Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

1960. április 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Amit már régen meg kellett volna tenni Van, aki már 4—5 éve kul- turfelelős, mégis újdonság számára az ötnapos tovább­képző tanfolyam, amely most kedden kezdődött a cukor­gyár kulturotthonában. A tanfolyamot a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa rendezi, vezetője Lázár Mihályné s a megyéből ötven funkcionári­us vesz rajta részt. — A találkozó célja — mondja Lázár Mihályné — nemcsak az alapfokú kultu­rális , ismeretek elsajátítása az előadások folyamán, ha­nem tapasztalat átadás is. Jó eredményekről számolnak be kulturfelelőseink az álta­lános és középiskolák esti és levelező tagozatainak meg­szervezésében egy-egy üzem­nél, sőt a mezőgazdaságban is. A dolgozók érzik, hogy a mai életben több tudásra van szükség és felhasználják az állam részéről nyújtott tanu­lási alkalmakat. A kulturfelelősök érdeme a bejáró gyári munkások szel­lemi nevelésével való törő­dés is. így például a Tisza cipőgyárba bejáró 470 kun­szentmártoni számára a járá­si kulturotthonban klubszo­bát rendeztek be s a gyár színjátszó csoportja is gyak­ran meglátogatja őket. A Járműjavító kulturgárdája pedig Üjszászra megy időn­ként kultúrműsorral. Még meg nem oldott prob­léma is akad a kulturmun- kával kapcsolatban. Laffer- ton Vilmos például így pa­naszkodik: — A dolgozók még csak eljönnek a rendezvényekre, de a vezetők nem. Nagy el­foglaltságukra hivatkoznak, s joggal. De azért néha pél­damutatásul mégiscsak el kellene jönniök. — Nekünk nagyon jó tánc­csoportunk van — mondja Kun Mária Karcagról, — de nincs helyiségünk, ahol pró­bálhatnánk- Pedig érdemes dolgoznunk. A helyiséggond általános és sok helyen szűkén van a pénz is. Azt minden felszólaló kéri, hogy ezentúl legalább két havonként jöjjenek ösz- sze a kultúrfelelősök és mind­annyian szeretnének kapni a „Játék” című új műsorki­adványból is. — Nem fárasztó ez az öt­napos szeminárium? — kér­dezzük Lázár Mihálynétól. — Igyekszünk változatossá tenni a tanfolyamot — vála­szolja. — Egy hónapos mun­katerv mintát készítettünk a részvevőkkel és kérdőívekre kért válaszokkal mérjük fel aaaaaaaaaaNaiaaaaBMBBlBaai tudásukat Szórakoztatóul megnézzük közösen a Kor­mos ég című színdarabot a Szigligeti Színházban és utá­na vitát rendezünk, amelyre meghívtuk a színház igazga­tóját és néhány színművészt is. Televízió nézésre is van itt alkalom és egy ismeret- terjesztő előadás meghallga­tása is szerepel a program­ban. Sok mindennel gazdagod­nak tehát a tanfolyam rész­vevői. — ke — JÓ KÖNYV —JÓ SZÓRAKOZÁS ■ 2 3 4 6 6 7 8 9 10 iga ■■■no U m aaaa KK 12 KK KK 13 aaaa ■■■■ Sii 14 16 16 KK :::: 17 18 19 aaaa ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 20 a 21 aaaa aaaa KK 22 33 24 ■■■■ BBBB ■■■■ aaaa 26 ü 27 28 29 :::: KB 30 BBtac aaaa nawa 31 2SBB :::: 32 aaaa ■■■a aaaa KK UK 33 Maa MM 34 36 MM MM 36 37 aaaa aaaa ■IBI aaaa 38 39 40 il« 41 42 m 43 44 :::: KM 46 46 aaaa aaaa KK 47 *5Í ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■» |48 1 aaaa ■ BBB aaaa aaaa 49 60 KK aaaa aaaa 61 Ilii 52 aaaa aaaa aaaa aaaa 63 64 m SS * Vízszintes: 1. A függ. 13. frója. 11. Madár­ruha. 12. Katonai objektum. 14. A vlzsz. 45. folytatása (Folytatá­sa a függ. 17). 18. Igevégződés. 20. Szemlél. 21. Noch — magya­rul. 22. 1001 római' számmal. 23. Lószerszám. 25. Mezőgazdasági gép. 27. Kárt okoz. 28. A görög mitológiában a háború Istene. 30. Blrtokosrag. 31. Csehszlovák vá­ros. 32. Lapály. 33. Harmadik hatvány. 34. Vissza: Indiai poli­tikus fon. 36. Féltucat. 38. Háta­sa. 40. Moszkvai három. 41. Gaz­dagok. 43. Corneille egyik mű­ve. 44. Ellenérték. 45. Indiai me­seszemelvények (Folytatása a vízsz. 14.) 47. Mássalhangzó fon. 48. Német hegység. 49. Világrész németül. 51. A-val: nem jobbra. 53. Vissza: világhírű fizikus. 55. Névelővel: Pa-Csln könyvének elme. (Utolsó előtti négyzetben kettős betű). Függőleges: 2. Francia és. 3. Vissza: lako­ma. 4. Faluközösség. 5. Megbo­csát. 6. Pusztít. 7. Vissza: nyílá­son. 8. ... éria; illatszerbolthoz hasonló üzlet. 9. Vissza: síkidom. 10. Nyújt. 13. A vlzsz. 1. műve. 15. Hírt küld, népiesen. 16. Tró­pusi idegroham. 17. A névelővel: a vlzsz. 14. folytatása. (Utolsó négyzetben két betű). Folytatása a függőleges 24. 19. Veszteség. 22. Merni mássalhangzói, 24. A függ. 17. folytatása. (Folytatása a függ. 31.) 26. Évszak. 27. Hajon látható. 29. Vaspálya. 31. A függ. 24. folytatása. 35. Azonos más­salhangzók. 36. Cseh szabadság- hős (János). 37. Afrikai állóvíz;. 39. Karddal harcol. 41. Végén E- vel: francia zongoraművésznő. 42. Ennivaló. 45. Csendes. 46. Zo­kogó. 48. H.A.ö. 50. Levegő la­tinul. 51. Levitézlett cím röv. 52. Ellentétes kötőszó. 54. H. NY. (Második négyzetben kettős be­tű). Megfejtésül beküldendő: a víz­szintes 1., 45. és folytatásai, a vfzsz. 55.; továbbá a függ. 13. Szolnok megyei Néplap REJTVENYSZELVENYE, 1960. április 10. Rejtvénymegfejtés: Az április 2-1 keresztrejtvény helyes megfejtése: Dicsőség s hála a felszabadító Szovjet Had­sereg hőseinek, A második uk­rán front. A megfejtők közül könyvet kapnak: V. Kovács István Kun­hegyes, Szikszai Jözsef Jászbe­rény, Kovács Zoltán Karcag. (A könyvet postán küldjük el.) Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a fenti rejtvény Irodalmi rejtvénypályázatunk el­ső fordulója, melynek nyertesei között 4500 forint értékű könyvet sorsolunk ki. Kérjük a megfej­tőket, hogy a „Rejtvényszel­vény”-« feltétlenül csatolják a megfejtéshez, mert a sorsoláson csak igy vehetnek részt. Felhívás Értesítjük Kisújszállás, Tűrkeve és Mezőtúr váro­sok közönségét, hogy mal­maink május 1-től 31-ig nagyjavításra leállnak _ Kérjük, hogy leállás előtt vámcsere szükségletüket be­szerezni szíveskedjenek. Szolnok megyei Malomipari Vállalat. — Eresszen! “• Nem érti? Nem állunk meg! Sose érnek utói bennünket. «“ Eresszen el, mert levágom innen! — István, maga mindig jó ember volt, térjen ész­hez! — Üssenek agyon, de én is ütök! Ne mondják, hogy elszaladtam. — Maradjon nyugton! Parancsolom! Volt katona, tudja mi az! Ha megmoccan főbelövöm! Rohant velünk a hintó. Szikrázott a lovak patkója. István lesöpört magáról és a szemembe nézett. — Aztán mivel lő? A hüvelykujjával? — Kiköpött, megtapogatta a fogát, s a gyeplő után nyúlt: — No, adja ide. Főbelő. Jó vicc. Főbelő. í> Inevettem magam. O szétbontotta a gyeplő- szárakat, s csettintett a lovaknak. A két re­mek jószág valósággal repült velünk. Mikor már jókora előnyre tettünk szert, István könyörögve rámnézett: — Hadd pillantsak rájuk.* hogy megismerjem őket.* még majd találkozunk... — Mit akar, István? Le kéne lassítani. Érjenek csak utói, hogy lássam, kik is voltak. Megugrunk még előlük, ne féljen. Már lassított is. A fejem majd szétrepedt. Mi lesz ebből? Mondjuk, nem érnek utói. Beérünk a gazdaság­ba, ők utánunk. Szétdúlnak, tönkretesznek mindent. A vetőmag, a lovak... a könyveimnek is baja eshet... az ördög vigye el, hét éve gyűjtögettem őket. Újra hallot­tam az ordítást. Egyre közelebb kerültek. Már a lovak fújását is hallani lehetett. István arcán feszültek az iz­mok. Még jobban visszatartotta a gyeplőt. Ide-oda veze­tett az út egész szélességében. Mint a kö, repült utánunk a boldog ordítás: — Megvagytóók, az anyád... István hátranézett, aztán pattintott egyet. Megug­rottunk. Lemaradtak- Újra fékezés. Egyszercsak valami megcsörrent: egy vasvilla. Mellettem esett le. Amazok megálltak, fölvették, jöttek tovább utánunk. Addigra persze előnyünk volt. De ez az őrült fékezett. Nézett hátrafelé a sötétbe, hogy ahol én egy alaktalan, szágul­dó amőbának láttam az egész szekeret, s morgott maga elé. Most egy balta esett le a hintóba. Aztán újra a vas­villa csörrent. Látszott, hogy a lovainkat nem akarják megsérteni, s ez nagyon megnehezítette a célzást. Le­hajtom a bak mögé, de István még mosolygott is. Minty ha ultizás közben lennénk, morogta hanyagul a foga kö­zött: — Tudja, agronómus úr, megjegyzem én, kik ezek, mint a kutya a rúgást. Itt van ám az egész kuláklista. Válogatott nép, ismerem mindet. Mert még sosem ma­radtam adósa senkinek-­/! frász majd kitört. Még egy, még egy balta csapódott, s az őrült csak ült és mosolygott. — mit röhög? — ordítottam rá. —» A fene egye meg magát! Mit nagyfiúskodik! Ne játszón itt hiába! Ha meg akar halni úgyis jó, de én másképp szeretném be­fejezni. István közécsapott a lovaknak és választékosán mondta: — Nem kell idegesnek lenni, kérem. — S el­kezdett énekelni. A dalra már nem is emlékszem, va­lami barna lány ment a kútra, vagy ilyesmi, csak azt iudom, hogy tátva maradt a szájam. Bámultam rá, hogy bedilizett-e, de csak nevetett. Zúgott a szél, belevágott % dalba, lötyögve rázódtak ki belőle e hangok Még ió tíz kilométerre volt a major. Végigénekelte az utat. Hogy az mennyi nótát tudott! Mikór meg kifogyott, elölről kezdte. Az ilyen embert bunkósbottal