Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-20 / 118. szám
1960. május 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § TERMELŐSZÖVETKEZETI «I A sertéstenyésztés időszerű kérdései A sertészsír élelmezésünkben ma is igen jelentős. A korábban keresett sózott, vagy füstölt szalonna és a zsíros hús helyett azonban napjainkban inkább a friss húst, valamint a különféle töltelék árukat keresik. Ebből következik, hogy a sertéstermékekkel s z e m be n megnövekedett igények kielégítéséért a hízottsertések vágottárujában a hús százalékát növelni kell. Ezt elérhetjük azáltal is, ha korábban széles körben tenyésztett mangalica sertés helyett az igényesebb és a vágottárujában több húst szolgáltató hússertéseket tenyésztjük. Továbbá, ha a hízottsertéseket az eddig szokásosnál alacsonyabb súlyban vágjuk le, mert így a vágottáruban a fehéráru rovására a hús százaléka emelkedik. A hústermelés fokozása érdekében ezért kívánatos. hogy a szaporább hússertésfajták tenyésztése minél szélesebb körben elterjedjen. A tenyésztendő fajta megválasztásakor azonban mérlegeljük a tartási és takarmányozási körülményeket is. Azokon a helyeken, ahol nem tudják a megfelelő elhelyezést és takarmányozást biztosítani, ott gazdaságosabb továbbra is az igénytelenebb mangalica fajtájú, vagy jellegű keresztezett sertéseket tenyészteni és csak a körülmények kedvezőbbé tétele után helyes az igényesebb hússertések tenyésztésére áttérni. E két fajta —* a fehérhússertés és mangalica — között tartás és takarmányozás tekintetében foglal helyet az öves és a comwal sertés. Azokon a helyeken, ahol a fehérhússertések iránti igényeket még nem tudjuk kielégíteni, a mangalicát már nem gazdaságos tenyészteni, ott eredményes az eddigi adatok szerint az öves és a comwall fajtájú sertések tenyésztése. Most, amikor kormányzatunk számos intézkedést hozott a sertéstenyésztés és hizlalás fellendítésére, ki kell használni ennek előnyeit. Különös gondot fordítsunk arra, hogy a sertéstenyésztés és hizlalás gazdaságos legyen. Ha a hústermelés fokozása érdekében az eddig szokásosnál (150—200 kg) alacsonyabb (110—130 kg) súlyban vágják le a hízottsertéseket, így egy bizonyos mennyiségű hús termelésére, több hízottsertésre van szükség. A több hízottsertés előállításához töbh malac kell, ami végső fokon több koca tenyésztésben tartását teszi szükségessé. — A több koca tartás viszont nagy mértékben megdrágítja a hús előállítási árát. A gazdaságosabb sertéstenyésztés és hizlalás érdekében ezért fokozni kell a kocák ellésé- nek gyakoriságát. Sok kezdő termelőszövetkezetben, de még a háztáji állattartók között is gyakran felvetődik az a kérdés, hogy a kocasüldőket milyen korban és súlyban vegyék tenyésztésbe. A több malacnyerés érdekében több kocát kell bebúgatnunk, — ezért átmenetileg megengedhető a kocasüldők, mint legalacsonyabb 70 kg-os súlyban történő búgatása is. Az ilyen fiatalabb korban és kisebb súlyban bebúgatott kocák takarmányozására természetesen különös gondot fordítsunk. Vegyük figyelembe, hogy a kocáknak a saját tw-stállományukon kívül, még a vehem építéséhez szükséges táplálóanyagokat is biztosítani kell. A szokásos kor- nál és súlynál korábban tenyésztésbe állított kocákat azért takarmány ózzuk bőségesen, hogy az ellés után, még a népesebb almokat is fel tudják nevelni. Mint ismeretes, a szokásos tartáson és takarmányozáson kívül hazánkban a kocák szoptatás ideje alatti súlyvesztesége 15—20 százalékra tehető. Az ilyen kisebb súlyban tenyésztésbe állított kocák szoptatás ideje alatti na- gyobbmérvű lesoványodás megakadályozása érdekében, már a vemhesség ideje alatt kezdjük el a bőséges takarmányozást. Ebből az is következik, hogy a kocák fejlődésében a legnagyobb visszaesést nem a vemhesség, hanem a szoptatás okozza. A minél többszöri elletés érdekében ne csak a korábban tenyésztésbe vont kocákat tápláljuk bőségesen a vemhesség második felében, valamint ellés után a szoptatás ideje alatt, hanem a többször ellett kocákat is. Azok a kocák, amelyek az elléskor nincsenek megfelelő kondícióban, különösen a nagyobb malacszámú almok szoptatáskor olyannyira lesoványodnak, hogy választás utáni eredményes bebúgatásuk kétségedé válik. A kocaforgó meggyorsítása érdekében ezért döntő jelentőségű, már a vemhességtől kezdve a szoptatás ideje alatt a kocáknak megfelelő kondícióban Ezt a kérdést szegeztük Tresser Pálnak, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet vezető mezőgazdászának. Nem lepődött meg. Kevés gondolkodási szünet után sorolta. Magyartalan kifejezés, de ez a helytálló: „rámentek’* a tavaszi munkacsúcs széthúzására. Még az ősszel olyan alapos munkát végeztek, hogy a tavaszra maradó munka egy részét is előre megcsinálták. Ez volt a kezdő lépés. A múlt évben búzából 18 árpából 21 mázsás átlagtermést értek el. Hogy még ezt a rekorderedményt is megfejelték, az őszön 130— 140 kilogramm gabonavetőmagot tettek földbe holdanként. Négyzetméterenként — ahogy ezt most szakszerűen megállapították 440—450 tőállomány tenyészik. Nem csoda, hogy a környék legszebb ősziárpája az övék. Kisnövésű ember már alig való tartása, hogy azok a szoptatás befejezése után ivarzásuk idején azonnal be- búgathatók legyenek. A szoptató kocák megfelelő takarmányozására, különösen kedvező a mostani időszak. A tej termeléshez — mint tudjuk — sok fehérjét tartalmazó takarmányra van szükség. A szoptató kocák abrakkeverékének összeállításakor ezt a szempontot messzemenően vegyük figyelembe. Az abrakkeverékben ne csak szénhidrátokban gazdag (kukorica), hanem legalább 8—12 százalék mennyiségben különféle extrahált lisztek (napraforgó, szója), ezenkívül ilyenkor fiatal pillangós zöldtakarmányok is szerepeljenek. A pillangós zöldtakarmányok etetése történhet kaszáltan. Még kedvezőbb, ha legeltetjük. A szoptatós kocák közeli legelőkön való legeltetése, főleg azért kedvező, mert ezáltal biztosítjuk részükre a napfényt, mozgatást, ezenkívül túrás közben különféle anyagokhoz (elemnyomok, ásványanyagok) is hozzájuthatnak. E szempontoknak figyelem- bevételével nagymértékben fokozhatjuk a sertéstenyésztés és hizlalás jövedelmezőségét, ami végső fokon a dolgozók jobb húsellátásában jut kifejezésre. Dr. Berek Géza az Állattenyésztési Kutató Intézet tud. munkatársa látszik ki belőle. Az árpa átlagszármagassága egy méter és már kalászok Igaz, a háromezer hold nagyságú területen kétszer alkalmazták a fejtrágyázás termésfokozó módszerét. Cukorrépájukat a koratavaszon elvetették. Összesen háromszáz holdon alighogy sorolt a növényzet, megkezdték a sarabolást. Az egyelés- sel azonos időben pedig fejtrágyáztak, majd kapáltak. A megyében elsőnek május 3-án már jelentették: befejezték a cukorrépa első növényápolását. A gépek és az emberek a kukoricaföldre telepedtek át. Egy hét alatt 2.250 holdon vetették el a kukoricát. Hétszáz holdat ikersorosan, a többit négyzetesfészkesen. Méghozzá teljesen gyommentes talajba, amit vetés előtt kétszer kultivátoroztak. Kukoricavetésük teljes egészében nemesített hibrid vetőmagból zömmé' Martonvásári 1-es bői származik. Rendeletismertetés Az Élelmezésügyi Minisztérium Allatf o rgalmi Igazgatósága által megindított sertés- és szarvas- marha nevelési és hizlalási szerződések rendszeréről. 1. Az 1960. évi sertéshizlalási akció keretében szerződés köthető minden hizlalásra alkalmas sertésre, melyet legkorábban a szerződéstől számított két hónap múlva, legkésőbb a vállalt szállítási hónapban kell átadni. 2. 1960. évi háztáji sertéshizlalási akció feltételei: A termelőszövetkezet az Allatforgalmi Vállalattal keretszerződést köthet arra, hogy tagjainak háztáji gazdaságában meglévő, hizlalásra alkalmas sertéseinél a vállalatnak segítségére lesz a szerződéskötésben és a szerződés lebonyolításában közreműködik. A közreműködésért a tsz meghatározott lebonyolítási díjat kap. 3. 1960. évi háztáji kocatartási és süldőnevelési szerződés kizárólag 1959. január 1 után alakult és területileg legalább 20 százalékkal megnövekedett tsz- ekkel és az ilyen tsz-nek tagjaival köthető. 4. 1960. évi takarmánykölcsön- akció kizárólag azoknak az 1959 őszén vagy ezután alakult, illetve 100 százalékkal megnövekedett termelőszövetkezetek részére köthető, amelyeknek takarmányhelyzete ezt szükségessé teszi. A rendelkezés kitér az 1961. évi üszőnevelési, bika, tinóhizlalási, szarvasmarhahizlaiási, tenyész- üsző és borjúnevelési szerződésekre is. * A forradalmi munkás-paraszt kormány határozatot hozott a balesetelhárítás szabályainak kiterjesztéséről a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre. A határozat szerint a termelőszövetkezetekben a balesetelhárítás megszervezését a tanácsok mezőgazdasági szakigazgatási szervei irányítják és kötelezhetik a termelőszövetkezetet a szükséges balesetelhárítási intézkedések megtételére. A lucemabetakarításra 600 embert irányítottak. A mezőhéki Táncsicsban azt a módszert követik: nem forgácsolják szét az erőket. Egy-egy munkafolyamatra majd az egész tagságot ráállítják, s így napok alatt végeznek mindennel. Az elért eredmények feletti nyugtalanság, a kísérletező kedv csakúgy hozzátartozik már a Táncsics Tsz fogalmához, mint az országos hírnév. Majd minden cipőt kinőttek már, nagyobbakra, szebbekre vágynak. Sokoldalú tudományos kísérletekkel teremtik meg a „férfi lábbelit*’. Búzatermesztési kísérleteikből csupán néhányat. A Karcagi 522-es és a Bánkuti 1201-es hazai búzafajtákat külföldiekkel hasonlítják össze. A növényzet jelenlegi fejlettségéből ítélve a Karcagi 52,2-es javára dől a kísérleti mérkőzés. Valóságos hústermelő kombinát is a mezőhéki Táncsics. Csakhogy egyre növekvő fe- hérhússertés-állományuk esz- tendőről-szetendőre több ta- k rménykukoricát is kíván. A területet viszont már nem növelhetik. Marad hátra: azonos területen a hozamot emelni. Fajtaösszehasonlító kutatást végeznek a Martonvásári 1 -es, 39-es és 5-ös, valamint a szegedi sárga kukoricák között. Ezenkívül műtrágyázási kísérleteik is azt célozzák; melyik fajta kukoricából, milyen adagolá- sú műtrágyával termeszthetnek a legtöbbet; Szűkszavúan ennyit a mezőhéki hírekből. Tresser Pál még azt is hozzátette: úgy számítják, az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításról a növénytermesztési nagydíjjal térnek vissza. Eddigi munkájuk jó alap erre. í = Ci Meghálálta... ... a talajjavítást a mezőtú ri Bercsényi Termelőszövetkezet vöröshere táblája. Harminchárom holdon — kikapcsolt rizstelep — mésziszappal javította fel a talajt, s most már bőséges takarmányt kaszálhatnak le a terület- í rőt ^Mi újság Mezőhéken ? Alföldi SZEMLE Az Alföld termelőszövetkezeteinek fejlődéséről, erősödéséről adnak hírt a megyei lapok. Érdekesebb cikkeikből idézünk. REPÜLŐGÉP ÉS GYORSTEHER A ZÖLDÁRU- SZÄLLITÄSBAN ^Repülőgép és gyorsteher szállítja a friss zöldárut Szegedről — írja a Délmagyar- ország, az MSZMP Szegedi Bizottságának lapja. A MÁV szegedi igazgatósága úgynevezett gyorstehervonatokat állított be április közepe óta, de már készülnek a nagyobb, május végi, június elejei forgalomra is. A gyorstehervo- natokon kívül a MALÉV repülőgépei is szállítanak. Már tavaly is sok friss zöldségfélét vittek külföldre, s ezeknek az áruknak igen nagy volt a keletje, hiszen az esti éjszakai órákban szedett gyümölcs és zöldség már délelőtt az európai nagyvárosok piacaira kerülhetett”. A TAGSÁG JA VARA, A KÖZÖSSÉG HASZNÁRA A Báes-Kiskun megyei Petőfi Népe írja: „Kiskunhalas valamennyi termelőszövetkezetében a tagok között Szétosztva művelik a kapásnövényeket. A felosztást a tsz-ek saját adottságaiknak legmegfelelőbb módon végezték. A viták elkerülése végett minden munkacsapat egyformán részesedett a jobb és rosz- szabb minőségű táblákból. Általában a terméstöbblet 50 százalékát szavazták meg kiosztható prémiumként. A szerződéses növények többlettermése után nem terményt, hanem készpénzt kapnak. Ugyancsak készpénzben fizetik ki az állattenyésztésben dolgozó tagoknak a terven felül kifejt tej értékének 25 százalékát”. ÜDÜLŐ PARASZTASSZONYOK GYULÁN Boda Zoltán, a Békés megyei Népújság munkatársa négy üdülő parasztasszonyról ír. Ketten a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz-ből, ketten pedig a dobozi Petőfiből jöttek Gyulára üdülni. íme a riport egy részlete: — Nem pihentünk mi életünkben még soha — mondja Endrődiné, az üdülők egyike, — Mindig csak a sok dolog volt. Aztán most a tsz-ből elküldték üdülésre bennünket, mert jól dolgoztunk. Tavaly 400 munkaegységet teljesítettünk, most is már 200 körül járunk, pedig még csak május van. FIGYELŐ „Mit tanulhatnak a tsz-ek Tiszasülyön?” A Népszabadság május 13-i száma a Tiszasülyi Állami Gazdaság építkezési módszereit ismerteti. Ugyané lapszámban jelent meg: „Aki ráér. vályogot vet” című életkép a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetből. „A virágzó, tiszta szocialista községért”. A Magyar Nemzet május 13-i számában Kovács Judit vezércikket szentel a Szolnok megyei kezdeményezésnek. „A szénabetakarítás mindig sürgős munka.” A Népszabadság május 15-i száma e cím alatt két termelőszövetkezet: a kápolnásnyé- ki Vörösmarty és a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz szénabetakarítási munkaszervezését publikálja. Szintén e vasárnapi számban jelent meg. „Melyik répában van legtöbb cukor” című ismeretterjesztő írás, amely a szolnoki, hatvani, mezőhegyes! fajtaösszehasonlító kísérletek ereményét népszerűsíti. „Az embernevelés a legfontosabb”. Nánási László, a Magyar Nemzet május 12-i számában ír e címmel a tiszafüredi járási népfront-értekezletről. „Hogyan találták meg a helyüket?” A Népszabadság május 17-i számában Böcz Sándor arról számol be, hogyan élnek a kisiparosok a kunszentmártoni járás termelőszövetkezeteiben. „Imre és a kakastollasok”. A Jövendőnk május 15-i számában Busi Vince, a lap felelős szerkesztője a mezőtúri pártsejt illegális munkájáról £r. A Jövendőnk e számában olvashatunk még a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet sportéletéről. „Csodálatos dolgok a Kőrös partján.” A Magyar Nemzet május 12-i számában közli Illés Sándor kunszentmártoni riportját „Otthonavatás.” Faludi András terjedelmes, érdekes riportja a törökszentmiklósi Dózsa Termelő- szövetkezet kulturotthonava- tásáról íródott a Népszabadság május 18-i számában. A közösség erkölcse Nem egy tsz-elnökről, fcagronómusról azt halljuk: gorombán beszél az emberekkel. Ha nem minden pon- tosan az elgondolása szerint történik, durván bánik, — gyakran még idősebb emberekkel is. Ezt mindeddig — ha csak nem túlságosan kirívó esetről volt szó — elnézték a községi, járási és megyei vezetők. — Főleg azért, mert az egyébként rosszmodorú tsz elnök, vagy főagro- nómus amellett kitűnő szakember. Azonban a termelőszövetkezetek mai helyzetében már az ilyen hibákra is fel kell figyelnünk. A kitűnő szovjet író, Solohov „Feltört ugar" című regényben egy egyszerű kozák-paraszttal így mondatja el erről véleményét: »— H°gy jársz el te? Még ide sem értél a szálláshoz, máris az egész határ hallatára ordítottál: „Miért nem dolgoztok!” Hát ki bánik így a néppel a mostani világban? A nép a szovjet hatalom alatt elővette a ládából büszkeségét és nem szereti, ha kiabálva támadnak rá. Egyszóval, semmiféle piszkálgatást sem kedvel, elnök! Ideje volna már, megértenetek, neked is, meg a párttitkárnak is, hogy ma más idők járnak és a régi rossz szokásokat félre kell dobni.., Azt hiszed, beleegyeztem volna, hogy kaszáljak, ha le nem csillapodsz? Fészkesfenét! De fékezted magad egy kicsit, kedvességre váltottad dühödet, értelmesen beszéltél, így hát én meghajtok előtted. Szép szóval elboldogulsz velem.” Igen, a szép szóval, emberséggel valóban többre megyünk. A régi botosispánok korában még természetes volt a parancsolgatás, a durva legorombítás. Azóta viszont nagyot változott a világ és megváltoztak, valóban emberré váltak az emberek. S ez tudatukban is tükröződik. Nagy hibát követ el az a tsz vezető, aki ezt figyelmen kívül hagyja. e- patkós —
