Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1S60. ájus 1. <1 Fájdalmas felülvizsgálat Dulles, az Egyesült Álla­mok volt külügyminisztere még halála előtt, 1958. végén meghirdette, hogy elkövetke­zett „az amerikai külpolitika fájdalmas felülvizsgálatának” nehéz szakasza. Persze nem jószántából tette ezt, hanem azért, mert kicsúszott az utolsó támaszték is a „szaka­dék szélén járó erőpolitika” alól, megszűnt az amerikai fölény a rakétatechnikában és a világűrkutatásban. Az­óta szinte hétről hétre láthat­juk, hogy a du'lesi „felülvizs­gálat” az Egyesült Államok külpolitikájának „fréjusi gát­szakadását” okozta, s alapjai­ban kezdi aláásni az ameri­kai világpolitikai elképzelé­seket. Jellemzők erre a dél-koreai események. — A műit heti szöuli tömegmegmozdulások idején Li Szin Man, a véres­kezű diktátor még reményke­dett abban, hogy a rendőrsor- tüzek és különböző politikai fortélyok segítségével fenn­tarthatja uralmát. Mikor a tüntetések kissé megcsilla­podtak. homályos nyilatkoza­tot tett, hogy lemond min­den politikai ténykedésről és ..csak” az elnöki tisztséget tartja meg. Hamarosan ki­derült, hogy ez csak szem­fényvesztés és minden hatal­mat továbbra is a kezében akar tartani. A népharag egyedül Szöulban félmilliós tömeget mozgatott meg, a tüntetők elsöpörték a katona­ságot, a rendőrséget. Az or­szágos megmozdulás láttára Li Szin Man lemondott és páncélkocsin, erős katonai fedezettel, szégyenteljesen el­hagyta az elnöki palotát. Az események szűkszavú mérle­ge: az összeütközések követ­keztében 171 tüntető meghalt és összeomlott a korrupt, velejéig rothadt politikai rendszer, amelyet ámerikai bábái a „felvilágosodott de­mokrácia példaképeként” em­legettek. Persze a bukott diktátor eddigi pártfogói most minden­féle sakkhuzással kísérletez­nek, hogy egyrészt a világ köz­véleménye előtt valamiképpen elhatárolják magukat csődbe jutott ügynöküktől, másrészt továbbra is megtartsák Dél- Koreát az amerikai monopó­liumoknak, hiszen az Egyesült Államok 4.000 millió dollárt költöttt a szöuli rezsimre. Washingtont most az a kér­dés gyötri, hogy kaphatna ugyanolyan megbízható csat­lóst, mint Li Szin Man volt. Az efajta „akciók” közé tar­tozik az is, hogy az ideiglenes elnöki tisztségbe Huh Csungot csempészték be. Róla ugyanis ismeretes, hogy a japán meg­szállás idején éveket töltött az Egyesült Államokban és jó kapcsolatai vannak az ot­tani vezető körökhöz. Pedig a legutóbbi esemé­nyek azt mutatják, hogy a politikailag csődbe jutott rendszert nem lehet puszta személycserével megmenteni. Dél-Korea lakóinak egyszer- smindenkorra elegük van a külföld5 függőségből, az ide­genek segítségével nyakukba kapaszkodott diktátorokból. Korea népe az amerikai meg­szállócsapatok azonnali kivo­nását követeli Dél-Koseából, azt akarja, hogy összeüljenek észak és dél képviselői és megtanácskozzák az ország kettés7"Vi+ottságának» meg­szüntetését. Ezt mondja ki a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság politikai és társadalmi szervezeteinek Phenjanbán hozott határozata,' s hangsú­lyozza, hogy az ország szabad­ságát és függetlenségét csakis külföldi beavatkozástól men­tes összkoreai választások segítségével lehet biztosítani. Szöul utcáin csötörtökön este — röpiratok — je­lentek meg, melyek sürgetik, hogy a nemzet válassza meg képviselőit az ország békés egyesítésének megvalósítá­sára. A dél-koreai események legfrisseb kihatása sem kö­zömbös a Pentagon urainak. Csütörtökön délután a dél­koreai népet éltetve többez­res tömeg tüntetett Isztan- bulban és Ankarában a tö­rök kormány ellen. Követel­te a nemrég hozott politikai korlátozások megszüntetését. A rendőrség és a diákok ösz- szetüzésének néhány halottja és