Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

1960. április 13.

Gondos talajmunkával a nagyobb terméshozamért

Szövetkezetünkben 560 kát. holdnyi cnkorrépát vetünk. A területre holdanként 250 mázsa istállótrágyát, továbbá 150 kg. szuperfoszfátot szórtunk, melyet a múlt év augusztusában középmélyen leszántottunk. Októberben 40 em-es mélyszántást végeztünk- Tavasszal simítóz- tunk, 2 mázsa pétisót, 1 mázsa kálisót szórtunk ki holdanként, kultivátoroztunk.

Jó ütemben halad a 650 kát. hold rizstelep rendbehozatala is. A vetést április 15-én kezdjük és 31-én fejez?iik be- Lukácsi István

Vörös Csillag Mg. Tsz.

Túrkeve.

Tavaszi örömök

a Palotási Állami Gazdaság juhászatában

Befejeződött az ellési idény i Palotási Állami Gazdaság ' uhászatában. Hatszáz anya- 'uhon végeztünk mesterséges ' ermékenyítést. Hétszázhat- .an bárányunk van életben, a vetélések és elhullások száma százhúszra tehető. Majdnem minden második juhnak két báránya lett. Tizenegy hármas iker van életben, fejlődésben nincsenek hátrább az egyes bárányoknál.

Az 1959-es évinél is jobb az idei eredmény. Az elmúlt év júliusában gazdaságunkban a főigazgatóság mesterséges termékenyítő tanfolyamot tartott. Az ország különböző helyeiről jöttek ide juhászok. Azóta azokban a gazdaságokban is valószínűleg gyönyörködnek a szép, fejlett, egészséges kisbárá- nyokban.

Majzik Márton levelező

Mindenkihez bizalmatlan voltam

Ozv. Pető Béláné szolnoki levelezőnk megható sorokban számol be történetéről).

— Kékestetőről mint gyógykezelt érkeztem haza — írja. — Mint beteg, mindenkihez bizalmatlan voltam. Ügy gondoltam, elmegyek Király főorvoshoz, magánrendelésre, nogy megtudjam: valóban mennyit javultam. Rossz érmésem nem csalt A vizsgálat után a főorvos azonnal az SZTK-ba küldött, ahonnan korházba irányítottak operációra. Akkor hirtelen nem is tudtam kifizetni a vizsgálat díját. Felgyógyulásom után felkerestem dr. Királyt, hogy tisztázzam régi adósságomat. Meglepődve álltam, mikor a főorvos nem fogadta el a felkínált vizsgálati díjat, hanem azt mondotta, hogy az emberek gyógyítása orvosi kötelesség. Ezúton mondok lelkiismeretes vizsgálatáért köszönetét és azoknak a közkórházi orvosoknak is, akik meggyógyítottak.

Felszabadulásunk 15. évfordulóját ünnepeltük

Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére a szolnoki Varga Katalin Leánygimnáziumban működő iskolai MSZBT orosz nyelv- tanfolyam ünnepi összejövetelt rendezett hétfőn, április 11-én.

i Az ünnepséget Szabó Klára titkár nyitotta meg. Oroszul köszöntötte a megjelent vendégedet és a tanfolyam tagjait, majd megemlékezett április 4-ről. Beszélt a szovjet hadsereg harcosairól, akik Magyarországnak is elhozták a szabadságot és a szabadságról, amely tizenöt éve a miénk. A tanfolyam évi munkáját Vall Klára értékelte. Elmondta, hogy a foglalkozások milyen hasznosak, színvonalasak, érdekesek voltak, hogy a tanfolyam tagjai egyenként is milyen eredményeket értek el. Majd Bunkó- czi Mária előadta Szimonov „Várj rám” c. költeményét.

Takács Erika, Vörös Júlia, Bozsó Agnes beszámoltak szovjet barátaikkal folytatott levelezésükről. A moszkvai, taskenti fiúk, lányok sok szép érdekes eseményről írtak, sok-sok képeslappal, bélyeggel, jelvénnyel kedveskedtek magyar barátnőiknek. A levelezés során igazi barátság alakult ki közöttük. Erről beszéltek a lányok, s arról, hogy remélhetőleg ezután még több tanuló követi példájukat, egyre többen csatlakoznak a levelezők népes táborá- hoz,

A megemlékezés, az értékelés, a szavalatok és a beszámolók mind orosz nyelven folytak.

A beszámolók után jutalomkiosztás következett. Jó munkájukért jutalmat kaptak: Szabó Klára, Vall Klára, Bozsó Ágnes, Kallós Judit, Rápolti-Nagy Margit, Takács Erika, Lantos Éva.

Ezután az Uljanov család c. film vetítése következett. A film nagyszerű élményt nyújtott valamennyiünknek s úgy gondolom, a fiatal Lenin, Szása, Anna szilárd jelleme, az édesanya hősiessége örök példa lesz előttünk. Miután a filmnek vége lett, befejeződött ünnepi összejövetelünk is, s mi egy kellemesen eltöltött délután emlékével indultunk haza.

Lantos Éva

sajtófelelős

Ho»xás%ólás a megyei irodalom problémáihoz

Hernádi Tibor a Néplap március 20-i számában égető kérdéseket feszegető levelemre írta meg az őszinte sorok a megyei irodalomról című cikkét. Ehhez a vitaindító cikkhez én is nyilvánosan is szeretném ódat enni vokso- mat.

tvirrrvmv'rmriyymv'vwvnrTTTivvvn'Tfvmv'vvrvrfvvrrv

Idegen gyermekek

Szolnok, Tisza Mozi április 14—IX

'ÚttM levteleb&inklál

VEDÉGSÉGBEN A MADA- RASI RÖPTÉKEN

Autóbusszal mentünk Kunmadarasra. A sportpályán a szovjet—magyar labdarugó

mérkőzést néztük végig. — Közben egy-egy katona jelvénnyel megajándékozott bennünket. Ha a jelvényre ránézek, mindig szeretettel gondolok a szovjet katonákra. A mérkőzés után bementünk az ebédlőbe, ahol vacsoráztunk. Utána elmentünk a kulturházba. Mi, az úttörők is szerepeltünk ott. Megtapsoltak bennünket- Tíz órára véget ért az előadás. Az autóra felültünk és már száguldottunk is hazafelé.

Kicsit álmosan értünk haza, de megérte, mert megismerkedhettünk a szovjet katonákkal.

Sallai Éva,

V. b. oszt. tan., Karcag

KISDOBOS AVATÄS

Ünnepélyes csapatgyűlésen avatták fel az iskola kisdobosait. A városi KISZ titkár pajtásnak tették le a fogadalmat. Ez alkalommal osztották ki a nyomolvasói jelvényeket, valamint a felszabadulási tanulmányi verseny okleveleit is. Az ünnepség után az iskola udvarán emlékfát ültettünk el. Este hét órakor a tornakertben kigyulladt a tábortűz, • melyet iskolánk úttörői rendeztek.

Korda Julia,

Jászberény,

Leányiskola, VII. a- oszt.

Kérdezzen - felelünk

B. A. TÖRÖKSZENTMIKLÓSI levélírónkkal közölük, hogy a hatóság által n egállapított lakbért a ház- ilajdonos nem emelheti fel. •

KIRÁLY JÓZSEF JÄSZ- I KÉNYBŐL érkező érdek- idő soraira a következőket álaszoljuk: Mivel 1959. no- emberében szerelt le, így az izemi tanács nyereségrésze- gdésre vonatkozó határoza- a szerint nem kap nyere- égrészesedést. A bevonuló catonák közül azok, akik 6 hónapnál többet dolgoztak a vállalatnál, jogosultak a nyereségrészesedésre.

•

TATÁR LAJOS, a MEZŐTÚRI honvéd sportegyesület árosa aziránt érdeklőik. hogy a megyei 1. osztályú

labdarugőmérkőzéseken az olimpiai hozzájárulás 20 fillérjét be kell-e szedni- A Megyei TST tájékoztatója szerint a hozzájárulás beszedése minden I. osztályú csapatra kötelező.

BREZNAI JÓZSEF, Jász- kisér-Pusztakürt. Az állami gazdaság helyesen járt el, mert az év közben önkényesen kilépőknek nem fizethet nyereségrészesedést.

•

PINTÉR ISTVANNÉ, — JÁSZBERÉNY. Ha leánya mint segédmunkás dolgozik, akkor a beteglapot a munkáltató vállalatnak keli kiadni. A tsz az édesapja után nem adhat beteglapot, mert önálló keresete van gyerme kének i*

Még jóval a film forgatásának megkezdése előtt az egyik moszkvai lap riportot közölt egy fiatal asszonyról, aki négy kis árvát fogadott örökbe. Senki sem kényszerítette erre, önként vállalta, és áldozta fel nyugalmát a gyerekek boldogságáért.

Anya akart lenni, eddig még nem ismerte ezt az érzést.

Nem lehetetlen, hogy a megtörtént eset ragadta meg a g’rúz filmeseket. Alapul vették az újsághírt és történetet alkottak belőle, élettel és érzelmekkel telítették.

Data, a fiatal mozdonyvezető korán özvegységre jut, s egyedül marad két kis gyermekével. A kicsik egy véletlen folytán megismerkednek Natoval, a kedves és finomlelkű egyetemi hallgatónővel. Szeretetre vágyva hamarosan szivükbe zárják. Nato mind gyakrabban tölti idejét a kis családdal és a férfi csakhamar feleségül veszi. Boldogan élnek. A gye rekek rajongással veszik körül barátságossá és meleggé vált otthonukban új anyjukat. Kiegyensúlyozottan, szépen élnek, míg egy napon Data találkozik volt szerelmével, Teoval. Régi szenvedélye újult erővel feléled. Nem ura többé magának, mindent elhagy, feleségét, otthonát, gyermekeit és követi szereli, őt. Natot össze- roppantja a csalódás és a fáj Útiam. Elmenekül otthqnáböl. Az induló vonat ablakából megpillantja a sínek között rohanó két magárama radt kis árvát. Megérti, hogy a kicsik nem lehetnek meg nélküle, Egyszer már elvesztették édesanyjukat, egy újabb veszteség végzetes lenne számukra. Velük marad.

Az egész filmből a gyerekek iránti végtelen szeretet sugárzik, tele érzelemmel, hamis érzelgősség nélkül. Finom és kifejező árnyalatokkal visszaadja a jellemek eredetiségét, a bonyolult, gyakran ellentmondó és a lélek legmélyén rejtőző emberi érzelmeket. A grúz zene csodálatosan szép melódiái harmonikusan simulnak a film cselekményéhez.

A film rendezője, Tengiz Abuladze éles tekintettel figyeli az életet és érti, hogyan domborítsa ki mindazt, ami filmjében jelentős, komikus, megható és váratlan. Jó ismerője a gyermeki léleknek, kitűnően ért a gyermekszereplőkkel való bánásmódhoz.

Igen tehetségesek a gyerekek: Miho Borasvüi alakítja Giját, akinél mindennél előbbrevaló és a legfontosabb az igazságosság. Rendkívül temperamentumos és élénk Lija megszemélyesítője, Nani Csikvinidze. Mindketten született kis színészek. ,

megállapítását is a miskolci— diósgyőri munkás-író találkozó után vetette papírra. Megyénkben is voltak ilyen találkozók. Nemrégiben alkalmam volt beszélgetni Gál Gyulával, a Szolnoki Damjanich Rádió igazgatójával. (Itt jegyzem meg, jó lenne, ha ő is kifejtené véleményét megyénk irodalmi helyzetéről a rádió szemszögéből nézve.) — (Megtörtént. A szerk.) — Jóleső érzéssel emlegettük a megyei írók forró sikerű irodalmi estjeit, amit 1957—58- ban a megye több helységében tartottunk. Remek dolog volt Az irodalmi estek után nem akartak elengedni az egyszerű dolgozó hallgatóink. Munkánkról, életünkről érdeklődtek. S hány írogató ember mondta közülük szégyenlősen, hogy ő is, ő is írogat Mi mit is tudtunk volna mást felelni nekik, mint hogy biztattuk őket, írjanak csak tovább.

Jankovich Ferenc így végzi be cikkét: „...Kell, múlhatatlanul kell egy szocialista irodalmi erkölcsi bázis, amelynek mérlegében thézis- esztétika-etika és kritika együtt legyen s amely hitelesítve hitelesen mér — az pedig lenne az, Írószövetség ... Ez a bázis, amelyet nem nélkülözhet az ország, reméljük, lassacskán létrejön — ezért győzködünk hosszú évek óta, annyi zűrzavar és bódult állapotok között". Ezekből a fontos megállapításokból világosan kivehetjük, hogy az írószövetség előbb-utóbb minden tehetséges írót szám- bavesz. S ez talán a vidéki írók problémáit is megoldja. Ez igen nagy reményekre jogosít. De amíg ez megvalósul, ülhetünk-e mi, Szolnok megyei írók karbatett kézzel, tétlenül? Nem!

3.

Milyen feladatokat oldhatunk hát meg saját erőnkből? Igen sokat! Szerintem, summázva, a következőket:

a) Elsősorban sürgősen ösz- sze kell hívni minden, megyénk irodalmát támogató valamirevaló költőt és írót, acélból, hogy megtárgyaljuk feladatainkat, hogy megkezdjük a kilábolást a tespedés- ből.

b) Keríteni kell, ha törik, ha szakad egy megfelelő szervezetet, amely jószívvel, minden támogatást megadva kebelére fogadja az irodalmárokat. Mert a TIT ez irányban nem tölti be megfelelően feladatát. Egyetértek Hernádi Tiborral, a legmegfelelőbb az Ady Endre Művelődési Ház lenne.

c) Fel kell eleveníteni, minél előbb, annál jobb, a megyei írók irodalmi estjeit.

d) Fel kell kutatni a kai-, lódó tehetségeket megyénkben s azokat támogatni kell.

e) Feltétlenül kapcsolatot kell teremteni a fővárosi lapokkal, kiadókkal is, hogy mi szolnokiak is tágabb közlési iórumot kaphassunk.

Lehet, hogy eddig nem volt rodalmi hagyománya Szol- rok megyének, hát indítsunk ;1 mi egy folyamatot, amely régülis megyénk irodaimé- lak fellendüléséhez vezetne, ítemélem, hiszem, hogy az lletékesek is döntően hallaták szavukat ebben a fontos kérdésben. Ha nem, akkor te- nessünk! Temessük el megyénk irodalmát, mert már lem tetszhalott többé, ha- lem hátborzongatóan igazi!

DONKÓ LÁSZLÓ

(A „Hozzászólással" a szerkesz- öség nem mindenben ért egyet. >onkó tászló egyes megállapl- ísaira a vita összefoglalójában 'isszatérünk, A szerk.)

1.

Az Élet és Irodalom március lff-i száma Jankovich Ferenc költő tollából rövid eszmefuttatást közöl éppen a vidéki irodalom fontos problémáiról. Cikkével polemizálva szeretném elmondani véleményemet. Jankovich többek között így ír a vidéki írók helyzetéről: „Kevesebb is a módjuk a megnyilatkozásra, mert sokszor még talán többrendbeli, helyi elfogultsággal és akadékokkal kell megküzdeniök, mint a fővárosi íróknakValó igaz! Mint ahogy Hernádi említett cikkéből is kitűnik: „A Szolnok megyei írók jelenleg két fórumon tudják műveiket a nagyközönség elé tárni. Az egyik a Néplap irodalmi rovata, a másik a szolnoki rádió vasárnapi irodalmi melléklete”. Nem nagy horizont ez a megyei írók számára. De amint kitűnik, még ez is sok!

Ennek okát a cikk írója a beküldött művek gyengeségében, tematikai szegénységében, multszázadbeliségében látja. Vitába szállók ezekkel a megállapításokkal. Hogyan állunk tehetséges költők és írók dolgában? Nem jól! — állapítja meg a cikkíró. Majd rögtön elébünk tart egy listát, amely tizenhárom (!) tehetséges irodalmár nevét tartalmazza, akik általában rendszeresen írnak a megyei lapba. Hogy sokan közülük, mint például Rossi Károly, Kemény Erzsébet, Oláh Sándor, Antalfy István más megyékben élnek, az szerintem nem változtat a lényegen. Egészen bizonyos, szívesen támogatják ezentúl is megyénk irodalmát műveikkel.

Meggyőződésem, hogy ezek az írók nem tehetségtelenek! Rossi Károly jóízű „humorát" a Ludas Matyiből az egész országban ismerik. Antalfy István verseit már az Élet és Irodalom, a Magyar Ifjúság irodalmi rovata is megjelentette. Kemény és Oláh megyénkben igen jónevű költők. De a valóban „hazaiak", a megyei írogatok sem tehetségtelenek. Ladányi Mihály egyenesen országos hírnévnek örvend. Ungi Nagy István verseit már a Magyar Rádió is sugározta. De a többi hét is: Szegedi Pál, Lukács Miklós, Lukács Imre, Papp Péter, Szekulity Péter, Borzák Lajos is tehetséges. Ezenkívül olyan nevek is kimaradtak a megyei írók névsorából, mint K. Tóth Lenke, aki remek szatirikus verseivel szerzett magának rangos országos hírnevet s .tudtommal ma is Szolnokon él. Vagy | mint Gyomai György, akinek ' a Nádi farkasok című szín- I vonalas regényét 1956-ban az ! ifjúsági Könyvkiadó is meg- ! jelentette. Ha kis számvetést készítünk, ez testvérek között is tizenöt (!) teh:'séges alkotó. Nem tudom elképzelni, hogy a fentemlített tizenöt irodalmár nem tudna egy olyan egészséges gócot alkotni, amivel meg ne lehetne pezsdíteni megyénk tespedő irodalmi életét! Ilyen népes gárda ne tudna elegendő és megfelelő műveket adni olvasótáborának?!

2.

S hány és hány tehetséges írogató kallódik el, amint azt Jankovich Ferenc is megállapítja, a már említett Irodalom és vidék című cikkében: „Fájdalom, valóban vannak kallódó tehetségek a mai magyar irodalomban: s köztük számosán olyanok, akik nem is világnézeti okokból kallódnak, hanem valamilyen okból nem találnak helyre vagy be fogadtatásra a sajtóban és a kiadóknál..

Jankovich cikkét és előző