Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGY ESÜLJ ETEKJ (SZOLNOK MEGYlD Ék Wj ^yfenlau A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XL évfolyam, 126. szám. Ara 60 fillér I960, május 29. vasárnap. Mai számunkban. Hruscsov beszéde a „kommunista brigád“ címért versenyzők országos értekezletén * Szolnoki VASÚTI MENETREND * Vasárnapi sportműsor A Hazafias jól szolgálja Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának díszter­mében szombaton folytatta munkáját, a Hazafias Nép­front II. országos kongresszu­sa. A tanácskozást Harmati Sándor, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára nyitotta meg, majd a küldöt­tek nagy tapsa közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az 7 A könyv ünnepére ■ a alamikor üzleti fogásnak szánták, amolyan kiárusí­1/ tás-jelleggel rendezték meg a könyvnapot, leszál­lított árakkal csábították a közönséget, s attrak­ciónak felvonultatták az írókat is. Hogy ez az alkalom nem egy évben a kereskedelmi sikereken túl kulturális eredmé­nyeket is hozott, az inkább a magyar irodalmi élet egész­séges erőinek működését bizonyította, Az idők folyamán nemcsak a név változott meg — könyvnap helyett „ünnepi könyvhetet” rendezünk —, hanem tartalma is. Ma már egyre inkább a jelzőn — „ünnepi” — van a hangsúly, s egy­általában nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a könyvhét belépett ünnepeink sorába. S bár évenkint visszatér, nem vált unalmasan megszokottá, hanem éppen olyan számon- tartott, egyre nagyobb tömegek által várva-várt, mint sok egyéb kedves ünnep. Bátran állíthatjuk, hogy a könyv, az olvasás mind na­gyobb szerepet játszik életünkben. Messze vagyunk már attól, hogy az olvasás csak a kiváltságosak szórakozása. Könyvtárak ezrei várják a legkisebb helyeken is az olvasó­kat, s a művelődési autók a. legeldugottabb tanyákra is el­juttatják a könyvet. Népköztársaságunk hatalmas erőfeszí­téseket tesz a kulturális tervek megvalósításáért, tekinté­lyes összegek jutnak erre a célra. De az igények még min­dig — sőt egyre inkább — nagyobbak, mint a kielégítési lehetőségek. A megye állami könyvtárainak költségvetése az idén mégegyszer akkora, mint tavaly volt, de ennél is több kellene... A megye parasztságának élete megválto­zott, és ez nemcsak azt jelenti, hogy a közös gazdaságok sokkal többet fognak termelni, mint azelőtt az egyéni gaz­dálkodók, hanem azt is, hogy az emberibb életet élő s több szabadidővel rendelkező parasztság megnövekedett érdek­lődéssel fordul a kulturális élet felé. Könyvtáraink statisz­tikai adatai bizonyítják ezt, s nyilván nem véletlen, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban élen járó Szolnok megye állami könyvtárainak olvasói 1 millió kötetnyi köny­vet olvasnak el évente. S nemcsak statisztikai pontosság, hogy szabatosan az állami könyvtárak olvasóiról beszél­tünk, hiszen hol vannak még a szakszervezeti és egyéb könyvtárak adatai, és ki győzné nyilvántartani a magán- könyvtárak forgalmát. Mert nem ritka ez utóbbi sem, s nem is jóindulatú túlzás vagy hetvenkedő kijelentés a „ma­gánkönyvtár” kifejezés. Kapitalista viszonyok között elkép­zelhetetlen, hogy valaki olyan kis anyagi megterheléssel könyveket gyűjtsön, mint amilyenre a népi demokrácia kultúrpolitikája lehetőséget ad. Ismerek olyan könyvbará- tot, aki nem drága könyvekből, hanem az Olcsó Könyvtár köteteiből remek kis könyvtárat gyűjtött össze. S ez csak ára szerint „filléres” irodalom, hiszen a sorozat a magyar és a világirodalom legjobb alkotásait adja közre. Az előbbi adatok jórészt a mennyiségre vonatkoznak, pedig jelentősen megváltozott az is, amit az olvasók olvasnak. Igaz. hogy akadnak még itt-ott „ponyvaregények”, de bajosan lehetne megélni ilyenfajta könyvek kölcsönzé­séből. A parasztok könyvigénye ma már nem merül ki a kalendáriummal, melyet jobbára csak úgy forgatnak, mint városi ember a zsebnaptárat. S nem volt egészen igazuk azoknak sem, akik néhány évvel ezelőtt Jókai-kultuszról beszéltek, s ebben valamiféle rosszat láttak. Azóta az olva­sótábor „behozta az elmaradást”, s ma már nem hiánycikk a Jőkai-regény. Ellenben könyvtáraink nem tudnak besze­rezni annyi példányt egy-egy most megjelenő, a mai élet­ről szóló műből, amennyi elég lenne. Könyvkiadásunk helyes arányban adja ki a magyar és külföldi, a régi és a mai irodalmi műveket — s ebben is az olvasók egészséges igénye tükröződik. Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy a magyar könyvek nemcsak jók és olcsók, hanem szépek is. Gondos nyomdai munka, művészi illusztrációk, ízléses borító- és címlapok jellemzik általában a magyar könyveket, a külön­legességek pedig — például legutóbb Tinódi Sebestyén kró­nikájának fakszimile-kiadása — valóban művészi alkotá­sok, nem is szólva a sokfajta képzőművészeti és műemléki kiadványról, melyek nemcsak itthon, hanem szerte a világ­ban igen keresettek. Nehéz dolga lehetett a bíráló bizott­ságnak, mely a könyvművészeti verseny díjait ítélte oda. A könyvhét egyik kiemelkedő eseménye az a kiállítás, melyet ezekből a díjnyertes könyvekből rendeznek. A könyvhét ünnepélyességét sok helyen az írók és ol­vasók találkozása, egy-egy író megjelenése emeli. Nem afféle élettel-ismerkedés ez számukra, hiszen benne élnek ők a mai életben, de mégis jó és kedves szokás, hogy időn- kint személyesen is szólnak az olvasókhoz, akiket nem­csak a könyv, hanem a mögötte lévő ember, nemcsak a kész mű, hanem az alkotás folyamata is érdekel. Az élőszó, közvetlen találkozás mindig nagy hatású. Ezt bizonyítja egy-egy író müveinek nagy keresettsége azokon a helyeken, ahol személyesen i’ megjelent és elbeszélgetett olvasóival közös ügyükről, a könyvről. A mai napon megjelennek a könyvsátrak az utcán, útnak indulnak az írók, a könyvhét megnyitójára megtel­nek az előadótermek, könyvkiállítások nyílnak a könyvtá­rakban — s mindez azért, hogy újabb híveket szerezzenek az irodalomnak, újabb olvasókat nyerjenek meg elsősor­ban azoknak a könyveknek, melyek nemcsak tükrözik éle­tünk változásait, hanem elősegítik a szocialista ember kialakul ísát is. kisfalvdi Sándor MA: GYERMEKNAP Itllllll ..........................mi... Né pfront mozgalom szocialista céljainkat Kádár elvtárs beszéde a Hazafias Népfront II. országos kongresszusán MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja emelkedett szó­lásra. Beszéde elején tolmácsolta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és leg­jobb kívánságait, majd így folytatta: Kongresszusunk olyan idő­szakban ült össze, amikor a helyzet fő jellemzője, hogy a felszabadult magyar nép a hatalom és nemzeti függet­lenség birtokában, békében él, önmagának dolgozik, ön­maga élvezi termékeny mun­kájának gyümölcseit és si­kerrel építi az új, szocialista társadalmi rendet. A helyzet tehát, amelyben a kongresz- szus munkáját végzi, örven­detes és kedvező. A kongresszus munkája egész népünk életere kikat és nagy jelentőségű Ez következik a tanácskozás központi kérdéseiből is. Itt mindenki azt keresi, hogyan tömöríthetnénk még jobban a haza minden hű fiát, minden alkotó erőt népünk boldogu­lásának, a szocializmus és a béke ügyének hasznos szolgá­latára. Ez ma a legnagyobb jelentőségű, egyben legszebb feladat mindannyiunk szá­mára. — A Hazafias Népfront ma élő, hatalmas és növekvő erő, nagy tekintéllyel és be­folyással rendelkező mozga­lom. Vezető ereje a munkás- osztály forradalmi pártja, | résztvesznek benne dolgozó ; népünk legnagyobb tömeg- 1 szervezetei, a magyar társa- I dalom kiemelkedő és legaktí- i vabb pártonkívüli személyi­ségei. A szó igaz értelmében történelmünk legválságosabb időszakában, a második vi­lágháborúban született. Ak­kor, amikor a Hitler-fasiszta horda, a hazaáruló horthysta- nyilas banda nemzeti létün­ket fenyegette. Akkor a tör­ténelem parancsára — párt­állásra való tekintet nélkül — közös frontba kellett tö­mörülni minden becsületes, hazáját szerető magyarnak. Meg is találták egymás ke­zét az illegalitásban harcoló kommunista munkástól, a néphez visszatalált nagypol­gári tudós Szekfű Gyuláig, mindazok, akiknek a fasiz­mus szennyes áradatában helyt kellett állniok a ma­gyar nép becsületéért, a ha­záért. — Majd fordult a történe lem kereke, s a Szovjetunió a nemzetté vált magyar nép frontja. Szava ezért vissz­hangot keltő, alkotó tettekre serkent. — Évek során sok szó esett arról, mi a Hazafias Népfront jövője? Mindazok, akik ott voltak a Hazafias Népfront­mozgalom bölcsőjénél, tud­ják, hogy a mozgalom élet- rekeltő kezdeményezői a kommunisták voltak. Mind­azok, akik kezdettől fogva együtt voltak -velünk, kom­munistákkal a népfront- mozgalom harcaiban, jól tud­ják, hogy e népi tömörülés számunkra sohasem napi, so­hasem taktikai kérdés volt, hanem a nagy Lenin tanítot­ta szövetségi politika maga, amely egész, nagy történelmi korszakra szól. A Hazafias Népfrontra mindaddig szük­ség van, ameddig maguk az osztályok meg nem szűnnek, ameddig létre nem jön az egységes kommunista társa­dalom. — Vessünk egy pillantást a mozgalom múltjára. A nép­front-mozgalom hazánkban felszabadította népünket a fasizmus igája alól. Akkor is­mét a népfront tömörítette a hazafiakat új feladatra; ar­ra, hogy építsünk újból or­szágot a romok helyén. Ma ismét más a helyzet. Az or­szág felépült. Ma már a haza eddig nem látott felvirágoz­tatását, a szocialista Ma­gyarország felépítését szol­gálja hazafias erők szövetsé­gében a népfront., — Mint látnivaló, népfront mozgalmunk alig huszeszten- dős története példázza a nép­front-mozgalomba tömörült emberek számára: az idősze­rű feladatok változnak, de nem változik, állandó kötele­zettség marad az, hogy nagy nemzeti feladataink mielőb­bi és legjobb megoldása ér­dekében tömörítsük és mozgósítsuk mindazokat a honfitársainkat9 akik szívükön viselik a nép, a haza sorsát Ez a Hazafias Népfront múltja, a jelene, s egyben biztató jövője is. Mindezek tudatában jog­gal nevezhetjük a Hazafias Népfront kongresszusát nagy jelentőségű tanácskozásnak. Egyetértek Kállai és Ortu- tay elvtársak beszámolóival, a benyújtott működési sza­bályzat tervezetével. Helyes­lem és elfogadom a beszámo­lót úgy is, mint a párt Köz­ponti Bizottságának képvise­lője, úgy is, mint a Hazafias Népfront budapesti értekez­letének küldötte. (Taps.) — Sok jelből megállapít­ható, hogy az egész kong­resszus egyetértéssel fogad­ta a beszámolókat. Ez igen jó, mert a jelenlévők egysé­gét fejezi ki. Én magam a kongresszus előtt résztv ettem a Hazafias Népfront buda­pesti értekezletén, ahoi ugyanez, az egység nyilvá­nult. Azok az alapvető tár­sadalmi kérdések, amelyek a kongresszusi beszámolók tar­talmát adták, képezték a Ha­zafias Népfront kongresszu­sát megelőző, előkészítő va­lamennyi tanácskozás főté­máját. Ezért nagyon jó, ön­magában nagy politikai győ­zelem az, hogy ugyanezeket a lényeges elvi megállapítá­sokat és célokat a kongresz- szust megelőző tanácskozá­sokon résztvett mintegy 'él­millió ember is teljes helyes­léssel fogadta és szilárd egy­ségben támogatta. — A Hazafias Népfront­mozgalom tevényenységét alapvetően meghatározott eszmék — a szocializmus eszméi. Ámbár nemcsak eb­ből állnak. Ezen a szilárd elvi alapon létesült a széles­körű népi összefogás, amely helyes irányba hat és alko­tó tettekben jut kifejezésre. A párt úgy értékeli, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom jól szolgálja szocialista cél­jainkat mind az eszméx ál­talános propagálásában, mind az eszme megvalósítá­sát előmozdító gyakorlati tettekben. — Jogos a többízben el­hangzott megállapítás, hogy 1956 után a Hazafias Nép­front-mozgalom újjászületett és új, magasabb, korábban nem ismert fejlettségi fokot ért eL Meggyőződésem sze­rint a Hazafias Népfront­mozgalom újjászületett és jelentős fejlődése mindenek­előtt arra a kölcsönös biza­lomra vezethető visza, amely ezekben az években kiala­kult és hónapról-hónapra erősödött a mozgalomban te­vékenykedő kommunisták és pártonkívüliek között. Ez a kölcsönös bizalom a mozgalom lelke és ereje (Taps.) — Mindenki, aki a Haza­fias Népfront-mozgalom to­vábbi fejlődését kívánja, mindenekelőtt arra töreked­jék, hogy ezt a kölcsönös bi­zalmat a továbbiakban is megtartsuk és még inkább erősítsük. Ez a bizalom nem kritikátlan vakhit, hanem olyan kapcsolat, amely a kommunistákat vezérlő esz­méktől elválaszthatatlan, a pártonkívüli tömegekbe: pedig a saját, közvetlen ta pasztalataikból fakad. — Mi, kommunisták tud­juk, hogy eszméink, — a szocializmus, a kommuniz­mus — úgy és olyan mérték­ben valósultak meg eddjg is, s valósulnak meg a jövőben is, amilyen mértékben az eszmék igazságáról felvilágo­sító szóval meg tudjuk győz­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom