Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-22 / 146. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. fttnlws 22. Tizenkilenc éve... Ferhat Abbasz felhívása az algériai néphez Tunisz (AFP). Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának miniszterelnöke hétfőn az alábbi felhívást intézte Algéria népéhez: A köztársasági elnök legutóbbi nyilatkozata után az! Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya úgy döntött, hogy küldöttséget indít Párizsba. A döntés beleillik politikánk keretébe, e politika értelmében miközben fokozzuk fegyveres harcunkat, meg kell ragadnunk minden olyan alkalmat, amely megkönnyítheti a kérdés békés rendezését. Bár De Gaulle tábornok nyilatkozata haladást jelent korábbi nyilatkozataihoz képest, még távol áll álláspontunktól. Jelentős problémákat kell még tisztázni. Ez nem történhet máskép, mint közvetlen érintkezés útján. Az algériai kormányfő ezután vázolta a fennálló helyzetet. A hatévi harc, megteremtette a szolidaritás és ro- konszenv légkörét. Francia- országban is állandóan erősödnek a demokratikus erők, amelyek nagyobb erővel követelik az algériai kérdés békés rendezését Küldöttségünk abban a reményben utazik Párizsba, hogy meggyőzi a francia kormányt függetlenségi harcunk jogosságáról, álláspontunk helyességéről. New York (TASZSZ). A New York Herald Tribune tokiói tudósítója írja: „A közeli viharos hónapokban Amerikának éppen elég kellemetlensége lesz majd a Japánhoz fűződő viszonyában. Még többet kell majd fizetnie azért az önámításért, amely olyan nagy mértékben járult hozzá Eisenhower látogatásának meghiúsulásához. Washington számára lenne egy jó módszer, hogy eloszlassa az . illúziók mérgezett ködét. E módszer lényege: szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az elkeseredett vitákat kiváltó biztonsági szerződés ratifikálása korántsem jelenti, hogy emelkedik a politikai barométer mutatója. Ez annyit mutat, hogy a legjobb esetben rövid nyugalom köszönt be az újabb vihar előtt. Ez a kellemetlen kilátás telibe találja azt az igen elterjedt illúziót, amely jelentős mértékben hozzásegítette az amerikai diplomatákat ahhoz, hogy valóságként fogadják el azt, amit áhítanak. TIZENKILENC évvel ezelőtt, 1941. június 22-én a német fasiszták hadüzenet nélkül — a két ország között megkötött megnemtámadási szerződés ellenére — megtámadták a Szovjetuniót, attól a hamis illúziótól vezettetve, hogy rövid idő alatt megsem- misitik a Vörös Hadsereg főerejét, megbénítják a szovjet nép ellenállását, lerombolják s elfoglalják a hatalmas országot. Számukra a hitszegő terv ígéretes, kecsegtető volt, csak nem számoltak mindazzal, amit ebben az országban találtak. Nem számoltak azzal, hogy a nép, mely több mint két évtizeden át építette már a szocialista hazát az orosz földön, nem mond le jogairól, fejlődéséről, életéről. A német csapatok a kezdeti időkben katonai előnyökhöz jutottak, de ugyanakkor tettük a homlokukra sütötte az agresszió, a hitszegés letö- rölhetetlen bélyegét. A Szovjetunió harcait viszont a béke- és igazságszerető népek Ilyen illúzió az az elmélet, amely szerint a Japánt megrázó tüntetések nemannyira az Egyesült Államok, vagy a biztonsági szerződés ellen irányulnak és hogy ezek a problémák nem jelentenének egyebet politikai bunkónál, amellyel alá akarják ásni a konzervatív Kisi miniszterelnök pozícióját. Ilyen illúzió, hogy minden esetben minden erőszakhoz folyamodó tüntető — kommunista, vagy a kommunisták által megvásárolt személy”. A lap hangsúlyozza ennek az állításnak az ostobaságát és elismeri azt a tényt, hogy a tüntetők „nyilvánvalóan amerikaellenes beállítottságúak”. „Ha illúziók nélkül tekintünk Japánra, el kell ismernünk: lehetséges, hogy mindezek következtében nemcsak a jenkiknek kell majd haza- takarodniok, hanem végülis le kell vonniuk azt a következtetést, hogy e gyönyörű országban a semlegesség jelenti a legkevésbé veszélyes kiutat a kialakult helyzetből”. (MTI) rokonszenve, együttérzése, támogatása kísérte. A harcokat a kommunista