több sebesültje volt. Mind­két városban kihirdették a statáriumot. A nagy rendőri készültség ellenére pénteken Isztanbulban és Ankarában ismét megmozdult az egye­temi diákság. Aggasztó jelek ezek, a NATO külügyminisz­terei számára, akik jövő hét­főn éppen a török főváros­ban akarnak összeülni ta­nácskozásra. Az amerikai világpolitikai elgondolások gyengeségéről árulkodnak a május 16-án összeülő csúcstalálkozó nyu­gati előkészületei is. Nincse­nek egy véleményen maguk az amerikai vezetők sem. Mig Eisenhower szerdai sajtóértekezletén úgy nyi­latkozott, hogy módot lehet­ne találni a kelet-nyugati közeledés elősegítésére, pél­dául a leszerelés kérdésé­ben és a kapcsolatok fejlesz­tésében, sőt azt mondta, hogy a berlini kérdés megoldásá­ban sem látjá kizártnak a haladást, addig Nixon és Dil­lon minapi beszédeikben a napirenden szereplő nemzet­közi kérdéseknek azokat a vonatkozásait hangsúlyozták. amelyeknek élezése akadályoz­za kölcsönösen elfogadható határozatok kidolgozását. Macmillan hajlékonyságra szeretné bírni az amerikai­akat, viszont élesen szembe­került velük, mert nem tá­mogatják Angliát a két nyu­gat-európai gazdasági tömb harcában. De Gaulle atomtitkokat és nagyobb beleszólást sürget magának. Adenauer nyugta­lan, mert kapaszkodik a nyu­gat-berlini statusquo-ba, de azt látja, hogy az amerikaiak hajlandók tárgyalni a nyugat- berlini helyzet normalizálá­sáról. Ezért minden eszközzel szítja a hidegháborút. Bár­mennyire hangsúlyozzák is Nyugaton, hogy teljes az egyetértés a csúcsértekezlet előtt, a jelek nem ezt mu­tatják. E huzavonákra és politikai bakugrásokra csat- tanós választ adott Hruscsov hétfőn a bakui ünnepi ülé­sen mondott beszédében. Hangsúlyozta, hogy a párizsi találkozón előbbre kell vinni az olyan halaszthatatlan kér­dések megoldását, mint a le­szerelés és a német békeszer­ződés, beleértve a nyugat-ber­lini helyzet rendezését. Rámutatott, ha a nyugati hatalmak nem óhajtják a Szovjetunióval együtt keres­ni a békeszerződés megköté­sének lehetőségeit „mi béke- szerződést kötünk az NDK- val.” Ebben az esetben érvé­nyüket vesztik azok a jogok is, amelyeket a nyugati ha­talmak a hitleri Németország fegyverletétele következté­ben az NDK területén él­veznek, köztük az a jog. hogy fenntartsák Nyugat- Berlinben a megszállási rend­szert ..., hogy a Nyugat- Berlint szárazföldön, vizen vagy levegőn át megköze­líthessék. Világos beszéd volt ez. Befejezésül Hruscsov hangsúlyozta, a szovjet kor­mány nem kíméli erőfeszíté­seit, hogy a csúcstalálkozó eredményes legyén fej^né- pek elégedetten álla]9|H|úk meg: új és fontos béke biztosítá^^^H S az emberiség remfljjMBI tekint a csúcstalálkozó*! e. Nemzetközi tavaszi vásár Zágrábban I Tegnap nyílt még Zágráb­ban a „Család ésx háztartás 960” elnevezésű tavaszi vá­sár és kiállítás, amelyen 14 rszág állítja ki termékeit. Az összesen 239 jugoszláv ki­állító mellett 113 olasz, oszt­rák, magyar, svájci, belga, holland, francia, angol, gö­rög, amerikai, német (mind­két Németországból) és indiai vállalat vesz részt. (Tan- jug). KÉT PERSPEKTÍVA írta: VICTOR PERLŐ amerikai közgazdász .Miként fejlődik majd az amerikai gazdaság az elkö­vetkező tíz esztendőben? Az Egyesült Államok globális termelése vajon eléri-e a 750 milliárd dollár értéket? Va­jon bekövetkezik-e az élet- színvonal érezhető emelkedé­se? Milyen lesz a termelés átlagos évi növekedésének az üteme? Utólér-e bennün­ket a Szovjetunió gazdasági szempontból? Ezek azok a kényes prob­lémák, amelyeket az Egye­sült Államokban az új. esz­tendő óta széleskörűen vi­tatnak és hivatalos beszámo­lókban, üzletemberek által kiadott közleményekben, vagy a nagyközönségnek szánt sajtóban kínálnak meg­oldásokat. Az elemzések — s ezekre rendszerint felhívják az amerikaiak figyelmét — igyekeznek előre megjósolni a helyzet jövőbeni alakulását és intézkedéseket javasolnak, amelyek, szerzőinek vélemé­nye szerint hozzájárulnak a jóslások valóraváltásához. Mindazok, akik gazdasági téren jósolgatnak, egyúttal jövendölni is szoktak a po­litika terén is. Ezúttal kifej­tem egy évtizedre vonatkozó feltételezéseimet, amikor a gazdaság és a politika egy- befonódása szorosabb lesz, mint bármikor. Tulajdonképpen ninden főképpen a legfontor,£#b probléma megoldásától függ, amely így hangzik: hideghá­ború, vagy leszerelés. A politikai, gazdasági kö­rök számos képviselője az Egyesült Államokban a hi­degháború folytatódását jó­solja. Még a jelen pillanat­ban, az első csúcsértekezlet küszöbén is, ezek részéről erőteljes politikai nyomás észlelhető a fegyverkezési verseny fokozása, nem pedig a leszerelés irányában. Mi lesz a helyzet ebben az évtizedben, ha a militarizá- lódás folytatódik, anélkül, hogy mégis háború lenne? A döntő tényező a gazda­sági és a pénzügyi válság lesz. A második világháború után három depressziót él­tünk át, amelynek idején az ipari termelés maximális csökkenése 9, 10, illetve 15 százalékos volt. A termelés csökkenésének ez a százalék- aránya a jövőben fokozódik. Nem lesznek olyan „csodák”, amelyek a gazdasági depresz- sziókat még egy évtizeden át mérsékelt színvonalon tudják tartani. Akár az 1961-re jó­solt következő válságról van szó, akár pedig egy újabb depresszióról, mind az egyik, mind a másik esetben a csa­pás eléggé erőteljes lesz; kétséges, hogy vitát kell-e majd kezdenünk arról, hogy depresszióval, vagy egy „egy­szerű” recesszióval van dol­gunk ... Valószínű, hogy a depresz- szió, vagy a recesszió folya­mán a dollár veszít értéké­ből. Ez, nélkülözéseket je­lent majd a lakosság sza­mára és az Egyesült Államok pénzügyi befolyásának csök­kentését okozza a nemzetközi küzdőtéren. Az automatizálás teljes va­lójában bevonul a küzdőtér­re. A munkanélküliség növe­kedésének a tendenciája még inkább kihangsúlyozódik, ha majd túllépi az ipar kereteit és kiterjed a kereskedelemre és a közszolgáltatásra. 1965 után, a krónikus munkanél­küliséggel nagyon nagy ne­hézségek árán lehet maid szembenézni, mert a poten­ciális munkaerő növekedési üteme megkétszereződik. Munkanélküliség esetén a biztosításokra szánt egyes ál­lami alapokat kimerítik, a községi költségvetések pedig válságba jutnak. Később is túl lassan ha­ladunk majd előre néhány olyan probléma megoldásá­ban, mint az iskola és kór­házhiány, az állandóan sza­porodó nyomorlakások fel­számolása. és a közszolgálta­tás terén tapasztalható álta­lánosan nem kielégítő hely­zet. A négerek gazdasági és tár­sadalmi elnyomásának bor­zalmas fekélye továbbra is gennyed. 1970-ben nem a mienk lesz a világ legerősebb gazdasá­ga. Az ipari termelés színvo­nala szempontjából a Szov­jetunió mögött a második he­lyet foglaljuk majd el. A szárazföldi európai trösz­tök Nyugat-Németország-i központtal, a világkereskede­lem terén túlszárnyalnak bennünket és az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Németor- szág között elkeseredett kon- kurrencia-harc dúl majd. Amikor e sötét perspektí­vát vázolom, nem akarom azt állítani, hogy az ország gazdasága egyáltalán nem fejlődik. Fejlődik, de a fejlő­dés üteme kisebb lesz, mint az 1946—1959-es évekre gyak­ran idézett 3,2 százalékos szám, s meglehet, hogy a 2,4 százalékos évi átlag alá süly- lyed, amely a koreai háború befejezését követő időszakot, vagyis az 1953—1959-es évet jellemezte. Természetesen előrehaladás történik a kü­lönböző közfogyasztási cik­kek termelése terén, de a fo­gyasztóknak mind nehezebb és nehezebb lesz pénzt