se lehet agyonütni. Az üldözök fokozatosan elmaradtak. Még egy dara­big hallottuk a zajt, üvöltést, aztán csend lett. Hogy is érhetett volna nyomunkba a megrakott szekér két rossz gebével. De mi lesz azután? Egyszer csak odaérnek ők is, ahová mi. Egy vadászpuska, három ember, vagy ta­lán csak kettő és fél. Hátha nem is jönnek már? Meg­unták. Azt hiszik, sokan vagyunk a majorban. És ha mégis? En felelek mindenért, mig élek... Igen... amíg élek. És azután? Különben sem volt semmi kedvem meghalni. Cudar helyzet, az bizonyos. Elszorult a tor­kom, mikor fölfehérlett előttünk a ház, a kerítés, söté­ten ásított a kapu. Hát mindegy. Majd lesz valahogy. Az öreg Veszter a zörgésünkre riadt fel. Ijedten tisztelgett, s jelenteni akart, de leintettem. Nem volt kedvem a katonásdihoz. István villámgyorsan leszerszá- mozta az egyik lovat, s fölugrott rá úgy szőrire. Legé- nyesen kiállton, odavetette nekem: — Megnézem jön- nek-e? Azzal összekapta a térdét, kivágtatott, s letért egy dűlőútra. — Ne menj! — akartam utána ordítani, de nem jött ki hang a torkomon. Csak utálat büffent fel bennem. Hát ez az a híres? A nagy legény? Elmene­kült. Egyszerűen gyáva. Álltam az udvar közepén s ke­serű nyál gyűlt a számba. Akkor ott minden embert szívből utáltam. Ostobák. Ezeknek tartottam én előa- adást a korszerűségről, meg a fejlett agrótechnikáról? Ezeknek a vadaknak? Érdemes volt tanulrii? Ezért tör­ni magam? Ezért? <T> evezettem a lovat, helyretoltuk a hintót. Ki- " csit lehűtött a szél. Ereztem, hogy remegek, valódi gátolhatatlan belső remegéssel. Vacogva ütőitek össze fogaim. Szégyeltem visszakérni a puskát. Lelkére kötöttem az öregnek, ha kocsizörgést hall, ébresszen fel. Lehet, hogy megtámadnak bennünket. — Akkor mit csinál? — kérdeztem. — Visszaverem őket, — De sokan vannak. — Akkor is visszaverem őket. — Jól van. Azért csak szóljon. Bementem a szobámba. Lámpát gyújtottam, pizsa­mára vetkőztem, s leültem olvasni. Alvásról szó sem lehetett. Néztem a könyvet, s összefutottak szemem előtt a betűk. Nem is tudom már, mi járt akkor az eszemben. Valahogy üres voltam. Kohgott a lelkem. Nem a félelem, a várakozás folytogatott. Ott ült a tor­komban, alig tudtam tőle levegőt venni. Fogalmam sincs róla, meddig ülhettem így ott, míg nagysokára patkó­csattogás, káromkodás, vödörzörgés, hangos beszéd hal­latszott. István... István visszajött! Mégse szökött meg Elszégyeltem magam nagyon. De nem mozdultam. Vi-' gyáznom kellett a tekintélyre. Ö is élőbbnek valónak tartotta a lovakat, mert előbb velük végzett, aztán dörömbölt be sáros csizmával hozzám. Sokáig dörzsöl- gette talpát, krákogott, aztán mondta: — Megjöttem volna, agranómus úr. — Jól van, István, feküdjön le. Azok? Azokkal mi van? Nem jönnek? — Azok már nem — tempózta nyugodtan —, mert belefordultak az árokba. No, jóéjszakát. Jóéjszakát. fiiment és lefeküdt aludni. Mit tehettem, én is ^ magamra húztam a takarót, és ha hiszik, ha nem, ahogy a fejem letettem, már aludtam is. Ott foly­tattam az álmom, ahol a kocsin abbahagytam. Forogtak a trikós nők, mint a búgócsiga, vakított a lábuk fehér­sége és én szomjas szájjal lestem a mozdulásuk. Langyos reggelre ébredtem. Jó idők jártak akkor. Sehogyse akaródzott tél lenni. Ahogy szállt el az álom a szememből, fokozatosan eszembejutott az éjszaka. Egé­szen odáig, hogy „az árokba fordultak”. De ezt már megnézem én is, határoztam el. Furcsa volt nekem a dolog. Csak nem voltak annyira részegek? Nincs erre se kanyar, se semmi. Kiugrottam az ágyból. Magamra löty­költem egy kis vizet, ruhát, csizmát vettem, aztán sza­ladtam az istállóba. Fölnyergeltem és hajrá. Ki a kapun. JŐ csípős, tiszta levegőt nyeltem reggelire. Lépésre fog­tam a lovat, és élveztem a szabadságot meg az életet. A nyakam viszketett egy kicsit, mintha az akasztófáról vágtak volna le. Dehát az ember könnyen túlteszi magát mindenen, amíg fiatal. Bántam is ekkor a tegnapot. Olyan jó kedvem volt, hogy még fütyürésztem is. Aztán egyszer csak torkomon akadt a hang. A Berek-erdő csücskénél az út túloldalán a gödörben hevert egy szekér. Körülötte sehol senki. A rúdja csonkjáról én riasztot­tam el egy varjút. peugrottam s a lovat vezetve közelebb mentem. A kocsi két kereke szétment, egy a földbe nyomódott, a negyedik nyikorgóit, mikor megforgattam. Az egész kettőbeszakadt. Körülötte meg letört farészek, ustor, vasvilla, elvagdalt istrángdarabok. Csúnya esés lehetett. Irtózva néztem rá az útmenti eperfára, keres­tem rajta a vérrel, velővel kevert hajat, de csak egy mély horzsolás világított a kérgén. Szomorú látvány az ilyen, de én nem sírtam miatta. Csak törtem a fejem: mi történt ezekkel? Mert nem tiszta dolog, az bizonyos. Ahogy ott nézelődöm, megakad a szemem valamin. Sáros patanyom vezet át ferdén az úton. Az erdő sarká­ból indul, s éppen a kocsin túl folytatódik a kukoricás­ban. Valaki a földeken keresztüllovagolt. Sáros pata­nyom, ferdén... Aztán eszembejutott: István volt az, más nem lehe­tett. Ez az, ez a magyarázat. István hagyta a sáros nyo­mot. De miért? Es hogy fordultak az árokba? Mindenit a betyár parasztnak, na megállj, tudom mit csináltál. Elbújt az erdőben, s amikor ideértek, rájuk lovagolt, elkapta a rohanó lovak száját és nekivezette őket az ároknak. 0 csak ugratott egyet, azok meg belezuhantak a gödörbe. Ló, kocsi, ember, egymáson és egymás alatt. Itt csont tört, vér folyt. Csakugyan. A vasakon nem rozsda volt az a vörös, hanem vér. Alvadt vér. Hazavágtattam. István épp reggelit hozott be ne­kem, háttal az ajtónak az asztalon rendezkedett. Oda­dobtam eléje egy istrángdarabot, amit a kocsi mellett találtam, s rákiabáltam: — Hallja-e, mi volt ez? Csak nézett, láttam, hogy mosoly bujkál a szája szögletén. Aztán nagykomolyan kibökte: — Hát mi lett volna, agro­nómus úr? Osztályharc, nem igaz? Egyen, mert biztos megéhezett. fT)ámultam rá, aztán ellenállhatatlan erővel rob- bánt ki belőlem a nevetés. Fölszabadultam minden nyomás alól, s röhögve dümöcköltem meg ököllel a vállát, őrá is átragadt a röhögés, úgy ment ki, hogy versenyt nyerítettünk, akár a fiatal csikók. Csak úgy visszhangzott tőlünk az öreg ház. Mifelénk nem szaluit az, hogy férfiak ölelkezzenek. A SZOLNOK MLGlbl FILMSZÍNHÁZUK MŰSORA Április 11—13-ig: Abádszalók 12-13 Mindhalálig - Kn. Cibakháza 11—13 Szombattól hétfőig — W Fegyvernek 11—13 Csendes otthon - Kn. Jánoshida 12—13 A királyasszony lovagja — 14 Jánoshida 12— Kaland a vonaton (ifjúsági) Jászalsúszentgyörgy 12—18 Játék és álom — Kn. Jászapáti 11—13 Egy kislány keresi az édesapját- Kn. Jászárokszállás 11-13 A Blum-ügy - 14 Jászárokszállás 12-13 Mackószöktetés (ifjúsági) Jászberény Lehel 11-13 Három csillag - Kn. Jászberény Déryné 11-13 Naplemente előtt - 14 Jászdözsa 12—13 Leila — Kn. Jászfényszaru 11-13 Ketten a nagyvárosban - Kn. Jászjákóhalma 11—13 Vörös tinta — 14 Jászjákóhalma 12—13 Mesesorozat (ifjúsági) Jászkisér 11—13 Gyalog a mennyországba - 14 Jászkisér 12-13 Varsói szirén (ifjúsági) Jászladány 11—13 Fekete gyöngyök - Kn. Kenderes 11—13 A törvény az törvény — 10 Kisújszállás 11—12 Szökés a szigetről — Kunhegyes 11—13 Távoli partokon — 10 Kunmadaras 11-13 Rendkívüli történet I. - 10 Kunszentmárton 11—13 Hétköznapi tragédiák — 10 Mezőtúr Dózsa 11—13 Szent Péter esernyője — Kn. Mezőtúr Szabadság 11—13 Első szerelem — 14 Mezőtúr Szabadság 11—13 Hruscsov Amerikában (1 órás külön előadás) Öcsöd 11-13 Asch őrvezető kalandos lázadása 18 Öcsöd 12—13 Mesesorozat (ifjúsági) Rákóczifalva 11—13 A hetedik kereszt — 14 Rákőczifalva 12—13 Gombaházikó — (ifjúsági) Szolnok V. Cs. 11—13 Mennyei pokol — 14 Szolnok Tisza 11—13 Meztelen igazság — Kn. Szolnok Millennium 12—13 Két fiú, egy kislány — Kn. Tiszaföldvár 11—13 Es Varsó messze van — 10 Tiszafüred 11-13 Megtört a jég - Kn. Tiszakürt 12-13 Mi ketten egyedül - 10 Törökszentmiklós 11-13 Szent Johanna - 1« Túrkeve 11—13 Virrad ... — Kn. Ujszász 11—13 Szent Péter esernyője - Kn. Karcag 11—13 Végállomás: szerelem — 18 Karcag 12—13 101-es sas (Ifjúsági) A Magyar Tudományos Akadémia I960, évi nagygyűlésének agrár- tudományi programja A Magyar Tudományos Aka­démia I960, évi nagygyűlésén gazdag program várjá az Agrár- tudományok Osztályának tagjait, az agrátudományi előadás hall­gatóit. Április ll-én hangzik el Stenczinger László, a mezőgaz­dasági tudományok kandidátu­sának bevezető előadása ,,A ter- melöszöretkezetek legfőbb üzem­szervezés kérdései” címmel. Április 12-én Magyart András miniszterhelyettes, a biológiai tudományok doktora „A húster­melés növelése a szocialista nagyüzemekben” címmel, ugyan­ez nap délután Rázsó Imre, „A gépesítés befolyása a talaj műve­lésre, különös tekintettel a mély­szántásra”, április 13-án Traut- mann Rezső építésügyi minisz­ter, a műszaki tudományok kan­didátusa és Somos András aka­démikus tartanak előadásokat ..A mezőgazdasági építés politi­kája” címmeL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom