Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
1960. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960 A vendégek védelmében Városszerte jól ismert fogorvos barátom így feddett meg egyszer: — A művelt ember el nem mulasztja a napi háromszori fogmosást. A minap borbélymesterem — hogy töbonapos szőrös arccal állítok be hozzá — megjegyezte: — Bizony, bizony, a művelt ember naponta frissen borotválkozik. Ezek után nem érthetetlen, ha furdalta az oldalamat a kíváncsiság, milyen lehet napjaink müveit ember ideálja. Közvélemény kutatást végeztem. Már azon az estén félre hívtam fizetéskor a pincért, s halkan, súgva kérdeztem tőle. Mire ő: — D, kérem, a művelt ember sohse feledkezik meg a borravalóról — mosolygott finom diszkrécióval. Méginkább lázba jöttem. A színház pénztárosa eképp csillapította érdeklődésemet: —> Természetesen a művelt ember egyetlen előadásról sem maradhat távol. Kérdeznem sem kellett. A a Patyolatra bíz, s főleg nem türelmetlenkedik. Az újságárus felfogásában: müveit ember naponta több lapot vásárol. Akivel találkoztam, kérdeztem sorba mindtől. Az óra és éksz#boltban hallottam: művelt ember a Doxához tájékozódik. A virágüzletben állították: a művelt ember szereti a virágot. A tejcsárdában megerősítették: művelt ember reggelente hűtött kakaót fogyaszt. Kifáradtam, de a kérdés egyre jobban izgat. Tanúk előtt teszek hites kijelentést: e kis kroki honoráriuma (ha művelt ember a szerkesztő, s ehhez képest utalványoz) jutalma annak, ki megmondja nekem végre: Ki a művelt ember? — bl — Tanmese A minden ő-nél nagyobb Ö-vel vacsoráztam a szolnoki Halászcsárdában fatányérost. Ennek egyik — hogy úgy mondjam: — kardinális, azaz sarkalatos tétele: a pecsenye. Minden férfiúi erőm összpontosítására volt szükségem ahhoz, hogy a bot-élű (??) késsel a kulturált táplálkozás követelményeinek megfelelő méretűre szabdaljam a sültet. Szerény tudokozódá- somra a felszolgáló türelmesen megmagyarázta, hogy a kések életlenségét egy roppant szigorú és közérdekű rendelkezés teszi kötelezővé, — nehogy a vendégek valamelyike megvágja a száját. Azóta korszakalkotó művön dolgozom; dr. Hirschler könyvének címéhez hasonlót választva: „A vendégek védelmében.” Javaslom, — már a bizonyára több nyelvre lefordítandó alkotás megjelenése előtt, — hogy fejlesszék tovább a hivatkozott rendelkezést! Tegyék kötelezővé apró gömböcskék elhelyezését a villaágak hegyén, — nehogy a vendégek valamelyike vakarózás közben megsértse fejbőrét. — Késznek bizonyulok az összes lándzsák eltörésére annak érdekében, hogy a jövőben minden étkezés előtt dupla-adag klórmésszel fertőtlenítsék az abroszokat. Nemdebár: nem szabad megkockáztatnunk, hogy a vendég. ki fésűjét az abroszba törli, fertőző megbetegedés áldozata legyen? Művem címe még nem végleges. Lehetséges, hogy így módosul majd: „A neveletlen vendégek védelmében.” — borváró — Az elárusítók gyöngye Ki a művelt ember? Mégegyszer az új lakásokról az egykori Khán ró! Képzőművészeti Alap megbízottja járt nálam. * — A művelt ember lakását művészi festmények díszítik — hunyorgott, rám. A szabóm azt mondta: — Művelt ember elegánsan jár és mindig rendelésre készített ruhát hord. Jó egy hétig tartott köznevelésem. A könyvesboltok elárusítói szerint: művelt embernek saját házikönyvtára van. A Patyolatnál azt felelték: művelt ember nem dolgoztatja agyonra nejét, minden mosást, tisztítást A Khán, Ultura várának CT vezénylő nagysága csendre intette alattvalóit es szólásra emelkedett: — Efendik! — kezdte, — súlyos időket élünk. Ultura vára lassan elnéptelenedik. Szerény hajlékunk kong az ürességtől, míg Alk-Ohol fényűzően berendezett váraiba tódul a nép. Megparancsolom, hogy toborozzatok embereket, akiket kellő művelés alá foghatok! Menjetek! A hű alattvalók mentek, s Női praktikusság — Nézd szívem! liehet, hogv most még bő egy kicsit, de számítani keli a mosásra is. szétvitték a Khán parancsát a várat övező lakónegyedekben, de minden hiábavalónak, bizonyult; a következő előadásra is csak három tudásszomjtól lihegő pór jelent meg. Szörnyű haragra gerjedt a Nagyúr: az előadás kudarcáért felelős effendii négyfelé vágatta. Rettenetesen megijédtek az életben maradt hű alattvalók! Szerencsére az életösztön az egyik effendit leleményessé tette: — Minden ülőpárná- nak gazdája akad! — mondotta, majd így folytatta: — Alk-Ohol váraiból ugyan nem tudjuk idehurcolni az embereket, de játszva tehetjük ezt az iskolák tanulóival, a diákszállások lakóival... S másnap szörnyű napra virradt a birodalom: százötven összeszijjazott álmos, fáradt gyereket hajtottak be az effendik Ultura várába. A Khán dölyfösen nézte a zsúfolt termet. Ez igen! Az effendik pedig — főnökük elégedettsége láttán — örömükben felkeresték Alk-Ohol várát; ünnepelték a jó munkát. A Khán roppant elégedett volt önmagával és munkatársaival. Büszkén írta jelentéseit a Főkhánságnak: „Váramban minden a legnagyobb rendben van. Havonta ezrek hallgatják végig tudós embereim előadásait”. A Főkhánságon — érthető módon — nagyon megörültek a jelentésnek, s elhatározták, hogy meglátogatják a lelkesen tevékenykedő Khánt. Amikor a Főkhánság emberei a városba értek, a Khán éppen itatta a tudás vizéből a játékról és kimenőről ábrándozó gyerekeket. Rögtön fény derült a turpisságra, s a Főkhánok megparancsolták Vltura urának, hogy vessen véget az erőszakos közönségszervezésnek, illetve a látszatmunkának. rjiltura Khánja hű alatt- ” valónak bizonyult: mindenféle munkával felhagyott. Üresek lettek az előadótermek. Az ismeretek terjesztése a Khán birodalmában teljesen abbamaradt, pedig egymást érték a Főkhánság jelentést kérő futárai. A levelek válasz nélkül maradtak. A Khán egy új, veszélytelenebb közönségszervező módszeren törte fejét. Amikor érezte, hogy egyedül nem képes jó megoldást találni, kihirdette, hogy aki megoldja a „problémát”, az leghajado- nabb leánya kezét kapja, sőt ráadásul — úgy látszikx ez egymagában már akkor se volt túl nagy ajándék — megkapja a fél birodalmát. Két-három nap múlva jelentkezett a leleményes ef- fendi a fél birodalomért. A Khán elfogadta a leleményes effendi javaslatát; s újból fellendült a kulturális élet Ultura várában. Alk-Ohol hívei Ultura várában töltik talán szabadidejüket? ; fj) ehogy! Csupán a napi ” tanulásban fáradt gyerekek műszakállat és bajuszt kaptak és felnőttnek álcázva hallgatják — félálomban — a Khán meghívott tudósainak előadásait, — sz — l — „Ez a kis veleményeskert valóságos üdülés, nem igaz. Zsófikám?” tiiiiHiiiimiimiiiiimmiiiiiiiiiimimHiiiiiiiiiimiimiMiimiimHmMiiiiiiiiiimiiiiiiiHHiiiit Egyre több magánautó szalad IAutokEP,! ..,n — Én azt hiszem öregem mégis jobb lett volna egy új kocsira várni! Mire telik egy embertől? Jean Rostand, a híres francia biológus kiszámította, hogy egy kb. 70 kilogrammos ember teste annyi vizet tartalmaz, amennyiben egy portörlőruhát ki lehet mosni, annyi vasat, hogy egy szöget lehetne készíteni belőle, testének mésztartalmával ki lehetne meszelni egy kunyhó falát — végül pedig annyi ként, amely elegendő egy nagy kutya valamennyi bolhájának kiirtására. (A „Basler Nachrichten”- bői) A papucsférj alattomos bosszúja Az elhunyt Jan de Hyder haarlemi tulipántenyésztő végrendeletének felnyitásakor váratlan epizód játszódott le. A kertész özvegye elájult, amikor a jegyző felolvasta, hogy „Mivel kedves feleségem, Júlia 30 évig hordta a nadrágot, örökségül mindössze legjobb nadrágtartómat hagyom rá”. (A „Junge Welt”-ből) Tenyeremen hordom- az anyakönyvvezető elé Az Arkansas állambeli To- pekában Miss Woolens a szó szoros értelmében a karjaiban vitte vőlegényét az anyakönyvvezető elé, mitsem törődve a nagy feltűnéssel, amelyet keltett. A meghökkent anyakönyvvezetőnek kije’en tette, hogy vőlegénye a gépkocsiból kilépve megrándította a lábát. „Nem akartam ilyei csekélység miatt visszafordulni” — mond’a az elszánt ara. (A „Junge Welt”-bői) Naponta egy ecsetvonás ... Pierre Lafond, Párizsban élő 64 esztendős festő 25 éves korában kezdett festeni, s azóta mindössze három képpel készült el. Még sohasem tért el attól az elvétől, hogy naponta mindössze egyetlen ecsetvonást tesz festményén. Arra a kérdésre, hogy miből tartja fenn magát, elégedetten válaszolta: „Feleségem még sohasem volt munka nélkül”. (Az Ö. Neue Tages- zeitung”-ból) Mi dolgok = Megyek drágám, Tudod a férjem nagyora féltékeny
