Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-29 / 100. szám

i960, április 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mllflká í Magasabb termelékenységgel, takarékossággal, a termékek önköltsé­- - - gének csökkentésével harcoljatok a nép jólétének további emeléséért! „A párt által vezetett hazafias népfront alkotómunkára képes politikai mozgalom“ Barátaink életéből FEJLŐDIK A TERMELŐ­SZÖVETKEZETI MOZGA­LOM LENGYELORS/AG- BAN Az utóbbi hónapokban is­mét megnövekedett a terme­lőszövetkezetek száma, a már működő szövetkezetek zöme pedig gazdaságilag megerősödött, s új tagokkal gyarapodott. Az év végén összesen 1963 termelőszövet­kezet működött, ez év janu­árjában további szövetkeze­tek alakultak, s jelenleg több mint kétezer mezőgazdasági termelőszövetkezet működik Lengyelországban. Nagy fejlődésnek indult a múlt év folyamán a mező- gazdasági körök mozgalma is. Több mint ötezer új kör alakult, a tagok száma pe­dig mintegy 110 ezerrel gya­rapodott. Ez év elején már 21.065 mezőgazdasági kör működött, 563 ezres taglét­számmal. I EGY TRAKTOR 11 ÉS FÉL PERC ALATT A legjobb háború előtti év­ben. 1937-ben 208 traktor ké­szült Csehszlovákiában — 1958-ban viszont 24.601. E majdnem tizenkétezer száza­lékos fejlődésben nem kis ré­sze van a brnoi „Jan Sver- ma” üzemnek, amely egész sor precíziós gépipari termék mellett a £etor Super 35 kö- ftépnehéz kerekes traktorok egyedüli gyártója..^ Az új szerelőszalagról min­den tizenegy és fél percben egy-egy komplett négyhenge­res Zetor-Super traktormo­tort emelnek le. Ez a kapa­citás azonban még további 25 százalékkal emelkedhet^ a jövőben — a szerelés régi módszere ezt sem tette lehe­tővé. Már pedig a kapacitás emelkedése a munka terme­lékenységének az emelkedé­sét jelenti. Á szerelőszalag tervét Frantisek Vystrcil technikus készítette, gyakorlatilag pe­dig Jan Elinger mérnök va­lósította meg. A szerelési munkálatok kb. 3 hónapot vettek igénybe — ezt azon­ban állandó üzemelés és minden termelési feladat fo­lyamatos teljesítése mellett oldották meg. A komplett be­rendezés minden része házon belül, magában az üzemben készült, csak néhány szerke­zeti elemet vettek át a ter­Fmbereket kerestem. Vete­ránokat, elvtársakat, szemta­núkat, emlékezőket. Akik el­mondják, milyen volt a vá­ros mai „szemefénye”, a Május 1 sziget régen. Jártam az üzemeket, lakásokat, s az emlékezőjt szavai nyomán megélénkült a múlt. A múlt, mely e két és fél holdas, a Zagyva ölelte szigetet is úgy uralta, mint az egész várost, Jászberényt. A sok történet­ből álljon itt csak egy, ame­lyet B. József mesélt. Tavasz volt, meleg napsü­téses vasárnap délután. A mulatóban a város „nagyjai” oltották szomjukat. Ki sörrel, ki pezsgővel — ki mitől várt „enyhülést”, Egy mezítlábos, kopottruhás kisfiú ólálkodott a repkényes Jcerítés mellett. Céltalanul, kíváncsiságból. Nem járt még ott. Anyjh, a pályamunkás özvegye nem szerette, ha kiment. Különö­sen egyedül nem engedte. Még a szomszédék Gyurijá­val csak valahogy. Az idő­sebb, jobban ismeri a szo­kást. Bent a két úrfi megkötötte a fogadást. Elesik, vagy nem? A hangoskodóbb kilépett, s odaintette a gyereket. Az gyanútlanul ment. Tekintetét lesütve állt meg az úrfi előtt. Aztán az ütéstől végigvágó­dott a köves teraszon. Az úrfi teletorokból fújta utána a Kész illatát, s imbolygó lép­vezők a brnoliseni testvér­traktorgyárban a közelmúlt­ban felállított hasonló sza­lagról. A PENZLINI MILLIOMOS TERMELŐSZÖVETKEZET „Uj élet” — így hívják a Neubrandenburg kerületé­ben lévő penzlini termelő­szövetkezetet, amelyet 1954- ben alapítottak. Ez a szocia­lista gazdaság megérdemli nevét. Lépten-nyomon érezni itt az új életet. A nadrágszíj parcellák eltűntek. Helyükön hatalmas táblák terülnek el. Az utca két oldalán a ter­melőszövetkezeti parasztok kicsi, de mégis tágas házai húzódnak. Ahol néhány év­vel ezelőtt még szántóföld volt, most istállók sora áll. Ezek a hosszan elnyúló épü­letek gombamódra nőttek ki a földből és egy mintaszerű­en berendezett marhate­nyésztő kombinátot alkotnak, amelyet még tovább bővíte­nék. Minden állatfajtának megvan a „városrésze”. A marhákat és sertéseket túl­nyomórészben levegős, nyi­tott istállókban helyezték el. ÜVEGHÁZI KERTÉSZET Az utóbbi évek során a Dimitrovgrádban, Szófiában és más városokban létesített hőerőművek közelében, to­vábbá a Szepareva banja-i, Kjusztendil-i Szandanszk-i melegforrások és más gyógy­források mellett, olyan he­lyeken, ahol olcsón haszno­sítható meleg viz áll a bol­gár kertészek rendelkezésé­re, sok új, kitűnően felsze­relt üvegház épült korai ve- temények és primőrök ter­mesztésére. Tavaly az üveg­házi terület kerek számban Színvonalas, forró sikert aratott kultúrműsort adtak a szovjet katona elvtársak a kunhegyesi Lenin emlékün­nepségen a község dolgozói részére. Az ünnepi műsort közös baráti vacsora követ­te. • A kunmadarasi I. sz. álta­lános iskola nyolcadikosai tekkel nyitott be a fedett he­lyiségbe, hogy leöntse a foga­dásra tett pezsgőt. B. Jóska nehezen állt fel és sehogysem értette, mit vé­tett. Szipogva oldalgott to­vább. Elkerülte az embere­ket. Égett a fél arca. Kedvet­lenül lépdelt, mikor V. Marci bácsi meglátta. Magához hívta, s maga mellé vette a fiút. Jóska nem kérdezte hová, csak ment. Nem jegyezte meg hányán, csak azt, hogy ott. sokan voltak együtt. Fröccsöt ittak, olyan maguk készítettet, meg főtt tojást ettek. Neki is adtak. Finom volt. Amilyet ő husvétkor ka­pott. Aztán Marci bácsi sok­szor maga mellé fogta. Már ismerte aZ embereket, s néha azok beavatták a beszélgetés­be. így került a 14 éves B. Jós­ka gyerekfejjel közel a moz­galomhoz. Attól kezdve má­jus elsején mindig ott volt. Ott, az úri mulató, a tenisz­pálya tövében, ott beszélték meg a kubikos sztrájkokat, azt, ki megy el a cseléd és a kanfazgyerstek h* 128 ezer négyzetmétert fog­lalt magában, s ezen a ve­tésterületen több, mint 884 ezer kilogramm paradicso­mot és több, mint 55 ezer ki­logramm uborkát és egyéb veteményt termesztettek. A folyó évi előirányzat szerint az üvegházi vetésterület 106 ezer négyzetméterrel növek­szik. Az elkövetkezendő években az üvegházi veteményter- mesztés még jobban fellen­dül. 1965-ig az országban 350 hektár kiterjedésben épül­nek üvegházak, a legterjedel­mesebbek, 100 hektárnyi ki­terjedésben, a dimitrovgrádi Marica-Iztok 1 hőerőmű kö­zelében, a hőerőmű szolgál­tatta olcsó, meleg víz fel- használásával. E nagy üveg­házi kombinát építése három éven belül befejeződik. Szellőző berendezés, bürü, kikerült már a mezőtúri Vasipari Vállalat dolgozói­nak ügyes keze alól — az azonban, amiről most érdek­lődünk, még ebben a sok­fajta gyártmányt előállított üzemben is ritkaság, újdon­ság. Hordozható cserépkály­ha. Amíg az érdekesnek ígérkező fűtési alkalmatos­ság „szülőszobája”, a műhely felé tartunk, Veres Gyula — a ma éppen közlékeny igaz­gató — a közelmúlt évekre emlékezik. Azokra a szépek­re, melyek során városunk gépészeti technikumában ta­nult — s a fogósakra, melyek osztályfőnökük vezetésével résztvettek egy községi ta­nácsülésen, amelyen Kunma­daras egészségügyi helyzetét és az ezzel kapcsolatos teen­dőket tárgyalták. Amint azt Bóján Ferenc és Pápai Klára tanulók megírták, igen sokat tanultak itt és maguk Is se­gíteni fogják a Tiszta köz­ség-mozgalmat. vasárnaponként összejönnek valahol. És ha csendőrök jöttek? Sokszor már előtte való nap összeszedték a „veszélyeseb­beket” s vitték be őket. Még ott is egy tekintet, egy sut­togva váltott szó is elég volt ahhoz, hogy biztassák, báto­rítsák egymást. Így él a régi „Margit”-szi- get a jászberényi „öregek” emlékezetében. S hogy él majd a mai sziget, a húsz év múlva emlékezök szívében? A sziget királya már rég nem az úri mulató, hanem a víztorony és a vízmű. Ez volt abban az időben a sziget büszkesége. Az egész várost ellátta vízzel. Egyszerre meg­szűnt — ahogy akkor nevez­tük — a víznyomor. Akkor, a felszabadulást kö­vető 15. évben tíz kilométer vízvezetéket építettünk a vá­rosban. Nagyrészt társadalmi összefogással. Már akkor gya­korlatunk volt ebben, mert előzőleg megépítettük ugyan­így a kétezerszemélyes sza­badtéri színpadot. Ez volt a sziget másik gyöngyszeme. Akkor építettük a bölcsődét is. A hajdan kitiltott embe­rek gyereksiMk W& hwß»o­Á jászberényi járásban a párt VII. kongresszusa ide­jén egy egész fejjel megnőt­tek a hazafias népfront ve­zetői, aktívái az emberek szemében, mert Kádár János elvtárs ország-világ füle hal­latára mondotta el az érté­kelő szavakat, amelyeket en­nek az írásnak is címéül vá­lasztottunk. Tagadhatatlan, hogy á di­cséret ugyancsak megduz- zasztotta a népfrontosok ön­érzetét, elbizakodottá azon­ban nem tette őket, sőt az eddigiek során megrendezett alatt megszilárdította e fon­tos tanácsi vállalatot. A három mintadarab rend­kívül tetszetős. Símogatásra kínálkozó, mázas cserepek sorakoznak egymás mellé fé­nyes fémpántok erős szorítá­sában. — Éppen az összeszerelés okozott sok gondot — így Veres igazgató. — Megoldot­tuk. A csempéket Zalaeger­szegről várjuk. Mihelyt az engedélyokiratot megkapjuk, hozzálátunk a sorozatgyár­táshoz. Akkor természetesen lényegesen olcsóbb, kétezer forint körüli árú lesz az új cikk. A prototípus példányok előállítása egyenként hat­hétezer forintba került. A két tervező: Molnár Gá­bor & Kerékgyártó Mihály műszaki vezető hasznos cik­kel gyarapította iparunkat. Remélhető, hogy ez a maga nemében páratlan gyártmány a Moszkvában rendezendő vi­lágkiállításon is bemutatásra kerül. Mezőtúrról Moszkvába... Valóban szép pályafutás egy érdekes kályhatípus számá­ra... Fehér István lyapályát csináltunk. Ez máig is a gyerekek, fiatalok ked­venc helye télen. Nyáron meg mindenki, mi felnőttek is szíveset mentünk a strand­ra. Ott is magunk, társadal­mi munkával építettük a két medencét. Akkor még csak medencét, azóta öltözőt is emeltünk. És milyen jól érez­tük ott magunkat. Május el­sejéken, úgy mint most is, kiültünk az árnyas fák alá, a vízpartra. Szórakoztunk, vigadtunk. Ügy mentünk, s megyünk oda ma is, mint ahol legtöb­bet tettünk azért, hogy legyen nekünk, herényieknek egy kedves, majálisozó helyünk. Akkor májusban is ott szóra­koztunk, táncoltunk. Azzal a gondolattal, hogy a mi ke­zünk nyomán lett a város leg­szebb kirándulóhelye ez a sziget. S hogy mi jelent még sokat számunkra? Az, hogy akkor már a Zagyva túlsó partján legalább 900 új villa­épület ölelte körül a szigetet s mögötte a két gyönyörű nagy gyár. A belváros felől pedig ott emelkedett a gyer­mekkórház, aho' a város és a környék beteg gyermekei ta­láltak gyógyulást. A gyer­mekosztály is jórészt társa­dalmi erőfeszítések szülötte. Magunk formáltuk magunk­nak át azt a szigetet, amely­re egykor lépni al’i mer­tünk, & & újraválasztó nagygyűlések beszámolói egyenesein azt bi­zonyítják, hogy a VII. kongresszust követő időben munkájuk alapo­sabbá, rendszeresebbé, vég­ső soron sokkal értékeseb­bé vált. A megnövekedett munka­kedvet leginkább az újravá­lasztó nagygyűléseken bemu­tatott munkatervek jelzik, A termelőszövetkezetek termelési munkájának támo­gatásában a jószárokszállá- siak elsősorban a 30 mázsás kukoricatermesztési mozga­lom hőseinek népszerűsítésé­vel, termelési eljárásaik szé­les körben való elterjesztésé­vel kívánnak jeleskedni. Tennivalójuk akad majd bőven, mert a község öt termelőszövetkezete kukori- catermesztésd versenyben áll egymással, s mind az ikersoros, mind a négyzetes vetésű kukoricá­nak sok híve van a tágas­széles, feketeföldű jász­árokszállási határban. A jásztelkiek azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy a község országos vi­szonylatban is kiemelkedően működő patinás termelőszö­vetkezetének, a Tolbuchinnak jói bevált termelési- és mun­kamódszereit a többi termelő­szövetkezetben elterjesszék. A Tolbuchin Tsz működése tizenegy esztendeje alatt továbbfejlesztette a község régi dohány- és cukorré­patermelési hagyománya­it, pompás jószágállományt szerzett, kiváló munkaszellemet te­remtett, úgy, hogy mindezek eredményeként ők veszik le a földről a legnagyobb hasz­not, A járás egyik legkisebb községében, Pusztamonosto­ron lázas munkában vannak a kertészek, akárcsak a ha­sonló adottságokkal rendel­kező szomszédos Jászfény- szarun, Jászfelsőszentgyör- gyön és Jászágóru Nos, a kicsinyke Puszta- monostor népfromtosaá elsők szeretnének lenni abban a tekintetben, hogy megpró­bálkoznak a régi kertészek hagyományos tapasztalatai­nak és a tudomány mai eredményeinek egybekovácso- lásával. A demokratikus Németor­szág politikai tömegmozgal­mában, a Nemzeti Frontban úgy vetődik fel a kérdés: „Hozzuk össze a tudósokat és a gyakorlati embereket”. Pusztamonostoron „Tapasztalat és tudomány” elnevezéssel indul meg az a mozgalom, amelytől a nagyüzemi kertészet nagy­arányú felvirágzását vár­ják a népfrontosok és — velük együtt az egész falu. Jászfelsőszentgyörgyön a munkaegységszámítás rendkí­vül egyszerű és áttekinthető módját dolgozták ki a nép­front aktívái. Igen helyesen látták meg, hogy itt éppen ebben kell segítséget nyújta­ni az új útra tért emberek­nek. „A Hazafias Népfront egyik legfontosabb feladata, hogy a községet széppé varázsolja” — mondotta Seres László pusztamonostori népfront el­nök az újraválasztó nagygyű­lésen, s mindjárt hozzátette, hogy rendkívül sokat tanul­tak éppen versenytársuktól, a szomszédos Jászágótól, amely mintaszerű, esztétikai BZlOTUPOOthál In lni nyárfa- és akác-sorokat tele­pített a legutóbbi években. Azt is bejelentette, hogy a két község évtizedes ál­ma ezekben a hetekben valósul meg, mert elkészül az összekötő kövesút, — a népfront aktíváinak je­lentős munka-hozzájárulásá­val. Jászfelsőszentgyörgyön a határban lévő, homokon te­lepített erdőben szépen dísz­ük a vörösfenyő. A község­fejlesztési munka során az elmúlt hetekben a tanácshá­za előtti térre és a Fő-utca több alkalmas .pontjára tele­pítettek vörösfenyő-csemeté- ket — az egész község nagy örömére. Jásztelken nagyteljesítmé­nyű ártézikutat fúrnak ezek­ben a hetekben, s a nép­frontnak is egyik legnagyobb gondja, hogy az „éltető vi­zet” eljuttassa a község leg­távolabbi pontjaira is. Az árkok ásása és a csövek le­fektetése tehát egyik legfon­tosabb munka most a köz­ségben — hasonlóan Puszta- monostorhoz és több 'más községhez. Sok szó esett az újravá­lasztó nagygyűléseken a nép­front művelődési programjá­ról is. Ezen a téren is Jász- árokszállás játssza az első hegedűt. Népfőiskolájuk pompás vi­rágzásban érte meg a har­madik esztendőt, és most dolgoznak a népfrontosok azon, hogy az ország első termelőszövetkezeti főisko­lájává fejlesszék. Érdekes és figyelemre mél­tó, hogy a jásztelkiek Sza­bad Föld Téli Esték néven több mint egy évtizde évről- évre nagy sikerrel megrende­zett előadássorozata,, a jász- felsőszentgyörgyiek múlt év­ben létrehozott ismeretter­jesztő tevékenysége, a pusz­tamonostoriak ezüstkalászos tanfolyama egyaránt a ter­melőszövetkezeti főiskola irá­nyában fejlődik tovább. „Minden az embereken múlik” — szinte állandó jel­szó a jászberényi járásban, s a pártbizottság is igen sok­szor felhívja erre a népfront vezetői, aktívái figyelmét. A bizottságok újjáválas2- tása sorén mindenütt Igyekeztek hogy lelkes, a közösséget szerető, munká­tól, áldozatvállalástól visz- sza nem riadó embereket toborozzanak a népfront gárdájába. A bizottságok tagjainak kö­rülbelül hatvan százaléka haladó gondolkodású párton- kívüli, akik igen szívesen és örömmel dolgoznak együtt a párttagokkal. A bizottságokban képvisel­ve van a községek valameny- nyi rétege, sőt az egyes ta­nyaközpontok képviseletéről is gondoskodtak. A nők és a fiatalok száma jelentősen több, mint a régi bizottsá­gokban volt. Az új népfront-gárda leg­fontosabb jellemzője azon­ban mégis az, hogy elszánt akarattal, tüzes munkakedvvel küzdenek a VII. kongresszus lelkesítő távlatú célkitűzéseinek megvalósításáért. Sőt azt is bizonyosra ve­szik, hogy egyetértő összefo­gással, a párt szilárd irányí­tásával a múltban sok vi­hart, pusztulást, szenvedést látott Jászságot igen hamar a szocialista emberek virág­zó paradicsomává varázsol­jál#, «* fa. mm Innen-onnan ÚJDONSÁG : hordozható cserépkályha EMLÉKEK a Május I. szigetről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom