Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
I960, május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Születési éve: 1959, helye: JÁSZSZENTANDRÁS ÖRDÖG LÁSZLÓ jószággondozó, meg Térjék Béla tanyagazda ott ültek az istálló hűvösében. Dél volt, a többiek ebédelni mentek, a két ember rágyújtott még. Nézték, hogy kavarja a szél a homokot, vegyíti a sóderrel a nortonkút irányába. Behordja piszokkal a meszet is. — Tavaly ott még krumpli nőtt a meszesgödör helyén. — Ilyentájt hordták a köveket. . Az elnök, Hegyi Géza újabb bizonyságokkal szolgál. Ott bizony szántóföld díszlett még egy évvel ezelőtt, ahol most a Petőfi Termelőszövetkezet központi majorját járjuk. Szószerint fgy: modern szövetkezeti központi tanya. Az ötven férőhelyes istálló állt elsőnek. Vályogjából csupán. A vályogot itt verték helyben maguk a szövetkezeti tagok. Egyszerű épület ez s minden célra megfelelő. Annak ellenére, hogy a típus ötven férésre számítódik, legalább száz növendékjószág, meg még lovak is férnek el benne. Szóval az épületcsoport első szülöttje ez volt. Az emberek akkor még hitték is- nem is, hogy ez esztendő múltán teli lesz jószággal, meg hogy egy igényes major alapjait fektették le az első téglával. Na de utána aztán nőttek az épületek sorban. Nem sokkal odébb, — a krumpliföldön állami hitelből magtárpadlásos tehénistállót alapoztak a jászberényi építők. Ördög László bemutatta nekem ezt a létesítményt. Míg a központot nem villamosítsák (tán a jövő évben sor kerül rá, a gépállomástól mindössze három kilométeres vezetéket kell kiépíteni), eddig agregátorral oldják meg a világítást. A vályúknál önitatós berendezés, az bdvarból jön a viz ide. A Szomjas jószág csak felüti a fejét és iszik. Nem nagy dolog, nem szenzáció ez már. A jászentandrásiaknak még az. ördög László is csak a múlt évben csatlakozott a közösséghez. MUTATJA a tejházat. — Tiszta, rendben tartott, Most szerelik a szeparátort. Há- fomszáz férős hizlalda épül Itt a majorban, oda dolgozik a most vásárolt szeparátor. Átmegyünk a mosogatóba, a tehenészek pihenő szobájába. Modern, higiénikus épület. A Hámán Kató Fűtőház patronálja a termelőszö- vetkezetet- ök építettek csillevágatot az istállóhoz, s ők adtak hozzá csillét is. A tehenész csak megrakja a csillét, nem kell talicskával ci- pekednie- se saroglyával, — ahogy még nemrégen is hordták a ganéjt Jászszent- andráson. Megyünk körbe. Mert ha már itt vagyok, akkor megnézek mindent. Igaz, láttam már sokkal hatalmasabb szövetkeződ majorságokat. Deltát ott mások voltak az adottságok. A Petőfi 2.600 holdas szövetkezet csupán. S ezt az új gazdasági épület- csoportot nem egészen egy év alatt teremtették elő. A két istálló végében a palántanevelő kertészet. — Harminc hold paradicsom, 15 hold paprika, ugyanennyi dohányterület benépesítéséhez nevelték itt a palántákat. Annyit, hogy még eladó palántájuk is van. A fatelep következik. Kis- sebbszerű építőanyag-lerakat megirigyelhetné fakészletüket. A szövetkezeti gazdák termelték ki a szövetkezet földjeiről. A fatelep szélén a szalagfűrész. Maguk vásárolták azt is. Pár lépés északabbra. A górésor. Egy tízvagonos vasvázas góré. Most építenek három ugyancsak 10 vago- nos favázasat. Az utolsó szegig a magunk anyagából, a saját embereik. Itt épül a három dohánypajta is. Jóformán készen vannak, szellő- sek, egyszerűek. Egy-két terebélyes gyümölcsfa távolságban a sertéstelep. A hizlaldában háromszáz süldő gömbölyödik. Mögötte a fiaztató 32 koca számára. A Nortonkút zárja a majort. És az elnök szájából hallott tervek szélesítik a majort. Jön még lóistálló, baromfitelep, meg ahogy telik, fokozatosan majd. Merthát több mint másfél millió forint érték fekszik itt csak épületekben. Többnyire saját erő. Van a szövetkezetnek tizenkét tagú építőbrigádja, egy mester, két segéd, két tanuló, azok csinálják. A tagság meg a pénzt adja hozzá. — Meg is éreztük a pénztárcánkon. — Nem mondom, sokan zúgolódtak miatta. A nagy beruházás miatt húsz forint jutott munkaegységenként a Petőfi Termelő- szövetkezetben. Zárszámadáskor nem érintette kellemesen a tagságot. De most, hogy egyikük is, másikuk is bejár a majorba, megértőbben beszél már. Látják az emberek: nagyon nagy dolgot műveltek. Ilyen rövid idő alatt egy komplex szövetkezeti majort kiépíteni bizony nem kicsinység. És mostanra jóformán készen vannak. Istállógépesítés, tatarozás már kisebb költséggel járó gondok. MEGÉRTE HÄT. Egy évig összehúzták a nadrágszijat s mostanra megteremtették a gazdálkodás alapjait. Most már termelni, jól gazdálkodni — ez a gondja a jászszent- andrási Petőfi Termelőszövetkezetnek. B. L. Tanácskoztak a vasutas szakszervezet társadalombiztosítási aktívái Nyolcszáz millió forintot költenek az idén az élelmiszer* ipar fejlesztésére Az élelmiszeripar ebben az évben hatszázhat millió forint tervhitelt költhet különböző beruházásokra, ezenkívül egyéb forrásokból még mintegy kétszáz millió forintot fordítanak az ipar fejlesztésére. Az első negyedévben felhasznált mintegy százmillió forintból 25 és félmilliót költöttek hazai és külföldi technológiai gépek és berendezések vásárlására. Befejezték a Gyulai Húsipari Vállalat új kazánházának építését. Tizenöt új tejbegyűjtő állomás létesült. Felépült a miskolci új hűtőház villamos távvezetéke, a Nagykanizsai Sörgyárban üzembe helyezték az új hordórakodót. A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozóban elkészült a másfél vogan napi kapacitású jéggyár, — villamosították a szarvasi malmot. Az év még hátralévő beruházásaiból kiemelkedik a zalaegerszegi 150 vagomos sajtérlelő üzem és a miskolci 620 vagonos hűtőház építésének befejezése. Megkezdik a békéscsabai 500 vagonos hűtőház, a magyaróvári 1300 vagonos, valamint az újszászi 600 vagonos tennényraktár építését. (MTI). A Vasutas Szakszervezet Szolnok megyei Bizottsága rendezésében kedden délelőtt 10 órakor került sor a szolnoki állomás oktatótermében Szolnok megye vasutasainak társadalombiztosítási értekezletére. A megye minden részéből több, mint negyvenen foglaltak helyet a széksorokban, hogy meghallgassák Várady Béla, a Vasutas Szakszervezet Szolnok megyei Bizottsága TT felelősének beszámolóját Várady Béla bevezetőben a megyei bizottság társadalom- biztosítással kapcsolatos munkáját elemezte. Részletesen foglalkozott ezután a múlt és a jelen társadalom- biztosításának összehasonlításával. A „társláda-rend- szerben” — mondotta az előadó — a befolyt összeg 9 tized részét a