Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-08 / 83. szám
1960. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s MENNYEI POKOL Egyiptomi film. Kialszik a tűz? Szolnok Vörös Csillag április 8—13-ig. Nagyon fontos kéréssel fordulok a szerkesztőséghez. Én pórteleki lány vagyok. Nem csupán saját érdekemből Írok, hanem két társam nevében is. Mindhárman felnőttek vagyunk, nem is fiatalok, 20 évesek. Első és legfontosabb amit elmondunk, hogy dolgozni szeretnénk. Sajnos, bárhová fordulunk, mindenhonnan elutasítanak. Említhetném például Jászberényt. Itt is azt mondták, amit Szolnokon, hogy vidékieket nem tudnak elhelyezni. Pedig itt Pórteleken nincs gyár. Úgy gondoljuk, hogy hazánkban ma már mindenki kedve szerint dolgozhat. Én már tizennégyéves korom óta nehéz fizikai munkát végzek. És azt már a doktor úr is ajánlta, hogy könynyebb munkát végezzek. — Jászberénybe szeretnék menni, de már minden reményünk elfogyott. Kevés bizalmunkat, ami már csak alvó parázsként szunnyad bennünk. Önöknek adjuk. Lehet, hogy kialszik ez a tűz nemsoká, és csak hamu marad. Nagyon kérem a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségét, segítsenek. A becsület és a szorgalom továbbra is olyan kincs lesz nekünk, — mint eddigi életünkben. Tanyasi lány vagyok és járatlan. talán ha hárman tudnánk valahová elhelyezkedni, nem lenne olyan idegen semmi. A továbbiakat önökre bízom, segítségükre és javaslataikra van szükségünk. Három kislány nevében: Cs. Irén A SZÜLŐK ÉPÍTIK— ^ , a tanács segít Szolnok X. kerülete közismert nevén Kisgyep, a felszabadulás előtt a legkisebb pénzű, nincstelen emberek lakóhelye volt. Ezek az emberek akkoriban úgy éltek Itt. mintha sehová sem tartoznának. Nem volt villanyuk, vizük, óvodájuk, iskolájuk, boltjuk, egyetlen kikövezett utca sem akadt itt. Csak a por felhőzött, a sár dagadozott. A felszabadulás után új élet virradt Kisgyepre is. Itt létesült a városban az első napközis óvoda és ma már vizük, villanyuk, műútjuk és modem üzletházuk is van. Csak egy nincs még a kerületnek, iskolája. A messzeeső Délibáb utcai iskolába járnak innen a gyerekek. Az iskola a legfontosabb kultúrközpont — így gondolták a kisgyepiek és tavaly ősszel az egyik tanácstagnak. Császár Istvánnak bejelentették ezirányú igényüket. — Szívesen felépítjük mi magunk — mondták a kerület íérfiai — csak az anyagot megkapjuk hozzá. A tanácstag bejelentette az igényt a városi tanácsnak és az szinte azonnal intézkedett: a községfejlesztési alapból 100 ezer forintot kiutalt az iskolaépítésre. A munkafelajánlásra való tekintettel ugyanennyi pénzsegítséget ad a minisztérium is. A kerület lakói nem beszéltek a levegőbe, amint az anyagot megkapták — a művelődési osztály vezetője, Ladányi Imre az utolsó szögig beszerzett mindent — azonnal hozzáfogtak a munkához. Április 2-án egész nap dolgoztak: hordták a földet. csákányoztak, készítették az alapot az új Iskolához. Hogy kik dolgoznak legszorgalmasabban? Kovács Sándor, Tenyerei Mihály, Mi- halik Imre, Keskeny Pál, Mozsár Pál és Mihály, Szép Sándor a fiával és sorolhatnánk őket egy egész hasábon át. Császár István, aki a tanács- tagság mellett a Járműjavító dolgozója, beszervezte az ot-. tani IV-es számú KISZ-bri- gádot is. Kovács Ferencet, az egyetlen fizetett kőművesmunkást is magával ragadta a kisgyepiek lelkesedése, megígérte, hogy vasárnaponként ő is társadalmi munkában dolgozik az építkezésnél. Ez a szorgalom, ez a nagy akarás megmutatja, mennyire fontos a X. kerületiek számára, hogy iskolájuk legyen. Aki negyvenöt előtt született és látószemmel néz körül, akár itt, akár az egész országban megállapíthatja, hogy azelőtt 50 év alatt sem történt annyi építkezés, mint most öt év alatt. Ebben az évben például egy tizenhat tantermes leánygimnázium építését kezdik meg Szolnokon és a Kassai úti általános iskolát is kibővítik hat tanteremmel és két nevelőlakással. Ez azonban nem elég. A tanulók száma minden évben növekszik, s ezért a társadalom összefogására is szükség van, ha egészséges, korszerű iskolákba akarjuk járatni gyermekeinket. — kemény — Kedves Leányok! 4 Levelükben nagyon fontos és egyáltalán nemcsak hármójukat érintő kérdést intéztek hozzánk. Ezért tekintsenek el attól, hogy bizalmas választ adjunk. Nagy a kérdés, s a megye minden fiatalját kérdezzük meg, mit tanácsoljunk* Kedves Fiatalok! Három falusi leány kért tanácsot tőlünk, hogy hova menjen dolgozni, hogy húszévet megért szívükből ki ne hunyjon a remény parazsa. Segítsetek, írjátok meg ti tsz tagok, üzemi fiatalok, kisze- sek és kiszen kívüliek: mit tanácsoltok ezeknek a jövőjükért aggódó leányoknak. Újdonság: palackozott petróleum a boltokban Érdekes kereskedelmi újítás bevezetésével kísérletezik megyénkben több földművesszövetkezeti bolt. Az eddigi literezés helyett előre kimérve, palackban hozzák forgalomba a petróleumot. Egy-egy bolt 2S—30 üveg petróleumot palackoz, az üzlet olyan részében, ahol legjobban elkerülhető a többi áru szeny- nyezése. A kiszolgálást jelentősen meggyorsító új módszert a vásárlók igen megkedvelték. A tervek szerint a közeljövőben minden petróleumot árusító üzletben bevezetik az új árusítási formát a földművesszövetkezetek. lennek láttán mindnyájan bámulatba estek és nyom- ban megesküdtek, hogy meghálálják a szent embernek: három napig vendégül látják. Mikor letelt a három nap, gazdagon megajándékozták és elkísérték a falu határáig. Ám akkor megjelent egy ember a harmadik faluból és kérlelni kezdte a szerzetest, hogy legalább egy órára látogassa meg házát és áldja meg őt. Csodatételeinek híre bejárta az egész környéket. A szerzetes ismét nem tudott ellentmondani. Az ember kötőféken fogta szamarát és elvezette a maga falujába. Ott egy paralizisben szenvedő gyermeket mutattak neki. Am alig ért hozzá, a gyermek lábra állt, szaladgálni és táncolni kezdett az egész rokonság örvendezése közepette. A szülők azonnal kijelentették, hogy három nap és három éjszaka ott tartják a szent csodatévőt, mint legkedvesebb vendégüket. És Ígéretüket megtartották. Mikor aztán eljött a búcsú ideje, újabb ajándékokkal halmozták el, hogy a szamár majd összerogyott súlyuk alatt, és megtoldották még azt a pénzt is, amit már az első két faluban kapott. A szerzetesnek most már több mint húsz aranya volt. Keblébe rejtette őket, felmászott a szamárra és kérte, hogy kísérjék el a kolostorig. A felépült gyermek hozzátartozói beleegyeztek és csoportosan indultak utána. — örökre megőrizzük szívünkben emlékedet! — kiáltották neki. — Ha kell, a lelkünket adjuk érted! Elkísérünk egész hazáig! Te aranyat érsz nekünk!.— Ö, mennyi fáradságot okozok néktek — mondta a szerzetes, rá se gondolva szavaik értelmére — de hát tudjátok. most veszélyes az út, mindenfelé fosztogató bandák kószálna k. — Igaz, igaz — válaszolták a kísérők. — Fényes nappal rátámadnak az emberre. — A hatóság sem bír ezzel a gonoszsággal, egyre nagyobb és nagyobb méreteket ölt — folytatta a szerzetes. — Mesélték nekem, hogy a rablók megállítják az úton az autóbuszokat, átkutatják az utasokat és ha gazdag vagy tekintélyes emberre akadnak, magukkal viszik, remélve, hogy nagy váltságdíjat kapnak érte a családjától. — Ne félj semmitől, amíg velünk vagy! Te addig le nem szállsz a szamaradról, amíg el nem érjük a kolostort! — O, látom, hogy bátrak vagytok! — kiáltott fel a szerzetes. — Ti olyan jók voltatok hozzám, olyan bőkezűek és nagylelkűek! — Hagyjuk. Te vagy a mi kincsünk! És tovább baktattak mögötte, megvitatták mozgékonyságát és magasztalták az általa tett csodákat, ő pedig figyelte beszélgetésüket és eltöprengett a történteken. Az tán egyszerre felkiáltott: — Igazán bámulatos, ami velem e napokban történt! Csakugyan az én imádságom tette volna ezeket a csodákat? — Talán kételkedsz benne? — kérdezték. — Nem, mindezt csak a próféta tudná megtenni. Ti magatok idéztétek elő azokat a csodákat, amelyeket én tettem. — Mi? Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezték egyszerre. * 1 — Igen, mindent ti idéztetek elő! — ismételte a szerzetes. A kísérők összenéztek és csendesen megkérdezték: — Ki beszélt neked erről? A szerzetes folytatta: — A ti hitetek! A ti hiteteknek köszönhető mindez. Nem is tudjátok mekkora erőt rejt a hivő ember lelke. A hit — az hatalmas erő, ó gyermekeim, hatalmas erő!... A csodák ott rejtőznek a ti szívetekben, mint a víz a kőben. És csak a hit tudja előhívni őket onnan! Tovább szónokolt így, a többiek pedig mentek utána és bólogattak. A szerzetest annyira elragadta a beszéd, hogy már se nem látta, se ne m hallotta, mi történik körülötte, az emberek pedig ezalatt egymás után elmaradtak tőle. Csak akkor tért magához, amikor odaért a kolostorhoz. Hátrafordult, hogy köszönetét mondjon védelmezőinek és elnémult a meglepetéstől: mögötte nem volt senki, csak a holmiját cipelő szamár. De meglepetése nem tartott soká. Meglátta szerzetes- testvéreit és a szerzetes jelölteket, akik eléje szaladtak. Csókolták a kezét, az öröm és izgalom könnyei folytak arcukon. — Végre szerencsésen visszatértél hozzánk — szóit az egyik. — Megtartották ígéretüket. Hadd vigyék a pénzt, de visszahozták a mi atyánkat! Mindent odaadnánk érted, atyánk! — Miféle pénzt? — kérdezte értetlenül a szerzetes. — Amit odaadtunk a rablóknak. — Miféle rablóknak? — Hát, akik elraboltak. Először csak ezer aranyért akartak szabadon bocsátani; azt mondták, aranyat érsz nekik. De aztán könyörögtünk nekik, hogy elégedjenek meg a felével és belementek. Kivettük a kolostor kincstárából ezt a pénzt és kifizettük érted. — Mi, ötszáz aranyat fizettetek értem? — kiabált a szerzetes. — Azt mondták néktek, hogy elraboltak? — Azt. Hogy eltűntél, három nap mxílva idejött néhány ember és azt mondták, hogy reggel, mikor öntözted a pálmafádat, elfogták a rablók. Kijelentették, hogy meghalsz, ha nem fizetünk érted váltságdíjat. De ha kifizetjük, utána három nap múlva visszatérsz hozzánk. ami A szerzetes eltűnődött; eszébe jutott minden, ** vele történt és így szólt, mintegy magának: — Igen, hát persze... Azok a haldoklók, betegek meg tehetetlenek, akik felkeltek az imádságomtól... De