Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

1980. március 16. SZOLNOK MEG TW NÉPLAP 5 Bus'nes és sznobizmus A nyugati lapok sokat fog­lalkoznak a NewYork-i ifjú­ság új hóbortjával, amelyet „szó és zene” műfajának és új művészeti ágnak hirdet­nek. Az új szekta hívei klubokban, magánlakások­ban, kocsmákban összegyűlve hódolnak ennek a szavakból és zenei hangokból összetá­kolt egyvelegnek. Az új mű­faj külső jegyei közé tarto­zik, hogy az összegyűlt hall­gatók és szereplők mezítláb, a földön ülve hallgatják a műsort, a kaszt férfi tagjai marcona szakállt, kihajtott gallérú inget, övvel leszorí­tott nadrágot viselnek, a lá­nyok blúzt és olcsó, jellegze­tes üvegékszert. De az igazi szenzáció a műsorban van. A műsort kísérő zene nem követi a „régi” összhr-.gzato- kat: a zenészek leleményétől függ, általában ritmikus rög­tönzésből áll. A zenekar előtt a földön foglal helyet a beszélő. Nem okvetlenül szükséges, hogy története valamiről szóljon, pontosabban: a szavaknak nem okvetlenül kell értelrrüt hordózniok, tehát halandzsái. Az új „műfaj” elemzői álta­lában két elmaradhatatlan tartalmi jegyet emlegetnek: az erotikát és a „mások va­gyunk, mint a többiek” gon­dolatát. A kasztnak tehát már esz­tétái is akadtak, akik a „szó és zene” társadalmi vonatko­zásait és művészi eredetisé­geit magyarázzák. Szerintük ennek az óriási műfajnak a hívei kívül helyezik magukat a társadalmi renden, nem fo­gadják el azt, ami van. Ez így nagyon emlékeztet ben­nünket az anarchizmusra, de a „szó és zene” igehirde­tői ezt is tagadják, mivel­hogy az anarchizmus is for­ma, ők pedig a forma meg­kötött és megkötő kereteit is elutasítják. Elvük lénye­ge a minden korláttól men­tes élet, visszavonulás az ér­telmetlen küzdelemtől, az élet értelmének befelé for­dult keresése. Ezek a kendőzetlen „mű­vészi” elvek minden magya­rázatot fölöslegessé tesznek, nyíltan beszélnek egy fáradt nemzedék általános csömö­réről, a század '„modern” mű­vészetétől való elfordulásá­ról. Világosan mutatja ez, hogy milyen utakra vezeti az ifjúságot a „busines” uralko­dó szerepe a társadalomban és a sznobizmusra épülő modernség a művészetben. A „sző és zene” bizonyára éppoly rövid életű lesz New- York fáradt ifjúsága köré­ben, mint a többi hóbort. Csak addig tart, mig a kö­vetkező „újdonság” magára nem vonja a figyelmet. Ladányi Mihály „Búcsú a feej.yueA.ektU" A kunhegyest kultúrotthon nagyterme éppúgy megérde­melné már az obsitot, mint szombat délelőtti közönsége. A zászlódíszbe öltöztetett te­rem ezen a napon mégis megfiatalodott, akárcsak azok, akik a mezőtúri honvéd- zenekar tüzes indulójára me­neteltek még egyet az utolsó eligazításra, majd bevonul­tak az öreg falak közé, hogy átvegyék az okleveleket. Néphadseregünk tisztjei és a járás vezetői ünnepélyesen búcsúztatták az ötven éves „öreg fiúkat° akik már a tartalékos állományban sem szerepelnek ezentúl. — Jobban erezném magam, ha most soroznának, — mondta ki Szarvas Lajos, a kunhegyest Lanin Tsz főag- ronőmusa az ütvén évesek gondolatát. Az arcokon már mélyek a barázdák, a hátak meggör­nyedtek kissé, de friss kedv­vel léptek egyszerre az új induló ritmusára, s talán fi­aikra gondoltak, akik most töltik katonaidejüket. „Hej, ha és is, én is közietek lehetnék. ." Ezen a napon, még egyszer, köztük voltak. „Zárszám adás“ a tűrkevei gimnázium második osztályában Mi is az 5+1-es rendszer­ben tanulunk, azaz öt napot az iskolában, egyet a gya­korlati munkán töltünk. Ná­lunk minden osztály belé­pett tagként egy-egy tsz-be, még a múlt évben. A mi osztályunk a Búzakalászt vá­lasztotta. Az ünnepélyes tagkönyvki- osztás után megtudtuk, hogy a várvavárt szünidőből két hetet a tsz földjén kell dol­gozni. Minek tagadjam, nem lelkesedtünk a gondolatért. Tengerit kapáltunk, borsót szedtünk, szépen gyűjtöttük a munkaegységeket. A lányok két — és a fiúk egy bri­gádja gőzerővel dolgozott. — Össze is gyűjtöttek a szor­galmasak 15—16 munkaegy­séget a 11 munkanapon. So­kan a kötelező időszak után iá kintmaradtak. Pálinkás Irén például egész nyáron át szorgalmasan járt dolgozni. Azóta eltelt a szünidő, meg egy munkás félév. Végre eljött a várvavárt nap, a Búzakalász Tsz zárszámadá­sa után mi is megkaptuk a járandóságunkat. Pálinkás Irén 3014 forintot, Kiss Ju­dit 400-at, Takács Ida és a brigádok többi tagjai is ha­sonló szép összeget kapott. Közben sokat fejlődött a politechnikai oktatás is. — Már nemcsak a tsz-ben vég­zett munkából áll. Kasza elv­társ, a Búzakalász agronó- musa elméletileg ismertet meg bennünket a fontosabb mezőgazdasági folyamatok­kal. Cseke Ferenc Végállomás: szerelem Nyugatnémet film. Bemutatja a szolnoki Tisza filmszínház március 24—30-ig. Az idén tízéves a véradó-mozgalom A fegyverneki mozi ügyében Az Erkel Filmszínház 1960- ra 450 ezer forint felújítási hitelt kapott. Ebből az ösz- szegből szélesvásznúsítják a mozit, áttérnek a kétgépes rendszerre, megvalósítják a központi fűtést, bővítik az előcsarnokot és ruhatárt is építenek. Látható, hogy a Moziüzemi Vállalat áldoza­tokat hoz azért, hogy Fegy- verneken kulturált körül­mények között élvezhessék a filmeket. Azonban hiába a jóakarat, ha „objektív” körülmények akadályozzák annak megva­lósítását. Az akadály jelen esetben a Fmsz textilüzlete a mozi épületében. Már több ízben volt szó az üzlet áthe­lyezéséről, azonban eddig sem az Fmsz, sem a többi il­letékes nem sokat tettek eb­ben az ügyben. Pedig csak egy kis jóindulatra lenne szükség. Az Fmsz irodát át kellene helyezni az alsóépü­letbe és a mostani irodaház helyén korszerű textilüzletet létesíthetnének. Ehhez pénz kellene, de ha súlyos össze­geket tudott költeni az Fmsz az italbolt kisvendéglővé át­alakítására, akkor ezt is meg lehetne és meg is kel­lene valahogyan oldani. Balázs Árpád Fegyvernek Kórházakban, klinikákon naponta sűrűn alkalmazzák az orvostudomány nagyjelen­tőségű gyógyászati eljárását, a vérátömlesztést. Egyetlen jellemző számadat: az illeté­kes egészségügyi szervek megállapítása szerint az or­vosok évente mintegy 150 000 transzfúziót végeznek el sú­lyos, vagy éppen életveszély­ben lévő betegeken. Az ilyen műtétekhez mintegy 50 000— 60 000 liter vérre van szük­ség évente, s az életmentő gyógyszert az egészséges em­berek áldozatkész segíteni- akarása — tíz- és tízezer vér­adó — önként ajánlja fel a betegek gyógyulására. A véradás már régóta is­mert Magyarországon — mint szervezett mozgalom azonban mindössze tíz éves múltra tekinthet vissza, s az idén júniusban ünnepli a ju­bileumi évfordulót. A városi és falusi lakosság részvételé­vel hazafias mozgalommá szélesedett a véradás. Jelen­leg mintegy 45 000—50 000 véradót tartanak nyilván a Vöröskereszt szervezetei, s vérszükséglet biztosítósára az idén körülbelül még egy­Az önkéntes véradók em­berbaráti szolgálatait álla­munk és társadalmunk egy­aránt elismeri és megbecsüli. A rendszeres véradók közül többen kaptak már kormány­kitüntetést, s a múlt évben országszerte mintegy 500 vér­adó ünnepséget rendeztek, ahol körülbelül kétszázan a Kiváló véradó, több mint kétezren a Többszörös vér­adó kitüntető jelvényt kap­ták. Több üzem kollektív szerződésben biztosította a legkiválóbb véradóinak in­gyenes üdültetését. (MTI) A szolgáltató ipari vállala­tok dolgozói is csatlakoztak a felszabadulási munkaver­senyhez. A törökszentmiklósi Községgazdálkodási Vállalat kollektívája például vállalta, hogy éves tervét 10 százalék­kal túlteljesíti. A hibabeje­lentésekre sürgős intézkedé­seket tesznek, bővítik a für­dőt. Javítják a töltőtoll-tinta minőségét A magyar gyártmányú töl­tőtoll-tinta sokáig nem felelt meg a követelményeknek. A Lakk- és Festékipari Válla­lat tavaly, áttért a savas ani- lin festék használatára. Az­óta kifogástalan minőségű töltőtoll-tintát gyárt exportra Royal Blue elnevezéssel. A múlt évben 240 kiló újfajta tintát készített, ezt majdnem hárommillió üvegbe töltve hozták forgalomba — na­gyobb részt belföldön. A ma­gyar töltőtoll-tinta minősége ugyanis most már vetekszik legjobbnak elismert külföldi gyártmányokéval. teljesítik az élüzem feltétele­ket és több mint százezer fo­rintot takarítanak meg. A szolnoki Kertészeti Vállalat selejtjét 10 százalékkal csök­kenti, növeli a kultúrnövé­nyek mennyiségét. A turke- vei Községgazdálkodási Vál­lalat dolgozói éves tervük 2 százalékos túlteljesítését, önköltségük 2 százalékos csökkentését vállalták; Bíró Mihály szer annyi donort akarnak nyerni a mozgalom számára. A karcagi Községgazdálko­dási Vállalat dolgozói azt ajánlották fel, hogy az idén Versenyeznek a községgazdálkodási vállalatok dolgozói Kisújszállás a szabadságharcban Az egymást követő már- ciusok, a közelgő ta­vasz újra és újra felidézik bennünk polgári forradal­munk és szabadságharcunk nagyszerű eseményeit, me­lyek — ha rövid időre is — haladás élvonalába állították nemzetünket. Nézzük meg, mi történt megyénk egyik kisvárosában, a szabadság- harc kitörésekor a 9154 lel­ket számláló Kisújszálláson. A kép, amelyet a forrada­lom előestéjén a Pesti Hírlap rajzolt a Jászkunságról, vá­rosunkra is értette: *..•<* Jászkunságban az arisztokrá­cia a „tekintetes”. A nép nem szolga, de elnyomott, po­litikai jog, szellemi jobblét után nem vágyódó...” E nem éppen hízelgő megálla­pítás ellenére, öt nappal a pesti események után — 1848. március 20-án már tüzes hangulatú nagykun nagygyű­lést híVnak össze Kisújszállá­son. A gyűlés résztvevői lel­kes örömmel vallják magu­kénak a pesti 12 pont köve­teléseit. Üdvözletei küldenek Pest városának és a bécsi polgárságnak — „kivívott sza­badságuk felett örvendező le­velet”, Éleshangú folyamod­ványt intéznek Batthyány Lajos miniszterelnökhöz „Szluha Imre főkapitánynak, mint a haza számára felvi­rult szabadság és alkotmá­nyosság nyílt ellenének, fő­kapitányi állástól elmozdítá­sa végettVégül elhatároz- Eák, hogy: „Kossuth Lajos egy ily feliratú aranyfóliái Kossuth Lajosnak a Nagy- Kunok martius 3. 1848. meg­tiszteltessék”. A kisújszállási nagygyűlés szellemében 1848. április 4-én Jászberényben szabad ég alatt tartott hármaskerületi közgyűlés Szluha Imrét kö­veti állásától elutasította, Ke­néz Mihályt pedig visszahív­ta. — „Helyettük Illésy János nagykun kapitány és Balaj- thy Vendel nádori táblabíró egyenlő ranggal követekül megválasztatnak és mint tisz­ta hazafiúi érzelmekről isme­retes polgárok a hongyúlés folyamata alatt kerületeinket eskü és utasítás nélkül kép- viselendik.” A reakciós kerületi vezetők leváltása után kezdetét vette a hétköznapok rengeteg vért és anyagi áldozatot követelő munkája. A május 23-i kerü­leti közgyűlés után Kisúj­szálláson is megindult a nem­zetőrség szervezése és gyűj­tés. A kisújszállásiak a Köz­löny igazolása szerint 470,43 forint segélypénzt, 331,42 fo­rint kamatnélküli kölcsönt adtak, továbbá 37 darab ara­nyat, 2 arany fülbevalót és egy aranygyűrűt. — 1848. jú­lius 23-án a „Nagy-Kun Kis­újszállási Nemzetőrség” új zászlainak átadásakor Győry Lajos lelkész a következőket mondotta: „íme tehát, nem­zetőrségünk lovas és gyalog osztályai, átadom ezen szá­motokra készült új zászlókat hüségtek alá... cerimónia nélkül — egyszerűen.,?- E zászlók feliratai: „Dicsőségre rohanj!” s ismét „Bátran küzdj s tipord ellened!” E feliratok lelkesítsenek benne­teket a csatatéren, ha sorso­tok odahív, bátran és. lelke­sen küzdeni a hon ügyéért”. Az első jászkun önkéntesek Verbász és Szenttamás alatt estek át a tűzkeresztségen. Augusztus 13-án érkezett Jászberénybe a miniszterel­nök rendelete, amely szerint az eddigi nemzetőrség helyett a harc végéig szolgáló nem­zetőröket kell szervezni. A kerületek 500 főből álló csa­pat szervezését vállalták a háború egész tartamára, öl­tözetük vászonkitli, nadrág, kalap, csizma, szűr. Posztó­ruhát a központi, kerületi pénztár vásárolt számukra. A toborzást a nagykun ke­rületben Hajdú Mihály ka­pitány végezte. A nagykunsá­giak gyülekezőhelye Kisúj­szálláson volt. „Kisújszállá­son 132 újonc 24 óra alatt állott ki” jelenti Kolossy La­jos, a toborzást vezető es­küdt, de a többi nagykun te­lepülések is kivették részü­ket az áldozatvállalásból. (Karcag 101, Kunhegyes 32, Kunszentmárton 22, Kunma­daras 13 újoncot adott.) A szeptemberi események, Jellasich aljas orvtámadása városunkban is felkavarták a szenvedélyeket. Egekig csa­pott a hazafias lelkesedés. 1848. szeptember 24-én Er­délyi Sándor patrióta lelkész prédikációjában tüzes sza­vakkal ostorozza a Habsbur­gokat: „Oh, ti minden titkos gonoszságnak mesterei, a 19. század, a müveit Európa gya- lázói! Vélitek, hogy a napot útjában feltartóztathatjátok? Azt hiszitek, hogy a szabad­ságot emelkedésében gátol­hatjátok, véres szabják vagy ágyúk által megölhetitek?... Azt hiszitek, hogy ha ránk, kiket átkos rendszeretek fegyvertelenekké, nyomorul­takká, szegényekké tett, rab­ló csordákat küldetetek, meg­ijedve járulunk jármotok alá? Csalatkoztok, mert egy szabad. hazának független nemzetét, mely mindenkor éberen őrködik szabadsága felett... nem oly könnyű el- tiprani, kiirtani, mint véli­tekr A hagyomány szerint a vá­ros főbírája ezen a napon nemzeti zászlót emelve jobb kezében, habos lovon vágta­tott utcáról utcára, fegyverbe híva minden polgárt. A vá­ros fiatalsága pedig százával csapott fel honvédnek a vá­rosházán. ^ ecember 6-än Schlick tábornok a Duklai há­gón betörve elfoglalta Kas­sát. E veszedelmes betörés lokalizálására fegyverbe szó­lították a népet. A Nagykun­ságban öt nap alatt 400 lo­vast állítottak ki, a gyalogos pedig annyi volt, hogy erő­vel kellett őket Tiszafüredről visszaküldeni. Kisújszállás ekkor 80 embert adott a ha­zának, közülük 30 az úgyne­vezett szabad lovascsapatban szolgált. A kisújszállási gya­logosok az I. zászlóalj 4. szá­zadában szolgáltak karcagi és madarasi népfelkelőkkel együtt. A szabadság oltárára ho­zott anyagi és véráldozatok­nak ezzel koránt sincs vége. A Debrecenbe menekülői kormány tagjait, valamint a kiürített Pestről hozott hol­mikat (papírpénz-sajtó, fegy­vergyár, hadikészletek, ira­tok stb.) a 24 óra alatt kiállí­tott 3 ezer kunsági fogat jut­tatta rendeltetési helyére — Debrecenbe, illetve Nagyvá­radra. — Január 15-én már Perczed Mór érkezett Kisúj­szállásra, hogy Karcag és Ti­szafüred között felállított csapataival fedezze a debre­ceni kormányt. Ebben az idő­szakban szervezik Kossuth felhívására a tábori kórháza­kat. A kisújszállási kórház felszereléséről és a sebesül­tek ápolásáról nagy szeretet­tel gondoskodott városunk lakosság: A tavaszi hadjárat anya- gi bázisának megte­remtéséből és harcaiból is alaposa-» kivették részüket honfitársaink. Illésy János — ekkor már kormánybiztos — Kossuth által is elismert si­kereit elsősorban a kunsá­giak, mindenekelőtt pedig a kisújszállásiak áldozatválla­lásának köszönhette. — A télutón szervezett 65. jászkun zászlóalj zászlóit csak feb­ruár 28-án avatt'k fel Tö- rökszentmiklóson, de már­cius 5-én már részt vettek a szolnoki csatában. A vonat­kozó haditudósítás szerint: „Kökényessy a 65. zászlóalj élén derekasan viselte ma­gát, pedig az újoncok egy ré­sze csak egyenesre pántolt kaszával volt felfegyverezve, de ezzel a fegyverrel is a Zagyvába szorították az oszt­rák vadászokat. „Ügy látszik, alaposan megtanította őket a kaszavívásra Klecinszky Jó­zsef lengyel emigráns.” Nincsenek pontos adataink arról, hogy a tavaszi hadjá­rat csatáit hol és milyen ala­kulatokban verekedték végig a kisújszállási honvédek de azt tudjuk, hogy a város utol­só tartalékait is feláldozta a szabadságharc győzelméért. 1949. július 5-én hajnalban itt is u.egkondultak a vész­harangok. Korponay János honvéd-ezredes a szentágotai táborba várt minden fegy­verbíró férfit. Kisújszállás azonban már csak 51 embert és 49 lovat adhatott, de adta ezt akkor, amikor Szolnokon meg Jászberényben már dia­dalmaskodott a megelevene­dett reakció. Amikor a katonai kor­mányzat 1850-ben népszám­lálást hajtott végre,, b-’gy ki­puhatolja a bujdosókat, Kis­újszállás lakossága 483 fővel volt kevesebb, mint a sza­badságharc kezdetén. Kiss Géza gimnáziumi tanár Kisújszállás Források: Herendy József: A jászkun kerületek a független­ségi harc alatt 1848 és 1849-ben. Cegléd 1901. 1908. évi Nagykun Kalwdá­rlum.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom