Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-24 / 121. szám
i960, május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Megháromszorozódik a technikumi végzettek, csaknem duplájára emelkedik a mérnökök száma az élelmiszeriparban Az élelmiszeripari szakemberképzés ötéves tervéről elmondották az Élelmezésügyi Minisztérium oktatási osztályán, hogy 1965-re a jelenlegi 1350—1400-ról 4000-re emelkedik a technikumi végzettek száma, akik főművezetői, művezetői, energetiku- si, minőségellenőri és más munkakörökben dolgoznak. A technikusokat, az élelmezés- ügyi tárcához tartozó P technikumban képezik. Minden technikumon a nappali tagozat mellett levelező tanfolyam is van, nagyrészüknél bevezették a dolgozók esti oktatását is. Az idén megkezdték és az ötéves tervben folytatják a technikusok és művezetők továbbképzését. A továbbképző tanfolyamokat az üzemekben tartják. Első ízben mintegy 700 technikus és 800 művezető vett részt ilyen tanfolyamon. Az iparban foglalkoztatott mérnökök száma a mostani 780-ról 1965-re 1400-ra emelkedik. Technikusokban és mérnökökben különösen vidéken van hiány. Gondoskodtak a mérnökök továbbképzéséről is. Tavaly 40, az idén már 400 mérnök ismerkedett továbbképző tanfolyamon a legújabb technológiákkal, a gépesítéssel és az automatizálással. Tervezi az Élelmezésügyi Minisztérium, hogy az ország 18 élelmiszeripari iskoláját jelentősen kibővíti tornatermekkel, kollégiumokkal, tanulószobákkal. Budapesten és Szegeden az iskolák mellett 10—10 lakásos lakóházat is építenek a pedagógusok részére. (MTI) Talajjavítási bemutató Mezőtúron A Debreceni Talajjavító Vállalat június 8-án a Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályával karöltve talajjavítási ankétot rendez Mezőtúron. A mezőtúri Bercsényi termelőszövetkezetben rendezett ankétet Soós Gábor a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesztési Főosztályának előadója nyitja meg. Az ország minden érdekelt megyéjéből négyszáz résztvevőt várnák. Szabadtartásos állattenyésztési tanfolyam Karcagon Május 30-án és 31-én két- naj is tanfolyamot szerveznek Karcagon. A továbbképzés résztvevői a járási, városi állattenyésztők és a szabadtartásos szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetek küldöttei. Lelkes hangulatú nőgyűlés Törökszentmiklóson Éhség — tudatlanság — háború. E három főveszély ellen hívta harcba a világ asszonyait, lányait a koppenhágai nemzetközi nőkongresz- kus határozata. É nemzetközi találkozó eseményeiről számolt be vasárnap délután a. törökszentmiklósi művelődési házban tartott nőgyűlésen Erdei Lászlóné a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a magyar delegáció vezetője. Hetvenhárom ország mintegy ezer küldötte, különböző nyelvű, színű, , népviseletű asszonyok tették hitet Koppenhágában a világ népeinek békeszeretete mellett és határozták el magukat a szívós küzdelemre. „Mi emberek vagyunk! A békés megegyezés sokkal méltóbb az emberhez, mint a pusztító háború” — tolmácsolta Erdei Lászlóné az egyik küldött felszólalásából. Majd szólott arról, hogy milyen óriási különbségek Vannak a nők sorsa, élete között A szocialista országokban a nők teljes egyenjogúságban élnek, megbecsült tagjai a társadalomnak, a tőkések viszont csak olcsó munkaerőt látnak bennük, a gyarmatokon pedig adják, veszik őket. Szólt a faji megkülönböztetésről is. Elmondta, hogy méltatlan és megalázó feketebőrű embereknek ilyen feliratot olvasni: ,,Kutyáknak és feketéknek tilos a bemenet!” Az emberi nevet csúfoló szégyenfolt még nagyon sok helyen éktelenkedik. Az éhség, a rosszultápláltság is sok áldozatot követel olyan országokban, ahol mesés kincsek és hatalmas lehetőségek rejlenek, A kapitalista országokban és a gyarmatokon is egyre nő azoknak a