Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
7. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960 £§$££#§• .v. ggm ■ 'f ppp *» <f .f' í£ (Kép szöveg nélkül)) BŰNÖS FELEDÉKENYSÉG Hajagos elvtárs éppen a kezében lévő könyvet böngészgette, miközben dolgozó- szobája asztalán megszólalt a telefon. — Halló! Igen, én vagyok Hajagos. Á, mi újság kedves könyvtáros elvtárs? Éppen be akartam nézni magukhoz egy jó kis olvasnivalóért. Ne vicceljen, hogy én nem vittem vissza a könyvet? .. Hogy? Kuprinnak a Boszorkány című művét? Lehetetlen ... Várjunk csak, könyvtáros elvtárs, vissza az egész. Persze ... emlékszem, emlékszem ... Igen. Feltétlenül még ma vissza fogom vinni a könyvet. Viszont hallásra. Letette a kagylót, s homlokát mély ránc borította. — Hová a fenébe tehettem? Megvan! Bálint. Persze, hogy Bálintnál van. Ujjával négy számot tárcsázott, majd füléhez emelte a telefonkagylót. — Halló! Bálint, te vagy az? Kérlek, még decemberben kikölcsönöztél egy könyvet, most azonnal szükségem lenne rá, kérlek, hozd visz- sza még ma... Micsoda? — Nem tudod hová tetted? ... Kölcsön adtad .. ? Ja, a feleségednek adtad kölcsön. Hát mi sem egyszerűbb, kérd el tőle.... Elváltatok? Nem érdekel öregem. Azért, mert te nem bírod el, hogy a feleséged állandóan xilofonozik, én most a legkellemetlenebb helyzetbe kerültem. Köny- nyű a más kontójára legény- életet élni. Mi a feleséged te- 'efonszáma? ... Jó, köszö- •'őm. Szervusz. Lecsapta a kagylót, majd újra tárcsázott. — Halló! Esztike? Itt Hajagos beszél. Bálinttól kaptam meg a telefonszámát. Igen, hallottam... Nemcsak botfülű. hanem teljesen lelk; ismeretlen. Ugyanis arro van szó... Igen. teljesen jellemző rá ... és botfülü ... nem, én nem tudok xilofo- nozni. A Kuprin-könyvre viszont feltétlenül szükségem van. Szóval kölcsön adta. Miután a homlokáról a verítéket letörölte, tovább tárcsázott. — Halló! Tordai Ottóval szeretnék beszélni, ön az? Kérem régebben kölcsönkért egy könyvet közös ismerősünktől, Esztikétől. Erre a könyvre nekem feltétlenül szükségem lenne ... Kuprin Boszorkány. Kölcsön adta...!? Kinek adta kölcsön? S egy1 talán hogy jön ahhoz, hogy ~iás könyvét kölcsön adja? 'i-amprinszki Emmának? — Adja meg a telefonszámát. — Halló! Kr... Kral... Kramprinszki asszony? ... Kérem van magánál egy könyvem: Kuprin: Boszorkány ... Adja vissza nekem ">zt a könyvet. Küldje el nekem Magvar utca 22 szám alá ... Nem mondom el még "gvszer. Nincs otthon? Ki- "s~da nincs otthon?... A ’-anvv’ . . Hát hová ment?' Kölcsön adta? Kinek adta kölcsön? Váradi elvtársnak? Hiszen azt én jól ismerem.. . Halló! Agrárbiológia Intézet? Te vagy^az, Váradi elvtárs? Ne haragudj, nem ismertem meg a hangodat. Tudod, az utóbbi időben szörnyű dolgokon mentem keresztül. Az ember soha sem tudhatja, mivé lesz a sors fordulatainak következtében. Add vissza a könyvemet, Kuprintól a Boszorkány ... Jó, tudom, ne szólj, kölcsön adtad, egy spiritiszta nagynénédnek, vagy egy dadogásban szenvedő konyhakertésznek. Add meg a telefonszámát, drága barátom, aztán j érték értem este eltemetni, mert itt döglök meg a távbeszélő mellett- A könyv barátom, Kuprintól a Boszorkány. Az visz a sírba. Kérlek, add vissza a könyvemet ... Micsoda, kölcsön adtad? Kinek adtad kölcsön? ... Nekem? „Megbolondultál?” A postán? Ez utolsó szavakat már csak szinte magának suttogva mondta, s összetörtén borult le az előtte heverő nyitott könyvre. Kuprin Boszorkányára. — Hogy én milyen szórakozott vagyok. Ljubor Rysz nyomán Beszélnem Stell veled Mikor először jelentem meg íróasztala előtt, felugrott, kezet szorított és megveregette a váltamat, hogy azt mondja: — Te vagy az én emberem fiú! Rólad álmodom már évek óta. Figyelj ide! Szenzációs tervek kóvályognak agyamban, melyeknek te leszel a kivitelezője! Elismeréssel bámultam homlokára, e nemes boltozatra, — amely alatt és mögött a korlátlan lehetőségek birodalma honol. Lelki szemeim előtt megjelent egy ünnepelt világhírű alak, egy dicső kivitelező! En voltam az! EMLÉKEZZÜNK HALLÓ, TÉVES KAPCSOLÁS! A mi településünknek kicsi a telefonhálózata. Minden előfizető számát „betéve" tudom. Ha például kérik az étkezdét, a cipészműhelyt, vagy valamelyik intézményt, a szám megadása nélkül is azonnal kapcsolom. Egyszer valaki kérte, hogy kapcsoljam a klubot. Egy perc múlva azonban ismét jelentkezett: — En a klubot kértem, s ön rossz helyre kapcsolt. — En kérem a klubot kapcsoltam. — Valami hiba mégis csak történt; kérem, mégegyszer a klubot. Biztos, ami biztos, megnéztem az előfizetők jegyzékét és hívtam a klubot. Rövidesen azonban ismét jelentkezett az előbbi hang: — Képtelenség! ön összetéveszti a számokat. A hívott szám csupán ennyit mondott: „Téves kapcsolás” s letette a kagylót. — Még egyszer gondosan ellenőrzőm a készüléket. Közben hallom az előbbi hangot: — Halló, klub? Mondja meg kérem, mi megy ma a moziban? — „Halló?’ — válaszolják neki — „Téves kapcsolás!” Most már rájöttem, miről van szó. A klubban ma este a „Téves kapcsolás!” című filmet vetítik. (A „Krokodil”-bál)- Am egy hiba van, - folytatta — most nem tudlak részletesen tájékoztatni az ügyről. Nincs rá időm. Nem tudnál bejönni egy bét múlva? Bementem. A folyosón találkoztunk.- Tyű, már fél három, — nézett az órájára - most rohannom kell. Tudod mit? Gyere be pénteken, fél kettőkor. Mindent tüzetesen megbeszélünk s kidolgozzuk a tervet, ami szerint majd .dolgozol. Szervusz! Dübörögve elvágtatott. Elhatároztam, hogy még pénteken bemegyek utoljára. tj85’ is lett.- No hála az égnek, csakhogy itt vagy — lépek be a szobájába. Az asztalnál ül, mindkét fülén telefonkagyló és egy aktacsomóban lapozgat.- Persze, te most azt hiszed, hogy itt vagyok, — néz rám búsan — hát tévedsz. En nem vagyok itt. En jelenleg fent vagyok a harmadik emeleten, egy értekezleten. Es kirohant. Három nap múlva felhívott telefonon.- Szervusz, — recsegte a kagylóba — te, fontos tárgyalni valóm van veled. Nincs valami jó ötleted, hogyan jöhetnénk össze egy félórai eszmecserére? Nagy dologról van szó.- Tudod mit, — tanácsoltam — bízzuk a sorsra. Majd csak ösz- szehoz valahol.- Igazad van, - helyeselt csüggedten - hiszen úgy sincs egy pillanatnyi szabad időm sem. Kár pedig! Nagyszerű lenne, ha együtt dolgozhatnánk. A gyáva fakir ,h 1 íi i, ______...... íi Mn r> if i 1 i » « ... HHAHtHHUnu itt < /U t .< t a H r.-----— U gye nem fog fájni, doktor úr? Néhány hét múlva megint dolgom akadt a hivatalában. Láb- njjhegyen vonultam el az ajtaja előtt, nehogy észrevegyen, hogy itt vagyok. Dolgom végeztével éppen el akarok illani, amikor boldogságtól sugározva elém toppan a liftből. — Csakhogy itt vagy, — örvendezik — nekünk kettőnknek életbevágó kérdésekről kell még vitatkoznunk, tudod-e? Gyere be néhány nap múlva, és elintézzük az egészet, jó? — Nem, — mondtam — nem jó! Nem jövök be, mert nincs időm. — Kár, — nézett rám bánatosan — pedig úgy szerettem volna beszélni veled! D. Gy. — Hát van magának szíve? három Ilyen gyönyörű tojásért? Használt ruhát adni — Úgy látszik megint légiriadó van, Lajos Mindenre felkészült HELYCSERE.. Japánban az egyik állatkertben egy hatéves oroszlán egy órán át szabadon sétált, míg az állatkert látogatóinak egy része az oroszlánketrecbe menekült és védekezésül magára zárta a rácsot. Az állatkert személyzetének csak hosszas fáradozások után sikerült a szükséges helycserét végrehajtania. (A „Basler Nachrichten”-böl)