párt vezette, irányította a haza sorsáért, a nép, a szocializmus ügyéért érzett óriási felelősség tudatában. A szocializmus ügyének mélységes hitében, rendíthetetlen bátorsággal győztek le minden nehézséget. A párt — hogy elhárítsa az országot fenyegető, szörnyű veszélyt — közvetlenül a szovjet katonákhoz, a szovjet néphez fordult. S a nép, amely több mint két évtizede élt szabadságban, egyértelmű választ adott. Milliók vére hullott a kemény és borzalmas harcokban, de nem hátráltak. A 19 ÉVVEL ezelőtt kirobbantott háborúban nem csupán két hadsereg, hanem két világ élet-halál harcra menő összecsapása kezdődött. A halálra ítélt kapitalizmus mérkőzött az új, szocialista társadalmi rendszert képviselő Szovjetunióval. S győzött az új, a felfelétörő. Sőt, a szovjet nép nemcsak saját hazáját mentette meg a fasizmus igájától, hanem amerre a Vörös Hadsereg győzelmes csapatai elvonultak az igazi szabadság új hajtásai sarjadtak ki. Ezerkilenszáznegyvenötben, amikor a győztes Vörös Hadsereg katonái visszatérhettek a gyárakba, a mezőkre, hogy újjáépítsék mindazt, amit a fasiszták leromboltak, hogy tovább folytassák a megszakított építő munkát, már több, a Szovjetunióval hatáAz aratás gyors elvégzésében a nőtanácsok asszonyaira is igen sok feladat vár. A kunhegyesi járás legtöbb községében vezetőségi üléseken tárgyalták meg a legfontosabb «teendőket Az ülések eredménye már eddig is több helyen mutatkozik. A tiszaburai nőtanács eddig is ért el jelentős sikereket. Itt az asszonyok társadalmi munkával segítették a községi óvoda és napközi otthon kibővítését, szépítését. E munkában példamutatóan dolgozott Demeter Lu- kácsné, Hubai Györgyné, Fábián Miklósné és rajtuk kívül még több asszony. Ezen túl a nőtanács tagjai a tsz-ben is segítik a vezetőséget és gyakorlatban mutatnak példát. Száznegyvenhat ros ország népei is fellélegeztek. A szovjet nép hazája megvédéséért vívott harca során más népeknek — köztük nekünk is — megnyitotta az igazi szabadság, a népjólét megteremtésének útját. Tizenöt év telt el azóta, hogy elhallgattak a fegyverek, megszűntek a légiriadók s elcsitult a tankok dübörgése. A 15 esztendő alatt megerősödött s legyőzhetetlenné szilárdult a szocialista tábor, mely azóta annyi ország, any- nyi nép békéjének, boldogulásának forrása, melynek létét, erősödését látva gyarmati országok sokasága veti le a kapitalizmus fojtó igáját. A Nagy Honvédő Háború győzelme óta a Szovjetunió katonai ereje a világ legyőzhetetlen erejévé növekedett. Minderre bizonyság többek között az, hogy a Szovjetunió felett 20 kilométer magasságban is megsemmisítették a kémkedő amerikai repülőgépet. Az, hogy a tudomány, a technika segítségével szovjet szputnyik-űrhajó jár a világmindenségben. MINDAZ a nagyszerű eredmény, amit a szovjet nép országa gazdagításában elért: a mi nyugalmunknak, békés jö- vőnknek, bizakodásunknak is szilárd alapja. S ha a mai évforduló sok gyászra, könnyre és fájdalomra, pusztításra is emlékeztet, hitet is ad ahhoz, hogy a szocialista tábort soha, senki le nem győzheti. B. E. assz .y dolgozik rendszeresen a növényápolásban. Készülnek az aratásra is. Eddig húoZ tagú brigádot szerveztek. A brigád tagjai vállalták, hogy minden délután szombaton, valamint vasárnap rendszeresen részt vesznek az aratási munkákban, illetve a kévék összehordásában. A tiszaburaiak példájára több községben hasonló mozgalmat indítottak. Kunhegyesen mintegy negyvenen, Tiszagyendán negyvenen, Abádszalókon húszán vesznek részt a fentiekhez hasonlóan az aratásban. A járási nőtanács felhívta a községi nőtanácsokat, hogy csatlakozzanak e mozgalomhoz. így a szervező munkát még folytatják. Franciaországban nagy hatást keltett az algériai ideiglenes kormány nyilatkozata Párizs (MTI): Röviddel azután, hogy Tuniszban elhangzott az algériai ideiglenes kormány nyilatkozata, Párizs és Algéria a francia rádió híradásából értesült a válaszról, amelyet történelmi jelentőségű nyilatkozatukban a felkelés vezetői De Gaulle tábornok június 14-i rádióbeszédére adtak. A közvélemény úgy értékeli az FLN feleletét, hogy végre megkezdődhetnek a tárgyalások az algériai konfliktus rendezésére. De a francia nép tudatában van annak is, hogy még mindig jelentős különbség van De Gaulle tábornok és az algériai ideiglenes kormány álláspontja között. Ez pedig szükségessé teszi, hogy a francia dolgozók erőteljesen hangot adjanak követelésüknek: a francia kormány kezdjen a fegyverszüneti tárgyalásokkal egyidőben politikai tárgyalásokat is az FLN megbízottai- val. A június 28-ra meghirdetett országos akció nagygyűlések, tüntetések formájában ezt a követelést fejezi majd ki. Az algériai háború kezdete óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a francia kormány megbízottai és az FLN vezetői leüljenek a tárgyaló- asztalhoz. Ferhat Abbasz, hangoztatják párizsi megfigyelők — semmiesetre sem utaznék Párizsba, ha csak az ellenségeskedések befejezéséről, röviden: a tűzszünetről, lenne ott szó... Feltűnt továbbá, hogy az algériai kormány nyilatkozata leszögezi, Ferhat Abbasz magával De Gaulle tábornokkal akar találkozni. Ebből azt következtetik, hogy az algériai ideiglenes kormány a tárgyalásokat a legmagasabb szinten kívánja folytatni s aligha elégednék meg azzal, ha a francia köztársasági elnök a kormány egyik tagját bízná meg a francia küldöttség vezetésével. Párizsban hivatalos helyen mindeddig csak annak kijelentésére szorítkoztak, hogy ha az algériai küldöttség párizsi útjának megszervezesé- re kiküldött személlyel az előzetes megbeszélések eredményre vezetnek és nyilvánosságra kerül az algériai küldöttség névsora, akkor majd közlik a francia kormányküldöttség összetételét is. Francia részről hangoztatják: minden eszközzel meg akarják könnyíteni az algériai ideiglenes kormány küldöttének párizsi útját és Tuniszban különrepülőgépet bocsátanak rendelkezésére. tiiitiiiiiimiiiiiiiitMMiiiiiiiMiriiiiiiiiiitiMiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiiitu .*j / ' ' ' Paul Robeson fellépett Berlinben Berlin (MTT) — A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja vasárnap rendezte meg 3. sajtónapját.— Háromszáz- ezernél több kelet- és nyugat-berlini lakos, vidéki és külföldi vendég ünnepelt együtt a Neues Deutschland és a Német Demokratikus Köztársaság többi lapjának dolgozóival. A Stalinalleen felállított szabadtéri színpadokon a színházak együttesei, az üzemi és a falusi művelődési házak színjátszó csoportjai, továbbá a baráti országokból érkezett vendégművészek - hetven előadást rendeztek. Felejthetetlen élmény volt a berlinieknek Paul Robeson fellépése. A bátor békeharcos éa világhírű énekművész műsorát az eső ellenére tízezrek hallgatták végig. Robeson hétfőn visszautazott Berlinből Londonba. A New York Herald Tribune tudósítója a Japánban kialakult helyseiről Sokat tehetnek a nőtanácsok az aratási munkák segítésében 8. Jegyzetek, papírlapok és füzetek torlódtak dr. Wagner íróasztalán. A nagy hamutartót színültig megtöltik a cigarettacsutkák és szivarvégek. Az iratok mellett egy teáskanna, cukortartó és két félig telt teáscsésze. Wagner előtt iratrendező, az egyik rekeszében gépírással teli lap. Wagner végigcsúsztatja logarlécét a papíron, majd egy hosszú számsornál megállítja: — Nos, nézzük itt... A csavarodást! Neumann egy pillantást vet az előtte fekvő füzetbe, bólint: — Helyes! Mindketten számításokba mélyednek. Wagner készül el előbb, vár. Amikor a vegyész is felemeli a fejét, megkérdi: Nos? Neumann válaszképpen elébe tartja a logarlécet. Wagner leolvassa az eredményt. összeveti a maga eredményével. — Teljesen megegyezik! — mondja és ceruzájával kipipálja a lapot. Nyílik az ajtó. Mindketten hátrafordulnak. Wagner titkárnője lép a szobába. — Bocsánat, doktor úr... — kezdi. — Az anyagraktárból keresi valaki. Szeretne beszélni önnel. — Egy pillanatig habozik. — Beengedhetem? Wagner futó pillantást vet az íróasztalon heverő iratokra* — Nem, majd kijövök! — mondja. Int Neumannak, leteszi a, logarlécet, aztán felr áll és követi titkárnőjét a másik szobába. Neumann utánuk néz. Arca különös, feszült kifejezést ölt, majd mintha csalódás öntené el. A másik szobába vezető ajtó tenyérnyire nyitva maradt. Kívülről behallatszik Wagner hangja, majd valaki mélyebb hangon válaszol. Neumann körülnéz, hirtelen felugrik és nesztelenül Wagner íróasztalához lép. Kirántja a középső fiókot, keze fürgén matat benne, keres valamit. Közben odaodafigyel az ajtóra. Wagner hangja egyszerre erősebben hallatszik, már a szavak is kivehetők. Ügy tetszik, közeledik az ajtóhoz. — Rendben van — mondja éppen. — Meglesz... Neumann villámgyorsan visszatolja a fiókot, székéhez ugrik és kezébe veszi a logarlécet. Épp jókor! A következő pillanatban már bejön Wagner és bosszúsan mondja: — Mindig közbe jön valami!... Legyen szives menjen le az anyagraktárba... Telefoncsörgés szakítja meg szavait. Wagner felveszi a kagylót. — Azonnal... Eg'j pillanat... — szól bele, aztán kezét a kagyló mikrofonjára téve. befejezi előbb’ mondatát: — valami nincs rendben a legutóbbi iaénulésünkkel... Neumann bólint, köpenyzsebébe dugja a logarlécet és kimegy. — Halló, tessék!... Itt Wagner!.„ — folytatja a telefonálást a doktor. A hívó fél éles, tagolt hangon beszél és gyorsan, mintha valami vagy valaki miatt a legnagyobb sietségre kényszerülne. — Itt egy barátja beszél, doktor úr... Csak néhány szót mondhatok, rövidre kell fognom... Az igazgatóságon és más helyeken is az a vélemény, hogy ön szándékosan hiúsítja meg az isolonlakk-kisérleteket! Wagner elsápadva, magánkívül kiáltja: — Mit merészel... Hogy mer ilyet mondani... Kicsoda maga?!... A hallgatóban azonban már csak egy kattanás hallatszik: a névtelen figyelmeztető nyilván letette a kagylót. Wagner egy darabig még a füléhez szorítja, aztán dühösen lecsapja. — Hallatlan!... Hihetetlen! — dör- mögi. * A leszálló alkonyat kékesszürke homályba burkolja a várost. Az utcai lámpák még nem égnek, az autók azonban már bekapcsolták reflektoraikat. Mint fekete szalag kígyózik a hidak vasívei alatt a Spree. A járdák nagy kőkockái úgy csillognak, mintha kifényesítették volna őket. Esett az eső, csak az imént állt el. A hídfőnél, a korlát mellett telefonfülke. Épp most hagyja el valaki. Gúnyosan vigyorog. Jó kedve lehet: valami indulót íütyörész és ütemesen lóbálja a kezét. Néhány méterrel arrébb egy fekete BMW várja. Beül és elhajt. * S holz szobájában vidám a hangulat. A gömbölyű Meyer ámuldozva, ugyanakkor halálosan komolyan mered Scholzra, majd Brenrerre, az Astra-művek pártitkárára. A következő villanatban azonban belőle is kitör a nevetés. Legyint. — Ha valaki titeket hallgat, azt hihetné, holmi kéjutazásra indulok! Scholz is, Brenner is Meyer székéhez lép. Brenner megjelenésében tökéletes ellentéte Meyernek: friss, kicsit kamaszos arcú, magas, sovány férfi. Senki sem nézné harmincöt évesnek. Az igazgató Meyer vállát veregetve, kedélyesen mondja: — Na hallod, öregem... Erre az iskolára én is szívesen elküldeném magam! A legszebb erdő kellős közepén! Nem is iskola, hanem klimatikus gyógyhely! Brenner előbb a saját homlokára mutat. — Itt gyarapodni fogsz! — mondja nevetve, majd Meyer hasára üt: — Ez meg majd kisebb lesz... A reggeli tornától, meo a sporttól! — Na, most megkaptad a magadét öregem! — hahotázik Schulz és kedélyesen paskolja a gömbölyű emberkét. Kezét nyújtja neki, felhúzza a székből, aztán elkomolyodva mondja: — Hát csak vigyázz magadra... Erőt, egészséget és a legjobbakat, Meyer elvtárs! — Jó utat! — mondja a párttitkár és szintén kezet ráz Meyerrel. — Majd gondoskodom róla! Köszönöm, köszönöm! — válaszolja vidáman a kis anyagbeszerző. Az ajtóból még egyszer visszafordul és búcs 't int. Scholz és Brenner barátságosan visszaintenek. Az igazgató visszamegy íróasztalához, rágyújt, mélyen leszívja a füstöt, aztán hirtelen komolyra vált hangon kérdezi: — Van még valami, Brenner elvtárs? A párttitkár járkálni kezd a subában, zsebéből dohányzacskót kotor elő és megtölti pipáját. Aztán megszólal, de most egészen más modorban és egészen más hangom mint az irr 'nt: (Folytatja kJ X -IM JAN PETERSEN :