száma akik felismerték, hogy sorsuk formálásáért nekik is küzdeni, harcolni kell. „Mi a magyar nők feladata?" — tette fel a kérdést Erdei Lászlóné. — Erősíteni rendszerünket. Hruscsov elvtárs szavaival élve, amilyen mértékben erősödik a szocialista országok ereje, olyan mértékben csökken a háború veszélye — mondotta az előadó ” Ezután beszélt a nők szerepéről a családban, s ezzel párhuzamosan a társadalomban. „A nő munkája, odaadó szeretete, józan értelmessége a záloga egy család boldog életének. Az egész társadalom mint egy nagy család ugyanezt. igényli a nőktől. Mind- annyiunk érdeke, hogy vállaljuk ezt a szép, felelősség- teljes feladatot.“ Befejezésül örömmel újságolta, hogy milyen nagy szeretettel fogadták a magyar delegációt a világ asszonyai. „Jó hírünk van a világban. Ismerik és figyelemmel kisérik munkánkat, értékelik eredményeinket.” A jelenlévők lelkes figyelmétől kisérve Erdei Lászlóné sok kedves epizódot mondott el a delegáció gazdag élménytárából. A beszámoló után a városi nőtanács kultúrműsorral kedveskedett a jelenlévőknek. Tóth Gyula Törökszentmiklós Vasárnap 160 000 látogatója volt a vásárnak Vasárnap százhatvanezren tekintették meg a vásárt, s a külföldi vendégek száma az ezret is meghaladta. A kiállítók a vasárnapot pihenőnapnak szánták, de a külföldiek klubjában mégis sokan találkoztak. Ha az üzleti tárgyalások szüneteltek is, a baráti beszélgetések annál gyakoribbak voltak. Vasárnap a vásár egyetlen hivatalos eseménye a Pintsch- Isaiíiag Részvénytársaság sajtókonferenciája volt. A nyu- ;Eataémet cég a Mezőgazda sági Múzeumba hívta meg a sajtó képviselőit, ahol elmondották, hogy cégük évek óta. összeköttetésben áll a magyar iparral, s első alkalommal vesz részt a Budapesti Ipari Vásáron. Most szeretnék exportjukat kiterjeszteni. A magyar iparral a vasúti személykocsik gyártásánál már kialakult együttműködés, s ez igen hasznosnak bizonyult, a vonatvilágítás, fűtés és hőszabályozás területén további kedvező üzleti lehetőség mutatkozik. Három vélemény ^ a lakóterületi pártcsoportok munkájáról Magyar iparmű ^szeti tárgyak a világ negyven országában Az ÄRTEX és az Iparművészeti Vállalat négy évvel ezelőtt küldött először magyar iparművészeti tárgyakat külföldre. Különösen a magyar kerámia keltett érdeklődést határainkon túl, de például a kovácsoltvas munkákat is mind többen keresik. Külföldön már több kiállítást rendeztünk, illetve rendezünk iparművészeti munkákból, így Moszkvában, Szófiában, Prágában, Párizsban, Londonban, Varsóban, Damaszkuszban, Berlin mindkét felében, s rövidesen Belg- rádban mutatják be a legutóbbi országos iparművészeti tárlat anyagának jelentős hányadát. Iparművészeink munkái eljutottak már olyan országokba, mint például Anglia, Ausztria, NDK, Német Szövetségi Köztársaság, Egyesült Államok, Hollandia, Irak, Kanada, Belgium, Dánia, északeurópai államok, Svájc. Az ÁRTEX és az Iparművészeti Vállalat újabb megállapodása értelmében a jövőben erőteljesebben megindul a magyar iparművészeti tárgyak exportja s' mintegy negyven országba jutnak majd el rendszeresen művészeink alkotásai. (MTI) Szolnokon tavaly alakultak a lakóterületi pártcsoportok. Pártcsoport vezetőkkel beszélgettünk, kértük, mondják el, hogyan tevékenykednek, milyen eredményeket értek el, ismertessék módszereiket. NAGYON FONTOS A KEZDEMÉNYEZÉS. A PÉLDAMUTATÁS Várnai Vince elvtárs a Vörös Csillag úti Il-es bérház pártcsoportjónak vezetője vélekedett így. Szavai mellé példákat sorakoztatott. — Nem is olyan régen még elhanyagolt, piszkos volt a lépcsőház és a ház környéke. Ahogy mondani szokták, úgy nézett ki, mint aminek se ura, se gazdája. Arra is sokat panaszkodtak a lakók, hogy rosszak a kémények. Bizonyára azért mondogatták ezt nekünk párttagoknak, mert tőlünk vártak segítséget. Lakógyűlést hívtunk össze, ahol a pártalap- szervezet és az Ingatlankezelő Vállalat képviselői is meghallgatták a panaszokat. A kéményeket meg javíttatták. — A párttagok elbeszélgettek lakótársaikkal arról is, hogy közösen tegyék rendbe a ház környékét. Ez eredményre is vezetett. Felástuk a házak környékét, fákat, — díszbokrokat ültettünk, az asszonyok pedig virág palán- tálással jeleskedtek. Papp János elvtársat azért is dicséret illeti, mert elkészítette a kicsiny faoszlopokat, melyekre drótot erősítünk, s körül kerítjük a virágágyakat. — Május elsejére befestettük a lépcsőházat és a folyósó rácsait, összeadott forintjainkból cserepes virágot vásároltunk, s azzal díszítettük. A ház lakói — párttagok és pártonkivüliek — részt vettek e munkákban. Lehet, hogy van aki azt mondja, nem nagy dolog, amit tettünk. De mindenesetre hasznos, mert amiért közösen munkálkodunk azt jobban meg is becsüljük. A HATÉKONYABB MUNKA MÓDSZEREIT KERESIK Hatvani Ferencijével, a mosolygós, kedves fiatalasszonynyal először április utolsó naníaiban találkoztam. A lakóterületi pártcsoport tagjait hívta tanácskozásra. — Miről is beszélgettek akkor? — Azt latolgattuk: nem jó így, hogy ritkán találkozunk. Igaz, hogy mindenkinek akad dolga, elfoglaltsága, de még is több alkalmat kell találni arra, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk, jobban megismerjük egymást és a hozzánk tartozó útcaszakasz pártonkívüli lakóit is. Éneikül nem válthatjuk valóra azt, amiről az alakuláskor beszélgettünk: mindig érezzék a pártonkí- vüliek is, hogy számítunk rájuk, meghallgatjuk, figyelembevesszük véleményüket, segítünk a problémák megoldásában, az emberek gondolkozásának formálásában. Ezért döntöttünk úgy, hogy gyakrabban összejövünk s nem hivatalos értekezleteken, hanem baráti beszélgetéseken szólunk tennivalóinkról. — Amit már eddig is hasznosnak tartok, az a tanácstagokkal való szoros kapcsolat. Két tanácstag lakik területünkön, azokkal gyakran — a tanácsülések előtt mindig — megbeszéljük mi az, amiben segítséget várunk. így, együtt hatékonyabban dolgozhatunk, többet tehetünk az emberekért. A Dráva utcában tizenegy párttag tartozik Mihályi Ferenc elvtárs pártcsoportjába. — Kéthavonta tanácskoznak Mihályi elvtárs lakásán. Legutóbb arról volt szó, hogy a pártcsoport juttassa el az illetékes szervhez az utca lakóinak kérését. Azt szeret- i nék, ha a páratlan számú oldalban is lenne járda. — Nem zárkóznak el az utca lakód a társadalmi munkától — mondja Mihályi elvtárs. — Tavaly is, amikor a pártcsopcrt kezdeményezte 400 folyóméteren a vízvezetékhez szükséges árok kiásását — aki csak tehette, részt vett ebben a munkában. A párttagok és pártonkivüliek között jó a kapcsolat. Annakidején, amikor számbavettük: melyik párttag kivel foglalkozzon, nem kerülte el figyelmünket, hogy lehetőleg olyan családokhoz osszuk be az elvtársakat, akikkel már korábban is baráti, vagy jóismerősi viszonyban voltak. Ennek eredménye, hogy egy- egy feladat megoldásánál az utca lakóit mozgósítani tudjuk, Ősszel fásítottunk. Most nemrégen pedig Mátyus Jánosnak, aki házépítéshez fogott, a régi épület lebontásánál segítettek többen az utca lakói közül. A közös munka közelebb hozza egymáshoz az embereket, s az összefogás még nagyobb eredményeket szülj Nagy Katalin Munkában az előregyártó brigád A szajoli ezer vagonos közratár építésénél dolgozik Németh László előregyártó brigádja. Ok készítik a hatalmas épület előregyártott elemeinek szerelését» zsaluzását és betonozását. Munka után hazafelé Asszonyok, lányok hajladoznak a tűző napfényben, a jászberényi Március 15 Tsz kertészetében. Szaporán böködik palantázó fájukkal a locsolt homokot a sorjelző vonalak mentén. Utánuk világoszöld paprikapalánták maradoznak el? Lányok — asszonyok. Barna — fekete, szőke hajúak, némelyik kendőben, mások anélkül. Mind más, de egyben mégis hasonlítanak: arcukat, fedetlen karjukat barnára égette a nap. Sor végére ér a brigád. — Fájront! — rikkantja el magát valaki. Pár perc múlva hat óra. Kezet, lábat mosnak a tábla végén álló hatalmas kádakban. Ahogy leteszik a szerszámot, megindul a trécselés. — Na, lányok, ki jön moziba? — kérdezi Torma Istvánná: — Én is, én is — jelentkeznek vagy öten.— De jó annak, aki mehet — sóhajt egy fejkendős fiatalasszony — Mészáros Péter- né. — Ugyan, te miért ne mehetnél? — kötődik valaki a lányok közül. — Majd megtudod, ha munka után téged is három gyerek vár otthon, akikre főzni keik Elkomolyodnak a lányok — talán most érezték át, hogy a házasság, a család- alapítás bizony lemondást is jelent. Lémondást a gondatlan, vidám leányéletről, a szórakozásról. Mindezt ugyan pótolják másféle örömök, — lesni a kisgyerek első, még félig öntudatlan mosolyát, els" fogát, első tétova lépéseit és később a nyiladozó értelemből fakadó szavakat, ezernyi kérdést;.? Igen, de mindezt csak az anyák ismerik, amit egyikük, Szarvasné így fogalmazott meg: — Az asszonynak megvan a családja, akivel gondoljon. Ott érzi legjobban magát Azért mégis jó lenne szórakozni is — ez csendül ki Mészárosné szavaiból: — Már vagy három hónapja nem voltunk sehol. Csak akkor mehetünk, ha anyám eljön, vagy a gyerekeket visz- szük el. Távolba révedő szemekkel hallgatja a beszélgetést egy kislány — Szarvas Julianna. Barna haját összekócolta a szél — nem törődik vele. Mintha arcára lenne írva: én akkor is megtalálom a magam szórakozását. Ki is derül hamarosan, hogyan képzeli: — Este kéziipunkázom. vagy olvasóit Könyvcímeket említ: Zengő ércek, Hosszú idő, Szép fiú. Látszik, csak szórakozásból olvas, mert az írókra nem emlékszik. Aztán mégis eszébe jut kettő: Erdős Renée, Maupassant — Ezt lámpánál is lehet csinálni — teszi még hozzá — mert' Pórteleken nincs villany. A beszélgetés egyszeriben megélénkül. Mindenki ezt tárgyalja. Elmardott kis község ez. Mindnyájan idevalósiak, mert a jászberényi március 15 Tsz tulajdonképpen Pórteleken van. S a kis község még nem önálló és egyike azoknak a keveseknek, ahol sajnos, még nincs villany. Mozi van, hetenként kétszer. Motor fejleszti hozzá az áramot. — Gyenge kis hely ez — kottyant közbe ki tudja hányadszor egy kislány Velkei Rozika. — Még TV sincs, pedig klassz lenne. Rozi — mindnyájan így nevezik — láthatóan élvezi a népszerűséget, amit gyakori közbeszólásával biztosít. — Ö a csapat mókamestere, csak a keze járhatna kicsit gyorsabban, íhert a munkaegységet mindenkinek egyformán írják — jegyzi meg valaki« Megint más fordulatot vesz a beszélgetés: a bölcsödéről, napköziről esik szó, ami nincs. S amíg hazafelé tartanak, kettesével, hármasával, már csak ezt latolgatják. — Mennyivel könnyebb lenne. Nem kéne arra gondol ni folyton, mi történik ot+' a gyerekekkel. — És vagy húsz-h asszonnyal több jöhetr. go2ni, A munkát valaime en természetesnek tar azt is, hogy mostmár egy um. dolgoznak — és ez jó. A közösségben könnyebb. Erről vallott az 54 éves Teri néni is, a női brigád legidősebb tagja, mondván: — Szeretek a „bandában" dolgozni. Jövök is mindig, míg munka lesz; Ez volt H. Juliska véleménye is, aki az édesipari technikumba jelentkezett. — Nem vettek fel — mondja sóhajtva — hát egyelőre beáltam a csoportba. Ha alkalom lesz rá, tovább tanulok. Elvágynak-e a községből? Igen. Juliska tanulni akar, Rozika szórakozni, a harmadik szakmát tanulni, negyedik csak azért, mert Pórtelek olyan elmaradott hely. Azért mégis maradnak, mert itt a család, itt is meg lehet élni a tsz^ben és — talán villanyt is kapunk hamarosan. Patkós Mihály