vasutasok fedezték kevés bérükből, míg a tőkés csak egy tizeddel járult hozzá a gondok enyhítéséhez. Mindez már a múlté — mondotta Várady Béla. — A felszabadulás után megvalósult a vasút dolgozóinak egységes központi orvosi ellátása, a betegbiztosítás. — Rendszerünk a társadalombiztosítás lenini elveit alkalmazva. fedezi a biztosítás költségeit. Emellett lehetőséget nyújt arra is, hogy a bajba jutott dolgozókat megfelelően segítsék, támogassák. Megszűnt a biztosítási járulék, s ma csak a 3 százalékos „öregségit” kell fizetni a dolgozóknak hozzájárulásként. S az idén már ott tartunk, — folytatta az előadó —, hogy az ország 170 ezer vasúti dolgozójának és családtagjainak az állami költségvetésből 560 millió forintos SZTK alap áll rendelkezésére. Az előadó ezután azokra a legutóbbi rendeletekre, intézkedésekre tért ki, amelyek a béralappal, a táppénzemeléssel, a tavalyi új nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban rendezték az állományi időt, még jobb gondoskodást jelentenek a nyugdíjasoknak. A nyugdíjemeléseken túlmenően az özvegy és árvasági segély felemelése, a csökkentett munkaképességűek nyugdíjának rendezése, a családi pótlékok emelése- a különféle természetbeni, orvosi szolgáltatások jelentettek nagy segítséget a vasutasoknak. A beszámolót élénk vita követte. A hozzászólások sorában elsőnek dr. Kárteszi Mihálynét kell említenünk, aki a vasutasok orvosi ellátásáról beszélt. Molnár András a jászberényi állomás, üdültetési felelőse arról szólt, hogy a dolgozók gyermekeinek üdülési problémái még nincsenek megoldva s a felnőtt beutalók száma sem éri el az előírt 6 százalékot. — Hangsúljmzta, hogy elsősorban a raktári dolgozók munkakörülményeinek további javításánál van még sok tennivaló. Cseri Andor, a kisújszállási állomás küldötte örömmel jelentette be, hogy a kisújszállási vasutasok szociális és társadalombiztosítási ellátásával kapcsolatban semmi különös probléma nincs. Kiss Endre, a túrkevel vasútállomás dolgozói részéről egy árupavilon felállítását sürgette, ami — mint mondotta — az utazó közönség igényeinek kielégítését is szolgálná. A dolgozókért már eddig is sokat tett a szak- szervezet, akik ki is veszik részüket a munkából. Viszont a régóta húzódó öltöző és kulturhelyiség-problémát már nagyon szeretnék megoldottnak tekinteni. — bubor Futópróbán a 424-essel Kedden reggel a szolnoki Járműjavító VI. (mozdony) osztályának vezetője, Győré Lajos, népes csoporttal figyelte a Pécsi Fűtőház hatalmas, 424-es mozdonyát. Futópróbára indult a gép, s azért kell írnunk erről, mert az osztály, bár sokféle mozdonyt javított már — ilyet még soha! A magyar mozdonyipar büszkesége kifutásra készen állt a pályán, napfényben fürdő testét alig-alig látta a népes csoport a gőzfelhőben. De aztán megismertük Ar- nóthfalvi Andor MÁV főtanácsost, Feke János főintézőt, Csényi István MEÖ-st, Kántor Gyula főintézőt és Németh József reszort vezetőt. De ott volt az egész VI. osztály, a brigád is, amely végezte a javítást, a szerelők, lakatosok, kazánkovácsok — kivétel nélkül. Kúti József mellett, aki Pécsről jött el gépéhez, hogy fűtse a kazánt, éberen figyelte Szabó István mozdonyve»»♦♦♦■»»♦■»»»»»óó»» »»«»♦»»»»»♦♦»♦♦»♦♦♦»»« /C A „szoknyás”párttitkár Jó félórát ha beszélgettünk. Közben hárman is keresték. — Kun elvtársnő, egy idős néni várja — szól be aa adni inisztrátoT, — Mindjártmegyek. Alig telik el pár perc, az tlhök akar vele valamit megbeszélni. Nem sokkal ezután q kislibák ügyében keresik. Hogy szállítani kell, mert be- fúlnak a melegben — Rögtön — nyugtatja a küldöncöt, s aztán tehetetlenül széttárja karját: — Látja, ha bent vagyok, szinte mindig így megy. Jönnek különböző panaszokkal, legtöbbször nyugdíjügyekkel az emberek* De még otthon is megkeresnek. Nemrég volt nálam egy szövetkezeti gazda. Panaszolja, hogy: Az -„anyjoK’ ebben az évben is járatta a gyerekeket hittanra, pedig már hatodik osztályos a nagyobbik. Hát én úgy gondolom, ősszel már nem íratom be. Mit szól hozzá? — Nézze, — mondtam neki s=*s ez m Jenkinek a magánügye. Ha maga is úgy látja jónak, ne írassa be őket. Az enyém se jár. — Gyakran egyéb családi ügyekkel is megkeresnek. Elmondják a bajukat, tanácsokat kémek: én hogy látom jónak* *— Szóval megbarátkoztak « aárttifhtárml? Mezt úgy fáién, eleinte nehezebb dolga volt? «“ Bizony, elég nehéz volt a kezdet. Tudja, új tsz a Kossuth. Senki sem volt párttag, mikor idejöttünk. Először négy-öt volt agrárprole- tárt nyertünk meg, aztán lassan kialakult a pártszervezet. Ma már nagyon sokan támogatják munkánkat. Pedig tudja, hogy fogadtak? Na f.ne! még párttitká- runk is lesz, méghozzá szoknyás — jegyezte meg valaki. Ma már bizonyossá vált: a iászladányi Kossuth Tsz párttitkára, Kun Andrásné megállta a helyét. Mit is mondott róla a tanácselnök: ‘—Jó munkát végzett már a tsz-szervezés idején is. Később. mint a tsz párttitkára nagyon sokat tett a takar- mánytermesztés megszervezéséért, a közös munka beindításáért. Pedig még névtelen leveleket is kapott, amiben nem a legbarátságosabban figyelmeztették: Hagyja abba, merit*. — Névtelen levelek, «* legyint Kunné — igen, kaptam néhányat, dehát a kutya ugat, a karaván halad. Ügyünk igazában bízva ilyesmit nem lehet figyelembe venni. S az idő — pedig nem sok, alig egy év teli el «góíg * minket iamsük Sikeres munkája „hogyan"- járói már kevesebbet beszél. Ez egyébként vezető emberek szokása. Szívesen elmondják, milyen eredményeket értek el, de módszereikről már kevesebbet, Kunné is csak eny- nyit mond: — Sokat kell együtt lenni, beszélgetni az emberekkel. Meg kell érteni őket, s akkor ők is megértenek minket. Megértettem én Katona Endrét, Bagi Sándort, meg Vin- cze Ferencet is. Eleinte ők nehezen akartak szót érteni, de ma már a legjobban dolgozó tagjaink közé tartoznak. Pedig Vincze Ferenc, meg Bíró László nem is akartak jönni dolgozni. Most — talán el se lehetne őket zavarni. A megértés, meggyőző érvelés, szép szó a fegyvere a jó párttitkámak. És még egy: a példamutatás. Kunné ugyanis félfüggetlenített, azaz fizikai munkát is végez. Az asszonyokat példává személyes példájával nyerte meg. — Hogy is volt? — emlékezik. — A tavasszal nehezen akartak bekapcsolódni. Ezernyi gondja, baja lett mindnek, mihelyt dolgozni kellett. Voltunk hatan, akik elég jól megértettük egymást. Rimó- cziné, Gulyásné, Pomáziné, Soós Gellértné, meg ifj. Gyárfás Istvánná munkakönyves. Bejelentettük «z elnöknek: egy-egy hold répát vállalunk (kb. 1200 négyszögöl jut egy- egy tagra). Amikor kimentünk kimérni, már ott volt vagy tizenöt asszony, lány —:: vegyesen. Gk is 1200-ról tud-',’, tak, de ahogy hatónknak ki-:; mérték az egy holdat, leg-% többje csatlakozott. Nem is lesz baj a répaegyeléssel. Mint minden aktív vezetőnek, Kun Andrásnénak is zsúfoltak a napjai. Hajnalban kel, indul az istállókba, aztán vagy bent marad az irodában intézni és az elnökkel megbeszélni a különböző ügyeket, vagy kimegy a határba a többi asszonnyal dől- ♦ gozni. Este főz, mert a családra is gondolni kell. A •pártbizottságra, a tanácshoz is be kell mennie néha, meg gyűlésekre járni. Nemrégen ért véget a politikai oktatás. Szintén Kunné vezette. Érdekes, hogy tizennyolcán, kezdték és huszonhármán végeztek. A „szoknyás” párttitkár emellett még tanul is: a mezőgazdasági technikum levelező tagozatának első évfolyamát végzi, vedig már nem egészen fiatal. Hajában megbújó< ősz hajszálak jelzik: „kinőtt’‘ az is .olás korból. Munkáján, temperamentumán azonban ez nem látszik* Fáradhatatlanul érvel, vitázik, intézkedik, tanácsot ad, s ha kell, kapál, vagy répát egyel. Ilyennek ismertem meg Kun Andrásné szövetkezeti párttitkárt. Patkós Mihály zető az újjászületett mozdony műszereit, főleg a gőzfeszült- ségmérőt. A műszer mutatója közeledett a 14-es számhoz, jelezve, hogy a mozdony: indulásra kész! Az első állomásig lustán döcögött a gépmonstrum, akár egy vicinális. — Vigyázni kell ilyenkor — jegyezte meg az olajosarcú mozdonyvezető —, mert például, ha a biztonsági berendezés nem jól működik — még kazánrobbanás is bekövetkezhet ... No, nem kell azért megijedni, mert nem volt robbanás: a VI. osztály dolgozói alapos munkát végeztek, s 20 kilométeres „ballagás’* után Szabó István már ereszthetett a „kantárszáron .. A mozdony-,.konyhában” — ahogy a vasutasok nevezik a vezetőfülkét — mindenki feszülten figyelte a műszereket, különösen a kerekek robaját, a dugattyúk zaját, kop- panásait. Am semmi rendellenességet nem észleltek és Cegléden örömmel szállt le a vezető, s a kisérőszemély- zet egy kis pihenőre. Jópáran javasolták a szükséges „védőitalt”. ám az óvatos fűtő tagadókig rázta fejét. — Ne igyunk előre a „mozdony bőrére”, hisz’ a neheze ezután jön.,. Néhány perc múlva ki is derült, mire gondolt Kúti József. Miután megfordították a mozdonyt Szolnok felé, Feke János főintéző jelére teljes gőzzel megindult, s száz kilométeres óránkénti sebességgel robogott acélpályáján. Mindenki a sebességmérőt figyelte, s a fülke ablakából csak az egybefolyt kukorica-, cukorrépatáblák, a fák ^fala" látszott. A remegYe rohanó mozdonysebessége csökkenni kezdett, amikor feltűntek Szolnok körvonalai és Amóthfalvi Andor elégedett mosollyal jegyezte meg: — Jobban már nem is sikerülhetett volna! S amikor megállította a bejárati pályán gépét a vezető, fáradtan, de boldog mosollyal ugrált le mindenki a fülkéből, s gratuláltak 'egymásnak a jólsikerült futópróbáért. Szebeni József Vagonrabók A Göngyölegellátó Vállalat száj öli telepén naponta 20—25 vagont raknak meg almás-rekeszekkel. Ezekben exportálják az almát és a hozzáhasonlö gyümölcsfélét külföldre. Képünkön Va- ssvtia József. Fapp János és Hegedűs László vasúti kocsiba rafc- - " j* a kész rekeszeket!
