Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-07 / 107. szám
I960, május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bemutatják a Budapesti Ipari Vásáron Nemsokára megnyílik Budapesten az Ipari Vásár. Ezen megyénkből több üzem és ktsz sokféle gyártmányával vesz részt. A mezőtúri Villamos és Géptechnikai Cikkek gyára ötletes újdonságokat mutat be. íme kettő, a kiállításra kerülő mintadarabok közüL Vízmelegítő tartály másfél és ötliteres nagyságban. Fal- raakasztható s csekély áramfogyasztás mellett pillanatok alatt megmelegíti a benne lévő vizet. várt újítás az azbeszt betétes, vasalótartó. Sok kellemetlenségtől szabadítja meg a háziasszonyokat. A pártáiét hírei A tiszaföldvári községi párt-végrehajtó bizottság kibővített ülésén vitatta meg az MSZMP csoportok munkáját A vitára meghívták a csoport vezetőit. A vita során arra biztatták az elvtársakat, hogy az eddiginél elevenebb, hathatósabb munkát végezzenek. • Az öesödi községi pártbizottság és a községi tanács öt tagú csoportot — köztük a községfejlesztési bizottság több tagját — küldött Szolnokra, hogy tanulmányozzák a megye ötéves községfejlesztéséről szóló kiállítást. A látogatók hasznos tapasztalataikat továbbadják a község lakosságának is. * A kunszentmártoni Zalka Máté és a Búzakalász Tsz pártszervezete más, hozzájuk hasonló tsz-ek pártszervezeteivel tapasztalatcseréket rendez. A Zalkából közel negyvenen látogatták meg a mezőhéki Táncsics Tsz-t, — ahol a pártmunka szervezését, irányítását tanulmányozták. • Csaknem minden párttagnak van megbízatása a túr- kevei Vörös Csillag Tsz-ben. A párttagok megbízatásaikról rendszeresen beszámolnak a vezetőségnek, illetve a taggyűlés előtt. Polyeszterlakkozással ^ Festett garnitúrákat kísérleteznek * készítenek A »TISZA« BÚTORGYÁRBAN A TISZA BÚTORGYÁRBÓL közismerten jó konyha- garnitúrák kerülnek ki. Termékeik igen keresettek, jóformán nem tudnak annyit gyártani, amennyi elég lenne. S ez érthető is. Régen a földvételre, a vagyonszerzésre gyűjtötte a falusi ember a pénzt, már amelyik tehette. Tetszetős bútora csak néhány családnak volt. Ma már nem a létbizonytalanságból adódó kényszerű tartalékszerzés foglalkoztatja elsősorban az embereket, hanem az, hogy emberhez méltó környezetben, jól éljenek. A kereslet hirtelen növekedése miatt festetlen garnitúrákat ad ki évek óta a Bútorgyár — abból az elvből kiindulva, hogy a ktsz, s kisiparos is elvégezheti a festést. Ezért elsődleges célnak a rövid gyártási időt tekintették. Arra gondolva azonban, hogy egy-egy 2.400 forint értékű konyhagarniturát 8—900 forintért festettek be, elhatározták a gyár vezetői — megfelelő előkészületek után csak teljesen kész állapotban, tehát festve adják át a kereskedelmi szerveknek termékeiket AZ IDÉN már — 4—500 konyhagarniturát már festve szállítanak ki az üzemből. Ez a festés azonban még korántsem lesz korszerű, a „hagyományos^ elveken alapszik — így nem is lehet különösebb eredményt várni tőle — márcsak azért sem, — mert naponta 45 garnitúra kerül ki az üzemből, így a Ha a kukoricamoly kirajzott, semmi sem állja útját a kártételnek Nagyon sok szó esik erről mostanában, de úgy látszik, mégsem elég. A tavalyi szár- és csutkatő eltakarítása (földelés, égetés) nem halad kellő mértékben. A legtöbb tsz- ben ugyan megszervezték a csutkatő összeszedését — kint a földeken. De bent, a zárt kertekben és udvarokban még mindig látni csutkatövet, csutkaszár-kerítéseket, stb. Barkó Károly megyei növényvédelmi felügyelő Tiszafüreden és Kunhegyesen végzett ellenőrzése során megállapította. hogy a tanácsok részéről történt ugyan intézkedés, amennyiben doboltatják, hirdetik: Védekezni beli! Azonban eddig még egyetlen ellenőrzést sem tartottak. Nem sokat ér az, ha majd május 15-e után jónéhány hanyag gazdát, esetleg termelőszövetkezetet megbüntetnek. Ha a moly már kirajzott, többé semmi sem állja útját a fertőzésnek és kártételnek. Mégegyszer nyomatékosan hangsúlyozzuk, meg kell végre szabadítani a mezőgazdaságot a kukoricamoly kártételétől. A megelőzésre fordított munka értéke meg sem közelíti a védekezés elhanya- golásábút eredő kár értékét. Most kévét befektetéssel sokat nyerhetünk, halogatásnak helye tehát nincs. 4—500 konyha festése évente elenyészően kevés. Ezért vetődik fel a kérdés: mi a követendő út? A kézzel való festés szorgalmazása távlati terveket is figyelembe véve nem kívánatos különösebben, hiszen meglehetősen lassú, s költséges eljárás. Az új út sem ismeretlen: rá kell térni mielőbb a polyeszter-lakkal, géppel bevont bútorok gyártására. S ennek egyre kevesebb az akadálya. A nagyteljesítményű, svájci importból származó polyeszterlakköntő gép már közel egy év óta a bútorgyárban van. Az igen drága, külföldi polyeszter helyett sikerült hazai anyagot előállítani. Az első 200 kilót most várja az üzem s aztán megindulhat a kísérlet. A felsőbb szervek 160 ezer forintot biztosítottak erre a célra. A POLYESZTER-LAKKAL bevont bútorok gyártásához új típust és új nyersanyagot kell kialakítani. A gépen ugyanis csak sima lapokat lehet lakkozni. Emellett legjobban a kenderpoz- dorja lapok alkalmasak erre. Az új tipusu garnitúrájuk a Bútoripari Igazgatóság elbírálására vár — remélhetőleg nem sokáig, s beváltja a hozzáfűzött reményeket. A nyersanyagellátás korántsem ilyen biztató. Duna- földváron most épül egy ken- derpozdorja gyár. Annak termékeit dolgozza majd fel a Tisza Bútorgyár. A korszerű konyhagarnitu- ra gyártásnak tehát több előfeltétele van. Egyrészük megteremtése, a munka neheze a bútorgyáriakra hárul —, de nem egyedül tőlük függ a siker. Ezért kellene a felsőbb szerveknek is jobban szorgalmazni, hogy a nyersanyagot, s a gyártáshoz szükséges helyet mielőbb biztosítsák, legyőzzék a polyesz- terlakkal bevont konyhagar- niturákkal szemben táplált ellenszenvet. Most még ugyanis az a kereskedelem álláspontja, hogy drágább konyhabútorokot külföldről szereznek be, a magyar ipar csak az olcsóbb cikkek előállítására törekedjen. A poly- eszterlakkal bevont gyártmányok pedig vitathatatlanul (de érthetően) drágábbak a festetlen bútoroknál. Deviza- készletünket figyelembevéve azonban mégis mellette kell állást foglalni, annál is inkább, mert felvehetik a versenyt a külföldi gyártmányokkal. Simon 172 minta a megyei borversenyen Az idén megrendezett megyei borverseny arról tanúskodik, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok egyre nagyobb gondot fordítanak a jóminőségű bor termelésére. A nevezések száma is azt mutatja, hogy mind több termelő ér el olyan szintet, amellyel versenyezni lehet. A megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei és tsz tagjai 172 bormintát küldtek be, ezenbelül 122 fehér, 50 pedig vörösborok csoportjába tartozott. Az elbírálás komoly munkát adott a három bizottságnak. Tagjai a Földművelésügyi Minisztérium által meghatározott bírálati módszer alapján döntötték el, hogy melyek azok a borok, amelyek országos versenyre meA CSEPAI MUST A CSÉPAI HÁZAK kapui előtt földbeszúrva magas karó. Keresztben rajta bot. Azon meg elnyűtt ruha, zsíros kalap. Rongyember. Madárijesztőnek, Alákötve a kotlós. s egy tyúkalja sárgapihés csibe csipog védelmében. Így a sas, karvaly nem mer közelíteni. Régi-régi szokás lehet ez. Még a múltat őrzi. Pedig Csépán az új forrja magát ezekben a napokban. Az új és régi csatájának az Oj Élet Termelőszövetkezet központi tanyáján lehettem szemtanúja Torzsokolni gyülekeztek az emberek. A csut- kaiő-verést mondják erre tor- zsokolásnak. Ebéd után voltunk. Előbb egy ember. Aztán egyszerre ketten érkeztek. Nemsokára az egész munkacsapat együtt volt. Beszélgettünk. Kérdeztem, dolgoztak-e már közös munkában. Nem. Nem, még soha. Üj szövetkezet, a múlt évben alakult. Ez az első közös tavaszuk. Valaki azt mondta: — Most is kát. A többiek mind rosszalóan néztek rá. Mert ugyan ők se tapsoltak, de ilyen hencegően nem is ellenkeznek. Hát akkor ez se hangoskodjon. Nyomban el is hallgatott. De beszéltek már a többiek. Nem a termelőszövetkezettel van baj. Hanem mással. — Hogy lehet az. hogy elvesztek a munkaegységeim áprilisban? — Mert nem sokat adnak rá. A csapatvezető füzetet vesz elő. ö beadta az irodába. Kérdezem ott. Nem tudnak elmenni rajta. — Az a baj elvtárs, járatlanok vagyunk még. A MUNKACSAPATVEZETÖK is. Egy évvel ezelőtt még szántottak-vetettek, nem bíbelődtek munkaegység-írással. Most tanulják, becsúszik egy-két hiba. Egy-kettő meg éppen elég ahhoz, hogy fel- zördüljenek az emberek. Még tele vannak indulatokkal, s egynémelyik azt is vastagjára kerekíti, amit szép szóval el lehetne ugyan intézni. Meg, ha baj van, hát az iroda Azok nem dolgoznak — ez járja. Nem értik még, hogy az iroda kiegészíti, segíti az ő munkájukat. A munkafcgységeket rend- beteszik. Behívják a csapat- vezetőt, magyarázza el, mit jelentenek ezek a beírások, s utána beírják a tagoknak. Amelyiké elveszett, azt is tisztázzák, hiszen a munkatársai tudják, ki mit végzett, hol dolgozott akkor. A munkaegységekkel más is van. Ahogy a munkacsapatvezetők beadják, az úgy nagyon magas. Utána kell nézni, jár-e egyáltalán annyi. A közöst rövidítik meg. ha több munkaegységet adnak valakinek, mint amennyiért megdolgozott. De hát ezt se lehet még mindenkire bízni. S így nehezedik a munkaegységelszámolás. Panaszkodnak a fogatosok. Szabó István, Jakab András — összesen hatan — minden nap ott vannak, mióta megkezdődött a munka. Mégis majd kevesebb a munkaegységük. mint azoké, akik sokat hiányoznak. A munkaegységnorma szerint ugyanennyi jár nekik. Igen ám, de keveset tudnak teljesíteni. Nem lustaságból. Az új tsz takarmányhiánnyal küzdött a télen, leromlottak a lovak, nem bírják az igát. A Munkaegységkönyv csupán irányadó. A munkaegység-normát a termelőszövetkezetnek magának kell kialakítania, az ottani követelményekhez mérni. A közgyűlés változtathat rajta. Ezt kell tenni a csépai Üj Életben is. nehogy a fogatosok megrövidüljenek. Az embereket a határban találtam. Dolgoznak. Szőlőben. kertészetben, szántóföldön. Még nem mindenki szívvel -lélekkel. Fekete József, Velő Gergely né Szabó István a példaképek, a legszorgalmasabbak. Sokan rend- szertelenül járnak munkába. Egyszer jönnek, másszor hiányoznak. Ezt csinálja Palotai József, Bencsik Károly, Kun József né. A közgyűlés határozatot hozott. Aki egy napot mulaszt, attól egy munkaegységet levonnak. Nem teszik. •— Miért nem? — Mert Kasza Pali is. Nagy András is otthon marad néha. Kasza Pál, Nagy András munkacsapa tvezetők. Nekik kellene a közgyűlés fegyelmező határozatát érvényesíteni. Mona Sándor meg ellógott. Belépett. Aláírta a belépési nyilatkozatot, s azzal elment Pestre, itthagyta gazdatársait. Van aki erre-arra hivatkozik. Kecskés Pál azt mondja, beteg. —- Az, de biciklire pattan, pacalért átkerekezik Kunszentbe. A távolság tizennyolc kilométer. Szombathelyi István beteggondozónak marad otthon. — Ma reggel is részeg volt — Láttad? — Felelősséget vállalok azért. amit mondok. ILYEN MOST a szövetkezet. Harminchét forintot terveztek be. Ott volt éppen a MÉK szakfelügyelője. A palántákat nézte. Ha mind ilyen jó lenne a járásban — véleményezte. A kukoricayetéssel viszQjit megkésett az Üj Élet. Az egyik munka jobban megy, a másik rosszabbul. Most tanulják. ízlelgetik még a közösségi életet. A legszorgalmasabbak, a jó gazdák köny- nyebben beleszoktak. A nyakasabbak még ki-kimaradoz- nak, s a munkacsapatvezetók nem fenyítik őket, mert hiszen ők is új emberek még. ök se formálódtak még közösségi emberré, s úgy vannak vele: ma neked, holnap nekem. Nem sok időt töltöttem a faluban. Egy nap alatt alaposan megismerni az életet nem lehet. Nem is akarom azt mondani Ítéleteimről: szentek és tévedhetetlenek. Talán valami nem is egészen pontosan úgy van, mint hallottam. Csupán egyet mondhatok bizony- nval. Ismerjük a csépai jó bor hírét. Most is forr ott a must. Híres, jó bor lesz belőle. CSÉPA A MEGYE utolsó- előtti termelőszövetkezeti községe. A múlt év tavaszán három községgel együtt megkötötték magukat, csak az őszszel határoztak mégis másképpen. Szövetkezetük legfiatalabb a megyében. S hát több a baj is. mint máshol. De mind a jó bor ígéretének mustforrása ez. Mert azzá lesz a szövetkezet. a szövetkezeti emberek életének mustja. Börzék Lajos hetnek, illetve díjat nyerhetnek a megyei versenyen, A bizottság négy szempontot vett figyelembe. Először a színt és a fajtajelleget, másodszor a tisztaságot, harmadszor az illatot, negyedszer az ízt, a zamatot értékelték. Ennek alapján a bíráló bizottság a következők borait javasolta az országos versenyre: Tsz-ek közül: A tiszaföldvári Szabad Nép és az Aranykalász, a jászberényi Március 15 és November 7 Tsz. Tovább jutott a Jászsági Állami Gazdaság olasz rizlingje és hársleve’űje, a Pest—Szolnok Megyei Pincegazdaság jászberényi és tiszakürti telepének olasz rizlingje. — A tsz-tagok és egyéniek közül Tiszaföldvárról: Pető Ferenc és Szűcs Gábor; Tiszakürtről: Molnár Károly és Molnár György; Tiszaroffról: Hubai Zsigmond és Jászberényből: Szűcs Péter. A fehérborok versenyében az állami szektor három első díját a Pest—Szolnok Megyei Pincegazdaság borai nyerték, harmadik díjat kapott a jászberényi Jászsági Állami Gazdasag. Tsz-ek között a következők borait díjazták: I. díjat nyert a jászberényi Március 15. Tsz ezerjóval; II. dijat a tiszaföldvári Szabad Nép, kö- vidinkával; III. díjat a tiszaföldvári Aranykalász, olasz rizlingje kapott. A vörösborok versenyében mind a három helyezést a Pest—Szolnok Megyei Pince- gazdaság nyerte, kadarka, illetve oportó borral. V. K. Újabb kétmillióval nőtt a mozilátogatók száma Az év első hónapjában a tavalyihoz képest újabb kétmillió százötvenezerrel nőtt a mozilátogatók száma. Ebben az időszakban összesen 36,900.000 jegyet váltottak. Elsősorban a falvakban nőtt az érdeklődés a filmek iránt, a vidéki keskeny- mozik látogatottsága egymillióval nőtt a tavalyihoz képest. Kiszámították, hogy a három hónapban a magyar filmeket kétmillióval többen látogatták, mint 1959-ben, a szovjet filmek közönsége 900.000-el, a népi demokratikus országokban készült alkotásoké redig 300.000 gyarapodott* CM224
