontján U—2-es repülőgépek állomásoznak és ez veszélyt jelenthet Japánra. (MTI) munisták, szocialisták, egyesült szocialisták alkotják a két és félmilliós lélekszámú megye tanácsának elnökségét. A hajnali órákban a Szajna megyei tanács jobboldali független, UNR és MRP tagjai nyilatkozatot adtak ki, amelyben hevesen támadják a szocialistákat, s azzal vádolják Guy Mollett pártjának a megyetanácsban helyetfog- laló tagjait, hogy „összejátszottak” a kommunistákkal, s így lehetővé tették a népfront-elnökség megválasztását. — A reakció dühe csak még inkább kiemeli a Szajna megyei tanácsban történtek nagy politikai jelentőségét. London (MTI). Az angol sajtó emlékeztet arra, hogy az amerikai elnökválasztás milyen óriási összegeket emészt fel. A törvény az összes választási kiadásokat hárommillió dollárra korlátozza, homályos pontjai azonban tág teret nyitnak a visszaélésekre. Az 1956. évi elnökválasztás költségei meghaladták a 200 millió dollárt. A törvény rendelkezései szerint senki sem adományozhat ugyan 5000 dollárnál többet egy elnökjelölt költségeihez való hozzájárulás címén, de ugyanilyen nagy összegeket juttathatnak a választási alap céljaira a jelölt szülei, gyermekei, unokái, testvérei, s minden más rokona. A választási kampányt óriási összegekkel pénzelik a különböző érdekeltségű nagyvállalatok, pénzemberek, gazdag családok. A demokrata párt országos elnökje'ölő-kongresszusát Los Angelesben tartják. A küldöttek úti és ott-tartózko- dási költségei igen jelentősek. E költségeket valamelyik elnökjelölt viseli, s így a küldöttek úgy érzik, kötelességük, hogy arra a jelöltre szavazzanak, akinek a pénzén mulatoznak, esznek-isz- nak. felvirrad tán a béke napja Algériában? A francia kormány külön- repülőgépe azóta áll készenlétben, hogy Ferhat Abbasz, az algériai szabadságharcosok kormányának vezetője bejelentette, hogy de Gaulle francia köztársasági elnök legutóbbi javaslataira válaszul kész egy kormányküldöttség élén Párizsba menni. Mit is jelentett ki legutóbb a tábornok? De Gaulle lényegében ismét megismételte önrendekezési politikájának alapelveit, s azt mondotta, hogy a végső döntést az algériai nép fogja meghozni. Elismételte formuláját, amely szerint meg kell teremteni az „algériaiak Algériáját”, amelyet „testvéri szálak” fűznek Franciaországhoz. Ez a fogalmazás természetesen meglehetősen tág — és mint a legutóbbi hónapok eseményei mutatják — sokminden belefér. így például a tábornok-elnök legutóbbi algériai ellenőrző kőrútja során kijelentette, hogy a hadsereg mindvégig megőrzi szerepét, s a népszavazás idején ott lesz Algériában. Márpedig micsoda szabad döntés az, amelyre egy félmilliós gyarmati hadsereg fegyvereinek árnyéka borul? Éppen ezért Ferhat Abbasz útjának bejelentése még nem tekinthető megoldásnak t— csupán az első lépésnek a megegyezés felé vezető labirintusban. — A szélsőséges gyarmatosítók, az ultrák pedig rögtön zsákutcába akarják terelni a tárgyalásokat. Algériában a francia hadsereg hat év alatt sem tudott katonai győzelmet aratni a számban négyszerte-öt- szörte kisebb felkelő seregen. A katonai megoldás tehát teljesen reménytelen, — márcsak azért is, mert nem lehet elképzelni, hogy miközben egész Afrikában lánc- reakció-szerűen terjed a függetlenség, éppen Algéria maradna meg a szuronyok uralma alatt. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a nagy francia monopóliumok is a helyzet rendezését sürgetik, mert nyugodtan szeretnék kiaknázni a szaharai olajkincseket. De Gaulle, aki leginkább ezeknek a köröknek érdekeit képviseli, s számol a reális helyzettel, ezért indult meg, felemás módon ugyan, a tárgyalások ösvényén. útja ÖSVÉNYÉN — ez a helyes kifejezés. Ez a politika ugyanis ellenkezik az „ultrák” vonalával, akik Algéria integrálását, teljes meghódítását követelik, a franciák előjogainak fenntartásával. Noha de Gaulle januárban leverte az ultrák La Gaillarde, a szakállas diákvezér és Ortiz kávéháztulajdonos vezetésével végrehajtott nyílt puccs- kisérletét, rendszerének jellegénél fogva nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül ezek követeléseit: hiszen végeredményben maga a tábornok is az ő segítségükkel jutott hatalomra. Éppen ezért elsősorban csak a fegyverletétel módjairól szeretne tárgyalásokat folytatni, nem pedig a politikai függetlenség és a népszavazás szabad lebonyolításának biztosítékairól. Ez pedig nyilván nem elég a békéhez. Persze, ha az algériai nép képviselője Párizsban lesz, ez a helyzet megváltozhat Ugyanekkor szervezkednek az ultrák is. Állítólag egyetlen napon, az algériai ideiglenes kormány válaszának napján 50 ezer taggal gyarapodtak a szélsőjobboldali szervezetek. Persze, valószínű, hogy ezek a reakciós erők, — amelyek jelenleg befolyásolják az Algériában élő európai kispolgárságot is, csak abban az esetben lépnek akcióba, ha a tárgyalások eredményt hoznak, — addig viszont minden erővel igyekeznek megtorpedózni a megbeszéléseket. VAN AZONBAN még egy politikai tényező, amely a döntő pillanatokban meghatározhatja, merre billen a politikai mérleg: s ez a francia tömegek békeakarata. A párizsi munkások és a mar- seille-i tengerészek, a bor- deaux-i szőlőtermelők egyforma örömmel fogadták a tárgyalások megkezdéséről szóló hírt. Június 28-án a haladó erők egész Franciaországban akciónapot rendeznek. A francia nép legjobbjai, akárcsak az algériai szabadságharcosok, rámutatnak: nem de Gaulle tábornok mágikus formulája, hanem csakis saját elszánt, fáradhatatlan harcuk hozza meg a békét. A békét, amely egyben a szabadságot, a függetlenséget is kell hogy jelentse a sokat szenvedett algériai millióknak. — ar. — Vizsgálják meg az amerikaiak, mit tettek...- javasolja Japánról szóló hírmagyarázatában a New York Herald Tribune NEW YORK (MTI). „Erős Népfront-elnökség a Szajna megyei tanács élén 10. Elindulnak. Hennig szerelmesen nézi a lányt. — Hogy tud lelkesedni — mondja. Es incselkedve fűzi hozzá: *= Átirányítható ez a lelkesedés másra is? A lány nevet: — Azt nem lehet tudni! Erre persze Hennig is nevet, s kezét észrevétlenül Inge karjára teszi. — Tulajdonképpen azt hiszem — kezdi, de megakad. — Azt akarom mondani, hogy én például... nagyon örülnék, ha holnap, vasárnap... Inge már tudja, miről van szó. Előbb könnyedén, de határozottan leveszi a fiú kezét a karjáról, aztán kijelenti: — Holnap, sajnos, nem érek rá... Rengeteget kell magolnom! Ilyen könnyen azonban nem lehet Henniggel elbánni. Kérlelően ugyan, de határozottan jelenti ki: — Magolni?... Azt lehet, de este már nem! A villamoson szinte egymás hátán állnak az utasok, de Ingének sikerül elcsípnie egy éppen felszabaduló ülőhelyet. Henniget, bár keményen kapaszkodik, a kocsi mozgása ide-oda lódítja. Az utasok a kivilágított utcát nézik, a siető, kései járókelőket, a fényreklámokat, a villamos mellett elsuhanó autókat. Ingével szemben fiatal házaspár ül. Az asszony ölében alvó fiúcska. Kötött, tarka mackójában, bojtos sapkájával olyan, mint egy kedves, óriási játékbaba. Pufók arcán furcsa fintor, hüvelykujja a szájában. Inge és Hennig mosolyogva nézik. Aztán a lány fénylő szemmel pillant a fiúra. — „Életének borús és vidám sorsjegyei még az idő szerencsekerekében forognak ...” — idézi Hennig a költőt. Aztán tréfálkozó hangon fűzi hozzá: — Hétfőn reggel számomra is megkezdődik a komoly élet. Inge meglepődve néz rá: — Ö... már elhelyezkedett? Hennig bólint. — De még hogy! , — És ezt csak most mondja? — Nem akartam szombat este ilyen komoly dolgokkal untatni! — évődik a fiú. — De most már azt is elmesélem, hogy különböző lehetőségek közül választhattam ... és találja ki, melyiket választottam? — Nos? — Inge várakozásteli arccal néz a fiúra. — Nos? •— Az apját! — Az apámat? — ismétli elámulva a lány. — Hát ez... hogy lehetséges? Hennig nevet: — Ügy, hogy hétfő reggel belépek a2 Astra-művekhez, mint Wagner doktor úr asszisztense! — Igazán? — kérdi örömmel a Iá ni és olyan hevesen kap Hennig karja után. hogy az majdnem elveszti egyensúlyát. — Hát ezt csak meg kell ünnepelni, nem? — mondja a fiú győzedelmesen. — Még pedig holnap este. Jó? Inge mosolyogva bólint igent. * Dr. Wagner asztali naptáráért nyúl és átfordítja a következő napra: Hétfő, június 1. Az üres lapon egyetlen ceruzaírásos bejegyzés: Asszisztens! Wagner hátradől székén, mélyet szippant szivarjából és elgondolkozva néz ki az ablakon. Tekintete egy távoli, magasra meredő gyárkéményre tapad, melyből sűrű, sötétszürke füst gomolyog. Léptek nesze és hangok riasztják fel gondolataiból. Kopognak; az igazgató és Hennig lép be, a titkárnő becsukja mögöttük az ajtót. Wagner leteszi szivarját, feláll. — Jó reggelt, doktor úr! — köszönti Scholz szívélyesen és kezet szorít vele. Dr. Wagner azon kapja magát, hogy miközben Scholzzal kezet fog, szeme Hen- nigen nyugszik. Saját arcát természetesen nem látja, de érzi, hogy pillantása barátságtalan, szája vékony, egyenes vonallá zárul össze, arca bizalmatlan és elutasító. Scholz megütközve pillant Wagnerre és igyekszik a kínos hallgatást valahogy áthidalni: — Nos, doktor úr, elhoztam az asz- szisztensét. Itt van! Hennig meghajol, zavartan mosolyog. — Jó reggelt, doktor úr!... Nagyon örülök! — mondja barátságosan és kezét Wagner felé nyújtja. Wagner arca kemény, merev. Egy pillanatig habozik, aztán jcezet fog a fiatalemberrel. Szótlanul. Scholzban ágaskodik a harag. Talán fontos gondolatmenetből zökkentették ki Wagnert? No de akkor sem fogadhatja így azt az embert, akivel együtt fog dolgozni! Bosszúságát azonban igyekszik leplezni. — Hol lesz Hennig kolléga helye? — kérdi elfogulatlan hangon. — Bizonyára a kis szobában, ugye? Á szobába vezető ajtóval szemközti kis ajtóhoz megy, kinyitja, körültekint a szobácskábán. Az ablaknál íróasztal, előtte szék. A világosra festett falon, keskeny sötét keretben szénrajz: az Astra-müvek madártávlatból. Dr. Wagner dolgozószobája közepén áll — Igen, persze! — feleli az igazgató előbbi kérdésére. — Igen, persze! — mondja még egyszer olyan hangon, mintha azt mondaná: az én beleegyezésem úgysem fontos. Hennig zavarban van. Mereven, esetlenül áll még mindig dr. Wagner mellett. Nyomasztó érzés tölti el, levert, örömmel, bizakodó gondolatokkal jött ide, és ime, minden másképp alakul, mint elképzelte. Scholz melléjük lép, dr Wagnerre pillant. — Hát akkor... mindkettőjüknek eredményes, jó együttműködést kívánok! — mondja buzdítóan. — Megbocsát, doktor úr, de mennem kell. Hiszen ön is tudja... a nap, sajnos, csak huszonnégy órából áll! — Természetesen! — feleli dr. Wagner szárazon. Az igazgató barátságosan elbúcsúzik és kimegy. Wagner az íróasztalhoz indul, aztán megáll. Hennigre néz és tétova mozdulattal a kis szoba felé int: — Kérem, tessék!... A fiatalember mereven meghajlik és eltűnik a másik szobában. Wagner leül, szivarja után nyúl, közben pillantása a naptár lapjára siklik. Asszisztens! — olvassa. Kedvetlenül visz- szahúzza a kezét. Az égő szivar füstje vékony, kanyargós szálakban kapaszkodik a mennyezet felé. (Folytatjuk} JAN PETERSEN í YátjíMRB
