Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

10 SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 1960. május 1. Hírünk a világban , Azt mondják, Bulgária ég­benyúló hegyei közé ékelt falvakban csak a felszabadu­lás utáni első években szün­tették meg a „jus primae noctis’*-t, az első éjszaka jo­gát. Azóta a baráti Bolgár Népköztársaságban mélyreha­tó társadalmi és gazdasági fejlődés tapasztalható. Befe­jezték a mezőgazdaság szoci­alista átszervezését, korszerű ipartelepeket hoztak létre. Megyénk bármelyik felnőtt lakosa tud erről mondani né­hány szót. S nemcsak erről az egy országról. Többé-kevésbé megbízható képünk alakult ki olvasmányaink, a rádióban hallottak, vagy a moziban látottak alapján az egész vi­lágról. Persze, nem sok or­szág életét ismerjük részletei­ben, de földrajzi fekvését, ég­hajlati adottságait, társadal­mi berendezését nagyjából mindegyiknek — méghozzá napról napra egyre jobban, hiszen egyre több nép fia­ival kerülünk élénk gazdasá­gi kapcsolatba. ‘ Arról viszont, hogy sző­kébb hazánk. Szolnok megye üzemei milyen részt vállal­nak ezeknek kapcsolatok­nak bővítésére irányuló mun­kából, mit exportálunk — következésként, hogyan nö­veljük hírünket a világban, kevesen tudnak. S ez bizonyos fokig érthető is. Ha a karcagi te.melöszövetke’7^' ’ kecs­kebékával megraknak egy szerelvényt, a „brekegő ex­port” olyan istentelen lármát csa” útközben, hogy az arra- haladó — gondolván: a ma­gyar nép többsége úgysem szereti a békahúst — mind­járt tisztában van vele: ex­portárut szállítanak. Az ex­portra kerülő ipari termék már korántsem ilyen feltűnő. Ládákba van csomagolva, s mindenféle idegen szó van ráfestve. -Könnyen azt hiszi az ember róluk, hogy külföl­di gyárak termékei. Mivel is dicsekedhetünk tulajdonképpen? Elöljárójá­ban csak annyit: nagyon sok­kal. Ismeretes, hogy me­gyénkben alig dolgozik né­hány nagyüzem, túlsúlyban van a mezőgazdaság, az ipar, mégis egyharmadát adja a megyében termelt társadalmi összterméknek. Sok gyártmá­nyunk „hiánycikk’* a világ­piacon. Node, menjünk csak sorjában: A jászberényi Aprítógépgyár főleg érctörő, I őrlő, építő- anyagipari . és élelmiszeripari gépeket gyárt. Egy-egy típusból nem sokat, alig néhány gépet. Nyugodtan nevezhetjük egyedi gyártás­nak az üzemben folyó mun­kát. Márpedig ez a módszer korántsem nevezhető gazda­ságosnak. Ezért könnyen hi- hetné az ember, hogy nem­igen állják meg helyüket a világpiacon. S mit mutatnak a tények? Ennek a feltevés­nek éppen az ellenkezőjét. Bulgária például korábban gumikeverő gépet vett több kapitalista és néhány szoci­alista országból. Az Aprító­gépgyár termékei most már „egyeduralkodóvá” váltak, *r í'v ' kiszorították versenytársai­kat a bulgáriai piacról. De nemcsak oda, hanem mint­egy 19 országba eljutnak az üzem gyártmányai — így többek között Finnországba, Egyiptomba, Görögországba, Indiába és a szocialista tábor országaiba. S hogyan válnak be? A lengyelországi Stasic bánya­telepen magyar tervek alap­ján épül például egy napi 500 tonna kapacitású piritszi- de t ércelőkészítőmű. A fon­tosabb gépeket a magyar ipar — jelentős részben az Aprító­gépgyár szállította. A lengyel vezetők azt írták a telep épí­tési naplójába: „a magyar gépek jobbak és szebbek a mieinknél.” Az Aprítógépgyár kint dolgozó szerelői sem vol­tak restek a jó hír továbbítá­sára, tüstént megírták az itthoniaknak, ezáltal is jobb munkára serkentve őket. A magyar ipar jóhírnevére vall, hogy újabb, nagyértékű megrendelést kapott Lengyel- országból. Szintén magyar tervek alapján meddőhányó feldolgozó berendezéseket szállítunk. A meddőhányók 20—30 százalékban 7—8 ezer kalóriás szenet tartalmaznak. Ezt kivonják belőlük, a töb­bit megőrlik, s tömítőanyag­nak visszaviszik a bányákba. Négy ilyen üzemet építünk a lengyeleknek most. Beren­dezésükhöz a préseket, törő­két, hengerműveket, rostákat, vibrátorokat az Aprítógép­gyár szállítja. Az üzem Jugoszláviába irányuló exportja is igen je­lentős, pedig onnan rendelést szerezni nem könnyű dolog. Sokszor 15—20 kapitalista cég is tesz ajánlatot. A velük való versenyt megnyerve ex­portálunk Jugoszláviába for­gókemencét kovaföldégetésre, flotációs cellát ércelőkészí- tésíSj. normál téglagyári be­rendezéseket, sámot'’ és • kerá­mia”}’ár? légáramőrlő be­rendezést, út, vasútépítéshez kőbányafelszerelést, s legu­tóbb három komplett fafor­gácslemezgyár szállításái-a kötöttek szerződést. S ami szintén ige., fontos: reklamá­ció nem érkezett egyik szál­lítmányukkal kapcsolatban sem. • Megyénk ipari termékei általában a külkereskedelmi szervek útján jutnak más or­szágokba. Az ottani üzletem­bereknek megmutatják a mintapéldányokat, s ha azok tetszésével találkozik az aján­lat, létrejön az üzlet. így van ez álta. an — de nem min­dig. A martfűi Tisza Cipőgyár­ban például régi ismerősként szinte minden évben bekopog Muradso úr, az egyik szudáni nagykereskedő, személyesen is meggyőződve arról, képes-e az itteni ipar határidőre, s jó minőségben leszállítani a megrendelt árut. Úgy látszik, eddig még mindig jó tapasz­talatokat szerzett, mert sosem ment el dolgavégezetlen. Most már megbízható, jó üzleti partnerként kezeli a magya­rokat. De jönnek az üzembe ese­tenként németek, franciák, s ki győzné felsorolni, még mi­lyen nemzetiségűek. Volt olyan időszak például, mikor a burmai belügyminisztéri­um alakulatainak bakanccsal való ellátására hoztak meg­bízatást az üzemnek. S a martfűiek készségesen eleget tesznek a rendeléseknek, szállítanak, kinek mi kell: tornacipőt, kosárlabdacipöt, vulkanizált bakancsot, baleri­nacipőt. gumicsizmát, külön­böző színű, fazonú női és fér­ficipőket. Hosszadalmas volna meg­rendelőik lakóhelyét Celso­szaúitásuk értéke évente el­éri a 7.5 millió forintot. * A jászberé­nyi Fémnyo­mó és Lemez- árugyár itt látható már­kajegye is megbecsült a világpiacon. A Brüsszeli Vi­lágkiállítás után méltán kap­ta meg az üzem a magyar forradalmi munkás-paraszt Nemcsak kincstartónak használják a Fémnyomó edé­nyeit, hanem a fűzés-sütés mellett sokminden egyébre is. Ceylonba például 30 ezer tepsit szállítanak — gumi­gyűjtéshez. Megcsapolják a gumifákat, s nedvüket a jász­berényi üzemben gyártott tepsikbe csorgatják. Ezt hall­va az egyik itteni ember megjegyezte: közelebb nem találtak tepsit? Bizonyára találtak volna, csak a Fém­nyomó ajánlata előnyösebb volt a többinél! Rendkívül nagy az érdeklődés színes, tetszetős dísztálcáik iránt. Többezret exportáltak már előszállításként. Ismeretes az is, hogy ola­Külkereskedelmi vonatko­zásban különben jelentős ese­ménynek számít, hogy a na­pokban kezdik meg a Brüsz- szeli Világkiállításon nagy­dijat nyert, Heller—Forgó­féle kondenzációs léghűtő­elemek szállítását a Szovjet­unióba és Angliába. Több or­szág szakemberei érdeklődés­sel figyelik, hogyan váltják majd be a hűtőelemek a hoz­zájuk fűzött reményeket, megfelelnek-e a gyakorlat­ban is a nagyteljesítményű erőművek hűtésénél. Ha igen, akkor a Fémnyomó több év­re el lesz látva munkával, mert az erőművek — főleg az atomerőművek — hűtése világszerte probléma. A térképen húzott vonalak azt ábrázolják, hová irányul megyénk főbb ipari exportja .íme néhány a Tisza Cipőgyár export-termékei közül rolni — így csak néhány „üz­letiéit” említünk: Szovjet­unió, Nyugat-Németország, Franciaország, Belgium, Hol­landia, Anglia, Lengyelor­szág, Algír, Tripolis, Svéd­ország, Irán, Mexikó, Kuba. A Tisza Cipőgyár külföldi hírnevének növekedését bi­zonyítja, hogy a tavalyi ex­portmegrendelést legalább egymillió forint értékben meghaladja az idei. • Már megszoktuk, hogy sportembereink nemzetközi versenyeken vesznek részt. Manapság azonban már nemcsak nekik drukkolunk, hanem — bármilyen szokat­lanul hangzik — gyártmá­nyaink szereplésének is. A Törökszentmiklósi Mezőgaz­dasági Gépgyár egyirányú tárcsái már „befutottak ” Az idén például mintegy 200 ilyen munkagépet szállítunk Bulgáriába. . Palántaültetőgépüknek még most kell kiverekedni a nemzetközi elismerést. Bul­gáriában lesz egy nemzetközi összehasonlító kísérlet a kö­zeljövőben, arra küldenek ki egy palántaültetőt. Bíznak si­kerében. A bulgáriai kisérlettől füg­getlenül Lengyelországba is küldenek egy palántaültető gépet. Ha beválik nagyobb megrendelés várható. S mi­ért ne válna be ottan is? A hazai piacon igen keresett cikk ez a gyártmány. Ezért is érthetetlen, hogy jövőre mindössze 400 darabot ren­deltek belőle a belkereske­delmi szervek. Az említettek mellett a mezőgépgyáriak — alvállal­kozóként — kismalmi beren­dezéseket szállítanak a Szov­jetunióba, — főleg malmi előtisztító csoportot és kor­paröpítő centrifugát. Export­kormány elismerését kifeje­ző oklevelet. t Az üzem exportja állandó­an nő. Az idén például már „betört” a legfejlettebb ka­pitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok piacára is. Mintegy 180 tonna bakelitfü- lü edényt szállít Nevv-York- ba. Az aluminiumedények iránt olyan nagy a kereslet a külföldi piacokon, hogy az jat, vazelint is exportál az ország. A csomagolásukhoz szükséges hordókat eddig im­portáltuk — most a Fémnyo­móban készítik. Jászberényi hordókban jutnak tehát el a különböző anyagok Kínába, az arab államokba, s más ég­tájakra. Az üzem össztermékének 50—55 százaléka exportra ké- rül. Ha exportképes hűtő­Exportra készül a szőnyeg Mezőtúron. üzem nem tud eleget tenni minden megrendelésnek, Edényei eljutnak a világ minden részébe. Dél-Ameri- kába például formája után úgynevezett hasas edényeket szállítanak — mintegy 100 tonnát. Az ottani indiánok veszik különös előszeretettel, mert ez az edényalak náluk hagyományos. Főzőedénynek, ékszertartónak egyaránt ilyent használnak. szekrényt sikerül előállíta- niok — minden remény meg­van erre — akkor ez az arány méginkább eltolódik a külkereskedelem javára. Mi­nőségi reklamáció különben ennél a gyárnál is ismeret­len. Ez a tény. és az export­megrendelés állandó növelése arra vall: gyártmányaival elégedettek a külföldi vásár­lók. Gép, cipő, illetve vas- és fémiparunk tehát jól kiveszi részét a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatokból — bizo­nyítják az előbbi példák. S csak aláhúzza ezt a megálla­pítást az, hogy a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi telepe belvízszivattyúkat, hatalmas méretű csöveket exportál Ju­goszláviába. A Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat meg szovjetunióbeli konzervgyári berendezések alkatrészeit ké­szíti. A karcagi Általános Szerelő Ktsz folyami és ten­gerjáró hajókat lát el hír­közlő berendezésekkel. Biz­tonságosabbá teszi ezáltal közlekedésüket, szórakozta- tóbbá az utazást. De a más jellegű üzemek is jelentős részt vállaltak a kül­kereskedelem igényeinek ki­elégítéséből. A mezőtúri Sző­nyegszövő Ktsz dolgozói pél­dául az otthonokat teszik barátságossá. Színpompás perzsa és torontáli szőnye­geik méltó díszei a lakások­nak. Érdekes megfigyelni, a különböző népek ízlése mennyire eltér egymástól. Az északi népek az erős színe­ket, a déliek inkább a mele­gebb színeket kedvelik, s eszerint rendelik a szőnye­geket. Megyénk élelmiszeripari termékei is kelendők külföl­dön. A Szolnoki Cukorgyár termékeiből legutóbb 876 va- gonravalót vásároltak. A Vágóhíd Vállalat a nyugati és az északi államokba kül­dött lóhúst. Az ottaniak na­gyon kedvelik, ízes csemegé­nek tartják. A Tejipari Vál­lalat s a Baromfifeldolgozó Vállalat árui szintén kere­settek. * Egészében véve tehát el­mondhatjuk: megyénk ipara jelentős mértékben segít* külkereskedelmünk fejlődé sét, hozzájárul a külföldi nversanyagok, nálunk még nem gyártott iparcikkek be­hozatalának megkönnyítésé­hez. (slmon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom