Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-03 / 103. szám
I960, május 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyeszerte vidám, szinpompás ünnepségek májas elsején u (Folytatás a 2. oldalról.) Jászapáti járás A jászapáti járásban vasárnap reggel a mutatkozó rossz idő ellenére is mindenki készülődött. Jászapátiban több, mint ötezer ember ment ki a főtérre, a község utcáira ünnepelni. Soha ilyen izgalommal még nem készültek a munka ünnepére. Már szombaton este májusfákat állítottak, díszítettek s az utcák fáit is szalagokkal halmozták el a kiszesek, a fiatalok, az iskolások. Vasárnap délelőtt pedig a tsz tagok szintén májusfákkal, zöldágakkal, művirágokkal a kezükben vonulta!: fel. ötletesek voltak a szövetkezeti életet kicsiben tolmácsoló dekorációk. A Kossuth Tsz tagjai kicsinyítve megmintázták tanyaközpontjukat. A tsz fiatalok lóháton, motorral, kerékpárral, magyaros öltözetekben ünnepeltek. A földművesszövetkezet felvonulás közben tartott ruhabemutatót, az úttörők, iskolások szintén virágokkal, énekszóval köszöntötték a napot. A munkásümnepet Nagy István elvtárs, a Járási Párt- bizottság munkatársa méltatta. S bár az eső esett, a jászapátiak nem hagyták magukat, esernyőkkel, esőkabátokban jártak az utcán, a téren. Délután már a korai órákban megkezdődött a kultúrműsor, ahol az óvodások, a kiszesek, iskolások és gimnazisták szórakoztatták egymást és a közönséget* Kint széni márt on Ünnepi díszt öltött Kun- szenti-árton a munkásosztály nagy ünnepén. A főtéren a munkásőrség fúvószenekara adott térzenét, itt gyülekeztek a dolgozók a felvonuláshoz. Fél tízkor indult el a színes menet a sportpályára. Az élen az illegális harcok, tizenkilences veteránjai haladtak. Mellükön kitüntetések csillogtak. Őket követték a legifjabbak, a vörös- és kéknyakkendős úttörők, akik az előttük haladók nyomdokaiba akarnak lépni. Az úttörőket a fegyelmezetten menetelő gimnazisták követték, majd az egyenruhás MTH iparitanulók következtek Kocsis István tanár vezetésével. Ismét egy egyenruhás csoport tűnt fel. A pénzügyőrök, a postások és a vasutasok vonultak fegyelmezett, impozáns sorokban. Zengett a dal a felvonulók ajkán, pattogott a munkásőr-zenekar indulóinak ritmusa. Vidáman lengtek a felvonulók kezeiben a virágok, a zászlók. Ezután a nőtanács igen népes csoportja vonult. Az asszonyok mögött egy hatalmas, mintegy két méter átmérőjű földgömb tűnt fel. Ez nyitotta meg a gépállomás dolgozóinak menetét. Egymás után jöttek az állami gazdaság, a téglagyár dolgozói. De nem hiányoztak a termelőszövetkezeti gazdák sem. Az ő menetüket a Búzakalász Tsz nyitotta meg, majd a Zalka Máté Tsz mintegy százötven fős csoportja következett. Az egész menetet a földművesszövetkezet népes ünneplő csoportja zárta be. A sportpályán Vincze Mihály, a községi párttitkár üdvözölte a’7 ünneplő dolgozókat, majd Karsai Mihály, a járási párt-VB első titkára tartott ünnepi beszédet. Egész délután kultúr- és sportműsor tette színessé, emlékezetessé május 1-ét. Türke re Hazánk első termelőszövetkezeti városában már szombaton délután megkezdődött az ünnepség, száznegyven kisdobos felavatásával. Vasárnap pedig egész nap ünnepelt Tünkévé apraja- nagyja. Reggel zenés ébresztő, s néhány órával később megkezdődött a több mint ötezer ember gyönyörű felvonulása. Száz gimnazista feldíszített kerékpáron haladt az élen, őket követték az úttörők, kisdobosok és a tizenkilences veteránok csoportja. Zászlókat, a párt és a kormány vezetőinek képeit, békét követelő feliratokat hoztak a fegyelmezetten, zárt sorokban menetelő dolgozók. Jöttek a tennél őszövetkezetek is, a Búzakalász, a Vörös- Csillag, a Táncsics, majd a gépállomás dolgozói. A Táncsics Tsz KISZ szervezetének táncosai nagy tetszést arattak, menetközben! táncukkal. Megtapsolták a sport mezben felvonuló termelőszövetkezeti fiatalokat is. A földművesszövetkezeti dolgozók szintén kitettek magukért. Zeneszó mellett végig táncolva haladt a menetben tánccsoportjuk. Felsorolni is hosszú lenne, mennyi ötletes dekorációval, felirattal tették színessé a turkeveiek a május elsejei felvonulást, melyet 60 lovas zárt be. A Nő-tanács aktívái gyönyörű május-fát állítottak fel a piactéren, s a liget fáit is színes szalagok díszítették. Itt tartották a népünnepélyt* s egyben a gyermek játszótér avatását. Jó illatok kevereg- tek, a termelőszövetkezetek főzték a hagyományos birkapörköltet, máshol hurkát-kol- bászit sütöttek. A gyeim ekek tréfás versenye, a fáramászás, lepényevés, stb. is sok nézői szórakoztatott. A vidám, szép ünnepség záróprogramja a tűzoltó bál volt. karnevál a Uú-Mn Tízezer, tizenötezer, húszezer ember? Nem tudom. De folyamnyi tömeggel, folyam- nyi méltósággal hömpölygött az emberáradat. Ahogy roppant tömeg gyülekezett, a vasutas zenekar munkásmozgalmi indulóidat játszott a Tisza Szálló teraszán. Ugyanott egy énekkar is helyet jogvizet s sokezres nézősereg előtt. S aztán jöttek sorban, hogy percről percre nagyobb csodálkozást, tetszésnyilvánítást, tapsot váltsanak ki a szolnokiakból. Nyolcvan motoros és kézihajtású vízijármű, lam- pionos, májusi hangulatot keltő parádés vízifelvonuláA nézők egy csoportja. Jászberényi május BIZONY HŰVÖSKÉS. — Felkerülnek a felöltők, sőt az idősebb nemzedék tagjaira a sálak, kesztyűk. De a jászberényiek büszkesége, a gyönyörű szabadtéri színpad mégis megtelik délután két órára. Pedig legtöbb ember ép- pencsakhogy hazatérhetett és bekaphatta ebédjét a felvonulás után. Mert azon mindenki ott volt. Hajdú Béla általánosiskolás éppúgy, — mint az az öreg bácsi, aki csak így mutatkozott be: Kocsis bácsi vagyok én fiam. Még hozzáfűzte: Aztán írja meg, hogy ilyen szép május elsejé még nem volt Jászberényben, pedig én mindet láttam... Szóval igencsak örültek a sok szép látnivalónak a herényiek. De a szép műsor „Öregek napja“ Kunszemtmártonban A Vöröskereszt szervezete Kunszentmártonban igen aktívan tevékenykedik. Az elmúlt hónapban többizben rendeztek jólsikerült összejöveteleket, értekezleteket. Huszonnegyedikén megrendezték az „öregek Napjá”-t, amelyen százhúsz idős nőt és férfit köszöntöttek a Vörös- kereszt vezetői. Ezután óvodások, általános és középis- iskolások kultúrműsorral kedveskedtek, végül uzsonnával vendégelték meg az ünnepeiteket. Pénteken — április 29-én — a Kunszentmártoni járási tanács mezőgazdasági osztálya a Vöröskereszt járási szervezetének vezetőivel közösén értekezletre hívta meg a termelőszövetkezetek egészségügyi felelőseit. A járási közegészségügyi felügyelő tartott előadást a termelőszövetkezeti dolgozók egészségvédelméről, az egészségügyi ellátás megszervezéséről, a közegészségügyi viszonyok megjavításáról. meg is érdemelte a tapsokat, az elismerést. Egymásután léptek színpadra a kórusok, közöttük az alig két hónapja alakult Fémnyomó munkáskórus is. Fürgelábú képzősök és úttörő kislányok járták a táncokat és Ady —, Juhász —, Várnai Zseni versei tették ünnepélyessé ezt a délutánt. Fejkendős néni szólalt meg mellettem Hajdú Judit képzős tehetséges lendületes szavalata közben: Milyen szépek Is ezek a fiatalok. Én is elfogadnám ezt a kislányt lányomul... Kint már szemereg. De benn a kivilágított és fény- effektusokkal szépen felszerelt bálteremben, itt a Lehel klubban, kellemes a meleg, jó a hangulat. Javarészt fémnyomósok, áprítósok ülnek az asztalok mellett, de vannak itt mások is. Együtt szórakozik a város fiatalja, de még idősebbek is eljöttek május elsejét megünnepelni. Zsúfolt a terem, mint- ahogy zsúfolt ma minden szórakozóhely itt Berényben. Magam is nehezen találok helyet egy négytagú társaság asztalánál. Hamar összebarátkozunk. A téma: a délelőtti ünnepség. Erről beszél Kövér Ferenc a FÜSZÉRT- től, ő a menyasszonyával jött el ide és nagy örömmel vettek részt a felvonuláson. Nagyon tetszettek a gépállomás feldíszített, felvirágozott gépei — mondotta. Konkoly József, a másik asztaltárs helyeslőén bólint rá. NEM IS CSODA, hiszen ő „érdekelt” a gépállomás traktorosa. A szó hamar a gépállomásra terelődik. Konkoly József büszke arra, hogy elnyerték az élüzem címet. De hamarosan panasszal fordul hozzám: — Még szerettem volna beszélni egy újságíróval. En a jászboldogházi területen dolgozom a géppel. Sokmindent látok. Tessék mondani, miért húzódik a művelődési otthon építése? Nincs hová járniuk a fiataloknak. Folyik a tánc és sokminden más mellett falujuk, megyéjük gondjairól is beszélgetnek az emberek. S mindezt jókedvűen, bizakodva. A párok egymáshoz simulnak, esküvő lesz Kövéréknél egy hét múlva, másoknál, sokaknál is hamarosan. ESIK AZ ESŐ, mégis sokan sétálnak a koraéjszakában Berény utcáin. Jó a hangulat, egy iparosodott tsz város munkásünnepet ül. — ht. — lalt, sajnos, hangjuk elveszett a szélirány miatt. Nyolc óra előtt pár perccel színes rakéták hasítottak a folyóparti éjszakába. Szónélküli csend, izgalomteli fojtott várakozás volt a válasz, S aztán a távolból többméternyi fényszóró oszlopok tűntek fel. Három rocsó — a Vízügyi Igazgatóság kiszesci — hangos berregéssel, vörös- és nemzetiszín zászlókkal szelte a sát kétszáz honvédségi rakéta, görögtüzes pukkanását, mozsarak, röppentyűk, színes bombák, pazar kimúlását láttuk, érzékeltük. Minden szép volt, mind emlékezetes marad, mindről áhnélkodással beszélnek, akik végig várták az egyórahosz- szás esti majálist. Mégis a jók között is voltak legjobbak. A Járműjavító fiataljai vízimenetében színes égőkből kombinálva úszott végig a világ proletariátusának követelése a víziteleptől a Dohányfermentáló előtti Tisza-kanyaru- latig: „BÉKÉT”. A „Szolnok* és a „Buvat” nappali világosság í árasztó hajókon a Szemjonov kapitány vízi úttörőcsapat egységei tisztelegtek a szolnokiaknak feszes vi- gyázzban, színes egyenruhájukban. A Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet úszó halásztanyáj'n halászlé főtt a tábortűzön. Az Aurora cirkálót a cukor gyári fiatalok jelenítették meg. A „Csaba” nevű gőzösről rakéták, csillag szórókat cipelő léggömbök emelkedtek a magasba a közönség elé, A Jászkun KISZ Együttes. Szinte türelmetlenül várta a közönség. Itt is ott is felhallatszott. Mikor jönnek a táncosok? Most nem lesz tánc? Jöttek. Tizenhat tonnás honvédségi komp úszott méltóságteljesen a folyón. S az úszó a színpadról a népize- nekar zenéje a Jászkun KISZ Együttes fiataljainak jászsági tánca ingerelte tapsra a folyóparti nézőteret. És a vízi felvonulást követő tűzijáték- Jellemző, hogy bár későre járt az idő, alig mozdult r tömeg az utolsó tömeg az utolsó rakéta magasba röppenéséig. Csak a fáklyatüzek — több mint száz fáklya égett ezen az estén a Tiszán — ünnepi illata a magasban lebegő léggömbök kísérték nyugovóra a szokatlanul nagyméretű nézőhadat. Sok-sok ezer ember kellemes estéjéért köszönet és dicséret a Szolnok városi KISZ Bizottságnak, a honvédségi alakulatoknak, a vízkarnevál minden közreműködőjének. — bor zák — 1700 sü!dőt és 8000 tyúkot adtak eddig a közösbe a jászberényi járásban A jászberényi járás tsz- eiben az „egy süldő és egy pár tyúk mozgalom” szerint minden család ad egy süldőt és egy pár tyúkot a közösbe. Eddig 1700 süldőt és 8 ezer tyúkot adtak össze. Az „Egy tyúk-alja mozgalom’* keretében a tsz tagok emellett 6000 naposcsibe kiköltetését vállalták. A szövetkezet saját erőből mái- a múlt évben 86 létesítményt építettek. Ez évben ennek több mint kétszeresét fogják megépíteni. Az egyszerű, könnyen javítható és felújítható épületeket — mint például a baromfiólak, ser- tésfiaztatók, hizlalda és juh- hodály — többségükben saját erőből hozzák rendbe. A baromfi és seretés férőhelyek nagyobb részt elkészültek, május végére valamennyien befejezik a javítást, átalakítást. Rekordki&érlet az orosházi ola j és gázmezőn 1952-ben, a zalai olajmezőn, Nagykanizsától délre, új magyar és közép-európai fúrási rekord született. Huszonnégy óra alatt 769 métert fúrtak le. Ezt az eredményt egy hónappal ezelőtt megközelítette, 740 méteres teljesítményével az Alföldi Kőolájfúrási Üzem egyik brigádja. S most Széli József és a szocialista brigád címet elnyert Újvári Béla főfúrómester brigádjai, körülbelül egy hét múlva új magyar rekordfúrási kísérletet hajtanak végre az Orosháza térségében lévő gáz- és olajmezőn. Az üzem vezetősége minden technikai segítséget megad az új rekord eléréséhez s a szükséges anyag- mennyiség is rendelkezésére áll a brigádoknak. Ml FÁJ GALLICUSNAK? Ámbátor a tavasz ünnepe nem a bánat, hanem az öröm napja volt, ámbátor még szemünk őrzi a zászlók simogató selymének forró piros, zöld, vörös és fehér színeit, a felrebbenő léggömbök vidám látványát, lábukban még oldódva zsibbadt a közösen zengő lépés üteme, torkunkban még ott a felszabadulva harsogó dal melódiája, szivünkben ma is dobog az első májusi nap boldogsága — beszélnünk kell valakiről, aki nem érezte jól magát e napon. Aki komor arcot vágott, mikor a tömegek nevettek, akinek fájt a mi jólétünk és keserűséget okozott a mi vidámságunk. Régi ismerős ö, Callicus a Szabad, Európa hullámhosz- száról. A Szabad Európának persze — ez nem csoda — soha. sem tetszettek és nem is tetszenek a mi május elsejéink. Miért tetszene május elseje Csonka Emilnek, Szálast volt íródeákjának? Miért tetszene május elseje a I „Kereszteshadjárat a szabadságért" című amerikai szervezetnek, amelynek alapítói és fenntartói olyan emberek, mint például Rockefeller, akit aligha lehet a munkások barátjának nevezni: ez a szervezet pénzeli a Szabad Európát, Gallicussal egyetemben. Nos, Galicusnak nem tetszett a mi 1960-as május elsejénk. Gyorsan tett említést arról, hogy az emberek vidámak, hogy jólét van az országban, hogy felvonulással, zászlókkal — és ne adj isten — jókedvű falatozással ünnepelünk. Galli- cust nem lehet megtéveszteni, ő inkább hisz egy kül- förli újságírónak, aki a következő ostobaságot írta nemrég az ország fővárosáról: „A mosoly eltűnt Budapest vonásairól." Münchenben annyira szeretnék elhinni az ilyen bölcsességeket, hogy úgy tesznek, mintha el is hinnék. Mindez azonban nem érdemelne külön cikket, ha GalUcus nem emlékezett volna meg furcsa nosztalgiával egy másik május elsejéről, szembeállítva azt a maival: 1930 nagy munkástüntetéséről. Idézzük a hirtelen munkásapostolnak felcsapott Gallicust: „A legutolsó fekete majálisra — amely 1930 május elsején zajlott le — még jobbadán emlékezhetünk. E napon mintegy kétszázezer proletár döngetett végig a budapesti macslcaköveken. E 200 ezer munkással szemben néhányezer rendőr és lovasrendőr...” Hát nem megható, mennyire együttérez velünk a Szabad Európa! Ám hallgassuk tovább: „De nemcsak drámai: egyben magasztos is volt az a május elsejei tüntetés. Gondoljuk csak el, hogy a főváros szivében, de ugyanakkor minden más magyar városban végeláthatatlan tömegek gyülekezhettek és harsoghattak... A kisemmizett negyedik rend végigcsörtetett az aszfalton és odaharsoghatta a kiváltságosok felé, hogy több jogot és nagyobb karéjt akarunk..* Most azonban, hogy a felvonulók nem több jogot követelnek a kardlapozó >.-endőröktől, hanem azt ünnepelik, hogy minden jog az övék, hogy a hatalom a hajdanán kisemmizett, kizsákmányolt dolgozóké, hogy eljött a szabadság, s ö szült nekünk rendet — most Gallicus szomorú. „Az egykori évtizedek keserűsége és hitványsága még mindig bizonyos jobb állapot volt a maihoz képest... mert az elnyomott és kizsákmányolt nép méltatlan urai arcába vághatta fájdalmait.” Érthető Gallicus szomorúsága: akkor a méltatlan uraknak sikerült hatalmon maradniok. A nép arcukba vágta fájdalmát, de az urak — közöttük Gallicus mai gazdái is — megőrizték magyarországi bankbetéteiket és kardlapos rendőreiket. Most viszont a nép kisöpörte méltatlan gazdáit: ez a lényeg. Érthető, hogy Galli- cuséknak azok az évtizedek jobb állapotot jelentettek a maihoz képest. Most csak a rádió hullámokon át sziszeghetnek az ünneplő munkásokra. Nem fájdalmunkat *— örömünket vágtuk 1960 május elsején a méltatlan urak arcába. És ez fájt nekik a legjobban. ~ te ar m
