Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

i960, március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 il&emeitiMM röviden A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1837 fő volt tavaly az átlagos mun­káslétszám. Most már több, mint kétezer munkást foglal­koztatnak. Javul a Fémnyomó és Le- mezárugyárnak szállított al­katrészek minősége. A tava­lyi 40 százalékról például 2,4 százalékra csökkent a hűtő- szekrények kondenzátorainak meghibásodás a. A Tiszamenti Vegyiművek nyereségrészesedéséből 70— 80 ezer forintot fordítanak kulturális és sportcélokra. * A Téglagyári Vállalatnál 148 ezer forintot költöttek a múlt évben munka- és védő­ruhavásárlásra, 21 ezret se­gélyezésre, 23 ezret jutalma­zásokra* • A Tisza Cipőgyárban az idén tovább csökkentik egyes munkaposztokon a munka­időt. Százharminc fő már 40 órás munkahéten dolgozik 1960-ban. Csővázas kukoricagórékat épít a termelőszövetkezetek­nek a kisújszállási Kocsigyártó Ktsz. Ehhez a munkához jó tapasztalatokat szereztek 1959-ben. * Rövidesen bevezetik a me- legf estékszórást a Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyárban. Az ehhez szükséges gépek már megérkeztek Csehszlovákiából, * Nyolc új tag felvételét hagyta jóvá a kunhegyesi Vegyesipari Ktsz évzáró köz­gyűlése. * A szövetkezeti iparban számottevően emelkedett ta­valy az ipari tanulók száma. A száz munkásra számított ipari tanulók száma három­szor annyi, mint a miniszte­ri umi iparban. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiiiiHiiiiiii> Kukoricatemtsztési ankét Szolnokon Március 23-án kukoricater­mesztési ankét lesz Szolno­kon, ahol tsz brigádvezetők, kukoricatermesztésben dolgo­zó tsz tagok vesznek részt, a megye minden tájáról. Ezen az ankéton elhangzó előadá­sok. viták is segítik majd, hogy sikerüljön a nagy elha­tározás, a 30 mázsás kukori­catermesztés megvalósítása. T ermelőszövetk ezeti öntözési társulás alakult Kunhegyesen Tegnap délelőtt a kunhe­gyesi községi tanács elnöki szobájában nagyjelentőségű tanácskozásra, majd elhatá­rozásra került sor. Megjelent Radócs József, a községi ta­nács VB elnöke, Vajda Fe­renc községi párttitkár, vala­mint Szabó Miklós, Tar Már­ton, Bernáth Lajos, Katóra István — a Vörös Október, Vörös Csillag, Lenin és Tán­csics Tsz elnöke. Az egybe­gyűltek előtt Tóth Barna, a Vízügyi Igazgatóság kunhe­gyesi szakaszmérnökségének vezetője szólott a közös víz­gazdálkodás jelentőségéről. A megalakult vízgazdálkodá­si társulás voltaképpen öntö­zési társulás. Ennek keretén belül a tsz-ek a ma még ál­lami kezelésben lévő öntöző­fürtöket területükön saját kezelésükbe veszik, sőt a víz szétosztását is saját maguk eszközölik. A társulás létre­jötte azt eredményezi, hogy a kunhegyesi határban lega­lább 7 ezer holdra kínálko­zik öntözési lehetőség. Ezen túlmenően közvetlen előnyt jelent a társulás létrejötte, az egyes gazdaságok számára is. A karbantartás, esetleg új csatornanyitás kitűnő alka­lom a munkaegységszerzésre, a család jövedelmének növe­lésére. , A közös gazdaságok ará­nyosan osztják meg egymás között a felmerülő költsége­ket, melyeknek mintegy 50 százalékát az állam vállalja magára. Orletési körűt - tsz-patronálássa A kunszentmártoni malom a múlt évben is szívesen ki­vette részét a tsz patronálás- ból. A helyi Búzakalász Tsz- nek tízezer forint értékű ga­bonatisztító tarárt készítet­tek, a Zalka Máté Tsz-nek egy egyenáramú villanymo­torral segítettek. A kungya­lui Zöldmező Tsz gabona­raktárához serleges felvonót csináltak a malom dolgozói. — Az idén természetesen ismét folytatjuk a tsz patro- nálási munkát — mondotta Kakuk Mihály malomigaz­gató. — Sőt, újabb tsz-eknek segítünk. Bevált módszerünk erre az őrletési körút, ame­lyet összekapcsolunk a tsz- patronálással, illetve a tsz-ek legsürgősebb, legégetőbb problémáinak megismerésé­vel. Mindenki a szövetkezetbe tart Mielőtt a tsz-be értem volna, jnár tudtam: Ebben a szövetkezetben mindössze hárman vannak, akik még nem vették fel a munkát az új belépők közül. Kutattam hát, hogyan tudtak közel fér­kőzni szinte minden ember­hez, hogy vonakodás, huzó- dozás nélkül jöjjenek a szö­vetkezetbe, „otthon” érezzék magukat. — Nincs különösebb tit­ka ennek, amit tettünk, azt bárhol megtehették, — mond­ja Kóti Sándor elvtárs, a pártszervezet titkára, Tar Márton elvtárs, a szövetke­zet elnöke, Török elvtárs, brigádvezető és jónéhányan azok közül, akik a napi mun­ka után betértek néhány szóra a szövetkezeti szék­házba. És a beszélgetések során kiderül; Egyetlen titok van itt Az, hogy foglalkoztak az emberekkel nemcsak belépé­sük előtt, hanem ha lehet mondani, azután még gondo­sabban. Úgy tartották, hogy ez a legfőbb. Őszintén be- szélpi velük, átsegíteni őket a nagy elhatározással járó gondokon. Meghallgatni, or- vosplni az ezzel járó kisebb, nagyobb bajokat. Ezért a fejlesztés után sem hagyták fellazulni az aktiva hálózatot, VÁZLAT EGY MUNKÁSLÁNYRÓL Surran a láng, pattan a szikra, a napfényt is vakítva serceg a hegesztöpisztoly. Négyen-öten szorgoskodnak az egyik téglaprés alapkere­tén, köztük egy fejkendős munkásnő: Szebenyi Mária Kérjük, szakítson számunk­ra néhány percet. Válasza meglepő: — Szóljon a csoportveze­tőmnek. Remélem, nem veszik rossznéven a többi lányok, de ha arról volt szó, hogy nevük újságba kerül, hirtelen min­den eszükbe jutott, csak a csoportvezető nem. Űgylát- szik, a jászberényi Aprító­gépgyár, Molnár-brigádjában megbecsülnek minden percet. Azt mondják, mindenki magatartásában korábbi sor­sa nyilvánul meg. Aki — ilyen apró jelekből is követ­keztetve — így becsüli mun­kahelyét, többre tartja az elő­zőeknél. — Azelőtt mit dolgozott? — faggatjuk. — Ami jött. A gyár első munkanapjától kezdve itt va­gyok. S aztán beszél arról, hogy családjában elsőként válasz­totta az ipari pályát, hegesz­fő lett. Hatan kezdték annak­idején a lányok közül — ket­ten maradtak a szakmánál. Mosolygó, csendes lány, arcvonásai mégis határozot­tak. —• Eleinte rossz volt a sze­memnek, de aztán megszok­tam — emlékezik — s most már nehezen válnék meg tőle. — Keresete? — 1500 forint körül. A nő­nap alkalmával kaptam több­száz forint jutalmat. — Tervei? — Tanulni is kell, nemcsak dolgozni. Szeretnénk megsze­rezni a szocialista munkabri­gád címet, s ezért az önkép­zésre is gondot fordítunk. Különben ott vannak a -fel­tételek — mutat a falon füg­gő plakátra. Onnan olvasom célkitűzé­seiket: 100 százalékon alul nem teljesítenek, minőségi munkát végeznek, évente leg­alább 3—4 újítási javaslatot tesznek, szakmai-politikai, té­ren tovább képezik magu­kat, régi mulasztások pótlá­saként elvégzik legalább az általános iskola nyolcadik osztályát. Ügyelnek a mun­kafegyelemre, a társadalmi tulajdonra. Sok ilyen munkáslány kel­lene ... — sb —i hanem inkább az új belépők közül is jónéhánnyal kiegé­szítették. Azzal bizták meg ezután az elvtársakat, hogy az addigi elosztás alapján beszélgessenek az emberek­kel, Törődjenek azzal, hogy beviszik-e a takarmányt, ve­tőmagot, jönnek-e dolgozni, stb. S ha jöttek, szívesen, az el­ső napon szinte ünnepélye­sen fogadták őket. Azt sem átallották, hogy az ősszel, ámikor a répaszedés volt, te­át főzzenek a hidegben dol­gozóknak. Apróság ez, de nem felejtették el az embe­rek. A taggyűléseken pedig az­óta is mindig egyik fő napi­rendi pont az ötvenhat akti­va munkája, vagy az aktiva- csoportok vezetőinek beszá­moltatása. Más alkalommal külön is tanácskoznak az elvtársakkal, mert taggyű­lésre nem jönnek el mind­annyian. Hisz az aktiva tag­jai közül harmincán párton- kivüliek. — Bizony volt ott sok vi­ta — emlékeznek az elvtár­sak. — Volt, amikor az egyi­kük azt mondta: nem boldo­gulok az emberekkel. Nem jönnek azok úgy se közénk. Akkor cserét csináltak. Más beszélgetett a belépőkkel. — Nem volt sikertelen a pró­bálkozás. A pártszervezet , segítője az aktívacsoport Közben azzal is törődtek, hogy a kezdő emberek érez­zék: számítanak rájuk. A jó munkájukról ismert régi kö­zépparasztokat, kisparaszto- kat, beválasztották az igaz­gatóságba, az ellenőrző bi­zottságba. A tizenhat válasz­tott ember között öten van­nak, akik tavaly tavasszal léptek a szövetkezetbe. Más kisebb megbízatásokat is ad­tak. Vincze Gyula, a tehené­szet takarmányfelelősé,. tej­átvevője lett. Lovász József, a sertéstelep takarmányfele­lőse, V. Kovács János an­nakidején kérte, s a pártve­zetőség hozzásegítette, hogy a baromfitenyészetben dol­gozhasson. A bizonyság meg van arra, hogy jól gondolkod­tak: V. Kovács János keze alatt a 4 ezer naposcsibéből hatvan darab ha elhullott, a többit szépen felnevelte. A napokban a munkaszer­vezeteket módosítani kellett a szövetkezetben. Nem mint­ha az előző kialakítás nem lett volna jó. Azért kellett, mert akik a közelmúlt he­tekben, napokban vették fel a munkát, azokat is be kel­lett osztani, ki hol dolgoz­zon. Néhányan az eredeti be­osztás módosítását kérték. A pártszervezet odahatott, hogy a kéréseket figyelembe ve­gyék. Mindenki ott lehessen, ahol legszívesebben dolgo­zik. Jelenleg közel 300 ember serénykedik a határban. Feb­ruárra pedig százkilencven- kilencen kaptak 10 forintos munkaegység előleget. Az ál­lattenyésztők mellett azok, akik segítették, hogy a tava­sziárpa, a 60 kát. hold bor­só. a 6 kát. hold mák, a bük­köny mielőbb földben legyen. Hogy a szántásokat henge- rezzék, simítózzák. A brigádvezetők a tavasz kezdetén azt pengették, hogy kevés a munkaerő. A párt­vezetőség látta a helyzetet. Megoldást is ajánlott. Azt hopv akit a brigádvezetők, vagy brigádtagok hívnak a szövetkezetbe, azokat a bri­gád területére osztják majd be. Ha csak nem lesz külön kívánsága, hogy máshová mehessen. Török elvtárs és a brigádjának más tagjai nem voltak restek elővenni a bizonyító példákat, ha olyan emberekkel beszéltek, akik még tanácstalanok voltak. Ezekben van hát a „titka’’ annak, hogy a kunhegyesi Vörös Csillag Tsz-be min­denki odatart, aki a belépési nyilatkozatot aláírta. Ott akar megélni ezután is. Ezt tette eddig a pártszervezet. S a további lépések? Sok minden. Többek kö­zött a minőségi munka se­gítése. Az, hogyha összetobo­rozták a belépőket, most aztán úgy dolgozzanak, hogy a munka eredményes legyen. Mindenki minőségi munkát Végezzen. A zetorok, Iovqs- koesik üres járatának meg­szüntetésétől, a műtrágya gyors elszórásától, a tanya- központok, tanyák környeze­tének rendbehozásáig min­den azt hirdesse: Ebben a közös gazdaságban mindenki egyet akar, egy célért dolgo­zik: mielőbb bebizonyítani a 3 ezer 200 holdon, hogy a gondos, fegyelmezett munka a boldogulás legszilárdabb alapja, B. F. Kiváló cím — és ami gyen elég anyag! — mondja. A tolópadon futópróbára várakozó mozdonyok. Vagy harminc darab ötféle típusú mozdony látható a sineken. Lekerült testükről a burko­lat, hogy a kazán egy má­sik „műtőbe’, a szomszédos kazánműhelybe kerüljön. Fülsiketítő itt a zaj, lég­kalapáccsal szegecselnek, s a tűzcsövek kiszerelésére, ja­vítására is a kazánműhely­ben kerül sor. Vakítón vil­lannak a tűztestet, a kazánfa­lat hegesztő pisztolyok, zug a sugárfurógép. A KAZAVKOVACS EMLÉ­KEZIK Boltozatos mell, dagadó karizmok, körülöttünk zug a gyár, reng a föld. Fülemet ajka felé fordítom, aztán én fordulok hozzá. Kalló Imre kazánkovács. Két öccse van. Egyik, Jó­zsef: ő mozdonyvezető. A másik: Pál, szintén a Jármű­ben — csapcsiszoló. Apja váltókezelő volt, asszonytest­véreinek férjei szintén vasu­tasok. — Vasutas az egész család. — Mire emlékszik legszí­vesebben egy kazánkovács? — Sokmindenre. 1952-ben oklevéllel jutalmaztak. A pré­miumoknak is örülük. Becsü­lik, értékelik munkámat. Ez jó. Több mint két évtizede Járműs. Hívták már sokszor sokfelé. — Nem mennék én már soha sehová innen. — Most mit csinál Imre bácsi? — „Gyerekeimet” tanítom, immár hat éve. Vannak vagy huszonketten. — Iparitanulók. — Milyen a jó kazánko­vács? — Semmi különös nem kell hozzá. „Csak” tudás és lelkiismeret. „Életveszélyes” ez a munka: embersorsok ezrei, anyagi értékek milliói függenek tőlünk is. Olajosképű, ruhájú, csillo­gószemű kamaszok állnak körül bennünket. — Nekik már könnyebb — mondja hozzám hajolva —, amint rájuk néz. — A har­madévesek az utolsó félév­ben 6—700 forintot kap­nak havonta. — Magyar! Lajos harmad­éves kazánkovácstanuló — mutatkozik be az egyik. Testvére ugyanitt hegesz- tőtanulő, apja mozdonyveze­tő. .... hiába, vérükben a va­sút, az üzem, öröklődik ez öröklött szerelemként — gon­dolom magamban. — S ez a szerelem egyre jobban lán­gol. Magyarázat? — A múltban munkanél­küliség. szegénység, hiába tanulta ki a szakmát az em­ber — így Kollár Imre. — Ezernégyszáz forint ke­reset — ez biztos. Itt is ma­radok a járműben — így Magyar Lajos kazánkováes- jelölt. 1000 HELYETT 93 FORINT Dr. Lőrincz Gyula fogor­vosnak nem is tudom há­nyadik páciense volt aznap Sándor István tolópadkezelő. — Négy fogkoronát kap­tam — mondta Sándor Ist­ván. Kilencvenhárom forint­ba került. — Legalább ezer forintot kellett volna fizetnie — SzTK nélkül — számítja ki pillanatok alatt a fogorvos. — Majd így folytatja: — A jövő évtől napi 4-ről 6 órára nő a szakrendelés ideje. Az üzem minden dol­gozóját „leszűröm”’. Ez az igazi módszer, többet ér mint húsz előadás. Bár nehezebb. A rendelő másik szobájá­ban Dr. Szebeni József páci­ensei várakoznak: influenza, kötözés, injekció. Olyan ez a rendelő, mint­ha 112 esztendeje helyén áll­na. Mindenki otthonosan mo­zog benne, pedig alig tíz esz­tendeje létesült. KOMMENTAR NÉLKÜL Tizenkét óra. Ebéd. Három, vagy öt forintba kerül a dol­gozóknak. Ezen a napon há­rom forintért gulyáslevest, grizestésztót, öt forintért pe­dig tojáslevest, marhapörköl­tet savanyúsággal ebédeltek. Akivel beszéltem, minden­ki elégedett volt mind az ebéddel, mint az árával. A GYÁR SZEMEFÉNYEI A gyár legifjabb „utánpót­lását” Gál Rózsa vezető óvó­nő mutatta be. Igaz, a bemu­tatkozás nem volt kölcsönös, a napköziben, mert a kis Icák, Erzsik, Palik, Pisták ebédutáni sziesztájukkal vol­tak éppen elfoglalva. Alud­tak. — Halkan, nehogy megza­varjuk álmukat — mondta Gál Rózsa. — Napi egy forintot fizet­nek a szülők, 5 forintot a vállalat térít. A bölcsődé­ben s a napköziben mintegy száz gyerekünk van. A konyhában éppen az uzsonna készült a kicsiknek. S hogy nemcsak a műhe­lyekben gondoskodnak a mű­szaki fejlesztésről, hanem az utánpótlás csendes kis ta­nyáján is, bizonyíték a nem­sokára „üzemelő” nyári pan- csoló-kút, a homokozó tech­nikai továbbfejlesztése, vagy a parkettázás befejezése, — hogy csak néhány szerény példát említsünk. Most már csak az igazi tavasz hiány­zik... AKIK AZ ELÖDÖK NYO­MÁBA LÉPNEK Pöttöm legényke gereblyét eszkébált éppen a tanmű­helyben, — parkot telepíte­nek, ahhoz kell nemsokára az új szerszám. A másik he­lyiségben Ondók István szak­oktatót izgatott fiúk vették körül. A fiatalok személyko­csi hármasajtózárat készítet­tek, a méretek pontos be­tartását ellenőrizte a mester, ezért hát a nagy izgalom. Kilenc szakmát tanul itt kétszáztizennyolc ipari tanu­ló. Az apáról fiúra szálló mesterségeket, tizennégy — szakoktató irányításával sa­játítják el. Százöten végez­nek az idén és már most ké­szítik a, vizsgaremeket Dóra István, Kis Csatári János, Belső László s a többiek. A legjobbak? Szántó László, Szép Károly, Palotás Pál. — Általában elégedett va­gyok a fiúkkal — mondja Maglódi Gyula tanműhely­vezető. — Gyakorlatból 4.1 volt a félévi átlaguk. A hár­mas elméleti átlagon azon­ban lenne még javítanivaló. — Tervek? * — Július, augusztusban bő­vítjük a tanműhelyt. Külön műhelyt kapnak a vasas szakmák, új öltöző, új szer­számműhely épül. Sor kerül tetőkorszerűsítésekre és el- szíyó berendezés felszerelé­sére is. * Jó kezekben van tehát a Járműjavító jelene, de nem­csak jelene — jövője is... i— bubor — mögötte van Még 1959 nyarán kapta meg a kunmadaras! Földmű­vesszövetkezet a vándorzász­lót, s hozzá a „kiváló” címet, amit megtartottak az év vé­géig is. Hogyan érték el a nagysze­rű eredményt? Lebontották a forgalmi ter­vet, kéthetenként ellenőriz­ték a részlegeket — így aka­dályozták meg a lemaradást. Vásárokat szerveztek, kiter­jedt, nívós propagandát foly­tattak. A jó szervezés eredménye­ként a vendéglátó egység 116 százalékos, a kiskereskedelmi egység 103 százalékos tervtel­jesítést ért el. A tervezettnél 1 millió 274 ezer forinttal többet forgalmaztak. Az el­múlt évhez — 1958-hoz — ha­sonlítva a forgalom növeke­dése forintban kifejezve: 3 millió P ezer. Magasan túlszárnyalták a nyereség tervüket is: 124 szá­zalékra teljesítették. A dol­gozók között 55 ezer forint nyereségrészesedést — jutal­mazási alapot — osztanak szét április elején. Ez több mint kétheti fizetésnek felel meg személyenként,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom