Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-09 / 84. szám

1960. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 L~ OO IDTTTTÍDaCDCa / így ünnepeltünk: úttörőcsapat hazánk fel­Szolnok megyében több, mint kétszáz ünnepélyes csapatgyűlésen emlékezett meg szabadulásának 15- évfordulójáról. A pajtások hosszú hónapokig tartó forradalmi nyom­olvasó munkával lelkesen készültek nagy ünnepünkre. — Április 4-én iskolákban, csapatgyűlések voltak, felvonu­lásokon, koszorúzásokon a pajtások csaknem teljes 'zámmal resztvettek. Sok helyen kedves kultúrműsorral zórakoztatták iskolatársaikat és a szülőket. Felszabadulási csillagtura Április 3-án délután min­den szolnoki csapatotthon­ban izgatottan várakoztak a kijelölt, őrsök. Pontosan két órakor kapták meg a futár­tól a borítékot, melyben ün­nepi parancskivonat, térkép, látom borítékban külön uta­sítás és verseny lap volt. 1 Ennek átvétele után in­dultak el az őrsök a térké­pen megjelölt útvonalakon a cél felé. Tizenkét állomáson haladtak át — valamennyien — a felszabadulási gondolat köréből vett feladatok, illet­ve kérdések várták a pajtá­sokat. Zászlóval, fegyelmezett rendben haladtak végig az utcákon a kis csoportok, ér­deklődéssel fordultak meg utánuk a sétálók. Körülbelül három óra múlva — öt óra tájban — érkezett meg az út­törőházi célba az első őrs, nyomában már egymás után iöttek a többiek, összesen ti­zennégyen. Az egyes állomásokon igen szép, értékes válaszokkal szereztek pontokat a ver­senylapokra. Ennek alapján hozta meg a versenybizottság a döntését. Első lett az Achim András csapat Farkas őrse, második a 136- sz. Zrínyi Ilona csapat Sárgarigó őrse, har­madik a 2815 sz. Hámán Ka­tó csapat Barátság őrse. ne­gyedik a 2957 sz- Zrínyi Ilona csapat Mókus őrse, ötödik a 4579 sz. Vámos Ilona csapat Napsugár őrse, hatodik a 703 sz. Damjanich János csapat Jaguár őrse. Mindvégig erős volt a küzdelem. Az első 149, máso­dik 148, a harmadik 146, a negyedik 146, az ötödik 144 pontot szerzett. Magas pont­számot ért el még: a 2814 sz, Petőfi Sándor úttörőcsapat: 148 pontot. Eredményüket versenyen kívül értékelték, mert a meghatározott ,8 fő helyett tizes létszámú őrssel indultak. Az úttörőházban Április 4-én délután fel- szabadulási kultúrműsor volt. Filmvetítés: „Az utolsó felvonás részleteiből”, hadi­jelentések, Vasvári: „I. Vö­röshadsereg’’ című verse Kálmán Ferenc előadásában nyitotta meg a műsort. A kö­vetkezőkben sorra bemutat­ták a szereplők a velünk ba­ráti államokat, élen felszaba­dítónkkal, a Szovjetunióval, Csehszlovákia, Kelet-Német- ország. Lengyelország, Romá­nia, Albánia, Bulgária, Kína, Korea, Vietnam, Mongólia s Magyarország életéből vett képek következtek ezután: dalban, zenében, versben, Zsúfolt nézősereg végig a nagyszerű táncban. tapsolta műsort. vendégünk is volt ezen a kedves ünnepségen, melyen újból hálánkat fejezhettük ki azért, hogy hazánk 15 esz­tendeje szabadon fejlődhet és mi fiatalok boldogan és gondtalanul élhetünk. Kiss Piroska, az 1. raj rajvezető helyettese A „Népek barát- ságakiállítás A szolnoki Uttörőház kol­lektívája is méltóképpen megünnepelte hazánk felsza­badulásának 15. évfordulóját. Hetekig dolgoztak egy nagy­szabású kiállításon úttörőve­zetők, ifjúvezetők és az úttö­rőcsapatok tagjai. Hatalmas, színes zászlók ékesítik a gondosan összeál­lított tablókat, melyek doku­mentálják a béketábor népei­nek életét és a népünknek nyújtott segítségét, baráti, kulturális és gazdasági kap­csolatainkat. Sok-sok értékes adatot, ké­pet, dokumentumot gyűjtöt­tek össze szép elrendezésben, hogy megmutassa ifjúságunk­nak és a kiállítás felnőtt lá­togatóinak, milyen szerteága­zó baráti és testvéri kapcso­latunk van a felszabadulás óta. Mindenekfelett érezteti a kiállítás, hogy ez a kapcso­lat a szocialista társadalmi rendet építő népek, nemze­tek igazi, őszinte és önzetlen barátsága. Uj György úttörőtudósító YÁrf Kedves Pajtások! Úttörő levelezők! Az elkövetkező hónapokban nem hetenként egyszer, szombaton szólunk hozzátok, hanem két alkalommal. A levelezők írásait, melyben csapatotok életéről szá­moltok be, minden héten szerdán közöljük. Leveleiteket úgy adjátok postára, hogy hétfőn már beérkezzenek szerkesztőségünkbe. Ezenkívül minden szombaton a szokott helyen köz­lünk fejtörőket, keresztrejtvényt, mesét, játék kiírást és sok jó tanácsot, amit az úttörőéletben felhasználhattok, így a jövőben nem az Úttörők Fórumában, hanem he­tenként szerdán és szombaton foglalkozunk az úttörő­élettel a lap hasábjain. úttörők Fóruma C/ Az úttörő vezetők felelőssége Van-e felemelőbb érzés, mint ma, szocializmust építő társadalmunkban, tartalom­mal telített, vörösnyakkendős úttörőt látni? Nem hiszem. Csillogó szemük láttán a jövő beláthatatlan távlataira gondolunk. Erre gondoltam akkor is, amikor Sándor Mar­git, Tóth Valéria, Sándor Ká­roly és Lajkó Zsuzsa őrsve­zetőkkel riadóláncot rögtö­nöztünk a tábortűz megszer­vezésére. Kíváncsi voltam a pajtások önállóságára, s ép­pen ezért megmondtam az őrsvezetőknek, hogy a fel­adatot egyedül a csapatnak, ifi és felnőtt vezetők nélkül kell megoldania. Délután 3 órakor sorako­zott mintegy harminc úttörő. Ilyen izgalmas napom még nem volt. Izgatott az, hogy vajon megoldják-e a pajtá­sok a feladatot, nem törté­nik-e valamelyiknek baja. Az erdő ugyanis, ahol a ro­zsét lehetett gyűjteni, Alaty- tyánhoz körülbelül 2 kilomé­ter. A kis csapat vidám hangu­latban indult útnak, az őrs­vezetőkkel az élen. Nem bír­tam tovább tartani magam, megmondtam, hogy később én is utánuk megyek és ko­csival hozzuk haza a rozsét. Mire a tanácsházához értek, megduplázódott létszámuk. Tovább nem láthattam fe­gyelmezett menetüket, mert elkanyarodtak az erdő felé vezető úton. Néhány kisdobos mellettem zsörtölődött, hogy őket miért nem engedtem ki. Vigasztal­tam szépszóval mindnyáju­kat, hogy majd este ők is ott lesznek, hat óráig pedig még van idő, menjenek haza. Per­sze nem tágítottak. A nevelői szobában Torma Teréz csvh. és Barta Éva raj­vezető a „Hősök könyve” el­készítésén szorgoskodott, amikor benyitottam. Dolgozni akartam, de nem sikerült. Vártam Kiss Jóskát, aki min­den áron újra úttörő szeretne lenni. Még a délelőtt folyamán azt ígérte nekem, hogy kocsit kerít, ha mindjárt neki kell hajtani a lovakat is. Bíztam benne, hiszen minden gyer­mek nevelhető. Három óra után egyre nyugtalanabb per­Vállaltuk, teljesítettük ! Az 1365. sz. II. Rákóczi Ferenc tószegi úttörőcsapatnál A felszabadulásról és a hő­sökről csapatgyűlésen emlé­keztek meg. A magyar és szovjet Himnusz eléneklése után Kovács Béla tanár tar­tott ünnepi beszédet- Ének­kari számok, szép szavalatok, elbeszélés és táncok szere­peltek még a műsorban, me­lyet a hallgatóság lelkes tapssal fogadott. A jólsike­rült ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Az ünnepség szünetében megtudtuk, hogy nagyszabá­sú kultúrműsorra készül a csapat. „Az aszódi diákok” című színdarabot adják elő körülbelül május közepén. Már javában próbálják Bé­res Mária tanárnő vezetésé­vel. A pajtásoknak az a ter­vük, hogy az otthoni siker után a környező falvakban is bemutatják előadásukat. A darab főszerepét Petrovics Sándor, Törőcsik Károly paj­tás alakítja. Szabó Imre, Tószeg A pórteleki tanyai iskolában Április 2-án déli 12 órakor 76 egyenruhába öltözött út­törő leány és fiú sorakozott fel a pórteleki tanyai iskola udvarán ünnepi csapatgyű­lésre. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját ünnepeltük. Zöld András csapatvezető üdvözölte a pajtásokat, majd a zászlófelvonás után felol­vasta a VII. számú forradal­mi nyomolvasási parancsot és kiosztotta a nyomolvasásban jó munkát végzett pajtások­nak az emlékjelvényeket. — Ezek után a felszabadulási sport- és énekverseny leg­jobbjait jutalmazta könyvek­kel és oklevelekkel. Az ünnepség második ré­szét a kultúrteremben tar­tottuk. Nagyon szépen szere­peltek az énekkar tagjai, a táncosok és a szavalok is- A legtöbb tapsot a kis II. osz­tályos Német Margitka kap­ta, aki szépen hangsúlyozott verssel köszöntötte április 4- ét. Nagy tetszést aratott* az orosz népviseleti ruhába öl­tözött Kovács Mária és Ba- ranyi Ferenc orosz népi tán­ca, akiket harmonikán Vei­kéi Éva kisért. Az ünnepi be­szédet Róna István, a jászbe­rényi városi tanács titkára mondotta. Nagyon örültünk, hogy sok szülő és felnőtt Ez történt az őrsben Vasárnap teadélutánt ren-! [Űztünk és meghívtuk a Ba­goly őrs tagjait. Elbeszélget­tünk a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának napjáról­Régebben az egyik őrs! összejövetelen tűzgyújtási versenyt rendeztünk. Ké> csapatba osztottam a pajta- j okát. Vettünk egy táblai „Április 4. tiszteletére vál­laltuk és teljesítettük az 50 mázsa ócskavas összegyűjté­sét!” Hétfő dél óta olvasható ez a felírás a jászberényi fiúiskola úttörőinek faliúj­ságján. Természetesen, nem ment ez olyan könnyen. A január 10-ig beküldendő jelentésen még csak alig néhány kilo­gramm összegyűjtött hulla­dékanyag szerepelt. Nem sza­bad lemaradnunk a közhasz­nú munkák végzésében sem — ez volt a csapatvezetőség és a pajtások elhatározása is. Április 4 tiszteletére Február utolsó hetének egyik délelőttjén aztán fon­tos megbeszélésre gyülekez­tek a pajtások az óraközi szünetben. Március végéig be kell hoznunk a lemaradásun­kat és minden pajtásnak ösz- sze kell gyűjteni a ráeső részt. Ismertettük a pajtások előtt, hogy a Szolnok megyei úttörők 15 traktorra való vas gyűjtését vállalták. Ekkor született, meg a nagy elhatá­rozás: Április 4. tiszteletére gyűjtsön k össze 50 mázsa va­sat. A pajtások nagy lelkese­déssel fogtak a gyűjtés meg­szervezéséhez. Mivel otthon­ról már nehezen tudták vol­na ezt a mennyiséget össze­szedni, így felkeresték az ut­cáikban lakókat is és meg­kérték, hogy a ház körül ta­lálható vashulladékot elyi- hessék. Körülbelül 30 mázsá­ra becsülték a pajtások a majd összegyűjtésre kerülő ócskavas mennyiségét. így érkeztünk aztán el már-, cius tizennyolcadikához, ezt a napot jelöltük meg az ösz- szegyűjtésre. Vajon meg lesz-e a 30 mázsa ? Erre gondoltunk, amikor reggel fél 9-kor az első „szál lítmány” végig zörgött az is­kola udvarán. Aztán jöttek a többiek, a mázsa körül egyre gyűltek a taligák, befutott egy szamárfogát is. Kisdobo­sok és úttörők hozták az ígért mennyiséget, de sokan még ennél is többet. Az átvevő alig győzte mérni a sok régi kályhát, ócska varrógépeket. Hogy honnan kerítették elő ezt a sok ócskaságot, ki tud­ja. „Ez nyom a mázsán” — ez volt a jelszó. Már dél is elmúlt, de a gyerekek nem fogytak az ud­varról. „Sok hiányzik-e még a traktorhoz?” — ezt kérdez­ték mindig és kétszer, három­szor megjelentek egy-egy szállítmánnyal. Gyűlt a vas­hulladék, de a rongy és pa­pír is. Volt, aki csak egy ko­sárra valót tudott összeszed­ni, de elhozta azt is. Volt, aki a szomszédból kérte el a ko­csit, hogy mindet fel tudja rakni. — Ahol ilyen nagy a lelkesedés, ott meg kell lenni az 50 mázsának rövidesen — ez volt a vélemény. Délután 2 óra felé lassan fogyni kezdtek a kiskocsik és taligák az udvarról, csak az ócskavas-hegy mutatta, hogy nagy volt erre a forgalom. 3 órakor aztán már arra is volt időnk, hogy összeszámoljuk, vajon mennyi is gyűlt össze. Majd 40 mázsa, ez volt a szá­molás eredménye. Ehhez hoz­Nvomolvasói munka Csapatvezetőnk még szep­temberben ismertette az 5. sz- nyomolvasási parancsot. Nagy örömmel fogtunk mun­kához. Legjobb eredményt a „Vidám” és a „Petőfi” őrs ér­te el. Csik Gyurka a szomo­rú inflációs i(jők papírpénze­it gyűjtötte össze. Bozsó Béla a földosztást dolgozta fel. — Pontosan megszerezte a föld­höz juttatottak névsorát, a leg­jobban akkor örült, amikor a családjuk részére juttatott földről is adatokat szerzett. Pesti Mária nagyon érde­kes nyomra bukkant. A hely­beli lakosokból megtudta, hogy a jelenlegi úttörő park sziklakertje al,att szovjet harcosok sírja van. Megfo­gadtuk, hogy e sziklakért mindig szép virágos lesz, ez­zel rójuk le hálánkat az el­esett hősök emlékére. Én Dá- nyi nénitől megtudtam, hogy a Magyar Kommunista Párt első titkára Pórteleken Ba- damics Sándor elvtárs volt. A két őrs úgy határozott, hogy a nyomolvasást folytat­ja és a csapatnaplóban évről- évre feldolgozza községünk életét. Vass Ilona, 1368 sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat, Pórtelek. cek következtek. Hogy hoz­zuk be az összegyűjtött ro­zsét? Négy óra tájban az iskola kapuja előtt álltam, amikor Koczkás Jóska KISZ-tag le­pett meg. — Mi újság, tanár bácsi? — kérdezte. Röviden el­mondtam problémám, mire ő egészen egyszerűen felaján­lotta rőzséjüket, ami egy máglyához is elég. Nem jött Kiss Jóska, nincs kocsi. Már rémképekét lát­tam. Az egyik pajtást a Zagy­vába véltem belefúlni, a má­sikról azt hittem, rosszul lett. Mért nem mentem velük? — aggódtam. Valahogy nagyon rosszul éreztem magam. Meg is fo­gadtam, hogy soha többé nem engedem egyedül a rámbízott pajtásokat. Hirtelen ötletem támadt. Nyílt parancsot kül­dök, melyben azonnal fel­szólítom a csapatot, hogy vo­nuljon be az iskolába, rozsé van. Azt még hozzá tettem, hogy ki mennyit akar, hoz­zon magával. Igen ám, de ki viszi el hoz­zájuk a parancsot? Az udva­ron még mindig zsibongott néhány kisdobos. Az egyik­nek elmagyaráztam, hogy mennyire bízom benne és el­végre már ő kisdobos, tehát ezt az igen komoly feladatot biztosan meg tudja oldani. — Mikor megtaláltad a pajtásokat, ezt a levelet add át Tóth Valéria őrsvezetőnek — mondom neki. A kisdobos elindult, de né­hány perc múlva a többi is utána szökött. Nem rójuk meg érte őket. Éppen ásó, csákány, lapát, stb. után néztem, amikor holtfáradtan megérkezett Kiss Jóska kocsi nélkül. Pa­naszkodott, hogy délelőtt 9 óra óta állandóan kocsi után jár, de lehetetlen szerezni, mert kint dolgoznak a földe­ken. A válaszom ennyi volt: Jós­ka, ma nagyon sokat tettél értünk, még akkor is, ha nem sikerült kocsit szerezned. Be­lőled úttörő lesz. Hálás volt az elismerésért és bízom ben­ne, hogy hamarosan felve­hetjük soraink közé. Fél 6-kor már lemondtam az ünnepi tábortűzről. Úgy voltam vele, hogy hiába, a pajtásoknak mindig a nyo­mukban kell lenni. Az utat kémlelve azonban néhány perc múlva megkönnyebbül­ten vettem észre, hogy csapa­tom cipekedve, megrakodva rőzsével igyekszik az iskola felé. Micsoda munka! Micsoda lelkesedés! Kipirult gyermek­arcok mosolyognak rám és szinte érzem tekintetükből, hogy örülnek az önállóság­nak. Háromnegyed 6 van. 6 órakor már nem lesz tábor­tűz. Gondoltam, másnapra halasztóm. Amikor elhatáro­zásom közöltem a pajtások­kal, heves ellenvetés volt a válasz. Sándor Margit őrsve­zető többek között így érvelt: — Csapatvezető elvtárs. mi mindent megtettünk. Az ün­nep is ma van, ne halasszuk holnapra. Végül megadtam az enge­délyt azzal a föltétellel, ha saját maguk bonyolítják lev az egész ünnepélyes tábortü­zet. A műsor spontán jött, de úgy érzem, ez volt életem legszebb tábortüze. A pajtá­sok tudnak önállóak is lenni. Török József csapa tvezet Alattyán záadva a már korábban viti mennyiséget, a faliújságra ezt írhattuk: „Még 9 mázsa 13 kiló kell és meg van a traktor" A számokat minden naj cserélni kellett, mindig ke­vesebb lett a hiányzó meny- nyiség. A múlt pénteken mát csak 4 mázsa 82 kiló hiány­zott. — Szombaton bevisszük — fogadkoztak a pajtások. Hét­főn, amikor összeszámoltuk a szombaton beadott vasat az összeadás eredményekén: 51 mázsa 46 kilót kaptunk Tehát sikerült. A pajtások teljesítették vállalásukat Boldogan mesélik egymás­nak, hogy talán már a májúi elsejei felvonuláson az egyik traktoron, a rajta elhelyezeti kis táblán ez fog állni: — „Gyűjtötték a jászberényi 1379. Kossuth Lajos Üttörő- csapat úttörői”. S máris újabfc elhatározás született: Az épí­tendő bölcsőde építésénél 25Q munkaórát dolgoznak. Faragó László csapatvezető csokit meg egy egy forinto­sat és akinek hamarabb el­égett a spárga, azok a pajtá­sok győztek, és megkapták a tábla csokit. — Ez a pajtá­soknak nagyon tetszett. A jö- n héten már lehet, hogy pró- zupk, de még nem biztos. Suszter Mária őrsvezető. Örményes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom