Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

1960. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Testvérlapjaink íiiák Nyolc helyen lélesítenek kárlevő- előrejelző állomási Az érdekes kezdeményezésről a Tassi Növényvédő Állomás laboratóriumának vezetője, Szűcs József adott tájékoztatást. — A legfontosabb célunk a tsz-ek növényvédelmé­nek segítése azzal, hogy helyi előrejelzéseket adunk ki. Az idén r.yolc helyen állítunk fel előrejelző állomáso­kat. Ezzel a délvidéki pajzstetű és almamolyveszély idő­ben történő előrejelzése megoldódik, öt tsz egész évi nö­vényvédelmi patronálását vállaltuk. Húsz közös gazda­ságban az ott végzett helysz ini vizsgálatok alapján a leg­fontosabb kártevők megjelenéséről adunk előrejelzést és az ellenük való védekezés irányításában is közvetlenül részt veszünk. A növényvédő állomás az idén többezer forint ér­tékű meteorológiai műszert kapott. Most érkezett egy 25 ezer forint értékű rovarvizsgáló mikroszkóp. Ezzel köny- nyebb lesz az előrejelzés munkája. (Petőfi Népe, 1960. áp­rilis 24.) A „Lenin jégtörő“ a tolnai gimnáziumban A tolnai gimnázium rádiós szakköre Lenin születésének 90. évfordulója tiszteletére el­készítette a szovjet tudósok által tervezett és gyártott Le­nin jégtörő kicsinyített má­sát. A tolnai gimnázium rá­diós szakköre által készített hajó 3 és fél méter hosszú, egynegyvenede és pontos mása a Lenin jégtörőnek. A hajó rádióirányítással műkö­dik. Kettő darab 120 voltos anódtelep szolgáltatja a ve­vő anód-áramát. A meghajtó motorok áramellátása 12 vol­tos akkumulátorral történik. A motorok fordulatszáma percenként 600. Az irányí­tást, a kormányzást 17 több áramkörű relé végzi. A hajó a rádióhullámok irányítása szerint előre és hátra egy­aránt megy, jobbra és balra fordul, leáll stb. A hajót el­látták villanyvilágítással, működését elektromos duda jelzi. Minden kapott jelre fényjelzéssel reagál. A hajó­ba az építők beépítettek egy telepes szuper vevőkészülé­ket, amely középhullámú sá­von működik, tehát rádiómű­sort is tud közvetíteni. n Á hajót ma délután 6 óra­kor bocsátják vízre a selyem­gyár alatti Duna-ágban. — (Népújság, i960, április 24.) Nagyapa és unoka az énekkarban Sokan ismerik a lónyai da­lárdát. ötven tagja van, az énekesek átlagos életkora 35 év. A legidősebbek, Varga Lajos, Laczkó László bácsiék már közel járnak a hetven esztendőhöz. Mégis, örömmel énekelnek a dalárdában. He­tenként kétszer próbálnak. Részt vettek a városi dalos találkozón, a járási kulturális seregszemlén. Elnyerték az első helyet. Különösen szere­tik népdalcsokrukat, a cite- raegyüttest Most május X-re készülnek. Kovács Ferenc bácsi régi tagja a dalárdának. Fia és unokája is vele együtt éne­kel az énekkarban. Borbély Lajos bácsival együtt már negyven éve tagja a dalár­dának. Nem hiányoznak egyetlen alkalommal sem. Lehet tél, sár, hideg, ők még­is megjelennek. Borbély bá­csi neves emberekkel együtt szenvedett a debreceni bün­tetőtáborban, de ott is nótás- kedvű volt. Tudta, eljön az idő, amikor fogvatartói ke­rülnek helyére. N. T. (Kelet- Magyarország, 1960. ápr. 24.) Muflon-bárányok és őzgidák a Blikkben Üj lakókkal gyarapodik a Keletbükki Állami Erdőgaz­daság bókki és szercepusztai vadászrezervátuma. A kirán­dulóktól és vadászoktól ke­vésbé látogatott részeken megkezdődött az őzek és a muflonok ellése. Kurtabér­cen, Jávorkút környékén, a Lustavölgyben anyjukkal együtt megjelentek az első őzgidák. A muflonok tanyá­jának környékén, Hosszúré­ten, Látókőnél és ■> Nagyré­ten pedig az erdészek megfi­gyelték az idén született el­ső muflonbárányokat is. A kedvező, enyhe tél és a Jó takarmánvozás eredmé­nyeként az idén a korábbi éveknél nagyobb szaporulat­ra számítanak. Muflonból például, becslések szerint, az idei elléseknél mintegy 60— 70 darabos szaporulatot vár­nak.. (Eszak-Magyarország, 1960. április 23.) Május 1-re Üvegei húznak a Zagyva II. új kemencéjéből Nyolc nap. Már csak ennyi válassza el a Zagyva II. sze­relőit (Zagyvapálíalvai Üveg­gyár), fizikai és műszaki dol­gozóit a nagy eseménytől: május elsején, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén üveget húznak a Zagyva II. új kemencéjéből. A műszaki dolgozók lelki- ismeretes irányítása mellett szinte óramű pontossággal dolgoznak a szerelők. A Gá­bor Áron Vasöntöde- és Gép­gyár dolgozói fáradságot nem ismerve dolgoznak a keverő­épület és az új huta közötti szerelési munkálatokon. A Hejőcsabai Cementipari Vál­lalat munkásai megállás nél­kül végzik a húzógépek pó­diumának szerelését, az úszó­pódium munkálatait. Már fo­lyamatban van a vágóüzem és az új huta emeleti részé­nek híddal való összekötése, a gépgázosító cső szerelése. Ezeknek a munkáknak el­végzésével lényegében befe­jeződik a Zagyva II. szerelé­si munkálata. Nógrádi Nép­újság, 1960. április 23.) Rádiós „rókavadász“ verseny A Magyar Honvédelmi Sportszövetség szombathelyi rádióklubja az elmúlt évek során sokat fejlődött. A klub tagjai saját építésű rádióké­szülékeikkel külföldi rádió­amatőrökkel „leveleznek” és különböző országos versenye­ken szép sikereket érnek el. A rádióklubnak jelenleg 26 tagja van. A rádióamatőrök Szilágyi Istvánnak, a rádió­klub vezetőjének irányításá­val legutóbb önálló „rókava- dász”-versenyt rendeztek a váti erdőben. A versenyen kilenc rádióamatőr vett részt sajátépítésű rádiókészüléké­vel. A versenyen az volt a feladat, hogy a „rókát”, az adókészüléket megkeressék saját vevőkészülékük segítsé­gével. (Vas Népe, 1960. ápri­lis 23.) Mfiszálgyártó központtá fejlesztik Nyergesújfalu! A kísérleti nyergesujfalui danulongyár eredményei alapján gyors ütemben növe­lik a hazai műszálgyártást, s 1962-re már 1150 tonnára nő a termelés. Jelenleg évi 350 tonnás kapacitással dolgozik a kísérleti üzem. További két év alatt — tehát 1964-re — műszáltermelésünk eléri a 2300 tonnát. Ny ergesuj falun alakítjál ki a danulongyártó közpon­tot. Még a második ötéves terv során megkezdik előál­lítani a végtelen szálú danu- lont is, amelyet lényegesen sokfélébben lehet majd fel­használni. Nylonharisnyák, fehérneműk, csipkék, sőt, még halászhálók is készíthe­tők belőle. Ilyen árukat je­lenleg is gyárt ugyan iparunk, de egyelőre külföldről vásá­rolt alapanyagból. (Dél-Ma- gyarország, 1960. áprilit 23.) A TIT a nevelésért Szolnokon a városi tanács nagytermében ma este bat órakor dr. Bencsátb Aladár- né egyetemi adjunktus tart előadást a Nőtanács, a Peda­gógus Szakszervezet és a TIT rendezésében. Az elő­adás címe: Az érzelmi élet fejlődése. * Ugyancsak ma este hat órakor Tiszafüreden a műve­lődési házban dr. Jausz Bé­la egyetemi tanár tart elő­adást a szülőknek és a diá­koknak „Pályaválasztás-élet­hivatás” címmel. ♦ Tiszavárkonyon is lesz ilyen előadás. Ezt Tóth Gyu­la főiskolai tanár tartja a harmonikus családi életről. Az előadás után az Apák is­kolája című filmet vetítik. A Felszabadulási Kulturális Szemle jászapáti bemutatójáról A vasárnap délutáni i csendet alaposan megbolygat­ta a szemle. — Dózsá­ról, Kisérről, Alsószentgyögy- ről egymás után érkeztek a fiúk és lányok, meg az idő­sebbek is, hogy részt vegye­nek a színjátszó- és szaval ó- bemutatón. Tizenhat szavaló, tíz színjátszó-csoport vetélke­dett a megyei bemutatóra va­ló bejutásért. Öröm volt lát­ni, hogy a gimnazisták mel­lett mennyi tsz-fiatal is el- jölt a hónapok szorgos készü­lődésének eredményeit bemu­tatni. Minden résztvevőt, minden csoportot megdicsérhetünk témaválasztásáért Nyoma sem volt népszínműveknek, Jelenet a Két év után című szovjet filmből UUHIHWMWmMmUWaMtUnMtIIUtWINHIItMlllllllUmimiMIIIHIIMtHmHmiHMUWIMM /VI indenféíe Egy kis formabontás A jászberényi kulturális szemlén láttuk szombaton: az egyik érettségiző gimnazista Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című versét adta elő. Mi az, hogy előadta?! Eljátszotta! Mert nem elég, hogy csípőte- tett kézzel jött ki a függöny elé és a vers elején jobbra- balra csapkodott: a vers kö­zepén le is guggolt. A közön­ség ereiben megfagyott a vér: mit fog a guggolás után csinálni. A meglepetés foly­tatódott: tovább szavalt. Guggolva. Mindössze tehát egy kis formabontásról volt csak szó, errevonatkozólag pedig egyik illemtankönyv sem nyilatko­zik elítélően. Tudniillik... „Tudniillik a jövő héten Jászberénybe utazom’1 — mondta tegnap valaki. Este pedig azt olvastam egy no­vellában: „Tudniillik Pisti nagyon szerette a baracklek­várt”. Ma reggel pedig azt mondta egy rég nem látott ismerősöm: „Tudniillik volt egy kis influenzám”. Hm! Mennyi mindent ille­ne tudnom és én nem tudom, „tudniillik” rengeteg az el­foglaltságom és ennek lám, mennyi káros következménye van. Azt azonban még soha nem hallottam attól az ismerő­sömtől, aki állandóan rossz­kedvéről panaszkodik, hogy „tudniillikmegcsalja a fele­sége. Tudniillik nem mindent il­lik tudni. Pancsoló kislány Vasárnap délben felkeres­tem a Magyar utca sarkán veszteglő nyári talponállót, hogy egy kis sört vigyek az ebédhez. Sorstársaimmal együtt türelmesen várakoz­tam, majd — mint ezt elvár­ták tőlem — átadtam a blok­kokat és az üveget. A pult úszott. Sörlében úszott a törlőrongy és a sö­röspoharak kikötőben vesz­teglő hajókként várakoztak a fogyasztókra. Midőn a kar­társnő egy poharat felemelt, a pohár aljáról a többi po­hárba csörgött a pulton hul­lámzó nektár. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy megkárosítottam a vendég­látóipart. Ebédnél ugyanis, amikor szomjunkat oltani kívánva kitöltöttem a sört, több törlőrongydarabot és te­kintélyes mennyiségű do­hányt találtunk a sörben, amit örömmel visszajuttatok a vendéglátóiparnak, ha haj­landók visszaadni ott elvesz­tett sörivási gusztusomat. L. M. MIT NYELT A STRUCCMADÁR? Az angliai Chester állat- kertjének igazgatósága már nem egyszer bajba került a állatkerti strucc különleges ízlése miatt. A madár ugyanis különös előszeretettel visel kedik töltőtollak, anyacsava rok, diók és egyéb különös táplálék iránt. Nemrégiben egy kideríthetetlen tárgyat nyelt, amely a torkán akadt. Az állatkert igazgatósága Geiger-számlálóvál próbálta megállapítani, hogy mit nyelt a struccmadár. A kísér­let azonban nem vezetett eredményre. Végülis a hadse­reg segítségét vették igénybe, s a szakértők aknaszedővel igyekeztek megállapítani a baj okát. Ez a kísérlet is ku­darcot vallott úgy, hogy kény­telenek voltak a struccot mű­tétnek alávetni. (A Schweizer lllusztrierte”- ből.) millllllllllllltllllilllllHIIIIIIIIHIIIIIIIUIIIIII Tanácsi közlemény A szandaszöllősi községi tanács március 29-i ülésén rendeletet hozott a község ma- kadám útjainak, beton és sa­lakjárdáinak védelméről. A rendelet teljes szövegét hi­vatalos órák alatt a községi tanácsház hirdető tábláján mindenki megtekintheti. harmadosztályú költők érzel­gős tákolmányainak. József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor, Vörösmarthy, Várnai Zseni, Szüdi György szerepel­tek a szavalok műsorán. A színjátszók a felszabadulás, az elnyomás időszakából vett egyfelvonásosokkal, darab­részletekkel szerepeltek. Itt legfeljebb azt róhatjuk fel, hogy mai tárgyú, különösen falusi tárgyú magyar darabot egyáltalán nem láttunk a bemutatón. Tagadhatatlanul kevés ilyen van, de még az­zal a kevéssel sem éltek a bemutató csoportok. Egyedül a jászapáti Alkotmány Tsz fiataljai mutattak be „Konty- szüret” címmel egy mai falusi problémákat tárgyaló, vidám, de amellett rendkívü anulsá- gos jelenetet. A témaválasztás tehát a fenti hibától eltekintve kielé­gítő volt. A művészi színvo­nallal már nem lehetünk ilyen elégedettek. Számos hibának, tudjuk, a csoporton kívülálló okai vannak. Sok munka, kevés próbalehetőség. Ez azonban nem szolgálhat mentségül, különösen a szín­játszócsoportok számára. A Szavalok közül mind­össze hárman-négyen ütötték j meg azt a színvonalat, amely a megyei döntőn való sze­replésüket lehetővé teszi. Itt a legfőbb hiba a betanítás módjában rejlik. Ezek a fiúk, lányok külön tanulták meg a verset és külön a hangsúlyt. Eközben legtöbbjüknél el­sikkadt a vers értelme, a gon­dolati tartalom. Többen vol­tak olyanok is, akik a jól be­vált deklamálással, egyes — általuk fontosnak tartott mondatrészek kiabálós hang- súlyozásával igyekeztek hatni a közönségre. Az egész me­zőnyből magasan kiemelke­dett Cséke Katalin jászapáti gimnazista, aki Radnóti Mik­lós „Levél a hitveshez” című költeményét szavalta mély át- érzéssel, helyes hangsúlyozás­sal, a mű gondolati tartalmá­nak jó érzékeltetésével. Rajta kívül még Horváth György, Holló László és Magócs Erzsé­bet szavalatát lehet dicsérni. A színjátszók általános hi­bája a hiányos szövegtudás. Szinte kínos volt nézni, hogy félpercekre is megálltak a beszédben a szereplők, nézték egymást, várták a súgót, akit igen sokszor a nézők jobban hallottak, mint a színjátszók. Tehetséges és lelkes színját­szók munkája veszett kárba azzal is, hogy a darabot rosz- seuI, vagy egyáltalán nem rendezték. Gyakran összetor­lódtak a szereplők, a szöveg­gel ellentétes cselekedeteket hajtottak végre, nem tudtak megállni sem a színpadon. Tagadhatatlanul voltak jobb csoportok, de a felsorolt hi­bák többé-kevésbé mindegyik­nél kimutatkoztaili. A jobbak közé tartozik a jászapáti mű­velődési ház színjátszó-cso­portja és a jászladányi mű­velődési otthon színjátszói, akik a Vitézek és hősök című darabból adtak elő egy1 jele­netet. A jászszentandrási Pe­tőfi Termelőszövetkezet Pety- tyes előadásában is felfedez­hettünk néhány szép és érde­kes színpadi megoldást. Azon­ban nekik is jobban kell vi­gyázniuk a tiszta, értelmes szövegmondásra és a színpadi mozgásokra, Dieséret illeti a jászai, sószentgyörgyi Béke Tsz szín­játszóit, akik saját népi gyűj­tésüket: „Borsós Sándor, az utolsó jász betyár” címmel vitték színpadra. Sajnos, a kivitelezés már gyengébben sikerült. Inkább kosztüm nél­kül mutassák be a játékot mintsem olyan nevetséges bohócöltözettel, mint a „szol- gabíróé". A különben érde­kes és tanulságos népi játék feltétlenül megérdemli a csi­szolást, a szakemberek ér­deklődését A szemle eddigi bemutatói — köztük a jászapáti is — arra enged következtetni, hogy a tömegmozgósítás most már sikerül. A színvonallá] azonban még komoly hibák vannak. Véleményünk szerint inkább községenként egy erős központi színjátszócsoportot alakítsunk, mint négy gyön­gébbet, a különböző szerve­zeteknél. Ez lehetővé tenné a szakemberek jobb kihaszná­lását és tehetséges népi szín­játszás kibontakozását. Bí­zunk benne, hogy ez csak kezdeti nehézség, a lelkes és tehetséges falusi színjátszók megfelelő szakmai vezetéssel lényegesen jobbat és többet tudnak majd adni a követke­ző években. Hernádi Tibor Énekkari bemutatók Vasárnap délelőtt került sor a szolnoki Ságvári End­re művelődési házban a fel- szabadulási szemle városi és járási énekkari bemutatójá­ra. Az iskolák énekkari pro­dukciói és a munkásénekka­rok bemutatott számai jóleső meglepetésként bizonyítot­ták, hogy a gazdag hagyomá­nyokkal rendelkező megyei kóruskultura a hosszú ha­nyatlás után ismét régi fé nyében kezd csillogni. Eddigi tapasztalataink sze­rint az énekkarok színvonala mind válogatásban, mind in­terpretálásban megyeszerte a prózai csoportok színvonala fölött van, sok kórus emel kedik ki az átlagosan is jó­nak mondható színvonalból és sokan produkálnak mű­vészit. Ez is azt bizonyítja, hogy vannak lehetőségek a város veszteglő zenei életé­nek fellendítésére. A karvezetők jó munkát végeztek, helyesen válogat­ták össze a műsort, jól fog­ták össze kórusaikat. Az ál­talános hibák közé tartozik azonban,' hogy több kórus a kísérettel komponált műve­ket zongorakiséret nélkül énekelte. A megyei bemuta­tóig azonban még van idő az ilyentermészetű hibák kija­vítására. A zongorakiséret hiánya volt a legfőbb hiba az Achim úti iskola produkciójában is. A jól összeszokott kórus biz­tos intonációval, de kissé élettelenül énekelt. A Bajcsy Zsilinszki úti iskola egyik legsikerültebb műsorszámá­nak, Mozart Bűvös csengety- tyüjének előadása könnyebb hangvételt kívánt volna. A Beloiannisz úti és a beseny- szögi iskola kórusai jók vol­tak, a Beloiannisz úti kórus a gyors részeknél több gondot fordíthatott volna a tisztább szövegkiejtésre. A Költői úti iskolát a leg­jobban szereplő kórusok kö­zött említhetjük, néhol mű­vészi színvonalú előadást nyújtott. A Rákóczi úti iskola műso­ra a jó kezdés után állandó­an esett. A tiszaföldvári iskolát mű­sorválasztásáért dicsérhet­jük. Az ószöllői iskolánál vi­szont a műsorválasztásnál volt baj: kis-zenekari pro­dukcióban mutatták be Bach G-moll prelúdiumát, ezt a nem éppen tangóharmonika- darabot. Egyaránt kellemes megle­petés volt a két kórusból egyesült Vasutas énekkar és a szolnoki földművesszövet­kezet kórusa. Mindegyik ki­emelkedőt nyújtott. A leány- gimnázium és a honvédség összevont kórusától az első műsorszám után többet vár­tunk. A szemle énekkari bemu­tatóiról végső fokon csak jót mondhatunk. Külön elisme­réssel kell szólnunk a rende­zésről, amely példamutatóan gördülékennyé tette a szín­vonalas bemutatót U ML

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom