Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

Lampionos vízikarnevál, v tűzijáték, tömegfelvonulás köszönti május 1-ét Szolnokon A nagyüzemi mezőgazdaság időszerű problémái a termelőszövetkezeti elnökök értekezletén A megyeszékhelyen nagy készülődés előzi meg a május elsejei ünnepségeket. Az üze­mek, vállalatok és intézmé­nyek készülnek a felvonulás­ra. Egyelőre még titkolóznak arra nézve, hogy milyen lesz menetük, dísziti e dekoráció s ha igen, milyen. Annyi azonban már kiszivárgott, hogy az idei ünnepi felvonu­láson az üzemek dolgozói között látjuk majd a család­tagokat is, s nem egy mene­tet tesz még hangulatosabbá zenekar, tánccsoport. Az ünnep programja sok érdekességet és látnivalót ígér. Április utolsó napján 80-án. este 8 órai kezdettel KISZ fiatalok rukkolnak ki a már hagyományos, évről- évre gyönyörködtetőbb lam­pionos vizi felvonulással. — Mint a KISZ városi bizott­ságán tájékoztattak bennün­ket, a fiatalok ötvennél több feldíszített, kivilágított vizl- járművel vonulnak fel. Nem marad el a már megszokott tüziiáték sem, s a „vezérha­jón” a honvéd fiatalok épí­tette kompon a Jász-Kun KISZ együttes táncosai ad­nak majd tarka műsort. Az ünnep reggelén zenére ébred Szolnok város lakos­sága. Reggel 6 órától a MÁV fúvószenekar tagjai teszik még kellemesebbé az ébre­dést jó zenével. Tíz órakor kezdődik a felvonulás. Idén a város dolgozói kilenc cso­portban vonulnak fel. Az el­ső csoportban a város veze­tői nyitják meg a menetet, majd utánuk a munkásmoz­galom veteránjai következ­nek. Bizonyára megnyeri az ünneplők tetszését az ugyané csoportban haladó úttörő díszegységek valamint az MHS fiataljainak menete. A második csoportban azok az üzemek és vállalatik vonul­nak élükön a Papírgyárral, amelyek kiváló termelési eredményeikért kitüntetés­ben, jutalomban részesültek. A harmadik nagy csoportot a Járműjavító dolgozói nyit­ják meg, a negyedikben az 5I-es Autóközlekedési Válla­lat dolgozói haladnak az élen. A többi csoportokban a már korábban kiadott terv szerint vonul fel Szolnok több ezer dolgozója. A felvonulást követően délután a Móricz ligetben találkoznak ismét a város lakói. Itt, ha az időjárás meg­felelő lesz gazdag kulturális és sportprogram várja a ma­jális résztvevőit. Mint arról hírt kaptunk, ha az időjárás az ünnep délutánjára rosszra fordulna, a műsort, melyben öntevékeny művészeti cso­portok, — köztük a Fűtőház Tisza táncegyüttese, a vasu­tas dalkas-lépnek fel, a vá­ros két nagy művelődési há­zában, az Ady Endre és a Ságvári művelődési ottho­nokban rendezik meg. Rossz idő esetén itt kerül sor az Alföldi Állami Aruház tava­szi és nyári ruha újdonságait felvonultató divatbemutató­jára is. Tegnap ismét megtelt Szol­nokon a szakszervezeti szék­ház színházterme: az időszerű problémák, feladatok meg­beszélésére gyűltek össze me­gyénk termelőszövetkezetei­nek elnökei és tűzrendészed megbízottjai. A tanácskozáson (nejelent Horváth Imre elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, Oláh György elvtárs, a Me­gyei Tanács VB elnöke, Nyí­ri Béla elvtárs, a Megyei Ta­nács VB mezőgazdasági osz­tályvezetője, Kálmán István alezredes, a Szolnok megyei Tűzrendészed Osztálypa­rancsnokság vezetője, vala­mint a megyei párt- és taná­csi vezetés több képviselője. Az értekezlet első napiren­di pontjaként Kálmán István alezredes elvtárs arról be­szélt, hogy a tsz-ek megala­kulásával igen megnöveke­dett a gazdaságok mérete, egy helyen nagyobb mennyi­ségű takarmány, épületek és egyéb értékek vannak felhal­mozva, melyeknek megóvása fokozott tűzvédelmet követel. Szünet után Oláh György elvtárs, a Megyei Tanács VB elnöke tartott tájékoztatót. Bevezetőjében elmondotta, hogy a termelőszövetkezetek megalakulása után a legfon­tosabb feladat a termelés fo­kozása. Ezt követeli tőlünk a fejlődő ipar, ez szükséges a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Majd aktuális feladatokról, problémákról beszélt. Elmondotta, hogy Szolnok megye rizstermelési terve 16 ezer 700 hold, ebből azonban a termelőszövetkeze­tek csak 14.426 holdra kö­töttek termelési szerződést. Hasonló a helyzet a dohány- termelés területén is. Felhív­ta Oláh elvtárs a tsz-elnökök figyelmét, hogy ne halogas­sák e két fontos növény ter­melési szerződésének kötését. Beszélt arról, hogy a tavaszi munkák menete kielégítő. Eddig sehol sincs lemaradás. Megállapította, hogy a hibrid- kukorica vetőmag kicserélése is különösebb akadályok nél­kül megtörtént Viszont még mindig kevés a kukorica ve­tésterület. A közös kukorica aránya alig haladja meg a 13 százalékot, holott 20—21 százalék lenne kívánatos. — Nagyon fontos, —mon­dotta — hogy most a kukorica vetésének idején gondoljunk a betakarításra is. A rendel­kezésünkre álló gép nem több, mint tavaly. Ezért a vetés idejét kell széthúzni, hogy a beérés is szakaszosan történ­jék. Oláh elvtárs beszélt a nö­vényvédelem, különösen a kukoricamoly elleni küzde­lem fontosságáról, az öntözés helyzetéről, ismertette a ba­romfitenyésztésben elért si­kereket és hibákat. A sertés- tenyés’lésről szólva elmon­dotta. hogy a tavaly tavaszi létszámhoz képest körülbelül 20—22 százalékkal csökkent a sertésállomány. Rossz pél­daként említette a karcagi No-emher 7 Tsz-t, ahol 8 000 hold területre alig több mint 80 anyakocával rendelkeznek. Külön taglalta a sertés- és szarvasmarha-hizlalás problé­máit. Az építkezésekről szólva ki­jelentette, hogy nem tanul­tunk a tavalyi tapasztalatok­ból. A tavaszi, kevésbé mun­kaigényes hónapok az épít­kezés szempontjából most is jórészt kihasználatlanul múltak el. Jellemző, hogy az Érdért Vállalat által leszállí­tott 28 szerfás épületből április rr HŰSÉG A HÍDHOZ az első hídlábnál 44 vasbe­toncölöpöt helyeztünk el, mert a próbaterhelés ezt kí­vánta, a nyolcadik lábnál már elég 29 cölöp. VISSZAFELÉ MENET dagasztva a Holt-Tisza medré­nek sarát, már az épülő Ti- sza-hidat figyeltük. Lassan sötétedett, de a hfdkorlátra tett noteszba feljegyeztem még: elkészült már az új híd part és mederlába, várva jú­nius 18-át. •— Mi lesz azon a napon? — Harminchat óra alatt „átdobjuk” a régi hidat az új mederlábra. Az új híd feljá­ró támfalai is elkészültek eh­hez. ­Domaniczky Sándor, a kő­faragó, miről is beszélhetne, mint a part mentén heverő fehér kövekről, az új és régi kövekről, amit ki kell farag­niuk az új hídhoz. Már csak a körvonalai lát­szanak a part mentén a bó­déknak, raktáraknak, egy- uszály lámpája fényt vet a halomba rakott vas I-tartók- ra, a hegesztődinamókra. Este van, a két hídépítő — akár csak társaik — nyugod­ni térnek. A híd azonban nem pihen. Gyalogosok vetnek a korlá­tok mellől pillantást a folyó­ra, a hídépítők irodájára. Autók suhannak át öregedő testén, amely felett eljárt az idő, s amely nemsokára új­jászületik ... — bubor — 20-ig csak 18-at építettek fel. A premizálásról a következő­ket mondotta: — Ha jól alkalmazzuk, ak­kor valóban nagy húzó-, len­dítőerőt jelent Azonban a legszigorúbban fel kell lép­nünk mindenféle — többnyi­re burkolt formában jelent­kező részesmű vei tetés ellen. A tsz-elnökök hozzászólá­sai után Oláh elvtárs az ér­tekezletet a következő sza­vakkal fejezte be: — Az 1960-as év a tsz-ek jelentős gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdításá­nak éve. A terméseredmények fokozásával most kell megte­remtenünk az alapot az öté­ves tér”’ magas termelési eredményeket és fejlett agro­technikát feltételező célkitű­zéseihez. Újabb földrengés Larban Teherán (MTI). Kedden újabb földrengés volt Lar­ban. Meg nem erősített hírek szerint a mentőosztagok tag­jai közül néhányan megsebe­sültek. A hírügynökségek rámu­tatnak azonban arra, hogy a vasárnapi katasztrófa halálos áldozatairól közölt jelenté­sek valószínűleg túlzottak a Liberális Párt három más Li Szín Mann lemondott a köztársasági elnök tisztségéről Szöul (MTI). A délko­reai események szerdán for­dulóponthoz érkeztek. Hiába volt a véreskezű bábdiktátor minden mesterkedése, végül mégis kénytelen volt lemon­dani. Huh Csüng, a Dél-Korea új külügyminisztere, szerdán délelőtt a sajtó képviselői előtt bejelentette: Li Szin Man értesítette a Parlamen­tet, hogy elfogadta a nemzet- gyűlés határozatát és úgy döntött, lemond a köztársa­sági elnök tisztségéről. Dél- Korea hóhéra nem átallotta bejelenteni, hogy „életének hátralévő részében az ország egyszerű állampolgáraként kívánja szolgálni hazáját és népét”. A délkoreai Parlament szerdán délelőtt feszült lég­körben összeült. A Parla­mentnek a válság tanulmá­nyozására alakított bizottsá­ga egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot terjesz­tett a képviselők elé, amely felszólítja Li Ki Pongot és a Liberális Párt további hét tagját, mondjanak le parla­menti mandátumukról. Az ellenzéki Demokrata Párt egyik képviselője beje­lentette, hogy értesülések sze­rint Li Ki Pong, Dél-Korea lemondott alelnöke, továbbá voltak, mert az újabb becs­lések szerint a halottak szá­ma nem éri el a háromezret. vezető tagja családjával az incsoni amerikai támasz­ponton kért menedéket. C Jól halad a népfront-bizottságok újjáválasztása Jó ütemben halad megye- szerte a népfront-bizottságok újjáválasztása. Az április 20. és 27-e között beütemezett 49 választó gyűlés közül 47- et megtartottak. A községben átlag kétszázan vettek részt a falugyűléseken. A városokban lakóterületi, üzemi és termelőszövetkezeti kisgyüléseken választották meg a küldötteket a városi küldöttértekezletre. Minde­nütt jól sikerültek e kis- gyűlések. Az öt városban mintegy 10—11 ezer ember vett részt azokon. Kiemelke- dőek voltak a mezőtúri, jász­berényi, karcagi kisgyűlések. Jól sikerültek a városi kül­döttértekezletek is. Jászberényben vasárnap délelőtt a Lehel klubban gyűltek ősszé a népfront kül­döttei, aktívái a bizottság új- jáválasztására. Mintegy hét- százan hallgatták meg a tar­talmas, sokrétű beszámolót, amely helyesen értékelte az eddig végzett munkát, s kü­lön kiemelte a társadalmi munka jelentőségét a község­fejlesztési tervek teljesítésé­ben. A vitában hatan szólal­tak fel. A mintaszerűen meg­tartott választógyűlés után az újjáválasztott népfront-bi­zottság alakuló ülésén meg­választotta az elnökséget, s megállapodtak a legközeleb­bi elnökségi ülés időpontjá­ban. A községi népfront-bizott­ságokat falugyűléseken vá­lasztják újjá. Több helyen kultúrműsorral, filmvetítés­sel teszik színesebbé, ünne­pélyesebbé e gyűléseket. Ál­talában négy-öt hozzászóló mondja el véleményét a nép­front munkáról, s társadalmi munkafelajánlásokat is tesz­nek. Tiszakürtön az újjává­lasztott bizottság tagjai 100 munkanapot ajánlottak fel, melyet a községfejlesztésben szereplő létesítményeknél dolgoznak le. Szászberek községben ked­den este tartották a falugyű­lést a mozi helyiségben, ahol száznegyvenen voltak jelen. Konka Mátyás, a népfront­bizottság titkárának színvo­nalas beszámolóját nagy ér­deklődéssel hallgatták. A kul­túrműsorban Lakatos Zsófia, József Attila: Lebukott c. versét szavalta, Szegedi Pál és Pálinkás Erzsébet novel­lákat olvasott fel. Az iskola tánccsoportja is kedveskedett szereplésével a jelenlévők­nek. Tiszasason kedden este a falugyűlés százhetven részt­vevője újjáválasztotta a köz­ségi népfront-bizottságot. A gyűlésre érkezőket a kultúr- házban szépen dekorált, dí­szített terem és vidám zene­szó fogadta. Száj ólban, Nagykörűben és Tiszajenőn is jól sikerültek a falugyűlések. Tiszajenőn nem csak a beszámoló, de a fel­szólalók is értékelték a vil­lanyhálózat bővítésénél és a kulturház építésénél végzett társadalmi munkát, s bírál­ták a kereskedelmi szerve­ket, főleg az áruellátási hi­bák miatt. A szolnoki járásban örvény detesen javult a nők és fia­talok számaránya az újjává­lasztott bizottságokban. Rá- kóczifalván 19 nőt és 11 fia­talt, Kőtelken 8 nőt és 3 fia­talt választottak meg nép­front-bizottsági tagnak. Éljen és virágozzék szabad, független hazánk, a Magyar Népköztársaság! SZOKATLANUL hűvös volt az a délután, mikor el­mentem hozzájuk. Fénykép­albumot tettek elém. Albu­mot?! Nem. Rossz a kifejezés. Egy „kazal”-ra való fotót, mert mint az egyik mondta: „Minden mozzanatot megörö­kítettünk az utókornak”. Hatalmas cölöpverőgép Látszik az egyik képen, barna gőzfelh '5 fátyolozza be a cö­löpverő csúcsát. Derűs, nap­sugaras mégis a felvétel. Két mosolygó, izmos, félmeztelen­re vetkőzött hídépítő kacsint huncutul a gép lencséjébe. — ök már nincsennek itt. E<rvik Algyőn, másik Pesten dolgozik — mondja Baczka János főművezető. Mert ez a hídépítők sorsa. Menni kell, hogy összekössék a folyópartokat: Tokajba, Öcsödre, Pestre, Algyőre, a Dunántúlra, sőt még Egyip­tomba is. A főgépész, aki megjárta Egyiptomot, hogy hidat ível­jen sokezer társával a Nílus fölé, már nem volt ott. Munka után jól esik a pihenő, külö­nösen, ha olyan szállás vár a Tisza-hid építőire, mint itt Szolnokon. Egyébként a hídépítők éle­te, akárcsak az olajbányászo­ké, sofőrödé, hajósoké „csa­vargó“ élet. — Aki ebbe belekóstol, vagy megszokik, vagy meg­szökik — így Baczka János. Van, aki nem bírja, s itt hagyja. Van, aki egyidejig bírja, azután megy el. — A többség? — Megszokja és megszereti, vagy ha el is kell mennie, a legelső alkalommal visszajön. A főmérnök, Bárdy Iván, édesapja szintén hídépítő mérnök volt. Domanczky Sándor kőfaragó, aki Tokaj­ba való, szintén édesapja mesterségét folytatja. Magas, cserzettarcú férfi Domaniczky Sándor, a szolnoki Tisza-híd építőinek párttitkárja. — Tizenhathónapos fiamat Is kőfaragónak nevelem majd — mondja. Ö is innen ment el, a hida­soktól, évekkel ezelőtt tiszti iskolára, majd repülő tiszt lett. — Aztán megoperáltak. Tudja a gyomrom... ... S a híd visszahívta Do- maniczki Sándort, aki négy esztendeje újból „megtért’* hozzá. Baczka Jánostól tud­tam meg: hívták már tanács­elnöknek és még sokfelé De: „Nem és nem!” BACZKA JÁNOST a mély építők is „csalogatták" egy időben. A főművezető elgondolkoz­va mondja, mikor erre em­lékezik: — Hát elmégy, János? Itt hagysz bennünket? Itt tud­nál hagyni? — mondogatták a társak. — S hiába várt a nagyobb kereset. Azt mond­tam akkor: „Hagyjatok bé­kén! Dehogy megyek! Mara­dok!” Azóta is ez az egy munkahely szerepel munka­könyvemben. Tíz éve dolgozik a vállalat­nál, melynek több, mint 3 ezer munkása van. — De itt van az ezerötszáz személyes „törzs”, amely tíz esztendő alatt úgy összeszo­kott, hogy semmi pénzért nem hagyná el egymást, nem hagyná el a hidat. Hidász­sors, hidászélet, hidászbecsü­let — ez mindent megmagya­ráz. Pedig nem könnyű a mun­ka. Miközben bandukoltunk az ártéri híd lábainál — is­mét meggyőződtem erről. Ti­zenhat hídlábat ásnak itt ki, miután a gödrökből kiszi­vattyúzták a vizet. Még most is térdig érő sárban dolgoz­nak. S ha valaki azt hiszi, hogy a hídláb ásás könnyű — na­gyon téved. — Minden híd, minden ta­laj más és más — magyaráz­ták. — Bizonyíthatjuk. Látja, Y71ÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XI. évfolyam, 99. szám. Ara 50 fillér 1960. április 28. csütörtök. Fakó lapok—fényes napok A nagykereskedelmi vállalatok jelentik KIALSZIK A TŰZ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom