Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-21 / 93. szám

A kapacitás jobb kihasználásáért Különböző tanácskozáso­kon sok szó esett már ar­ról, hogy az idén jóval töb­bet kell termelnünk, mint tavaly. S ez így is van. Me­gyénk minisztériumi ipará­nak tervkiszabása 11 szá­zalékkal haladja meg a ta­valyit. Nőttek a feladatok helyi- és a szövetkezeti iparban is. Megoldásukhoz sok se­gítséget ao az állam. Me­gyénk üzemeinek gépi re­konstrukciójára például 106 millió forintot költött 1959- ben. A jászberényi Aprító­gépgyár 43 vas- és fém- megmunkáló gépet kapott, o törökszentmiklósi Mező- gazadsági Gépgyár 12, o szolnoki Járműjavító Vál­lalat 77 szerszámgéppel gyarapodott. A szükséges berendezéseket tehát bizto­sítja az állam. Jogosan me­rül fel a kérdés, hogy a termelésnöveléshez elég-e ez? Látszólag igen, hiszen megyénk ipari üzemeinek termelése rohamléptekkel nőtt 1959-ben. Terven felül 132 millió forint értékű terméket állítottak elő. Van azonban a kérdésnek másik oldala, mégpedig az, hogy kisebb gépi beruhá­zással is érhettünk volna el ilyen eredményt. Miből lehet ezt a következtetést levonni? Egyszerű a kér­dés, csupán azt kell meg­vizsgálnunk, hogy eszter­gáink, maró-, fúró, gyalu- és egyéb gépeink kihasz­nálási foka milyen. S ha ezt vizsgáljuk, nyu­godtan megismételhetjük, hogy tervszerűbb, gondo­sabb munka kell a gépbe­szerzéseknél. A malom­iparban például nyugodtan be lehetne zárni néhány üzemet, semmi kár nem származna belőle, hiszen a gépek kihasználási foka csak 52 százalék. Ennek el­lenére apró-cseprő malmo­kat is üzemeltetünk, jelen­tős összegeket költünk fenntartásukra, felújítá­sukra — senki sem tudja pontosan megokolni, hogy miért. Az volna az ésszerű, hogyha a nagyobb, korsze­rűbb malmok is kielégít­hetik az igényeket, akkor azok kihasználási fokát növeljük, a kisebbeket pe­dig zárjuk be. Fontolóra vehetjük azt is, hogy mennyiben indo­kolt a vasipari üzemek gépparkjának nagymérvű növelése. Az utóbbi vizsgá­latok szerint ugyanis a vasipar gépeinek kihaszná­lási foka csak 50—60 szá­zalék megyénkben. Az épí­tőanyagipari gyártógépeké meg mindössze 40 százalé­kos. Mindez arra vall: ko­rántsem használunk ki minden lehetőséget, nem elemezzük megfelelően, hogy a rendelkezésünkre álló gépeket, berendezése­ket miként tudnánk több műszak szervezésével, vagy valami más módon jobban kihasználni. Sokat lehetne azon is vi­tatkozni, hogy az üzemel­tetett gépeket kihasznál­ják-e? Látszólag igen: dol­goznak velük. De ideje vol­na egyszer már azt is meg­nézni, hogy mit Általános tapasztalat ugyanis (konk­rétabban a szolnoki Jár­műjavítóban és a török­szentmiklósi Mezőgazdasá­gi Gépgyárban is), hogy korszerű, félautomata esz­tergapadokon egyszerű, egyműveletes munkát vé­geznek. Nem szerszámoz­zák fel ezeket a gépeket következményeként a ter­melékenység sem nő úgy, ahogy az kívánatos lenne. Az ilyen esetek is hozzájá­rulnak ahhoz, hogy nagy­arányú gépi beruházásaink ellenére megyénk iparának termelékenysége nem emel­kedik kielégítő mértékben. Az előző két év alatt pél­dául a termelésnövekedés­nek mindössze egyhetede származott termelékeny­ségnövelésből. Kielégítő ál­lapot ez? — Korántsem nevezhető annak. S meg­változtathatatlannak sem. Ha a műszaki vezetők min­denhol arra törekednek, hogy felhasználják az üze­mek belső tartalékait, nem tűrik, hogy drága pénzen beszerzett félautomata gé­pek. .i egyszerű „leszúráso- kat” végezzenek, hanem azok teljes kapacitását a termelés szolgálatába állít­ják, akkor eredményt ér­hetünk el a termelékeny­ség növelésében is. Persze, korántsem amel­lett kardoskodunk, hogy szüntessük be üzemeink gépparkjának növelését. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ésszerűtlen for­gácsoló gépeket beszerezni addig, míg a rendelkezé­sünkre állók kihasználási foka ilyen alacsony. Ha ilyen viszonyok között gé­peket szerzünk be, akkor arra kell törekednünk, hogy korszerű, nagyterme­lékenységű célgépeket vásá­roljunk, előrehaladjunk a forgácsolás nélküli techno­lógia alkalmazásában is. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk azonban, hogyan lehet meglévő gé­peinket Jobban kihasznál­ni. Megfelelő íelszerszámo- zással, másoló- és adagoló- berendezések stb. alkalma­zásával teljesítményük nö­velésére kell törekednünk. A műszaki fejlesztési ter­vek ilyen feladatokat is megoldhatnának. üzemi vezetőinknek be kell látni, hogy az eddigi állapotokon sürgősen vál­toztatni kell, ha gazdaságo­san akarunk termelni. Mi­lyen jelek figyelmeztetnek erre? A szolnoki Járműja­vítóban például tavaly 18 millió forint értékű szer­számgépet állítottak üzem­be. S milyen előnnyel járt ez? — 3531 óra megtakarí­tást hozott. Ilyen „megta­karítási” tempót tartva, többszáz év alatt térül csak meg a gépekre fordí­tott összeg. Ilyen példák felsorolása után határozottan állítha­tó: van még sok belső tar­talék üzemeinkben, kiak­názásuk — elsősorban a rendelkezésünkre álló be­rendezések teljes kihaszná­lása halasztást nem tűrő feladat, Közös lengyel-magyar szénbányászati meddökitermelö üzem A Haldex lengyel—magyar szénbányászati Meddő-Kiter- melő Vállalat, amely a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának országai között elsőnek valósítja meg két Arról nincs statisztikai kimutatás, hogy a felszabadulás előtt hány dolgozó paraszt részesült a téli hónapok alatt mezőgazda- sági szakoktatásban. Arról viszont van, hogy hazánkban alacsony — európai vi­szonylatban is utolsó —szintű volt a me­zőgazdasági termelés. A mezőgazdasági tu­dományok széleskörű terjesztésével aa ak­kori uralkodó osztály vajmi keveset foglal­kozott. A felszabadulás után teljesen meg­változott a helyzet, de széleskörű, nagy tömegeket érintő mezőgazdasági szakokta­tásról voltaképpen 1952-től kezdve beszél­hetünk. baráti ország együttműkö­dését vállalati formában — Budapesten tartotta felügye­lőbizottsági ülését Tadeusz Laskowskinak, a Felügyelő Bizottság elnökének, a Len­gyel Bányászati Egyetem rektorának vezetésével. ^z ötnapos tanácskozáson megbeszélték a lengyelor­szági Mihal bányában most épülő közös meddőfeldolgozó üzem műszaki és gazdasági kérdéseit. Az üzem, amely előreláthatólag szeptember­ben kezdi meg működését magyar eljárás és magyar tervek szerint magyar gé­pekkel — a medőhányóban levő, eddig értéktelennek vélt szenet használhatóvá te­szi, a megmaradt tényleges meddőanyagot pedig töme­dékelésre, valamint építő­anyagipari célra dolgozza fel. Foglalkozott a Felügyelő Bizottság új üzemek terve­zésének és beruházásának kérdéseivel is. (MTI). A Megyed Tanács VB Me­zőgazdasági Osztálya tegnap a SZOT székház nagytermé­ben ankétot rendezett a me­gyed termelőszövetkezetek és állami gazdaságok állatte­nyésztői számára. A nagysi­kerű tanácskozáson megje­lent Horváth Imre elvtárs, a MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, a mezőgazdasági tud.mányok legkiválóbb képviselői, többek között dr. Schandl József Kossuth-dí- jas akadémikus, az Állatte­nyésztési Kutatóintézet igaz­gatója, Rimler Károly, a Gö­döllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet igazgatója, dr. Bamberger Károly, az Állat­éi Kzségügyi Kutató Intézet tudományos osztályvezetője, valamint a három intézet tu­dományos kutatói is részt- vettel-. Megjelent Nyíri Béla, a Megyei Tanács VB. mg. osztályvezetője, Magas Lász­ló megyei főállattenyésztő és több mint ötszáz termelőszö­vetkezeti, illetve állami gaz­dasági állattenyésztési szak­ember. Az értekezletet Nyíri Bélit elvtárs nyitotta meg. Elmon­dotta, hogy a tanácskozás új formáját valósítják meg; mégpedig úgy, hogy nem lesz előadó. Megkérte a megjelent gyakorlati szakembereket: tegyenek fel olyan kérdése­ket, vessenek fel olyan prob­lémákat, amelyekkel minden­napi munkájuk során talál­koznak, s a megjelent tudo­mányos kutatók ezekre vá­laszt adnak. Ezután dr. Schandl József akadémikus szólalt faL Töb­bek között ezeket mór,. i: — Ezen a különleges, új­szerű tanácskozáson olyan dolgokról beszéljünk, ame­lyek valamilyen formában A szövetkezeti parasztok igényelték a nagyüzemi gaz­dálkodáshoz szükséges meg­felelő műveltséget, szaktu­dást. Ahogyan nőtt a ter­melőszövetkezetek száma és ahogyan változott a dolgozó parasztok életkörülménye, úgy növekedett a falusi la­kosság tanulási vágya is. A múlt években ezrek és ezrek sajátították el a téli hónapok alatt a legszükségesebb tud­nivalókat. Tavaly történt a A mezőgazdasági tömeg- oktatás legkedveltebb és leg­elterjedtebb formája az ezüst- kalászos tanfolyam. Az idei oktatási évben 95 működött, közel kétezerötszáz résztve­vővel. Az ezüstkalászos tan­folyamokon szinte kivétel nélkül mindenütt azokkal a növénytermesztési, állat- tenyésztési problémákkal fog­lalkoztak, amelyek az adott gazdaságban legfontosabbak. így például a jászapáti Alkot­mány Tsz-ben. ahol az állat- tenyésztés fejlesztésére külö­nösen nagy gondot fordíta­gáiolják az állattenyésztés fejlesztését, s amelyek az állattenyésztőket leginkább érdeklik. Mi segíteni akarunk a különböző nehézségek le­küzdésében, mert meggyőző­désűnk, hogy Magyarország mezőgazdaságának további fejlődése csak a nagyüzemek útján biztosítható. Dr. Schandl József akadé­mikus rövid bevezetője után a megjelentek többszáz kér­dést tettek fel, amelyek az állattenyésztés minden ágát felölelték. A kérdésekre adott tudományos válaszok ismer­tetésére holnapi számunk „Termelőszövetkezeti élet’’ című rovatában visszatérünk. Lapzártaikor az értekezlet még tart. Török lap Hruscsov és Menderes kölcsönös látogatásáról S t a m b u 1 (TASZSZ). — „Törökország számára a múlt hét legfontosabb poli­tikai eseménye Hruscsov és Menderes kölcsönös látoga­tásának bejelentése volt — írja az Aksam című lap. — „Törökország és a Szovjet­unió kormányfőinek kölcsö­nös látogatásai fordulópon­tot jelentenek a szovjet— török viszonyban ... Hrus­csov közvetlen tárgyalásai az ország politikájáért felelős török államférfiakkal elő­mozdítják a középkeleti hely­zet enyhülését” álapítja meg a lap, majd rámutat: „A csúcstalálkozó csak az első lépés a nemzetközi kérdések redezésében. A csúcstalálko­zót további békés célú erő­feszítéseknek kell követ­niük.” [MTI). legnagyobb változás, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését követően. 1959 őszén a technikumok levelező tagoza­tára több mint ötszázan je­lentkeztek Szolnok megyé­ben. A jelentkezők 80 száza­léka tsz-tag. A hallgatók az­óta rendszeresen tanulnak, a technikumi, szakiskolai taná­rok segítségével. Többezer ember az általános iskola VII., illetve nyolcadik osztá­lyát végzi esti tagozaton. nak, az állattenyésztés és ezen belül a szarvasmarhatenyész­tés kérdéseire fordítottak több időt. Jól beváltak a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osz­tálya által kezdeményezett, úgynevezett speciális tanfo­lyamok. Túrkevén baromfi­Ez is nagyon hasznos for­mája a továbbképzésnek. Itt részesültek oktatásba a szö­vetkezeti agronómusok, s ve­zetők. Az előadásokat az or­szág legjobb szakemberei tar­tották. S ami igen lényeges, a mezőgazdasági szabadegye­tem anyagát a résztvevők odahaza saját tsz-ükben to­vább adták a szövetkezeti gazdáknak. Jól beváltak a különböző szaktanfolyamok. Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron és Tiszafüreden öntözéses tanfo­lyam volt. Jelenleg is folyik kétszer háromnapos időtar­tammal Kisújszálláson nyolc­vanöt hallgatóval. A tél fo­lyamán kétszázötven tsz-tag részesült öntözéses képzésben. Eredményesek voltak me- gyeszerte a havonként meg­rendezett növénytermesztési tapasztalatcserék, amelyeket járásonként, városonként egy- egy termelőszövetkezetben rendeztek. A szakemberek, a szövetkezeti gazdák egymás­tól tanulhattak. A téli okta­tás értékelésekor külön di­cséret illeti az állattenyész­tőket. Az itatásos borjúneve­lésről 41, a tejkezelésről 31, a szarvasmarhahízlalásról 22, az apaállathízlalásról 45, a le­gelőgazdálkodásról 59, a mé­hészetről 37. a halászatról 15, a baromfitenyésztésről 289 szövetkezeti gazda részvéte­lével tartottak tanfolyamod Minden járásban és Karcagon tanfolyamot rendeztek az ál­lattenyésztési brigádvezetők részére, valamint a szarvas­marhatenyésztéssel foglalko­zó munkacsapatvezetőknek. Zárszámadási és tervkészí­tési oktatásban részesültek a tsz-elnökök, könyvelők és agronómusok. A mezőgazda- sági szakoktatás széles ská­lája a vadászokról sem feled­kezett meg. A hivatásos va­dászok részére hathónapos levelező tanfolyam indult. tenyésztésből, másutt méhé­szetből és halászatból vizs­gáztak a hallgatók kiváló eredménnyel. E tanfolyamok arra hívják fel az illetékesek figyelmét, hogy a jövőben to­vább kell haladni a speciali- zálás útján. Ezenkívül a te­matikát a nagyüzemi gazdál­kodásnak megfelelően kell átdolgozni. Az ezüstkalászos tanfolyamok vizsgái megye- szerte befejeződtek, s arról tanúskodnak, hogy mintegy kétezerötszáz szövetkezeti gazda sokat tanult négy hó­nap alatt Érdemes megemlékezni a megyében működő egyéb tan­folyamokról is. A kétéves mezőgazdasági szakiskolákra, valamint az itt működő téli gazdasági szakiskolákra több mint százhatvanan jártak, zömmel olyan emberek, akik­ből brigádvezetők vagy mun­kacsapat vezetők lesznek. Ezenkívül mintegy ötszázan vettek részt elméleti oktatás­ban. A szövetkezeti gazdák zöme szívesen tanul E rövid értékelés csak váz­latos képet ad arról a hatal­mas munkáról, amely a szak­oktatás terén folyt. A tsz- tagok zöme szívesen tanul. Józsa János a jászladányi Kossuth Tsz tagja, a szarvas­marhatenyésztés elismert szakembere. Elmondotta, hogy harminchárom éves, de mióta az általános iskolából kike­rült, azóta nem volt ideje to­vábbképzésre. Most került erre sor, hogy termelőszövet­kezeti tag lett. Katona Endre, aki tizenöt hold földjével lé­pett a Kossuth Tsz-be, az ezüstkalászos tanfolyam záró­vizsgáján így beszélt: „A múlt évben még gondolni sem mertem a tanulásra, hiszen nem volt rá időn. Most egy­szerre kettőhöz fogtam”. Az ezüstkalászos tanfolyamra járt és az esti tagozaton most végzi a VII. általánost. Negy­ven éves ember, de még a mezőgazdasági technikumot is el akarja végezni. Szeren­csi Miklós, a tiszaroffi Kos­suth Tsz elnökhelyettese ha­sonlóképpen vélekedik. A nyilatkozatok százait sorol­hatnánk annak bizonyítására, hogy a szövetkezeti gazdák sokat törődnek szaktudásuk gyarapításával A hivatalos temaitikával működő tanfolyamokon kívül többszáz előadást tartott a Hazafias Népfront a TIT-tel és a megyei tanács vb. mű­velődési osztályával közösen. A karcagi és a törökszent­miklósi termelőszövetkezetek jelenleg is rendszeres előadá­sokat tartanak az üzemszer­vezésről. A téli mezőgazdasági szak­oktatás eredménye majd most tavasszal és nyáron Jelentke­zik mázsákban, literekben. A szövetkezeti gazdák, akik képezték magukat, őszig a gyakorlatban bizonyítják be, hogy érdeme* volt tanulniok. V. K. Nem egy dolgozó paraszt, szövetkezeti gazda vágya az agrárdiploma megszerzése A mezőgazdasági tudományok úttörői találkoztak a termelő- szövetkezetek szakembereivel A múlt év őszétől négy mezőgazdasági szabadegyetemi előadás volt VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 XL évfolyam, 93. szám. Ara 50 fillér I960, április 21. csütörtök. A téli mezőgazdasági szakoktatás (_ mérlege I Piros pontokból - televízió I EGY ANKÉT TANULSÁGAI ■ Ki, kiv©’f mit nyert? ■ \ NAPFÉNYES OTTHONOK B

Next

/
Oldalképek
Tartalom