rászedtek! De társai tovább nyugtatták, boldogan hajtogatva: — Mindent odaadunk érted. Nem bántottak, míg köz tűk voltál? Mit csináltak veled? — Csodákat tétettek velem — válaszolta zavartan a szerzetes —. de ezek a csodák sokba kerültek nekünk. Eredményes a „Tiszta falu” mozgalom A tiszafüredi járás Hazafias Népfront bizottságai is csatlakoztak a „tiszta falu, tiszta utca és tiszta tsz” mozgalomhoz. A járás nyolc községében már hozzá is kezdtek a munkához, hordják a trágyát a földekre, rendezik és tisztítják a parkokat. A termelőszövetkezetek közül 13 közös gazdaság fiataljai kezdtek munkához- Céljuk: széppé tenni a tanyaudvarokat, parkosítani, fásítani a majorok környékét, gondozni a gazdasági épületeket. Különösen szép eredményekről számolhatnak be a tiszaigariak. ' A községben eddig mintegy 30—40 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, a Hazafias Népfront községi bizottságának kezdeményezésére. Tiszaőrsön sem akarnak lemaradni. A már korábban majdnem teljesen parkosított községben most végzik a virágok, cserjék tavaszi ápolását A Népfront bizottságok tervei szerint amellett, hogy tiszta községekké varázsolják a járás nyolc helységét tovább folytatják az egészséges környezetet és szép faluképet biztosító parkírozást is. Tiszaőrshöz hasonlóan minden községben az út és a járda közötti területen virágágyakat telepítenek. — TÖBB MINT 3 KILOMÉTER villanyvezeték épült Martfűn. A lakosság 40 ezer forintnál magasabb értékű társadalmi munkával járult hozzá a vezeték építéséhez. — JELENTŐSEN javul ez évben Rákóczifalva közegészségügyi helyzete. A községi tanács községfejlesztésí alapból 240 ezer forintot fordít a falun keresztül vezető út portalanítására. — GAZDAGODIK KÉT- PÖ. Megyénk egyik legkisebb községe bekötőutat, négytantermes iskolát és tűzoltószertárt kap. Nótaest / vidéken- Az annyi mint annyi - mondta bölcsen a fizetőpincér. — Tetszett enni egy béesiszeletet, plusz huszonöt százalék zenedíj, plusz öt forint a belépődíj. — Béesiszeletet és zenedíjat ettem, ez rendben van, de ml az az öt forint?) Kézzel festett plakátra bökött. Ez áUt rajta: „Ma este fővárosi művészek felléptével magyamóta- és operett estet rendezünk. Belépődíj 5 Ft.t Korán akartam lefeküdni, de most már azért se. Ha kell, hajnalig itt ülök az öt forintért, ki- bőjtölnöm mind a százegy ma- gyamótát, az én pénzemet ne tegyék ingyen zsebrel legfeljebb, ha éhes leszek, megvacsorázom mégegyszer. Nyolcra hirdették a műsort, a közönség kilenc tájban diszkréten tapsolni kezdett, mire kissé izzadtan jött az üzletvezető. Bejelentette a nagyérdemű közönségnek, hogy a hirtelen meleg hóakadályokat okozott, aminek következtében a fővárosi művészek gépkocsija tömlőszakadást szenvedett, node sebaj, Itt van, fellép városunk csalogánya, a rádióból és a televízióból egyáltalán nem ismert Zsemle Ildikó. kelt — mintegy költői Igazságszolgáltatásul. A közönség tapsolt, hogy voltot kiabált (tudhatta pedig, hogy öt forint), jómagam megtörtén tűnődtem el azon, hogy Igen, mi is gyanútlanul dolgozunk, munkaverseny, tervtelj esltés, életszínvonalemelés, megígy, megűgy, és mi lesz a vége? az, ami ld. Zsemle Elemérnek. Hát érdemes? ... Mem tűnődhettem tovább, mert néhai Zsemle jól fejlett leánykája most meg azt dalolta, hogy: Idesanyám kispejlován kiment a harctérre, Tálát ott egy ágyúgolyót, megkérdezte tőle... Ez vidámabb nóta lett volna, de nekem már az alsőfehémeműm Is könnyektől ázott, mert elképzeltem szegény édesanyámat, aki még egy egértől Is félt, amint kispejlován, kivont karddal vágtat a csatatérre. Hogy mit kérdett az ágyúgolyótól, nem tudom, de ne kívánják egy zokogó embertől, hogy megfigyelje a legapróbb részleteket is. Ez, kérem, végre nem propaganda volt, elnyomott munkások, meg parasztok, kizsákmányolás, kihízott csendőrök, börtön, akasztőfa, — hanem önfeledt zokogás, mert azt se tudtam, min bőgök, csak bőgtem, hogy a szívem majd megszakadt. Már jött. is a művésznő. Mit „jött”?! - Libegett, röpült, csapongóit. Mint valami hetvenöt- kilós, negyvenkétéves, játszi pillangó. - Tüsarka olyan hegyes volt, hogy minden lépése lyukat fúrt a tisztelettől málladozó padlóba. Kisestélylje ízlésesen csaknem a köldökéig dekoltálva, jól megtermett hátsó fertályán tizenhat méter taftból varrt alj suhogott, karjai frissen borotváltak. Minden teke és minden tórla nélkül bejelentette - kedves közönségünknek, hogy közkívánatra a „Nótáskedvű volt az apám” kezdetű nótát énekli ed. Már ebből a két mondatból megállapítottam, hogy Zsemle Ildikónak meleg, telt, gerlebúgású mikrofon hangja van, csak néha kicsit recseg. Megvillant a művésznő hat ezüst- és nyolc aranyfoga, én behunytam a szememet, hogy Zsemlének csak a hangja érje el művészetre éhes dobhártyámat. Es elérte. Testi füleim és lelki szemeim előtt kibontakozott a korán elhunyt nótáskedvű atya, aki nappalt éjjé téve fáradozott dalkultúránk fejlesztésén. Azonban ml lett a sok nóta vége? - Amíg a feledhetetlen emlékű Zsemle Elemér dalolt, alattomosan fente, fente kaszáját a halál, és végül a drága jó atyát, a leghűségesebb férjet, a leghálásabb fiút, a leglegleglegebb Zsemlét kivitték a temetőbe ... Könnyeim lassan csordogáltak. Lucskos lett a zsebkendőm, de még az abrosz is. A drága atya poraihoz fej fát tűztek, arra kismadárka szállott - ez enyhítette némileg sajgó fájdalmamat —, és külön • célra szerzett dalt éne— Pincér kartárs, hozzon egy liter limonádét, áztasson bele félklló marcipánt! — csaptam az asztalra elkeseredetten. De ez még mind semmi se volt. Megtudtam városunk csalogányától, milyenek a vérző szívek, mikor összetörnek, panaszkodott szegényke, nem tudja, az életét hol rontotta ő el (valószínűleg akkor, amikor az énekesnői pályát választotta), megtudtam, hogy hullámzik a búzatenger, de mindennek ellenére talán nincs Is boldog ember. Mikor a könnyek már kicsaptak a cipőmből is, Ildikó úgy nyilatkozott egy beszélni nem tudó halványsárga rózsn nevében, hogy nem érdemes élni.- Már nem Is tudom, miről énekel Ildikó, csak a sok összetört, meghasadt, kifacsart véres szívre, májra, tüdőre és egyéb belső részre emlékszem, temetőre, koporsóra, utolsó Imádságra, betegségre, bánatra, lassú és gyors halálra, boldogtalanságra. Könnyünk egyetlen nagy árrá folyt össze, az asztalok, székek, zenekar, minden szelíden ringatózott rajta. Azóta renoválás van a vendéglőben, két hónapig hálistennek nótaestet se tartanak. Szép este volt, nagy élmény, mindenki érezte, hogy ennek az egész marha életnek tulajdonképpen semmi értelme. Testben és lélekben megerősödve rogytunk ágyba, hogy másnap új erővel dolgozzunk, és előteremtsük a borsos fellépti dijat Zsemle Ildikónak, a rádióból és televízióból közismeretien dalénekesnőnek. Szabó Brno