sze­rezni e cikkek megvásárlá­sára. A depressziók, a válságok és a munkanélküliség nega­tív következményei erőtelje­sen visszahatnak a társadal­mi és politikai területre, s legalább olyan komoly társa­dalmi konfliktusokhoz vezet­nek majd, mint amilyenek az 1930—1940-es évtizedben vol­tak. * Most pedig az új évtized­nek, egy másik, egy örvende- tesebb perspektíváját elemez­zük. Az általános leszerelés a legközelebbi jövőben is meg­kezdődhet. Valamennyi béke­szerető erő ilyen irányban te­vékenykedik. Nálunk az Egye­sült Államokban is a lesze­relés javára fokozódik az áramlat, s a hadsereglétszám és a fegyverzet nemrégi csök­kentése a Szovjetunióban na­gyon nevetséges helyzetbe hozta hisztérikus táborno­kainkat. Figyelembe véve a közvéle­mény ütőerét, megtörténhet, hogy Eisenhower elnök el­lenáll a fegyverkezési ver­seny haszon-húzói által gya­korolt nyomásnak és jól indul a csúcsértekezleten; ezáltal le lehet rakni a hidrogénbom­bák okozta feszültség nélküli békés korszak alapjait. Ebben az esetben miként alakulna gazdaságunk? E Sodorban a lakás- építkezés, valamint a köz­szolgáltatás példa nélKül álló fejlődésen menne át. Jelen­leg a nemzeti jövedelemnek az ilyen célokra fordított százalékaránya kisebb, mint egy negyedévszázaddal eze­lőtt. Az utóbbi hat hónapban széleskörűen kezdett elter­jedni az a vélemény, hogy a leszerelés révén megtakarí­tott eszközöket mind nagyobb mértékben épp az ilyen szük­ségletek kielégítésére hasz­nálják majd fel. Ennek a vé­leménynek adott kifejezést részben a leszerelési gazda­sági programot tervező or­szágos társaság is, amely egyébként egy eléggé konzer­vatív intézmény. A Morgan- féle biztosítási alap anélkül, hogy javaslatokat tenne, nyu­godtan elemzi azt a lehető­séget, hogy „a kormánybe­fektetéseket egyszerűen irá­nyítsák át a katonai kategó­riáról a a nemkatonai kate­góriára.” Abban az esetben, ha a leszerelés már most meg­kezdődne, az építőipar pozitív gazdasági tényezőt je­lentene az egész évtizedre. Ha kiküszöbölik a csatalo­vat, a „hidegháborút’. ame­lyet egyes jelenlegi szakszer­vezeti vezetők előnyben ré­szesítenek, hamarosan leküz- denék az előítéleteket, az amerikai szakszervezetek pe­dig a társadalmi és állampol­gári jogok mindenki számára való biztosítását vennék fel programjuk első pontjaként. A Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi szocialista országgal folyta­tandó széleskörű kereskede­lem természetesen helyreállí­taná gazdasági helyzetünket a nemzetközi küzdőtéren és az egész évtized során évi 5—10 milliárd dolláros volu­menű ríj piacokat biztosítana és hozzájárulna a fizetési mérlegben mutatkozó deficit fedezéséhez. De vajon ezesetben minden simán menne? Sajnos nem. A depresszió és a munkanélküliség to­vábbra is létezne, de vélemé­nyem szerint nem lenne annyira súlyos, mint a hideg­háború folytatása esetében. Bizonyára elég viharral és nehézséggel kellene még szembenéznünk. De a kezde­ményezés a nagy többség dol­ga. Ez a többség küzdeni fog gazdasági programjáért, az ultrakonzervatívok ellen, a reformok ellenzői és a volt fegyvergyárosok ellen. * Bizonyos értelemben egy közgazdász számára ártatla­nabb dolog tízéves prognózist készíteni, mint egyetlen egy esztendőst. Ugyan ki emlék­szik meg 1970-ben arra. amit ma írok? Kérem, vág­ják ki ezt a cikket az újság­ból és őrizzék meg. Amig ez ott fekszik, a földkerekség három milliárd embere el­dönti majd a kérdést, melyik úton haladjon a világ. Tíz esztendő múlva vegyék elő irattárukból ezt az ujságki- v*gást és írják majd meg ne­kem, hos>v a történelem rr.enny’re igazolta a prognó­zisomat. ’(Megjelent a Scintela-banl / GWFlk§W:W! ~ hJ®? isaLdJBzLÁi v Ja. JB-i mJi

Next

/
Oldalképek
Tartalom